Somogyi Néplap, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-28 / 201. szám
Szerda, 1968. augusztus 28. 3 SOMOGYI NÉPLAf Termeloszövetkezetek a Balaton-part zöldségellátásáért öt Balaton menti tsz zöldségértékesítési társulást hozott létre még a nyári szezon előtt, hogy ellássák a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat egységeit a déli parton. Az elhatározás egyezett az értékesítés lebonyolítását vállaló siófoki Egyetértés Tsz tervével, azzal, hogy a kertészet területét évről évre növelték. A Pannónia egymillió forint értékű zöldséget, gyümölcsöt kórt, és a legutóbbi számítások szerint eddig ötmilliót érő zöldséget adott a társulás a Balaton-partnak. Menet közben ugyanis egymás után jelentkeztek üdülők, éttermek, áruházak, és ma már ötvenkét helyre szállítanak naponta friss zöldséget, gyümölcsöt. A társulás tovább bővült,. mivel a hirtelen jelentkező nagy igényű piacot az alapító gazdaságok — a balatannendrédi, a ságvári, a balatonszabadi, a siófoki és a balaitonkiliti tsz — . nem tudták, volna áruval ellátni. A tervezettnél kevesebb zöldséget adtak a kertészetek és azt sem akikor, amikor még primőrként lehetett volna értékesíteni. Csupán Siófokon volt a vártnál jobb paprika- és hagymatermés, ez a Sió vizével történő öntözés eredménye. Az öt gazdaság köziül még B a la ton en drédern sikerült nagyobb zöldségtermést elérni. Megnehezítette az ellátás folyamatosságát a raktárok hiánya. A szállításokat pedig csak úgy tudták zökkenőmentesen elvégezni, hogy a meglévő három mellé öt tehergépkocsit vásároltak. Ezáltal és az új gazdaságok bekapcsolódásával (Mohácstól Nagykőrösig) sikerült a tervezettnél nagyobb mennyiségű zöldséget adni a déli Balaton-partnak. 37 vagon burgonyát, 10 vagon paradicsomot, 17 vagon paprikát és négymillió tojást értékesített a társulás. A zöldségért, gyümölcsért átlagosan 8—10 százalékkal többet fizettek a felvásárlásnál, mint a MÉK, és 10 százalékkal olcsóbban értékesítették áruikat. Ez az egyik oka, hogy ilyen nagy piacra tettek szert egyetlen nyári szezon alatt. Jövőre a társulásban részt vevő szövetkezetek a most folyó felmérések alapján alakítják majd ki szántóföldi kertészetüket, és a lehetőség szerint egy gazdaság csak egy, esetleg kétféle zöldséget termel. A társulás jövőre Veszprém és Ajka ellátását is vállalja, ezenkívül sok fogyasztási szövetkezeti üzletnek is szállít. Ez viszont raktárak, tárolók építését teszi szükségessé. Megfelelő téli tárolással egész éven át szeretnék megtartani vevőik egy részét. Jó! fizet a kertészet Karódon A karádi Búzakalász Termelő- szövetkezet kertészetében gyors ütemben folyik a paprika, a paradicsom és az uborka szedése. Karódon a szárazság ellenére sem panaszkodnak. A szakszerű és körültekintő talajelőkészítés, valamint a kiterjedt öntözőberendezés meghozta a kívánt eredményt. A múlt évihez viszonyítva egyáltalán nem rosszabbodtak a terméskilátások. A 32 holdon termesztett paprika jelenti a fő bevételt. Ebből 20 hold olyan helyen fekszik, amelyik nem sínylette meg a hosszan tartó esőhiányt. Erről a területről holdanként több mint harmincezer forintra számítanak. Leggazdagabban a keszthelyi fehér húsú és a paradicsompaprika fizet. E két fajtából nyolc-tíz vagonnal exportálnak a tervek szerint. A korai uborkájuk is sikerült. A burgonyaföldbe vetett 30 hold kései vetésű is szépen fejlődik. A paradicsom eléri a tervezett mennyiséget, a minőség azonban nem a legjobb, mert megrepedezik. Zöldségfélékkel több mint 46 holdon foglalkoznak. Itt már nagyobb kárt okozott a szárazság, de az öntözőberendezés segítségével a növények nagy részét sikerült megmenteni. Legjobbnak a sárgarépa termése ígérkezik, holdanként 150—170 mázsás átlagtermést ígér. A termék nyolcvan százalékát a MÉK-en keresztül értékesítik. Naponta csaknem három-négy vagon áru kerül elszállításra. A tsz helyi elárusítója — különösen az idei szezonban — szép forgalmat bonyolít le. Tavaly az éves bevétel 120 000 forint volt, most a forgalom havonta meghaladja a nyolc- van-nyolcvanötezret. Az idén a kertészetből származó bevételek előreláthatólag elérik a tervezett 1 300 000 forintot, amely a tsz összbevételének 15—17 százalékát jelenti. A cél, amely erőt ad Szálas, atléta alkatú fiatalember. Mégis, szinte léptét se hallom, amikor belép a szobába. A főorvos bemutatja: Edward J. Dodoo, IV. éves szegedi orvostanhallgató; nyári gyakorlaton a kaposvári kórház belgyógyászati osztályán. Edward fehér köpenyében, nyakában a sztetoszkóppal visszamosolyog a szembeni fotelból. Életére, terveire vagyok kíváncsi; kérem, erről beszélgessünk. Készségesen bólint. Nagyon halkan és pontosan, érthetően beszél, s az »■á-x-kat úgy ejti, mintha itt, a somogyi dombok közt ringatták volna a bölcsőjét. — Anyanyelvem kicsit hasonlít a magyarhoz — mondja, és gondolatai a forró égövi tengerparti tájat, otthonát, diákéveit idézik. Accrában született. Apja egy állami szövetkezet személyzeti igazgatója a ghanai fővárosban. Szülei és testvérei egy tengerparti családi házban élnek. Négy éve nem látta őket. Accrában érettségizett, majd kétéves előkészítőn vett részt, hoay külföldi ösztöndíjra pályázhasson. Sikeres vizsgái után kulturális kapcsolataink eredményeképpen jutott Budapestre, ahol újabb egyéves — magyar — egyetemi előkészítésen vett részt. Élete legnehezebb időszaka volt ez. Megszokni a honvágyat, az új hatásokat, a klímát, a környezetet, az embereket és — rengeteg tanulással — felkészülni a tudás befogadására ... Több ízben csaknem feladta. Hogyan merített energiát, erőt mindehhez? — A cél, amelyért ide jöttem . . . Azért nem mentem hasa. Nálunk nagyon kevés az orvos... A ghanai diákok életformájáról kérdezem. Sokban nem különbözik a mienktől. Kötelező nyolc általánost végeznek. A világi és a magán középiskolákban viszont paptanárok is tanítanak és angol a hivatalos tanítási nyelv. — Különben nálunk is mennek vidékre nyáron: van társadalmi munka; a »gimi- benx ott is rendeznek bulikat. Meg találkozókat. Szeretik a nyugati divatos tánczenét; Accrában sok szabadtéri előadást tartanak a tánczenekarok, a színházban pedig am.atőr diákszínjátszó csoportok rendeznek találkozót. Általában Shakespeare-t, klasz- szikusokat játszanak. — Milyennek találja a magyar diákokat? Ügy érzem válasza őszinte és nagyon udvarias. — Szegeden a szobatársak, a kollegák — a lányok is — nagyon kedvesek, szívélyesek, barátságosak. És az emberek is. Mindig segítenek, elkísérnek, ha nem találok valamit... — Edward, őszintén: soha nem érezte még, hogy másként viselkedünk, mint ahogyan a jóérzés emberi kapcsolatainkban megkívánná ? Néhány pillanatnyi csönd telepedett a szobára. — Hát, van valami.., Az emberek nagyon erősen néznek. Tudom, nem rosszindulatból, rosszalcaratból. En egyedül vagyok itt, afrikai... Angliában, Franciaországban, Pesten nem csodálkoznak, ott többen vagyunk. De azért rosszul esik. Ahogyan néznek ... Másra terelem a szót. Milyen a megélhetése egy afrikai ösztöndíjasnak nálunk? Tanulságok az aszály után Jó két hete már, hogy az országban hol itt, hol ott, vagy mindenütt esik az eső. A talaj mélyen beázott, az ekék könnyedén hasítják a barázdákat, az éltető víz eljutott a kukorica mélyebbre nyúló gyökereihez is, a rétek, legelők kizöldelltek. Minden jel arra mulat, hogy túljutottunk egy igen súlyos aszályperióduson. Elérkezett tehát a tanulságok levonásának ideje. A tanulságok pedig igen meglepőek. A tényekkel szemben nemcsak a városi közvélemény áll kicsit értetlenül, de a parasztok, sőt a szakemberek is. Egy ilyen, hónapokig tartó vízhiány és ennek a végén érkező perzselő hőség korábban bármikor esztendőkre tönkretette volna a parasztokat és megrázta volna az egész országot is. Most pedig? Igaz, vannak gondjaink. A kertészeti termékek árad általában magasak, és az állattenyésztők többé vagy kevésbé súlyos takarmánygondokkal küzdenek. De mégis tény, hogy a népgazdaságot az aszály nem rázta meg, koplalást nem okozott. Minden előzetes riadalom ellenére az átlagos búzatermésünk a 13 mázsa felett van, tehát messze meghaladja a korábban jó esztendőkben szokásos átlagokat. Kukoricatermésüník rekordokat nem ígér, de a Mezőgazdasági Minisztérium szakemberei erősen bíznak abban, hogy a tavalyi átlagot meghaladja. Sertés- és szarvasmarha-állományunk egyaránt nagyobb a tavalyinál. Mi tehát a magyarázata annak, hogy viszonylag csekély károkkal vészeltük át a természet kegyetlenkedéseit? Furcsán hangzik de igaz, hogy semmi különleges magyarázat nincs, a siker titka a múlt esztendő következetes mezőgazdaság-építő munkájában, az agrártermelés általános fellendítésében kereshető. Az elmúlt esztendőkben az országos agrárpolitika és a parasztság nem az aszály leküzdésére. hanem a korszerű mezőgazdaság megteremtésére készült Ennek jegyében esztendők óta tisztességesen, gondosan műveljük talajainkat, a földeket képessé tettük arra, hogy minden nedvességet befogadjanak és megőrizzenek. Korábban a gyomok a nedvesség jó részét elpárologtatták, a táperő jelentős hányadát elvonták a talajból. A korszerű vegyszerek alkalmazása és a jó gazdák gondossága megszabadította a földeket a gyomoktól, ez a negatív tényező az idén alig jelentkezett. A talajerő visszapótlásával világszínvonalon még korántsem állunk, de bárki elismerheti, hogy évről évre több szerves és műtrágyát kapnak talajaink, tehát a jól táplált növények könnyebben vészelik át a viszontagságokat. És végül mások lettek maguk a növények is. A nálunk használt legfontosabb intenzív búzafajta, a Bezosztája, az idén bebizonyíthatta, hogy különleges viszonyok között is képes beváltani a hozzáfűzött reményeket. Szépen állta a sarat másik intenzív búzafajtánk. a hazai Fertödi is. Kukoricát már általában a hibrid fajtákból termelünk, az idén azonban közel egyhatod- nyi arányban megjelentek a legújabb fajták: az igényes, de sokra képes egyszeres keresz- tezésű hibridek is. Ha az idén is lesznek helyenként kiemelkedő rekord- termések, abban már a terjeszkedő öntözésnek ran oroszlánrésze. Az öntözéses gazdaságok vezetői persze az idén tele voltak panasszal. Nem tudták bővíteni a területet, sőt sokszor a meglévőt sem voltak képesek kihasználni szivattyúk, csövek, szórófejek és főleg pótalkatrészék hiányában. Valóban, az AGROKER az ipartól először csak annyit rendelt, amennyit a gazdaságok tavaly ősszel igényeltek. Akkor még senki nem tudta, hogy aszály lesz. Tavasszal már négyszeresére emelte rendelését az AGROKER, de a hirtelen jelentkezett igényt az ipar kapacitás, nyersanyagok és számos esetben rugalmasság hiányában csak részben tudta kielégíteni. Ehhez azonban gyorsan hozzá kell tenni, hogy nem mindenütt segített volna az elégséges műszaki erő, mert kevés volt a vizünk. A mellékfolyáeokban alig csörgedezett valami, de nem tudott elég vizet adni az Alföld főfolyója, a Tisza sem. Vessünk még egy pillantást az állattenyésztésünkre, a takarmányhelyzetre is. Itt egy tanulság a szembeötlő: helyesen jár el az a gazdaság, amelyik vállalja a kockázatot a vetőmag- és a traktorköltséget, és a másodvetéseket a porba is belerakja. Az idén ugyanis az a majd fél millió hold, amely a vetés idején még reménytelennek tűnt, az esők hatására mostanra szépen kikelt, fejlődésnek indult, enyhíteni fogja a gondokat. Azt viszont nem tanácsolhatjuk, hogy jövőre most már mindenki emelje föl a szálas takarmányt termő területeket, mert akkor aszály esetén is lesz elegendő szénája. Sajnos, a mezőgazdaság területe korlátozott, szántóföldünk kevés, aligha lesz gazdaság, amely felborítja vetésszerkezetét és várható bevételeinkét alakulását csak azért, hogy egy különleges helyzetre felkészüljön. Azt viszont meg kell tennie minden gazdaságnak, hogy a lehető leggondosabban számoljon minden fő- és melléktakarmánnyal, mert a pazarlást ezután még kevésbé engedhetjük meg. Végezetül pedig ismét csak annyit mondhatunk, hogy szocialista mezőgazdaságunk alapjában véve kiállotta a súlyos próbát, s ez reményt nyújt a jövőre, ígéret arra, hogy fokozódó felelősségérzettel és gondossággal az időjárás szeszélyei ellenére is még nagyobb eredményeket érhetünk el. * a. — 1200 forint az ösztöndíj. Ebből — ha lemegy a diákszálló meg a menza — marad 650 forint. Nem panaszkodom, apukám néha segít. Főleg ha egyszer-egyszer csomagban szövetanyagot küld ruhára. Pénzt nemigen, nyolc testvérem van otthon ... — Milyen a munkája most? — Nagyon szeretem. Vérvétel, vérnyomásmérés, injekció adása itt, a belosztályon... — Szabad idejében? — Olvasás, tanulás. Nagyon szeretek utazni. Minden nagyobb városban vannak ghanai diákok itt Európában. Meglátogatjuk egymást, a nyári szünidőben pedig Angliába utazom unokatestvéremhez, aki ott tanul. Anglia közel van ... — Tervei? — Szeretnék jó pár évet itt tölteni, kórházakban gyakorolni. Azután Nyugaton ■— nálunk az angol a hivatalos nyelv —, majd vissza Ghánába. Dolgozni. És szeretnék sokszor visszajönni Magyar- országra, látogatóba. Edward 27 éves. Eddig tizenkilenc évet tanult és még három vissza van, hogy orvos legyen. Nőgyógyásznak készül. Anyanyelvén kívül két európai nyelvet tökéletesen beszél. Beszélgetésünk végén elkísérem egy darabon. Lassan sétálunk az utcákon, egyikünknek sem sietős. Sok mindenről szót váltunk, csevegünk egymással, miközben magam is igyekszem nem észrevenni a pillantások kereszttüzét. Edward valami gyerekkori históriával igyekszik felvidítani ... Wallinger Endre Egy villára száztíz mázsa Magasra rakott pótkocsikkal kanyarodik be a vontató az istálló felé. A felkavart por megelőzi, ahogy sodorja, röpíti a délutáni szél. Megjött a takarmány a mezőről. A takamiányos térdig süpped a zöld szagú csalamádé- ba. Fekete atlétaing feszül a barnára sült izmos fiú vállán, ahogy szórja a friss takarmányt. A villa könnyű játék a kezében. Pedig naponta 110 mázsa takarmányt, szalmát vagy silót rak fel és le vele. Ha tizenöt-húsz kilónként is, ha egy kis pihenővel is, de ennyi jut minden napra, sosem kevesebb. A kézfogásnál megillető- döttnek látszik. Meg nagyon fiatalnak. Rakoncátlan hajfürtjeivel és lányos arcával kamaszosan kisfiús. — Miért választotta ezt a munkát? — Ide kértem magam, mert szeretem az állatokat meg a taJkarmányozást. Otthon is tartunk sertéseket, és én az etetést végeztem mindig a legszíveseben. Amikor a tsz-elnöfc megáll néhány szóra a takarmá- nyoskocsinál, a szorgalmáért dicséri a 17 éves Takács Györgyöt. — Egy éve lett tagja a szöllősgyöiöki szövetkezetnek. Azelőtt bedolgozó volt. A felvételét bátran javasoltam, mert az a két év amelyet jó munkával töltött el nálunk, elég volt a bizalomhoz. Hárman járnak a családból a szövetkezetbe, a keresetből a szülők most vettek házat, új bútort. Gyurka ehhez tavaly huszonhatezer forintot ragasztott — mondja az elnök. — Hétszázötven munkaegységem volt, ennyi meglesz az idén is — egészíti ki az elnök szavait a fiatal takarmá- nyos. Délután négykor az istállóajtók előtt már magasan áll a vágott kukoricaszár, de estig még szalmát is várnak az állatgondozók. Amit pedig az istállóméi megkövetelnek, az a takarmányosnak a legfőbb gondja. A fekete átlátás fiú otthon külön kis gazdaságot tart, valóságos nyúlfarmot létesített Ügy gondozza, neveli a szép állományt, hogy abban a szakemberek sem találnak kifogást. — Ezért is tudom, mit jelent az állatok rendben tartása. A takarmányos a szövetkezetben ütközőpont is. — Különösen az idén mást sem hallani a tsz vezetőitől, mint hogy takarékosan bánni az etetnivalóval, mert kevés van. Az állatgondozók meg mindig egy kis pótlást kérnek. Amíg visszaindul a vontató a mezőre, sok mindén szóba kerül. Szabad idő, szórakozás, a falusi fiatal lehetőséged. — Ha van időm, szívesen olvasok. Hogy mit? Először az átalános iskolai kötelező olvasmányokat kezdtem el. Akkor a diákos »csak azértsem« az első ötven oldal után letetette velem Jókait is. Mik- száthot is; most kétszer elolvastam a Kőszívű ember fiait — S az olvasáson kívül? — Van egy vadászpuskánk, és néha én is beállók a hajtők közé. Szeretem az erdőt. És ha bármennyire elfáradok is, mégse haragszom, ha üres tarisznyával térünk haza. Nagy József A Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára FÖLVESZ 16—40 éves korig női átképzés tanulókat Naponta háromszori étkezést térítés ellemében biztosítunk. Szállást leányotthonunkban vagy megbízható helyem albérletet tudunk biztosítani. (7416)
