Somogyi Néplap, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-29 / 229. szám
SOMOGYI NÍPUP 8 Vasárnap, 1968. szeptember ÍSt QYŐR! LÁSZLÓ: Madárszempár Üvegfalak, ne nézz körül, fák hajlanak kívül-belül. Izzó juhar hajladozik, oly fiatal, ki-kiröpít. Ágai közt madárszempár, golyóütött, seholsem jár. Ott üldögél süppedetten, bárha tökély, egyre szebben. Két szárny csattog körülötte, két szárny csattog körülötte. Milyen madár, milyen szempár? Ki ne találd, mert nagyon fáiŐSZ KÁ5SOR LÁSZLÓ FELVÉTELE habomnak 1917-ben a negyedik éve tartó véres háború alatt a so~ mogyi bakák már megjárták Szerbia, Galícia, Erdély, Bukovina harctereit. Az állandó rohamozások, a tüzérségi előkészületek nélküli támadások hallatlan vérveszteségeket • követeltek a 44-es ezredtől. A kezdeti vakmerő támadásoknak, melyeket Illyés Gyula örökített meg a 44-es gyalogezredről, . 1917-ben már nyomaveszett. A somogyi ,*>frossebbakák« sírjait négy éven át ásták nap mint nap a szanitécek Európa frontjain. A háborúból mindenkinek elege volt a fronton, front mögött és a front előtt az ellenségnek is. Itthon, Somogybán a több tízezer katonacsalád egyedül csak a gyors békében reménykedett A februári orosz polgári demokratikus forradalom után a béke közelségét vélték elérkezni a dolgozó kisemberek ezrei az országban. A keleti fronton a katona- barátkozások már a tavasz folyamán megkezdődtek. Egyre több egység vette föl a kapcsolatot a szemközti állásokban levő orosz egységekkel, cseréltek kisebb ajándékokat és vendégelték meg egymást. Az egyik, somogyi bakákkal történő barátkozás- ról szóló tudósítás már április 20-án megjelent a helyi lapban. »Ha mi nem támadunk. mondták, őket semmi hatalom sem fogja kényszeríteni ellenünk támadásra, mert hódítási törekvésük nincs. Kértek bennünket is, hogy ne lőjünk egymásra, maradjunk jó barátságban, s igyekezzünk becsületesen befejezni a háborút. Ha még :most sem tudják ott hátul megkötni a békét, kössük meg mi itt a fronton, mert a mi bőrünkről van szó elsősorban..« A hátországban akkor még javában folyt a gyilkos uszítás »a végső győzelemért-«. Amikor nyáron megindult a délnyugati fronton az orosz támadás, újból durva hangú cikkek jelentek meg a lapokban. Egyaránt támadták a sztrájkoló és a békét követelő orosz munkásokat és a had- vezetőséget. Később más hangnemben írtak a háborút folytatni akaró hadvezetőségről és más hangon a munkásokról. Szemmel láthatóan az a gondolat és cél vezette őket, hogy Oroszország kiválása a háborúból közelebb hozza számukra a győzelmet. 1917. november 9-én a bukovinai Szereth városkában »az oroszok sok vörös világítórakétát lőttek, ahol zene és nagy . mozgolódás volt« — jelentik a 44-es ezredparancsnokság- ra. A PerszilovKa iámnál levő »ellenséges állásokban pedig hosszabb ideig hurraztak az oroszon«. Másnap bizalmas tiszti parancsban közlik a pétervári szocialista forradalom győzőimét. A magyar állásokban két nap múlva terjed el a győztes proletárforradalom és az azonnali békeajánlat híre. A magyar bakákat hamarosan eltiltja a felsőbb hadvezetés a katöna- barátkozástól és csak a hivatalos ezredtárgyalásokat engedélyezik. 1917, december 5-én délelőtt 11 óra 30 perckor az addig szokásos helyen »orosz küldöttség jelent meg autón, melynek vezetője ekkor már egy orosz altiszt volt, aki a IV. zászlóaljparancsnokság előtt miht a X. orosz hadtest forradalmi tanácsának elnöke igazolta magát. A IV. zászlóaljparancsnokság, melynek ekkor a feljogosítása már megvolt, az erre szintén feljogosított orosz megbízottal a fegyver- szünetet az egész orosz 9. hadsereg területére érvényesen megkötötte. Ezzel az oroszokkal több mint négy évig tartó háború ezredünk részére véget ért. Az orosz fronton többé lövést nem tettünk« — szól a hivatalos ezredössze- foglaló az utolsó napról. A hatalmas méretekben elharapódzó békevágyat és a háború gyors befejezésének reményét már képtelen megakadályozni a monarchia hadvezetősége. Kénytelenek tájékoztatni a legénységet a fontosabb diplomáciai, katonai eseményekről. December 18-án a legénységnek »közhírré lesz téve a bresztlitovsz- ki fegyverszüneti tárgyalások kezdete. Egyidejűleg szigorúan meg lesz tiltva a legénységnek az oroszokkal barátkozni« — szól a K.U.K.- összefoglaló. Miután az orosz fronton beállt a fegyverszünet, felsőbb parancsra kivonják a katonák nagy részét. A somogyi bakák néhány nap múlva a volt frontvonal mögé menetelnek, ahonnan 1918. január 8-án az olasz frontra irányítják őket. Közben háborúellenes sztrájkhullám zajlott le Bécsben, és a frontra vonulás helyett az osztrák főváros fegyvergyárait őrizték. Február 18-án a krakkói sztrájk és a háborúellenes mozgalom elfojtására rendelik az ezredet, ahol a hónap végéig állomásoznak. Innen március derekán rendelik az olasz frontra a 44-es somogyiakat A Piave völgyében az elkeseredett tavaszi, majd a nyári támadás alatt — június 15 és 23-a között a montéllód csatában az ezred csaknem a felére fogyott. A piavei átkelésnél csupán a vízbe fulladt »eltűntek-« száma 329 volt Egy hónap múlva hátravonták az ezred megmaradt egységeit és a második vonalban biztosítottak. Október 6-án az ezred megkapta a 6. hadseregparancsnok parancsát »Az általános helyzet válságos hangulatok és kishitű híresztelések felé hajlik, melyek, ha ezeket idejekorán fel nem ismerjük és ellenük hatásosan fel nem lépünk, a legkártékonyabb következményeket- vcmhatják maguk után«. Feltétlenül, a legkeményebb eszközzel is tartani kell a vonalat a békekötésig, szól a hadseregparancs. Az ezrednél nagyon nehéz a katonás fegyelmet tartani, mert a »megfelelő élelmezés — ekkor már teljesen csődöt mondott. Már hetek óta voltak a századok vadon nőtt gesztenye fogyasztására is kényszerítve, mert a hónapok óta tartó fárasztó munka következtében legyengült emberek élelmezésére a rendelkezésre álló élelmiszer- mennyiség elegendő nem volt.« — Az ezred utolsó napjainak története az olasz fronton október végén a következő volt Október 26-án éjjel az ezredet erős tüzérségi támadás érte, ezért visszavonulásra kényszerültek. A felsőbb parancsnokság két nap múlva a legkisebb tüzérségi előkészítés nélkül ellentámadást rendelt el. A támadás rövid idő alatt összeomlott. A zászlóaljak, akárcsak a többi ezrednél, felbomlottak, sokan fogságba estek. Ezután négy napon át utóvédharcban visszavonultak a Piave felső folyása melletti országúira. November 2-án Kreuzbergnél a monarchia határán két zászlóalj maradványát határbiztosításra rendelték. Másnap értesültek a fegyverszünetről. A legénység követelésére a tisztek visszavonták a határszolgálatot elrendelő parancsot, és kéthetes gyalogmenet után bevagoníroztak. A béke első perceiben Ausztriában érte az utóbbi öt esztendő legnagyobb csalódása a szerencsétlen magyar katonákat Tanúként álljon itt egy Grácból, 1918. november 13-án keltezett levéL »Á magyar katonák ezrei soha sem felejtik el ezt az állomást. A hazaérkezőket, a szenvedésből jöttékét itt marcangolja meg még egyszer a kétfejű sas éles karma. Ausztriában mindenfelé fosztogatják a fegyvertelen magyar katonákat, de Grác valósággal fosztogatásra berendezkedett állomás. Szemtanúja vagyok ennek az alá- valóságnak, amely ellen fellázad a vérem. A fosztogatást, amelyet rekvirálásnak neveznek, a »Német Főiskolások Szövetsége« végzi. Egy csomó gyerkőc uniformisban és civilben, a fiatalabbja rövid nadrágban és matrózgalléros zubbonyban puskát kap. Ezek teljesítenek a pályaudvaron szolgálatot. Ha jön egy katonavonat: a határról előre jelzik. Rendszerint így mondják: »magyarok1«. Most kezdődik a hajrá. Nagy futkosás, a fel- fegyverzett gyerkőcök jön- nek-mennek, s kihúzzák a gépfegyvereket a sínekre úgy, hogy a két-háromezer emberrel megrakott vonatot már a gépfegyver fogadja. Most a géppuskák védelme alatt a felfegyverzett kamaszsereg nekiront a vonatnak. Elszednek mindent, még a konyhát is lecsatolják. A mieink természetesen ellenkeznek, ahogy tudnak, de a vége az, hogy kifosztják őket mindenükből. A mi tisztjeink sehol sem láthatók. Egy őrmester panaszkodik, hogy a főhadnagyuk nem törődik velük, a századosunk pedig, aki gráci, két állomással Grác előtt leszállóit a vonatról. Negyven-, négyes bakák voltak Kaposvárról ezek az árván maradtak.« November 14-én érkeztek meg Somogy székvárosába rongyosan, kifosztva azok, akik túlélték az ötéves mészárlást. Nem fogadta őket katonazene, a szónoklatok is elmaradtak. Egy független magyar köztársaság várta őket, tele forradalmi lázzal. Andrássy Antal Bencze József: H AN QYAEPI Q RAM MA Hangyakaraván, négerek a porban, nekik kevés a kenyerük, mindig csak egy morzsa. Ne lépj rájuk, apám, eső veri őket, szorgalmuktól talán a világ megnőhet! Egy kis nyelvművelés Miiyen hely Egy nem éppen szellemes, de elég gyakran hallott budapesti szójáték jut mostanában többször is eszembe. Ha valaki a városom kívül, a központtól messze lakott, azt szokta magáról tréfás öniróniával mondani: kies helyen lakom; kiesik a forgalomból. A szójátékban rejlő iróniát találónak éreztem, mert hiszen ami kiesik, az nem éppen kies, minthogy a kies szó jelentése tájra, vidékre értve: kellemes hatást keltő, szívet-lelket gyönyörköd tető. Ügy látszik azonban, hogy ez a szellemesség veszélyben van: napjainkban egyre- másra hallom komoly formában, amit a régi pestiek tréfának szántak, tehát a kies szót ilyen értelemben használva: ’távol eső’. Egyetemi tanár feleségétől értesülök, hogy egy ismerőse egy kies iskolában tanít. Kiderül, hogy ez a kies iskola: kültelki iskola. Felhívnak az egyik intézményből, hogy vita támadt egy rendelkezés szövegének a megfogalmazása körül. Lehet-e azt írni, hogy »üdülőket a jövőben kies helyeken nem szabad létesíteni«? Ámuldozásomra, hogy hiszen éppen kies helyeken esik jól az üdülés, azt mondják, hogy ez a kies tudtukkal azt jelenti": távol eső, kopár terület. De vannak néhányan, akiknek más' a véleményük, ezért kémek tanácsot, ötödéves tanárjelölteknek teszem föl a kérdést: milyen jelentését ismerik a kies szónak? S a 60—70 hallgató közül akad 3—4, aki úgy tudja, mindig is úgy tudta, hogy ez a szó azt jelenti: kopár, terméketlen. De a szó elrepül, az írás — addig-ameddig — megmarad: Rácz Endre barátom szívessége folytán már nyomtatásból is idézhetek példát a kies szónak ’távol eső’ jelentésben való használatára. Ezt olvashatták a sportrajongók a Népsport egyik két »évvel ezelőtti számában: »Kies fekvésű a Tábor utcai pálya. Mégis, az idény első hazai mérkőzésé sok embert kicsalogatott még Óbudáról, Kispestről is.« A Tábor utcai pálya — ezt szintén Rácz Endrétől tudom — a Vasas Izzó sporttelepe, a Fóti úton túl, Újpestnek északkeleti részén, Rákospalota felé van, pesti szemmel nézve tehát valóban eléggé — kieső helyen. A felsorolt adatok azt mutatják, hogy egy újabb jelentésváltozásnak vagyunk tanúi. De mi lehet az oka, az elindítója ennek a változásnak? A közismert, mindennap használt szavak — ez a tapasztalat — kevésbé vannak kitéve a változásnak, mint a ritkán használtak. S ez a kies nem tartozik gyakori szavaink közé. Aligha van sok ember, aki mindennapi beszédében rendszeresen használná. Inkább ünnepélyes, irodalmi szónak érezzük. Értelmező Szótárunk is így minősíti. Minthogy ritkán használjuk, könnyen megtörténik, hogy a bizonytalan nyelvérzék egy ismertebb, gyakrabban használt és hasonló hangalakú szóhoz kapcsolja, annak a jelentését viszi át rá. (így változott meg az iromba jelentése a goromba, otromba hatására.) A mi esetünkben — úgy látszik — a kiesik ige hatása érvényesült, vagy pedig a kies szót valamiképpen a ki igekötő s képzős származékának érezte a nyelvérzék. a kies hely ? De az iá reuet, nogy i.emely ember tudatában a köves melléanévuez Kapcsolódik a ritka és szokatlan kies melléknév. ria a nyelvjárasok- oan is terjed ez az új jelentés, akkor a köves, küves, küjes, kües hatásával okvetlenül , számolnunk kell. Én vagy 45 évvel ezelőtt találkoztam először a kies szóval, a 23. zsoltárban, annak Szenczi Molnár Albert által fordított szövegében: »Gyönyörű szép mezőn en- gemet éltet, és szép kies folyóvízre legeltet«. Megvallom, lelki szemeim előtt egy szép zöld rét jelent meg. rajta csörgedező tiszta vizű patak. s a gyöngyöző víz alján a napfényben csillogó színes, sárga, szürke, fehér, zöld kavicsok, a mi akkori nyelvünkön göbécsék. Ez volt ne kém a kies folyóvíz, köves, lájnyelvünkön küjes. Különben is sok mindent mondtunk ü-vel, amit i-vel írtunk. A boltban füzettünk, nem fizettünk, üngünk volt, nem ingünk, jóüzüen ettünk, ha fogunkra való volt az ebéd, s néha-néha még az időt üdő-nek mondtuk. Egyszóval mind a tárgyi, mind a nyelvi oka megvolt annak, hogy én is félreértettem egy kissé a kies folyóvizet. Ml következik az eddigiekből? Ügy gondolom, kár volna egyszerűen tudomásul venni, nyelvtényként kezelni ezt a kétségtelenül megindult jelentésváltozást. Elvégre azért a magyarul jól beszélők nagy többsége még ismeri a kies és kietlen szó jelentését, megvan rá a lehetőség, hogy útját álljuk ennek a kétségtelenül zavart okozó változásnak, megőrizve e szavaknak a régi magyar nyelvben kialakult s legjobb íróink gyakorlatában, írásaiban szentesített jelentését. Az igazat megvallva egy kissé indokolatlannak s elsietettnek tartom, hogy kitűnő Értelmező Szótárunk a kies szó jelentéseként (igaz, hogy »ritka« jelzéssel) egyetlen irodalmi adat' alapján felvette ezt is: ’A forgalomtól, sűrűbben lakott helytől távol eső, félreeső, lehangolóan elhagyatott’. Azt az egyetlen régi adatot hajlandó volnék inkább tévedésnek tekinteni. Elvégre régen is tévedtek az emberek. Egy kérdésre azonban még felelni kell: honnan származik, miből ered ez a kies szó? (Ha ezt már tudjuk, a kietlen megfejtése egyszerű: nyilván a kies fosztóképzős származéka.) Az eddigi nyelvészeti kutatások szerint kies szavunk bizonytalan eredetű (talán finnugor) kéj szavunk s képzős származéka. A kéj szónak a régi nyelvben nemcsak ’érzéki élvezet’, hanem ’tetszés, öröm’ jelentése is volt, ebből érthető a kies mai (egy kissé elbizonytalanodott) jelentése. Amit még érdemes megjegyezni: a kéjes és kies rokonságába tartozik a kény szó is, továbbá az ebből származott kényelem, kényelmes, kénytelen. Az utóbbi a régi nyelvben főként kételen formában < fordult elő, a nyelvjárásokban ma is él így. Egy régi írás szerint a robot: »kételen való szolgálat«. Valóban nem lehetett sok öröm ebben a kénytelen, »kéjetlen«, »kietlen« munkában. Rokona még a kies-nek a (közvetlenül a kény formából származó) önként is. Sőt, talán l még a -ként (-kint) rag is S ebből való. Elég messze került egymástól a rokonság! Dr. Lőrlncze Lajos
