Somogyi Néplap, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-19 / 195. szám
Hétfő, 1968. augusztus 19. 3 SOMOGYI NÉPLAP Ä NYÁR NAGY ÜNNEPE Augusztus 20-át, a nyár legszebb ünnepét köszöntjük. A nevezetes napot, amikor nehéz munkában töltött hetek, hónapok után már beérnek a mezei munka gyümölcsei, asztalra kerül az új kenyér. Augusztus 20-a kicsit már a számvetés ünnepe is. A múlttal, a jelennel, a jövendővel való számvetésé. Ezen az ünnepen felsejlik az államalapító István király alakja, az államalapítás történelmi tettének emléke Í6. Szocializmust építő népünk őszintén tiszteli a nagy király emlékét, annak ezer esztendővel ezelőtti nagy tettét. Tiszteli a bölcsességet, amellyel a mesz- sziről a Duna—Tisza partjára szakadt néppel okos és hivatott vezetőként ■ megértette, hogy ha honossá akarnak válni Európában, akkor szervezett állami életet, fegyelmet, megbízható, törvényes rendet kell teremteni. István helyesen látta, hogy a messzi tájakról hazánk mai területére érkezett csatázó, száguldozó nomád nép csak ákkor maradhat fenn, ha jól beilleszkedik a népek közösségébe Ha a kalandozások, lovasportyák, más népek megsarcolása és nyug- talanítása helyett a teremtő munkát, az építést vállalja. Ez á felismerés tiszteletreméltó bölcsességre vall, kár, hogy az utódok nem mindig merítettek belőle. Sok hangos, fényes ünnepen esett szó a századok során István királyról, népünk erényeiről, kiváló tulajdonságairól, boldogulásáról, s az államalapításról is, dé a tett igazi értelmét nem mindig fogták fel, igazi tanulságait ritkán szűrték le e régen volt eseménynek. Az István által alapított állam az évszázadok során — s ez nem szorul különösebb bizonyításra — korántsem lett a dolgozó nép istápolója, s a szomszédos népek közösségébe sem tudott mindig megfelelően beilleszkedni. Ahogy teltek a századok, az ország uralkodó körei bölcsesség helyett inkább a nacionalista önérzet, a nagyralátás mérgével töltötték fel önmagukat ahelyett, hogy népünk tehetségét, adottságait vizsgálva más népektől szorgalmasan tanulva, lépést tartottak volna Európával. Nem ezt tették. Inkább megelégedtek az ezeréves hazáról mondott frázisokkal. A kiáltó elmaradottságra is nemegyszer nemzeti gőg válaszolt: vagyunk any- nyi, mint bármelyik nép. Lehettünk volna, ezt senki sem vitatja. Különösen nem a mi nemzedékünk, amelynek éppen az a megtisztelő feladat jutott, hogy megteremtse népünknek azt a rangját, amelyről ezer év alatt sok szó esett, s amelyről legjobbjaink mindig is álmodoztak. Éppen a mi dolgunk, hogy pótolva évszázadok mulasztását, felmérjük tennivalóinkat, s a fejlődés, az emberi haladás rangos útján haladjunk tovább testvéri barátságban a világ leghaladóbb í .épeivel. Népünk vezető ereje a munkásosztály, a párt, féltve őriz minden haladó hagyományt. A mi nemzedékünk büszke a nemzeti múlt vívmányaira, a kétségtelen erényekre, amelyeket népünk történelmünk során gyakran megcsillogtatott. Ml igazán akarjuk szeretni és szeretjük is a hazát. És hogy igazán szerethessünk, hadat üzenünk a tartalmatlan, a hibákat is elkendőző és megszépítő, a más népekkel való barátságunkat zavaró álhazafi- ságnak. Ehelyett inkább a haza gondjait, a tennivalókat szeretjük, *a gondokban osztozó, alkotó emberek sorsával törődünk. önmagunkkal is szembenézve iparkodunk eltakarítani népünk útjából azokat a visszahúzó maradványokat, amelyek ezer esztendő során felemelkedésünk gátjai voltak. Tiszteljük múltunk nagy emlékeit. Az államalapítás iránti mély megbecsülésünk jele, hogy az István király emlékét idéző napon ünnepeljük népünk első írott alkot-, mányának a születésnapját is. Népköztársaságunk alkotmánya megelégedéssel töltheti el népünk minden fiát. Hiszen a tettek, az alkotások, az építés alaptörvényei sűrűsödnek benne. Emelkedett szellemű program, amely beszámítva minden eredményt, melyet népünk fejlődése során élért, tágas, tartalmas jövőt vázol a lerakott szilárd alapokra. Jogokat és kötelességeket köt csokorba, komoly felelősséget és tennivalót ró minden állampolgárra, hogy ezzel az alkotó ember magas rangjára emel- je. Népköztársaságunk alkotmánya tizenkilenc esztendős. De szellemében, égisze alatt évszázadok mulasztásait pótoltuk, régi hibák sokaságát tettük jóvá, s valósítjuk meg nagy népd, nemzeti felemelkedésünk szocialista programját. A tizenkilenc esztendő alatt — ezt jogos önérzettel mondhatjuk — .sokat gazdagodtunk, fejlődtünk. A fejlődéssel lépést tartott, együtt fejlődött alkotmányunk is, hogy kifejezője lehessen mindannak, amit tettünk, s tovább ösztönözhessen mindannyiunkat újabb és újabb cselekedetekre. Augusztus 20-a a szorgalmas munka eredményeként betakarított új kenyérnek is ünnepe. A kenyér mindennapi legfőbb táplálékunk. Egy kicsit, életünk jelképe is. A küzdelem szimbóluma, amely érte folyik. A munkáé és a rátermettségé, amely megtermelte. Nálunk az új kenyér társadalmi rendünk jóvoltából mindinkább az értelmes, az eredményes küzdelem jelképévé válik. Hiszen ha van is még sok gondunk, ha nem haladhatunk is rohamléptekkel kitűzött céljaink felé, azt már elmondhatjuk, hogy évről évre mindig nagyobb karéj kenyér jut mindannyiunknak. A jó politika, a jól átgondolt vezetés, s a nyomában termett kedv és munka napról napra meghozza gyümölcsét. A múlt, a jelen és a jövendő gondjait idézi fel bennünk augusztus 20-a, e tartalmában, jelentőségében bőségesen gazdag ünnep. Jo_ érzés, hogy ma már tapasztalatokban is gazdagon, dolgainkban magabiztosan elég erőt érzünk hozzá, hogy a múlton és a jelénen okulva nyugodt önérzettel vállaljuk a jövőt. K. Gy. Törpe vízmű nyolc hónap alatt Somogyszobon A somogyszobi tanács törpe vízmű társulása 1968 és 70 közötti időre tervezte a községi vízellátás megjavítását, a törpe vízmű fölépítését. Február elején kezdték meg az építkezéseket és ezekben a napokban már csak a torony felállítása van hátra. Horváth Pál, alti tizenöt éve tanácselnök elmondta, hogy ilyen aktivitásra, mint amilyen e munkák során mulatkozott, még nem volt példa Somogyszobon. Mindenki, aki tehette, az épít- keaésnél' dolgozott. Több mint félmillió forint értékű társadalmi munkát végeztek az emberek. De a lelkesedésből többre is futotta. A község lakóinak segítökészségét bizonyítja az az elkészült ötszázméteres bekötőút is, ahol egyedül az anyagvásárlás volt a tanács feladata, a többi munkát délutánonként, vasár- és ünnepnapokon a falu lakói végezték el. Még ebben az évben elkezdik az ifjúsági park építését, ehhez ismét segítségül hívják a község kollektíváját FONOTT KAROSSZÉKBEN szóval, vigasztalással, emberséggel is ... Mindenki tudja róla: táppénzen sohasem volt. Csak egyszer mégis, amikor Ancsa szerint az a »titokzatos dolog« történt. 1957-et írtak már akkor, s a szállóhír így terjedt a városban: Laci, téged kiszemeltek . .. Senki sem tudta, hova, hogyan, miért? És a körzeti orvos akkor néhány napra betegséget színlelt. Félt elhagyni szeretett körzetét, s izgatta a »titokzatos dolog«, mm tudta mitévő legyen. Aztán vállalta. Nehéz körülmények között bízták rá a Ren- dclőinxézet igazgatását. .. Hogy mi várta ott? Hogy együtt dolgozott a szemész a belgyógyásszal, a gégész egy másik szakorvossal — és közben napról napra nőtt az igény? A számok inkább társadalmunk lényegét, emberekről gondoskodását fejezik ki, mintsem az akkori beteg- ellátás körülményeit és színvonalát, Két számot említ csak, a leglényegesebbeket: 1957-ben százötvenezer volt a megyében a rendelőintézeti betegforgalom, tiz évvel később már több mint egymillió. És járási rendelőintézetek nőttek ki a földből, szakorvosi órák szomorodtak, javult a színvonal, de » ... ez nem az én érdemem, csak akkor történt«. Rokonszrnv«" visszapillantás ez, nem is tőle váróin az elismerést. ikt Vz időszak volt. Ezt fe- lettese mondja, aki egy jegyzőkönyvet tesz elém: az orvos több évtizedes munkásságának elismerését. Érdem-jegyzőkönyv a címe, ■ s dr. Arató T^Aszlónak. a megyei Rendelőintézet igazgatófőorvosának munkásságát' és érdemeit örökíti meg. BersiiA zelött sohasem láttam itthon, pedig a szomszéd ház erkélyére rálátni innen a szerkesztőségi szobából. A vasráccsal övezett virágos erkélyen egy öreg, eső áztatta fonott karosszék áll, most abban ül magátba ros- kadtan és nézi az utcát. Tiz percenként bemegy, aztán újra kijön, néha az udvar felőli függőfolyosón tűnik fel szikár alakja. Itthon van. A szomszédos a.blakból kémlelem az arcát; a derűs, elégedett mosolyt szeretném fölfedezni rajt, azt, amellyel legutóbb a barcsi1 rendelőintézet avatásán láttam. Az előkészületek éppen befejeződtek, s a világos előtérben egy vadonatúj karosszekben ülve jártatta körül tekintetét. Az elégedettségen kívül volt benne valami a mindig évödő, jókedvű öregúr derűs élet- szemléletéből. A gondok, bajok csak belülről rághattak, arcára sohasem ült ki a keserűség. Most olyan ez a jól ismert arc, mint a hirtelen magányba zuhant emberé, aki csak ül otthon — és nagyon fáj a szíve ... Nyugalomba vonult. Egy ember a sok közül, aki > hosszú évek fáradozása után megérdemelten pihen, s aki — megértem őt — az első hetekben még úgy fogja föl ezt a hirtelen változást, hogy őrá már senkinek sincs szüksége. Kínos, elszomorító érzés. A pihenéshez is edződni kell, mint a munkához, az egyedülléthez is, mint a bizakodó tömegek meghökkentő ostromaihoz. Z avarban vagyok. Mit mondhatnék róla, az ős kaposváriról, akihez a »rossz nyelvek« szerint hozzáigazíthatták a tanács toronyóráját, aki úgy hozzátartozik a városhoz, mint régi épületei, akit szinte mindenki ismer, köszönt az utcán, s akihez a jó barát kedvességével vagy a régi beteg hálájával szólnak mindig néhány kedves szót? Gyermekkoromtól ismerem én is, de »ős-kaposváriságom« harminc évvel fiatalabb az övénél: láthatok-e mindent, amit ö látott megközelíthetem-e a harminchárom éves orvosi pályafutás ezernyi élményét ...? Mentö dletkcnt Ancsát kérdeztem a hűsítő szürcsölge- tése közben, egyik gyermekét a négy közül: — Én igazán nem tudnék mit mondani... de nagyon klasszul csinálta az. apu, ez biztos ... Elhárító kézmozdulat, átvillanó mosoly a barázdált arcon. Szinte átallom leírni azt a szót, hogy szerénység, annyira természetes és belső hivalkodástól mentes ez a jellemvonás. Nemcsak most, a fonott karosszékben, hanem élete egész munkásságában is. Mi az, amire nyugdíjasként is jó visszagondolni ? >>Ügy érzem, szereltek mindig. Harminchárom évig voltam orvos Kaposváron, soha semmiféle panasz, beadvány, följelentés nem volt ellenem. És ma is megismernek a betegeim az utcán ...« Kell ennél több? Pedig több van mögötte. Rengeteg munka, harc és áldozatvállalás, amelyről egy szót sem szól. Csak a közösségről. a fejlődésről, a beteg- forgalom alakulásáról, a nehézségekről, de mindezt úgy, mint akinek meggyőződése: nem ő áll itt a középpontban, hanem a gyógyulásra váró embertömegek, nem ő tett értük sokat, hanem munkatár-, sai, akik nélkül semmire sem mehetett volna. Körzeti orvos volt hosszú évekig és szerette a körzetét. Nyughatatlan volt, türelmes és lelkiismeretes egyszerre. A restség idegen tőle, kétszer- háromszor is elment a beteghez, ha nem volt eléggé biztos a dolgában. És segített — a tudományon kívüli emberi leies helytállásról, nagy odaadásról, a megnövekedett feladatok zavartalan. ellátásáról árulkodik ez az okirat, amelyet a kórház orvosi könyvtárában helyeztek el. S ezt fejezi ki a miniszteri dicséret, a pénzjutalom is, amelyet nyugalombavonulwsa alkalmával kapott. ‘■'■Derék, öreg harcos volt, egyenes, tárgyilagos és becsületes, aki atyai módon oktatta a fiatalokat, s kollégiális légkört teremtett munkahelyén«. Ezt hallom róla, és sok mást a harminchárom évről, s arról a tizenegyről, amelyet a Rendelőintézet élén töltött el. S hogy közben gondjai is voltak, családi gondok, hogy négy gyermeket' nevelt föl tisztességgel, hogy hatvanévesen végezte el a marxista esti egyetemet —* kitűnően, hogy fejlesztési terveken munkálkodott — ez mind, mind hozzátartozik az ember portréjához. M ost ül a fonott karos- ■•éhben, és egyetlen vágya van: dolgozni meg, ha csak nyolc órát is hetenként. De éreznie kell, hogy szükség van rá, hisz — elfáradt bár —, de érez még erőt, s olyan rossz, olyan szokatlan egyedül lenni... Ül az eső áztatta karosszékben, nézi az utcát. Időnként bemegy a lakásba, aztán újra kijön, s most, hogy a délelőtti napsütésben a virággal övezett erkélyen, készült fényképről nézem az arcát, Ancsa szavaira gondolok: Igen, én is azt hiszem; klasszul csinálta az apu .. Jávori Bála KÖZLEMÉNY Az MSZMP Somogy megyei Bizottságának Oktatási Igazgatósága értesíti az esti egyetem kaposvári hallgatóit, hogy az alant felsorolt napokon és időben Kaposvár, Beloiannisz u. 18. sz. alatt tartja tanévnyitó ünnepségét, majd utána sor kerül az első előadás megtartására: I. évfolyam 1968. szeptember 2. 16 óra. II. évfolyam 1968. szeptember 3. 16 óra. III. évfolyam 1968. szeptember 5. 16 óra. Szakosított tanfolyamok: Filozófia I. évf. Pol. gazd. II. évf, Szoc. pol. gazd. I. évf. Magyar munkásmozgalom II. évf. Nemzetközi munkásmozgalom I. évf. A szakosítók tanévnyitója egységesen: 1968. szeptember 6., 15.30 óra. ■* A cifrázott sem jobb Hűvös lépcsőházba küld a keménykalapos fiatalember. A vakolatlan falak között még érződik a nyirkos malter szaga. Az első emeleten újra érdeklődünk. — A Harangozó? Még nem láttam. Ahol ezt mondták, színes villanyhuzalokkal teli polc futja körül a szobát. A keménykalapos fiatalember itt újra megjelenik. — De itt van. Biztosan a második emeletre ment Majd én megkeresem. S ezzel eltűnik a lépcsőfordulóban. Mire föíérek a Beloiannisz utcai félig kész társasház második emeletére, már hívja is ki egy szobából. — Laci bácsi, magát keresik. A sima járja Csöndes sarok, aRová beszélgetni húzódunk. Huzat van és időnként maltercsapkodás hallatszik. — Művezetőként ez az első építkezésem — mondja, s közben forgatja a jegyzeteket a kezében. A haja csupa dér. A papírlapon szabályos sorokba rendezett mondatok. — Április elseje óta vagyok itt. Előtte szigetelő brigádvezető voltam. — Melyik jobb? — Egyforma. — Anyagilag is? — Ott talán jobb volt. Tíz évig voltam brigádvezető. Ismertem azt a munkát. Tizennyolc éve vagyok a vállalatnál. Az igazgató csak ennyit mondott róla: segédként kezdte, itt a tanácsi Építőipari Vállalatnál, ma művezető. Huszonhárom kőműves dolgozik a keze alatt az építkezésen meg tizenegy segédmunkás. És most hét diák. Ök takarítanak. Az ember harminchat óta kőműves. — Hány lakást épített meg azóta? — Ki számolja azt? Volt abban nemcsak lakás, hanem iskola meg napköziotthon is. Régen cifráztuk a homlokzatot, itt Kaposváron is, ma nem kell. Igaz, hogy a régi homlokzat dísze volt a városnak, de azzal nem lett jobb, csak szebb a ház. Akkor téglával dolgoztunk, most elemekkel. — Éis melyik tartósabb? — Ezek az elemek csupa betonból vannak. & gyorsabb az építkezés. Látja, mégis én vagyok már ezen az építkezésen a harmadik művezető. Az »elődömet máshová helyezték. A terv is, a pénz is — Hány ember ment el, amióta maga itt van? — Egy sem. — Jól keresnek? — Az a bánásmódtól is függ, hogy ki megy el. Egy biztos: nem szabad kiabálni, és hát a művezető azért van, hogy törje a fejét, meglegyen a terv is meg a pénz is. Azt mondja a művezetőnek mindenhez kell értenie. Ezt megkövetelik a vizsgán is. Gondolom, ha egy ember jól kereső szakmunkásként kezdi, nem örül annak, ha nagyobb gondot varrnak a nyakába ugyanazért a pénzért. A művezető mégis törekedett. Negyvennyolc éves korára sikerült nőid sok tanulás — s biztos vagyok benne, álmatlan éjszakák — után az, ami másnak sokkal hamarabb sikerül. — Az én mesterem már nem él. De engem megtanított küzdeni. Mert akkor nem volt ám meg a napi nyolc óra. Ha volt munka, éjjel nappal dolgoztunk, amíg csak föl nem épült a ház. Igaz, kerestünk is. — Sokat? — Drága kereset volt. A kőművesnek még most sincs meg mindig a napi meleg étel. Akkor meg — ha vidéken jártunk — hétszámra hideg koszton éltünk. Kikészült a gyomrom. Nemcsak nekem, a többieknek is. Ez szakmai betegség, legalábbis az idősebbeknél. . — Tehát nem jó szakma ez? — Aki szereti, gnnak jó. Festő altar lenni A munkások malterért kiabálnak. A megtermett brigádvezető szinte piros a méregtől. A művezető nyugodt, higgadt marad. Csak annyit szól: — Amíg veszekednek, addig valaki lemehetett volna. Nézzük a vakolatlan falakat — A fiam fűtésszerelő itt a vállalatnál — mondja. — Csak ez az egy van? — A másik most végezte az iskolát. Festő akar lenni. — Mondta neki, hogy nem könnyű munka? — Azt felelte, eKhez van kedve. Hát akkor miért ne csinálná? Kercza Imre ELADÓ S db KÉM gyártmányú befuvatós rendszerű üzemképes, alig használt villanygözvasató 3500 W-os. Azonnal átvehető. Csurgói ^NAPSUGÁR«* KTSZ. Csurgó (Somogy megye) Tel.: 5S. ______________(7460) _____________
