Somogyi Néplap, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-19 / 168. szám
Péntek, 1968. július 19. 3 SOMOGYI NÉPLAP CSATORNAÉPÍTŐK A kéthelyi külvízcsatorna szélesítésén dolgozik a Marcali és Kéthely közti szakaszon a Szüts-brigád. A kiszikkadt íöld a sok akácfagyökér s a nagy hőség nagyon megnehezíti munkájukat. FORTUNA KEGYELMÉBŐL Piroska Szófiába utazik Igáiban sorsolással döntötték el, hogy a VIT-jelvény- szerző sportversenyzők legjobbjai köziül ki utazik a szófiai VIT-re. Fortuna Fekete Piroska csurgói fiatalnak kedvezett. Ö tehát a plusz egy VIT-küldött Somogyból. — Azt hiszem, Fortuna már kicsi koromban kegyeibe fogadott. Az életemben az őszinte akarat és törekvés mellett mindig ott volt a szerencse is. — S ez a legutóbbi «-ajándék«? — Az érettségi után teljesen lemondtam a sportról, egy éve nem edzettem semmit. Aztán Kiss Lajos, a járási sporttanács gazdasági vezetője rábeszélt, hogy induljak a spartakiádon. Első lettem a hatvanméteres síkfutásban és a távolugrásban. A verseny utáni egyik napon Pintér Jóska, a járási KISZ-bizottság titkára jött és mondta, hogy Igalba kell mennem, mert a járás javasolt a VIT-küldöttek közé. Nem akartam menni, mert azt gondoltam, ahhoz már tényleg nagy szerencse kell, hogy a VIT-re utazhassak. Nagy nehezen mégis útnak indultam. Igáiban fáradt voltam az utazástól, lefeküdtem a pálya szélén a fűbe, és elaludtam. Arra ébredtem, hogy költögetnek és mondják, siess a tribünre, mert te vagy a VIT-küldött. Azt hittem, tréfálkoznak, de a hangszóró is ismételte a nevemet, felugrottam hát, s úgy ahogy voltam, mezítláb szaladtam ... Még ma sem hiszem, hogy igaz. Fekete Piroska 1967-ben fejezte be középiskolai tanulmányait Kaposváron, a Köz- gazdasági Technikumban. Érettségi után kilenc hónapig a csurgói Napsugár Ktsz-ben dolgozott mint utókalkulátor. Jelenleg a Csurgói Községi Tanács igazgatási előadója. Engem az éltet, hogy ha emberekkel foglalkozhatom. Hiszen naponta nyolc—tíz panaszos jön hozzám, idősek, fiata- f lók: falusi emberek. Értek a t nyelvükön, meghallom azt is, f amit nem tudnak kimondani. ^ Az idősek elhelyezése szó- ^ ciális otthonba, a szociális se- t gélyek kiutalása, kiskorúak J állami gondozásba vétele — i ehhez megértés, türelem és a igazságszeretet kell. r Piroskát Csurgón jól isme- \ rik, mert mindenkihez van A egy kedves szava. P Ezután a sportról beszél. — Őszintén szólva, én so- J hasem voltam aktív sportoló. Csupán minden sportért ra jongtam. Nyolcadikas korom ban szedtek rá először, hogy induljak járási versenyen, gerendán, talajon és kislabdadobásban megszereztem az első helyet. A középiskolában szabad időmben lejártam edzeni Kovács Ernő tanáromhoz, és a tornaórákon is igyekeztem mindent jól csinálni. Piroska azt mondja, mindent a véletlennek köszönhet és köszönhetett eddig is. Pedig ha valaki tehetségtelen, akkor nincs az a véletlen, ami a dogobó felső fokára juttassa többször is. — Mit vár a VIT-tol? — A lehető legtöbb élménynyel, ismeretanyaggal szeretnék hazatérni. B. Zs. EGY LEVÉL NYOMÁN Kinek nem kel! a félmillió? A 13. számú Autóközlekedési Vállalat egyik dolgozója B. A. aláírással levelet küldött szerkesztőségünkbe. Miután közli, hogy teljes nevét a megtorlástól tartva nem írta meg, szónoki módon teszi föl a kérdést: Kinek nem kell félmillió forint? Kiderül, hogy az AKÖV vezetőinek. Ők ugyanis a panaszos szerint nem hajlandók bevezetni két technikusnak az üzemanyag-megtakarításra vonatkozó javaslatát. Hibául rója fel azt is, hogy a billenős Skoda gépkocsik ajtajának nyitásával, illetve zárásával kapcsolatos újítási javaslatot, mely nehéz fizikai munkától mentené meg a dolgozókat, nem valósítják meg. Bár hihetetlennek tűnt, hogy az új mechanizmusban egy vállalat vezetői csak úgy lemondanak félmillió forintról — ugyan kinek ne kellene ennyi pénz? — mégis megvizsgáltuk a jelzést a Szakszervezetek Megyei Tanácsa közgazdasági bizottságának képviselőjével. Megállapítottuk, hogy Elek József és Landa József 1963 március 7-én valóban adott be újítási javaslatot az üzemanyag-megtakarításra vonatkozóan. Azt állították, ha az AKÖV tehergépkocsijai és autóbuszai nem az új forgalmi telepen tankolnának, hanem a városban levő kútnál, akkor mintegy félmillió forintot takaríthatnának meg. Ez szerintük abból adódna, hogy a gépjárműveknek nem kellene megtenni a mintegy 10 kilométer utat a várostól a telepig és vissza. Az üggyel egy bizottság foglalkozott, s úgy döntött, hogy a javaslatot nem fogadja el. Az indok: az újítók számítása egyoldalú, nem veszi figyelembe az összes körülményeket. A KPM utasítása szerint például a járműveknek be kell állni, az új forgalíni telepre, akár vesznek föl üzemanyagot, akár nem. Egyrészt azért van erre szükség, mert a társadalmi tulajdon védelme csak így biztosítható, másrészt mert a személyszállító járműveket naponként akna fölött kell megvizsgálni, hogy így' megelőzzék a baleseteket. Mivel a vállalati kútnál biztosítani lehet a pormentes üzemanyagot, megelőzhető a Diesel-adagolók eldugulása. S végül az is a javaslat elutasítását indokolja, hogy a városi kútnál — különösen csúcsidőben — nehézkes a tankolás. A vállalat telepén viszont percek alatt fölvehetik az üzemanyagot. Tehát mindent egybevetve az említettek alapján jóval többe kerülne az AKÖV-nek, ha a városban tankolna, másrészt rendellenesen járna el. A bizottság mindezt érthetően közölte az újítókkal. A Skoda-ajtókra beadott újítást nemrég elfogadták. Mivel a. kivitelezésre a 13. sz. AKÖV nem vállalkozhat, megegyeztek a szombathelyi vállalattal, szerelje föl a járművek ajtajaira a szükséges szerkezetet. Az újító Elek József a neki járó 7000 forintot megkapja. Egy olyan nyilatkozatot is aláírt, hogy ezenkívül más anyagi igényt nem támaszt a vállalattal szemben. Az ügyben tehát helyesen jártak el az AKÖV vezetői, megtették a tőlük telhetőt. Arról pedig nem tehetnek, hogy az üzemanyag-megtakarításra vonatkozó újítási javaslat nem vezethető be. Szegedi Nándor Kétezer másodperc egy dobozban Apró üveggyöngy kerül a parányi fémkorongba — magyarázza a főmérnök, miközben az asztal fölé hajoló lányok kezét nézi. Nagy figyelmet igénylő, finom munka ez, olyan mint amilyet az ékszerész végez. Csakhogy amit ezek a lányok készítenek, még az ékszernél is drágább. A korszerű híradástechni kában nélkülözhetetlen tranzisztorok váza készül itt, a Híradástechnikai Vállalatnál. Az üzem legújabb termékét a legfiatalabbak állítják elő. Az átlagéletkor 19 év, de most a nyári szünet idején még eny- nyi sincs. A bejáratnál, egy irodaépület folyosóján fiatal lányok várakoznak, új felvételizők. — Milyen munka lehet a tranzisztorállvány-készítés, ha néhány napos betanítás után már rendes teljesítményt várnak az ügyesebbektől. Erre kiKépek — eqymá* tetején : BIZARR VÁLTÁS. Egy téli kép elevenedett meg előttem a 36 fokos kánikulában. A látvány gyermekkoromban rögződött belém, mégsem látom rózsaszínnek huszonöt év távlatából. Hóvihar volt és szürkeség. A Szigetvári utcában laktam egy kis sárgára meszelt házban, karácsonyi szünet volt, jól emlékszem. A hónak örültem mindig, mint minden gyerek, mert fehér volt és puha, mint a pehely. Futottam volna lelkendezve, de most szobába rekesztett a csípős szél. Homlokomat az ablaküveghez szorítottam, jó volt a meleg szobából érzékelni valamit abból, ami odakint tombol. Néztem az üres utcát hosszú percekig. Egyszer csak lassú vánszorgással két csapzott lófej bontakozott ki a szürkeségből. Idős parasztbácsi ült a bakon, kucsma volt a fején, mélyen a szemébe húzva. Nagy kunkori bajuszára emlékszem vissza, ősz volt és jeges meg arra, hogy kezét zsebre dugta, s az ostor a karja alól ágaskodott előre. Szekeret vonszolt a két ló, kerekei szinte elvesztek a hóban. A kocsiderék aljára szalmát raktak, és rózsaszín huzatú dunnát alul is, felül is. A párnába süppedten egy ráncos asszonyfej bontakozott ki, sápadt volt mintha kiszállt volna már belőle a lélek. Simonja felől jöttek a nyitott kocsin, az asz- szony fekete kendőjét már befedte a hó. Pillanatokig tartott, míg elporoszkáltak a ház előtt, emlékszem, összerázódtam akkor. Dideregtem, orvosra, kórházra, balesetre, temetőre gondoltam meg arra, hogy reszkető kezével is milyen akkurátusán guberálja majd le az öreg a pénzt, mert gyógyulást vár asszonyának.., AZ EMLÉKKÉP MELLÉ ma már odarakom az ennél is fájóbb mozaikokat. A várostól elzárt falu képét, az úttalan utakat, a munkában rokkant véneket, akik sohasem láttak orvost, a javasasszonyt és se agyagtömböt, ami majd lehúzza a lázat, sírkereszteket, olyanokét, akik ráértek volna még búcsút venni az élettől... Volt ilyen is valaha? Csak az tudja, akinek voltak tragikus élmenyei. Bizarr váltás. Igen, egy nyári kép ébresztette föl bennem a téli borzalmát és hangulatát. Jöttünk az utcán a rekkenö hőségben. A járókelő inge is odatapadt a bőrhöz, hát még azoké, akik a toronydaru alatt falakat emeltek a magasba. A kép, ami megelevenedett előttem, derűs volt inkább, és nem a tűző napsütéstől az. Az izzadó betonon taxi közeledett. Lassú fékezéssel megállt a Kossuth utcai ház előtt, éppen ott jöttünk akkor. A ház falán orvosi tábla volt, gyakran látni erre falusiakat. A vezető ülve maradt a kormány mögött, az ajtót egy öreg, hetven év körüli bácsi nyitotta fel. ősz, gondosan kefélt bajusza volt. ruhája fekete, kalapja is az: úgy öltözött, ahogyan templomba szoktak járni a falu öregjei. Megkerülte a kocsit, és gyakorlott mozdulattal ajtót nyitott a másik oldalon. Először egy kampós végű botot nyújtott ki az asszony, azután az öreg segítségével maga is kikászálódott a kocsiból. Fizettek, aztán gondosan lesimították ruháikat. A bácsi belekarolt asszonyába, s anélkül, hogy körülnéztek volna, eltűntek a ház udvarán... NÉHÁNY MÁSODPERCIG TARTOTT az egész; de a látvány felidézte a telet. Gyerekfejjel aligha fogtam volna föl, hogy mi minden történhet huszonöt év alatt. Most, ezen a rekkenö nyári délutánon szimbólumot láttam a két képben. Jelképet, amely nemcsak a szekér és a taxi, nemcsak a rózsaszín dunna és a kárpitülés különbségét mondta nekem. Bizarr a váltás, jól tudom. A nyári kép a szürke téli fölé emelkedett, s szinte belát- hatatlanul hosszú gondolatsort indított el bennem. •Sávon Béla váncsiak azok is, akik most munkára várakoznak. Milliméterek, milligrammok Jó szem, ügyes kéz kell hozzá — válaszol Valykó Mihály főmérnök. A korong átmérője, amelyre az üveggyöngy kerül, néhány milliméter. A súlyuk 50—60 milligramm körül van. Amikor a kivezetőket, a transzformátorlábakat is a helyükre illesztik, a félkész tranzisztorok a beolvasztó kályhába kerülnek. Itt rögzítődik az üveggyöngy a csöpp kis fémkoronghoz, a tranzisztorlábakat pedig magába zárja. A ródiócsőüzem eddig gyártott termékei elismerést szereztek az itt dolgoríl.. a . Szűcs Lászióné, a tranzisztorállványok meósa a megmondhatója, milyen jelentőséget tulajdonítanak itt a minőségnek. Kétszeres meó A kályhából kikerült tranzisztorállványoknak elsősorban a használhatóságát vizsgálják. Azonkívül figyelmesen kiválogatják közülük azokat, amelyeken az üveggyöngy forradása esztétikailag nem megfelelő. Milliméterekről, tized milliméterekről van szó. A kétezres csomagolású dobozokba csak a teljesen hibátlan tranzisztorok kerülhetnek. A meóbün Szűcs Lászlóné keze alatt vizsgázik az előgyártók figyelme. A kétezres dobozból hetvenöt állványt emel ki, és ha csak három olyat talál, amelyiknek a minősége nem megfelelő, az egész dobozt visszaküldik az üzembe. Mivel egy csomagolásra előkészített tranzisztorállvány ára egy forint, egy másodperc figyelemkihagyás egy forint veszteség a gyárnak. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy egyetlen parányi állvány több kézen is végigmegy — vagyis a hiba- lehetőség még nagyobb —, jó teljesítményt csak úgy lehet elérni, ha a figyelem egy másodpercig sem csökken. Vezetnek a legfiatalabbak } Az utóbbi hónapok legjobb j teljesítményei a legfiatalabbak nevéhez fűződnek. Akik Budapesten, a gyár központjában tanfolyamon ismerték meg a tranzisztorállvány készítését, napi 3000 darabot is összeállítanak. A norma kétezer-hat- száz. Kovács Magdolnának és Kiss Rózsának már négyezret is sikerült egy-egy napon továbbadni. — Hatvanhárman végzik ezt a munkát — mondja a főmérnök —, a napi teljesítmény huszonöt doboz tranzisztoráll- vány. Egy-egy szállításra kész dobozban kétezer apró kis tranzisztor korongja csillog. Sok ezer figyelmes, munkában eltöltött másodperc eredménye. Nagy József
