Somogyi Néplap, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-08 / 185. szám

Csütörtök, 1968. augusztus S. 3 SOMOGYI NÉPLAP Bajára dolgoznak A Gépjavító Vállalat csokonyavisontai telepén 2000 csat­lakozótejet és száz elektromos ponthegesztő vázat és vas­szerkezetet készítenek a Bajai Villamossági Gyárnak. Kovács Ferenc lakatos az összehegesztett vázakat köszö­rüli simára. „MUNKÁT KERESÜNK...“ Délelőtt, úgy tíz óra tájban éppen értekezle­tet tartottunk a szer­kesztőségben, amikor halkan nyílt az ajtó, es két csikófrizurás srác le­selkedett be a szobába: — Csóókolom! — Kit kerestek, gye­rekek? Fonyó László és Hal­mos Cyuszi beóvatos­kodtak az ajtón, és La­ci, a rangidős megszó­lalt: — Munkát keresünk. — Itt a szerkesztőség­ben? Talán a nyomdá­ban? De mégis mit akartok dolgozni? — Ami jön ... Cso­magot hordani meg mindent. .. — Nálunk ilyesmi nincs, menjetek le a kiadóba... Utánuk szaladtam, de a Lapkiadó Vállalatnak sem volt fiatal munka­erőre szüksége. — Gyertek, átme­gyünk a nyomdába — javasoltam a gyerekek­nek, közben legalább megkérdezem, milyen idősek és miért akarnak dolgozni. Laci tizenhá­rom, Gyuszi tízéves, a Tóth Lajos utcai álta­lános iskolába járnak. — Tudja — komoly­kodott Laci —, otthon mindig csak azt hal­lom, hogy ilyen nehe­zen keresi meg apánk a fizetést meg olyan ne­hezen ___ Meg akarom p róbálni, hogy milyen nehéz a munka . . . leg­alább nem hajtom apáékat pénzért, ha ke­resnék pár forintot. A nyomdában sem volt szerencsénk, sok az iskoláskorú dolgozó­juk, nem tudják felven­ni a két srácot. Nem ken ődtek el. Irány a MÉH, megpró­bálnak ott keresni va­lamit, hátha ... Őszintén reméljük, hogy a két kisfiú talált magának munkahelyet. S. G. V____________J H OZZÁSZÓLÁS CIKKÜNKHÖZ Telítettség vagy A Somogyi Néplap Telített­ség vagy szembekötosdi? cí­mű cikkében örömmel olvas­tam, hogy végre nyilvánosan is hangot kap a felnőttokta­tásban mutatkozó közömbös­ség. Ez a kérdés sokunkat fog­lalkoztat. 1958 óta vagyok járási ta­nácstag, és a művelődésügyi állandó bizottságban is tevé­kenykedem. Ismerem a járás ilyen problémáit és helyzetét. Egyetértek a cikkben foglal­takkal, a közölt adatokat csu­pán kiegészíteni szeretném. Nálunk 1964-ig emelkedett a felnőttoktatásban részt vevők száma. Attól kezdve rohamo­san csökkent. Tény, hogy me­gyénkben és járásunkban is igen sok olyan felnőtt van még, akinek nincs meg az ál­talános iskolai végzettsége. Ez év januárjában egv érte­kezleten vettem részt az Or­szágos Pedagógiai Intézetben, s ott megdöbbenve hallottam, hogy az ország összlakosságá­nak 61,9 százaléka — a 16—45 év közöttiek 51,1 százaléka — nem végezte el az általános is­kolát. Ma már mindenki tisztában Van azzal, hogy a felnőttokta­tás nem ismeretpótlás jellegű. Az állandó fejlődés szüksé­gessé teszi az állandó tanu­lást. A következő tanévben megkezdődik a jogi és egész­ségügyi ismeretek tanítása is. Rá kell jönnünk lassan, hogy a felnőttoktatás, ma már nem »iskoláséi«, hanem korszerű oktatási formákat alkalmazó népművelő—olvasó mozgalom. A cikkíró az ösztönzésről is említést tett. Sajnos, a falusi nevelőtestületek tagjai dicsérő és buzdító szavakon kívül nem sokat nyújthatnak. A felnőtt­nek azonban éppen ez a dicsé­ret esik a legjobban. Olykor a meg az ehhez szükséges vég­pedagógusok fölkeresik a mun- zettségük. kaadót, és elmondják elisme­résüket az eredményesen la- a nuló hallgatók szorgalmáról. Örvendetes, hogy ma már egy- ^ re több azoknak az üzemek- ä nek, vállalatoknak a száma, 5 amelyek megjutalmazzák a f szoralmasan tanuló felnőtte- i két. Természetesen jólesik a ^ pénzjutalom, de a brigádérte- 4 kezleten elhangzott dicséret f talán még emlékezetesebb ma- 4 radna. Némely községben pél- f damutatóan törődnek a tanú- f lássál mind a tanácsi, mind a f gazdasági vezetők. Igaz, saj-Á nos ellenkező példa is akad. i Az ilyen helyeken persze a i pedagógusok agitációs munka- f ja nem jár sok eredménnyel. í Néhány szót az alapi smere- f ti tanfolyamokról is. A rész- f vevők csaknem mindannyian ' cigányok, örvendetes, hogy ^ vannak, akik ennek az elvég- ? zése után megszerzik az álta- • lános iskolai végzettséget is. \ Hasonló tapasztalható Pálma- J ■torban, és talán eredményes \ lesz a kanoskeresztúri kezde- J ményezés is. J Megítélésem szerint a fel- 4 nőt toktatásban nem szabadna 4 engedni eluralkodni a »fogjuk 4 meg és vigyétek« — szemléié- 4 tét. Ha kell, tanuljon a vezető f is dolgozóival együtt, mert a ( példamutatás a legjobb agitá- f ció. Nem ártana olykor né- # hány adminisztratív intézke- f dés sem. Bizonyos beosztások- f ban levőket — akik még nem r végezték el — kötelezni kelle- f ne az általános iskolai tanul- J mányok befejezésére. És gép- , 'írművezetői jogosítványt sem ’ szabadna kiadni olyanoknak, akiknek a nyolc általános nincs meg. Sőt időszerű volna , felülvizsgálni: kiknek nincs * Horváth József, járási tanács művelődési állandó bizottságának elnöke A C Az udvaron az öreg kör­tefáik árnyékában készül a seprű. Idős asszony görnyed a kibontott cirokbálák fölé, áztatja, válogatja, előkészíti a »gépre«. Először válogatni kell, mert a cirok szára nem egyforma. Van benne szép, sárgás-fehér, erős, rugalmas szárú, de van törékeny, bar­nára penyhedt, gyenge szá­lú is. A kereplőszerű seprűkötő gépet borostás ötvenes férfi hajtja. Gyakorlott kézzel igazgatja a cirokszálakat, s közben-közben lendít egyet a továbbító kerék kiálló kül­lőjén. Ha a tsz-ben nincs elég munka, eljön a menyük is, sőt vakáció idején az unoka is itt van. Biztos hogy szí­vesebben játszana reggeltől estig, de »mindig azt sem lehet«, mondják a nagyszü­lők, munkára kell szoktatni a gyereket. Meg aztán nem baj, ha ért a seprűkö­téshez is, mit tudni, mikor lesz rá szüksége. Munka közben másról nem is igen beszélnek, ha így együtt vannak. A munkáról, a keresetről még akkor sem szívesen ejtenek szót, ha kérdezik őket. Pedig Górja- nacz József seorűiért az or­szág másik feléből is eljön­nek. A kereskedelem kü­lönbséget tesz minőség és így dolgozik az ÁG KÉR EGYARÁNT HASZNOS A GAZDASÁGOKNAK ÉS FOGYASZTÓKNAK Márciusban múlt tíz eszten­deje, hogy megalakult az Ál-, lami Gazdaságok Kereskedel­mi Irodája, az ÁGKER. Hosszú volna felsorolni azóta végzett munkáját. Működésének érzé­keltetésére elég talán megem­líteni, hogy az állami gazda­ságok bizományosaként dolgo­zik; a gazdaságok termékeinek nagy részét forgalomba hozza. Az ÁGKER évi forgalma há- rommilliárd forint fölött van. Tízmilliárdos árutermelés Az állami gazdaságok áru­termelése 1967-ben felülmúlta a tízmilliárd forintot. Ez több mint 40 százalékkal nagyobb az 1960. évinél. Tavaly az ál­lami gazdaságok kereken 40 000 vagon kenyérgabonát, 70 000 vágómarhát, 630 000 sertést, 330 000 vágójuhot, 120 millió darab tojást, 250 millió liter tejet és 23 000 vagon gyümöl­csöt adtak el. Az ország áruel­látásában fontos szerepük van, de igen jelentős az állami gaz­daságok részesedése az export­ból is; a múlt évben ők adták az exportra került vágómarha IS, a hízott sertés 30. a. váaő- iuh 52 és a téli alma 52 száza­lékát. Mindebben — ilyen vagy olvan módon — közre­működött az ÁGKER. Az iroda megbízóival, az ál­lami gazdaságokkal, igen szo­ros kapcsolatban van, velük egyetértésben jár el. Nevük­ben állapodik meg a vevőkkel a szerződési és szállítási felté­telekben, azután pedig gyor­san és pontosan tájékoztatja az állami gazdaságokat min­den fontos tudnivalóról. Meg­szervezi és előkészíti az áruk állami gazdaságok áruforgal­mának mintegy 42 százalékát az ÁGKER bonyolítja le. Kiemelkedő szerepe van az ÁGKER tevékenységében az információnak. Csaknem 300 vevővel tart kapcsolatot az iroda. Piaci tájékoztatói révén pontosan és gvorsan informál­ja a gazdaságokat a kereslet­ről, és szerződéskötési javas­latokat tesz. Közreműködik abban is, hogy a téli holtidény­ben hasznosíthassák munka­erő-fölöslegüket az állami gaz­daságok. A zöldség- és gyü­mölcsidényben naponta küld árjegyzéket az állami gazda­ságoknak. A gazdasági reform kap­csán máris lényegesen bővítet­te üzleti kapcsolatait az ÁG­KER. A MONIMPEX, az AG- RIMPEX külkereskedelmi vál­lalattal, a Növényolaj ipari Vállalattal s több belkereske­delmi vállalattal bővítette együttműködésének körét. Mind több kiskereskedelmi üz­let áruellátását vállalja magá­ra, s közös üzleteket is létesít a fővárosban is meg vidéken is. Mint ismeretes, Kaposvá­ron is van mintaboltjuk. Jól jár a fogyasztó is Az ÁGKER költséghányada az általa lebonyolított árufor­galom értékéhez viszonyítva nem érte el a 0,2 százalékot sem — tehát meglepően ala­csony. Vajon nem csupán az állami gazdaságoknak jelent-e ez előnyt. Más fogalmazásban: mi a fogyasztó haszna az ÁG- KE R működéséből? Ez a ha­szon mindenekelőtt az, hogy az ÁGKER, mivel nagy töme­gű árut hoz forgalomba, jóté­konyan befolyásolja a piaci árak alakulását. Nem kisebb jelentőségű az sem, hogy a gyors és közvetlen szállítás révén jó minőségű cikkekkel látja el a vevőket. Van az ÁGKER-nek egy ke­reskedelmi pincéje, amely el­sősorban azoknak a gazdasá­goknak áll rendelkezésére, amelyeknek nincs elég tároló­térül?:. A bor feldolgozásából eredő haszon természetesen az érintett gazdaságokhoz kerül vissza. Az állami gazdaságok persze nem kötelesek igénybe venni az ÁGKER szolgálatait. Saját maguk is állítanak elő olyan termékeket, amelyek méltán szereztek elismerést, ilyen például a somogyi Bo­szorkánytej, a balatonboglári Szőlőlé, a Szikrai Állami Gaz­daság Leányka bora, a bajai Nagyburgtjndf, a kunbajai Vel- telini és a Hosszúhegvi Álla­mi Gazdaság márkázott Caber­net vörösbora vagy az ÁG­KER központi pincészetének akali muskotálya, badacsonyi szürkebarátja. Az ÁGKER-t már régebben is az vezérelte, hogy tevékeny­ségével elősegítse egyrészt az állami gazdaságok áruterme­lésének fejlődését, értékesíté­sének javítását, másrészt elő­segítse a fogyasztók jobb el­látását és az exportigények minél színvonalasabb kielégí­tését. Gazdaságirányításunk új rendszere még több lehető­séget ad arra, hogy az iroda az eddiginél is sikeresebben szolgálja ezeket a célokat. G. P. szállítását, s elvégzi a meny- nyiségi, illetve minőségi át­adást. Nem ékelődik be az LEGYÜNK EGÉSZEN PONTOSAK! áruforgalom útjába, hanem a termelő és a vásárló közötti legrövidebb út megkeresésével meggyorsítja az áru útját. Nyernek a gazdaságok Miután az árut átadta, az okmányok alapján számláz, il­letve ellenőrzi a számlázást. Szükség esetén reklamációs ügyekben is eljár. Megbízói­nak számos előnyt biztosít. A nagykereskedelmi árrést meg­szerzi nekik, s minthogy maga a gazdaság végzi el a nagyke­reskedelmi munka egy részét, ezáltal többletbevételhez jut. Jó szervezéssel megtakarít a kereskedelmi költségekből. Az Nyugláztak-e már önnek másfél kiló krumplit? Hát ka­ralábét? És dinnyét se? Megfoghatatlan. Őszintén szólva magam se hittem, mi­kor némelyek — gondoltam enyhe túlzással — ilyesmit ál­lítottak. Nőst azonban kénytelen va­gyok felülvizsgálni állásponto­mat. Valaki meggyőzött, mert a kezembe nyomott egy erede­ti nyugtát. Bocsánat, legyünk egészen pontosak: pénztárbe­vételi bizonylatot. Nem vicc! 3 kiló dinnyéről névre szólóan, a »Kossuth MTSZ Szöllősgyö- rök« fejbélyegzővel és dátum­mal ellátva. A nyugta összes rovata kitöltve két példány­ban­írok szála minőség között, s ráadásul ő adja a legolcsóbb áron. — Mi az, amit nem számol fel? — A fáradságot. Ügy va­gyok vele, azt szeretem, ha valamit kiadok a kezemből, arra ne legyen panasz. Le­hetne takarékoskodni a ci­rokkal, a varrófonallal, a dróttal, de a vevőkre holnap is szükségem lesz. Legyen az csak olyan erős, amilyen­nek lennie kell. Egy mázsa cirokszakáll 1260 forint. Egy seprűhöz 90 deka kell. A nyél két forint, a varrás, ha más csinálja, darabonként egy forint. Amikor a me­nyem, az unokám is segít, naponta 60—70 is elkészül, ilyenkor szép a kereset is. A kislány, az unoka még általános iskolás, ö fűzi a cérnát a késformájú, fényes­re kopott tűkbe, hogy azzal se teljen a felnőttek ideje. Hol magyar, hol szláv nyel­ven kérdez, és a nagyszülők türelmesen válaszolnak ne­ki. A senrűkötésen kívül minden érdekli. — A nagyapa ért csak iga­zán a nyelvén. Arról beszél neki, hogyan éltek régen. A kislány ilyenkor hitetlenül néz, de odafigyel minden történetre. — Egyszer elmeséltem ne­ki, hogyan tanultam meg eat • mesterséget. Amikor odáig értem a történettel, hogy azért ácsorogtam a mesterek mellett órákat, hogy annak az egy seprű­nek, amelyik még hiányzott otthon, az árát akartam megspórolni, elnevette ma­gát. — Nagyapa, te olyan vic­ces vagy — mondta, és meg­kérdezte: — Azóta van ilyen sok seprűd? — Készült is azóta egyné­hány, egy-egy szezonban ta­lán még négyezer is. Hat éve tsz-eknél vállaltam bérkö­tést. Mentem egyik faluból a másikba, vittem magam­mal a családot is. Most már itthon maradok, Potonyban, eljárunk a tsz-be, és ha ott éppen nincs munka, kiegé­szítésnek jó a seprűkötés. Míg beszélgettünk, a vén körtefa árnyéka megvéko- nvodot. észrevétlenül odébb állt. Kikísérnék a kapuig, a kisunokát játszani engedik, aki útközben megkér, ne mond iám meg a nagyszülők­nek, de ő úgyis varrónő lesz. — És mit veszel az első keresetedből? — Porszívót! Elköszönünk, és akkor jut eszembe — a kislány nagy­apja mondta —, hogy a ci­rok szála sem egvforma. Nagy József 1 Élmeséltettem. lsmc:Z. . ' r I tsz dinyeföldjén betért a gyu- mölcsárusitó kutricába. Né­gyen tartózkodtak ott. Árulták a dinnyét. Miután ismerősöm kiválasztotta a megfelelő nagy­ságú gyümölcsöt, és fizetni akart, nyugalomra intették. Nem megy ez olyan simán ... Pénztárkönyv és bevételi tömb került elő, ahová beje­gyeztettek a legfontosabb ada­tok. Imigyen: »Neve?« A kedves vevőnek volt hu­mora. Mondta a nevét és foly­tatta: » ... születtem Kercse- szentmárián ekkor és ekkor, személyi igazolványom szá­ma . •.« Az nem köll — nyug­tatták meg, mialatt a görög­dinnye bekerült a nagykönyv- *> be meg a kis blokkba. Lassan, f komótosan, de — hadd jegyez­tük meg —, nem egészen pon- á tosan. f Ugyanis a 10-es számú és Í41 5607 sorszámú pénztár-be- ivételi bizonylat, amellyel f 7968. július 31-én a szöllősgyö- fröki Kossuth Tsz dinnyeföld­ijén 12 — azaz »Tizen kettő« rforint átvételét igazolják, ala- iki és formai szempontból több Ehelyütt nem felel meg az elő- f írásoknak. 4 Mindenekelőtt »Az összeget fa következő részletezés sze- frint könyveltük« rovatában a 4 "készpénzforgalmi jogcím 4 szám« lehetséges, hogy 1. 01. 4 Ezzel nem tudok vitatkozni. A J"Könyvelési számlaszám« rub- irikában ellenben a »3. K« be- 4 jegyzés olvasható. Félreértés iné essék, ez minden valószínű- f ség szerint 3, azaz három kilo- igrammot jelent. Annál is in- tkább, mert utána, a »szöveg« 4 helyén ez áll: »g. Dinye«.. • A 4többi stimmel. Elnézést az ap­iró kiigazításért. És ha mir fiúd, legyen kövér! Helyes leid“ iné, ha a bizonylat mellé egü i másikat is adnának. F eltűntei- fve rajta a dinnye nacionálé- fját, a MEO számát és név sze­Í rint azt a személyt is, aki a dinnyét — netán idejekorán — megfosztotta volt a kocsonyá­itól. Mert mi van akkor, ha a t dinnye — tisztesség ne essék ,szólván — tök? \ Valaki ezért is felelős! Vé- \ gezzünk pontos, alapos mun- \kát, ha már egyszer nyugtával \ kezdjük és nyugtával dicsér­ijük a napot!... (Wallinger)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents