Somogyi Néplap, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-01 / 179. szám
Az MSZMP Somos.v megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTB LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. ?. Telefon* 11-510. U-511. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka s. u. 2. Telefon: 11-51«. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrziioB meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. El®» fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesitőknél. Előfizetési dfj egy hónapra lg Ml Index: 85067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latinka Sándor utca S. Nyomdáért felele Mautner József. Otthon. A mama látja, hogy valami történt... Mikor én még kis srác voltam, akkor is mindig így volt. Útban hazafelé végiggondoltam az egészet. Honnan ez a sértődöttség, hetykeség, Krisztina? Nem igaz, hogy égig nőnek a fák! S most olyan határvonalat húzott közénk, akár a kínai fal... Pedig téged keresték én mindig, mindenütt. Figyel a mama. Sejti az igazságot. — Hát ami sok, az sok! — fakad ki egyszerre. — Mi történt veled? Miért nem tudsz te lelkesedni, mint a többé fiaKERÉKPÁ RRAKTÁR ?.. így » kerékpárok UdéU, biztos helyen vannak. Nem. A Nagyatádi Konzervgyár egy-egy műszakjába több mint százan k rekparral járnák dolgozni. A vállalat vezetősége kerékpártárolót létesite jantíA (OBOIC Sajátos automatizálás Egy New York-i optikus cég automata szemüvegtörlő készüléket kínál. A készülékhez mellékelt használati utasításban ez áll: »A fülhöz erősített automata az állkapocs izomenergiájával működik — az energia rágógumi fogyasztásakor képződik«. Fő a logika Az ausztráliai pénzügyminisztérium újabban lezárt borítékban folyósítja alkalmazottainak fizetését. A borítékokon a következő figyelmeztetés áll: »Ha a borítékban levő pénz nem egyezik a feltüntetett összeggel, akkor a borítékot felbontatlanul vissza kell juttatni a pénztárnak.« Anekdoták A páciens megkérdezi az orvostól: — Annyi orvosi könyv van forgalomban, miért van hát szükség orvosra? — Azért, hogy a beteg meg ne haljon valamilyen sajtóhiba következtében. Két barátnő beszélget — Mit tartasz a legnagyobb hibádnak? — A hiúságot. Órákig ülök a tükör előtt, bámulom, hogy milyen szép vagyok. — Ez nem hiúság, hanem fantázia. Színházi bemutató előtt — Hallotta, hogy a rendező 500 statisztát kért? — Korhű kosztümben? — Nem, közönséges öltönyben. Megtölteni a nézőteret. Ok és okozat — Halló, John! Miért nem jött dolgozni? Talán influenzás? — Ellenkezőleg. Én vagyok az egyetlen, aki még nem betegedtem meg, és nem akarom, hogy megfertőzzenek. Gondos mama — Maria Petrovna — kiabál át mérgesen a szomszéd a háziasszonynak —, három fiacskája megint felmászott az almafára. — Szentséges ég! — kiált rémülten a háziasz- szony. — Hol lehet a negyedik? „Műértő“ Marcel Marceau, a neves pantomimszínész előadása után az egyik néző így szólt a szomszédjához: »Képzelje csak el, milyen csodálatos volna, ha a művész beszélni is tudna!« Somogyi Néplap MÁSODIK dióhéj XXV. évfolyam, 179. szám. Csütörtök, 1968. augusztus 1. MAKÓTÓL VIRGINIÁIG „Jegyzik“ a somogyi fotósokat Munkaidő-csökkenés — többen fényképeznek? Tízéves a Latinka Sándor Megyei Művelődési Házban működő Somogy megyei Fotó- és Filmklub, megalakulása óta számos hazai és külföldi siker hívta föl rá a figyelmet. Ez évben a mintegy ötven fotóst és filmest számláló klub hat hazai és ugyanennyi külföldi tárlaton szerepelt, többek között a makói művelődési ház jubileumi kiállítására tíz szerző tizenöt képét fogadta el a zsűri, s egyet közülük jutalomban is részesített. Budapesten, a Budai Fotóklub tavaszi tárlatán tíz szerző tizenhárom alkotása volt falon, kettőt díjaztak is, a Dunántúli tájak — dunántúli emberek című nagyatádi kiállításon szintén két somogyi fotós volt a jutalmazottak között. A külföldi kiállítások közül a legsikeresebben az NDK-beli Binz- ben szerepeltek, itt is tízen vettek részt, huszonöt fotóval. De eljutottak a Marine kiállításra Virginiába (USA) is, Paisley-be, a Skót Szalon tárlatára, a kanadai Calgaryba. Edinburgból és Buenos Aires- böl még nem érkezett meg az értesítés a kiállított képek díjazásáról. Két klubtagot meghívtak az évenként megrendezendő Székely Aladár-emlék- kiállításra. A klubban jól dolgoznak a diákok is, és az év első felében sikert értek el a filmesek is. Bemáth Gyula filmjét például bemutatták a győri amatőr filmszemlén. A somogyi fotósok most az augusztusban Linzben és Bei- grádban megrendezésre kerülő kiállításokra készülnek, s részt vesznek a KPVDSZ Pécsen megnyíló országos kiállításain is. Érdekességként: a klub női létszámából arra következtethetünk, hogy a gyengébb nemet kevésbé érdekli a fotózás, filmezés. A Somogy megyei Fotó- és Filmklub vezetősége számít arra, hogy a szabad idő megnövekedése sok emberben fölkelti az érdeklődést a fotózás, a filmezés iránt, ezért a kezdőket is szívesen várják a klubba. Örömmel állapíthatják meg, hogy a klubot elismerésre méltóan támogatja a művelődési ház. Társadalmi munkáért jelvény Több mint kétmillió forint értékű munkát végeztek eddig a kaposvári járás lakói (Tudósitónktól.) Most értékelték a községfejlesztési tervek megvalósításának első félévi tapasztalatait a kaposvári járásban. A lakosság részvételét mindennél ékesebben bizonyítja hogy az összesítés szerint hat hónap alatt a járásban két- millió-hatvanötezer-kétszáz- ötvenkilenc forint értékű társadalmi munkát végeztek az emberek. Élenjártak a zselic- kislakiak: a járdaépítésnél átlagosan kétszázharmincnyolc forintnyi munkát végeztek. Attalában egy lakosra százhatvanhét forint értékű társadalmi munka jut. Ráksiban, Nagyberkiben és Zirnányban is kiemelkedő eredményt ért el a tanács és a népfrontbizottság a mozgósításban. A járási tanács elhatározta, hogy Társadalmi munkáért kitüntetést alapít. Az arany, ezüst és bronz fokozatot a legtöbb társadalmi munkát végző lakosok kapják meg. Szó van róla, hogy társadalmi szervezeteket is kitüntetnek ezzel a jelvénnyel. Cj családi üdülőket, gyógyszállókat építtet a SZOT Nagyarányú beruházással növeli a szakszervezeti tagok üdültetési lehetőségeit a következő évben a SZOT. 1970- ig háromszázmillió forintot költ üdülök építésére. A program megvalósítását már a múlt évben megkezdték. Elsősorban a gyógy-, a gyermek- és a családos üdültetési lehetőségeket bővítik. Épül már a tízemeletes, 400 személyes gyógyszálló Gyulán; 1969- ben fogadják Itt az első beutaltakat. A mozgásszervi és reumás betegségben szenvedők gyógyítására új gyógyszálló épül a fővárosban. A Rózsadomb déli lejtőjén, szemben a Margitszigettel emelik a hétszintes, különleges megoldású intézményt. 205 szobájából festői panoráma nyílik majd a városra. Közelében a Lukács és a Császár fürdő ideális lehetőséget nyújt a beutaltak gyógykezeléséhez. Ebben a szakszervezeti szanatóriumban 506 beutalt minden igényt kielégítő ellátásáról gondoskodnak majd. Átadását ugyancsak 1969 végére tervezik. A családi üdültetési lehetőségek bővítése végett Siófokon a Csepel Művekkel közösen 800 személyes családi üdülőt építtet a SZOT. Olyan lakrészeket alakítanak ki benne, amelyekben előtérrel elválasztott külön szobákban helyezhetők el a szülők és gyermekeik. Űj családi üdülő "építési munkálatai folynak Bala- tonszéplakon; itt ezerszemélyes üdülőkomplexum lesz. Megnyitását a jövő szezonra tervezik. A Somogyi Almanach Vaszary-számáról JÁTSSZUNK! Egy csalódás története — két dióhéjban ELSŐ DÍÓHÉJ Sárga bérházban lakom, ablakom a mennyországra néz. Krisztina ma még hazakísér .. Az út a parton vezet. Fehér sziklákat nyaldos a víz. A víz fölé hajlok, s látom őt is. Itt áll mellettem, s olyan, mint egy matyóbaba — népi motívumok nélkül. Eszembe jut a piros tulipán, amely most vázában áll, árván. Érzem, ez az utolsó randevú. Minden az emlékek távolába vész, minden, ami szép volt: a piros tulipán, az aranysárga búzamezők... — Gonosz lány — motyogom magamban. — Én, aki nála jártam. Csönd. — Beszélj, mi van veled? — kérdi Kriszti. — Nem tudom, nem tudom — mondom én, őszintén. — Lelketlen ember! — így ő, dacosan. — Könyörögni nem fogok! — ezt már kiáltja. Krisztina el.. A víz fölé hajlok újfent, s látom a sárga bérházat, amelynek ablaka a mennyországra néz... Ez volt tehát az utolsó randevú ... De könyörögni én sem fogok, annyi szent! Megállj, egyszer gyere csak az én utcámba, Krisztina ... Éjszakai mulató. Csalogat a muzsikaszó. Ide most be kell menni. Ilyenkor ez így dukál. Majd én megmutatom, hogy mulat egy bites magyar úr! Ide a fülembe, a nemjóját... Hűha! Üres a zsebem. Pali legyek, ha csak egy fillér is van benne... tál?! Kiabálj, énekelj, azt se bánom, csak így ne lássalak. Sose fájjon a fejed amiatt a lány miatt, édes fiam ... Nézd, van, akinek így, van, akinek úgy alakul az élete, s amit most nem hiszel, elhiszed majd később. Ezt én mondom neked, az anyád... Az ágyam szélére ül, s úgy beszél hozzám, mint egy kisgyerekhez. Hallgatom, s olyan ez, mint az altató. Érzem, hogy sajnál. Sírva és nevetve mondja: — Mondd azt: boldog vagyok. Meg azt, hogy... — Hagy, mama ... Ó, ha milliomos lennék! De hát nem vagyok, és nem születtem grófnak ... — Fiam, a pénz nem boldogít! Ezt jól jegyezd meg. Tudom, igaza van. Ezért hát el is határozom, hogy ezután más úton akarok járni, és nem lovalom bele magam többé ilyen dolgokba, mert rájöttem. a szerelemben soha nincsen igazság! Csalódtam. Vége, ennyi dal szerepelt az idei táncdalfesztivál két elődöntőjén. Pontosan negyven. Ha a dalok némelyike nem is rak fészket a fülekben, a címekkel mindenesetre jól el lehet játszani... (—sz—c) A Somogy Almanach legújabb, kilencedik száma, városunk szülöttéről, Vaszary Jánosról emlékezik meg. A kötet szerzője: László Gyula professzor. A múlt év novemberében ünnepeltük Kaposváron Vaszary János születésének centenáriumát, s így adósságot törleszt ez a kötet, amelynek címe: Vaszary János emlékezete. Erre az alkalomra a szerző elsősorban magát a festőt idézi meg: de a »beszélgetésben« részt vesznek az egykori Vaszary-tanítványok is. László Gyula összegyűjtötte az ő emlékezéseiket is. A rendező szál persze mindvégig a szerző kezében marad. Ez a »szimultán« azért oly érdekes, mert amit Vaszary az 1930-as évek táján elmondott és leírt a művészetről és mindig összefüggésben vele a korról, annak java ré- része még ma sem avult el. A kötet »legizgalmasabb« része »A harcos Vaszary« című fejezet. László Gyula a Pesti Naplóban tallózva megkereste azokat a művészeti írásokat, amelyek legtöbbet mondanak Vaszaryról, úgy, ahogy ő vall az elmúlt korok művészetéről, a művészet és a természet viszonyáról, a modern művészetről és a magyar művészetről. »Az élő művészet fejlődésének feltétele ... mindig az élő életben van«, és valahol másutt ezt írja Vaszary: »A mai művészetnek sokszor több köze van egy lokomotívhoz, mint Rafaelhez:• — tovább szőve a maga hitét, amellyel a modern művészetért küzdött egész életében. A magyar művészet megteremtéséért is harcosan kiálló Vaszary János szükségesnek érezte, hogy ne csak ecsettel, hanem ha szükséges, tollal és szóval Is megküzdjön azért, ami a legfontosabb volt számára életében. László Gyula bőséges példatárat ad ahhoz, hogy minderről valamennyit is megtudjon az, aki először fordul érdeklődéssel a Vaszary-életműhöz s magához az emberhez. A szerző tíz képet választott ki a festő munkásságából, hogy azok elemzésével végigvezessen bennünket azon az úton, amelyet küzdve tett meg Vaszary. A tíz képen kívül további hat reprodukció egészíti ki a kötetet. Végezetül ismét a kortársaknak adja át a szót László Gyula, a Búcsúszóból idézzük Gadányi Jenőt: »A magyar művészeti tradíció jelentősége Vaszary nélkül nem teljes; hiányozna a legszínesebb virág, amely valaha is termett művészetünk humuszában ...« Elismerés illeti a Somogyi Almanach szerkesztőit, hogy annyi jelentős kiadvány sorában közreadta László Gyula írott előadását Vaszary Jánosról. H. B.
