Somogyi Néplap, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-28 / 228. szám

B&radatiuk... jrET ÉVIG alkalomsze- -Á. rüen dolgozott a Csiky Gergely Színháznak. A Mac­beth és Az első 36 óra emlé­kezetesen szép díszletei fű­ződnek a nevéhez. Mindkettő figyelmet keltett, mindkettő ereit, kiforrott művészre val­lott. Ehhez képest meglepően fiatal, és első színházi évad­ját tölti Kaposváron. Langmár András tervező. Arról kérde­zem, hogyan kezdődött, ho­gyan kanyarodott az út idáig — egy másik művészet, a film berkeiből? — Szegeden diákoskodtam, szüleim szinhazjáro emberek ■voltak. Itt ért az első hatás. Gyerekkoromban is szerettem ■rajzolgatni, tiszta elképzelé­seim a jövőről azonban ké­sőbb sem voltak. De valahogy mindig bennem élt, s most is ezt tartom: Életünket végigkí­séri a rajz. Hogy valamit el­mondjunk, kifejezzünk, meg­mutassunk vele ... Úgy kel­lene oktatni, ahogyan Kodály megálmodta zenei anyanyel­vűnk elsajátítását... — Hol ismerte meg ezt a nyelvet? — Építészeti technikumot végeztem. A szakrajzok kevés­bé, az építőművészeti elemek annál inkább vonzottak. Érettségi után a filmgyárhoz kerültem. Itt az építészeti osztályon, asszisztensként dol­goztam 6—7 évig. A film vi­lága persze egészen más igé­nyű díszletvilágot követel, mint a színpadé; a valódi éle­sebb, hívebb ábrázolását kí­vánja meg ... — Közben pe­dig — autodidakta módon — színpadi díszlettanulmanyokat folytattam. Langmár András, színhá­zunk új díszlettervezője itt, ezen a színpadon kezdte le­mérni az önként vállalt stú­diumok eredményét. Több volt ez, mint puszta elvágyódás a film világától; több egy plasz­tikusabb kifejezési forma, a színpád szcenika iránti von­zódásnál is. Nála a lényeg keresése, az önkifejezés kö­zege a színpad díszletvilága, ösztönös »eget kérő« út a gyermekrajzoktól a filmen át ■— az első önálló színpadi ter­— Elkerülhetetlen, hogy va­lamelyik produkció ne a dísz­lettel együtt marddjon meg a néző emlékében. A produk­ciólátvány része az enyém. Mennyi marad meg belőle a produkció összhatásában, a színpadi alkotó folyamat ösz- szességében...? Ebben van az én felelősségem ... T ANGMÁR ANDRAS hu- É- szonéves, mai fiatal müxtész. Pályakezdő a kapos­vári Csiky Gergely Színház­nál. Wallinger Endre (Jávori Béla felvétele.) — Szerintem a díszletterve­zőnek éppen ez a kötöttség je­lent szép elhivatottságot. Al­kalmazottja vagyok egy mű­nek ... Es egy mű részese­ként, egy mű igaz légkörét ábrázolni, nagy művészi alá­zatot követel. A díszletterve­ző nem »szólózhat« ... — Valamit a díszletalkotás maradandóságáról is. Ott kkzdtük, hogy a Macbeth és a **36 óra« olyan volt, amire szívesen emlékszünk ... „Kötelességeim vannak...“ vezésig. — A kaktusz virága volt az első munkám. Azután volt még néhány zenés vígjáték, operett, s nekem igen emléke­zetes a Mirandolina is. De az elmúlt év meghozta az igazán nagy feladatokat is ... — Miben látja ezek nagy­ságát? — A Macbeth és a »36 óra« Eltérő két alkotás, nekem mégis közös bennük az, hogy a mai ember képzeteihez, ér­zésvilágához közelitve kellett megteremteni egy-egy törté­nelmi környezetet a színpa­don. Függetlenül attól, hogy kinek milyen felkészültsége, képzettsége vagy éppen val­lástörténeti emléke van a né­zőtéren ... Ezért volt elkép­zelésem, hogy freskót adjak, azaz korhű tablókat, sok fényhatással egy-egy történel­mi jelenetsor megelevenitésé- hez. Ennek a mai szemmel való láttatása volt közös a két műben... Ezt éreztem igazán nagy feladatnak. — Bármelyik képzőművé­szetben az alkotó saját szub­jektív érzéseit, gondolatait, mondandóját tárja a világ elé. A díszlettervező mindig az Íróét segíti megfogalmazni a színpadon, egy kollektív alko­tás részeként. Nem zavarja-e vajon ez a körülmény a dísz­lettervezőt — képzöművész- kéabS Az MHSZ megyei elnöksé­gének irodájában egymásnak adják a kilincset az érdeklő­dök: — Péter bácsi, fali KRESZ- táblát kérek, legyen olyan kedves ... Péter »bácsi« oda­adja, majd elintéz valamit telefonon, átveszi a gépjár­műtanfolyamra érkezett je­lentéseket, névsorokat. Az asztalon szépen gyűlnek a fel­dolgozásra váró iratok, az írógépben is félig gépelt pa­pír. Lantos Péter nyugdíjas fő­hadnagy őszülő, szemüveges, kemény tartású férfi, csak a tekintélytisztelet szólíttatja az emberekkel bácsinak, sen­ki nem mondaná meg, hogy ötvenhét év van a háta mö­gött. 1927 óta katona. 1931-től 1954-ig aktív repülőtiszt, pi­lóta volt. — Sajnos, nyugdíjas va­gyok, már idestova tíz éve — jegyzi meg keserűen —, egész­ségügyi okok miatt mentettek föl a szolgálat alóL pedig ab­bahagyni a repülést... Ezt csak az érti meg, aki olyan hosszú időt töltött el a pilóta­fülkében, mint én. S akkor jön egy orvosi vélemény, hogy befejezni! 1954-ben ültem utoljára gépen, majd földi be­osztásba kerültem, s 1957-ben nyugdíjaztak. Tizenegy éve dolgozik az MHSZ-nél mint a gépjárműiskola ügyintézője, emellett a szakszervezet el­nöke, a városi tartalékos tisz­ti tagozat vezetője, a Haza­fias Népfront domneri titkára és népi ülnök is. — Ennyi elfoglaltság? Ho­gyan feírja? — Nagyon egyszerű. Min­dent szívből, szívesen csiná­lok. Az, hogy nyugdíjas va­gyok, még nem azt jelenti, hogy egész nap pihennem kel­lene. Délelőtt itt az MHSZ- ben dolgozom, délután elláto­gatok a műhelyekbe, átme­gyek a Donnerba, ahol min­dig akad valaki, aki gonddal, problémával jön hozzám, vagy előveszem a népi ülnö­köknek készített könyvecs­két, azt tanulmányozom, hogy ha behívnak és foglalkoztat­nak, ne csak azért üljek ott, mert én vagyok az ülnök. Vannak kötelezettségeim, ezeket elvállaltam, és min­den erőmmel azon vagyok, hogy legjobb tudásom szerint lássam el őket. Ez természe­tes. nem? Kérdő tekintet a szemüveg mögül, de egy látogató elhív­ja, s válasz nélkül marad a kérdés. Persze hogy termé­szetes. mint az is, hogy szám­talan kitüntetés, oklevél, ju­talom dicséri munkáját, de ezekről a kitüntetésekről nem akar nyilatkozni. — Azért kiemelni valakit és megdicsérni, mert elvégzi a munkáját... ne haragudjon, de nem értek vele egyet. Péter bácsi úgy és annyit dolgozik, mintha nem is fél­állású, nyugdíjas volna — nyilvánított véleményt az el­nökség. Csak az elismerés hangján lehet róla beszélni. Most, a fegyveres erők ünne­pén, nemcsak a fegyveres testületek hivatásos, tartalé­kos és sorállományú tagjait köszöntjük, hanem a nyugdí­jasokat, s közöttük Lantos Bétart is. pfcty) MECV VAGV NEM MEGV? A forgalmista sem tudta Mivel a sokat utazó embe­rek közé tartozom, van egy vasúti menetrendem. Hivata­los mutatómban most kezd­tem először kételkedni. Pécs­re szerettem volna utazni a Fonyódról Kaposvárra érkező személyvbnattal, amely 19.20- kor indul tovább. Az utat már előre elterveztem, de a biz­tonság kedvéért 17.00 órakor felhívtam a kaposvári állo­más tudakozóját. A szolgála­tot teljesítő a kérdésemre azt válaszolta, hogy a vonat — 5513 a — nem közlekedik. A menetrendben újból megnéz­tem, itt megjegyzésként eny- nyi áll: Közlekedik: X. 27-ig és III. 16-tóí vasárnap. Esze­rint a vonatnak mennie kell! Újból hívom a tudakozót, újabb válasz: — Kérem, a vonat 19.20-kor indul Fo­nyódról! Még annyit elismert, hogy az a, vonat nem áll meg Kaposváron. Hívtam a forgalmi irodát. A szolgálatvezető azt állítot­ta, hogy nem megy. Mivel előbb is indul vonat Pécsre, korábban lementem az állo­másra. A tudakozóban a 18.00 órakor szolgálatot teljesítő már azt mondta, hogy közle­kedik a vonat, s 17.00 órakor nem ő volt ott, hanem a he- lyetesítő, s hogy a szolgála­tos szavaival éljek, »őt nem lehet okolni, mert nem sokat van itt Szolgálatban.« Egyébként a tudakozóban az asztal fölött ott függ a hi­vatalos menetrend! Ezután az állomásfőnökhöz indultam. Az ügyeletes tiszt­tel találkoztam. Ő kijelentet­te, hogy nem vele beszéltem, mert ketten vannak, de ő is úgy tudja, hogy a vonat nem áll meg Kaposváron. — Kérem, de a menetrend! — Az hibás lehet! Csak akkor kezdett kétel­kedni, miután megnézte a menetrendet, eszerint ugyanis a vonat 19.12-kor érkezik és 19.20-kor indul Dombóvár al­són át Pécsre. Ezután meg­nézte a szolgálati grafikont, majd felhívta a fonyódi állo­mást. Az ottani ügyeletes vi­lágosította fel, hogy a vonat közlekedik. Sokat köszönhet a vasút a kíváncsiságomnak, hiszen a 19.12-kor érkező vonatot ta­lán be sem engedték volna Kaposvárra, mivel a forgal­mista sem tudott róla! De fél­re a tréfát, szeretném tudni, mi a véleménye az illetéke­seknek az utasok félrevezeté­séről!? Kiss Ferenc Kaposvár, MEGHAMISÍTOTTA AZ IGAZOLVÁNYÁT Ittasan, lopott kocsival gázolt turar Soltvadkertre — Cserbenhagyta a motorost A huszonhárom éves cserke- szölői Baranyai János lopott személygépkocsival a bűncse­lekmények sorozatát követte el. A fiatalember autószerelő segédként dolgozott, így érthe­tő a gépkocsik iránti vonzal­ma — ami még nem is lett volna baj. A probléma ott kez­dődött, hogy más autója tet­szett meg neki, olyannyira, hogy el is lopta. Utolsó munkahelye a Köolaj- és Gázipari Trösztnél volt, ahonnan önkényesen távozott Ez év július 6-án átutazóban járt Kecskeméten. Az időt az egyik vendéglőben töltötte el, megivott négy-öt pohár konya­kot, s az egyensúly kedvéért minden pohár töményhez egy üveg sört. Az italozgaíás után a ven­déglő előtt sétálgatott A kö­zelben levő parkolóhelyen zse­béből kulcsot vett elő. és ki­nyitotta az egyik ott álló Sko­da 1000 MB ajtaját A volán mellé ült s a városba hajtott. Nem tudni mi okból, később visszahajtott a vendéglő elé. ahol három idegent a kocsiba invitált és a közeli Soltvad­kertre vitte őket. A fuvar után úgy döntött, hogy folytatja a furikázást. Mivel csak motorkerékpár-ve­zető jogosítványa volt beleha­lni sí tóttá a gépjárművezetői igazolványába, hogy személy­gépkocsi-vezetésből is vizsgát tett. Egy olvashatatlan kriksz­krakszot firkált alá — a ha­misítás igen primitívre sike­rült, olyannyira, hogy a laikus is azonnal észreveszi a csalást. Ezután visszaült a kormány mellé, s hogy bátorsága is na­gyobb legyen, ismét fölhajtott egy-két pohárral. Jászdózsa te­rületén járt, amikor figyelmet­lensége, az alkoholtól tompult reflexei meg a kedvezőtlen lá­tási viszonyok következtében elütött egy helybeli lakost s az életveszélyesen megsérült. Ezután a Balaton nevezetes­ségeivel ismerkedett s »ter­mészetesen« a balatoni borok­kal is. Július 22-én hat üveg sör és három fröccs után Fo­nyódon összeütközött egy sza­bályosan közlekedő motoros­sal, Kovács Vilmos balaton- öszödi lakossal. Mintha mi sem történt volna. Baranyai to­vábbhajtott, cserbenhagyva a súlyosan megsebesült moto­rost A rendőrség azonban igen rövid idő alatt a nyomára buk­kant, s rövidesen horogra ke­rült a felelőtlen fiatalember. Baranyai Jánost a Kaposvá­ri Járásbíróság háromévi sza­badságvesztére ítélte, és három évre eltiltotta a közügyektől és a gépjárművezetéstől. Egy­ben a bíróság elrendelte egy korábban kiszabott hathónapi felfüggesztett szabadságvesz­tés büntetésének a végrehaj­tását is. (Pintér) Jugoszláv kocsi balesete Figyelmetlenül vezette személygépkocsiját Karád és Be- rencsepuszta között Spit Károly jugoszláv állampolgár, s az úttesten felborult. Spit Károly súlyosan megsérült, vele utazó feleségének azonban nem esett baja. TARKA íorük Nem felejt — Kölcsönöznél nekem ötszáz forintot? — Nem. — Ezt nem fogom neked elfelejteni! — De ha adtam volna, tüstént elfelejtetted volna. Bölcs mondások Mikor az erdők zöldellni kezdenek, a madarak be­fejezik szabadságukat. Csak a »lezser« embe­reknek nincs súlyuk az életben. A gólyák elmennek és a darvak jönnek. A gőgös ember tele van ürességgel. A »stb.« a legrövidebb és legtartalmasabb szó mind között. Mind.en fiúcska, ha az anyukája kezét ■ fogva megy. húzza a lábát, mint a hadgyakorlaton; ha az apukával megy. hetykén lép, mint a parádén. A nagylelkűség szigorú­an önző érzelem, fel'- ajánlsz, mert jólesik ne­ked, hogy adsz. Mikor a vadász valótlan­ságot mond, nem hazudik, vadászik. Ne mondjátok egy nő­nek, hogy babafeje van, tudvalevő ugvanis, hogy a babák fejében semmi nincs. Inkább hallgass, ha van mondanivalód, semmint beszélj, mikor hallgatnod kellene. Minél jobban erőlteted, hogy természetes légy, an­nál inkább veszitsz a tér- , mészetesség bői. A buta embernek nin­csenek problémái, mert megoldják számára mások. Ha egy nő csúnya, azt mondják: »szép szemei vannak«, ha egy férfi csú­nya, azt mondják: »érde­kes«. A vágy nem kopogtat az ajtón, egyenesen belép. Ha támadásra indulsz, ne tekints vissza. A hallgatás: a halott hangok szemfedője. A rossz bor sehol nem olyan jó, mint a kocsmá­ban. Szűkszavú A virágárusnő nagy hangon kínálja portékáját egy fiatalembernek: — Beszéljenek a virágok ön helyett, nyújtson ' át egy csokrot a szerelmesé­nek! — Adjon egy szálat! Én szűkszavú ember vagyok! MÉZ A londoni Medical Scholl egy orvosa a zt'tanácsol i a az ittas gépkocsivezetők­nek, hogy egyenek minél több mézet, mert az meg­gyorsítja az alkohol elégé­sét a szervezetben. Győzik-e meí'i szegény Somomii Malim Az MSZMP romait mt-v Bizottsága és a Somogy megvet Tanács lapja. Főszerkesztő; WTRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár* Latinka Sándor »1. 2. Telefont 11-510. 11-511. Kiad 1a a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon: 11-516. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünte meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesltőknéL Előfizetési díj egy hónapra IS Ä Index: 250»? Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári tizemében, Kaposvár. Latinka Sándor utca 6. Felelős vezető^ Mautner József.

Next

/
Thumbnails
Contents