Somogyi Néplap, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-18 / 194. szám
SOMOGYI NÉPLAP 6 Vasárnap, 1968. augusztus ML Víz alatti Buzsák jövője ügyében Kiiiönös a helyzete, A vízgyógyászat egyik speciális esete a víz alatti masszázs, amely a fürdővíz sokirányú gyógycélját más módszerekkel kombinálva hasznosítja. A képen látható esetben a gyógyvízzel töltött kádban fekvő beteg testét elektromos vibrátorral »tapogatják végig«. Szokásos még a vibrátort erős sugarú fecskendővel helyettesíteni, mely a víz alatt a beteg tagjait, izmait masszírozza. Mindkét módszer bőrizgató hatású, és előnyösen befolyásolja a vérkeringést is. A víz alatti masszázs a legmodernebb és a leghatásosabb gyógymódok közé tartozik | csaknem valamennyi ízületi I bántalom esetében. külö nősképpen alakultak a problémái is Buzsáiknak, élő népművé szeti hagyományokat ápoló községünknek. Földrajzi környezetéből adódó elzártsága elősegítette, hogy sajátos néprajzi értékei fennmaradjanak. Ugyanakkor — hasonló okok miatt — kevéssé figyeltünk Buzsákra. Akkor is, amikor tudatosan jelezte, bizonyította már értékeit ország-világ előtt. Hímzései, a buzsáki asszonyok keze munkája ezerdarabos tételekben vándorolnak a tengeren túlra ma is. Van a falunak kétszeresen kitüntetett népi egvüttese. de nincs művelődési háza. Több fontos középületnek a hiánvát =rzi a lakosság, és a fejlődés, az idegenforgalom úi perspektívái. vagv épp a lehetőségek meg nem látása miatt számos send nyomasztja vezetőit. tizeket tűzte napirendre, vitatta meg legutóbbi ülés,ón a Vonvódi Járási T’apáes TJöri- : rm'nt^gv nap asszony tvd mezni faluban, d° c.sa >' hatvanon téglái a háziipari ,orpt^őtr'7nuí'<-Vp7ofni?,1( yyi «rí; p ’-v> c»«7 r.’-tr? -rrlct en cf? mímVs Ín1nV%p’-> '17^1 A nór.m''íuó1t;7o+j pjWciV rp «»cf-vsn rlel t föl n vár Ofkópiák. viszonvlae keMég egyszer az úszásoktatásról Az ismétlődő vízbefu.lladá sok hatása alatt egy évvel ezelőtt föltettük a kérdést: Miért nincs úszásoktatás a Baláton- parton? Tanácsi, társadalmi, illetve egyéb, hatósági szervektől, intézményektől vártuk a választ. Nincs válasz. Úszásoktatás sincs. Vállvonogatás van .. . »Tényleg nem oktatjuk az úszást, még nagyobb üdülőhelyeinken sem.« Pedig lehetne. Különösebb erőlködés nélkül is. csak valakinek meg kellene szervezni. Valakinek . . . Nem tehetek róla, de érzek némi lelkiismeretfurdalást. S bizonyára nem vagyok egyedül, akit szíven ütnek a hírek, szinte naponta. Szomorú jelentések: a folyók, a halastavak, a kavicsbányák — és nem utolsósorban a Balaton — egész nyáron szedik áldozataikat. Egy éve július 31-ig az országban 42-en fulladtak vízbe. Az idei nyáron július közepén már 98 víabefultat jeleztek, s azóta ez a szám jóval meghaladja a százat.. Egy másik szomorú statisztika: 1968- ban 19-en, 1967-ben 29-en vesztek a Balatonba. Az idén már augusztus első napjaiban 22 volt a számuk(!) Miért? Miért kell meghalniuk? A legtöbb szerencsétlen maga keresi a bajt, saját maga felelős érte. Akár tudatlanságból, gondatlanságból, virtusból vagy korlátoltságból rúgja fel az elemi rendszabályokat. Ahány tragédia, any- nyiíéle az indító ok is. A szomorú esetek többségénél azonban megállapítható: ma is élne, ha úszni tudott volna . .. De nem tudott úszni, és nem Is tettünk semmit azért, hogy megtanulhassanak úszni az emberek. Pedig az bizonyos, mértékű védettséget mindenképen adna. Az idei nyáron is gyakran eszembe jutott, hogy vajon a déli parton — ahol tíz- és tízezrek élvezik a víz örömeit — sok helyütt lehetne, de nincs úszásoktatás. Régen a balatoni strandok jellegzetes íigurája volt a csíkos mezes úszómester, aki tanítványait csónakból oktatta az úszásnemek gyakorlati ismereteire. »Kurzusokat« indított, és néhány nap alatt eredményre jutott bárkinél. Most egymást érik a déli parton az ifjúsági táborok, a tanácsi, a SZOT, a kemping ,és egyéb strandterületek. A szervezett úszásoktatásnak azonban nincs gazdája, mestere. Sehol. A Magyar Testnevelési és Sportszövetség megyei elnöksége és a járási sportszövetségek ugyancsak szívesen adnának úszómestereket. Ha lenne kinek... Ott van a déli part mintegy 14 üdülőhelyi iskolájának húsz-huszonöt testnevelő szakos nevelője, ott vannak a KISZ-szervezetek, a SZOT- üdülők sport- és kulturális felelősei: a községi, vállalati üzemi sportegyesületek: kitűnő bevételi forrásuk lehetne nyáron az úszástanfolyamok megszervezése, ennek a közösségi, társadalmi hasznáról nem is szólva . . . S egy Ids jóakarattal az ifjúsági táborokban is szervezett tömegmozgalom lehetne az úszás oktatása. Igen szerencsés volna, ha az illetékesek utasítanának »valamelyik« szervet a Balaton- parti úszásoktatás megszervezésére. Máskép — úgy látszik — nem megy. S.O.S.-t sürgetünk hát a balatoni úszásoktatás ügyében. 'JConfaql alf> cinkék Ez a jelző illik legjobban arra a cinke házaspárra, amely egészen szokatlan módon a Dél-somogyi Erdő- gazdaság bőszénfai fagyárlmány-üzemében keresett magának lakást. Méghozzá nem is akármilyen helyet választottak otthonul. Ki tudja, milyen különc hajlamtól vezéreltetve az 10C0-es szalagfűrész szalagkeretét tartó felső üreges részébe raktak fészket. .Elhatározásukban nem zavarta őket az állandó több műszakos munka, a szalagfűrészek fülsiketítő hangja, a kiválasztott otthon örökös rázkódása. Az ott dolgozók először furcsállották a különös honfoglalást, aztán érdeklődéssel figyelték a cinke házaspár szemük előtt zajló mindennapi életét. A különös helyen mohával, különféle szőrökkel bélelt fészket készítettek a madarak, s hiába volt a kíváncsiság, hogy vajon hány tojás van a fészekben, cinkéné nem mozdult ki vasodú ’ából. Csak az élénk csicsergés jelezte egy idő után, hogy kikeltek az apróságok. A komor, zajos üzemben különös színfolt, kedves pillanat volt, amikor először megjelent a kilenc kis cinke feje a vasoiú szélén s amilyen érdeklődéssel figyelték ők a furcsa, különös világot, éppoly érdeklődő, mosolygós tekintetek szegeződtek rájuk. Aztán kiröppentek. De ez a szokatlan, érdekes eset nem maradt nyomtalan az ott dolgozókban. Mesterséges odúkat készítettek és az üzem környékén különböző helyekre rakták őket. Ha netán ismét honfoglalásra gondolna ezeknek a hasznos madaraknak egyike, mégiscsak biztonsá .osabb. jobb fészket talál, mint a szalagfűrész állványzatában. G. F. vesen foglalkozhatnak a kézimunkával. A határidők miatt sokszor éjszakáznak az asszonyok. Egy 300 000 forintos hitelkérelem elutasítása miatt súlyos válságba kerüit a művelődési ház építkezése. Mostoha viszonyok közt dolgozik, próbál és sok gonddal küszködik a népi együttes. Üj körzeti iskola is kellene a falunak. Ezek a gondok az állam anyagi-erkölcsi támogatása nélkül valóban nem, vagy csak több évtized alatt oldhatók meg. A segítségkérés — úgy gondolom — itt feltétlenül jogos. Annál is inkább, mivel egy népművészeti értékeiről országosan ismert község gondjairól van szó. A problémáknak egy másik csoportja azonban őszintén szólva kissé meglepett. A falu egyik vezetője »egészséges türelmetlenség« címszóval — kissé követelő hangon — ösz- sze is foglalta ezeket. Lényegük: Buzsékot »már régen a helyére kellett volna tenni«; támogassa lobban az állam a népművészet ápolását; a hímző asszonyoknak énítsenek alkotó házat és kapion naavobb szerepet a község az. idegen- forgalomban. Foglalkozzanak kiemelten Buzsákkal. a hiánv- "ó objektumokat ne is a IV., hanem már a III. ötéves tervben Ánítcpic fői A felszólalásokban egTen konkrét utalást nem hallottam arra, mit vállal a község mindebből önállóan, önerejéből. Milyen saját elképzeléseket, helyi kezdeményezéseket kívánnak valóra váltani helyi erőkkel? Mihez kérik a segítséget? Az új gazdasági mechanizmus lehetőségeit hogyan kívánják kamatoztatni? Erről egy szó sem esett. Nyilvánvaló, hogy ahoi indokolt, az állam igyekszik erejéhez, lehetőségeihez képest megadni a szükséges támogatást Buzsáknak is. Nem valószínű azonban, hogy. ez a támogatás a csisztapusztai fürdőhöz vezető út kiépítése lesz, ami talán a legfájóbb pontjuk a buzsákiaknak. Amíg a csisz- tai meleg forrás rentábilis vízhozama nem bizonyított, aligha vállalkozik bárki is egy több milliós beruházásra — lá- 'atlanban. Az előrehaladás irányát valahol másutt kellene i uegkeresni. Örvendetes volt ebből a szempontból Szokola Károlyné járási tanácstitkár felszólalása. Több igen hasznos javaslatát a buzsáki fejlődés, a nép- művészeti értékek ápolása, megőrzése szempontjából érdemes volna megszívlelni. Mindenekelőtt meg kellene teremteni a helyi szerveknek azt a közös anyagi alapot, amellyel a hímző asszonyok téli foglalkoztatását és a kézimunkák helyi árusítását biztosítani lehetne. (Sajnálatos ellentmondás: buzsáki hímzés Buzsékon nem kapható . .. De el tudnánk képzelni például egy buzsáki elárusító pavilont a Balaton parton is.) A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek szerte az országban melléküzemági tevékenységekkel is foglalkoznak. Adnak-vesznek, vállalkozásokba kezdenek, piacot kutatnak, kereskednek. Önállóan. Buzsá- kon érdemes volna megkeresni a hímzéskultúra fejlesztésének és terjesztésének a lehetőségeit, esetleg éppen a tsz melléküzemágaként. Az asz- szonyok így télen is dolgozhatnának, és munkáikat nyáron értékesíthetnék. Helyben és a Balaton-parton. Jogos a buzsákiak panasza: a népművészeti boltok gyakran áruba bocsátanak silány, előnyomott utánzatokat is buzsáki hímzésként. Ez minőségrontás! Feltétlenül szükséges, hogy az eredeti buzsáki anyag megfelelő védjegyet és értékének, rangjának, megfelelő ySKrpagandát kapjon. Ha viszont a buzsáki hímzés ezután is jószerével csak külföldre készül, nehéz lesz a talmi utánzatokat eredeti értékkel kiszorítani a nénművészeti boltokból. Ami a község idegenforgalmi látogatottságát illeti, helyes választ adott a hivatal képviselője. Előbb »fogadóképessé« kellene tenni a községet. Ha a népművészeti tájhoz be van zárva és a helyszínen nem árusítanak buzsáki hímzéseket, s ha a falu tisztasága. rendie. belső stíluseay- séee erősen kifogásolható, bi- zonv nem szívesen visznek oda szervezőit csoportokat. A fejlődésnek „"X“: hetőségei Buzisákon is. Szükség van államai támogatásra is. Ez viszont — a gyakorlat igazolja — bővebben csörgedezik oda, ahol a helyi erők, a helvi kezdeményezések és ötletek forrásai is termékenyen buzognak. Wallinger Endre A TÍZ TO A Több, mint felületesség! 1 Súlyos műtéten esett keresztül Huszár Lajos osztopáni lakos. Orvosi javaslatra hozzátartozói egy elektromos me- legítópárnát vásároltak számára. Június 1-én kénytelenek voltak a meghibásodott melegítőt elvinni javításra a kaposvári GEDKA-hoz. Aztán várakoztak türelmesen, de csak ígérgetésben, hitegetésben volt részük. Végül két hónap mi^lva a következő tartalmú levelet kapták a GELKA-tól: »Tisztelt Cím! A garanciális javítást alkatrészhiány miatt elvégezni nem tudjuk.« Az idős ember felháborodott hozzátartozóinak azt tanácsolták, küldjék el a párnát Budapestre, talán ott meg tudják majd javítani. Végül az Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat utasítására a hibás elektromos melegítőpárna helyett másikat adtak. Bár végül megoldódott az ügy, a javító vállalat eljárásával mégsem lehet egyetérteni. Tudjuk, az alkatrész-utánpótlás nem kielégítő, s erről a GELKA, vagy a garanciális javításokat végző vállalatok, ktsz-ek nem tehetnek. De ha nem rendelkeznek megfelelő cserealkatrésszel, azt rögtön közöljék a hibás iparcikket átadó vásárlóval. Különösen el kell marasztalni ezt a felületességet ilyen esetben. Melegítőpárnát nyáron csak beteg emberek használnak. S ha azt két hónapig nélkülözni kénytelenek, az könnyen egészségük rovására mehet hogy a keskeny ösvényre léptem, megcsapott a friss, erdei levegő. Lelassult az élet, az idő is'. Fűzfák köszöntik itt földig hajolva az erre járót. És talán a kis fehér házikó is távolabbinak tűnik, mint a valóságban. Mélységes csend mindenütt. Még azt is hallani, hogyan rázzák le magukról a nyári esőt a fák; Roppannak a cseppek a vékony fűszálakon. Kis drótozott kapu enged be a dombtetőn álló házhoz. A fehér falon tábla: Kutast ág 216. Ember sehol. A nagy farakás a tőkével, a szerszámokkal és az egymásba helyezett vesszőkosarak azonban jelezték: nemrégen hagyhatta el a gazda a portáját. Leültem. A fák között a zöldesen csillogó tó hallgatott, a szemközti lejtőn pedig fakókéken ültek a hatalmas káposztafejek. Kutyaugatás, csaholás törte meg a csendet. Két farkaskutya törtetett be a kiskapun, ugrándoztak, oda-vissza rohantak. Vállán lapáttal megérkezett a gazdájuk, Zsobrák József is. — Remélem nem nagyon unta el magát. Mert bizony én már idestova negyven éve nem tudok itt unatkozni — tolta fel homlokáról kalapját. — Itt ez a két kutya, az öreg, a Nagygyöngyös nyolcéves már, a kölyke meg a Kis- gyöngyös. Ezekkel telnek a napok. Hűséges, jó állatok. — Mióta él Józsi bácsi Kiskorpádon? — Én, kérem, itt születtem. És mióla az eszem tudom, halász akartam lenni. Lettem is. Maga alá penderített egy tüsköt, ráült. — Kitanultam a halászat minden csínját-binját. Van már vagy negyven éve, hogy az iskolán voltam, még az urak küldtek el. F ölemeli a fejét, a tavak felé néz. — Mert a halakhoz érteni kell. Ugye, ha a parthoz kijön egy hal, az már beteg. Észre kell venni sürgősen, kopoltyúpenész-e vagy hasvízkór. Aztán bele a csónakba, s locsolni mésszel a vizet. Fertőzés ellen igazi orvosság. Mondtam is a gazdaságnak, itt a nyundíjidő a nyakamon, adjanak egy tanítványt. Nem lehet ezt csak összecsapni, könyvből kilesni. Itt kell élni, járni. Azok meg csak azt hajtogatják. nem megy maga nyugdíjba papa. dehogy megy. — Hát pozsgás is az arca. fiatalos a szeme, az igaz. — A.z erdő, higgye el, az erdőnek köszönhetem,. Hej. de más itt az élet, mint a füstös, gvárkéményes városokban. Nézze meg azokat a avönvörüsénes viránokat. ttg- zsa.likn meo a többi. Vagrj a fűzfákat. A testvérbátyám- mal mi ültettük, annak ideién, saját kezűleg mind a harmincat, ide a kiskorpádi tavakhoz. — Hány tó van? — Szám szerint tíz. Itt ered a Kapos. Forrásvíz, kitűnő a halaknak. — És a halállomány? — Két-, három-, három és fél holdasak a tavak. Évenként száz-száztíz mázsa piaci hal kerül ki innen. Az idei igen jó nyár volt a halaknak. A ponty — mert pontyot és süllőt tenyésztünk — akkor hízik szinte szemlátomást, ha meleg van. A napi négy kilogramm rozs, négy kiló búza, kukorica, három és fél kiló csillaaborsó mellé a jó meleg napocska, — gazdag nyár volt az idei. F láll. Bemem/ a házikóba és egy vasszerkezettel jön ■ vissza. — No, kérem, ez a csapda. Magam terveztem, a kovács pedig megcsinálta. Mert ne feledkezzünk meg az »ellenségről-« sem. Vidra. róka. vat- kány. gémek, van belőlük jócskán. Fái in kis szerkezet ez, élve hagyta az áldozatot. Egy vidrát fel is küldtem az á.llatk.crtbc nemrég. — Józsi bácsi itt lakik kinn ? — No. hogy is mondtam. Van nekem családom; feleség. három, szén nn.ov fiam. tje én piiol-nnrmnl itt Worn mert ebektől a, belaktál elmozdulni sem lehet. Most lesz a keresztlányom lakodalma, hát azt hiszi, elmehetek oda is egész este? Jönnének a pecázok, horga, szók, mint a tenger lepnék el a tavakat, az meg tilos. A magunkfajta úgy dolgozik, ahogy az elő van írva. Abban nem lehet hiba. Elhallgatott. Talán az elszaladt negyven évvel vitatkozott magában. — Sebaj. Ha a dologtól nem fél az ember, szeret élni. Hát ha még körbeülik a barátok a bográcsot, amiben a halpaprikás fő, s beszippantjuk a finom illatokat, a torkunkat borral öblögetjük, elfelejti az ember, hogy több hétköznap van az életben, mint ünnep. Zsobrák Józsefről azt mondták Kiskorpádon, hogy jó lenne, ha minden gazdaságban lenne egy ilyen becsületes. igaz ember, mint ö. Tisztelik. — A Kötő Józsival — kiváló hnlás? a barátom — voltunk halászati "szmeas"réken is. Zalaszentoróton. Fakódon, Balatonéi ih aktén, ^ert mindent n. leniobhan ~i-ar az ember megcsinálni . . Neowen év < aiyha.n, eoy h.eitmn. oA ■ ■ ' «I-Jval — Itt* ni* eszarnh- ahonv a felnltt*ott halászhálói: előtt yé~‘ 'Zsobrák Józsi hn esit■ O '* aosolygott, képzeletében átölelte a tíz tó környékét, tekintetével megsimította a fákat, a bazsalikákat. mindent, ami az életet i*i*nts naki. Bán Zsuzsa