Somogyi Néplap, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-01 / 205. szám
Vasárnap, 1968. szeptember 1 5 SOMOGYI IfBPliAr Módszertani továbbképzés Ismét benépesült a Bala- tonújhelyi Állami Gazdaság ifjúsági tábora. A fiatalok helyét azonban most a Magyar Honvédelmi Szövetség üzemi és területi alapszervezeteinek, klubjainak titkárai foglalták el. Háromnapos elméleti és gyakorlati módszertani továbbképzést szervezett részükre a szövetség megyei vezetősége. A továbbképzésen részt vevő százötven titkárra az Rádiósklub-foglalkozás, ősszel megkezdődő oktatási tartottak számukra, amelyek a honvédelmi, illetve a katonapolitikai nevelés céljait, feladatait, az eddigi tapasztalatokat ismertette. Ezenkívül gyakorlatban bemutatták számukra a különböző modellek készítésének módjait, hogy még a legkisebb falvakban és pusztákon is szervezhessenek klubokat, szakköröket. Nagy feladat hárul az MHSZ-re a fiatalok gépjárművezetői oktatásában, kiképzésében. Ezért a továbbképzésen nemcsak a motorok szerkezetével, a klubok létrehozásának lehetőségeivel ismerkedtek meg. hanem tájékoz- 'tátást kaptak arról is, hogy az eddigi kiképzésben milyen hibákat lehetett tapasztalni, s a vizsgákon miként hátráltatták ezek a fiatalok eredményes szereplését. Rádióműszaki előadások, gyakorlati foglalkozások is szerepeltek a továbbképzésen, ezeken az olcsó telefonok, rádiók összeszereléséhez kaptak útmutatást A továbbképzés valamennyi titkár szerint igen nagy segítévben nagy feladatok várnak: életre, ugyanakkor segíteni az séget jelentett, sok hasznos ta- az eddiginél is szervezetteb- általános és közép-, valamint nácsot, ötletet adott a hama- ben végezni a fiatalok honvé- ipari iskolák tanulóinak hon- rosan megkezdődő munkák- delmi nevelését, felkészíteni védelmi nevelését is. hoz. a sorköteleseket a katona- Ezért olyan előadásokat is Sz. L. Motormfiszaki óra. KÜZDELEM A HALÁLÉRT! A z ember kórházi kezelésének utolsó napjait élte át. így írom: élte át, hiszen számára ezek a napok betegségének fájdalmasan múló óráihoz hasonlítottak. Egészséges ember soha nem vár ennyire egy napot, amely a gyógyuló betegnek ismét a létet, az életet jelenti. Az ember nem állt folyton az ablaknál, nem zaklatta fölösleges kérdésekkel ápolóit. Nyugodtan feküdt ágyában, mozdulatlanul, tekintetét a mennyezetre szegezte. Az elkövetkező hetek forogtak fejében, hosszú időre minden percét beosztotta már. Egy hétig el sem mozdul majd családjától, türelmes, aggodalomban megtört felesége és két nagy fia köréből. Vasárnap kiutazik falura a szüleihez, utána meg végiglátogatja rokonait. S természetesen dolgozik. Ahogy lehet, azonnal. Ha azt mondanám: örült és boldog volt, amikor kilépett a kórház kapuján, túlontúl keveset fejeznék ki mindabból ami ő volt, a gyógyult, az alkotni vágyó ember. Azt sem mondhatom, hogy szerette volna magához ölelni a fél világot — sokkal komolyabb dolgok foglalkoztatták, mintsem engedte volna magában felszínre törni mámoros érzéseit. Minden úgy ment, ahogy eltervezte. Család, munkahely. Vasárnap pedig összekészült. hogy meglátogassa füleit. A jól ismert úton lépdelt a vasútállomásról hazafelé a faluba. Utoljára évekkel ezelőtt járt erre, nagyon betegen. Mennyire másként néztek ki akkor az útmenti fák, az egyenletesre munkált földek! Pedig minden ugyanez volt. De most a fákat, a földet, az egész légkört sokkal derűsebbnek, majdhogynem bizalmasnak érezte. Jókedvűen lóbálta táskáját, ajándékot vitt benne az öregeknek, anyjának kendőt, apjának inget De ez nem is lényeges, az igazi ajándék úgyis a látogatás lesz. Nem írta meg előre, ne fáradjanak szülei a készülődéssel. Tudja ő, mi van ilyenkor: sütnek, főznek, mindent háromszor is gálába raknak — s nagyon elfáradnak. Egyszerű vasárnapi ebédhez akart ülni, tyúklevest merni a fazékból, pörköltet a lábosból. Ügy, ahogy annyi éven keresztül ennél a háznál. Játékosan bele-belerúgott az út apró kavicsaiba, élvezte a tüdőt üde léggel töltő levegőt. H irtelen szóváltásra lett figyelmes. Tőle alig száz méterre egymást lökdö- ső, dühösen vitatkozó férfiakat látott. Hárman voltak, harminc-pegyven közöttiek, jól öltözöttek. Mintha az egyik részeg lenne, ő félre is vonult a másik kettőtől Egyre hevesebb lett a vita. az egyik sűrűn kapkodott a nadrágzsebe felé, aztán előrántott egy tárgyat. Erős pengéjű, villogó zsebkés volt. Az ember meggyorsította lépteit, futott már. Uramisten, mit akarnak ezek, tudják, mit ér egy megroncsolt test? A kórház nyomasztó fehérsége, a hidegen fénylő műszerek, a zokogó hozzátartozók képe jelent meg előtte. Tudják ezek az emberek, milyen átkot hord magában egy ilyen kés"? Egyáltalán próbáltak-e választ adni valaha maguknak a kérdésre: miért oltja ki egyik ember a másiknak az életét? Miért van az, hogy. amíg százak és ezrek (gyakran szánalomra méltó) lényünk egészségéért, létéért küzdenek, mások létünk ellen vétenek? Honnan veszi a jogot az egyik, hogy önkényesen véget vessen egy másik testi és szellemi életének? W ajon gondoltak-e ezek * az emberek arra, milyen az élete annak, akit a gyilkos jelzővel emlegetnek? E szörnyű bélyeget viselők legtöbbje kétségbeesett és tanácstalan. Kétségbeesett, mert tudja, hpgy tettét semmivel sem tudja helyrehozni, azt is tudja, hogy embertársai, az tSÚságszolgál tatás előtt fiaTávlati fejlesztési tervek a barcsi járás termeliszsvetkezefeiben A barcsi járás vetkezeieibsn folyamatosai. Készítik az 1970-ig szóló tavla.i terveket. A megyei pd.tuizott- jág 1968. február 10-i határozatát igyekszenek aprópénzre váltani: a járási pártbizottság nnek szellemében kezdemé nyezi, javasolja a tennivalókat; a falusi alapszervezetek ilyen értelemben munkálkodnak szövetkezetük fejlesztésén és segítik a gazdasági vezető két a nagy gonddal kidolgozott tervek megvalósításában. Annak idején megírtuk, miként készítették el a kálman- csai termelőszövetkezet távlati tervét, hogyan vitatták meg azt a szövetkezet kibővített vezetőségi ülésén, a járási párt- oizo-ttság és a járási tanács vezetőinek jelenlétében. Azóta a megye más részéről is érdeklődtek a barcsi járási vezetőktől és a terv elkészítésében részt vevő szakemberektől e jelentős munka főbb mozzanatairól, a terv elkészítésének gyakorlati módszereiről. Vas Lajostól, a járási tanács mezőgazdasági és 'élelmezésügyi osztályának vezetőjétől most arról kaptunk tájékoztatást, hogy a járás termelőszövetkezeteinek csaknem a felében (11 tsz-ben elvégezték a fölméréseket, elkészítették a fejlesztési tervet. Ezt, a megye egészének fejlesztésébe illeszkedő programot eddig három közös gazdaságban vitatták meg, s megerősítették, illetőleg kiegészítették azt A következő ötéves terv alapját képező elemzésből kiindulva járási általános elképzelés most már az állattenyésztés és a növénytermesztés egymással szoros összhangban való fejlesztése. Kell a több állat nemcsak azért, hogy bevételt és jövedelmet adjon a gazdaságnak hanem azért is, mert a járá homokos talajszerkezate nem nélkülözheti a rendszeres szer- vesanyag-visszapótlást, az istállótrágyázást. A jövőben tehát az állattenyésztés még inkább szolgálni fogja a növénytermesztést, de önálló üzemágként is erősödnie kell. Kálmáncsán az a cél, hovy az állattenyésztésen belül a szarvasmarha-tenyésztésnél jelentős minőségi javulást érjenek el, ennek megfelelően létrehozzák az új telepet, s 1970-re a mostani 109-ről 180- ra emelkedhet a közös tehén- állomány. Ugyanakkor szükség van a baromfitelep jelenlegi szintjének tartására, és á zöld- ség-gyümölcskertészet továbbfejlesztésére. Indokolják ezt a helyi termelési viszonyok, a talajadottságok, a kézi és gép: munkaerő arányai. Elkészítették és megvitatták az istvándi Űj Életben is a középtávú tervet. Itt az állattenyésztési ágazat bővítésének megfelelően az abrak- és pillangós növények vetésterülete már az idén nőtt — főként a burgonyaterület rovására'. Mi- velt Istvándiban — ritka kivétel a barcsi járásban — a lucernának kiváló termőtalaja van, a jövő a szarvasmarha-tenyésztésnek nyit szép távlatokat: mennyiségi és minőségi javításra egyaránt lehetőség van. Az adottságokat, az eddigi termelési tapasztalatokat elemezve ez a kiindulópontja a középtávú tervnek. Kastélyosdombón a szövetkezet vezetésében történt gyakori személycserék nehezítették a kibontakozást eddig, az idén azonban minden vonatkozásban kedvezőek a kilátások. A talajadottság és a munkaerőhelyzet az állattenyésztés fejlesztését indokolja. (A közösből és a háztájiból együttvéve egy-egy családra 22 hold föld megművelése esik, egy tagra 10 hold szántó jut.) A terv szerint folyamatos beruházással bővítenének egy borjúnevelőt, tehénistállót és süldőszállást építenének és bevezetnék a majorba a vizet. A 3,4 millió forintos beruházáshoz mintegy háromnegyed millió forint hitelt kell igényelniük. A járási vezetők javasolták a kastélyosdombóiak- nak, hogy élve az adottságokkal, foglalkozzanak erőteljesebben fakitermeléssel és -feldolgozással. Amikor kibővített vezetőségi ülésen megvitatták a középtávú feüesztési tervet, egyéb észrevételeket is tettek, elmendtáik. hogy fontosnak látiák gazdaságukban a szakmunkásképzés fokozását, az öntözéses gazdálkodás megvalósítását. Így készülnek a megyei párthatározat nyomán a fejlesztési tervek a barcsi járásban. Politikai, közgazdasági és mezőgázdálkodási munka ez, s akik ebben részt vesznek, a termelőszövetkezetek útját egyengetik a termelési eredmények fokozásában. Hálás feladat megoldásán rrv”-’kál- kodnak. Hernesz Ferenc A megyei párthatározat szellemében termelöszöAblak alaíí — Nézd, figyelnek bennünket abból az ablakból —• mondta a lány, s óvatosan intett a fejével. A fiú látszólag céltalanul fordult hátra. Az utcán már alkonyodon, de még jól kirajzolódott az ablak mögött a negyven év körüli asszony arca. A másik soron egy elhúzott függöny mögül figyelte a fiatalokat. A férfi úgy látta rosszallás ült ki az asszony arcára. Magához vonta a lányt és mentek tovább. Az asszony tekintetét azonban mindig a hátán érezte. — Menjünk vissza még egylelnie kelL Tanácstalan, mert nem tudja, milyen magyarázatot adjon á legnagyobb hatalmú ítélőszók — a lelkiismerete előtt. Egy emberélettel kell elszámolnia, amelynek kioltásával fájdalmat, űrt, keservet okozott Valakitől elvette a szülőjét, a házastársát, a gyermekét. De a gyilok nemcsak a családnak, a barátoknak, hanem a társadalomnak is ártott, hiszen valakit erőszakos módon elvett a munka, az alkotás mellől, megakadályozta, hogy egy ember dolgos kezével, hasznos javaslataival hozzájáruljon nagy közösségünk épüléséhez. Dehogy is gondolja végig mindezt, akinek agyában megszületett egy emberélet kioltásának őrült gondolata! A gondolat helyébe ekkor az ital bódulata, fékevesztett düh, véres bosszúállás, vagy éppen a virtus férkőzik. Már a verekedőkhöz ért, összeszorította fogát, minden erejét latba vetve próbálta szétválasztani őkel Kiabált valamit, de senki sem figyelt rá. Megvillant a penge a feje fölött. Feltartott kézzel ugrott a célba vett elé, hogy megakadályozza azt a másikat szörnyű tettének végrehajtásában. De a kést tartó kar lendületét már semmi sem mérsékelhette. Az acél az ő mellébe hatolt. J aiszó nélkül, zárt pillákkal esett össze az ember, akinek életéért másfél évtizedig küzdöttek az orvosok Pintér Dezső szer — javasolta később —, nézzük meg, ott van-e még az ablakban. Lassan visszafordultak. A téglából rakott külvárosi járda próbára tette a bokákat. Távolabb modern, emeletes házak takarták el a földhöz lapuló apró épületeket. Amikor szembe értek azzal a házzal, ismét fölfedezték a függöny mögött az asszony arcát. — Csókolj meg — mondta a lány. — Azt akarod, hogy ismét bosszankodjanak ? — Igen, azt akarom — csattant a hangja. — Miért lettél ideges? — Mert nem szeretem, ha csámcsognak más érzésein. Szeretlek, és miért szégyelljem ezt? Egyszer talán nekünk is lesz lakásunk. Nem kell végigcsavarogni az utcákat, vagy beülni a cukrászdába, ha néhány szót akarunk váltani. — Hű, de határozott vagy — mondta a fiú, és ismét megcsókolta a lányt. A függöny egy pillanatra fölemelkedett, aztán visszahullott. Nem sokáig maradt így, mert az ablakban a láthatóan bosz- szús női arc mellett megjelent egy öreg férfié is. A lány úgy látta, hogy nagyon torz ez az arc. Olyan, mintha folyton gúnyos nevetés ülne rajta. Most már mulattak azon, hogy figyelik őket. — Szenzáció a kisvárosban — mondta a lány. — Botrány az utcában — tette hozzá jókedvűen a vőlegénye. Cinkosan összemosolyogtak, s elindultak lassan. Egymásba karoltak, s a fiú azt kérdezte: — Te, ezek soha nem voltak szerelmesek? — Miért nem kérdezted meg tőlük? — Mert nem merték ki- nyitani az ablakot. — Be kellett volna kopogni és megkérdezni, miért bámulnak. — Pedig ők is voltak fiatalok. — És ha elmentek táncolni, akkor a mamák ott ültek a lányuk szoknyája mellett. — A lány hirtelen kikapta karját a fiú kezéből, hangos kacagással előrefutott, aztán visszafordult. Amikor hátranézett, látta, hogy az öreg férfi meg a negyvenes nő kihajol az ablakon. Távolról úgy látszott, hogy a gúnyos arcot a férfi átadta a feleségének. Gyorsan visszafordult, megvárta vőlegényét és ezt kérdezte: — Te mit csinálnál, ha mindehova kísérne az anyu? — Megmagyaráznám neki, hogy lehet bízni a lányában, s attól nem lesz erkölcsösebb, ha a szoknyája szélén ülnek. — Bízni kell a fiatalokban, ugye? — mondta csipkelődve. — Csak legalább azt higy- gyék el, hogy szeretjük az őszinteséget. — Akkor most miért csináltuk ezt a cirkuszt itt? — Hogy legyen miről beszélni három napig. — Kinek? — Nekik. — Az más. A nagy házaknál véget ért a téglából kirakott járda. Beton váltotta fel. Itt vidámabban kopogott a cipősarok, összebújtak. Autó suhant el mellettük, s a volán m.ellett a gépkocsivezető mosolygott. Kercza Imre A VBKM. 11. számú Kaposvári Villamossági Gyára azonnali belépéssel felvételre keres esztergályos, marós, lakatos ' és műszerész szakmunkásokat, valamint női és férfi betanított munkásokat Jelentkezés a gyár munkaügyi osztályán, Kaposvár, Mező Imre út. (io 770)
