Somogyi Néplap, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-26 / 226. szám

©sfltörtők, 1968. szeptember 26, 3 SOMOGTI NÉPLAP Kollektív szeri kollektív e kikészítés Bár a tavasz még messze van, a határidő — március 31. — még távoli, a szakszervezeti bizottságok már most tavaszi feladat előkészítésén és megol­dásán fáradoznak. Mint köztu­dott, a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa és a Munkaügyi Minisztérium közös irányel­vei, a munkaügyi miniszter közelmúltban megjelent rende­leté értelmében ezúttal kétévi időtartamra, 1969—197Ü-ro kell kötni az új kollektív szerződé­seket. E szerződéseket 1969. ja­nuár 1. és március 31-e között kell aláírni és kihirdetni. Munkacsoportok készítsék el Bár új szerződésről van szó, tulajdonképpen a jelegleg is érvényben levőt tekinthetjük alapnak, hiszen ez utóbbi több mint nyolc hónapban a gya­korlati élet rengeteg tapaszta­latot, tanulságot kínált. Ma­gától értetődő tehát, hogy az új kollektív/ szerződés mesz- szemenően figyelembe kívánja venni ezeket. Ezért van, hogy napjainkban az ország külön­böző gyáraiban, üzemeiben az illetékesek már megkezdték az előkészítő munkát, értékelik az idei kollektív szerződések végrehajtásának tapasztalatait. Szakszervezeti taggyűléseken, az igazgatótanács és a válla­lati szakszervezeti tanács együttes ülésén vagy más al­kalmas formában vizsgálják meg például, hogy a szerződés milyen intézkedései bizonyul­tak nehezen végrehajthatónak, voltak-e olyanok, amelyek akadályozták az operatív veze­tést stb. Az új kollektív szerződés ki­dolgozóinak okvetlenül ismer­niük kell a vállalatvezetés alapvető gazdasági és termelé­si koncepcióit, egyes részlet- kérdések szabályozásához elő­zetes számításokat tanácsos végezniük — hogy csak néhá­nyat említsünk a máris elvé­gezhető, előkészítő feladatok közül. Mivel korábban bevált, most is helyes módszer, ha =gy-egy kérdéscsoport kidolgo­zásával munkacsoportokat bíz­nak meg, megnyerve a fontos feladatnak a különböző téma­körökben legjáratosabb dolgo­zókat Eleve az eredményes munka biztosítéka, ha az em­lített munkacsoportok tagjait a gazdasági vezetés és a helyi szakszervezet együttesen jelö­li ki, és első feladatul egy pon­tos. mindenre kiterjedő ütem­terv megállapítását írja elő számúidra. Persze az olyan vállalatok, mint például az Egyesült Vil­lamosgépgyár, amelynél a ta­valy működött előkészítő bi­zottságok a szerződés életbe léptetése után sem oszlottak fel és továbbra is figyelemmel kísérték a szerződés pontjai­nak tiszteletben tartását — most előnyben vannak. talános tanácsként illetékesek arra hívják föl a figyelmet, hogy a felmondási idő mérté­kének meghatározásakor azt kell alapul venni: általában mennyi idő szükséges a dolgo­zó pótlásához, illetve elhelyez­kedéséhez. Sem a vállalat, sem a dolgozók érdekeit nem szol­gálja ugyanis az indokolatlan hosszú felmondási idő. Egysé­gesen, tehát mind a vállalatra, mind a dolgozóra érvényesen kell a felmondási időt megál­lapítani. Ugyanígy fontos irányelv: a munkaidőbeosztást olyan részletességgel kell sza­bályozni, amilyen mértékben csak lehet Van, ahol már hozzákezdtek az előkészítéshez, van, ahol még csak tervezik az új, a két évre szóló kollektív szerződé* sekkel kapcsolatos tevékenység megszervezését. Egy bizonyos, az elkövetkező hetekben és hó­napokban újra felpezsdül a gyárakban, az üzemekben a vi­tázó kedv, a szerteágazó esz­mecsere, például a részesedé­si alapról, a jutalomszabadság- ról, a besorolásról... egyszó­val mindarról, amiből végül is kikerekedik majd a »vállalati törvénykönyv« — az új kollek­tív szerződés. A művezetők jobb megbecsülése Bár a 44 órás munkahétre való áttérés náluk is több lépcsőben történik, a munka* renddel, a szabadsággal és a bérezéssel kapcsolatos felada­tokat a 44 órás munkarendnek megfelelően előre kidolgozták és annak életbe lépésétől füg­gően rögzítik a szerződésben. Helyi kezdeményezés ugyan, de követőkre találhat máshol is, hogy kidolgozták a művezetők nagyobb erkölcsi megbecsülé­sének módszerét, s ezt majd az új kollektív szerződésben rögzítik. A jövőben azt a mű­vezetőt, aki jól megszervezi a termelést, rendszeresen foglal­kozik a dolgozókkal, értékeli is előmozdítja a szocialista munkaversenyt, politikailag vezeti egységét — Kiváló mű­vezető címmel tüntetik ki, és a vállalat jutalmazási kereté­ből egyhavi fizetést kap jutal­mul. Miután a SZOT és a Munka­ügyi Minisztérium irányelvei hangsúlyosan kiemelik az idei tapasztalatoknak azt a sum- mázatát, hogy a kollektív szer­ződések rendszere megfele­lő lehetőséget ad a vállalati szervek önállóságának növe­lésére, minden gyárban, üzem­ben a helyi sajátosságoknak megfelelően is érvényesíthetik ezt az új kollektív szerződés­ben. Mennyi legyen a felmondási idő? Feltehetően — éppen az idei tapasztalatok alapján — min­denütt széles körű vita előzi majd meg a kollektív szerző­désnek a felmondás szabályo­zásával kapcsolatos részét. Ál­„Legkiválóbb katonánk“ — Hány di­csérete van? — Várjon, megszámo­lom. összesen kilenc. — Határőr, így egysze­rűen? Minden rendfokozat nélkül? — Igen. «Csak« határ­őr. — A ver­senyben szer­zett már va­lami kitüntető címet? — Nem, még semmit. De ő a legki­válóbb kato­nánk! Ezzel a kis párbeszéddel kezdődött a beszélgeté­sünk Bocsi István alezre­des elvtárs őrsén a pa­rancsnokkal és a KISZ-tit- kárral. A fegyveres erők hetében vagyunk, kiváló honvédeket, határőröket, karhatalmistákat kerestünk, és ennek kapcsán látogat­tunk be a parányi határmen­ti falu őrsére. Duka János tizedes, alap­szervi KlüZ-titkár vállalta az «idegenvezető-« szerepét, elvisz bennünket a szolgála­tot teljesítő fiatal ember­Clesavatgott évek — Kinevetett. Tudja, egy­szerűen kinevetett, mikor megmondtam neki, nem jól van ez így, te gyerek, más­képp kéne gondolkodnod. Az én időmben ha úgy lett volna, mint most, nem itt tartanék. Dehát a falumesz- sze volt a pusztától, apá- mék meg alig várták, hogy felnőjek annyira, hogy segítsek nekik. «Maguk mindig csak erről tudnak papolni, hogy az én időmben így, az én időmben úgy!-« — vágta oda nyeglén. Pedig tényleg így volt. És hiába. Elfut a méreg, mikor azt látom, hogy ma, amikor annyi lehetőség van, az ilye­nek, mint ez a Jani gyerek is, nem becsülik meg ma­gukat. Csak a csavargás, a presszó, a nők ... — Nem lenne ez rossz gye­rek, higgye el, nem lenne az. Megteszi a dolgát. Nem is ilyen miatt mérgesedtem föl, például a múltkor is. Együtt dolgoztunk valahol, aztán ebédszünetben azt hallom tő­le: «■Olyan álmos vagyok, hogy majd leragad a szemem.« — Mit csináltál az este? — kérdeztem. »Mit csináltam volna? Benn jártam a városban. Találtam egy klassz nőt...« Nem szóltam rá semmit. Legényember — hát csak le- génykedjen. «Reggel meg patáliázott anyám, hogy későn jöttem haza. Pedig ma is megyek. Ahogy végzek, ugrok a mo­toromra, aztán sipirc! Majd itthon leszek! Hogyne! Hogy hallgassam a prédikációt: meddig akarom még ezt csi­nálni, mikor emberelem meg magam, meg tudomisén...« — Hát ebben van valami mondtam neki —, a te he­lyedben én is másképp ten­nék. «Persze. Maguk mindent másképp csinálnának, mint én... Ismerem ezt a szöve­get. Én is másképp fogom csinálni!« — Mikor? «Még ezt a hónapot kidol­gozom, aztán szedem a sá­torfát. Elmegyek a városba.« — Többet keresel ott tán? «Nem. Nem hiszem. Nem emiatt hagyom itt magukat. Másért. Majd bolond le­szek — emelte föl a hang­ját — ide járni a mezőre, amíg fiatal vagyok!« — Olyan hangon mondta ezt, hogy ha a saját fiam, bizony pofon ütöm. Az szentség! Mintha legalábbis megvetni való lenne a me­zei munka és alávaló az a fiatal, aki ezt csinálja. Hát ki hallott már ilyet?! «Ha a városban nem tet­szik a meló, odébb állok. Keresek másikat. Valami mindig akad. Azdán... Ha beleunok, esetleg visszajövök ide ...« — Az idő meg közben elmegy... «Az a dolga neki — szá­jait vissza.« — Nem tudtam tovább türtőztetni magam, és akkor mondtam neki: nem jól van ez így, nagyon fogod bánni egyszer, hogy elcsavarogtad a fiatal éveidet Ahelyett, hogy törekednél, szereznél valami szakmát és megállapodnál egy helyen ... Mikor meg­kérdeztem tőle, mit giondol, milyen véleménnyel vannak az ilyen emberről, mint ő — azt mondta: «Bánom is én! Fütyülök a mások véleményére. Az én dolgom, hogy hogyan hasz­nálom ki azt az időt, amíg fiatal vagyok ...« — Hiába beszéltem neki. Aztán fölkeltem, el is men­tem onnan. Jól öszeszidtam magam, hogy mit vitatkozom én ezzel a taknyossal. De hiába, nem tudom szó nél­kül nézni, hogy pocsékolja az idejét. Egyszer úgyis megbánja. Egyszer úgyis vé­gének kell lenni a csavar­gásnak, és akkor mihez kezd?! Majd akkor jön a bánkódás meg hogy miért nem szóltak. Hát én szóltam. Nem is ez volt az egyetlen eset. .. Meg szólt más is. Mit lehet tenni? Mert azért sajnálom. Kár érte. Nem rossz fejű, és alapjában vé­ve jó dolgos gyerek. Csak felelőtlen. Nem tudom, ml lenne az, amivel hatni le­hetne az eszére. Na, de ballagok haza. Ne­kem is van két gyerekem. Már nagyobbacskák. Minden este beszámolnak, mi volt az iskolában, tudják-e a leckét. És csak akkor van tévé. ha minden rendben ... Föl jegyezte: VSsrfe Márta (Grábner Gyula felvétele.) hez, válthatunk vele pár szót. Az igazság az, hogy Szabó Gergely határörröt parancs­nokai és elvtársai is úgy nyilatkoztak, hogy ha a leg­kiválóbb katonáról alíarunk írni, csak ö jöhet számítás­ba. Országos parancsnoki, kerületparancsnoki dicsére­tei mellé több elismerést szerzett KISZ-munkájával, s ö az úttörő határőr szakasz parancsnoka. A határtól alig pár száz méterre találkoztunk Szabó Gergellyel. Magas, barna fiatalember, kérdéseinkre megfontolt válaszokat ad, s húzódozik a fényképfelvétel­től. — Nem szoktam meg az ilyesmit — mondja. — Köztudomású, hogy az egyik legnehezebb szolgála­tot teljesíti, hogyan szokta meg a határörszolgálat gon­dolatát? — Először a barátom me­sélt róla, ö is nálunk szol­gált. Korántsem volt olyan «sötét« a helyzet, mint ahogy ö lefestette előtem. Nyugod­tan állítom, hogy többet kaptam itt, mint amennyit elképzeltem. Igaz, a szolgálat néha fárasztó, az időjárás is megviseli az embert, de a csend, a természet minde­nért kárpótol. — Már megkérdeztem pa­rancsnokától is, hogy miért nem léptették elő. — Nem is gondolkoztam rajta. Itt sokkal, de sokkal többet kell nyújtani a csil­lagért, mint amit idáig én produkáltam. — De az a sok dicséret...? — ellenkezem. — Más is kapott már ilyet... Becsületesen dolgoz­ni, azt kell... ha elismerik az ember munkáját, az csak jólesik. Nem vágytam és nem is vágyódom az előlép­tetésre. Majd ha megérdem- lem, akkor... Szeméhez emeli a távcsö­vet, végigsétáltatja a határ- szakaszon. Megértjük a gyengéd célzást, és búcsúzni kezdünk. Az erdőszegélytől visszate­kintve látjuk, hogy jelenti az őrsre, hogy itt voltunk és megyünk vissza. Vay, ahogy azt a szabályzat előírja. Saly Géza Ne maradjanak el a pártcsoporí-értekezletek A vezetőségválasztás előkészítésének fontos ál- lomása minden pártszervezetben a pártcso­portok értkezlete. Ezen a fórumon minden kommunis­tának módjában áll véleményt moridani az alapszer­vezet és a munkahely eredményeiről, munkájának hibáiról. A pártszervezet ezekből a sejtekből épül fel, s éppen ezért tartalmi szempontból is nagyon fontos, hogyan foglalnak itt állást a párttagok az új mecha­nizmus eddigi tapasztalatait illetően, mit mondanak el a termelőmunka helyi gondjairól, a pártcsoport és a műhely előtt álló feladatok megoldásáról. Ézeken az értekezleteken azt is fölmérik mindenhol, hogyan vál­tották aprópénzre a IX. kongresszus határozatait. A pártcsoport-értekezletek fontosságát éppen ez a széles körű beszélgetés határozza meg. Sehol máshol nem lehet ilyen pontos képet rajzolni a pártcsoportban tevékenykedő kommunisták kétéves munkájáról. Itt kérik tőlük számon a pártmegbizatások teljesítését is. Az itteni beszámolók, vélemények és javaslatok megkönnyítik a vezetőség munkáját, hiszen a vezető­ségválasztó taggyűlés beszámolójában ezek a.z eredmé­nyek és gondok mind helyet kapnak. Éppen ezért nem helyes, amit néhány somogyi pártszervezetben tapasz­talni ezekben a napokban. Átugorjak ezt a lépcsőt, nem tartják meg pártcsoport-értekezleteket.' Úgy is fo­galmazhatnánk, hogy a választás előkészítésének gaz­dag tapasztalatokat kínáló forrása a pártcsoportok mindegyik értekezlete. Nem meríteni belőlük — az előkészítés rendjét sérti, s veszélyezteti az újjáválasztó taggyűlés sikerét L. G. Minőségi változást isozott a tanácsok mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályainak átszervezése Miután központi intézkedés rendelkezett a gazdaságirányí­tás reformjának szellemében a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium létrehozá- ról, amely egybefogja a mező- és erdőgazdálkodás, az élelmi­szeripar, a faipar és a föld­ügyek igazgatását, ennek a szervezeti formának megfele­lően jöttek létre a tanácsok egységes szakigazgatási szer­vei, a mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályok. Ezek az összevont osztályok megyei és járási szinten 1967. július 1-től működnek. Gyakorlatilag te­hát csaknem egy és negyed éves munkát mérlegelt, érté­kelt a Somogy megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága a közel­múltban tartott ülésén, amikor egyebek között ezt a témát tűzte napirendjére. Mit tettek megalakulásuk óta a mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályok? Tevé­kenységüket röviden így lehet­ne summázni: hatósági szak- igazgatási, termelésfejlesztési tevékenységet végeznek, és el­látják a törvényesen előírt ál­lami felügyeletet. Ezeknek a feladatoknak a megoldásához alakították ki apparátusukat. Amit az új körülmények kö­zött tenni lehetett — a tapasz­talatok azt mutatják — meg­tették az osztályok. Bebizonyo­sodott, hogy szükséges, indo­kolt volt a létrehozásuk, hi­szen az új gazdaságirányítási rendszerben nem lehet régi módszerekkel irányítani, dol­gozni. Az eddigi közvetlen irá­nyítás közvetetté vált, s most inkább a hatósági jellegű te­vékenység dominál. Ugyanak­kor a tanácsoknak a pártszer­vekkel együttműködve fő­ként a nehéz termőhelyű ter­melőszövetkezeteket konkré­tan segíteni is kelL Noha az átmenet nem volt zökkenőmentes — helyenként hosszú ideig betöltetlenek vol­tak a különböző posztok, a Kaposvári Járási Tanácson például most töltik be végle­gesen az osztályvezetői mun­kakört; néhány kérdés, mint amilyen a termelőszövetkezeti könyvelők képzésének hova­tartozása. még tisztázatlan —, ez az időszak a megyei osztály és a járási szakapparátusok próbatételének ideje volt, és kétségtelen, minőségi változás következett be a mezőgazdasá­gi szakigazgatásban. Mindp-t megállapította a meg,... nács vb, s hangsúlyozta, hogy a közép- és hosszútávú terv. k készítéséhez hatékony segítsél* get adnak a termelőszövetke­zeteknek, és a gazdálkodási eredmények kedvező alakulá­sában is részük van a megyei és járási mezőgazdasági szak­irányítóknak. Mi az, amire a jövőben még inkább törekedniük kell? Mindenekelőtt arra. hogy szo­rosan együttműködjenek a já­rási tanácsok pénzügyi osztá­lyaival, a megyei és megyén kívüli mezőgazdasági kutató­intézményekkel. Egy sor tenni­valót a megye területi tsz-szö- vetségeivel közösen oldhatnak meg eredményesen. Így a mel­léküzemágak és kisegítő ága­zatok gazdaságos kihasználá­sával, a társulások és vállal­kozásolt létrehozásával kapcso­latban sok hasznos tanácsot adhatnak. Fontos, hogy figye­lemmel kísérjék a termelőszö­vetkezetek és más gazdálkodó szervek kooperációját és elő­segítsék a szakmunkásképzést a közös gazdaságokban. Az új osztály, a megyei, fi­le tőleg a járási mezőgazdasági és élelmezésügyi szakappará­tus munkastílusa fokozatosan kialakul, tevékenysége egyet­értésre talál a termelőszövet­kezetekben. A gazdaságok igénylik az osztály útmutatá­sait — s mindez jó bizonyít­vány az eddig végzett munká­ról. H. F. A SOMOGY MEGYEI TANÁCSI ÉPÍTŐIPARI VALLA LAT szakmunkásokat, betanított munkasokat és betanításra segédmunkásokat Jelentkezés. Kaposvár, Május 1. u. S2. sz. alatt (TM3T)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents