Somogyi Néplap, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-25 / 173. szám

TÍZEVESEK a motelok Vendégek »I« bala a világ: miiMi^n Iájáról Mongol kislány, brazil ültetvényes — Japán újságírók Londoni törzsvendégek Valóságos bábeli nyelvzavar uralkodik ezekben a hónapok­ban a balatonföldvári motel­ban. Orosz, német, francia, spanyol szavak hangzanak föl a portán. Mintha a világ min­den nemzetisége találkozót adott volna itt egymásnak . . Legtöbben szocialista országokból Tizedik éve, a nyitástól kezdve látja el a főportási teendőket Miszla Ferenc s ez idő alatt több tízezer vendéget fogadott. — Honnan, milyen országok­ból érkeznek a motelba? — Legtöbben a szocialista országokból: a Szovjetunióból most is van egy nagyobb cso­port, Csehszlovákiából, Len­gyelországból, az NDK-ból. Szinte nincs a világnak olyan országa, ahonnan ne lett volna már vendégünk. Voltak japán újságírók, amerikai farmerek, gyárosok, jelenleg itt van egy brazil ültetvényes, München­ből, Svédországból érkezők töl­tötték ki a bejelentőlapot és hamarosan érkezik feleségével és négy kislányával Winston Edgard londoni nyomdász. Egyik leghűségesebb törzsven­dégünk. Hatodik esztendeje visszatér, itt tölti szabadságát, szerelmese lett a Balatonnak. Kívüle még osztrákok, fran­ciák, németek is vannak a törzsvendégek között... Amíg beszélgetünk a szovjet csoport halad el mellettünk, kirándulni . indulnak. Grúzok, azerbajdzsánok és a távoli No- voszibirszk lakói vannak so­raikban. Egy komoly arcú kis­lány pedig képeslapokat irogat szorgalmasan. Messzire küldi, mert Tuan Bu Mongóliából jött a Balatonra. Kényelem, szórakozás Gyönyörű környezetben, vi­rágoktól pompázó parkkal kö­rülvéve, hatalmas fáktól védve fekszik a földvári motel. Hi­deg-meleg vízzel ellátott, ké­nyelmes szobáiban egyszerre kétszázhat vendéget fogad. Kö­zelében van az ezerkétszáz személyes étterem, ahol estén­ként táncolni, szórakozni lehet. S ha nincs fürdési, napozási lehetőség, rengeteg más szóra­kozás kínálkozik. A motel elől indul a mikrobusz. Különjárat viszi a vendégeket Kőröshegy­re és Tihanyba hangverseny­re. részt vehetnek zenés bala­toni kiránduláson is. Közelben van a szabadtéri színpad, a moziban a legújabb filmeket vetítik. Évről évre mind többen tér­nek vissza Balatonföldvárra, és alig akad a motel lakói között olyan, aki ne írna elismerő so­rokat a vendégkönyvbe. Öt év helyett tizenötig Dezsényi Elek, a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Válla­lat siófoki igazgatója — az ő kezelésükben van a földvári Fő a bizalom »ÜDÜLNI MEGY? SZALLASÜGYBEN FORDULJON BIZALOMMAL IRODAINK­HOZ! FIZETÖVENDÉG-SZOLGALAT AZ ORSZÁG MINDEN RÉSZÉBEN!« Ily en és ehhez hasonló szö­vegekkel reklámozza szolgál­tatásait az Idegenforgalmi Hivatal. Egyik ismerősöm az Idegenforgalmi Hivatal nagyatádi irodája útján Ba- latonlellén biztosíttatott ma­gának szobát néhány napra. A helybeli hivatal annak rendje és módja szerint föl­vette a rendelést és meg­nyugtatta őket, hogy a szál­lás elvan intézve. Július 16-án, kedden reggel — tár­saságomban — családjával együtt fölkereste a hivatal helyi irodáját. Már itt némi bosszúsággal kezdődött a nap. A tábla szerint ugyan­is a hivatal reggel nyolckor nyit, a személyzet viszont csak negyed kilenc után ér­kezeit meg. (Egyébként már több külföldi is idegesen né­zegette óráját.) Az irodában a múlt hét csütörtökén megrendelt szo­báról mit sem tudtak. »Le­het, hogy a kartársnömmel beszéltek, ő azonban délutá- nos« — mondta az egyik hölgy. — Nyilvántartást nem ve­zetnek a rendelésekről? — érdeklődtünk. Az igenlő vá­lasz ellenére sem volt nyoma a mi rendelésünknek. Kap­tunk két lakáscímet, hogy ott próbálkozzunk. Egyórás gyaloglás után • eredményte­lenül tértünk vissza. Az iro­dában újabb címeket adtak volna, de azt nem tudták biz­tosan, hogy vajon üresek-e az ajánlott szobák. Próbál­kozzunk ... — javasolták. Nem próbálkoztunk. Szoba nélkül utaztunk vissza Nagy­atádra. Hogy melyik kirendeltség a ludas az ügyben — nem ránk tartozik. Az efféle bosszantást szolgáltató »fi­gyelmességtől« azonban a jövőben megkímélhetnénk az üdülni szándékozókat. Dorcsi Sándor REPÜL A LABDA es a siófoki motel — ezeket mondja: — Brüsszelben az 1957-es világkiállításon . vettek meg 2Uü UUO dollárért ezeicet a mo­teleket szakembereink. Jó üz­let volt. A pénz az első négy évben visszatérült. S ezzel újabb lendületet kapott a Balaton-part fejlesztése, hi­szen Siófokon és Balatonföld- váron nem volt külföldiek fo­gadására alkalmas szálloda­étterem. A négy motelból kettő a déli, kettő az északi partra került nyolc-nyolc szárnnyal. Az el­adók 5 évig vállaltak garan­ciát, s most már a tizedik sze­zont szolgálják az épületek — kifogástalanul. S még meddig? öt vagy talán még újabb tíz évig! Azóta Siófokon korszerű szállodasor, éttermek épültek, a motelek népszerűsége, vonzó­ereje mégsem csökkent. Ezt igazolják a tavalyi adatok is. A múlt évben a földvári motel­ban 47 566 vendégnapot töltöt­tek, ebből a szocialista orszá­gokból érkezők 32 790 napot. A siófoki motelt inkább a nyu­gatiak keresik fel A tavaiéi 24 712 vendégnapból ők vettek igénybe IR 2R6 napot. A motelek iránti érdeklődés* 'elzi. hoffv az első években a szezon idején 2—3 hónapig vol­tak csak nyitva, tavaly és az idén viszont már négv és fé’ hónanon keresztül fogadják vendégeiket. Sz. I Válasz cikkünkre Harmincszázalékos nyereseyreszesedss­etvonas Június 20-i számunkban tet­tük szóvá, hogy az Utasellátó siófoki éttermében és 64. szá­mú balatonszabadi söntésében rossz minőségű, gyenge kávét készítettek. Cikkünkre a kö­vetkező választ kaptuk: >vAz Utasellátó Vállalat kollek­tív szerződése alapján a szabály­talanságot elkövető dolgozókat 30 százalékos nyereségrészesedés el­vonással sújtottam. Kirendeltsé­günk dolgozói rendszeresen próba- vásárlásokat végeznek, különösen a Balaton menti egységekben. Így segítik a fogyasztói érdekvédelmet. \ Balaton-parton ugyanis a sze­zon miatt kénytelenek vagyunk olyan dolgozókat is alkalmazni, akik munkájukért nem éreznek úgy felelősséget, mint állandó dol­gozóink. Gyakoribb ellenőrzések­kel kívánjuk a hasonló szabályta­lanságokat megszüntetni, illetve minimálisra csökkenteni-«. Szabó Lajos kirendel tségvezető K urta szoknyák, farmer- nadrágok, napszem­üvegek és váltig érő sörények kavalkádja az üveg­falak mögött. A zenekar leg­alább száz wattos dühödt erő­vel csapja szét muzsikáját a teremben, s a négy elektro­mos hangszer (három gitár és egy orgona) mellé a dob is egyenrangú társként kap­csolódik. A dobos úgy üti- veri hangszerét, mintha leg­alábbis bizonyítani akarná: jóllehet hiányoznak a vezeté­kek, kábelek »fegyveréből«, bármikor versenyre kel az erősítőkkel és a torzítóval. A fiatalok pedig táncolnak, táncolnak, ha egyáltalán táncnak lehet nevezni azt a vonaglást, rángatózást a par­kettán. Nem is olyan régen, úgy tíz évvel ezelőtt, amikor a fiúk és a lányok önfeledten hajigálták egymást a levegő­be a rock and roll dallamá­ra, számtalan megállapítás született, hogy ezt már nem lehet fokozni. Sem ritmusban, sem mozgásban. De hol van­nak ezek a szakállas jóslatok? Ez alatt az évtized alatt jó­pár táncot tüntettünk el a di­vathóbortok lomtárába, pedig jó néhányuk maradandóbb­nak indult. — Nem kell — mondtuk ki a szentenciát, s vajon akad-e része a világnak, ahol még él, divat például a twist vagy a letkiss. Ülök a nádfonatú, kényel­metlen székben, és nézem a táncoló lányokat és fiúkat. Sbben a mozgásban nyoma Kenipingmozgalom — gyermekcipőben Július első felében tartotta meg második országos táboro­zását a II. magyar camping railye — fiatal kempingmoz­galmunk, pontos nevén a Ma­gyar Camping and Caravaning Club. A háromnapos esemény­re zsúfolásig megtelt a fonyód- bélatelepi Napsugár kemping. Sajátos azonban, hogy a jó ezernyi részvevőnek csupá n kis töredéke érkezett magára az eseményre. A többség ott helyben értesült róla. sőt ar­ról is. hogy nálunk egyáltalán van ilyen mozgalom. És ez jel­zi, jellemzi, hol tartunk mi — európai viszonylatban — a szervezett kempingezésben. A háromnapos program bő­velkedett eseményekben. Kem- pingcrkk-kráUítás. hangver­seny. kirádulás. térzene, kem- pingbál, vízisí-bemutató és kü­lönböző vetélkedők szerepel­tek az ünnepélyes zászlófelvo­nás és a záróünnepség között Minket mégis a harmadik nap eseménve, a klub elnökségé­nek kibővített ülése, azaz fó­ruma érdekel közelebbről. A kempingezés nálunk tf népszerű üdülési, pihenési for­ma. Nagvobb méretekben öt­hat éve bontakozott ki az új kempingek hatására. A szerve­zet kempingezés ’965-ben a magyar kemping és karaván klub megalakulásakor kezdő­dött. Ez a klub tagja a nem­zetközi kemping szövetségnek (FICC), amely két éve Balaton- füreden tartotta meg közgyű­lését. A magyar kemping klub tagjai három tagszervezethez (Természetbarát Szövetség, Magyar Autóklub és a KISZ), pontosabban a három tagszer­vezet helyi klubjaihoz tartoz­nak. (Amennyiben vannak ilyen helyi klubok.) És ebből adódik egy sajátos ellentmon­dás. Magyarországon ugyanis ma már több tízezren kempingez- nek. Lehetőségeinket irígylik. összkomfortos táborhelyeinket nem győzik csodálni a külföl­diek. A szervezett kemping- mozgalom mégis kezdeti stá­diumban. egy helyben topog ma is. Elszalasztva a klub­szerű kempingezés számos elő­nyét nálunk és a külhoni tá­borokban egvaránt. Ahol ugyanis a természetbarátok, az autóklub vagy a KISZ meg­alakítja a helvi kemping- klubot. annak tagjai itthon 20 százalékos, külföldi kempin­gekben pedig (a FlCC-igazol- vány felmutatása alapján) 10— 40 százalékos kedvezményben részesülnek. A három szövetség, illetve szervezet általában büszke százezres taglétszámára. Tag­jaik eziervezett kempingezésé­vel azonban vajmi keveset fog­lalkoznak. Nálunk Somogybán például még egyetlen kemping­klub sem alakult meg. Mi a teendő? — vetődött fel a kempingfórum vitájában. Az idegenforgalom és a kempin­gező mozgalom szakemberei a következőt javasolták: Mindenekelőtt közvetlenebb kapcsolatokra lenne szükség a magyar kemping klub és a tag­ság között. Jelenlegi formájá­ban ugyanis csak a tagszerve­zetekben él a mozgalom. Vagy­is a magyar kempingklubnak közvetlenül is tagokat kellene toboroznia. Ugyanakkor a há­rom tagszervezetnek minél több helyen meg kellene alakí­tania a kempingezés helyif klubját. Nálunk Somogybán is. Kemoinghálózatunk nemzet­közileg is kiemelkedő helyen áll. Egyre többen szeretik meg ezt az érdekes, változatos üdü­lési módot nálunk is. Jó hí­rünkhöz méltóan időszerű len­ne felzárkóznunk szervezett­ségben is a kempingezés euró­pai színvonalához, arányaihoz. W. E. EKSZTÁZIS sincs az annyit szidott tangó vagy keringő szemlesütő ero­tikájának, az egymáshoz si- mulás kéjes érzésének. Ha nagy a tér, akár a terem két sarkában táncolhat a pár, sőt amíg az egyik eltávozik, mondjuk sétálni a mólóra, a másik egyedül ugyanolyan él­vezetet talál a rángatózásban, mintha szemben állna part­nerével. Megfigyeltem az egyik kis­lányt. Amikor megszólaltak a gitárok, lerúgta a cipőjét, me­zítláb odarohant az erősítők elé, s elkezdett ugrálni. Pár pillanat múlva megérkezett a hosszú hajú, karkötőt viselő partner, s az improvizálás valamennyi lehetőségét ki­használva táncolt. Beszélge­tés, egymáshoz érés — isme­retlen fogalom, de nem is bírnák szusszal, hiszen a tánc után úgy kivannak, mint a százméteres gyorsúszó a para­fakötélen. Az esti szórakozóhelyek ter­mészetesen nemcsak a táncot, hanem a divatot is irányítják. Hovatovább az lesz a legele­gánsabb, aki baby-dollban vagy pizsamában jelenik meg, hiszen a teljesen átlátszó hálóruha és a fiúknál a csí­kos nadrág természetes vise­let. — Baby the last time — kiabálja túl hangszerét az énekes, és fokozódik a hangu­lat. Innen-onnan sikítozást is lehet hallani, s a szám végén pár felcsattanó tenyeret. A tánc most az indiai kí- gyóbűvölők kobrájának moz­dulatait idézi. A filmekben megcsodált hastáncosnők vál­tozatos mozdulatai kavarog­nak a betonon, élénk karmoz­gással jelezve, hogy ez az, így a klassz ... A kipirult arcokat, gyön­gyöző homlokokat és a csap­zott hajakat figyelve jutott eszembe egy vicc, amely nem is jó, de legalább telitalálat: — Ha két egyforma hajú gye­reket látsz egymás mellett, szerinted melyik a fiú? Mire a válasz: — Amelyik­nek piszkosabb a haja ... Szünet. A Glória zenekar tagjai lerakják a hangszere­ket, s a pillanatnyi csöndben felbömböl a Lady Madonna, a Beatles zenekar legújabb vi­lágsikere. Táskamagnó forog az egyik asztalon, hogy ne fe­lejtse el senki, miért is van itt . . . Jó negyven perc múlva folytatódik az eksztázisba fwó táncolás. Pár perccel múlha­tott éjfél, de még mindig zsú­folt a helyiség. Az asztalok ragadnak a kiömlött Jaffától, bűzölögnek a szeszes italok­tól. Nincs senki, aki ráérne le- *öröloetni, hiszen a pincérek cli tálcájukkal szünet nélk cikáznak az asztalok, között. A bejáratnál feltűnik hat farmerszerelésbe öltözött srác, a dzsekin ötforintos nagyságú kerek jelvény: The Beatles, LSD (!) I likes Jagger felirat­tal. Ez most éppen olyan nél­külözhetetlen kelléke a mo­dern (!) öltözködésnek, mint a popsifitogtató nadrág, vagy a drótkeretes napszemüveg. Divat. A csüccs után megfo­gyatkozik a közönség, és há­romnegyed egykor már csak négy pár táncol — aránylag kulturáltan. Igaz azt is hozzá kell tennem, hogy ekkor már csak lassú számok mennek. Szülők kukkantanak be, s beszédes mozdulatokkal hív­ják csemetéiket. Mellettem három agyonizzadt kislány — mint három ázott csirke — még összesúg, s az egyikük egy fiú oldalán távozik. A másik kettő irigykedve nézi, majd mérgesen indulnak ki­felé, ''ogy szüleik társaságá­ban lenek haza. Háromnenyed kettő. Talán az utolsó kávét viszi** ki a pincérek, a fizető is nehezen mozdul. Megértem.. Minden­nap több órát eltölteni ebben a környezetben önmagában is elismerésre méltó teljesít­mény, hát mén dplnozni szá­molni és Jrn-lnlrrZn ~-élr) várni- l-h-hr* Záróra. Néhám n rsonort még tanakodik a Lidó előtt, hogy föl kellene menni a Si­rályba, de nem sok meggyő­ződéssel. Azt^V r, rn].u !elé, h-'i . erőt gy • óp k a holnapi balhéhoz ... Saly Géza

Next

/
Thumbnails
Contents