Somogyi Néplap, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-17 / 166. szám

Szerda, 1968. július 17. 3 SOMOGYI NÉPLAP SZEPTEMBERBEN PV-DÖNTŐ Elődöntőn válogatják ki a legjobbakat Kiállítás Kaposváron — Mezőgazdasági szakgyakorlat Interjú a polgári védelem megyei vezetőivel Az elmúlt hónapokban la­punk hasábjain közölt polgári védelmi rejtvénypályázat sok ezer ember érdeklődését kel­tette föl. Ezzel kapcsolatban kérdeztük meg dr. Reiner Jó­zsef őrnagyot, a polgári véde­lem megyei vezetőjét. — Eredményes volt-e a lapban közölt rejtvénypályázat, milyen tapasztalatokat szereztek a bekül­dött válaszokból? — A hathetes fordulóban csaknem háromezer levél ér­kezett hozzánk. Telitalálatot harmincötén értek el, közülük kerül ki az a tíz pályázó, aki majd nyilvános vetélkedőn el­dönti, melyikük érdemli ki a legjobbaknak járó díjakat. A számszerű eredmény mel­lett az a leghasznosabb tanul­ság, hogy ebből lemérhető az emberek tudatának változása is. A megye lakói most már értik, hogy a polgári védelmi oktatásban, kiképzésben való részvétel fontos honvédelmi feladat, és ez minden állam­polgárnak kötelessége. A szervezett oktatásban részt vevők az előadásokon, tanfolyamokon szinte kivétel nélkül megjelentek, hiányzás alig volt. Különösen eredmé­nyes volt az oktatás a Pamut- fonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában, a cukorgyárban, a siófoki, a nagyatádi, a marca­li és még más járásokban. • Mikor lesz a megyei döníő és a telitalálatot elért pályázók közül kik vehetnek részt azon? — A nyilvános vetélkedőt szeptember végén rendezzük. Telitalálatot különösen a Pa- mutfonó-ipari Vállalat Kapos­vári Gyárának dolgozói közül értek el sokan. Számukra jú­lius végén elődöntőt rende­zünk, és az itt eredményesen szereplők vesznek majd részt a nyilvános vetélkedőn. — Ügy véljük, a szervezett ok­tatás mellett a rejtvénypályázat is segített abban, hogy olyan embe­rek érdeklődését is fölkeltse, akik a polgári védelemmel még nem foglalkoztak. Terveznek-e a nyil­vánosság számára gyakorlatokat, kiállításokat?- Tizenöt éve tartó mun­kánk eredménye, hogy sikerült az emberek tudatában válto­zást elérni. Főleg azóta, amióta őszintébben és nyíltabban be­szélünk a polgári védelemről. Nemcsak a szervezett okta­tásban részt vevőkkel ismer­tetjük meg tennivalóinkat, ha­nem itt Kaposváron és több járási székhelyen is tablókat, vitrineket állítottunk fel, s fényképeken mutatjuk be a modern fegyverek elleni hatá­sos védekezést Kaposváron a jövő hónap­ban nagyszabású kiállítást rendezünk, ahol a sugárfertő­zés elleni védekezést mutatjuk majd be. Rendezünk egy mezőgazda- sági szakgyakorlatot is a nagy­üzemi gazdaságok dolgozóinak, hogy ezzel is segítsük az ott­honi és a kollektív védekezés megértetését. — Az ősztől az általános- és kö­zépiskolákban kötelező tantárgy lesz a honvédelmi nevelés. Milyen lehetőséget nyújt ez arra. hogv a polgári védelemmel kapcsolatos feladatokat a fiatalok már az isko­lában elsajátítsák? — Mint már mondtam, a polgári védelem nem választ­ható el a honvédelmi nevelés­től. Lehetőséget kaptunk arra, hogy ebből a 20 órából négyet a polgári védelem oktatására fordítsunk. Természetesen az általános, könnyebben tanítha­tó részt az osztályfőnökök, il­letve a tanárok adják majd elő, de számítunk arra is, hogy a különleges, a nehezebben érthető szakmai anyagok okta­tásában mi is segítünk — hangzott a válasz. Sz. L. Ifjú arany diplomások »■Nem vagyunk mi maradiak, / mi vagyunk a somo­gyiak / Sok próbának a jutalma ! Békéscsaba első díja.« — mondták fennhangon csatakiáltásukat a gyerekek, ami­kor megérkeztünk. Az asztalokon bambi, sütemény, csokolá­dé, sok-sok kép és a nagy kristályserleg az Aranydiplomá­val — munkájuk jutalma. A kaposvári úttörőház Pacsirta bábegyüttese az 1. bé­késcsabai nemzetközi bábfesztiválról a hazai kategória első díjával, Arany diplomával tért vissza. Az ifjú aranydiplo­másoknak a megyei KISZ-bizottság adott »fogadást«. Varga Teréz, a megyebizottság titkára köszöntötte Szabó Gyulánét, az együttes vezetőjét, Kovács Jenő zenei szerkesztőt, Csa- jághy Károlyt, a Tóth Lajos Általános Iskola igazgató­ját, a bábcsoport »mecénását« és az együttes valamennyi tagját. A gyerekek élményeiről, tapasztalatairól beszél­getnek. — Sohasem felejtjük el azt a két napot, amíg élünk... — Nagyon sok ajándékot kaptunk, és bábszakkönyve- ket, levelező partnereket is találtunk ... — A lengyelek nagyon tetszettek, talán éppen mert ők is népi játékkal jöttek — az UNIMA különdíját kapták meg. — Az NDK bábcsoportjának tagjaival szoros barátságot kötöttünk. Velük sétáltunk, beszélgettünk mindig, csaknem mindannyian levelezni fogunk velük. — Én még most is elsírom magam, ha arra gondolok, hogy álltunk kezünkben a bábokkal, a közönség meg tom­bolt, tapsolt, megismételtették a darabot. Nem győzik sorolni élményeiket. Az ott készített fotók is segítenek az események fölelevenítésében. — Obrazcov mesternek, a zsűri elnökének elismerő sza­vai mellett talán az volt még igazán megható, amikor nyu­gat-németországi bábszakértők — akik nézőként vettek részt a bábfesztiválon — meghívták az együttest vendég- szereplésre az NSZK-ba. Azt hiszem, sikerül is kijutni a Pa­csirtáknak — mondja Csajághy Károly. Obrazcov, a bábozás atyja valóban el volt ragadtatva — veszi át a szót Szabó Gyuláné —, dicsérte a bábfigurákat, különösen a tündért, de az is meghatotta, hogy tíz-tizennégy éves úttörőkkel produkáltuk a darabot. Az egyik kisfiú sze­méből ömlött a könny, úgy bábozott. Csak ennyit mondott mindig: — Lujza néni, tapsolnak, Lujzi néni, tetszik halla­ni? És folyt le az arcán a könny. Aki nem bábozik, aki nem tudja a gyerekek helyébe képzelni magát, annak csu­pán egy aranydiploma marad a fesztivál. Nekünk nem. Nekünk több ez a jutalom, mint egy tárgyi dokumen­tum. Az út gazdag volt programban. Kecskeméten, Kalocsán, Szegeden, Gyulán megnézték a város nevezetességeit. A Pa­csirta együttes lelkesedése érthető. S ha még azt is elmond­juk, hogy a televízió augusztus 9-én filmre veszi a csoport díjnyertes darabját, akkor valóban büszke lehet városunk a fiatal bábegyüttes »diplomamunkájára.« Bán Zsuzsa Értelmük és siiyiik van a szavaknak M ost tartják a terme­lési tanácskozásokat a nagyatádi fonalgyár­ban. A kánikula miatt nem a forró műhelyeikben gyűlnek össze a munkások, hanem az udvaron, a fák zöld sátra alatt. Az eddig megtartott üze­mi parlamentek hangulatáról mindenki úgy beszélt, hogy ilyen még nem volt Nagyatá­don. Az emberek nagy öröm­mel vették tudomásul, hogy július 1-től megszűnt a szom­bat délutáni műszak, s ezzel a gyár áttért a csökkentett munkaidőre. Bartus Gyula telepvezető nagy elismeréssel beszél az üzemfenntartás termelési ta­nácskozásáról s arról, hegy milyen segítséget adnak ezek a megbeszélések a gazdasági vezetésnek. — Nálunk tizenhárom cso­portban tanácskoznak a dol­gozók, s ezeken a fórumokon elmondhatják véleményüket, problémáikat. Ezek a tanács­kozások egyszerre teszik le­hetővé a tájékoztatást és a tájékozódást. Persze olyat is elmondanak, amiről már tu­dunk, vagy amit egyelőre nem valósíthatunk meg. Vélemé­nyem szerint ilyenkor nagyon fontos a felvilágosítás, a meg­győzés. A javaslatok többsége azonban hasznosítható, előbb­reviszi a munkát. — Nem hosszú a javaslatok útja? — Általában nem ... A szakszervezeti irodá­ban folytatjuk a be­szélgetést Tóth Mária személyzetissei, aki a szabad­ságon levő szb-titkárt helyet­tesíti. — A mostani kon elsősorban tek az emberek, hét még jobban munkaidőt. Most számít, csak így bet az asztalra. tanácskozáso- arról beszél- hogyan le­kihasználni a minden perc tehetünk töb- Szóba került például, hogy a 42,7 órás munkahét bevezetése óta nem mindegy, milyen gyorsan ja­vítják meg a lakatosok a gé­peket. A bizakodás erőt ad A szekér nyomában szürke por kavarog, amint a major felé zötykölődünk. — Hamarosan megjavítjuk ezt az utat — mondja Kiss Sándor, a nagyszakácsi Béke Termelőszövetkezet elnöke. — Mindenre egyszerre nem fut­ja ... Hídon döcögünk át. Az árok partján vastag gumicső, szi­vattyú és egy vontatóra sze­relt tartály. Az árokban zöl­des, zavaros víz, de inkább csak pocsolya... — Innen visszük a vizet az Istállókhoz. — Ezt isszák az állatok? — Sajnos nincs más ... De a közelben már torony magasodik, új kutat fúrnak. Szélsőségek. Meghökkentő fogyatékosságok és szép ered­mények. Az állatok ivóvize mocskos, egészségtelen, de igen szépen fizettek a kalászosok. A fejőgép gyakran napokig nem jó, mert nincs transzfor­mátor, és az állatok olykor napokig nem kapnak ivóvizet — korszerűen, gondosan taka­rítják be a szalmát, a kazla­kat bálákból rakják. Több va- gonnyi gabonát jobb híján a szabad ég alatt tárolnák — a határ összképe szép, gondozott, nem kell szégyenkezniük a környező tsz-ek előtt. — A problémák nem mai ke­letűek. Nincs hol tárolni a ga­bonánkat, 3000 literes tartály­ban hordjuk az istállóhoz az egészségtelen vizet. Ez leköti egyik erőgépünket, pedig most máshol kellene, hiányzik a ga- bonahordásmál. A másik gépet a gabanafelfúvásnál használ­juk. A kis villanymotor üze­meltetését nem bírja el a há­lózati áram. Transzformátor ne« a férfiaké a kazlazáa. kellene, de ehhez kevés a pén­zünk ... A Belső mezőn, ahol a ko­rábbi években alig termett va­lami, most igen szép a kuko­rica, nem fogott ki rajta a szá­razság. A cukorrépa is jó ter­mést ígér. Több mint egy tu­cat fogat hordja a szalmabálá­kat három brigád területéről. Volt nap, amikor harminchat kézi kasza vágta a borsót... — De jó volna, ha az embe­rek igyekezetével mindent meg lehetne oldani! Mert nálunk nagyon szorgalmasak az em­berek, pedig a többségük öreg... Lassanként persze minden gondunk megoldódik, ebben biztos vagyok — mond­ja az elnök. — Talán a vízto­rony is elkészül az idén. Demizsonban érkezik a friss ivóvíz a cséplőgéphez. A demi-1 j_or .^bet jS; ha nem szakad el néhányszor a hajtószíj, mint ma — mondják. — Hány forintra számíthat­nak egységenként? — Harminc alatt tervezték... Kevés köztük a fiatal. A két lány meg az egyik menyecske van innen a harmincon. A szorgalom viszi ki őket regge­lente, és a bizalom ad nekik erőt naphosszat a fárasztó munkához. A bizakodás, hogy lesz még magasabb részesedés is a szövetkezetben, ha tovább­ra is így dolgoznak. A szalmakazalnál csupa meglett korú férfi. Csak az egyik kocsis fiatál. De sok for­ró nyarat megértek már! — Ha csak egyforintosom annyi lenne, ahány szarvat jBánáltam én életemben a kaz­zson kézről kézre jár, jó­kat húznak be­lőle. Horváth Ferencné és Kockás Margit a zsákokat ag­gatja a gépre, Márkus Gézá- né és Sinkó El­la vödrökben hordja a sze­met, és Gáspár József né önti a tisztítóba. Langyos szél fúj. Délben cserélődnek a reszortok, hogy mindenkinek egyformán jus­son a köny- nyebből is, a nehezebből is. — Kétszáz teli zsák után jár két egység. Ennyit meg le­het csinálni egy nap, oly­Az asszonyok dolga a magtisztítás.. lakon! — sóhajt fel egyikük. — Bálákból könnyebb kazlat rakni. Igaz, ennyi bálát meg­emelni naponta ... Van vagy húsz kiló egy-egy. Hatvan körül már szívesen ülnek le az emberek hosszabb beszélgetésre. De erre most nincs idő. Jönnek a szekerek, s a napszítta arcú, szikár em­berek fölkapaszkodnak a ka­zalra. Van bennük erő. Ezt a biza­kodás adja nekik, hogy majd erősebb lesz a szövetkezet, kevesebb lesz a gond. Megol­dódnak majd a problémák: el­készül a víztorony, födél alá kerül a gabona. Mindez bizto­san megvalósul majd, s maga­sabb lesz a mumkaegységérték is, érdemes hát keményen dol­gozni . Heraesz Ferenc Nem, hiszen itt a perceket szivárvány színű fonálban mérik. Ifj. Horváth István energe­tikus szakszervezeti bélye­gekért jött az irodába, ő is be­kapcsolódik a beszélgetésbe, amikor a javaslatok megvaló­sulása iránt érdeklődöm. — Nézze, ha a termelési tanácskozáson elhangzik egy jó javaslat, a művezető sok­szor már másnap reggel in­tézkedik. — A legtöbben apró-cseprő hibákat tesznek szóvá. — Ez igaz ... Ha azonban mindenki becsületesen el­mondja, milyen géphibákat vett észre, mit kifogásol az anyag’kiszolgálásnál, ennek a hasznát forintban lehet mér­ni... Sok kicsi pedig sokra megy. E nergikus fekete férfi Fodor Jenő tmk-veze- tő. Szerinte ezeken a fórumokon arra lehet serken­teni mindenkit, hogy éssze­rűbb, olcsóbb és gyorsabb megoldásokon törje a fejét. Az üzemfenntartástól sok függ a csökkentett munkaidő bevezetése óta. A munkásnők azt várják a dolgozóktól, hogy gyorsan és jól javítsák meg a gépüket. Elindulunk a műhelybe, azokhoz a munkásokhoz, akik megfontolandó javaslatokkal álltak elő a termelési tanács­kozáson. Somosi Ferenc laka­tos épp egy alkatrészt fog be a satuba, amikor megzavar­juk. — Érdemes volt felszólalni? — Természetesen ... Szóvá tettem, hogy gyakran sorba állunk hegesztésért, mert hiá­ba van két apparátusunk, csak egy hegesztő dolgozik a műhelyben. A tanácskozáson tudtam meg, hogy hegesztő- tanfolyam indul. Én is jelent- keztem. — Akkor ez végleges meg­oldás? — Nem egészen ... Igaz, hogy megszerzem a képesítést a hegesztésbe, csak éppen nem biztos, hogy amikor ezt kel­lene csinálnom, abbahagyha­tom a lakatosmunkát. Markáns arcú munkást mu­tat be a tmk-vezető. Bakos Jánosnak hívják, s olyan jó ötlettel hozakodott elő, hogy azonnal felkarolták. Nyug­díjba ment a lemezlakatos, aki minden csínját-bínját ér­tette a cérnázódobok javítá­sának. A fiatalok nem ismerik a szakmai fogásokat, s ezt csak a textilművek műhelyé­ben sajátíthatják el. Az ő ja­vaslatára elküldenek két munkást a brigádból tapasz­talatcserére. — A gyárnak is, az embe­reiknek is érdeke, hogy min­denki elmondja a vélemé- ményét. Ezért szoktuk megbí­rálni azokat, akik nem a ter­melési tanácskozáson okosok, hanem máshol... — Örül. hogy megfogadták a tanácsát? — Jó érzés, hogy van értel­me és súlya a szavamnak. A z orsók tökéletes ke­nése miatt kérte Ceg­lédi Jenő, hogy néz­zék meg a textilművekben, milyen szivattyút használnak az orsóolaj ki szívatására, s ha lehet, nyugdíjazzák a mos­tani gyenge teljesítményű eszközüket, örömmel elfogad­ták ezt az ötletet is. — Nézze, szerintem még többet ki lehetne hozni ezek­ből a termelési tanácskozá­sokból, ha minden kijönne itt... Nekünk érdekünk, hogy időre vagy még hamarabb megjavítsuk a gépeket. Ezért kellene mindent elmondani itt. Megfontolt fekete szemüve­ges ember Lukács Vilmos üzemmérnök. A termelési ta­nácskozás hasznát a követke­ző példával magyarázza: •*— Amikor írták össze, hogy ki jelentkezik szakmunkás­képzésre, csupán néhány ér­deklődő akadt. Amikor aztán maguk az emberek mondták el a gyűlésen, hogy akkor is kell esztergálni, hegeszteni, ha a szakmunkás szabadságra megy, rögtön az univerzális munkások képzésére összpon­tosítottuk a figyelmet. S az eredmény? Másnap tizenha­tan jelentkeztek tanfolyamra. La jos Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents