Somogyi Néplap, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-16 / 140. szám

Vasárnap, 1968. június 16. SOMOGYI NTSVLAV Irány a VIT Öten Szófiába HARANGOZD MARGIT. Az, hogy a VIT-re utazom, nem­csak kitüntetés, hanem mérce is. Munkámnak, törekvésem­nek a mércéje. A KISZ-tag- ság, a falu lakossága együtt örül velem. Én pedig megpró­bálok mindent megismerni, észre venni, amit csak lehet. Sok fiatallal akarok barátsá­got kötni, és járni a városo­kat, megnézni a régészeti dolgokat _ mondja Harango­zó Margit, az egyik VIT-kül- dött. Harangozó Margit a so- mogybabodi KISZ-szervezet titkára. 1966 őszétől (miután leérettségizett) vezeti a falu fiataljait. Jelenleg a helyi termelőszövetkezetben admi­nisztrátor. Ott él, dolgozik a fiatalok között, ismeri vágyai­kat. A KISZ-tagság pedig sze­reti Margitot. — Még álmodni se mertem volna, hogy én leszek az egyik — mondja —, kis falu a miénk, s bizony a munka sem valami mutatós ilyen helyen. Itt telepedtünk le Babodon, én is itt maradok most már. Életem egyik legszebb utazá­sát ennek a falunak köszön­hetem ... — Ha régóta dolgozik az ember az ifjúsági mozgalom­ban. önmagában érez mindig valami várakozásfélét. Ha nem is gondol rá, nem is mondja ki, mindig remél va­lami szépet, valami meghatót munkája elismeréséül. Nekem ez lesz... KOSA ROZSA hét éve, 1961- től KISZ-tag, s azóta sok funk­ciót írt már a KISZ-tagság mellé. Az általános iskola el­végzése után az Élelmiszer­kiskereskedelmi Vállalathoz került, majd 1963-ban a mos­tani Híradástechnikai Vállalat elődjéhez ment Azóta ott dolgozik. 1964-ben csúcsveze- tőségi tagnak választották meg a vállalat KlSZ-fiafaijai, az idén pedig csúcstitkárrá. 1967-ben a párt is soraiba fo­gadta. Három műszakos állás­ban meós, de amellett tanul is. S minden városi rendezvé­nyen ott van, mozgósítja a vállalat fiataljait. _ Sok izgalommal, készü­lődéssel jár az ilyen utazás. Mint nő hadd jegyezzem meg. csodálatos a ruhánk, drapp színű kosztüm, zsabós blúzzal, modem fazon. Bár már fölve­hetnénk és indulnánk! A Fe­kete-tenger után nagyon vá­gyódom. de minden érdekel. Hiszen először leszek külföl­dön ... — Engem már csak úgy em­legetnek Somogybán, hogy az állandó VIT-küldött. Roppant peches voltam. 1966-ban az algériai VIT-re küldtek vol­na, készülődés, izgalom; el­maradt. Aztán, hogy Ghánába megyünk. Ismét készülődés, izgalom, ismét elmaradt. Na, talán most kijutok már... VIDAK MIHÁLY, a me­gyei pártbizottság párt- és tömegszervezetek osztályának politikai munkatársa régi har­cosa az ifjúsági mozgalom­nak. Ha az úttörő éveit is be­leszámoljuk, több mint húsz éve. 1950-ben beiratkozott a Nagykanizsai Mezőgazdasági Technikumba, majd a Há­romfai Állami Gazdaságba került gyakornoknak. Ott dol­gozott 1958-ig. Jó munkájáért a nagyatádi járási KISZ-bi- zottságra hívták. 1959 júliusá­tól 1987-ig a járási ■ KlSZ-bi- zottság titkári teendőit' látta el. A nagyatádi járás KISZ- apparátusát fegyelmezett munkájáért, önálló kezdemé­nyezéseiért a legjobb KISZ- bizottságok közé sorolják a megyében. S ennek kialakítá­sában Vidák Mihálynak út­törő szerepe volt. Derekas munkája elismeréseként ke­rült egy még felelősségtelje­sebb posztra, a megyei párt- bizottságra. — Ha az ifjúsággal foglal­kozik az ember, sosem öreg­szik meg. Itt a megyei párt­bizottságon is a KISZ-munka ellenőrzése a feladatom. És ez fiatalít. A VIT? Ilyen külpoli­tikai körülmények között je­lentős lesz az idei régen ter­vezett VIT. Szeretnék, ahány fiatallal csak lehet, szót vál­tani, ha kell, vitatkozni. Nagy felelősség az országot képvi­selni egy ilyen óriás találko­zón, de felejthetetlen emlék is... — Vidák Mihály volt az elődöm, s most együtt uta­zunk a VIT-re is. Már több­ször voltam külföldön: a Szovjetunióban, Csehszlová­kiában, Lengyelországban, de ez az út más. Ez mindegyik­nél több lesz, érzem. Ezer meg ezer fiatal, gyűlések, já­tékok. Lehet, hogy nekem a legszebb búcsúztató lesz a fiatalságtól, bár még nem ér­zem magam öregnek har­minckét évesen sem. B Ali AI JÁNOS, a nagyatádi járási KISZ-bizottság titkára. Előzőleg, a gimnázium elvég­zése után a cérnagyárban dol­gozott. ott volt KISZ-titkár. A katonaságnál is aktívan te­vékenykedett az ifjúsági moz­galomban. Leszerelése után, 1959-ben került a járási KISZ- bizottságra politikai munka­társnak. 1967-től pedig ő irá­nyítja a járás KlSZ-szerveze- teinek munkáját. Családapa, és precíz, pontos vezető. — Egy kicsit nehéz össze­egyeztetni a kettőt. Gyakran jön velem a család is, ha hét végén elfoglaltságom van. Szeretem a munkámat, pedig emellett már jóformán nem is jut idő kedvenc szórakozá­saimra, a futballra és az ol­vasásra. A VIT évekre vissza­menőleg kárpótol majd... — Lehet, hogy azért, mert mezőgazdasági szakember va­gyok, de a VIT és Bulgária rögtön sok fiatalt és sok ró­zsát juttatott eszembe. Sok élményt és szakmai tapaszta­latot szeretnék hazahozni. Jó lenne megismerni a bulgár kertészetet és a nagyüzeme­ket is. Persze elsősorban nem ezt. Hiszen szavakkal kifejez­ni azt, amikor munkánkat így jutalmazzák, nem lehet. SÖLLEI JÁNOS, az oszto- páni KISZ-szervezet titkára. Ugyancsak gazdag mozgalmi múltra tekinthet vissza. 1961: Csurgón befejezte a mezőgaz­dasági szakiskolát, ez alatt az idő alatt a járási KlSZ-bizott- ság ifjúgárdistája volt. 1962: a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban tanúi, a KISZ- szervezet szervező titkára. 1964-ben államvizsgázott. Eb­ben az évben már Osztopán- ban dolgozik, itt KlSZ-titkár- rá választják. Közben kato­naság, a leszerelés után, 1967 szeptemberétől ismét KISZ- titkár Osztopánban. Letelepe­dett a faluban, a termelőszö­vetkezet főállattenyésztője. Párttag, és lelkes vezetője a fiataloknak. — Mindig egy összekuszáló- dott, nemtörődöm KlSZ-szer- vezetet vettem át. A tagok nyilvántartását kellett ren­dezni, társadalmi munkát vál­lalni, hogy kivívjuk a KISZ- szervezet tekintélyét a község vezetői és lakói előtt. Jó lenne, ha ez a szép kitüntetés is azt jelentené, hogy sikerül. Köny- nyebb’szívvel utazik az ember, ha érzi, érdemes volt. .. Öten utaznak Somogybái Szófiába. A megye ifjúkom- munistáinak küldöttei ők. S bizonyára méltóan képviselik majd KISZ-fiataljainkat. Mind az öten először ünnepélyesen, meghatódva, s csak aztán be­széltek fiatalosan, vidáman a várakozásteli útról. Bán Zsuzsa Csehszlovák szövetkezeti vezetők Somogyin A héten Siófokon meg Ta- bon az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetnél ta­pasztalatcsere-látogatást tett egy vezetőtársának kíséreté­ben Karel Novak, a Csehszlo­vák Fogyasztási Szövetkezetek brnoi területi szövetségének elnöke. A vendégek a siófoki és a tabi szövetkezet számos kiskereskedelmi és vendéglátó egységét, s Tabon több ipari üzemet látogattak meg Takács Andrásnak, a Győr megyei és Bogó Lászlónak, a Somogy me­gyei MÉSZÖV igazgatósága el­nökének társaságában. A látogatás és az azt követő megbeszélések során a két szö­vetkezet fölépítését, áruellá- tási és egyéb irányú tevékeny­ségét tanulmányozták, s köl­csönösen kicserélték tapaszta­lataikat, illetve nézeteiket. A vendégek búcsúzóul annak a véleményüknek adtak hangot, hogy jó benyomásokat és ked­vező tapasztalatokat szereztek Somogybán. Újjászületik egy gyár Befejezéshez közeledik a váci Forte Fotokémiai Gyár 350 millió forintba kerülő bővítése, korszerűsítése. Az új­jászülető gyár termelése két és félszeresére nő a rekonst­rukció eredményeként. Képű nkön; az emulziófőző üzem­rész, előterében pedig a papír öntő részleg fél-boltíves szárí­tókályhája. ÁLL A HÁZ Lakásépítés vállalati segítséggel LÁTOGATÁS AZ ELSŐ BEKÖLTÖZŐNÉL Műszaki átadás van. Itt-ott még takarítanak. Külsőségei­ben nem különböznek a hiva­talos formaságok a többi át­adási folyamattól. Ami meg­különbözteti a környező álla­mi és szövetkezeti lakását­adástól a tizennyolc otthont magában foglaló épületet, az az, hogy vállalati segítséggel készült. A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat építette — saját dolgozóinak. A második emelet 3. számú ajtón kopogtatok. Kismama nyit ajtót. Névtábla ugyan még nincs, de tudom a ne­Moszkvai út után KIÁLLÍTÁS A SZOKOLNYIKI PARKBAN Jó állapotban levő felújított és május 4-én vizsgázott RÁBA SPECIAL 3 tonnás teher­gépkocsi eladó Érdeklődni lehet mun­kanapokon reggel 8 órá­tól délután 4 óráig. La­káskarbantartó Ktsz, Budapest, XIII., Hege­dűs Gyula u. 9 (Somo­gyi). Telefon: 110-844. (272) A moszkvai Szokolnyiki parkban rendezték meg az INTERBITMAS nemzetközi szolgáltatóipari gépkiállítást, ahol Európa ipari országain kívül az Egyesült Államok és Japán is képviseltette magát. A szolgáltatóipari gépek nagy seregszemléjén a tisztítás­technika legkorszerűbb be­rendezéseit is kiállították. Kassai László, a kaposvári Fatyolat igazgatója és Hor­váth László, a vállalat főmér­nöke nemrég érkezett meg háromnapos moszkvai útjá­ról. Az apró ajándékokon, az értékes szakmai tapasztalato­kon kívül kellemes emlékeket is hoztak magukkal. — Kevés volt az időnk, és ebből is két teljes napot szen­teltünk a szakmának — mond­ja az igazgató. — Megnéztük a kiállítást, ahhoz, hogy min­dent lássunk, ami érdekel ben­nünket, másfél napra volt szükség. Fél napot pedig egy moszkvai mosodában töltöt­tünk. Azzal a céllal indultunk el, hogy tájékozódjunk, hol tart ma a tisztítástechnika, milyen gépek, gépsorok dol­goznak a világ legkorszerűbb mosodáiban. Mosóutca — Jobbnál jobb megoldású, nagy teljesítményű ipari mo­sógépeket láttunk — folytatja az igazgató szavait Horváth László főmérnök. — A prog­ramozható lyukkártyás gépek maguk melegítik megfelelő hőfokra » vuei, a mosás ide­jét, a szárítás formáját a ru­hafélék fajtáihoz igazítják. Egyszóval ezek a gépek olvas­nak a lyukkáríyáról, híven követik az ember közvetett utasításait Ezek képviselik a jelenlegi világszínvonalat. A mosóutcát — ez már a jövő gépsora — a legmoder­nebb berendezésnek tartják. Kezeléséhez, üzemben tartá­sához két ember kell, és óriási a teljesítménye. Mindössze a mosnivaló berakása és a va­salt, összehajtogatott ruhák elszedése nem gépesített. Elő­nye minden más berendezés­sel szemben, hogy közben nem kell a vizes ruhát áthordani a szárítógépbe, a szárítógépről a csomagolóba. A ruhanemű­nek egyetlen »utcát-« kell vé­gigjárnia. Korszerűsítés előtt A kaposvári Patyolat mo­sodája elavult, a növekvő mennyiségi és minőségi kö­vetelményeknek már csak nagy erőfeszítések árán tud eleget tenni. A korszerűsítési munkákra 1969 és 1971 között kerül sor, és ez adott külö­nös jelentőséget ennek a moszkvai útnak. S mivel a tőkésországokból behozott gépi berendezések után 150 százalékos banki letétet kell fizetni, a vállalat vezetői ért­hetően a szocialista országok mosodai felszerelésed, gépso­rai után érdeklődtek inkább. A szovjet karusszel mosodák — amilyeneket működés köz­ben is láttak — nagy teljesít­ményre képesek, többnyire automatizáltak. — A Magyarországon még ismeretlen víztelenítők és szállítópályák mellett az NDK tisztítástechnikai gépsorai ra­gadták meg a figyelmünket — mondja az igazgató. — Ezek megfelelnek a jelenlegi vi­lágszínvonalnak ugyanúgy, mint a csehszlovák gyártmá­nyú berendezések. Ha azóta a mosodánkban járok, mindig erre gondolok, és ilyenkor ér­zem. mennyire megöregedett a gépparkunk. Reklamáció nélkül — A moszkvai mosodában, ahol fél napot töltöttünk, egy műszakban 300 mázsa ruhát mosnak ki — emlékezik visz- sza a főmérnök. — Nálunk az egyik legnagyobb vidéki Pa­tyolatnál csak 26 mázsát A gépesítés többnyire a nehéz fizikai munkától kíméli mega moszkvai mosoda dolgozóit. — A szakmai tapasztalatok mellett természetesen nagyon sok kellemes élményben is volt részünk — teszi hozzá az elmondottakhoz. A szovjet fő­város nevezetességeinek ugyan­csak egy részét ismerhettük meg, ám ez elég volt ahhoz, hogy az emberben megszü­lessen az elhatározás, Moszk­vát még újra kell látni. Az építkezés, a város méretei le- nyűgözőek, a Kreml tornyai, a Moszkva folyó partja fe­lejthetetlenek. Hngy József vét. Üjhelyi Ferencnének hív­ják. Lenn mondták, hogy ók az első beköltözők. A fiatal- asszony abbahagyja a parket­ta lakkozását. — Hívom a férjemet — mondja —, itt van valahol. Szemügyre veszem a nagy­szobát. Érdekessé teszi az a néhány vékony rúd, amely a mennyezettől a parkettáig ér. A velük szembeniévé fal va­kolatlan, vörös színű. — A rudakra virágokat te­szünk: itt lesz az olvasósa­rok — jegyzi meg az asszony­ka. Bekukkant egy magas, erős férfi: — Jó ez a lakk? kérdi Üj- helyinétől, aki már a lakást majdnem teljesen fellakkozta. — Nagyon — feleli az asz­szony. — No, akkor az én asszo­nyom is ilyet kíván majd ... — Lépcsőházbeli lesz — mondja később Üjhelyiné. So­mogyi Ferenc a neve. Fizikai munkás, ők végezték a fűtés- és* gázszerelést az épületben. A férj veszi át a szót. — Vállalatunk vezetői elha­tározták, seg,tenek megoldani a dolgozók lakásproblémáját a szövetkezeti lakásépítéshez hasonló módon. Közölték, hogy részben nyereségből, részben hitelből biztosítják egyelőre egy 18 lakásos épületre a pénzt. A benevezőknek havi négy-ötszáz forintos részletek­ben kell törleszteni a tarto­zást. Azt is tudomásunkra hozták, hogy tízezer forint tá­mogatást adnak minden egyes igénylőnek. Ezt nem kell visz- szafizetni. Továbbá családon­ként tízezer forint értékű tár­sadalmi munkát is beszámíta­nak. — Élt a lehetőséggel? — kérdem. — Egészen tízezer forint értékű társadalmi munkát nem végeztem, de elég sokat dolgoztam itt. Én csináltam a termelési főosztály vezetőm­mel a válaszfalakat. Főként a víz-, a gázvezeték-szerelésnél, a vakolásnál és a válaszfal építésénél lehetett közremű­ködni. A válaszfalakra pillantok. Mi volt a kőművesek vélemé­nye a műszakiak »kőműveske­déséről«. — Azt mondták, csak min­dig ilyen jó válaszfalak ké­szülnének. Nevetve hozzáteszi: — Per­sze az igazi kritikusok az asz­talosok. Az ajtók beépítésekor látják, jól dolgoztak-e a fal- rakök. Egy kk«^ tovább tar; tott a kelleténél az illesztés, de sikerült... — Hallottam a vállalat párttitkárától, hogy példaké­pül lehetne állítani a munká­sok elé ezt az épületet: így kell építkezni — jegyzem meg. — Igen — feleli —, takaré­koskodtunk az anyaggal. An­nak ellenére, hogy a típuster­vet átdolgoztuk, határidő előtt másfél hónappal elkészült a létesítmény. Egyébként az utóbbi művelet — az átterve­zés — eredményeként egy fél szobával és egy étkezőfülké­vel nagyobb lett a lakás: az enyém két és fél szoba — .ma­gyarázza. Amikor a fürdőszoba felé invitálnak, hogy nézzem jól meg, arra gondolok, hogy az összefogás ragyogó példája a Kalinyin lakótelepnek ez a szép vonalú épülete. Itt min­denki megtette a magáét. Az igazgató közbenjárására olcsó telket adott a tanács. A párt­titkár, áz szb-titkár Győrből hozott tapasztalatokat az ot­tani testvérvállalattól. A ter­vezők, a kivitelezők is képes­ségük maximumát nyújtották. És íme, áll a ház. Talán a kö­vetkező tizennyolc lakásnál is így lesz. Ugyanis folytatni akarják a vállalati segítséggel történő lakásépítést. — Ide kerül egy melegítő — mondja az új otthon gaz­dája, a kék csempével kira­kott fürdőszobában. Ha meg­jön a gáz, itt minden csapból meleg víz folyik. Látom, élvezik a kalauzo­lást, szinte el is felejtik, hogy a Vöröshadsereg útjáról, ahol mindeddig egy kis szobácská­bán szűkösködtek, hamarosan indítani kell a bútorszállító­kat, hogy mire a lakk felszá­rad, itt legyenek. Üjhelyi Fe­renc ma este már itt tér nyugovóra. Holnap nem kell korán kelnie. Csak kilép a la­kásból és a munkahelyén lesz. Ugyanis a Kalinyin lakótele­pen építésvezető. Szegedi Nándor (keszthelyi fehér) nagy mennyiségben Ar megegyezés szerint. Üj Barázda Tsz, Há­romfa. Telefon; 6. _______________ (5646)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents