Somogyi Néplap, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-09 / 159. szám
Kedd, 1968. július 9. 3 SOMOGYI NÉPLAP AZ ÁLLAMI VEZETÉS ÖNÁLLÓSÁGA ÉS FELELŐSSÉGE' Beszélgetés Németh Ferenc elvtárssal, az MSZMP Somogy megyei Bizottságának első titkárával A gazdaságirányítás új rendszerének bevezetésével kapcsolatos tapasztalatokról, valamint a tanácsok pártirányításával összefüggő néhány fontos kérdésről lapunk fő- szerkesztője beszélgetést folytatott Németh Ferenc elvtárssal, a Központi Bizottság tagjával, az MSZMP Somogy megyei Bizottságának első titkárával. A beszélgetés szövegét és a tanácsi szervek osztályai az alábbiakban közöljük. — A gazdaságirányítás új rendszerében a közgazdasági szemlélet iránti igény már nemcsak általános kívánság, hanem a vezetés nélkülözhetetlen követelménye. Véleménye szerint mennyire érvényesül ez a megyében, különösen a megye állami vezetésében, a helyi tanácsok tevékenységében a döntések, az intézkedések. valamint a politikai és a gazdasági konzekvenciák megítélésekor? — Az új irányítási rendszer a szocialista tervgazdálkodásnak magasabb fokát, hatékonyabb formáját képviseli. A gazdálkodó szervek irányítása a népgazdasági érdeknek megfelelően közgazdasági szabályozó eszközökkel történik. Ezért a közgazdasági gondolkodás és szemlélet iránti igény valóban nélkülözhetetlen követelménye lett a vezetésnek. A megye fejlődésének viszonylagos elmaradása a megyei pártbizottságot és tanácsot arra ösztönözte, hogy gondosan elemezze a megye gazdasági és politikai helyzetét, elhárítsa a társadalmi, gazdasági fejlődést gátló okokat, az egészségtelen tendenciákat. Arra a meggyőződésre jutottunk, hogy mindenekelőtt nekünk, Somogybán élő kommunistáknak, a megye lakosságának kell nagyobb erőfeszítéseket tennünk a fejlődés meggyorsítása érdekében. Törekvéseink sikeréhez természetesen nélkülözhetetlen a központi állami szervek, az érdekelt főhatóságok konkrét támogatása. A Politikai Bizottság segítégünkre volt, 1965. január 12-i ülésén megtárgyalta a Somogy megye helyzetéről és fejlesztésének irányáról szóló jelentésünket, és határozatot hozott a megyei párt- és állami munka irányaira. E határozat azóta a párt- és állami munka alapját képezi, amelyre fejlesztési céljainkat, tennivalóinkat építjük. Ügy ítéljük meg, hogy fejlesztési törekvéseink összhangban vannak a népgazdaság érdekeivel, konkrétan a gazdasági reform célkitűzéseivel. A közgazdasági szemlélet térhódítását ösztönözte már a gazdasági reform előkészítésének időszaka is, amikor biztosítanunk kellett az új irányítási elvek alkalmazását a helyi viszonyokra; illetve felül kellett vizsgálnunk a fejlődést gyorsító megyei koncepciók megvalósításának eszközeit és módszereit, az adott közgazdasági környezet figyelembevételével. Ez a munka jelenleg is folyamatban van. Az új helyzetben feladatunk, hogy megteremtsük az összhangot az elképzelések és a lehetőségek között. Elsősorban helyileg kell törekedni az adottságok jobb kihasználására, az öntevékenyebb vezetésre, a tanácsi szervek önállóságának, felelősségének és kezdeményezőkészségének növelésére. Milyen problémák nehezítik munkánkat? A gazdasági szabályozók közül több későn nyert megállapítást (árak, árképzés, hitelpolitikai irányelvek, helyiipari árkiegészítés stb.), és működésük egyes területeken (beruházási hitelpolitika) bizonyos fokig visszatartva érvényesül. Ez azzal a következménnyel jár, hogy a közgazdaságilag megalapozott döntés nem tud időben reali* Megjelent a Tanácsok Lapja legutóbbi számában. zálódni, így annak felismert politikai és gazdasági következményei később jelentkeznek, esetleg alacsonyabb hatásfokkal. Az átállás az irányítás új rendszerére megyénkben is zökkenőmentes volt. Biztosítani tudtuk a termelés és a kereskedelmi forgalom folyamatosságát, az árszínvonal stabilitását. Ennek következménye, hogy a lakosság hangulata jó, és biztosított az eredményes munka feltétele. Az új közgazdasági követelmények és a megnövekedett önállóság alapos szemléletváltozást követel meg párt- szervezeteinktől és tanácsainktól. A jelen helyzetben még nem minden szinten ismerték fel kezdeményező szerepüket, koordinációs feladatukat és a célok valóra váltásához az egyöntetű, bátor törekvések szükségességét. Kísért még a múlt, az, hogy mindent felülről rendeltek el. a megkapott kereteket kei szétosztani. A tanácsok joggal követelték az önállóságot, de néha azt tapasztaljuk, hogy ma még sokan félnek a felelősségtől. E szemlélet változását a tanácsok gazdasági önállóságának gyorsabb fejlesztése segítheti elő. Továbbra is kísért a nehézkesség a beruházásoknál; sok esetben nem megfelelő az előkészítés, a koncentráltság, gyakran lassú a kivitelezés. Közgazdasági oldalról megközelítve az igények kielégítését, összhangot kell teremteni a szolgáltatások és az árutermelés arányai között. Ezen a területen helyesen alkalmazandók a pénzügyi preferenciák és a foglalkoztatás növelését elősegítő anyagi ösztönzők. A felvázolt problémák és nehézségek jelzik: korántsem tartunk ott, hogy az operatív végrehajtásban a közgazdasági szemlélet érvényesülésével megelégedettek lehetnénk. — A tanácsi vezetők a párt- és az állami határozatok végrehajtásáról beszámolnak az illetékes pártfórumokon. E beszámolók az objektív tények ismertetésén kívül milyen mélységben keresik a megoldási módokat? A pártbizottságok vitái, határozatai hogyan gazdagítják ezeket a koncepciókat? Melyek azok a kérdések, amelyek a pártbizottságokat, illetve a pártszervezeteket a tanácsapparátus politikai fejlődésének érdekében ma leginkább foglalkoztatják? — Az elmúlt időszakban a tanácsok pártirányításának módszerei sokat fejlődtek. Ezen a területen a somogyi gyakorlat megfelel az országosnak. A pártbizottságok elvi, politikai célokat határoznak meg a tanácsokban dolgozó kommunisták részére. Ezeknek megfelelően legfőbb kötelességük biztosítani a párthatározatok megszervezését, érvényesítését és a területükön élő lakosság igényeinek legjobb kielégítését- Ösztönözzük őket arra, hogy az alsóbb fokú tanácsok önállóan és a helyi sajátosságoknak megfelelő konkrétabb gazdaságszervező munkát végezzenek. A munkában fő a kölcsönös bizalom, amelynek alapján nap mint nap meg kell nyerni a lakosság támogatását a feladatok megvalósításához. Ehhez pártalapszerve- zeteink erkölcsi, politikai támogatást nyújtanak. Nagyra értékeljük a tanácsokban dolgozó kommunisták nehéz , munkáját 4» «rőfeaiitéeét. A megyei pártbizottság mind nagyobb követelményt támaszt a tanács gazdaság- szervező tevékenységének színvonalával szemben. A tanácsi apparátus dolgozóinak zöme politikailag, szakmailag alkalmas a munkára az új irányítás körülményei között is. A tanácsi munka hatékonyságának javítása érdekében erősíteni kell az alkotó, kritikai szellemet. Az eredményesebb munkához nyíltabb és őszintébb légkör kialakítása szükséges. Ebben nagy szerep hárul a tanácsoknál működő párta tápszer vezetőkre, arra, hogy ellenőrzési tevékenységük során bátrabban éljenek a IX. kongresszus által e téren biztosított jogokkal és lehetőségekkel. A dolgozókat a küzdeni akarásra és nagyobb aktivitásra kell nevelni, bátorítani kezdeményezőkészségüket, harcolva az obstrukciós nézetek és magatartás ellen. Az eredményesebb munka érdekében több gondot kell fordítani a tanácsi szakosztályok együttműködésére — ma még erősen kísért és hat az ágazati szemlélet. Az utóbbi években sokat fejlődött a párt és a tanácsok közötti munkamegosztás. Korábban a párt- és a tanácsi munka gyakran összefonódott, esetenként párhuzamossá vált. Ez gyámkodáshoz vezetett és az önállótlanságot táplálta. Ennek következtében a tanácsi munka nemegyszer elveszítette sajátos, önálló arculatát. Az új irányítási rendszer megköveteli, hogy a tanácsok pártirányítása színvonalasabbá váljon. Ennek kifejezésre kell jutni a gyakorlati munkamegosztás világosabb körvonalazásában, másrészt konkrétabbá kell tenni a tanácsi kommunisták szerepét és felelősségét. A fentieknek megfelelően a megyei pártbizottság a munkaprogramját és gyakorlatát sokban megváltoztatta. Közvetlenül állami, tanácsi feladatokkal nem foglalkozik, ennek következtében felelősséget sem vállal át. Több idő jut a megyét érintő politikai, társadalmi és gazdasági koncepciók kidolgozására, az emberek hangulatának tanulmányozására. A közelmúltban például a megyei pártbizottság tárgyalta a megyében élő munkások élet- és munkakörülményeinek alakulását. A következtetések levonása után, a megyei pártbizottság határozata alapján a megyei tanács végrehajtó bizottsága megtárgyalta a teendő állami intézkedések programját. Üj munkahelyek biztosításával, kereskedelmi egységek létrehozásával, a szolgáltató ipar fejlesztésével, az egészségügyi, kommunális helyzet javításával segítik a munkások helyzetét. A megyei párt-végrehajtó bizottság elvi állásfoglalásai és ajánlásai alapján a tanács érdemi programot dolgozott ki a hátrányos helyzetű tanulók segítésére. Hasznos és támogatást érdemlő munka bontakozott ki a megye történelmi és munkásmozgalmi hagyományainak ápolása érdekében. A közeljövőben kerül napirendre a megye kulturális életének káderhelyzete. A tanácsok tevékeny közreműködésével sikerült jelentősen kiszélesíteni a társadalmi munkát. Akcióprogrammá és élővé vált a »Tegyünk többet Somogyért-» jelszó. A nagy horderejű határozatok és döntések meghozatala előtt rendiszeresien kikérjük a között. A megyei pártbizottság rendszeresen ellenőrzi a tanácsok egy-egy terület fejlesztése érdekéiben végzett tevékenységét. így .például a közeljövőben vizsgáljuk: milyen munkát végeznek a mezőgazdasági fejlesztési koncepciók megvalósításában. — Vannak olyan tapasztalataink, hogy az egyes községekben és városokban nagyobb reményeket tápláltak a fejlesztés ütemét illetően, mint a jelenlegi lehetőségek keretei, s emiattt feszültség keletkezett több helyütt a járások és a megye között. Mit mutatnak a Somogy megyei tapasztalatok? — Nagyon indokolt és időszerű annak vizsgálata, hogy az új irányítási rendszer mennyiben biztosítja a helyes területfejlesztést egyrészt országrészek között, másrészt országrészeken belül. Az új döntési és szabályozási rendszer számottevően bővíti ugyan a területfejlesztési célok megvalósításának anyagi alapját, de jelenleg ez nem elégséges. A megyében végzett vizsgálatok, elemzések és tanulmányok alátámasztják, hogy az új irányítás rendszerében kiépített területi szabályozók, ahelyett, hogy fokozatosan megszüntetnék, tovább élezik az egyes területeken meglevő ellentmondásokat. Megyénk iparban szegény, emiatt a lakosság jelentős többletterhet kénytelen magára vállalni a fejlesztésék érdekében. Somogybán a lakossági hozzájárulás aránya 10,8, országosan pedig 5,5 százalék; az állami támogatás aránya Somogybán 57,1, országosan 74,7 százalék. E megállapítást támasztják alá a tanácsi fejlesztési alapok 1968. évi bevételi forrásai. E két adatból kitűnik, hogy az állami támogatás aránya (volumene is) mélyen az országos átlag alatt van, másrészt pedig az átengedett saját bevételeknél a lakossági befizetés a domináló, holott az átlagkeresetek és jövedelmek tekintetében is az országos átlag alatt vagyunk. A gazdaságilag fejlett megyéknél a vállalati teherviselés dominál a bevételeknél, s ez mind a tanácsok, mind a vállalatok nagyobb anyagi fejlesztési lehetőségéire utal. Az iparosított megyékben erőteljesebb az urbanizálódási folyamat is. Több a város és viszonylag népesebbek a községek. Megyénkben egy város és 252 község van, 1234 átlagos lélekszámúnál, tehát nagyon elaprózott. Emiatt is nagyon szerények és kevésbé hatékonyak a rendelkezésre álló saját gazdasági erők. A helyi eszközöket nehezen lehet koncentrálni. E körülményt nagyban elősegítette a saját bevételek arányának 20 százalékról 40 százalékra való felemelése. A tervezett célkitűzések gyakran nem estek egybe a bevételi forrásokkal. Ezt az ellentmondást csak a kommunális adó központosításával és a céloknak megfelelő újbóli elosztásával lehetett feloldani. A pénzeszközök ily módon való centralizálása feszültségeket váltott ki a megye és a járások között, mert emiatt helyenként elhúzódik a községek által elhatározott beruházások megvalósulása. A beruházásoknál kialakult feszültségek megoldásának útja a megyék színvonalbeli különbségét kifejező, objektív mutatókon alapuló állami támogatási rendszer bevezetése tanácsok véleményét. E teru- -Jetan aktív a kapcsolat a párt lehet Nyár a tarlón A bálázó A somogy- vári Szabadság Termelőszövetkezetben a bálázás már egyáltalán nem számit újdonságnak. 1962 óta mindig így gyűjtik össze a kombájn után a szalmát. ■— Az idén nem megy olyan egyszerűen, mert a forgószél ösz- szekeverte a szalmasorokat — mondja Pál István, a bálázógép kezelője. — Ezért aztán a társam, Gelencsér György vasvillával rendezgeti a sorokat, hogy a gép mindett fölszedhesse. Rá meg két másik társamra vár ez a munka, én hat év óta minden nyáron bálázok. A nyolcvanholdas táblán aranysárga, napfénytől csillogó szalmahasábok. A gépkezelő ivóvize már a délelőtti órákban fölmelegedett. Jó volna hát, ha időnként friss vizet vinnének neki a faluból. Panaszkodik is a tikkasztó hőségre: — Máskor később, általában augusztusba került sor erre a munkára. De hogy július elején ilyen meleg legyen! Jó befűtöttek... A magasba hunyorít. Keze otthonosan matat a gép furcsa szerkezetében. Megtapogatja a szögletes bálákat. Elégedett, jól dolgozik a gép. — Amint mondtam, hat éve végzem ezt a munkát. A gép is hatéves, én álltam be vele először a tarlóra, és azóta nem is hagytuk el egymást. Mi már csak együtt öregszünk . .. Ha nincs harmat, már reggel hatkor indulnak, és este hétig, nyolcig járják a tarlót. Mögöttük so— Előfordul, hogy le kell állnunk, mert elfogy a rendre rakott szalma. Ilyenkor lekapcsolom a traktorról a bálázót, és egy üres pótkocsi elé állok, azon szállítjuk rendeltetési helyére a bálákat. Kár volna, ha ez a szalma itt kinn megázna. Nyolc hold a napi norma, holdanként tíz forintot kap. Sík területen a tíz holdat is eléri. A dombos részeken már nem futja ennyire. — Augusztus első felében végezhetünk a bálázással, ha addig nem Icapunk kiadós esőt. Ha megázik a szalma, várni kell. Azért is sietünk ezzel a munkával, hogy szánthassanak, vethessenek, ahhoz meg nagyon kellene az eső, hogy legyen valami a kapásokból meg a tarlóvetésekből. De az ég egyelőre olyan ragyogó kék, mintha egy nagy ecsettel mdzolták volna be, s nem akadt festék, amellyel sötétebb foltokat, esőt ígérő felhőket vihetett volna rá a festő ... kasodnak a bálák. (Herncsz) Túljutottak az aratás első félidején a kaposvári járásban Tegnap kaptuk az értesítést, hogy a sántosi Surjánvölgye Termelőszövetkezet végzett a kenyér- és a takarmánygabona betakarításával. Ezzel egy időben befejeződött a gazdaságban a tarlóhántás és az előirányzott területen elvetették a másodnövények magját. A kaposvári járás közös gazdaságai miután betakarították a kereken 13 300 hold takarmánygabonát, minden gépi erőt a kenyérgabonára összpontosítottak. A 30 000 holdnyi búzából már mintegy 10 000 holdat takarítottak be. A tavaszi árpának a felét aratták le. Mivel nappal nagy a forróság, éjszaka pedig nincs harmat, a gépkezelők az embej.' és a gép számára egyaránt kedvező megoldást választották: a kombájnosok szívesebben dolgoznak gépeikkel éjszaka. A Kaposvári Állami Gazdaságban 3600 hold őszi kalászosból tegnap este már csak száz hold volt lábon. Srakta Sándor, a gazdaság világrekorder kombájnosa 74 vagonos teljesítményével most is az országos verseny élén halad, s péntek óta a magyar- atádi termelőszövetkezetnek segít. Befejezték az aratást tegnap a kaposvári Latinka Sándor Tsz-ben is. A búza holdanként 15—16 mázsa terméssel fizetett. A szántással 100, a vetéssel 50 holdon végeztek eddig. — Az új gazdaság- irányítás körülményei között hogyan koordinálja a pártbizottság a tanács, az üzemi, vállalati és szövetkezeti szervek együttműködését a területfejlesztésben és a településpolitikai kérdésekben? — A területi és ágazati tervezés, fejlesztés és gazdálkodás helyes összhangja biztosításának kérdései az elmúlt időszakban előtérbe kerültek. Különösen érződik ez a területi koordinációknál. Ügy érzem, hogy a területfejlesztés koordinációját a megyei tanács ma még nem tudja kellőképpen ellátni. A megye gazdasági, fejlesztési stb. kérdéseiben a koordináló szerep legtöbbször az MSZMP megyei bizottságára hárul A megyei pártbizottság elvipolitikai iránymutatásával a • tanácsok szakmai hozzáértésüknél és gazdasági erejüknél fogva megérettek arra, hogy a területük gazdaságfejlesztési kérdéseiben a koordináló és egyeztető feladatokat teljes hatáskörrel lássák el. Szükségesnek tartom, hogy ezeket a hatásköröket és feladatokat jogi szabályozás is biztosítsa. Természetesen ez nem jelentheti a gazdálkodó szervek önállóságának csökkentését. Az új gazdasági irányítás rendszerében a gazdálkodás új vonásai vállalati szinten is nehezen tudnak utat törni maguknak. Felül kellene bírálni azokat a szervezeti farmáltat, amelyek között a gazdálkodás folyik, és az ésszerűség határain belül nagyobb önállóságot kellene biztosítani a vállalati telepeknek, gyáregységeknek stb. Ez i» nagyban hozzájárulna a területfejlesztési és településháló zatd koncepciók gyorsabb üt» ■mű megvalósításához, .at
