Somogyi Néplap, 1968. július (25. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-18 / 167. szám

Csütörtök, 1968. július 18. 3 SOMOGYINÉPEAP Kemencék mellett ÖVIG MEZTELENEK, de sokszor úgy érzik, hogy az egy szál nadrág is sok. 45—50 fok lehet a munkate­remben, a kemencék körül azonban megközelíti a hetve­net. Gyors, kiszámított moz­dulatokkal végzi mindenki a dolgát, egy lépést sem tesz­nek fölöslegesen. Délután egy órakor látott munkához a fonyódi kenyér­gyárban a Madarász—Kri- zsán-brigád. Körülbelül haj­nali háromig dolgoznak. Nyol­cán vannak, egyik munkatár­suk szabadságát tölti, így he­lyette is dolgozniuk kell. Éj­félkor aztán munkába áll egy másik brigád is. nonstop mó­don folyik a sütés. — Június tizenötödike óta éjjel-nappal, ünnepnap—hét­köznap sütünk — mondja Csonka Árpád gyárvezető — tizennégy, tizenöt órát dol­goznak az embereink. Au­gusztus húszadikáig ilyen ná­lunk a főszezon. Nincs szakemberfölösleg, sőt... Nap mint nap ag­gódnak, nehogy valaki meg­betegedjen közülük, vagy el­romoljon egy gép, mert nem tudnak eleget tenni a hatal­mas rendelésnek. Ma például a többi között 18 000 zsem­lét. 28 000 kiflit, ezer vajast, 1428 fonott kalácsot, 600 t>e- recet, 260 kuglófot kell elké­szíteniük. Még felsorolni is sok. nem rruMcsinálni! A GÉPEK jó segítő­társnak bizonyulnak, meg­könnyítik a munkát. A zsem­leformázó mellett dölgozik Nagy Jenő és Gelencsér Já­nos, másod-, illetve harmad­éves ipari tanulók. Szabályos rendben adja ki szalagon a gép a gömbölyített zsemle­tésztát, ezeket rakják fürge kezekkel a kelesztőteknőbe, Szekeres Szilveszter dolgozik mellettük, arra ügyel, hogy soha ne maradjon tészta- massza nélkül a gép «•szája«. — Ilyen munkatempó mel­lett hogyan bírják ezt a hő­séget? — Megszoktuk már _ vá­l aszolják a tanulók anélkül, hogy egy percre is megállná- nak —, eleinte nagyon rossz volt. Aztán később hozzá­szoktunk. Ezt is meg kell csinálni valakinek. — A főszezonban szinte alig van szabad estéjük. Nem irigylik a többi fiatalt, akik ilyenkor szórakoznak a táncos helyeken? — Nem. Csak ma... Itt szerepel az Illés-együttes Fo­nyódon, és nem nézhetjük meg őket... Hideg szóda áll állandóan a pékek rendelkezésére. Volt olyan nap, hogy két ballon­nal is elfogyott. — Csak szódával tudjuk egy kicsit hűteni magunkat — kapcsolódik a beszélgetés­be Szekeres Szilveszter. — Bár van tusoló a gyárban, arra nem gondolhatunk, hogy időnként lezuhanyozzunk. A tészta nem engedi. Megindul a dagasztás, s folyamatosan kell menni a munkának. Még csak egy ventillátort se állíthatunk be, huzatot sem csinálhatunk, mert az ártana a tésztának. — Mennyit keres a fősze­zonban? — Hogy most mennvit ka­pok, azt nem tudom. Tavaly azonos időszakban mesvolt a négyezer-kilencszá7. forint. — Ezt az összeget azért ér­tékelni kell. — Az igaz. De úgy értékel­je, hogv mi egy hónán alatt két bónnnot dolgozunk. MADARÁSZ JENŐ egy hatalmas üstben fonott kalácshoz állítja össze az alapanyagot. Szinte gépiesen töri fel a tojásokat, öt-hat- százat naponta, ö különben univerzális pék, a munkafo­lyamat minden területén helyt tud állni. — Alig vagyunk otthon. Már nem is merünk az asz- szonyok szeme elé kerülni. Ha valaki tanácsot kér ma­tö'ltött benn, hazament, nem bírta tovább. Nappalra ipari tanulókból kisegítő műszakot is szervez­tek. Közülük maradt itt az étteremben Szalai László és Németh Győző. — Egy kicsit elfáradtunk — mondják —, mi, a kisegí- tősök ma tizenötezer kiflit sütöttünk. — Sokat kell dolgozni, s elég nehéz körülmények kö­zött. Nem bánták meg, hogy ezt a szakmát választották? Van könnyebb, kevesebb le­kötöttséggel járó foglalkozás is... Szalai László megrovóan néz: — Mi volna, ha mindenki így gondolkodna ...! — Igaz, hogy sokat kell dolgozni, de nehéz is — ve­szi át a szót Németh Győző —, de ha felszabadultunk, kétezer forint fölött kereshe­tünk. Itt Siófokon lehet is. Az biztos, ha az ember egy szép házat akar meg autót, akkor megállás nélkül kell dolgoznia. Ha nincs baj az egészséggel, akkor minden rendben van. *9 // KITÜNTETŐ CÍM... gától, hogy kihez menjen AVENDÉGLŐBEN puha, férjhez, péket ne javasoljon, mert később nagyon meg­szidják érte. Siófokon teljes kapacitás­sal sütik a kenyeret. Éjszaka van. Ahogy belépünk a gyár­ba, a friss kenyér illata fo­gad bennünket. A gyárveze­tőt nem találjuk. A portás tájékoztat, harminchat órát friss kenyeret kapok a va­csorához. Szalai László jut eszembe. Ahhoz, hogy a friss kenyér mindennap odakerül­jön asztalunkra, nagy szük­ség van a pékek fáradságot, hőséget nem ismerő munká­jára ... Strubl Márta A kitünte­tés az élet ki­emelkedő ese­ménye. Van­nak azonban, akik szeré­nyen elhall­gatják. Dr. Kordo- ványi Dezső­nek, a Bőr­és Nemibeteg- gondozó Inté­zet megyei ve­zetőjének em­beri magatar­tására is ez a jellemző. Köz­vetlen mun­katársain kí­vül bizonyára csak nagyon kevesen tud­ják, hogy pontosan hu­szonöt éve dolgozik ezen a poszton. Álig egy hó­napja köszön­tötték ebből az alkalomból. Igen kellemes, jóleső érzés ez, csakúgy,mint legutóbb a miniszteri kitüntető cím át­vétele is. Jellemzésképpen mégis — egy cseppnyi öniró­niával mostani beszélgeté­sünkre is célozva — ezt hal­lottam tőle: — Hát mit csináljunk, ezen is túl kell esni.. . Mint mindenen, amikor a személye valamilyen ok miatt középpontba kerül. Hi­szen nem csinált semmi kü­lönöset, nem hajtott végre nagy tetteket: dr. Kordová- nyi nem hős, nem híres em­ber. Dolgozó ember, több millió társához hasonlóan olyan, aki igyekszik becsü­lettel helytállni ott, ahol a társadalom számít a munká­jára, helytállására. Ennyi az egész ... Életútja néhány mondatba is belefér. Arra, hogy bőr­gyógyász szakorvos legyen, soha nem gondolt. A vélet­len hozta így. Még akkor, a negyvenes évek elején, ami­kor minden házasulandónak kötelező orvosi viszgálaton kellett részt vennie, mert a társadalomnak a tüdőbaj mellett a nemi betegség ará­nyai okozták a legtöbb gon­dot. — Huszonöt évvel ezelőtt foglalta el beosztását a ka­posvári kórház bőrosztályán, tizenhét éve pedig a gondozó élén. S ha már így sikerült, csináljuk alaposan, rende­sen ... Mindössze ennyi az, Kitöltetlen kérdőívek PIACKUTATÁSI TÖREKVÉSEK AZ AGROKER-NÉL A gazdaságirányítás reform­jából következően megválto­zott az idén a termelőszövet­kezetek és a velük üzleti vi­szonyban álló vállalatok, üze­mek munkakapcsolata is. A változás új helyzet elé állítja a partnereket. Fontos, hogy mindkét fél korrekt legyen, megtartsa a feltételeket, s köl­csönösen segítse egymást. Ho­gyan valósul meg mindez az AGROKER és a termelőszö­vetkezetek viszonylatában? — erről beszélgettünk Urai Fe­renccel, a vállalat igazgatójá­val. — Milyen új vonásokat hoztak a változások, s azok milyen hatással voltak a vállalatra? — Azzal kezdem, ami szá­munkra meglehetősen kelle­metlen volt. A gépállomások átszervezésekor úgy volt, hogy Somogybán végzik a jövőben a lánctalpas traktorok nagyja­vítását. Ennek megfelelően rendezkedtünk be, mintegy 13 millió forint értékű alkatrészt rendeltünk a lángtalpasok ja­vításához Ám ezeknek a trak­toroknak a javításával más megyében levő gépjavító állo­mást bíztak meg, így a raktá­juk munkastílusunkat is. Több száz millió forint értékű árut hozunk forgalomba évente, s hogy mindig megkaphassák a vásárlók az igényeknek meg­felelő cikkeket, szakembereket bízunk meg az információk összegyűjtésével a megyében. Magyarán tehát piackutatási ron maradt hétmillió forint törekvésről van szó. Köteles­értékű speciális alkatrész amelyet senki sem vesz át tő lünk. Mindenesetre most má sokkal megalapozottabban le hét tárgyalni áruigényekrő! rendeződtek a kezdeti problé­mák. Tervezzük például, hogy a Somogy megyei Mezőgazda- sági Gépjavító Vállalattal le­gyártatunk egyes, nehezen be­szerezhető gépalkatrészeket hogy így is segítsük a terme­lőüzemek ellátását. Ugyani r ellátó-kereskedelmá szervezed a miénk, s ez meghatározza hogy mit kell tennünk a jövő­ben. Ezért módosítani kíván­■'•égünknek érezzük, hogy meg tanítsuk az üzemeltetőket a nálunk vásárolt gépek alkal­mazására, az erő- és munkagé­pek helyes párosítására, a mű­trágyák és a növényvédő sze­rek helyes felhasználására. Ügy tudom, a gazdasá­gok kérték már a válla­latot, létesítsen alkatrészt era- katot egy-egy körzetben, hogy könnyebben hozzájussanak a kívánt áruhoz. Van erre lehe­tőség? Egymillió forint pecsenyekacsából Huszonnégyezer pecsenyekacsát nevelnek az ádándi Aranykalász Tsz halastaván az idén. A háromhetes kacsák máris elérték az egykilós átlagsúlyt. Pecsenyekacsából egy­millió forintos bevétele« «ámít » tab — Ezt az országos áruala­pok mennyisége és választéka egyelőre — sajnos — nem te­szi lehetővé. Jónak bizonyult viszont a vállalat korábban rendszeresített túrajárata: egy-egy út alkalmával hat-hét szövetkezethez szállítottuk ki a hiányzó alkatrészeket. Ezt a módszert felújítjuk, s megkü­lönböztetett ellátásban része­sítjük a termelőszövetkezeti gépjavító társulásokat © Milyen a gépi ellátás? Mire számíthatnak a nagyüzemek? — Az előző évekhez képest sokat javult a nyári betakarí­tó gépek alkatrészellátása. Az igényelt kombájnok az aratás megkezdéséig mind megérkez­tek a gazdaságokba. A szoká­sosnál nagyobb az érdeklődés az idén az öntöző berendezé­sek iránt, s ez a rendkívüli szárazság miatt érthető. Hogy az igényeket nem elégíthetjük ki, annak az az oka, hogy az elmúlt öt év kereslethiánya a gyártást is mérsékelte. Keve­set vettek, hát keveset is gyár­tottak belőle. Ennek a követ­kezménye érződik most a komplett berendezés és az al­katrész vonatkozásában egy­aránt O Milyen műlrágyaellá- tásra számíthatnak a ^gazdaságok? — Ez az a terület, ahol úgy látszik, nem tudtuk megértet­ni szándékunkat. Mi arra tö­rekszünk, hogy minél több mű­trágyát kapjanak a megye gazdaságai,. mert tudjuk, hogy nagy szükségük van rá. Ki is küldtük a kérdőíveket min­denhova, felsoroltuk, milyen a választék, miből rendelhetnek a következő évre. Főhatósá­gunk pontos igénylést kért, hi­szen ennek alapján fordulhat­nak a hazai és a külföldi gyá­rakhoz a rendelésekkel. A több mint kétszáz termelőszö­vetkezet közül határidőre alig több mint száz, később pedig negyven küldte meg a kitöl­tött kérdőíveket. Kénytelenek voltunk tapasztalatai számok­kal kiegészíteni ezeket az igé­nyeket, s így 20 000 vagon ve­gyes műtrágyát kértünk a jö­vő évre az idei 15 700 vagon­nal szemben. Pontosabb tájé­koztatást kérünk a szövetkeze­ti vezetőktől, mindenekelőtt szövetkezetek tagsága érdeké­ben. „ „ H. F. ami a nevéhez fűződik, álta^ lánosságban. És mellesleg a munkája eredménye. Ez a »mellesleg« a gya­korlatban azt jelenti, hogy Somogy megyében 1S56 és 1964 között sikerült teljesen felszámolni a legsúlyosabb nemi betegséget, a vérbajt. Ez alatt az idő alatt egyetlen friss megbetegedést sem je­löl a statisztika; Ugyanakkor a másik leggyakoribb bajt, a gonorrhea előfordulását is csaknem ötven százalékkal az országos átlag alá sikerűit szorítani. Üjabban a szifilisz ismét előretört. Mi a helyzet me­gyénkben? — Szórványosan akadt egy-egy eset, de ezeket si­került viszonylag gyorsan földeríteni. Országosan saj­nos mások az arányok: 1967- ben négyszáz friss megbete­gedés történt, 85 százaléka a fővárosban. — A nemibeteg-gondozás mellett mi tartozik még a munkaköréhez? — A bőrbetegségek gyó­gyítása, a -betegellátás. Nap­jainkban ez adja a munka nagyobb részét. A fejlődés, az iparosodás, a városiasodás újabb bőrbetegségeket pro­dukál. Ezek és a nemi betegségeit teljes felszámolása áll a fő­orvos törekvéseinek fókuszá­ban. Arra a kérdésbe, ho­gyan telik el egy hétköznap­ja, mindössze annyit tudtam meg, hogy reggel eljön ott­honról, és többnyire csak este találkozik a családjá­val. Az intézetben hat, me­gyei sportorvosként pedig két órát tölt naponta rende­léssel. Szabad idejében fizikai munkát végez a legszíveseb­ben, balatonmáriai kertjé­ben. Azt már korábbi isme­retségünk alapján tudom ró­la, hogy érdeklődőként élén­ken figyelemmel kíséri a művészeti életet ebben a vá­rosban, ahol több mint ve­gyed százada él és dúljczí'-. A munkájának, a hivatá­sának él. Kiegyensúlyozott, megelégedett ember benyo­mását kelti. Van-e valami­lyen vágya, terve? — kérdez­tem. így válaszolt: — Minél kevesebb legyen a betegünk. — Nem az elfog­laltságunk miatt, hanem azért, hogy minél több ener­giát fordíthassunk a neve­lésre, felvilágosításra, a megelőzésre. Ami a munkát illeti: jó érzés segíteni má­sokon és tudni, hogy a be­tegek szeretnek: bíznak az emberben, tisztelik... Hát ezért is érdemes dolgozni. Néhány napja sebtében nyolc-tíz ismerősnek elújsá­goltam, hogy dr. Kordoványi Dezsőt az egészségügyi mi­niszter érdemes orvos cím­mel tüntette ki. Megfigyel­tem: az emberek tekintete — egészségügyieké és nem szak­mabelieké — őszinte örömre nyílt. Es ez megtetézi a hivata­los elismerést. Wallinger Endre A Kaposvári Cukorgyár értesíti mindazokat a férfi és női munkavállalókat, akik a fo­lyó évben a répafeldolgozási időszakban munkát kí­vánnak vállalni, felvételük biztosítása végett jelentkezzenek a gyár munkaügyi osztályán. JELENTKEZÉS CSAK SZEMÉLYESEN TÖRTÉNHET, vidéki dolgozók vasúti és autóbuszköltségét a gyár megtéríti abban az esetben, ha ténylegesen munkába is állnak. Azoknak a vidéki és helybeli dolgozóknak, akiknek a gyár felszólítást küldött és a válasz-levelezőlapot visz- szaküldték, JELENTKEZNI ÜK NEM KELL! (7282)

Next

/
Thumbnails
Contents