Somogyi Néplap, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-22 / 223. szám

Wksirnap, 1968. szeptember 22. 5 SOMOGTI NÄPLAP ÚJ SZÉKHÁZBA KÖLTÖZÖTT AZ OTH Az Országos Tervhivatal nyolcemeletes Arany János utcai székházát Bóka László, az Iparterv tervezőmérnöke tervei alapján készítették. A korszerű épületet nemrégiben ad­ták át rendeltetésének. A szocializmus építésének általános törvénye A PÁRT ÉS A MUNKÁSOSZTÁLY VEZETŐ SZEREPÉRŐL Falukrónikát írnak A fonyódi járás értékes kezdeményezése Nemrégen a fonyódi járás mintegy félszáz népművelője fontos tanácskozásra gyűlt össze. Kidolgozták a falukró- nika-írás rendszerét, és a já­rás valamennyi községében hozzá kezdtek a nagy jelen­tőségű dokumentumsorozat összeállításához. A megyei könyvtár tudományos munka­társa módszertani előadást tartott a népművelőknek. Mindent megbeszéltek, ami a múlt és a jelen följegyzéséhez szükséges. Október 1-ig kró­nikaíró köröket szerveznek a községekben. Fő feladatuk, hogy kb. a századfordulótól rövid történeti áttekintést ad­janak a községek gazdasági, politikai és szociális-kulturális helyzetéről. 1945-től részlete­sebben elemzik az élet átala­kulását, rögzítik az új világ építésének fontosabb állomá­sait. Napjainktól pedig min­den, a községek, üzemek és tsz-ek életében fontos ese­mény helyet kap a falukróni­kákban. A községi monográfiák és a folyamatosan vezetett • króni­kák alapján a járási pártbi­zottság 1970-ben kiadványban jelenteti meg a járás 25 éves fejlődését. Miért lényeges mindez? Ismeretes, hogy megyénk­ben nincs megszervezve a £a- lukrónika-írás. A honismereti mozgalom egyéb feladatai kö­zött ez valahogy mindig elma­radt. Országosan a többi me­gye jóval előttünk jár a falu- krónika-írásbari. Nem egy ál­lamban (pl. az NDK-ban, Ro­mániában) ezt már a korábbi években megszervezték és fo­lyamatosan végzik. Nemegy­szer szóvá tettük már, hogy életünk változásai, eseményei nemcsak a jelennek, hanem a közeli és távolabbi jövőnek is szólnak. Rögzítenünk kellene a fejlődés folyamatát; jelentő­sebb állomásait krónikaszerű- en meg kell örökítenünk. Az élet rakétasebességgel szá­guld. Változásait írásban föl- jegyezve is nehéz követnünk. És ahogy múlnak az évek, mind kevésbé pontosan őrzi meg emlékezetünk a nagy je­lentőségű mozzanatokat is. Ezért tartom igen értékes­nek a fonyódi járás kezde­ményezését. Jó lenne, ha a többi járást és a megye eb­ben illetékes művelődésügyi és társadalmi vezetőit hasonló tettekre ösztönözné. (Wallinger) Ggékényes nyerte a jugoszláv—magyar versenyt Ismeretes, hogy a gyéké- nyesi vasútállomás és a ju­goszláviai Koprivnicza vasút­állomásának dolgozói verse­nyeznek egymással. A vetél­kedés fő célja a határmenti forgalom meggyorsítása, a gazdaságosság előmozdítása. Legutóbb a gyékényesi va­sutasok bizonyultak jobbnak. Az első fél évben menetred- szerűbb volt a közlekedés ná­luk, mint odaát. Ebben per­sze az is szerepet játszott, hogy már használhatták a há­rom új vágányt, azaz — ahogy az állomásfőnök mond­ta — egyenlő feltételekkel ve- télkedhedtek. A jugoszlávokat eddig nem úgy ismertük meg, mint akik egykönnyen lemondanak az első helyről. Számítani lehet tehát arra, hogy a 15 pontos előnyt szerzett gyékényesieket igyekeznek majd túlszárnyal­ni a második félévben. Nem is reménytelen küzdelem lesz ez, hiszen tavaly a második félévben hetven ponttal sze­reztek többet, mint a gyéké- nyesiek. Jól érezték magukat azon a találkozón a versenytársak, amelyet a területi igazgatóság, valamint a szakszervezetek képviselőinek jelenlétében tartottak itt, Magyarországon I az értékelés után. Ü j történelmi dokumen­tummal gazdagodott a nemzetközi kommu­nista es munkásmozgalom. A hat szocialista ország -kommu­nista pártjának Pozsonyban aláírt nyilatkozata nagyon kri­tikus szakaszban nyújtott se­gítséget a kommunista mozga­lomban felvetődött elvi és po­litikai nézeteltérések tisztázá­sához. Ismételten összefoglalta a szocialista társadalom építé­sének általános törvényszerű­ségeit, amelyeknek egyik leg­lényegesebb meghatározó vo­nása a munkásosztály és élcsa­patának, a kommunista párt­nak vezető szerepe. Az erre vonatkozó pozsonyi megállapítások teljesen egybe­esnek az MSZMP korábbi ha­tározataival, állásfoglalásaival is. Az elmúlt tizenkét évben pártunk valamennyi kongresz- szusán, központi bizottságunk határozataiban erőteljesen hangsúlyozták a pártvezetés jelentőségét, mint a szocializ­mus építésének nélkülözhetet­len feltételét és eszközét. A magya.r kommunisták az egész dolgozó magyar néppel együtt súlyos áldozatok árán tanulták meg, hogy mit jelent a párt vezető szerepének gyengülése, és hova vezethet végső soron a párt szervezeteinek bomlasz- tása, az egyes kommunisták politikai megfélemlítése. Mint azóta a csehszlovákiai esemé nyék is bizonyították, ha a párt nem áll hivatásának magasla tán, nem irányítja helyesen a folyamatokat, nem lép föl ha­tározottan az ellenséges néze­tek és cselekedetek ellen, ve­szélybe kerülnek a szocialista vívmányok, veszélybe kerül a néphatalom. A munkásosztály pártjának vezető szerepe a szocialista társadalomban hatalmi kérdés is. Következtetésként, ha gyen­gül a pártvezetés, ha csökken a párt tekintélye, aktivitása, akkor egyúttal gyengül a pro­letariátus államhatalmának ereje. Az is bebizonyosodott nálunk, hogy a párt válsága szükségszerűen elvezet a szo­cialista államhatalom válságá­hoz. És megfordítva: a szocia­lista állam konszolidációja, megerősítése is csak a párt megújhodása, megerősítése út­ján mehet végbe. V oltak és vannak nem­csak naiuriK, nanem a nemzetközi munkas- mozgalumoan is olyan néze­tek, ameiyek a paj. uianyi.tcu. kizárólag a politikai élet terü­leteire vonaucoziattaK. kiás oi dalról voltak, akik a pártveze­tésein csakis ideoiogiai ntvt... munkát értettek. Megint má­sok a pártirányítás aiatt első­sorban az állami elet irányítá­sát gondoltak. Szemben ezek­kel a szűk, egyoldalú nézetek­kel a párt vezető szerepének lenini értelmezése az egész társadalom valamennyi szférá­jának irányítását, vagyis a po­litikai, gazdasági, állami, ideológiai területeket magában foglalja. Tehát nem egy-egy területre, hanem az egész tár­sadalomra vonatkoztatta Lenin a párt vezető szerepét. A szo­cialista társadálom alapvető területeinek felparcellázása és osztályozása a pártvezetés szükségessége szempontjából azt is jelentené, hogy fontos területeket átengednénk a szo­cializmus iránt ingadozó vagy ellenséges erőknek. Ezt a koc­kázatot sem a párt, sem a munkásosztály nem engedheti meg magának. A pozsonyi okmány tanul­mányozása kapcsán célszerű felidézni azt is, hogy a párt és a munkásosztály vezető sze­repe szervesen összetartozó fo­galmak, törvények. Nem be­szélhetünk a ^munkásosztály vezető szerepéről például pártirányítás nélkül, ugyan­úgy, mint ahogyan szó sem le­het a kommunista párt vezető szerepéről, igazi forradalmisá- gáról akkor, ha tevékenységé­ben, politikájában, ideológiájá­ban hem a munkásosztályt te­kinti fő bázisának. A kommu­nista pártok csak úgy tudják biztosítani élcsapat szerepüket, csak akkor lehetnek állhatato­sak, következetesek, ha figyel­met fordítanak proletár jelle­gük megőrzésére. Hiszen a párt testesíti meg magában a pro­letariátus legnemesebb voná­sait. Ez nemcsak a pártszerve­zetek összetételén múlik, ez el­sősorban pártpolitikai,, gazda­ságpolitikai, ideológiai és ve­zetési stílus kérdése. Annak a pártnak, amelynek meglazul­nak a kapcsolatai a munkás osztállyal, válságba kerül, mert sorai, hangadói közé kis­A zt mondták, a nagy ka- nyár után ne a köves, hanem a homokos úton men­jek tovább és akkor megtalá­lom a Fő utca 13-at, Czuferék házát. A szitáló eső a zöld vaske­rítés kicirkalmazott piros mintáiról mosta a port A négyablakos ház előtt csak­nem földig nyomta vissza a buja virágillatot a nedves le­vegő. Megálltam. A virágszá- rakon szirmok helyett hirtelen remegő kézzel írt, dülöngélő betűk kezdtek ágaskodni a szemem előtt »Kérem, vigye­nek engem a szeretetházba, mert ott biztos, hogy jobb so­rom lenne. Biztos.-« Egy hetvenöt éves asszony kálváriája KŐFALAK, KŐSZÍVEK AZ ANYA Megnyitottam a kapuit Ab­ban a pillanatban, kopogás, csoszogás indult meg kifelé. Egy bot, rajta sovány, eres kéz, egy meggyötört arc ken­dővel, szemüveggel, tutyiba bújtatott lábak, egy hajlott hát, a töbőa «■fájdalmat« elta­karta a ruha. — Itt, lakik özvegy Czufer József né? — Egy idegen, engem? Hát­ha, talán most... — olvastam ki fáradt tekintetéből. Kérem szépen. . — suttogta. Elön­tötte szemét a könny. Mentünk a virágos ágyak között befelé. Az ajtón félre­csapott függöny, kis előszoba, aztán még kisebb szoba. Nem itt kezdődött, de évek óta itt játszódik özvegy Czufer Jó- zsefné tragédiája. Harmincegy éve özvegy. A férje elesett a háborúban. Két fiát nevelte | föl tisztességgel. Azok is meg­járták a háború borzalmait. A kisebbiket, Józsefet nyugdí­jazták is. ö Pesten él feleségé­vel és most házasodott gyere­kével. A nagyobbik, Mihály pedig itt, Balaton endréden, mert innen származik a család. A gyerekek nem panaszkod­hatnak, mert anyagilag sem­miben sem szenvednek hiányt. — Igaz, mindenük megvan, jómódúak, csak engem akar­nak már koporsóban látni — sóhajt az anya — Gyűlölnek, utálnak, mindenféle vén pi­szoknak, szemétnek elmonda­nak. Csak addig kellettem ne­kik, amíg volt két dolgos ke­zem, pénzem a tárcában, álla­taim az istállóban. Mindene­met odaadtam nekik. A 260 forintos nyugdíjjáradékomat, a 800 négyszögöl szőlőmet, szántómat. Csak addig voltam jó. Most meg még enni sem adnak. Egy pohár vízért át kell kocognom a szomszédokhoz. A FI A Bejött a fia. — El ne higgye, amit mond, nem igaz. Olyan szája van, mint még senkinek — kezdi fennhangon. — Méghogy nem adunk neki enni. Ide tette a feleségem a lisztet, a zsírt, a sót. Nem főzött. Vasárnap ide kötöttünk az ajtója elé egy csirkét, azt se vágta le. Hát mi kell még? Arra van ereje, hogy a tanácsra szaladgáljon, de arra nincs, hogy hátramen­jen szükségeim ... — De fiam, hogy mond­hatsz ... — Csend, ha én beszélek. Ha itt nem jó, miért nem szedi a sátorfáját és megy az öcsém­hez Pestre? — De azt mondták, kicsi a lakásuk... — Csend. Én, kérem, beteg ember vagyok. Abból az 1200 forintos éjjeliőri fizetésből mit tudok én még másnak adni. — De az anyádnak kell... — Van anyámnak nyugdíja. Idehoztuk, négyszer volt halá­los beteg, az orvos meg az or­vosság az talán semmi? — Mindent odaadtam nek­tek ... — Kegyelemlakást adtunk neki, húzta volna meg magát, és ne szólna bele a család dol­gába. Nem takarít magára. Bü­dös a szobája. Évek óta ta­nyáznak a legyek a gerendá­ján, ócska ruhákban szégyenít bennünket t— és mondja, mondja, mondja ... Tíz ember sem bírná túlbeszélni, nem egy beteg, fáradt hangú asszony. Ezeket, a nap mint nap ismét­lődő veszekedéseket hallják a szomszédok ia. A SZOMSZÉDOK Borosék a felső szomszédból: — Most az ősszel arra let­tem figyelmes, hogy a fia üvölt az anyjára. »Nyitva hagytad az ajtót, a két öklöm­mel verem ki a szemed.« Az öregasszony csak mondja, hogy nem, ő nyitotta ki. A fia meg csak üvöltött tovább. Az­tán a lányom szólt nemrégi­ben: Anyám, jöjjön, ki, még hallgatni isi rossz, ami Czufe- réknál folyik. Vén. .. még a pokol tornácára sem kell már, és a többi szörnyűséget kiabál­ta rá a fia. Megváltás lenne neki a szociális otthon. De az a szerencsétlen Liza most meg attól fél, hogy sokat kell majd érte fizetniük a fiainak. .. Gazdagék, az alsó szomszéd­ból. — A kutyájával különbül beszél, mint Liza nénivel. Liza néni oda vitt nekik ötezer fo­rintot, tizennégy kacsát, hízó­kat, baromfit, addig jó volt, míg tett-veit a ház körül. Volt egy bátyja, annak idején ma­gukhoz vették a Miskáék őt is. Amint elszedtek tőle mindent, elküldték a szociális otthonba pedig az öreg látástól vakulá- sig dolgozott nekik a határban, a ház körül. Hát nem szégyen hogy az édesanyja is az öregek otthonában fogja befejezni az életét? Princzék, a szemközti ház­ból: — Ide jött a múltkor a ke­rítéshez, hogy hallod-e, ha egy pohár vizet húzhatnék a kuta- don. Nézze, mindenkiben van hiba. Az öregasszonyban is. Ha őt hallgatom, úgy igaz, ha a fiáékat, akkor meg talán ne­kik van igazuk. Talán? Ez a talán is csak azokban merülhet föl, akikben él az önzés, a vagyongyűjtés és kegyetlen a lelkűk, özvegy Czufer Józsefné pedig kitaszít­va otthonából, vérei közül em­berségében megalázva remeg botjára támaszkodva. — Mindenkiben van hiba. Van hát De lélek az nincs mindenkiben. Az epém, a má­jam, a szívem beteg. Megmu­tathatom a sok gyógyszert. Ne­hezebb ételt nem is ehetek. De egész nyáron le volt lakatolva a nagy kert kapuja, hogy egy egy szem gyümölcsöt se vehes­sek a számba, pedig úgy óhaj­tottam egy kis körtét. A ta­nácsnál az elnökasszony meg­írta már a kérvényt. Vigyenek el innen, kérem, ne hagyjanak éhezni. Nem kellek egyik fimnak sem. Nem kellek én már senkinek ... UTÓSZÓ Egy anya, akinek a szemére vetik, hogy hetvenöt évesen, nyomorékul nem takarít ma­gára, és nem főzi meg az aj­tója elé kötött csirkét, öreg napjaira elhagyatva kapaszko­dik görbe *botjába és idegen arcú jó lelkek segítő kezébe. De hol a lelkiismeret? A kőv szívek holnap sem kezdenek e’ dobogni... ? Bán Zsuzsa polgári, álíorrauuum elemek kerülnek, akik demagógiájuk­kal, zavaros nezeteiiíkel veszé- lyeztetheuk a párt iorradalmi tevékenységet, következetes, szocialista, internacionalista politikáját. És megfordítva: a munkásosztály nem képes tör­ténelmi hivatását teljesíteni, vezetni a társadalom haladó osztályait, céltudatosan mun­kálkodni a szocialista társada­lom fölépítésén, ha akcióit, harcait nem marxista—leni­nista párt vezeti, A pozsonyi okmány szél­ieméből fakad továb- oár az is, hogy minden kommunista párt internacio­nalista kötelessége rendszeres időközönként ellenőrizni, ho­gyan érvényesül országában a párt és a munkásosztály szere­pe. A vezető szerep erősödésé­nek pedig a legfőbb mércéje, hogy az adott országban ho­gyan áll a szocializmus ügye, a munkásosztály hatalmi po­zíciója. Erősotlött-e vagi' gyen­gült a proletárdiktatúra, előre­haladás vagy megtorpanás tör­tént-e a szocializmus építésé­ben. A kérdés ilyen jellegű felvetése azért is fontos, mert a párt vezető szerepét nem hangerővel és nem ünnepélyes kinyilatkoztatásokkal, esetleg álforradalmi frázisokkal mér­jük, hanem egyetlen mutatója a munkáshatalom szilárdsága, az új társadalom építésének eredményei. Nálunk is voltak korábban viták arról, hogy srősödött-e vagy gyengült bi­zonyos időszakokban a párt vezető szerepe. Hangot kaptak olyan nézetei?, amelyek szerint a párt vezető szerepét kizáró­lag azon mérjük, hogyan való­sul meg különböző területeken a párt és a kormány pou tina­ja. Mások ezzel a nezettel po­lemizálva azt állították, hogy a part vezető szerepe eisosoroan attól függ, hogy különböző iunkcióuoan kin dolgoznak es ők mennyire képviselik a párt oci cl KO'xHlaJiy P«_AU elitjei jelt. iNOS, meg neu monuam, hogy ezt a vitat az idő eldöntötte ts öe- oizonyitotta, nogy tulajdon­keppen helytelen volt ezt a Két álláspontot egymással szembeállí tani, vi pú. „- es a kormány Határozatok végrehaj­tását emoereu, kulonoozo szin­tű vezetők szervezik, irányít­juk. Olyanok, akik nuntat jo- índul&tuaK, megoiznatoan, ua- iiem képessegük szerint alkal­masak is a párt politikájának vegrenaj tásárá. A párt szem- pomjaoul viszont megnyugta­tó, na a fontos helyeken olyan emberek dolgoznak, akik nem­csak nyugoai, békés, napsüté­ses penouusokban, nanem ne- nezeob neiyzeiekoen is szilár­dan es Ko«elnc~~*to.ii u part es a munkasosztaiy ügye mel­lett vannak, kepeitk es haj­landók a jetaaaiok fegyelme­zett vegreaajtasara. Ezért a kettőt: a politikát és az embe­reket együtt, a Határozatokat es a vezetőket a végzett mun- iva alapján kell vizsgálni, nem pedig eivont neiyzetckooi el­vonatkoztatott megállapításo­kat tenni egy olyan fontos és oonyolult kerdésoen, mint a munkásosztály és a párt sze­repe. történelmi tapasztalat — és erre nem árt lsmote.ten emlé­keztetni —, hogy a pártnak akkor van tekintélye, ereje, ha a kommunisták mindenütt egységesek, szervezettek, ha jól és fegyelmezetten dolgoz­nak. Ezért az általános politi­kai és gazdasági kérdések he­lyes megoldása a munkahelyi feladatok jó elvégzése egyetlen párttagot sem menthet föl az alól, hogy a saját pártszerve­zetében, pártcsoportjában ele­get tegyen a párttagsággal já­ró kötelezettségének. A pártvezetőségek közel­gő újjáválasztása le­hetőséget teremt arra, gy a pártszervezetek belső Jete tovább javuljon, erősöd­ik a párt szervezettsége és ez- el együtt tovább fejlődjék a párt és a munkásosztály veze- ő szerepe a szocializmust épí­tő társadalmunkban. /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents