Somogyi Néplap, 1968. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-17 / 193. szám

Szamba*, 1968. augusztus 17, 3 SOMOGYI NÉPLAP Á megyei tanács vb megtárgyalta Gyarapodnak,erősednek a termelőszövetkezeti együttműködés szervezetei Édesek, illatosak A termelőszövetkezetek ön­álló, vállalatszerű gazdálkodá­sának fejlesztése megkívánja és lehetővé teszi az egymás­sal való együttműködés erő­sítését, módot ad az összefo­gás szervezetében rejlő elő­nyök hasznosításával jövedel­mezőbb közös tevékenység folytatására, ezzel jól szolgál­ja mind a népgazdaság, mind a benne részvevő együttes ér­dekeit. Az együttműködés ki­alakulásának kezdete korábbi időszakra tehető; a múlt évek­ben már szervezettebb formák is jöttek létre, ami pedig a jelent és a jövőt illeti; a gaz­dasági reformra épülő új tsz- törvény intézményesen bizto­sítja, a feltételek megteremté­sének elősegítésével egyre ha­tékonyabban ösztönzi létre­hozásukat, erősítésüket, elter­jesztésüket. Ennek a nagy fi­gyelmet érdemlő folyamatnak a felmérését végezte el — a további fejlődéshez való haté­kony útmutatás megadása céljából — a legutóbbi ülésén a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Társulás többféle célra A mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztály elemző elő­terjesztése visszatekint a tár­sulások néhány éves útjára. Megállapítja, hogy az értéke­sítésire már előbb létrehozott társulások közül a marcali meg a kaposvári járásbeliek­nek a kedvező tevékenysége érződött először abban, hogy javult a városi ellátás mind Nagykanizsán, mind Kapos­váron. Biztatóan működik a nagyberki társulás, amely tíz termelőszövetkezet termékeit viszi piacra. Számos egysze­rűbb szervezet is munkához látott a megyében, ezek zöme azonban magán viseli a kez­dés nehézségeinek jegyeit. A jövő szempontjából az a kívá­natos, hogy zöldségből, gyü­mölcsből és szőlőből kellő mennyiséget és bőséges vá­lasztékot is biztosítsanak, s fo­lyamatossá tegyék az ellátást. Így mindannyian jobban jár­nak. Ezek a szervezetek ép­pen ezzel töltik be szerepüket, ezzel elégítik ki a fogyasztók igényeit. Az állattenyésztés fejlesz­tése az összefogás másik je­lentős területe. Az idén ala­kult meg Háromfán és Kom- lósdon egy-egy sertéstenyész­tő és -hizlaló társulás. Terje­dőben van ez a forma, még­pedig kétféle nagyságrendben: egyik helyen 180, másutt 360 kocás szakosított telepet igye­keznek közösen létesíteni. A nagyobb telep létrehozását tervezi társulásos alapon: Mernye, Somogygeszti, Po- lány és Ecseny, valamint Ka- posfő, Kaposmérő, Kiskorpád és Jákó, továbbá Tab, Bedeg- kér, Kánya és Somogyegres; 180 kocának és szaporulatának a tartására rendezkedik be jö­vőre a marcali járásban két és a fonyódi járásban egy társulás. Nagyberkiben forró levegős lucernaszárítót üzemeltet egy társulás, a barcsi járásban gépjavító társulás jött létre. A tapasztalatok arra valla­nak, hogy a gépjavítás az a közös tevékenység, amelynek szervezésére most a legna­gyobb figyelmet fordítják az érdekelt szövetkezetek kivált a barcsi, a csurgói és a mar­cali járásban. Jelentős tevékenységet foly­tatnak a vízgazdálkodási tár­sulatok is: évi termelési érté­kük 13 millió forint. Űj je­lenség, hogy az erdőgazdál­kodásban és a fafeldolgozás­ban is próbálnak egymásra találni a tez-ek. Ennek kez­deti lépéseként egy-égy kör­zetben közösen alkalmaznak szakképzett erdészt. Közös vállalkozások A szövetkezeti együttműkö­dés fejlettebb formája a kö­zös vállalkozás. Ez a szerve­zeti rendszer megyénkben legáltalánosabban az építő­ipari tevékenységet fogja át. Most már Somogy valameny- nyi járásában működik egy- egy építő vállalkozás (TÖ­VÁLL), s ezeknek meghatá­rozó szerepük van a termelő- szövetkezetek építési beruhá­zásainak kivitelezésében. Az idei 236 milliós előirányzat­ból például mintegy 110 mil­lióval részesednek. A TÖVÁLL-ok 1965 óta jöt­tek létre, s fejlődésük töret­A levelezésből nem lesz kerékpár! Július 21-i számunkban Sem a kerékpárt, sem a vételárat címmel megír­tuk; Haracsi Imre szulo- ki olvasónk kerékpárt vá­sárolt a helyi szövetke­zeti boltban. A kerékpár váza — gyári hiba miatt — az első útnál eltörött. Olvasónknak az üzletben megígérték, hogy két hé­ten belül intézkednek, de még semmilyen intézke­dés nem történt. A napokban válaszolt cik­künkre a Homokszentgyörgy és Vidéke Általános Fogyasz­tási és Értékesítő Szövetkezet. Levelükben megírták, hogy a szuloki bolt vezetője el­küldte a jegyzőkönyv egy pél­dányát a Somogy—Zala me­gyei Vas és Műszaki Nagyke­reskedelmi V állalatnak és kérte, hogy a törött vázú ke­rékpárt cseréljék ki újra. A nagykereskedelmi válla­lat azonban nem tudta ki­cserélni a rossz kerékpárt, mivel ebből a külföldi gyárt­mányból több nem volt rak­táron. Erre a boltvezető ja­vításra elküldte a kerékpárt a kijelölt szervizbe, * Kapos­vári Vasipari és Műszaki Ktsz-hez. A javításra nem került sor, ellenben az aktához újabb le­velet csatoltak, amelyben a ktsz megírta, hogy megren­delte a vázat a Csepel Ke­rékpár és Motorkerékpár Nagykereskedelmi Vállalat­tól. De a nagykereskedelmi vállalat nem vázat, hanem levelet küldött. A lényeg: a kért külföldi vázból nincs raktáron, javasolják, hogy he­lyettesítsék ezt magyar gyárt­mányú Túra kerékpárvázzal. A ktsz megrendelte a Túra vázat, de idáig az sem érke­zett meg. Nem hisszük, hogy ez a sok levél megnyugtatja Haracsi Imrét, ezektói még nem lesz kerékpárja. A majdnem ezer- forintos vételárat májusban kifizette — hiába. Úgy tud­juk, hogy nincs olyan rende­let, amely lehetővé tenné, hogy a vásárló ilyen hosszú ideig kárt szenvedjen. A vé­telárat, miután kiderült, hogy a kerékpárnak gyári hi­bája van, legjobb lett volna azonnal visszafizetni. Ezt azonban, mint tudjuk, a szu­loki bolt elmulasztotta. Itt az ideje, hogy a levelezésen túl már történjen valami! len. Megalakításuknak az ál­lami építőipar túlterheltsége, kapacitásihiánya volt a fő in­dítéka; célja pedig a saját ki­vitelezés biztonságosabbá té­tele. Az elsők a kezdő évben még alig 26 milliós termelési értéket produkálhattak, az idén pedig a tervek szerint az összes megrendelőknek több mint 140 millió forint értékben dolgoznak. Munká­jukat 22 technikus, 24 műve­zető — és öt vállalkozásnál mérnöki képesítésű szakember is — irányítja. Idei tevékenységüket a ter­melőszövetkezeti építkezések anyagellátási nehézségei aka­dályozzák. Ezért határozta el a megyei tanács vb. hogy e probléma megoldásához két miniszternek és a kormány illetékes elnökhelyettesének a segítségét kéri. Abban viszont mindegyik TÖVÁLL vezeté­sének kell intézkednie, hogy addig ne forgácsolják szét ere­jüket mások munkáira, amíg el nem készültek a termelő- szövetkezetek idei építkezé­seivel. Kerekiben társulásnak in­dult, időközben közös vállal­kozássá lépett elő a szövetke­zetek gépjavító szervezete. Kapolyon értékesítési és fel­dolgozó vállalkozást hozott lét­re tíz közös gazdaság. Fő te­vékenysége a kertészeti ter- melvények értékesítése, ám az idén még nehézkesen műkö­dik, illetve túlságosan hosszú­ra nyúlt a kezdeti nehézségek leküzdésének időszaka. A ja­vuló személyi feltételek a jö­vőre nézve az eredmmvesebb működés biztató ígéreted. Alapítóik érdekében Az egyes felvásárló és fel­dolgozó vállalatok monopol­helyzete miatt számos szövet­kezet arra törekszik, hogy egymással összefogva, a nép- gazdasági érdek sérelme nél­kül bizonyos mértékig közös értékesítésre rendezkedhessen be. Erre az új mechanizmus rendelkezései — néhány kü­lönleges és kiemelt cikk ki­vételével — törvényes lehető­séget biztosítanak. Az ilyen szövetkezeti tevékenységnek a kibontakozása is hozzájárul ahhoz, hogy az értékesítés mindinkább több csatornássá váljék, érvényesüljön ezen a területen a versenytársak ne­mes vetélkedése. Mindezeket a körülménye­ket sokoldalúan vizsgálta és gondosan mérlegelte a végre­hajtó bizottság, amikor meg­állapította: jó ügyet szolgál­nak a most már majdnem egy éve működő területi tsz- szövetségek azzal, hogy a párt agrárpolitikájának szellemé­ben népszerűsítik és szervezik a szövetkezetek együttműkö­dését, összefogását. Ehhez a munkához a vb a tanácsok további segítségét is megígér­te. Pontosabban szólva: egy­mást segítik ebben, hiszen közös célért dolgoznak, mind a tsz-szövetségek, mind a ta­nácsok mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályai a terme­lőszövetkezetek érdekében vesznek részt a maguk mód­ján a társulások és vállalko­zások útjainak egyengetésé- oen. Helyeslő állásfoglalás és egyben buzdítás is a jövőre nézve a vb testületi vélemé­nye: az eddigi tapasztalatok egyöntetűen arról tanúskod­nak, hogy a termelőszövetke­zeti társulások és a közös vál­lalkozások már eddig is je­lentősen elősegítették a me­zőgazdasági fejlesztési elkép­zelések megvalósítását, a gaz­dálkodás eredményességének növelését. Hozzátehetjük, hogy az azóta a Balatonboglár székhellyel létrejött értékesí­tési és beszerzési vállalkozás is ebben a szellemben készí­tette el programját. A jól dolgozó szövetkezeti társulások. vállalkozások munkája értékes haszonnal jár. Közvetlen gazdasági elő­nyük mellett bizonyító erejű példái a még tartósabb. szer­vesebb és eredményesebb szö­vetkezeti együttműködésnek, hatékony ösztönzői az erők “ffvesítérének a közös cél, a evorsabb é.s biztonságosabb fejlődés érdekében. Kutas József Kaposfő ha'árában a Heves megyei Hort községből érkezett dinnyések öt holdon sárga- és 20 holdon görögdinnyét ter­melnek. A kedvezőtlen időjárás ellenére is — a sok esőzés megrepesztctte a gyümölcsöket — több mint százötven má­zsát adtak át a MÉK-nek. A helyi Kossuth Termelőszövetke­zet dinnye- és zöldség-gyümölcs árudát nyit, hogy a község lakosai is fogyaszthassák a Heves—Somogy »dinnyekooperá­ció« termékét. Szentendrére kerül a szalacskai présház A szalacskai dombok már jó néhány értékes régészeti lelettel gazdagították múzeu­mainkat. Jelenleg egy nép­rajzi érdekesség vonta magá­ra a szakemberek figyelmét. A »hegyi« kápolna mellett fából készült présház áll. Te­teje már beszakadt, de falai dacoltak az idővel. A vastag tölgyfagerendák mélyre süly- lyedtek a földbe, felületüket gazdag díszítés borítja. A motívumok a népi esz­tergályosművészet becses em­lékei. Tulajdonosa, Kiss Jó­zsef elmondta, hogy a prés­ház Vigyázó Ferenc földbir­tokos, majd a Magyar Tudo­mányos Akadémia tulajdona volt. Ö 1945-ben kapta, és most felajánlotta megvételre a Műemlékvédelmi Bizottság­nak. A kétszázéves présházat restaurálás után a szentend­rei szabadtéri néprajzi mú­zeumban állítják majd fel. Élmények a VIT-ről Forró drusshák, baráti mosolyok TTi kétszer nem is, har­J~f madszorra sikerült A világ haladó ifjúsága ismét repülőgépre, vonatra, autóbuszra ült és utazott Szó­fiába, hogy hirdesse: »Vesz- szen a háború, élni akarunk!« — Igen, az a felhalmozó­dott feszültség, amely ben­nünk volt a VIT előtt, .már az első napon feloldódott — mondja fellelkesülten Viclák Mihály. — Néger, sárga, fehér, ka­tolikus vagy ateista, mindegy volt. Hömpölygött a tömeg táblákkal, kiáltásokkal: »Szo­lidárisak vagyunk Vietnam­mal«, »Elítéljük az Egyesült Államok magatartását«, »Szo­lidárisak vagyunk a gyarma­ti népekkel«, »Harcolunk a neofasizmus ellen«, ».Békét akarunk«. A fesztivál minden napjában, órájában és percé­ben érződött a politikai han­gulat. Néhány ország nem jött el azért, mert úgy gondolta, valami szervezetlen, politika- mentes összejövetel lesz csu­pán. Hát nem. A fesztivál at­moszféráját néha egyetlen műszerrel se lehetett volna már mérni. Az első napon mindjárt vietnami tiltakozó nagygyűlésre mentünk. Az igen! Franciák, németek, afri­kaiak, izlandiak — és sorol­hatnám még — áradó öröm­mel rohantak a tribün felé, ahol egy vietnami katona szólt hozzánk. Mindenki ke­zet akart fogni vele, minden­ki ielezni akarta csodálatát. — Valóban — folytatja Ki­szel István. — A felvonuláson is érzékeltették a bolgárok, hogy a világ ifjúsága most kelet felé tekint. Az óriási stadionban elsőként vonultak a vietnamiak. Amint belép­lek, néhány pillanatra elcsen­desült a tömeg, majd kitört a taps. és szinte egyszerre állt föl a közönség, éljenezte a küldötteket. Megható volt, ezt nem kellett megszerveznie senkinek. A bolgárok vendég­szeretete, szervezése példás volt. A magyarokat szinte megkülönböztetett szeletei­ben részesítették. — Ez biztos — kapcsolódik be az élménybeszámolóba Söllei János. — Én a mező- gazdaságban dolgozó fiatalok csoportjába voltam beosztva. Egyszer például egy Szófiá­hoz 240 km-re fekvő terme­lőszövetkezetbe látogattunk el. Hát azt a vendégszerete­tet! Ahogy fogadtak bennün­ket az egyszerű parasztembe­rek ... A művelődési ház előtt a falu apraja, nagyja; rengetegen összejöttek Szak­mai szempontból is sokat lát­tunk. ' J7> 9y-egy pohár ital mel­Jjj lett ülünk. Már csak­nem két órája formá­lódnak szavakká a gondola­tok, az élmények. — Nekem a lányok napja volt a legszínesebb — moso- lyodik el Kása Rózsa. — Any- nyi szegfűt régen láttam, mint amennyit ott kaptunk. És én szereztem egy »szakmát« is. Manekenöltöztető voltam. Ru­ha le, ruha fel, parókacsere, azt a rohanást! Azt hiszem mégiscsak a fénycsőüzemben maradok. — Én is »kertészkedtem« — mondja Sáfrány István —, mert Plovdivban a barátságfa elültetésén én vettem részt. Akkor az egyszer le kellett szállnom a magaskerekűröl, mert különben nem volt meg­állás. A kultúros delegáció »más asztal« volt. Mi leszáll­tunk a buszról, felültünk a buszra, és éjszaka vagy nap­pal állandóan utaztunk. Fel­léptem a néphadsereg színhá­zában, a nemzeti és szatirikus színházban, a fesztiválsta­dionban, a szabadtéri színpa­dokon. S arra nagyon büszke vagyok, hogy a bolgár nagy­cirkusz is meghívott egy fellé­pésre. A magyaroknak ferge­teges sikerük volt. Persze az is igaz, hogy olyan szervezett műsorral egy ország sem sze­repelt, mint mi. Ha valami »lyuk« volt a műsoron, föl­kértek egy magyart. Mi min­dig készenlétben álltunk. j klubszobában is átfor- rósodott a levegő, azt hiszem mind a hatan a VIT-en voltak ismét. S ahogy meséltek, mi is éreztük az utcák, a nagygyűlések hangulatát. — Számtalan találkozón vettünk részt, így például bol­gár—magyar, szovjet—ma­gyar, német—magyar találko­zón — mondja Bakai János. — A legemlékezetesebb a né­met—magyar találkozó. Fel­szabadult légkör, igazi druzs- ba. El kell még mondanom egy érdekességet. — Egy NSZK-beli csoport tüntetésén is részt vettem. Az amerikai nagykövetség elé vonultak és tiltakoztak a vietnami agresszió ellen. Az­tán pillanatok alatt több ezer fiatal verődött össze, csatla­kozott a nyugatnémet haladó fiatalokhoz. — Hadd szóljak még a sporteseményekről is —- ve­szi át a szót Kovács Géza. — Az igaz, hogy mi szinte sem­mit se láttunk a szinpompás, izzó hangulatú eseményekből, mert mi sportoltunk. Le vol­tunk kötve a versenyekkel, szigorú életmódot éltünk. Az úton is, ahol csak »egy perc­re« megállt a buszunk, már futottam, edzettem. A nyolc­száz méteres síkfutásban si­került a harmadik helyet megszereznem. Nagyon szo­katlan volt a betonpálya. A gálaestet viszont láttam, nagyon tetszett, no meg gon­doskodtam »maszek« prog­ramról. — Azt hiszem — kapcsoló­dik be ismét Vidák Mihály —. felejthetetlen volt. S egy biztos, a VIT-et támadni, kí­vülről bomlasztani már nem. lehet. A szófiai napokon vég­leg győzött. . . Bán Zsuzsa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents