Somogyi Néplap, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-20 / 221. szám
SOMOGYI NÉPLAP 3 Péntek, 1968, szeptember 20. Igazságosai A Kaposvári Villamossági Gyárban megváltoztatták a munkaverseny értékelésének rendszerét. A vállalat vezetői tartalmasabbá akarták tenni a versenyt, igazságosabbá az értékelést. Kérdés, sikerült-e? De kezdjük ott, ahol fölvetődött a probléma ... A 2-es telep tisztítóbrigádja jelezte, nem ért egyet azzal a levéllel, amelyet az értékelő bizottság az első félév végén ragasztott naplójába. Furcsállják — mondták —, hogy az első helyről egyszerre a tizenhatodikra, azaz az utolsó helyre kerültek — noha nem dolgoztak rosszabbul, mint korábban. A panasznak utánanézve hallottuk, hogy a Dózsa brigád »lecsúszásának« oka a korábbi rossz értékelésben keresendő. Régebben a politikai oktatásban való részvételt személyenként pontozták. Mivel a Dózsa a legnagyobb létszámú brigád a gyárban, az oktatás révén sok pontot gyűjtött össze. Most viszont, hogy másként van, eredményei nem lettek fényesek. Ezek után azt gondoltuk, hogy megbízható értékelés váltotta fel a régebbit. Az idei versenyfelhívást tanulmányozva azonban nem ta- lálokztunk olyasmivel, aminek segítségével alaposabban, igazságosabban lehetne elbírálni a körr-'-^ek teljesítményét. A felhívásnak az értékelés módjára vonatkozó részében sok az általánosság. s tágabb teret ad a szubjektivizmusnak, mint a korábbi pontozásos rendszer. Az sem helyeselhető. hogy egészen más körülmények között dolgozó brigádok eredményei alapján döntik el, hogy gyári szinten melyik az első, a második stb. Különösen akkor nem szerencsés ez, ha — mint a Villamossági Gyárban is — az élvonalban levő közösségek sorrend alavján kapnak pénzjutalmat. Tudjuk, hogy nagyon nehéz egv ilyen nagy és sokféle részleaael dolgozó gyárban megbízható munkaver- seny-értékelést találni. Talán egv naayobb múltú vállalatnál tett tapasztalatcsere-látogatás hozzásegítené a villamossági gyáriakat a helyes koncepció kialakításához. Nem szabad sajnálni erre az időt, fáradságot. Ha megtalálják a helyes értékelési elvet, akkor már csak arról kell gondoskodni, hogy a telepek, a brigádok kellő időben eljuttassák az adatokat a bizottsághoz. (Egyeseknek ma könyörögni kell, hogy tegyék meg ezt.) Reméljük, a gyár vezetői a jövőben olyan értékelő rendszert alakítanak ki, amely jobb munkára lelkesít mindenkit. Ez elsősorban az üzem érdeke. Hiszen a jó munkaverseny nemcsak tükre a termelésnek, hanem motorja is. (Szegedi) SZÁRAZFÖLDRŐL VÍZRE... A vezetőt a nemrégen vásárolt s a tó közepén dolgozó hatalmas nyugatnémet kotrógépről hívjuk a partra. Itt éppen megtelik néhány vagon frissen bányászott kaviccsal. Szállítószalag hozza a tóból az értékes építőipari alapanyagot. Az iroda felé indulunk azon lyel ezt a nagy beruházást végzik. — Egyelőre csak egységes anyagot adó osztályozót hozunk létre — mondja Ritecz János. — Aztán, ha úgy érezzük, hogy további szelektálásra is igényt tartanak a vállalatok, majd bővítjük berendezéseinFogadónapon az országgyűlési képviselővel Kevés' a járadék A Magyar a rá- di Községi Tanács kertkapuján belépve margaréták bólogatnak a lábunk elé. futórózsa öleli körül a pár lépcsőtornácot. Csend van a faluban. A kapuban álldogáló kékkötényes idős bácsi sapkáját levéve üdvözli a -doktor urat«, dr. Guba Sándor országgyűlési képviselőt, a Felsőfokú Mezőgazdaság] Technikum igazgatóját. Alig helyezkedünk el az elnök parányi irodájában, máris kopog az első panaszos. Nagyot köszönve nyit be az ajtón, s csak a harmadik unszolásra ül le félénken a borozott székre. — Beszéljen, Balogh bácsi! Mi a panasza? Balogh György hetvenéves tsz-tag arról panaszkodik, hogy mint járulékos, de már nyugdíjas korú dolgozó nem tud megélni a havi kétszáz- hatvan forintból. — En kérem, képviselő elvtárs, most is dolgozom —, papírokat kotor elő egy kopott bukszából —, ebben az évben is megszereztem már kétszáznegyven munkaegységet. — Milyen munkát végez? — Az állatoknál vagyok nappaliőr. Nagyon kérem, drága képviselő úr — úgy látszik, az egyszerű vidéki emberek soha nem tudják levetkőzni ezeket a tekintélyfélő megszólításokat, pedig Balogh bácsi is kiolvashatta a képviselő szeméből a nemtetszés elnéző mosolygását —, öreg létemre tíz évet ledolgoztam, kétszázhatvan forintot kapok a feleségemmel, se földem, se házam ... — Kedves Balogh bácsi — nyugtatja meg az elkeseredett embert Guba Sándor —. még a mai nap találkozom Visnyei Mihállyal, a termelő- szövetkezet elnökével, s tisztázni fogjuk a problémáját. Biztosíthatom, hogy mindaz, ami törvényesen megjár, azt meg is fogja kapni. Nyugodjon meg, írásban megküldöm a választ. Az öreg hosszasan gyűröge- ti szakadozott bélésű posztósapkáját, aztán megszólal: — Gyenge a feleségem, idős ő is. .. gyomorsüllyedése A szállítószalag ontja a vagonokba a kavicsot. Huszonnégy óra alatt mintegy 3500 köbméter sódert emel ki a tó fenekéről a hatalmas kotrógép. a földnyelven, amely a két tó között húzódik, üzen vezet a sín is. — A földnyelv jelentősége hamarosan csökkenni fog. Nem lesz ugyanis szükség Iparvágányra — halljuk a vezetőtől —, mivel a vízi szállításra térnek át. Két, egyenként, 200 tonnás önjáró és önkirakó uszály a tavasszal már meg is kezdi a munkát. A német kotrógép a tavon állva közvetlenül az uszályokba rakja a kavicsot. Azok viszik el azt a kirakodó állomásra. Néhány perc múlva ott vagyunk, ahol az állomás lesz. Hatalmas földmunka jelzi, hogy már folynak a vízi szállításra való áttérés előkészületei. — A kavicsot a kirakó állomáson megtisztítjuk és osztályozzuk — mondja a bányave- zető. — A kelleténél nagyobbakat összezúzzuk. A megrendelők tehát egészen jó minőségű kavicsot kapnak tőlünk. Itt épül fel még az idén a raktár, az iparvágány, a műhely — mutatja. Tetszik ez a terv és az a nagy körültekintés is, amelyket. Nem szeretnénk, ha kihasználatlanul maradna az új létesítmény. A megfontoltság, a takarékos szemlélet érződik abból is, amit az iparvágánnyal kapcsolatban tesznek. Megegyeztek, hogy az osztályozó kialakításával egyidőben végzik el a vágányfelújítást, -korszerűsítést. Sok-sok forint fölösleges kiadásától mentesülnek —'gondolom. Jó érezni, hogy nagy becse van a pénznek. Vigyáznak rá. Ami azt illeti, egy ilyen kis üzemben nem is jön valami könnyen. Sz. N. A megyei NEB vizsgálata a szakcsoportokról Az anyanyúlállomány Kaposváron és Kapolyon 1 ojás a keltetőbe és piacra — Tűzzék mapirendre! A Somogy megyei Népi Ellenőrzési Bizottság az utóbbi hónapokban megvizsgálta a fogyasztási (volt földműves) szövetkezeti szakcsoportok 1967. évi működését és gazdálkodását. A vizsgálódók arra voltak kiváncsiak, hogy a szakcsoportok a rendelkezések szellemében tevékenykednek-e, biztositott-e a tagok érdekvédelme, s ez az érdekvélelem összhangban van-e a népgazdaság érdekeivel. A megvizsgált három nyúl- teny észtő szakcsoport közül egyedül a kaposvári tagságának van jelentősebb anyanyűl- állománya. A kapolyi szakcsoport tevékenysége nem felel meg a célkitűzéseknek. Kevés és vegyes az állománya, az egészségügyi előírásokat nem tartják meg. magas az elhullás. Az ellenőrzött öt tojásterPOSTÁNKBÓL Nagyberek néprajzi emlékei fejlődéssel lassan ga nvar Józsefnek, a honismereti bizottságokkal kapcsolatos cikkéhez szól hozzá levélírónk. Idézzük a levél néhány fontosabb részletét. »Ordacsehiben lakom, tiszteletdíjas könyvtárosként és a községi népfrontbizottság titkáraként tevékenykedem. Évek óta kutatom falum műltját; szeretném megírni Ordacsehi monográfiáját. És mivel Ordacsehi határán húzódik át a Nagy berek egy része, ennek a műltja is érdekel. Helyeslem a tájegységi honismereti bizottságok megalakításának gondolatát. és ehhez' minden segítséget igyekszem megadni. Megfigyeltem, hogy turisták gyakran fényképfelvételeket készítettek a berekben. Elsősorban a gémeskutat fényképezték. Ügy gondolom, érdemes volna a Nagyberek egy részén felidézni a múlt emlékeit, néprajzi hagyományait, amelyek a teljesen eltűnnek, A terület egyik-másik része igen alkalmas volna az egykori népélet és miliő hangulatának visszavarázsolásához. Csak néhány korabeli tárgyi emléket kellene elhelyezni itt. A fonyódligeti vasúti megállótól alig egy kilométerre van a Zardavár nevű szigetszerű rész. Itt felállíthatnának egy pásztorkunyhót és egy nyári szállást. Mutatóba esetleg el lehetne itt helyezni a régi halászat emlékeit is. De össze lehetne gyűjteni a berek környéki falvak eredeti régiségeit, hogy ebből Fonyódon vagy másutt helytörténeti kiállítást rendezzenek be. Én már régóta gyűjtöm a vidék népi anekdotáit, népköltészeti emlékeit. Szívesen átadnám őket ilyen célokra, és segítenék a néprajzi tár««ak felkutatásában is.« »égi Ordacsehi AKI KORAN KEL... Tegnap kétszer vert ki az eső a rendből, azért nem sikerült levágni ezt a kis rétet, de ma már nem fog ki rajtam — fogadkozik kasza- köszörülés közben Keszthelyi Ferenc. A mögötte levő frissen vágott rendeket szemlélve elég korán kinn érhette a reggel a réten. A könnyű kabátot, alatta a. párától izzadó vizeskorsóval egy fűzfabokor árnyékában hagyta. A pulóvert meg már ott tette le, ahol negyedszer állt be a rendbe. Nyolc óra sincs, de már kigombolt ingben is megizzadt. — Aki sok jószágot tart, annak az idén meg kell fogni a kaszanyelet is. A vízügyeseknél árokpartkaszálást vállaltam, ezt meg a tsz adta. Feles, de itt is lesz két hosszú kocsira való termés. Lehajol, fűből csavart csutakkal törli meg a kaszát. — Egy kicsit sásos, de az idén az ilyennek is nagy szeme lesz. Az eső jót tett neki, amíg nőtt a fű, de most meg már annyi van belőle, hogy megnehezíti majd a széna száradását, behordását. Szemben a dombon szarvasmarhacsorda legel, arra felé mutat: — Kettő jár ki, három van otthon. Nekem minden évben sok pénzt hoz a jószág. A tavasszal ment el egy fiatal növendék, tizenháromezer forintért. Meg is kergsi a »zeméyals csordában a sajátjait, és elmondja, melyik miért értékes. — Kapolyon sok koránkelő ember lakik, tartják magukról a szomszéd községekben. A közmondás szerint pedig aki korán kel. .. — Az sokat dolgozik — segít ki Keszthelyi Ferenc. A felparcellázott réten nyolcán—tizen is hajladoznak a magas sarjúfüben. A nap még a reggeli harmatot sem tüntette el a rétről, de már hat—hét frissen vágott rend sorakozik mögöttük. fíftgy) meló szakcsoport közül a zicsi és a tabi főként azért alakult, hogy a keltetőállomásokat ellássa tenyésztői ássál. A kapós- fői, a nagyatádi és a ságvári szakcsoport árutojást értekesít. A termelők a tenyésztői á- sért darabonként 1—1,10 forinttal is többet kapnak, mint az árutojásért. A kaposföi szakcsoport tojóállománya meghaladja a másik csoportokét, a fogyasztási szövetkezet által felvásárolt tojásmennyiség 30 százalékát a kaposföiek adják. Három szamócatermelő szakcsoportot vizsgáltak meg a népi ellenőrök. Az 1967-ben elért eredmények alapján a legjobban működők közé tartozik a somogysárdi. ahol a tagság létszáma tizenötszöröse az átlagosnak, igen nagy a leadott áru mennyisége, ennek arányában kedvezően alakult a bevétel is. A megvizsgált 12 szakcsoport működésében szabályelleneset nem észleltek. Egyedül a so- mogysárdi csoportnál merült fel, hogy egyik-másik termelőnek a szokottnál nagyobb megművelhető területe van. A vizsgált szakcsoportok mindegyike készített termelési és pénzügyi tervet, ezek megfelelnek a rendelkezéseknek: rögzítik a termelésre és az értékelésre vonatkozó fontosabb adatokat, s azt is, hogy a bevételből a közös alapba mennyi pénzt helyeznek. A szakcsoportok felénél zárszámadást készítettek és azt a taggyűléseken megvitatták. Egy kimutatásban láttuk, hogy a megyében az említett időszakban a fogyasztási szövetkezetek 238 termelési szakcsoportot tartottak nyilván. A Népi Ellenőrzési Bizottság megállapításai viszont azt tükrözik, hogy működőképesnek ezek közül mindössze 120—130 szakcsoport tekinthető. A megyei NEB a hibák kiküszöbölésére több javaslatot is tett. Többek között szükségesnék tartja, hogy a MÉSZÖV vizsgálja felül a megyében nyilvántartott szakcsoportok működését, s hasson oda, hogy az alapszabályt megtartsák. A megyei tanács mezőgazdasági osztályát felkérte a NEB. tegyen intézkedést, hogy a járási tanácsod: végrehajtó bizottsága időnként tűzze napirendre a működő termelési szakcsoportok vizsgálatát, s az esetleges rendellenességekre hívja fel a fogyasztási szövetkezetek figyelmét van ... negyvenkilós az egész asszony. — Csak azt mondhatom, amit az előbb — keményedik meg a képviselő hangja —, beszélek az elnökkel, és írásban megadom magának a választ. Az öreg hetvenkét évével ki döcög a szobából. Az utána következő két panaszos ugyanezzel a problémával kereste föl képviselőjét. Bertalan Károly és a férje nevében Stickel Jánosné elmondják, hogy másfél-két évvel ezelőtt, amikor esedékessé vált annak eldöntése, hogy öregségi járadékot vagy nyugdíjat kapjanak-e, akkor az előbbit választották, mert az volt a gyorsabb és a biztosabb. Mióta megszületett és tavaly januárban életbe lépett az új törvény, mindenki abban reménykedik, hogy sikerül az öregségi járadék mellé vagy helyette az általában magasabb havi összegű nyugdíjat is n^egszerezni. . . , Szaporán telBirkozm ] nek a lapok a kis füzetben, s ahogy az órára pillantok, nem akarom elhinni, hogy már csaknem két órája ülünk az irodában. A következő két vendég Baksa Sándor tanácselnök és Horváth János vb-titkár. Baksa Sándor elpanaszolja, hogy kilencedikén Mernyén hízóbika-átvétel volt, ahova ő is elvitte két jószágát. Az átvevő minősíthetetlen hangot ütött meg egy idős emberrel szemben, majd amikor az elnök közbeszólt és felhívta a ■figyelmét, hogy ilyen Juangon nem beszélhet egy idős gazdával, vele is összeveszett, megsértette, sőt a vitát eldöntendő, birkózni hívta - az udvariasan kritizáló tanácselnököt. — Ügy látszik, a kereskedelem még mindig, nem tudja megérteni, hogy nem ó-'-.1- van a fogyasztó, hanem dítva — jegyzi mag Guba Sándor, s a tények mellé odakerül a cím is, levél megy a mim tmPEX Külkereskedelmi Vállalat igazgatójához, vizsgáltassa ki az ügyet, az átvevő az ő dolgozójuk. A panasz után a község gondjaira terelődik a szó. — Rácegresnek nagyon kicsi boltja van, nem is lehet benne mindent megkapni, aminek egy vegyesboltban lennie kellene, helyette szeretnénk egy korszerűbbet és italboltot is mellé. A termelőszövetkezet vállalja az építkezéssel kapcsolatos összes fuvart, telket a tanács ad, a segédmunkákat a lakosság végezné el, tehát csak az anyagköltségekre és a munkabérre volna gond — mondja Horváth János. — Ez csak Rácegres, de Magyaratá- dot se hagyjuk ki .— fűzi tovább a szót az elnök. Hatodik éve építjük saját erőből a művelődési házat, ötezer folyóméter járda is hiányzik, de a községfejlesztési alapból mindenre nem futja. Ravatalozót meg autóbuszvárót is építünk, talán a járási tanács tudna valamit segíteni, a rácegresieken pedig az igali fogyasztási szövetkezet. — Fölkeresem az illetékesekét — ígéri a képviselő —, és megpróbálunk pontot tenni az ügy végére. Vége a fogadónapnak A korábbi évekhez viszonyítva kevés volt a panaszos, ami asit is jelenti, hogy kevesebb a gond is, az embereket folyamatosan tájékoztatják az új rendeletekről, törvényekről. Saly Géza Megépítik as 1919’es páneélvonat másat Borsod megye fiataljai elhatározták, hogy a Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulójára elkészítik az 1919'es északi hadjárat páncélvónatá- nak mását
