Somogyi Néplap, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-21 / 170. szám
»OWOGTl NÉPLAP 8 Vasárnap, 1968. július 81. KÁT AY ANTAL: Imádkozz és tüzelj! Walter Rosser Dél-Vietnamba.n harcoló néger őrmester: ,. tudom, hogy jó ein ok lett volna.« Imádkozz és tüzelj! — hallod, fekete Walter? Imádkozz és tüzelj! — hallod, Jack, te fehér? Imádkozz és tüzelj! — elszabadult a pokol, s az Elnök tudja csak, hogy imád mennyit ér! Az Elnök küldött, fickó! Ne tétovázz hát! Nem az ég lángol — csak a házak, nem anyád jajgat — csak a föld sír, s csak egy ferdeszemű lány vonaglik a földön nem feleséged, s nem a kis húgod Floridából! Imádkozz és tüzelj! — így lobbant lángra a Reischtag, ,ládkozz és tüzelj! — így égett egykor a gettó Európában, s így izzott fel az ég-föld Japánb így menetelt a »minden erkölcsi norma alól feloldlak...« fekete szörnye Párizstól Moszkva faláig, és így állítottak tízmilliókat a falhoz... Imádkozz és tüzelj! — parancs ez, s ez a törvény, hallod, Jack, te fehér, kit Floridában fizetnek! Hallod! Fekete Walter, kinek elnöke soha nem volt. Imádkozz és tüzelj! Fickó, az Elnök üzente. Berlinben is így szólt nemrég a parancs. Akác István: IDŐSZÉP ASSZONYOK... Időszép asszonyok, gyönyörűek, a szerelem húrjain hegedülnek. Idegmélyekre, szövetekig látok: — ők csókolják dallá a világot. Időszép asszonyok, gyönyörűek, tárt titkú, hű részesei a Műnek. Csillagok húgai, szívünkre szállók, — ó, férfilétünk tőletek áldott! Mit építenek az emberek a pénzükért? A Magyar Építőművészek Szövetsége ez év áprilisában tartotta közgyűlését. Szóba került a közgyűlésen a magyar falvak építésének helyzete is. Az ott elhangzott álláspontok végleges tisztázása előtt érdemes a témával részletesen is foglalkozni. E tekintetben megvizsgáltuk a megye falvainak építészetét. Településmegoszlás Az 1966-os adatok szerint Somogy megye lakossága 361 985, ebből 51 652 lakik a megye egyetlen városában, Kaposváron. A 252 település megoszlása: ötezer lakoson felüli község négy, kétezren felüli 23, ezren felüli 72, ötszázon felüli 96. ötszázon aluli 57 helység van a nyolc járásban. A fenti adatokból megállapítható, hogy bomogy megyére a sűrűn települt, alacsony lélekszámú, kis határú, apró falvak rendszere jellemző. A vizsgált évben 2467 lakás épült, s 844 lakást bontottak le. Az épített lakásokból 538 lakás jut Kaposvárra, tehát 1929 lakás építése, annak funkcionális és formai bírálata a tanulmány célja. Itt kell megemlíteni, hogy az új lakások 17 százaléka állami, 83 százaléka pedig magánerőből épült. Az állami lakásépítés 41,4 milliós kiviteli értékével szemben 205 milliós értékű a magánépítkezés. A 17 százalékos állami beruházásoíkkal egy nagy létszámú tervező-, beruházó és kivitelező apparátus foglalkozott, a lényegesen nagyobb kiviteli értékű magánépítkezés lebonyolítása azonban szervezetlen és ötletszerű. Ha csak azt nézzük, hogy a megépült magánlakások mintegy 15 százalékát tervez- vezték magasabb képesítésű tervezők, ebből logikusan az következik, hogy az országos tervezői névjegyzék jelenlegi rendszere nem szolgálja jól a falufejlesztést. Tavaly kísérletképpen több megyében, így Somogybán is bevezették a magántervezői tevékenységet felülbíráló szakmai bizottságokat, s ennek eredményeként érezhetően javult a tervek minősége. A megszokott alaprajzi és formai ellenőrzéseken azonban a bizottság működésé változtatni nem tudott, így a korszerűséget meg sem közelítő lakóépületek százai nőttek ki falvaink- ban. Sajnos a somogyi falvak építészete alaprajzi és homlokzati szempontból az 1930-as évek építészetén nem jutott túl. Csökken a falusi lakosság szama Szembetűnő az. építési igények ösztönös központosulása. A megye 252 községe közül mindössze 43 községben, a települések 17 százalékában volt jelentősebb építési tevékenység. A barcsi járásban százti- zenhat lakás épült a vizsgált időszakban, de hetvenkét lakás szűnt meg; hat községben volt nagyobb építési tevékenység, öt községben semmit sem építettek; a járás 28 községének lakossága 30 892-ről 30 679-re csökkent. A csurgói járás tizenhét községe közül hetvenhét lakóépület épült, negyvenöt megszűnt, hat községben volt nagyobb építkezés, három községben semminemű építési tevékenység nem volt; a járás lakossága 23 463-ról 23 358-ra csökkent. A kaposvári járás hetvenhét községe közül hatban van jelentősebb építkezés, 23 községben senki sem épített; kétszázhúszónkét épület készült, de kétszázhuszonegy megszűnt; a járás lakossága 73 389-ről 72 704-re csökkent. A marcali járás harminckét községe közül négy községben van jelentősebb építési tevékenység, tíz községben nem építenek semmit; száztizenegy lakás épült, és száz lakás szűnt meg; a járás lakossága 38 428-ról 37 772-re csökkent A tab i járás huszonhét községében mindössze negyvenhat lakás épült miközben hetvennégy lakást lebontottak. Csak egyetlen községben van jelentősebb építés. A járás lakossága 26 498-ról 26 211 -re csökkent. A két balatoni járás számadatai ellenkező előjelűek. A fonyódi járás harminc községéből tízben van jelentős építés, és csak négy község nem épít: 673 a megépült lakások száma a -kilencvenöt megszűnt lakással szemben; a járás lakossága 44 567-ről 44 907-re nőtt Fonyódon például 298, Fenyvesen kilencvennyolc, Bogláron ötvennégy lakóház épült A siófoki járás huszonegy községe lakosságának száma 39 270-ről 40 234-re emelkedett; az ötszáztizenhárom új lakással szemben csak huszonhat szűnt meg; hét községben igen jelentős építkezés folyik, és csak két községben nem építettek az emberek. Siófokon százhatvannégy, Zamárdibau szánhatván, Szemesen négy vennégy, Kilitüxn pedig harmincnyolc, új lakás épült a vizsgált idő szakban. Egy hibás szemlelet A felsorolt számadaio,-. alapján megállapítható, hog,, jelentős a város és a nagyobb központok szívóhatása. Az alaprajzi vizsgálat pedig azt mutatja, hogy kétféle típus terjed: az egyik az egy' tömbben épített lakóépület, amelynél az utcára két szoba néz és egy központos előszobára vannak — szakmai nyelven szólva — felfűzve a mellékhelyiségek, a konyha esetleg az udvari harmadik szoba. Kialakult a másik típus is, az L alaprajzú. Itt az udvar felé nyúló szárnyon főként gazdasági célokat szolgáló helyiségek vannak. Az alaprajzok zöméből sátortetős, palafedésű egyhangú épületek formájára lehet következtetni. Jogos tehát az igény, hogy a községközpontok rendezési tervét korszerűsíteni kell, hogy olyan házak épüljenek, amelyek a fejlődést szolgálják. Jóllehet a mostani építkezési forma — a régi típusú tornácos, utcára néző, tisztaszobás megoldással szemben bizonyos értelemben haladást mutat, ám falvaink egészséges fejlődése más, korszerűbb elképzeléseket kíván. Sajnos az OTP és az EVM által javasolt és kidolgozott típustervek alapján a vizsgált időszakban egyetlen ház sem épült; ez elsősorban a jelenlegi kislakástervezési módszer felülvizsgálatát sürgeti. Egyetlenegy esetben sem volt igény akár társas, akár többszintes építkezésre. Falvainkban a jelenlegi telekadottságok és uiűÁiginyek a korszerű építési módok gátjaivá válnak, a szalagszerü telkeken gomba módra nőnek ki a lakóházak mellett az istállók, ólak és Különféle melléképületek, ez 'Xiig ellentmond annak a irekvésnek, hogy el kell vá- isztani egymástól ezeket az ..pilléteket. Sajnálatos, hogy egyre inkább elhalnak falvainkban a népi építészet értékes elemei, a megfelelő anyagi fedezet hiányában a magyar -— elsősorban a zselici — falvakra jellemző rendkívül szép népi építészet kiveszőben van. A megoldás Az elmondottakból logikusan következik a megoldás: indokolt a magánépítkezések szervezettebbé tétele és a lebonyolítás módosítása a demográfiai mozgások tényadatai és a kiviteli értékek nagyságrendje alapján. A jelenlegi igazgatási _meghatározá- sok alapján a községek építészetének kritikája nem megfelelő szintű, éppen ezért indokolt külső erőket bevonni az elbírálásba, illetve az ellenőrzésbe. Más téma az, hogy a közintézmények elhelyezése és megépítése hogyan kerül szinkronba a lakosság vándorlásával és építési tevékenységével, ez is igen vitatott kérdés Somogybán. Véleményem szerint — akár rendeletek segítségével is — meg kell változtatni azt a szemléletet, amely valahogy úgy fogalmazható meg: »A pénzemért azt építek, amit akarok«. Persze ez a szemlélet csak az építészek hathatós támogatásával változtatható meg. Szigetvári GySrgy, a Tanácsi Tervező Iroda igazgatója ÉTTERMI INTERMEZZO — Főúr, ez az abrosz valóságos étlap ... — És tetszett már választani? (Kallus rajza.) (Folytatás a 7. oldalról.) utasított arra, hogy várjak soromra, amely hang ■ méltatlan a szocialista kereskedelemhez, megengedhetetlen egy dolgozó emberrel szemben. Kérem az eladó kioktatását, kérek értesítést ennek megtörténtéről. Kemecsei Béla ...« Nem ön írta ezt? Ö írta. Most már emlékezett a húsz deka parizerre. Emlékezett az egész vitára, s emlékezett Növik Ilonára is. Hát persze! Ezért találta olyan ismerősnek az arcát! Mit tesz a civil öltözet! Kemecsei olyan piros lett, mint egy paradicsom. — Én írtam... — bólogatott —, de hát kedves ... ugyebár ... tetszik tudni... — Kérem — vágott közbe Ilonka —, nem azért jöttem, hogy ezt az ügyet elkenjük, hanem azért, hogy tisztázzuk. A mi árudánkban az a szokás, hogy a panasztevőket felkeressük az otthonukban, megbeszéljük velük a dolgot. Egy baráti beszélgetéssel sok fölösleges utánjárásnak vesszük néha elejét. Mert ugyebár az eladó sem emlékezhet minden szavára, de a panaszos is izgatott lelki- állapotban kéri a panaszkönyvet. Nyugodt körülmények között rendszerint másként látják a történteket mind a ketten... Megkérem, hogy mondja el részletesen, mi is történt a múlt szombaton este... Jó friss kölnit használt Növik Ilonka, Ke- mecseit körüllengte az illat. — Dohányzik? — kérdezte vendégétől, és mozdult, hogy cigarettáért rohanjon. — Köszönöm, nem. — Egy gyüszűnyi snapszot? — érdeklődött, és még följebb emelkedett a székéről. — Köszönöm, azt sem. — Csak a panaszkönyv érdek!1’’ — Igen. Amiatt jöttem. — Hát jó. De én dohányzóm. Délcegen becsoszogott ba^báÍnnan a fürdőszobába. Vizes kefével lesimította a haját és bepúderozta a szakállát, cigarettára gyújtott és visszatért. — Szóval, kedves Növik Ilonka — kezdett bele, és a föld felé fújta a füstöt —, az ügy szóra sem érdemes. Már el is felejtettem régen. Szobaion este minden üzletben nagy a rumli, az emberek idegiesek, ugyebár, tolongás, lárma, miegymás. Nem csoda, ha a közért-eladók is idegesek... — Nem helyes álláspont. A közért-alkalma- zottak a dolgozók szolgálatában állanak, fegyelmezniük kell magukat... Ha maga megbántva érezte magát, teljes joggal... Kemecsei hadonászva vágott közbe: — Nem, nem, dehogyis éreztem magam megbántva! Mindig is méltányolom dolgozótársaim helyzetét... Ugyebár annyi sok ember, mindegyik gyorsan akar végezni... Türelmetlenek ... tulajdonképpen nagyon imponált nekem maga, amiért fiatal kora ellenére is olyan nyugodtan ... Most viszont Ilonka vágott közbe: — De hát... — a panaszkönyvre mutatott itt arról ír, hogy minősíthetetlen hangon... Kemecsei arcára a piros színnek egy mélyebb árnyalata szökkent. Elrévülten nézett a változatlanul kedvesen mosolygó lányra. — őszintén szólva — mondta halkan, miközben a földre dobta a cigarettája végét, és rá taposott — éppen a maga nyugodt hangja zavart meg és idegesített... Ott öldököltük egymást a pult előtt ugyebár . .. ilyenkor rnin- denki ugrásra készen áll idegileg ugyebár ... s akkor maga — ha jól emlékszem — azt OMDdbU »Tessék várni egy percig!« Igen Ezt mondta, de olyan kedvesen és nyugodtan, hogy kihozott a sodromból, úgy éreztem, lefegyvereztek, ugyebár ... mérges lettem ugyebár... — Bocsánat... de a panaszkönyvbe a szocialista kereskedelemről ír ugyebár... Az előszoba felső ablakán hirtelen besütött a nap. A szoba egyszerre barátságosabb és Ilonka egyszerre még szőkébb lett — Hm... — motyogta Kemecsei — hát igen ... a szocialista kereskedelem ... De hát tudja Novi-k Ilonka, a szocialista kereskedelem fogalmába nemcsak az eladók, hanem a vevők is beletartoznak. Mert ugyebár ha van óresm, aminek két oldala van, hát az a kereskedelem, ugyebár ... Mert állítom, igenis állítom, hogy nemcsak eladni kell szocialista módon, de vásárolni is ugyebár... az embernek megértőnek kell lennie... az élet sokkal egyszerűbb lenne, ha az emberek... ha az eladók és vevők, ügyintézők és ügyfelek ... megértőbbek lennének ... Tulajdonképpen csak erre kívántam felhívni az általam nagyrabecsült üzletvezető kartárs figyelmét. — Ismeri talán Koválcsik kartársat? — Nem ismerem. De az az érzésem, hogy nagyszerű ember. Ilonka ismét a panaszkönyv felé nyúlt: — Akkor hát az ügyet lezártnak tekinti... — Teljes mértékben! — kiáltotta hevesen Kemecsei, és nyúlt a panaszkönyv után — sőt szíves engedelmével be is írom, hogy a hibát én követtem el, s az elintézést példamutatónak tartom ... elgondolkozva tartotta kezében a zöld füzetet. Kemecsei a fogason lógó felöltőjéből ceruzát kotort elő. Most úgy állt ott, mint egy középkori lovag, aki kardot rántott az igazság érdekében. — Mielőtt odaadom a könyvecskét, szeretnék valamit mondani ... persze lehet, hogy kinevet... mondhatok valamit egészen nyíl- tnl Kemecsei eddig sötétpiros arca most mintha a bíborlila egy árnyalatával gazdagodott volna. — Tessék. Hogyne. — Ugye magát nem udvariaskodás vagy figyelmesség vezeti? Szóval, ha mondjuk az öreg Mohos bácsi jött volna önhöz.,. érti ugye? ... Mert igazán nem szeretném... Kemecsei elnézően mosolygott: — No, nem, nem, kedves Növik Ilona... Maga roppant rokonszenves, nagyon csinos ... igazán kedves és vonzó jelenség, de Kemecsei Béla véleménye belülről szokott kialakulni... Nem vagyok az az ember ... Most szívesen elmondta volna, milyen ember ő, de Ilonka átadta a füzetet s írnia kellett. Irt Elismerte, hogy hibázott, s megdicsérte a közértet. Aztán átadta a füzetet. Ilonka olvasatlanul tette el és fölkelt a helyéről. — Már megy is? — Igen. És köszönöm megértő magatartását. .. Szelíd tekintetű őzike volt Növik Ilona, de Kemecsei helyesen érezte meg, hogy ha ez az őzike menni akar, akkor megy Nem is tartóztatta. De hogy a szépen induló barátságot fenntartsa, amikor a lány kezet nyújtott, megjegyezte: — Ezután pedig mindig magánál fogom a parizert vásárolni... — Ó, azt nem hiszem... mosolygott Ilonka rendületlenül, s már az ajtóban állt —, én ugyanis a cipőboltban dolgozom. Akivel Kemecsei kartárs összekülönbözött, az a nővérem volt... jelzem, hasonlítunk egymásra. — S miért nem jött ő? Csak nem beteg? — O, dehogyis. Hanem tudja, kartársam..; ő huszonhárom évvel idősebb, mint én... És becsukta az ajtót mécséi bután nézett a szőnyegre, aztán bosz- szúsan csoszogott be a szobájába. Csak legalább ne éppen a múlt héten vett volna új cipőt...
