Somogyi Néplap, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-22 / 223. szám
Vaefeoap, 1968. szeptember 22. 7 SOMftGII BfÉPtáP Miről vallanak a földrajzi nevek? Megkezdődött a névgyűjtés helyszíni ellenőrzése — Somogybán ötvenezer földrajzi névre számítunk Három év munkája nyomán befejeződött a földrajzi nevek gyűjtése megyénkben. Pedagógusok és más önkéntes gyűjtők feljegyezték a nép ajkán élő földrajzi határrészne- veket, dűlők, utak, vizek, erdők stb. elnevezését, és ezzel nagy szolgálatot tettek a tudománynak. Gyűjtésüket most szakemberek vizsgálják, hogy a megye helynévanyaga a lehető legteljesebb és legpontosabb munka eredményeként kerüljön kiadásra. Névtudományi munkában jártas nyelvészek (ű Zala megyei kiadvány közrebocsátói, a Nyelvtudományi Intézet munkatársai, pécsi és szegedi főiskolai oktatók) keresik föl a községeket, hogy a nevek lejegyzésében, térképre írásában a helyszínen segítsenek. Ily módon a több szempontú lejegyzések egységesülnek, és a névgyűjtemény tudományos használhatósága megnövekszik. Az ellenőrzők 1969 végéig nyomdakész kéziratot adnak a szerkesztőknek. Ezután napvilágot láthat Somogy megye földrajzi neveinek nagyszabású gyűjteménye. Ez a munka mind a nevelési, mind tudományos szempontból egyaránt jelentős. A szülőföld ismerete nélkül nem létezhet tevékeny hazasieretet — a névgyűjtési akció pedig szőkébb környezetünkkel ismertet meg. A földrajzi nevek a települések múltjáról is vallanak. Ennek a múltnak a megismerése és haladó hagyományaink megbecsülése nélkül gyö- kértelenek lennének jelenünkben. Ez a fontos népművelési tényező szerencsésen egyesül a munka nagy tudományos értékével. Leginkább a nyelvtudomány egyre jobban kiteljesedő ága, a névtan gazdagodik nagyszámú példaanyaggal, de más tudományok is bőven meríthetnek belőle. Alapos, a részletekre is kiterjedő földrajzi névanyag nélkül nem lehet megírni egyetlen település történetét sem. Ezek a nevek a régi földközösségre, a hagyományos gazdálkodás helyt formáira vonatkozó szűkös levéltári forrásanyagainkat hathatósan kiegészítik. Nem kell feltétlenül képzett szófejtőknek lennünk ahhoz, hogy megvallassuk földrajzi neveinket. Nincs olyan név, amely valamilyen tanulságot ne mondana, csak érteni kell szóra bírni őket. A következőkben ezt kíséreljük meg, mintegy ízelítőt adva a somogyi gyűjtés eddigi eredményeiből. (Anyagunkat Lőrincze Földrajzi neveink élete című munkája alapján csoportosítjuk, adataink többségét pedig a következő községekből merítettük: Répay Lajos kadarkúti (Ka), Varga Sz. Sándor nagyberki (N), dr. Várkonyi Imre büssüi (B), Nagy Károly nagybajomi (Nb), Király Sándor kaposfői (Kf), Lukács József göllei (G) és Márton István hed- rehelyi (H) gyűjtéséből.) TERMÉSZETI NEVEK A természetet megismerő és meghódító embernek mindig szüksége volt arra, hogy tájékozódjon. A társadalmi érintkezésben gyakran kémek tőlünk is útbaigazítást. Ehhez bizonyos tereptárgyakat meg kell különböztetnünk egymástól. A megkülönböztetés legegyszerűbb és legősibb módja az, ha névvel látjuk el őket A természeti nevek a földfelszíni alakulásokat jelölik meg, szólnak azok nagyságáról, méreteiről: Nagy-tó (ka), Kis-mező (Nb), Nagy-horgos (Kf); Külső formájukról: Katlan-gödör (Kf), Naty-kanyar (N), Tek- nyő-hát (Bánya), Gombóchegy (Visnye); vagy a tájrész helyének, fekvésének pontos meghatározását adják: Aasó- mező (B), Főső-Homok-ajja (N) stb. Az embernek a táj természeti viszonyaival való alaposabb megismerkedése további lehetőséget adott arra, hogy az eddig még névtelen tájrészeknek is nevet adjon. Főleg a természetes növényzetet figyelte meg ilyen szempontból. Erre utalnak például a Páp- rány, Tölös. Körtéles, Gesztö- nyés, Szívás (N), Ömási-rét, Szífási-tábla (G), Selem-rét, Vatszőlös (Ka) stb. nevek. Ennél kevesebb, de összeségében mégis nagyszámú példa utal egy-egy táj hagyományos — más tájrésztől gyakoriságában különböző — állatvilágára: Békési-rét (G), Békavár, Baglas puszta (Kf), Mamut-völgy, Hódos (Ka), Bébic-mező (Nb), Szarkás (Visnye) stb. Viszonylag ritka, de annál figyelemre méltóbb az a névanyag, amely az egyes tájrészek éghajlatára utal: Meleg-domb (B), Száraz- oldal (Bánya), Sötét-völgy (Szenna) vagy a több helyen fellelhető Hideg-oldal, Hidegsarok stb. Igen jellemzőek a nevek jelentésének vizsgálata szempontjából az olyanok, amelyekben bizonyos földrajzi tereptárgyak színéről van szó: Vörös-árok (G), Vörös-ér (Nb), Fekete-sár (Ka) stb. A természeti nevek csoportjában számos olyan régi földrajzi köznevünk is előfordul, amely önállóan már nem él. Az efféle tulajdonnevek régi magyar szavakat mentettek meg, róluk _ tudósítanak. Az ilyenek legtöbbje úgy nevezi meg az illető tereptárgyat, hogy a hasonló emberi vagy állati testrész nevét adja neki. Például a fé, fő’, az Agfé (Ka), Tófé (Kf); a mái, melT, a Han- gyásmál (Beleg) szavakban, vagy a láb, az or, az orom, kiemelkedő földhát, a szád, száj stb. szavak különböző összetételei. A természeti nevek alkalmasak arra, hogy segítségükkel egy-egy adott település vagy akár egy nagyobb táj régi geográfiai képét megrajzolhassuk. Tudjuk például, hogy a megyékre vonatkozó legrégibb térképek nem nyúlnak vissza a XVIII. századnál korábbra. Azóta is változott a táj képe. de méginkább a honfoglalás idejétől. Országos történeti és helytörténeti műveink nagy fogyatékossága, hogy alig számolnak a földrajzi környezet változásával és például az Árpád-kor történeti viszonyait nagyjából a mai környezet alapján képzelik el, a jelenlegit mintegy kivetítve a ' múltba. Pedig a természeti táj az évszázadok folyamán sokat változott, tavak, mocsarak tűntek el (jellemző, hogy több íó nevünk ma szántót jelöli), vizek változtatták meg medrüket, nem is beszélve a növénytakaró átalakulásáról. A természeti nevek tanulmányozásának még gazdasági haszna is van. Például a Hideg-domb, Hűvös-völgy, Árnyék-mái stb. nevek évszázados megfigyelés alapján a terület éghajlati jellegzetességét örökítették meg. Már maga a név is arra tanít, hogy napfény- és melegigényes kultúrák I ide nem telepíthetők. MŰVELTSÉGI NEVEK A földraja nevek másik nagy csoportja azt jelzi, hogy mit változtatott az ember a természeti tájon, mi az, ami megkülönbözteti a változatlan természettől. Az embernek a tájhoz fűződő fontosabb cselekményei alapján több csoportot különíthetünk el. Az elsők a magyarság ősfoglalkozá- sára utalnak; a pásztorkodással vagy a halászattal-vadá- szattal kapcsolatosak: Csapás, Tehén-kút (G), Mar'najató út, Göbölös-tó, Úsztató, Bivaj-he- verés (Ka); Csikóstói-dűlö (Ka — ma legelő és szántó, de régebben csíkokkal teli tó lehetett itt), Szarvaserdei-dűlő, Rókalikak (Nb), Fácányos (N), Vatkert (Ka) stb. Igen jelentős számú földrajzi név kapcsolatos a földműveléssel. Megyénkben valaha összefüggő erdőterület volt, s ettől a fák különböző technikájú kiirtásával évszázadok során hódították el a megművelhető területet Ezt a folyamatot nevezik meg a Mác- irtás, Hosszi-irtás, Vágott út (B), Cseri-irtás (Nb), stb. nevek. Gyakori volt az a primitív erdőirtási mód is, amikor egy-egy erdőrészt leégetéssel szűntettek meg Valószínűleg ezt jelzi a PÖrküt-sürű (Ka), Egett-oldal stb. Aszalásnak azt a módszert nevezték, amikor a fákat körülvagdosva elszárították, »-megaszalták-«, majd megfosztva lombkoronájától, a benthagyott tönköket kerülgetve művelték a földet. Innen ered Somogyaszaló neve vagy a sok Tükés, Tükési- oldal (Bánya) dűlőnév is. A korabeli lánccal való földmérést örökítette meg a hedre- helyi Láncos név. A három- nyomásos gazdálkodás idejéoől származó gazdálkodási Kényszer emléke él a Kendor- jöd (G), Köles-rét-föld (Kf); a majorsági gazdálkodás terjedése a Keritett-tábla (N), az Elkülönözött úrbéri legelő (Db), az uradalom gazdálkodása a Takarmányos, Dohányos (B) stb. nevekben. A régi életformáról vallanak a tájban emelt különböző építményeik nevei is. így például a beiegi Hamuház valószínűleg a szénégetésre és a hamuzsírkészítósre utal, az Istállóki-dűlő (Kf), annak az időnek az emlékét őrzi, amikor a szérűk és az istállók kívül voltak a falun, a Bodony- kúti-tábla (G), pedig éppen egy régi fatörzsből kivájt kút- káva emlékét idézi. A bányászat és az ipar nevekben élő emlékei Somogybán szegényesek, de azért ezekre is akad példa: Téglaház (B), Kerekjeitől legelő, Szénégető-gödör (Ka), Kotyogó-malom (B) stb. A több évszázados vármegyei és országos utakat jelző földrajzi nevek segítségével meg lehetne rajzolni a hagyományos közlékedési útvonalakat, feltüntetve a régi vendégfogadókat is. A műveltségi nevek közül utolsónak a birtoklás emlékeit említjük meg. Ritkábban a birtokos személyneve egymagában jelöli a birtokolt területet, például Kalocsa (Kf) — ez a föld valamikor egy Kalocsa nevű személyé volt, ma a helyén levő temetőt még mindig így nevezik. Legtöbbször azonban birtokos szerkezet tünteti fel a birtokos személyét; Bánfai-szekszió, Kökönye-kuttya, Márton-rét (G), Kanonok-erdő (Ka) stb. ESEMÉNYNEVEK Ezek megörökítették a tájban lefolyt jelentősebb eseményeket, a hozzájuk kapcsolódó népi magyarázatokat és a történeti mondákat. Az alábbiakban csupán szemléltetésképpen idézünk néhányat a bőséges anyagból. A községLEÁNYFEJ TAKÄCS IRZSÉBET AUCOTÄSA határok kiigazítását mutatja a Pótlék (G), Pótolás (H), Negyvenhód (G), Az Ebédvesztő pusztát (Kf), a földesuraság állítólag egy ebéd idején lefolytatott kártyacsatában vesztette el. A Burcsa halála (Ka) és az Emberölés (Nb) nevek egy-egy személy tragikus halálával kapcsolatos eseményeket idéznek feL A Patkó-sűrű (Nb) a híres betyár tanyázására, a Kutyási-homok. (Ka) egy rablóvezér felakaszitási helyére utal. A példákat — úgy véljük — mindenki saját ismereteiből is ki tudja egészíteni. A földrajza nevek között számos, ma még megfejthetetlen, különös hangzású akad. Sok község határában található Lázi domb, Lázok, Lázi-erdő; erről azt tudjuk, hogy magas fennsíkon levő erdei legelőt jelöl. A Tanorok, Tanárok pedig a falu közelében levő, a kijáró csorda elől kerítéssel védett helyet jelentenek. A Páskom libalegelőt, a Rohasz- lik (Szenna) rókalyukat. Ezek pontosabb fogalma a teljes névgyűjtemény elemzésekor válik világossá és valószínűleg az ilyenfóléket is meg lehet majd fejteni, mint a Rengő, Kongó, Fekés stb. Ez már azonban a nyelvtudósok feladata lesz. A Somogy megyei földrajzi névgyűjtés értékeinek kiaknázásán még hosszú ideig lehet munkálkodni. Dr- Király La jos Otven eve történt 1918 nyárutóján, augusztus végén és szeptemberben már ötödik éve tartott a világháború. A frontokon ágyú-, géppuskatűz és gáz, a hátországban éhség, nélkülözés és betegségek szedték áldozataikat. Egyre inkább világossá vált a központi hatalmak elkerülhetetlen veresége. A néptömegek sztrájkkal, tüntetésekkel adtak kifejezést fokozódó elégedetlenségüknek. Az Isonzói offenzíva után — amely sikertelenül végződött — a katonák tömegesen dezertáltak az olasz frontról. A parlamentben a Károlyi Mihály vezette ellenzék drámai üléseken csapott össze a császári és királyi udvart hűségesen kiszolgáló kormánnyal. Napról napra feszültebbé vált a légkör. Az Ez még a kezdet. Egyházi áldást kapnak a frontra induló katonák fegyverei... .. S aztán íme az »eredmény«: nyomorék katonák az egyik tábori kórház előtt. 1918. szeptemberében már tömegesen hagyták el a frontot a félrevezetett katonák. Mindennapos kép a korabeli pesti utcán; a veszteséglistát olvassák a fronton levők hozzátartozói. (MTI-fotő)
