Somogyi Néplap, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-16 / 165. szám

Kedd, 1968. július 16. 3 SOMOGYI NÉPLAP MÁSFÉL ÉV UTÁN Kérdőjelek nélkül A deszkahalmazokkal, par- fcettahegyekkel körülrakott irodaházban feltételes mód­ban folyt a beszélgetés. Ke­veset tudtak még az új gaz­dasági mechanizmus várható eredményeiről. Most megint Itt ülünk a Dél-magyarországi Fűrészek barcsi irodaházában, s az ak­kor elhangzott kérdésekre próbáljuk megfogalmazni a választ. — Hát mit mondjunk? — kezdi a beszélgetést Ladányi Ferenc. (Másfél éve kalkulátor volt, most szállítási előadó.) — Bevált. Angyal István villanyszere­lő: — A Feri többet tud mon­dani, mint mi. ö jobban is­meri a vállalati eredménye­ket. De azért azt mi is érez­zük, hogy jól jött a mecha- n!zmus. — Miből? Csönd. Ügy látszik, nehéz megfogalmazni mindazt, amit naponta látnak, tapasztalnak. Sokszor hallottam már embe­rektől, hogy a munka, amit végeznek, számukra nem ér­dekes. Megszokták, ez a ke­nyerük. — Másfél évvel ezelőtt az alapanyagot csak akkor lát­tuk, amikor idehozták a te­lepre. Azt csináltunk belőle, amit lehetett, s nem azt, ami­re szükség volt. De csinálni kellett, hogy meglegyen a terv. S ha ez megvolt, senk5 sem törődött mással. És ha ráfizettünk? No és? Ez nem volt érdekes. — Most? — Azt gyártjuk, amire szükség van. Azért nem fek­szenek itt a telepen a termé­keink, viszik, mint az aranyat. Az emberek a munkapa­doknál is összegezik az eddig eredményeket, hiszen az. új gazdasági szemlélet az üzem­részeket sem hagyta változat­lanul. — Eddig mindig azt mond­ták, ha leállt egy gép: gyor­san csináljátok meg, mert szorít a terv. összevágtuk a munkát, megindult a masina, s azzal már keveset törődtek, hogy hamarosan olyan hiba miatt ismét le kellett állni, amit már kijavíthattak volna. Higgye el, ez alatt a félév alatt nálunk fogalom ez a szó: minőség. Az esztergályos, Cselőtei Tibor később még ezt fűzi hozzá az előbbi gondolathoz: — A jó minőséget csak jó gépekkel lehet elérni, s azt hiszem, soha nem fordítottak ennyi gondot a javításra, mint ma. Régen így számol­tak az emberek: termeltem ennyi meg ennyi köbmétert, s ezért a táblázat szerint eny- nyi meg ennyi forint jár. Most meg azt nézik, milyen az az áru, amit termeltünk. S ez nekünk is jó, hiszen a mun­kás nemcsak termelő, hanem vásárló is. — Pedig a kezelés most bo­nyolultabb — mondja Angyal István villanyiszerelő. — De jobb az anyag — te­szi hozzá az esztergályos. — Most Csehszlovákiából is ér­kezik hozzánk fa, s olyan mi­nőségű, amilyet mi szeret­nénk. Egy éve még az erdő­gazdaságok is így gondolkod­tak: télen rosszak az utak az erdőben, hát nyáron szállítot­ták a fát. Igen ám, csakhogy egyes fajták befülledtek, s ez nekünk egy sor gondot oko­zott. Most ez is megváltozott. Mi erre a bizonyíték? A gő­zölő még nem dolgozik. Nincs munkája. Mert minden­kinek szívügye a minőségi fel­ár. Az összehasonlítás tovább folyik. Hiszen legkönnyebb úgy bemutatni a megválto­zott körülményeket, ha a régi mellé állítjuk. Azt mondják, most sokkal kevesebb a csa­vart, rosszul vágott fa. Olyan tükördeszkát adnak a gatte- rosok, hogy le a kalappal előt­te. Pedig nem kerül ez sokba, csak egy kicsit több figyel­met kell szentelni a munkára. Egy műszakban nem kétszer, hanem háromszor élezik a fű­részeket. Ami legfontosabb: a munkások tartják ezt számon. — Igaz, hogy ez időkieséssel jár, s kevesebbet termelünk valamivel, de a jobb minő­ségű terméken többszörösen bejön ez. — Tehát mások az érték­mérők, mint korábban? — Igen. És másként is nézi az ember a saját vállalatát, hiszen a zsebéről is szó van. Verseny van a gyáron belül, olyan verseny, amit nem kel­lett szervezni. — S ez jó maguknak? — Mindenképpen kihat az értékesítésre is, Vannak új termékeink, amelyekre eddig is szükség lett volna, mégsem gyártottuk. — Másfél évvel ezelőtt elég nehezen beszéltek erről. — Most már megmondjuk őszintén: féltünk egy kicsit. Az ember minden újtól tart. Hogy mi lesz, azon a központ törte a fejét. Most viszont már mi is jobban beleszólunk a dolgokba, s ha például tölgy­re van szükségünk, akkor nem hozunk csert. Ez több pénzt is hoz a konyhára. A bérfejlesz­tést nem számítva — éppen most hallottuk —, ebben az évben a minőségi prémiu­mokkal együtt bárom száza­lékkal többet keresett minden munkás, mint tavaly. — Ez azt is jelenti, hogy jobban élnek az emberek? Az esztergályos szólal meg először: — Tudja, mit szokott kér­dezni a feleségem? — Nem? — Mit főzzek? — Nyersed — válaszolok neki. Hát azt szokták megfőzni. Lehet, hogy ez így viccesen hangák, de volt idő, amikor tényleg az akozott gondot, hogy ezt sem lehet kapni, meg azt sem. Két éve még hetente egyszer mér­tek friss húst itt Barcson. Volt aki már hajnali három­kor oda állt az üzlet elé. Most mindig van hús. — És mi az, amin javítani kellene? — Ebben a hőségben gyak­ran kevés a sör. Meg lehet nélküle élni igaz, de azért csak szeret az ember a mun­ka után egy-két üveggel be­dobni. Kercza Imre ÉPÜL A MÁSODIK Már a második hatvan férőhelyes magtárpadlásos, önitalos borjúnevelő kácsi tsz-ben. Az épület szeptemberben készül el. épül a nagysza­Polányi nyár Az aratás embertől, géptől egyaránt nehéz munkát köve­tel. A két kombájn, az egy aratógép és a tizenhét kézi ka­szás mégis sávosan és szapo­rán dolgozik a polányi dirnbes- dombos határban. Még jó, hogy időnként feltámad a szél, s némi enyhülést hoz a forró- ságtól eltikkadóknak. Jó a termés A jól szervezett és szorgal­masan végzett munka eredmé­nyeként a 260 hold ősá árpa termése már magtárban van, a 330 hold búza aratásának is a vége felé járnak. A hatvan hold rozsot kézzel vágják le. Pár nap múlva talán már nem lesz lábon álló kalászos a ha­tárban. // FELVÉTELIZŐK Az autóbuszon már csak néhányon maradtunk: útitár­saim valamennyien sötétbe öltözött, fehér inges, nyak- kendős fiatalemberek. Együtt szállunk le a Felsőfokú Mező- gazdasági Technikumnál. Amíg beérünk az iskolához, hallgatom a beszélgetéseket. — Akkor voltam itt utoljá­ra, amikor a gólyabálon az Illésék játszottak. De egészen más hangulatban jöttem, mint most... — De másként érezném magam, ha csak kiránduló­ként kellene megnézni ezt az iskolát! Megértem szavaikat. Még ebben a rekkenö hőségben is meleg percek várnák rájuk: felvételiznek. — A gyakorlatban is érez­marka = wilagszíniffc&nal! EURÓPÁBAN, AZSIABAN, AFRIKÁBAN ismert és keresett a vízműtársulások, mezőgazdasági termelőszövet­kezetek, állami gazdaságok, ipari üzemek vízel­látását biztosítja. (5215) zük, hogy korunk a minőség forradalma — mondja dr. Ve­ress László, a felsőfokú tech­nikum igazgatóhelyettese. — Körülbelül százötven jelent­kező közül kell kiválogatnunk azt az ötvenet, aki iskolánk hallgatója lesz. — Hárem napig folynak a felvételi vizs­gák, az első nap tapasztalatai azt mutatják, hogy nagyon nehéz dolgunk lesz. A múlt év felvételizőihez viszonyítva sokkal jobban felkészültek a jelöltek. Három bizottságnál szóbeliznek a jelentkezők: zömmel fiúk, elvétve akad közöttük csak. lány. Tegnap már túlestek az írásbelin. Akik ma érkeztek, már meg­kapták a feladatot; biológiá­ból és kémiából készítik az írásbelit. A Dunántúl szinte minden megyéje képviselteti magát a felvételin. Még Komárom me­gyéből is jöttek. A jelentke­zők a megérkezéstől az elszál­lásolásig a felsőfokú techni­kum KISZ-fiataljaira vannak bízna. — A KISZ- csúcsvezetőség tagjai is ott ülnek a bizottsá­gokban— mondja Dóra János KISZ-csúcstitkár —, mi is kérdezzük a jelentkezőket, milyen munkát végeztek ed­dig, sportoltak-e az ifjúsági szövetségben, tudnak-e vala­milyen hangszeren játszani. Az itt elszállásolt fiatalokkal a KISZ-tagok beszélgetnek meghitten. Minden érdekel bennünket, hiszen az sem kö­zömbös, kikkel lakunk s ta­nulunk majd együtt. A ta­pasztalatokról referálunk a felvételi bizottságnak. A frissen érettségizetteken kívül az élet legkülönbözőbb területéről jelentkeztek ide fiatalok. Van, aki gépipari technikumi végzettséggel, rö­vid technikusi gyakorlattal jött el felvételizni. Az indok: az üzemben bezárlnak érzi magát, érdekli az állatte­nyésztés, jobb kint a termé­szetben. Van itt pékinas, ka­tona és termelőszövetkezet­ben dolgozó technikus. A dr. Molnár László tan­székvezető bizottsága előtt megjelent egyik felvételiző már két éve dolgozik egy négyezer holdas termelőszö­vetkezetben. A kémia írásbe­lije nullára sikerült. Ebből a tárgyból a szóbeli is alig jobb. Viszont mint gyakorlati szakember jól tájékozott, is­meri és ahogy beszél róla, sze­reti is az állattenyésztést. Fent az emeleten egy má­sik bizottságnál izzad Mous- song Gyula. A szó szoros ér­telmében hosszú utat tett meg a felvételiig: Szőnyből utazott Kaposvárra. Sikerült az írásbeli, jó felkészültséget mutatott a szóbeli. — Miért választotta az ál­lattenyésztést? — kérdi a bi­zottság egyik tagja. — Érdekelnek az állatok. Például a kutyák. Több nagy kiállítást megnéztem már. — Szintén foglalkozik ku­tyatenyésztéssel? — érdek­lődnek tovább. A fiú elmosolyodik. — A második emeleten? Vannak, akik nem egyedül merészkedtek el a nagy pró­batételre. Szabó Kálmánt pél­dául elkísérte a barátja. Mindketten katonák, sorstár­sak is. Dr. Madaras Tamásné a folyosón izgul a fiáért. Most szóbelizik. — Csatahelypusztán la­kunk. Az ottani baromfitelep­re járnak ki gyakorlatra eb­ből a technikumból a fiata­lok. Ott ismerkedett meg ve­lük a fiam. Ide szeretne jár­ni ... Csak sikerüljön... Nem lesz könnyű az idén a technikum hallgatóinak sorá­ba tartozni. Tavaly még tíz, tíz és fél pont is elég volt a felvételihez, de most legalább tizenkettő kell. A háromszo­ros túljelentkezés miatt csak a legrátermettebbek mond­hatják majd jövendő ottho­nuknak a technikum épületét. Strubl Márts A kombáj nosok igen jól dol­goznak. Nyomukban a tarló rövid és egyenletes. Ferbel Sándor és Gelencsér János másodéves szakmunkástanulók is aratnak. A kombájnokat is tudják kezelni. Loósz Imre ösz­töndíjas gépészmérnök-hallga­tó a kötelező gyakorlati ide­jét szülőfalujában tölti, s azon van, hogy a tsz összes erőgépe fennakadás nélkül dolgozzon. A kalászosok elég jól fizet­nek. Az árpa 17 mázsát adott holdanként, az eddig learatott búza 14 mázsát, de a még lá­bon álló egyik búzafajta vár­hatóan 18—20 mázsás átlaggal fizet. Rozsból a becslés szerint 12 mázsa lesz a holdankénti termés. Kombájn után eke A szalma betakarítása együtt halad a kombájnolással, s ezt a munkát nyomon követi a tarlóhántás. A négy Belorusz meg a lánctalpas nehezen ha­lad a kemény földben, de vá­rakozásra nincs idő, mert kell a másodvetés. Nyári zöldtakar­mányozásra 34 hold vegyes csalamádét vetettek el. Csak egy kiadós eső kellene. A termelési tervben elő­irányzott munkaegység-előle­get a tsz eddig pontosan ki­osztotta a tagoknak. Tíz vagon szálastakarmányt meg munka­egységenként 3 kiló árpát ad­tak előlegként. Az állattenyésztési ágazat az első félévi értékesítési tervét 180 százalékra teljesítette. Ne­gyedmillióért korszerű, új sze­relőműhelyt épít még az idén a tsz saját brigádja. Üzemet szeretnének A polányi Kossuth Tsz-ben ma már egyáltalán nincs mun­kaerőhiány, inkább az okoz gondot a vezetőségnek, hogy az embereket foglalkoztassa. Ezért kezdtek tárgyalásba a Kaposvári Villamossá": C vezetőivel, hogy létesítsenek Polányban egy 80 asszonyt fog­lalkoztató dobozkészítő üzemet. A tsz vezetősége és tagsága azon fáradozik, hogy a várha­tó növénytermelési kieséseket a melléküzemek révén s egyéb módon pótolja, s a tervezett részesedést kioszthassák a ta­goknak az év végén. Somfai Sándor A város lakosságához Tilos az ivóvizet pazarolni: öntözni, locsolni, autót mosni A város lakossága értesülhetett a sajtóból, a rádióból, és a televízióból, hogy a rendkívüli időjárás egész Európában vízellátási zavarokat okoz. A lakosság Kaposváron is igyekszik a vízhálózatból pó­tolni a csapadékhiányt, sóik helyen hűtésire használják az ivóvizet, más helyein hosszú órákig csorgatják a csapokat. A lakosság egy főre jutó vízfogyasztása — a tavalyi beruházás révén — az utóbbi hetekben a világvá­rosok átlaga fölé emelkedett. Ilyen mértékű fo­gyasztásra Kaposvár történetében még nem volt példa. Ezt a vízpazarlás okozta. Mivel aiz ivóvízkészletet a felszínközeli, kis mélységű víz­adó szintekből nyerjük, a kutaknak a hozama nagymérték­ben a csapadék mennyiségétől függ. Ebben az évben váro­sunk csapadékban a legszegényebb volt, s emiatt a kutak hozama is cseleként. Sajnos sok helyen a vízhálózatból lo­csolják a konyhakerteket és udvarokat Ez megengedhe­tetlen, hiszen egy konyhákért locsolása mintegy 30—40 la­kos ivóvizét veszi el. A rendkívüli helyzet miatt a kertek locsolását, a járdák, udvarok öntözését, a gépkocsik mosását az ivóvízhálózatról a megyei ta­nács 1/1967. sz. rendelete V. fejezetének 31. parag­rafusa alapján megtiltjuk. Végrehajtását ellenőrizni fogjuk, és a vízpazarlóikra a sza­bálysértési hatóságtól a legmagasabb összegű bírság kisza­bását kérjük. Felhívjuk a lakosság figyelmét, hogy az ivó­vízzel a legmesszebbmenő gondossággal gazdálkodjon, vegye figyelembe, hogy a víz pazarlásával a magasabb fekvésű területeket fosztja meg az ivóvíztől. Ugyancsak felhívjuk az ipari üzemeket hogy az ivóvizet mű­hely, udvar és egyéb helyiségek locsolásos hűtésé­re ne használják, és a legszükségesebbre korlátoz­zák a vízfogyasztásukat. Fenti tiltó rendelkezésünk a víz ilyen, jellegű felhasználá­sára is vonatkozik. A város zöld területeinek gondozását a városi tanács vb külön intézkedéssel szabályozza. A rendkívüli időszakot csak a rendelkezések szigorú megtartásával és a lakosság, az ipari üzemek vezetőinek fegyelmezett és megértő támo­gatásával tudjuk különösebb nehézség nélkül átvészelni. A SOMOGY MEGYEI VIZ- ÉS CSATORNAMŰ VALLALAT

Next

/
Thumbnails
Contents