Somogyi Néplap, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-04 / 155. szám

balatoni 10000 ki!oméíeres vakáció Nemcsak a magyarok ked­velik ősidők óta a nomád életet, ez a hobbyja min­den nyáron egy szimpatikus francia házas­párnak Jean Voillereau-nak. és feleségének. Otthon, Párizs­ban a szabad­Más a borravaló — más zs Jól emlékszünk még arra az időszakra, sünikor a szórakozó­helyeken, fodirászüzletekbén, s mindenütt, ahol az . emberek valamilyen szolgáltatásban ré­szesültek, ilyen tábla, felirat fogadta őket: »Ne sértsen meg bennünket borra valóvsil!« — »Öntudatos ember nem ad és nem fogad el borravalót!« Ezek ma már eltűntek, és a szolgáltatással elégedett ven - dég nem titokban — nehogy kispolgárnak tartsák —, hanem nyíltan adja át megelégedésé­nek jeléül a borravalót, s így is veszik át. Nem ennek helyességével vagy helytelenségével kívánok foglalkozni, hiszen mindenki­nek magánügye, hogy ad-e és ha igen, mennyit. Arról szeretnék szólni, hogy néhány helyen már nemcsak elfogadják, várják (!), hanem ki is provokálják a vendégből a borravalót. Ez történt nem­régen a siófoki Éden Bárban. Az éjféli órákban egy ju­goszláv és egy lengyel vendég tért be, s bort, ásványvizet, fe­ketét kért. A felszolgálónők egyike hallotta, hogy a vendé­gek között magyaru1 *udó is _akad. Hamarosan az táluk­hoz lépett e szavakka. — Szegény elvált asszony vagyok, nem kínálnak meg va­lamivel? Mit mondhat erre egy barát­ként hazánkba érkező külföldi, ha még annyira kellemetlen­nek, különösnek, esetleg felhá­borítónak tartja is ezt az el­járást? A felszolgál ónct megkínál­ták, de nemcsak ő ivott, hanem társai is. Ez akkor derült ki, amikór a vendégek rövideser. távoztak — lehet, hogy a tola­kodó magatartás - miatt — és számlájukat kérték. Az össze­get — 530 forintot fizettek!’ — soknak tartották, de akkor nem reklamáltak. A másnapi vizs­gálat megállapította, hogy ren­delésükért alig többet, mint 100 forintot kellett volna fizet­niük, viszont a kiszolgálók megittak a zsebükre 8 féldeci whiskyt — vagy csak felszá­moltak — gondolva, bírja a zsebük, miért ne fizessenek. Ez a »tarhálás«, a vendég »levágása« felháborító, akár külföldiről, akár hazai nyaraló­ról van szó. Ha valaki elége­dett a kiszolgálók gyorsasága-? val, udvariasságával, s ezért borravalót ad vagy megvendé­geli őket, ez ellen senkinek nem lehet kifogása. De az asz­talához menni, kiprovokálni a vendégből a kínálást, ez tűr­hetetlen. S főleg akkor az, ha a »szegény elvált asszonynak« — és társainak — 8 féldeci, egyenként 55 forintos whisky- re támad gusztusa. Az Állami Kereskedelmi Fel­ügyelőség haladéktalanul je­lentette az ügyet a Belkeres­kedelmi Minisztériumnak, kö­zölte a vállalat vezérigazgató­jával. és egyúttal javasolta: S igei Józsefné mixernőt, Vörös- Baranyai Lajos fizetőt fegyel­mi úton váltsák le, Drukker József üzletvezetőt részesítsék szigorú figyelmeztetésben, s intézkedjen a vállalat, hogy hasonló, a vendéglátás etikája sértő eset se az Éden Bárban, se a vállalat más szórakozóhe­lyén ne történhessen meg! Sz. L. Most három apót töltenek — közbeeső ál­lomásként — a ’oalatonlellei kempingben. Meggyszínű sportkocsijuk egy hónapig a »nagy kék országút« vándora. Erre a nyárra 10 000 kilomé­tert ütemeztek be, le egészen Isztambulig. Már hazatérőben vannak. — Volán mellett ekkora út nem kis vállalkozás — mond­ja Voillereau úr —, így aztán .’elváltva vezetünk. Idén öcsém, Maurice is velünk tar­tott. Ennél jobb kikapcsoló- iást nem tudunk elképzelni az egész évi munka után. — Először járnak Magyar- országon? — Igen. Nagyon tetszik az .'nők hazája, kellemes a Ba- aton. Főként Budapestet cso­dáltuk meg, jövőre szeretnénk ide visszatérni. Jártunk Ro­mániában, Bulgáriában, de ha dönteni kell, Magyarország tetszett a legjobban. Ezt nem­csak udvariasságból mondom. — Messze vannak hazájuk­tól. Hallanak híreket Francia- országról? — Leginkább a rádióra tu­dunk támaszkodni. Sajnos itt a Balaton partján francia nyelvű laphoz csak alig tu­dunk hozzájutni. Pedig azt hisszük, főként nyáron itt is van akkora idegenforgalom, mint a fővárosukban. Ott nem volt ilyen problémánk. A le­velezést f felfüggesztettük az otthoni hozzátartozókkal, ez érthető is, hisz pontos címmel egy Ilyen úton nem tudunk szolgálni. Holnap indulnak Olaszorszá­gon keresztül haza, aztán is­mét kezdődik a munka, a vá­rakozás a jövő évi nagy tú­rára. S. M. ÖTÁGÚ VILLÁVAL Kellemes illat csalogatja a siófoki strandon iürdőzőket a helyi Egyetértés Tsz pecse­nyesütőjéhez. Kolbász, hur­ka, sült hús, friss kenyér és a szomszédos borkóstoló itala jó étkezési lehetőséget jelent. Sokan ebédelnek, uzsonnáz­nak vagy vacsoráznak itt, s forgalmasabb napokon a 4—5000 forintot is eléri a pe­csenyesütő bevétele. Akad a vendégek között, aki megkérdezi: — Tessék mondani, hogyan egyem meg a húst? — mivel sem kést, sem pedig villát nem adnak az étkezőknek. — Ötágú villával — vála­szolnak a kiszolgálók tréfá­san, így értetve meg, hogy ez egy »romantikus falatozó«, ahol a kés, villa csak »ron­taná a hangulatot«. A húst és a kolbászt még csak elfogyasztják valahogy, de a gyenge bélbe töltött szétomló hurkával már nem bírnak: könyökig csurog a zsír. Bizonyára megérné a ter­melőszövetkezetnek, ha vásá­rolna néhány olcsóbb villát és kést így tennék könnyeb­bé pecsenyesütőjükben az ét­kezést. €»3riímö!c2S az utcán Néhány napja a fonyódi ABC-áruház előtt gyümölcsöt, őszi- és sárgabarackot, meggyet, ezenkívül zöldséget, paprikát és paradicsomot is árusítanak. A szüntelen forgalom — noha csak néhány méterre van innen egy zöldséges bolt — arról tanúskodik, hogy áz áruház vezetői jól kalkuláltak. Ugyanis vannak, akik nem szívesen mennek a meleg üz­letbe, különösen akkor, ha ott sorba kell állni és várakozni, amíg egy kiló gyümölcsöt vagy főzeléknek valót kapnak. De az ötlet azért is jó, mert így a strandra igyekvőknek, sétálók­nak szemébe tűnik a friss gyümölcs, zöldség és vesznek akkor is, ha az éppen nem volt szándékukban. A szabad strand növeli az üzlet forgalmát és enyhíti a benti zsúfoltságot. Ilyen ötletet a Balaton más, forgalmasabb üdülőhelyein is szívesen látnánk. De Kaposvár is követhetné a példát. Hi­szen a munkából hazatérő háziasszonyok gyakori panasza, hogy nemegyszer hosszú ideig kell a zöldség-gyümölcsüzletek- ben a nagy melegben szoroskodni, amíg sorra kerülnek. Benépesült az ország első üzemi KlSZ-tábora Már az első napon nagy népszerűségre tett szert a épített szalonnasütő«. »be­Június 26-án költöztek be az első lakók a Ganz Villamos- sági Művek balatonszárszói ifjúsági KISZ-táborába. Az ország első üzemi KISZ tábo­rának építéséhez a vállalat 650 000 forinttal, a fiatalok pedig jelentős összeget kitevő társadalmi munkával járultak hozzá. Egy turnusban 100 sze­mély kaphat helyet, ebből SO-an sátrakban, 40-en pedig épületben nyernek elhelyezést. Az idén elsősorban azok a fiatalok nyaralnak itt, akik részt vettek az építkezésben. A jövő évtől NDK, lengyel, jugoszláv és csehszlovák ifjú­sági szervezetekkel csereüdül­tetési akciókat foignak lebo­nyolítani. Alig kezdődött el a nyár a Balatonon, a siófoki Vízi­rendészeti Rendőrkapitány­ság nyilvántartása szerint máris nyolcán vízbe fúltak. Március 9-én a késő esti órákban Szepezdnél történt az első csoportos tragédia. Három fiatal az italboltból jövet lement a Bálaton- partra és a vihar korbácsol­ta vízre tett egy kétszemé­lyes csónakot, amely egész télen a parton száradt. Eve­ző nélkül, botokkal indultak útnak. Mindhármuk holttes­tét hónapokkal később ve­tette ki a Balaton. Májusban apa a fiával és legjobb ba­rátjával kétszemélyes csó­nakkal horgászni indult a tükörsima vízen. Az apa se­gíteni akart egy hal kieme­lésében, felállt, elveszítette egyensúlyát, a csónak fel­borult. Az apa a hideg víz­ben görcsöt kapott és elme­rült, gyermekét és barátját csónakkal kimentették. Tragikus vég érte azt a két csónakázót is, aki evezés közben felheviilt testtel a vízbe ugrott és élve már nem került elő. Egy nyolc­tagú társaság jókedvűen szállt be egy motoros csó­nakba, s mivel sokan vol­tak, a csónak szélére ültek. A motoros megbillent, egy nő a Balatonba'esett, s élve már nem is tudták kimen­teni. Másik eset. A gumi­párnán sodródó feleség se­gélykiáltására a férj nekiin­dult a Balatonnak, és mivel nem tudott úszni, a mély vízbe fulladt. Feleségét egy vitorláshajó kimentette. Az említett tragikus esetek egyikénél sem volt mód ar- wt, hogy a Vízrendészeti HÁLÁL A VÍZBEN Szomorú statisztika — Tanácsok az üdülőknek Ne hagyja cserben embertársát! A legfontosabb az elővigyázatosság Rendőrkapitányság mentő- szolgálata segítséget nyújt­son. Megjegyzem, hogy már az idén tíz embert mentett ki a mentőszolgálat! Sajnos évről évre nő az áldozatok száma. 1966-ban 19-en fulladtak vízbe, 1967- ben ez a szám 29-re emel­kedett. Még szomorúbb a statisztika, ha elmondom, hogy míg az elmúlt évben július 16-ig senki sem ve­szett a Balatonba, ugyanak­kor az idén június 5-ig már nyolc a halálos áldozatok száma. A siófoki Vízirendészeti Rendőrkapitányság beosztot­tai, a vízen közlekedő vál­lalatok, szervek vagy sport- egyesületek mindent meg­tettek a bajba jutottak megmentésére; 1967-ben 203 embernek adták vissza az életét. Egyet azonban min­denkinek tudni kell: nem elég a mentésben részt ve­vő szervek erőfeszítése, el­sősorban mindenkinek ma­gának kell vigyáznia saját életére. Tanácsaink a következők: Ne fürödjenek a hajók út­vonalában, a kikötőkben, a tiltó táblával megjelölt ve­szélyes helyeken! Ne úsz- szanak be messze a tóba, mert kifáradnak, s a vissza- uszáshoz már elfogy az ere­jük! (Kimerülés következté­ben a múlt évben kilencen vesztették életüket.) A vihar alkalmával és éjjel ne fü­rödjenek, gumipárnával ne menjenek a mély vízbe. Aki nem tud úszni, csak a se­kély parti részen fürödjön, s a vihar kitörésekor a jó úszók is azonnal menjenek ki a partra. Evezés közben, vagy hosszabb napozás után felhevült testtel nem sza­bad a vízbe ugrani, ez ha­lállal végződhet még a jó úszóknál is. Tavaly emiatt kilencen fulladtak a Bala­tonba! Ne ugorjának fejest; a sekély vízben nyakcsigo­lyatörést, egy esetleges víz alatti tárgyra történő ugrás­nál pedig koponyaalapi törést szenvedhetnek. A vízijár- múveket nem szabad túlter­helni. A csónakban és a mo­torcsónakban a gyermek is felnőttnek számít. Ha a vi­har a csónakot elsodorja, ne essenek pánikba. Ha a víz befolyik igyekezzenek •»ki­merni, ha felborulnak, ka­paszkodjanak a csónak sze­gélyébe. (Várják a repülő, illetve a mentőhajó érkezé­sét.) Evezős csónakok, kis vitorlás hajók a parttól csak egy kilométerre távolodhat­nak el. Sárga színű rakéta jelzés esetén csónakkal, kis vitorlás hajóval csak a part közelében szabad tartózkod­ni. Piros jelzéskor védett ki­kötőbe vagy partra kell menni. Aki szemtanúja egy vízi balesetnek ne hagyja cser­ben szerencsétlenül járt em­bertársát, lehetősége szerint nyújtson segítséget, vagy azonnal értesítse üdülőjét, a legközelebbi rendőri vagy vízirendészeti szervet, illet­ve a tanácsot. Sajnos a tapasztalat íratja le velem ezeket a nagyon természetesnek látszó dolgo­kat. Ez év június 5-én Ba- latonszabadinál gumipárnás- tól elsodort két embert a szél. Egyikük sem tudott úszni, a parton levők pedig tétlenül nézték vergődésü­ket, senkinek sem jutott eszébe a segítségnyújtás. A vízirendészet csak később értesült az eltűnésükről, és a parttól hat kilométernyire sikerült mindkettőjüket ki­menteni. Sokéves tapaszta­latunk, hogy az ittasság igen veszélyes a vízi jármű ve­zetésénél, alkoholos állapot­ban fürödni, csónakázni is szinte állandó életveszélyt jelent A Vízirendészeti Rendőr- kapitányság őrsei korszerű és gyors rádióadó-vevő ké­szülékkel felszerelt mentő­hajóira, a figyelő szolgálatot teljesítő repülőgép pilótáira biztosan számíthanak a baj­ba jutottak. De — mint már említettem — legfontosabb a személyes elővigyázatos­ság. Kurdi János őrnagy, a siófoki Vízirendészeti Rendőrkapitányság vezetői« Telt ház a siófoki strandon. Naponta több ezren élvezik a Balaton hűs vizét. ság előtt tervet készítenek, hány kilomé­terrel hány or­szágot járnak be.

Next

/
Thumbnails
Contents