Somogyi Néplap, 1968. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-17 / 218. szám

Redd« 19Ä8. 3£eptember 17. n 3 SOMOGYI NÉPLAP Számítanak a brigádokra Értékelték a munkát «© us AKOV-nél A 13. sz. Autóközlekedési Vállalat szakszervezeti bizott­sága a napokban összehívta a szocialista brigádok vezetőit. Tájékoztatták őket a végzett munkáról, feladatokról, s át­adták a vándorzászlót a leg­jobb eredményt elért kollektí­vának. Az első félévi adatok jelzé­se szerint a vállalat nem min­den területen tudta elérni a kitűzött célt. A MÁVAUT pél­dául a tervezett 3 608 000 fo­rint helyett csak 2 503 000 fo­rint nyereséget hozott. A második félévben az autó­buszokon dolgozóknak többet kell tenniük. Hogy milyen úton kell haladni, azt az árufuva­rozás dolgozói megmutatták. (Ok ugyanis a tervezett 92 000 helyett 601 000 forint nyereség­re tettek szert. Jobban ki kell használni a kocsikat, keresni kell a kapcsolatot az utasok­kal, vállalatokkal, azokon az útvonalakon pedig, ahol a 80 személyes autóbuszban tizen­öt-húszán utaznak, kisebb jár­műveket kell beállítani stb. A tanácskozáson a brigádve­zetők elmondták véleményü­ket, majd a szakszervezeti bi­zottság átnyújtotta a vándor­zászlókat. Vándorzászlót ka­pott: a TEFU siófoki Vörös Csillag, a MÁVAUT nagyatádi November 7., a taxi kaposvári Rakéta, a tehertaxi kaposvári tehertaxi. a szerelőrészleg sió­foki Vosztok, és a kaposvári Latinka, valamint a rakodó kaposvári Petőfi brigádja. Sok a szilva. Történelmi két évtized mindössze 2100 forint jutott egy tagra. Később, az ötvenes években, az akkori nehéz politikai és gazdaságpoliti­kai körülmé­nyek között nem volt köny- nyű tartani az elért szintet. Tisztelet jár azoknak, akik erejüket nem kímélve vállal­koztak a terü­letében is meg­nőtt barcsi Vö­rös Csillag Tsz fejlődésének elősegítésére. Akik ezt tet­ték, azok tisz­tában voltak azzal, hogy a parasztok szá­mára találták ki a szövetkezeti mozgal­mat, azért, hogy szebb legyen az életük. Akkor ezt még nem volt olyan könnyű bizonyíta­ni, mint most. Most már az eredmények agitálnak, akkor többnyire a szavaknak kellett hinni. Losoncai Pál az ünnepi közgyűlésen nyújtotta át a Népköztársaság Elnöki Taná­csának kitüntetéseit. A Mun­ka Érdemrend ezüst fokozatá­val Berkics Mihály elnökhe­lyettest. és Dergez Mihály magtárost, a Munka Érdem­rend bronz fokozatával pedig Berkics József magtárost és Dergez Mihályné növényter­mesztőt tüntették ki. Dr. Soós Gábor mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyet­tes húsz tsz-tagnak nyújtotta át a Mezőgazdaság kiváló dolgozója miniszteri kitünte­tést. kevesebb o gesztenye és az alma a csurgói járásban (Tudósítónktól.) A csurgói fogyasztási szövet­kezet felvásárlóira sok munka vár ezekben a hetekben. A já­rásban igen sok szilva és kör­te termett, eddig 80 vagon szilvát és 23 vagon körtét vá­sároltak fel. A fogyasztási szö­vetkezet, a MÉK és azok a vál­lalatok, amelyek megvették a szilvát, nem képesek a rendel­tetési helyére eljuttatni a gyü­mölcsöt, mert kevés a szállí­tóeszköz és a rekesz Gyakran napokig áll a szilva a terme­lők kosaraiban, mert egyszer­re szedték le a termést és vit­ték eladni. A csurgói járásban tavaly 12 vagon gesztenyét vásárolt meg a fogyasztási szövetkezet. Az idén a múlt évinél 20—30 szá­zalékkal gyengébb termés vár­ható. A szövetkezetei máris több somogyi, dunántúli és al­földi vendéglátó vállalat és cukrászüzem kereste föl vásár­lási szándékkal. Az almatermés közepes a csurgói járásban, alig száz va­gon várható. Eddig 55 vagon alma került a felvásárlóhe­lyekre. (Folytatás az 1. oldalról) el, nemcsak személyeken és nem is csak adottságokon mú­lik, hogy hova jut el egy gaz­daság hanem a társadalmi rendszeren és azon, hogy a parasztság hogyan tud gaz­dálkodni azokkal a javakkal, melyeket rábízott a nép, a társadalom. A mi lehetősé­geink nagyobbak a tőkés me­zőgazdaságénál. A parasztok itt saját maguknak termel­nek ugyanazokkal az eszkö­zökkel, mint a dán vagy a holland mezőgazdaságban. A fejlődést könnyű lemérni itt Barcson is. Akik ma keveslik az évi 24 000 forintos átlag- keresetet, azokat szeretném emlékeztetni arra, hogy 1949- ben, az első zárszámadáskor A KISZ-MEGYEB1ZOTTSÁG AKCIÓPROGRAMJÁBÓL Latinka-emlékmenet — Fegyveres ereik hete, évfordulók, megemlékezések A KISZ tömegpolitikai munkájának jelentős állomá­sa lesz a Kommunisták Magyarországi Pártjának és a KIMSZ megalakulásának, valamint a Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulójára szervezendő ünnepségsoro­zat. A megyei KISZ-bizottság akcióprogramjának célja, hogy hozzájáruljon megyénk ifjúságának hazafias és in­ternacionalista neveléséhez erősítse ifjúságunknak a uia- gyar nép erejébe, a szocializmus győzelmébe vetett hitét iránti tiszteletét. cs a forradalmi hagyományok Az őszi nagy eseménysorozat a Latinka-emlékmenettel kez­dődik. Szeptember 22-én kül­döttség látogat el a Nádasdi erdőbe. Kaposvár fiataljai pe­dig fölkeresik a Latinka-em- lékhelyeket, koszorúkat, he­lyeznek el, kegyeletőrséget állnak, majd délután ünnepi megemlékezésen vesznek részt a Latinka téren. A KISZ- szervezetek már készítik a transzparenseket és a zászló­kat a felvonulásra. A másik nagyszabású ren­dezvénysorozat a szeptember 23-tól 29-ig tartó fegyveres erők hete. Ebből az alkalom­ból az ifjúsági házban Van jó fegyverünk címmel kiállítás nyílik. A katonafiatalok éle­tét bemutató tablókon kívül különféle fegyvereket is ki­állítanak itt. A fegyveres erők hetén több alkalommal lesz egész napos filmvetítés a Fegyveres Erők Klubjában. A honvédelmi úttörőzászlóaljak (Kaposváron, Marcaliban és Nagyatádon) ünnepélyes zász­lóaljgyűlést tartanak majd. ,t)iák-, munkás-, katona- és falusi fiatalok, valamint ifjú­gárdisták találkoznak a me­gye nagyobb községeiben. Szeptember 28-án lesz a köz­ponti emlékünnepség a Latin­ka Művelődési Házban. Ezen a reggelen az úttörők és a KISZ-fiatalok munkahelyei­ken köszöntik a fegyveres tes­tületek dolgozóit. 29-én koszo­rúzási ünnepségek lesznek Kaposváron és a megyében, összetett honvédelmi és sport- vetélkedők is szerepelnek még az egyhetes programban. Október 26-án ünnepeljük a Komszomol megalakulásá­nak 50. évfordulóját. Ebből az alkalomból KISZ—Komszo­mol találkozókat szerveznek a megye KISZ-tagjai, és Kali- nyinba ütazik egy 35 tagú KISZ-fiatalokból álló delegá­ció. A KMP megalakulásának 50. évfordulójára az úttörő­csapatok emléktárgyakat ké­szítenek, és a Nap: napok naplójában örökítik meg nyomolvasó, munkásmozgal­mat kutató munkájukat. Az évforduló alkalmából úttörők és KISZ-fiatalok köszöntik majd az ünnepélyes párttag­gyűléseket, valamint az ünne­pélyes megyei és járási párt­bizottsági üléseket. A KISZ- szervezetek ajándékokat ad­nak át, és jelentik, az ifjúsági szövetség hogyan hajtotta végre a párt által meghatáro­zott feladatokat. Az ifjúsági szövetség is eb­ben az évben (december 30- án) ünnevli fennállásának 50. évfordulóját. December 26-án ünnepélyes megyebizottsági ülés lesz, amelyre meghívják azokat az elvtársakat is, akik a felszabadulás előtt és után a különböző ifjúsági szerveze­tek vezetői voltak Somogy megyében. Több pártszerve­zet emlékzászlót adományoz a KISZ-alapszervezeteknek és -bizottságoknak. A sok ünnenséenek mint­egy állandó kísérőié lesz az október 13-tól 1969 márciusáig tartó Csillagosok, katonák cí­mű filmsorozat. Október első naoiaiban kezdődnek rgeg a Hősök vvo- m.ában című országos vetélke­dő járási, megvet versenyei is. A megvei döntő 1969 január­jában lesz. Győztesei a már­ciusi országos döntőre Buda­pestre utaznak, ezt a vetélke­dőt a rádió te közvetít' main % Z*. 16. éret betöltött lányokat szövőnőnek felvesz I í a Pamuttextilművek Jacquard Szövőgyára. A betanítási idő 12 hét I Erre az időre havi ezer forint fizetést és napi 1 forint- j j ért ebédet biztosítunk Lakást — minimális térítés elle­nében — leányotthonszerű elhelyezésben adunk. A ki- | . képzés után igen jó kereseti lehetőséget nyújtunk. Je- J lentkezés írásban a Jacquard Szövőgyár üzemgazdasági osztályán: Budapest, XIII., Szekszárdi út 19—25. (4171) ________________________________________11 D OBI ISTVÁN FELSZÓLALÁSA — Az Orszá­gos Szövetke­zeti Tanács ne­vében üdvöz­löm a Vörös Csillag Tsz ju­bileumi évfor­duló tiszteleté­re rendezett ünnepi köz­gyűlés minden részvevőjét. Köszönöm a meghívásukat. Ezen a köz­gyűlésen össze­geztek is, s ebből világo­san látni, hogy azoknak volt igazuk, akik a szocialista me­zőgazdaságot magasabb ren­dűnek tartot­ták bármilyen más formánál. Ez egyrészt a termelőembe­rek munka- módszerében jut kifejezés­re, másrészt pedig a szövet­kezeti’ családok életkörülmé­nyeinek javulásában. Ma már sok fiatal nem ismeri a régi cselédsorsot. Hihetetlennek tűnik számukra, hogy még nem is olyan régen gyakran okozott gondot egy-egy csa­ládban a gyerekek tanszerel­látása is. Zsúfolt iskolater­mekben látta a gondolkodó ember, ho'gy milyen óriási az osztálykülönbség az urak és a kevés földű emberek kö­zött. A szociális gondosko­dás, melyet a parasztság él­. pusztán a csend az úr. /f A frissen fakadt, ta­vaszt idéző zöldben egymáshoz sem igazodva om­ladozó falakkal altnak a régi épületek. Egyik oldalon a Dráva-part füzesei, a mási­kon a kövér szárú kukorica fogja keretbe a tájat. Az egész így együtt olyan, mint egy nagy bölcső: ringatja, pi­henteti nemcsak a puszta ré­gi lakóit, hanem a hosszú gépkocsisorral érkezett ven­dégeket is. S aki egy idő után visszatér ide, először a vál­tozást veszi észre: azt, hogy a korábbinál bővebb termést ígér a föld, s azt is, hogy az idő nemcsak a régi épülete­ket, hanem az egykori lakó­kat is megviselte. Mégis azt mondja Losonczi Pál: — Szép ez a Szilonics. Egy talpig feketébe öltözött asszony, Virovecz Pálné szó­lal meg: — Nem ilyen volt ez a mi vakmerő lépésűnk idején. És mi sem ilyenek voltunk, ha­nem húsz évvel fiatalabbak. Ez a mondat elindította az emlékek pergőtüzét. — Amikor eltörött a kezem, nem azt mondtam, jaj, mi lesz vele, hanem azt, hogy jaj, mi lesz a parcellámmal. Mert kapálni kellett volna. Es megüzentem: a parcellámat hagyjátok meg nekem. — Ha újra kellene kezdeni, vállalnák? — kérdezi az ál­lamfő. Egymás .mellett ülnek fehér asztal mellett a régiek, a bar­csi Vörös Csillag Tgz jogelőd­jének, a szilonicspusztai ter­melőszövetkezeti csoportnak az alapitó tagjai. S a kérdés után összenéznek. Egyikük ezt válaszolja: — Ha húsz évvel fiatalab­bak lennénk, akkor szívesen. A kérdésre kérdéssel is vá­laszolnak. — Te vállalnád? És ismét emlékeznek. A fe­kete ruhás asszony feláll, s kérdés nélkül mondja, hogyan is kezdődőt: — A Losonczi Pál konyhá­jában ültünk, akkor mondta: — Jó lenne azt a birtokot megművelni, de nem szabad szétosztani. Juj, egy reggel, amikor kimentünk, már szán­tott a traktor. Később jött a traktoros, s azt mond­ta: »Jöjjenek, asszonyok, mert nem tudok dolgozni, amíg el nem égetik a kukoricaszá­rat.« Szárat égetni már csak öten mentünk, vetni pedig csak hárman. Nem megyünk, mert ebből kolhoz lesz — mondták. Akkor télen kijött hozzánk az öreg Bála Jóska meg két ember, és azt mond­ták, hogy ők a kormánykül­döttség, bennünket kerestek. Én azt hittem, dohányt hoz­tak Szülőkből, de ők azt mondták, gyűlést akarnak tartani. Gyűlést? Hát akkor kimegyek az emberekhez az erdőre, mert azok ott fát vág­nak, Este a férfiak alá is ir­vez, még nem . teljes, nem elég, van még tennivaló ezen a területen, de bizonyos va­gyok benne, hogy nem olyan i ;zú idő múlva mindany- nyiunk megelégedésére ez is tovább fejlődik. — Külön barátsággal, tisz­telettel és szeretettel köszön­tőm a Vörös Csillag alapító tagjait. Én nem is tudom szó­ban kifejezni ezeknek az em­bereknek a bátorságát, embe­ri öntudatát. Ok látták: a magyar parasztság jövője a termelőszövetkezeti mozgalom. Jól, világosan látták ezt. Húsz esztendő múltán el­mondhatják,. jól gazdálkodtak. Ha a termelőszövetkezetek eredményeit nézzük, megálla­píthatjuk: nem kell hozzá sok idő, s a szocialista pa­rasztság keze munkája nyo­mán ki fog fakadni egy bol­dogabb paraszti élet. Ezen az ünnepségen hadd üdve-' " ’ külön Losonczi elvtársat, . __ m asára vállalta azt a nem kis felelősséget, amellyel a kez­det jár. Losonczi elvtárs álla­mi funkciója óta is szeretet­tel és , tisztelettel gondol Barcsra.. Amikor nekem ami­nap azt mondta Budapestén, nálunk mindenki megvan az alapító tagok közül, könnybe lábadt a szeme. Most az ün­nepségen megint csak azt tu­dom mondani, hogy jó egész­séget, sikert és eredményeket kívánok a további munkájuk­hoz. ták volna a közöst, de az as­szonyok nélkül nem merték. Később az asszonyok is bele­egyeztek, de akkor meg azt mondták, hogy nem adják meg a működési engedélyt, mert úgyis szétmegyünk. Nem kell nekünk engedély — mondták akkor az emberek. — De azért később megad­ták — mondja az Elnöki Ta­nács elnöke. — És mi mentünk dolgozni, mert itt volt a mi világítónk... — Na, azért... — tiltakozik az államfő. — De így volt, mert mi hit­tünk. Sokan szidtak is azért bennünket, pedig hát nem vagyunk mi vademberek. Es még most is mondják, ha va­lakinek nem jól megy, hogy a rosseb, aki kezdte ... De ez a szidás nem látszik meg raj­tunk. Csak az a húsz év. Az bizony meglátszik. Koccintanak az alapítók. S az államfő a múltra céloz: — A mai fiatalok számára már talán hihetetlennek tű­nik, milyen körülmények kö­zött kezdték akkor a sziloni- csiak. — Ezt talán a Dobi elvtárs el sem hiszi — mondja az egyik asszony. , — Nem volt könnyű akkor itt. — De ö elhiszi — mondja Losonczi Pál —, ő tudja, ho­gyan volt. A háttér — a puszta — egy® ben a múltat bizonyító em­lék is. Itt kezdődött ... Kercza lm*»

Next

/
Thumbnails
Contents