Somogyi Néplap, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-25 / 199. szám

Vasárnap, 1968. augusztus 85. 3 SOMOGYI NÉPLAP Új otthonra találtak Azt mondják, a ván­dorlások korát éljük. És a vándorlás iránya a fa­luból a városba mutat. Valóban csak ez lenne az irány? Olyan könnyű a régi életformát feladni? Tavaly tíz család, köl­tözött az Alföldről Ker- cseligetre, olyan dombok közé ékelődött somogyi községbe, amely távol esik a vasúttól, napi két autóbuszjárat kapcsolja össze a külvilággal. Vá­laszthatták volna az' egy­re jobban terebélyesedő alföldi városok valame­lyikét. A falut választot­ták, több száz kilométer­re a megszokott vidéktől. Miért? — Rendes, jó dolgos ember­nek ismertem meg őket. Be­leilleszkedtek a faluba, úgy látom végleg itt telepednek meg. Nem mi vagyunk a kör­nyék legszebb faluja, igaz, annyit teszünk, amennyi erőnkből telik. Áutóbuszga- rázst, tűzoltószertárt, járdát építettünk. Lehet, hogy ez is megragadta őket. Házat ol­csón kaptak — elég nagy volt az elvándorlás a községből. — Nem. Jó népek laknak erre. Mit sajnálnék? A ta­nyát? Ahonnan a gyerekek kilométereket gyalogoltak az iskolába? Jó szomszédokra ta­láltam, faluban élünk, a fele­ségem is fiatal még, eljárunk moziba. Talán jövőre még té­vét is veszek. A zárszámadás­tól függ. Nem hiányzik a ta­nya, azóta össze is dőlt talán, vagy lebontották. — A pusztán sokat lehetett távol saját erejére hagyva. Ez a szabadság sem hiányzik? — Nem szabadság volt az. így legalább az asszony főz. Délben hazajárok ebédelni. A kiskondért papírba csomagol­tam, nemigen kell az már. — A nyájjal meg van elé­gedve? — Elég rossz állapotban volt, a feleségemmel még ci­peltük is a birkákat. Most megnézheti. Jól feljavultak. Sok volt a sánta állat, magam gyógyítottam őket. — Hogyan? — Az titok. Nem szívesen beszélünk az ilyesmiről, leg­följebb az itteni juhászokkal egymásközt. Sok mindent ta­nultam tőlük, de én is tud­tam újat mondani nekik... Az évezredes per után KÖZLEMÉNY nem mindnyájan, akik az Al­földről jöttünk. Dolgos nép lakik erre. Mondhatom, hogy egyikünk sem sajnálja a ta­nyát. Az már amúgy is halál­ra van ítélve. De a munka nem. Jól kerestem itt, az asszonyaink is, akik a szőlé­szetbe járnák dolgozni. Csak hát, látja, ez a baj ért. És ne­kem kín itthon, munka nélkül ülni. Pedig itt az új helyen meg akartam mutatni, hogy Bakos Pál hogyan tud dolgoz­ni. Megtelt a szeme könnyel. Megértettem így kimondatla­nul is Bakos Pál szomorú büszkeségét. Kercseligeten a búcsúra ké­szülteik. Ilyenkor csupa vára­kozás a falu. Festenek, me­szelnek a felvégen, a régi nagygazdák portáján éppúgy, mint a cigánysoron. Vendége­ket, alföldi rokonokat várnak Bán Imréék és Bakos Pálék is új otthonukba. T. T. Üj postahivatal, szolgálati lakás és orvosi rende'ő cpiil ötvöskónyiban. A 650 ezer fo­rintos építkezést a Nagyatádi Komfort Ktsz építőbrigádja végzi. Az új létesítményeket szeptemberben adják át. Örülök, hogy jól érzik itt ma­gukat. így beszélt az új lakókról Nagy Sándor tanácselnök. Bán Imre, a tsz juhásza Csongrád megyéből került ide. Harminc év körüli, mo­solygós ember. A kutyáit is magával hozta. Tizenötezer forintért vett házat, együtt jött testvéreivel. A sógora is ide készül. Nagyapja szintén juhász volt, egész életében nem volt a Dunántúlon. — Én már azelőtt jártam itt. Várpalotán dolgoztam vá­járként. De nem bírtam ki. Ha kolompolt a nyáj, munka végeztével kimentem utána. Én csak ezt tudom csinálni. Csak birka legyen meg legé­lő. Ha ez a kettő nincs, akkor semmit sem ér az egész. — Nem vágyik vissza az Alföldre? Bakos Pál táppénzen van, nemrég agyvérzést kapott. Szívós természetű ember, nem szívesen használja a kampósbotot, szésvelli is. — Tudja, a Nagykőrös vi­déki tanyákat megfojtja az ipar. Épül, terjeszkedik a vá­ros. Vehettem volna ott is há­zat, de minek? Én a földhöz és az állatokhoz szoktam, és a fiamat is erre neveltem. Inkább otthont változtattunk, mintsem foglalkozást. Az első tsz-tagök egyike voltam a kö­rösi tanyavilágban. A kazal­rakást szerettem nagyon. Volt idő, amikor háromezer forin­tot kerestem vele. — És itt, Kercseligeten, megtalálta a számítását? — Nagyon jól. Én is, a fiam is a tehenészetbe kerültünk. Hamar összebarátkoztam az emberekkel, nemcsak én, ha­Elegendo takarmány termett Háromfán A megye déli részét kevés­bé viselte meg a több hónapig tartó szárazság, s az augusz­tusi csapadék különösen a ta­karmánynövények terméski­látásait javította. A háromfai Űj Barázda Termelőszövetke­zetnél járttunkkor azt hallot­tuk, hogy a jó gabonatermés után a tömegtakarmányok mostam ás várható hozamával is elégedettek. De kell is az eleség, hiszen számottevő ál­lományfejlesztést irányzott elő ebben az évben a szövetkezet. A korábbi években nagyon rosszak voltak a takarmányo­zási körülmények Háromfán, s az idén — úgy mondják — nagyon »rámentek« a takar- mánytermesztésre, főként a szálasoknál igyekeztek meny- nyiségi és minőségi javulást elérni. A fő ok: a múlt év végi 118 helyett az idei év végén több mint 200 tehenet akar­nak tartani, s emellett általá­ban is gyarapszik a szarvas­marha-állomány. Mit mutatnak a rétek? A 625 holdon keveset adott az első kaszálás, a most várható sarjú viszont pótolja a ki­esést. Lucerna, vöröshere és szarvaskerep — több mint 650 holdon termesztik ezt a három növényféleséget, s no­ha sovány hozamot adtak az első kaszálások, az időjárás javulása sokat segített. Most kezdik a harmadszori kaszá­lást és — elégedettek. A 445 hold vetett szálas — őszi ta­karmánykeverék és egyéb — ugyancsak kielégítően fizetett. Abban a szerencsés hely­zetben vannak a háromfaiak, hogy nem okoz számukra gondot a jószág átteleltetése. Nem feledkeztek meg a biz­tonsági alapok megteremtésé­ről és a háztáji segítéséről sem. Ami megtermett, azzal nagy gonddal bánnak. A ház­tájiba jut a 45 hold takar­mányrépa ötven százaléka — ugyanis felesből gondozzák és takarítják be a tagok —- és a pillangós szénából is jócs­kán kerül a háztáji pajtákba, az istállók padlására. Arról is gondoskodtak, hogy a kö­zös jószágnak ősszel elegendő zöldeleség, télen pedig lé- dús takarmány álljon rendel­kezésére. Másod- és tarlóve­tésként húsz hold kukoricát vetettek silónak, a 157 hold takarmánykeveréket és a 75 hold csalamádét pedig zölden etetik, amíg lehet, aztán le- silózzák. H. F. A Somogy megyei Tanács Építőipari Vállalat KÖZGAZDASÁGI TECHNIKUMI VAGY GIMNÁZIUMI VÉGZETTSÉGŰ FÉRFIT VESZ FEL ÉPÍTŐIPARI TELJESÍTMÉNY-ELSZAMOLÓNAK (NORMÁSNAK) balatonboglári munkahellyel. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet: Kaposvár, Május 1. n. 52. sz. alatt a munkaügyi osztályon. (10 839) Szilonicstél a hírnévig Nyolc ember igent mondott — Nem ellentmondások nélkül Húsz év egy kötetben »Napjainkban 11 százalék­kal kisebb szántóterületről fél millióval kevesebb em­ber — a tagság magas élet­kora ellenére is — minden fontosabb növényből többet termel, minit amennyit a szövetkezeti átszervezés előtt produkáltak a parasztgazda­ságok együttvéve.« Egy könyv előszavában ír­ta ezt Losonczi Pál, az Elnö­ki Tanács elnöke. A könyv — A barcsi Vörös Csillag Tsz húsz éve — a tudomá­nyos kutató igényességével mutatja be egy gazdaságon keresztül a magyar paraszt­ság életének történelmi je­lentőségű változását. Nem­csak Barcsról szól dr. Benke József szociológiai ta­nulmánya, hiszen az évek óta tartó kutatómunka során ösz- szegyűjtött anyagot mindigaz egész, az ország eredményei­nek tükrében vizsgálja. A parasztság évezredes pő­re a földosztáskor eldőlt. Ami 1949 januárjában Szilonics- pusztán Máltesicsék konyhá­jában elkezdődött, az már a mostani évek előtörténete volt. A tizennyolc gazdából nyolc a közös munkára mon­dott igent, ők, a »régi _ ta­gok«, nem minden nehézség nélkül indultak. A szerző be­bizonyítja, hogy az itteni gazdasági adottságok szük­ségszerűen a közös munka fe­lé irányították az emberek figyelmét A közös munka első eredményeit a Kaposvá­ron 1949-ben megrendezett mezőgazdasági kiállítás első díja jelentette. »Az első zár­számadáskor az egy családra jutó átlagos jövedelem is mindössze 4220 forint volt, s a legtöbbet kereső család jö­vedelme sem érte el az 5000 forintot«. Mi vezetett a si­kerhez? A kiemelkedő gazda­sági eredmények mellett a tsz-nek jelentős politikai si­kerei is voltak. Az 1957-es zárszámadáson elfogadták az öregségi járadék folyósításait minden 65 éven felüli tag részére. Ebben az időben So­mogy termelőszövetkezeti pa­rasztságának 5,3 százaléka Barcson ólt. A fel nem oszt­ható szövetkezeti alap értéke 1959-ben már a megyei át­lag négyszerese. Mindezt megfelelő gazdasági szerve­zéssel, ösztönző bérezéssel érték el. Hiszen a lehetősé­gek kibontakozására hazánk­ban az 1960-as évektől kezd­ve minden adott volt. 1962- ben a barcsi tsz 10 száza­lékkal magasabb bruttó ter­melési értéket ért el, mint az egyéni gazdák. Az önel­számoló brigádok kialakítása pedig növelte, a felelősséget. A fejlődés azonban nem volt mentes az ellentmondá­soktól. A szerző az országos hírnévre szert tett gazdaság fejlődésé közben rámutat ezekre is. Ma már történe­lemnek számít az ellenforra­dalmat követő konszolidációs időszak. Barcson nem jelen­tett különösebb n_ehézséget megértetni a parasztsággal a szocialista átalakulás szüksé­gességét, hiszen az eredmé­nyek önmagukért beszéltek. Az országból érkező küldött­ségek ■— amelyek a Vörös Csillag gazdálkodását tanul- mánycxzták — nemcsak a hír­nevét, hanem az eredményeit is elvitték más vidékre. »A Vörös Csillag két évtizedes története azt mutatja, hogy az egyszemélyi vezetés és a termelőszövetkezeti demokrá­cia — állapítja meg a szer­ző — jól összeegyeztethető«. »Az új gazdaságirányítási rendszerben a termelőszövet­kezetek lényegesen nagyobb önállósággal rendelkeznek, s ezzel a vezetőkre sokkal nagyobb felelősség hárul. Te­hát az egyszemélyi felelős vezetés és a demokratizmus növekedése egységes egészet alkot«. A gazdasági eredmények nem hagyták változatlanul a tagok magánéletét sem. A ‘tagság iskolázottsági mutatói Tsz-ek, szállítási vállalatok, állami gazdaságok, figyelem! Munkakiesést takarít meg, ha pótkocsiját a Tapsonyi Gépjavító Állomáson cserealapon javítja Magyar és lengyel típusok. Érdeklődni személyesen, vagy telefonon: Tapsony 3. Mezőgazdasági Gépjavító Állomás, Kaposvár (7492) 8. számú Gépjavító Állomása, Tapsony nemcsak a községek ‘lakossá­gának arányait múlják felül, hanem megközelítik a vidé­ki városokat is. Azt már fe­lesleges bizonygatni, hogy mi­lyen hatással van ez a szem­léletváltozásokra. A szerző — aki egyébként a Pécsi Or­vostudományi Egyetem mar­xizmus—leninizmus tanszéké­nek adjunktusa — részletes felmérést végzett ezen a té­ren is. A gazdasági és poli­tikai vezetés kapcsolatának elemzése, a múlt és a jelen ‘összevetése mindenki számá­ra tanulságos olvasmánnyá teszi a somogyi származású szerző tanulmányát. Hiszen a barcsi Vörös Csillag Tsz története — mely a Kossuth Kiadó gon­dozásában jelent meg — szerves része az utóbbi húsz esztendő történeknek. Kercza Imre Az MSZMP Somogy me­gyei Bizottságának Oktatási Igazgatósága értesíti az esti egyetem kaposvári hallga­tóit, hogy az alant felsorolt napokon és időben Kapos­vár, Beloiannisz u. 18. sz. alatt tartja tanévnyitó ün­nepségét, majd utána sor kerül az első előadás meg­tartására: I. évfolyam 1968. szep­tember 2. 16 óra. II. évfolyam 1968. szep­tember 3. 16 óra. III. évfolyam 1968. szep­tember 5. 16 óra. Szakosított tanfolyamok: Filozófia I. évf. Pol. gazd. II. évf. Szoc. pol. gazd. I. évf. Magyar munkásmozgalom II. évf. Nemzetközi munkásmoz­galom I. évf. A szakosítók tanévnyitója egységesen: 1968. szeptem­ber 6., 15.30 óra. A Legfelsőbb Bíróságon dőlt el Az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. védjegybi­torlás miatt kártérítési pert indított az Elektroimpex Ma­gyar Híradástechnikai és Fi­nommechanikai Külkereske­delmi Vállalat ellen. A kere­set szerint a gyár tulajdona a TUNGSRAM szóvédjegy, amelyet be is lajstromozta­tott. Bár az Elektroimpexnek nem volt joga vagy engedé­lye, ennek ellenére 1760 rá­diókészüléken ezt a megje­lölést használta, és így hozta forgalomba. Ezért kérte az Izzó a bíróságot, hogy a vál­lalatot a jogosulatlan hasz­nálattól tiltsa el, továbbá kötelezze kártérítésre és az ítélet hírlapi közzétételére. A fővárosi bíróságion meg­tartott tárgyaláson az Elek- trodmpex azzal védekezett, hogy a rádiókat a TUNGS­RAM szóvédjeggyel jóhisze­műen hozta forgalomba, mert bízott abban, hogy ah­hoz az Izzó hozzájárul. Kárt nem okozott és a kifogásolt cselekményt még a per meg­indulása előtt abbahagyta. A védekezést a bíróság nem fo­gadta el, s ítéletében nem­csak a jogosulatlan haszná­lattól való eltiltást és a hír­lapi közzétételt mondta ki. hanem a vállalatot ötvenezer forint kártérítés fizetésére is kötelezte. Föllebbezésre az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé ke­rült, amely az elsőfokú íté­letet azzal a változtatással hagyta helyben, hogy a kárté­rítési összeget százezer fo­rintra fölemelte. — Kétségtelen — hangzik a Legfelsőbb Bíróság ítéleté­nek indokolása —, hogy az Izzó félreérthetetlenül közölte a vállalattal: kereskedelem­politikai okokból nem járul hozzá, hogy a TUNGSRAM szóvédjegyet rádiókészüléke­ken feltüntessék. Televízió- készülékekre volt ilyen meg­állapodás közöttük, de ez nem adott jogot arra, hogy más cikkeket is így jelölhes­senek meg. Tehát rosszhisze­mű volt a vállalat eljárása, amikor mindezek ellenére TUNGSRAM védjegyű rádió­kat hoztak forgalomba. Ez az eljárás az Izzó kizáróla­gos használati jogát meg­sértette, védjegybitorlást kö­vetett el, s jogellenesen kárt okozott, amelyet a vállalat megtéríteni tartozik. De nép- gazdasági szempontból is je­lentős érdeket sértettek meg, mert a védjeggyel ellátva a belföldi és a külföldi piacon olyan áruit hoztak forgalom­ba, amelyet nem az Egyesült Izzó gyártott. Ez alkalmas volt arra, hogy az Izzó gyárt­mányait fémjelző védjegy jó hírnevét rontsa és a vevők­nek az Izzó gyártmányaiba vetett bizalmait megingassa. Ennek megvédése pedig a gazdasági irányítás új rend­szerében fokozott jelentősé­gű. A Legfelsőbb Bíróság az összes körülmények mérlege­lése alapján arra a meggyő­ződésre jutott, hogy az Egye­sült Xzizót általános kártérí­tésként százezer forint min­denképpen megilleti. Ezenkí­vül a bíróság a vállalatot hatezer forint perköltség fi­zetésére is kötelezte.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents