Somogyi Néplap, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-22 / 196. szám

PAPRIKA-KOKTÉL — Tudják-e, hölgyeim és Uraim, hogy mi az a paprika? Az idegenvezető — dr. Szűcs Lászlóné — választ sem vár, hanem kedves-közvetlenül me­sél Törökországról, a paprika eredetéről, Szentgyörgyi pro­fesszorról és még sok másról, aminek és akinek valami köze van a paprikához. Az autóbusz közben nyeli a kilométereket a műúton, jobbról néhány perc­re a tihanyi apátság is lát­szik ... Délután öt óra van, és cso­dák csodája: tűz a nap. igazi kirándulóidő. ötven NDK-s és nyugatnémet turista az IBUSZ szervezésében indult el Kőrös­hegyre magyaros hangulatot, jó levegőt és a híres domb le­vét »»színi«. Az elágazásnál, ahol fölfelé kanyarog a földút, lassít az autóbusz, és íme: itt van az első meglepetés. Jó húsban lé­vő paripáján lovas ugrat az autóbusz elé, s vágtázik föl a hegy oldalába a nagy kocsi előtt. A vendégek egymást tol­ják el az ablakoktól, mindepki A prímás attrakciója. Laci és lovasa »vigyázza« a turisták nyugalmát. »Nem eszem, hanem zabálok.« mellett a kurjongatással is próbálkoznak már a néme­tek, de valljuk meg: ez min­dig közderültség forrása. Egyre szebb és vonzóbb a táj — nemcsak az alkony jó­voltából. S mire beesteledik, meggyújtják a tüzeket. Min­denki nyársat kap a kezébe »ráfázott« szalonnával, hagy­mával; és viszik magukkal po­haraikat is a tűz köré. A sza­lonnasütés művészetét nem értik még, ezért oly derűs az egész aktus. Ha ráesik a sza-' Ionná a tűzre, csak azért van. »hogy jobb legyen a parázs«, ha feketére ég, »az csak a rossz világítás következmé­nye«. Énekelnek, kurjantanak egyet-egyet magyarosan, s összeégetik magukat, mert úgy falatoznak a szalonnából, hogy le sem szedik a nyársról. .. Kilenc óra felé jár, már sen­ki sem tiszteli a szőlőhegy csendjét, és alighanem keve­sen emlékeznek vissza az utolsó mozzanatra, arra, hogy tulajdonképpen hogyan is ke­rültek vissza a buszba. Jól sikerült délután volt. Hamisítatlan magyar paprika­koktél ... Jávori Béla »I« balatoni SOMOGYI NAPOK Emlékhangverseny Siófokon Hagyomány már, hogy a vi­lághírű operettkomponista, Kálmán Imre szülőfalujában minden évben nagyszabású emlékhangversennyel emlé­keznek és emlékeztetnek mü­veire. A szabadtéri színpad zsúfolásig megtelt ezen az es­tén: a nagy érdeklődés a ze­neköltőnek és a parádés sze­reposztásnak szólt. Az ope- rettműfai legjobbjai adtak ugyanis randevút a Balaton déli fővárosában, s egy kirob­banó sikerű esten fokozták to'bább a hazánkban és egész Európában élő Kálmán Imre- kultuszt. Az idei hangversenyen — a kitűnő produkciókon kívül — egy nagyon jó tartalmi, műsorszerkesztési elképzelést fedezhettünk fel ígéretes megvalósításban. Két népsze­rű tv-bemondónk, Takács Mária és Kovács P. József vállalkozott a műsorközlő nem is olyan könnyű szere­pére. Feladatuk a számok és az énekesek bejelentésén túl nem a Kálmán Imréről fellel­hető lexikális adathalmaz összehordása volt. Ehelyett a zeneszerző életéből vett je­lentős vagy kisebb jelentősé­gű mozzanatokat, derűs vagy éppen szomorú eseteket, apró. nagyrészt helyi gyűjtésű anekdota Icát tártak a közön­ség elé könnyei} hangvétellel, rokonszenves biztonsággal. S ezek az epizódok az életmű részleteinek jó hangulati elő­készítői voltak. A nagy nevek mellett is — úgy érzem — az est főszerep­lője a Belügyminisztérium TOP Szimfonikus Zenekara volt Várkonyi Sándor ve­zényletével. A hangversenyt indító Cigányprímás-nyitány, az ördöglovas Palotása, az áriák, a duettek kísérete, a Magyar Állami Operaház ba­lettművészei produkcióinak zenei kiegészítése mind-mind egy jó felkészültségű, alkal­mazkodó, szerényen háttérbe vonuló együttest mutatott be a Balaton-parti közönségnek. A színpadon Kálmán Imre legnépszerűbb opeiettjei kel­tek életre. Mint mindig, mos: is a Csárdáskirálynö uralta a programot, de helyet kapott a műsorban a Marica grófnő, a Cigányprímás, az ördöglovas és a Cirkuszhercegnő egy-két részlete is. Az énekesek és operettszínészek káprázatos felvonulásának tapsolt a kö­zönség. Gencsy Sári, Szabó Miklós, a Németországból ha­zatért Lehoczky Éva, Bilicsi Tivadar. Zentay Anna. La tá­bor Kálmán és ifjú Latabár Kálmán, Sárdy János; az Operától Lakatos Gabriella és a tánckar tagjai egy na­gyon szép, színvonalas és a zeneköltőhöz métó hangver­sennyel ajándékozták meg a közönséget. A mértéktartó műsorszer­kesztés a rendező szerveket dicséri. S az is, hogy a nagy nevek ellenére sem volt hi­valkodó, sztár-allűröktől ter­hes ez a hangverseny (mint már oly sokszor!). Talán ez a legfőbb tanulság a jövőre nézve is. Hiszen évről évre színvonalasabb, tartalmasabb és átütő sikerű emlékestekkel akarunk áldozni Kálmán Im­rének lassan várossá gyara­podó szülőfalujában.-3b~ Mini golfpálya Balatonföldváron az első osztályú kempirg és a motel között elkészült az új mini golfpálya. Különösen a nyugati vendé­gek várták türelmetlenül az új játéklehetőséget. Nyelvtanulás Ági csak a nyári szezonban dolgozik a Sütőipari Vállalat fonyódi mintaboltjában. »Ci­vilben« középiskolás, jól jön zsebpénznek a nyári, kereset. Népszerű a bolt a fürdőhe­lyen, 6ok külföldi is fölkeresi, így Ági bizonyos nemzetközi jártasságra tett szert a nyár folyamán a különböző péksü­temények nevét illetően. Egy alkalommal német tu­risták jöttek, akiknek nagyon szimpatikus volt a kislány így állandó vásárlói lettek. Valahányszor csak megjelen­tek a pavilonnál, mindig mondtak valamit, aminek e magyar megfelelőjére voltak kíváncsiak. Ági szerény né­met nyelvtudását alaposan próbára tették. Egyszer az egyik megkérdezte, hogyan hívják a kenyeret — Brot — magyarul Ági azt gondolva, hogy a nevére kíváncsiak, így azt válaszolta, hogy: Ági. Brot — Ági, Brot — Ági — hajtogatták a németek, majd másnap amikor megjelentek, a következő »rendelést« adták le: — Kérünk két kiló — Ágit! Újfajta őszibarackot telepít a Balatonbogfári Állami Gazdaság Sok somogyinak, kül- és belföldi turistának feltűnt már, hogy a kaposvár—bala- tonboglári út mellett, a bog­iári gazdaság gyümölcsösében sok őszibarackfát vágtak ki, s ezek feltűnő, száraz-sárga foltot képeznek a zöld háttér­ben. — Mi az oka — kérdeztük látni akarja a lovast, pedig még lesz alkalmuk rá .. . Csak néhány perc, és már ott fékez az Ikarusz a kőrös­hegyi borkút tövében. Szól a zene, népi ruhás lányok egy- egy kupica hamisítatlan pá­linkával kínálják a meglepett utasokat. Egy hörpintés, aztán mindenki fut, fényképez, cso­dál: ki a nádtetős hajlékokat, ki az óriás hordók birodalmát; egy kislány Lacit fényképezi ki lovasa alól, más a muzsiku­sokat, a díszes öltözetű lányo­kat örökíti meg. Percekig hiá­ba hívják uzsonnához a társa­ságot, most senki sem ér rá. Szép a kilátás innen a domb­oldalról, s a friss levegőben már a sültkolbász és a hús ínycsiklandozó illata terjeng, hadd játszón még érzékszer­veikkel ... Egy szemüveges fiú Lacit környékezi, a hátas paripát. Fölsegítik rá, de Laci lusta, úgy keli odébb tolni. Csak gazdájára, Kovács Jánosra hallgat igazán meg a motor zúgására: akkor tudja, hogy vágatni kell az autóbusz előtt. Most cammog, nincs ok az ijedtségre. Csak akkor, ami­kor egy csinos, nadrágos hölgy ül a nyeregbe. A helyiek, ije- deznék; a vendégek még nem tudják, hogy Laci nem szereti t nőket, jó néhányat vissza­küldött már a földre, még­hozzá nem is valami udvaria­san. Most viszont érzi, hogy a lány gyakorlott lovas, nem lehet ficánkolni ... Uzsonna. Az égjük német meséli, hogy szinte odahaza, a »nagyétkűek várában« érzi magát, aiiol evés előtt és után is megmérik a kirándulót. Ö mondja: most nem eszik, ha­nem zabái. És tizenhat kiló súlykülönbséget remél . . . Nagy a kacagás, s közben Lendvai Ferenc és zenekara produkálja magát. A prímás hol két hegedűt penget egy­szerre, hol vonónak használja az egyiket: aztán egy kislány kezébe adja a vonót, s úgy hú­zogatja végig a hegedűjét. Attrakciói nagy tapsot arat­nak. Közben jócskán fogy a hegy leve. A pincemester, Járfás János messziről tölti topójából a poh arákat, s aki korábban csak ízlelgette a kőröshegyit, az most már egyhajtásra küldi a mélybe pohara tartalmát. A hangulat egyre fokozódik. Kőröshegyi fiúk és lányok kínálják népi kincseinket: táncolnak a pódiumon ferge­teges csárdásokat, pásztormo­tívumokat és karikázót, aztán fölkérik a vendégeket, őket ta­nítják nagy hahotázás közben a magyar csárdásra. A lépések Népi táncot fényképeznek a vendé*ek. Széli Andrást, a Balatonbog- lári Állami Gazdaság igazga­tóját —, hogy a termés le­szedése után kivágták ezeket az egészséges fákat? — Kéfcszázharmincöt hol­don van barackosunk, ebből tíz Holdon Meiflor fajta. Ezt vágtuk ki, mert nagyon gyen­ge termést adott, mindössze húsz—huszonöt mázsát hol» dánként. A hazai kutatók olyan 'koránérő barackfajtát kísérleteztek ki, amelyen hat­van—hetven mázsát is produ­kál holdanként. Ezzel szeret­nénk betelepíteni ősszel a ki­vágottak helyét. Sárga húsú fajta lesz. kiválóan megfelel majd exportra. Igaz, hogy élő fát kellett, kivágnunk és ez anyagilag is komoly áldozatba kerül a gazdaságnak-, de meg­éri. Az őszibarack gyorsan termőre fordul, s az új fajtá­val sikerül gyorsan, olcsón, jó árut termelnünk — adta meg a felvilágosítást a gazdaság igazgatója.

Next

/
Thumbnails
Contents