Somogyi Néplap, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-15 / 139. szám
Szombat, 1968. június 15. 3 SOMOGYI NÉPLAP A legszebb üzlet Kaposváron Megnyílt a Vaszary János bemutató terem A Vaszary János terem és a Balaton festői című kollektív kiállítás ünnepélyes megnyitásán Németh Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára mondott beszédet. Németh Ferenc elvtárs beszéde — Tisztelt ünneplő közönség! Kedves elvtársak, barátaim! Egyre szépülő és korszerűsödő városunk kulturális életének újabb jelentős eseményére: a Képcsarnok Vállalat Vaszary János bemutató termének megnyitójára gyűltünk ma össze. Az új létesítmények avatása szinte , mindennapossá vált hazánkban, népünk mégsem tekinti szürkének, megkopottnak és fölöslegesnek ezeket a hivatalos aktusokat, mert minden létesítményben a maga vágyainak, álmainak megtestesülését látja. Mai ünnepségünk többszörös öröm, mert olyan létesítmény megnyitását köszöntjük, amely az általános fejlődéshez képest elmaradott látás- és lakáskultúra fejlesztéséhez nyújt majd sokoldalú segítséget Elismerés illeti a Képcsarnok Vállalatot, mert nem sajnálta a fáradságot és az anyagi áldozatot sem; mindent megtett azért, hogy Kaposvárnak korszerű bemutató terme legyen. A Képcsarnok Vállalat e nagyszerű tette egybe esik pártunk művelődéspolitikai célkitűzéseivel. Híven szolgálja a Somogy megyei Pártbizottság által meghirdetett Tegyünk többet Somogyért!-moz- galom mind teljesebb megvalósulását, azt a nemes gondolatot, hogy városunk a képző- művészeti hagyományok méltó folytatója legyen. — Kedves elvtársak! A kommunisták mindig az ember, az emberiség teljes fölemeléséért küzdöttek. Ebből következik, hogy a kommunisták mindig élharcosai voltak az igazi kultúra, a valóban értékes művészet terjesztésének is. Legelőször a dicsőséges Magyar Tanácsköztársaság adta ennek tanújelét, amely a magyar nép történetében először tette lehetővé, hogy a kultúra értékei közkinccsé váljanak. Pártunk 1945 után a szocialista kulturális forradalom meghirdetésével megnyitotta a zsilipeket népünk minden oldalú művelődése előtt. Ez a folyamat a művészeti kultúra minden eddiginél szélesebb alapjait vetette meg. Művelődéspolitikánk hatására nagymértékben nőtt a dolgozó tömegek általános műveltsége, szakismerete és művelődési igénye. De meg kell állapítanunk, hogy egyes társadalmi rétegek művészi ízlése még hagy kívánni valót. Az eddigieknél sokkal nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk tehát a szocialista művészeti tömeg- ízlés fejlesztésére. A múltban nemegyszer giccsel és üres látványosságokkal traktálta népünket az uralkodó osztály, a munkásság és a parasztság gyakorlatilag el volt zárva a művészetek igazi forrásaitól. Lenin ma is érvényben levő bölcs intelme így hangzott: »A mi munkásaink és parasztjaink többet érdemelnek, mint látványosságokat. Jogot széreztek az igazi nagy művészetre.« A mi küldetésünk az, hogy megteremtsük a művészetek értéséhez, élvezéséhez és birtoklásához való jog gyakorlatának lehetőségét. Ezt szolgálja pártunk egész politikája, ezen belül művelődési politikája, ezt szolgálják az ilyen és ehhez hasonló létesítmények is. A művészeti izlésne- velésben jelentős szerep vár a most megnyíló Vaszary János teremre. Feladata semmiképpen sem egyoldalú kereskedelmi tevékenység. E létesítmény működésének kapcsolódnia kell a rádióban, a televízióban, az országos és a megyei sajtóban, a könyvtárakban, a különböző képző-, fotó-, ipar- és népművészeti kiállítások, esztétikai előadások és viták keretében folyó ízlés neveléshez. A Vaszary terem váljon a mai képzőművészet és iparművészet magas szintű alkotásainak propagáló és árusító helyévé, a megye itt élő és elszármazott művészeinek kiállító otthonává, vitafórumává és találkozó helyévé, a tömegek szocialista jellegű esztétikai nevelésének egyik fontos forrásává. Rendszeresen rendezzenek benne kamarakiállításokat, a mostanihoz hasonlóan. A képzőművészet ápolása Vaszary János, Rippl-Rónai József, Balázs János, Zichy Mihály, Rudnai Gyula, Ber- náth Aurél városában, megyéjében szinte természetes követelmény. A felszabadulás előtti Kaposvár nem vonzotta falai közé a művészeket. Rippl-Rónain kívül egyetlen neves művész sem telepedett lyen közömbösséggel és nemtörődömséggel találkozunk, valahányszor a képzőművészet problémái kerülnek napirendre. Számtalan fórumon elhangzott már, több megállapodás is született például arra, hogy évenként legalább egy-két műterem-lakással segítsünk ifjú, tehetséges művészeink helyzetén, készítsük elő újabb és újabb képzőművészek somogyi letelepedését. Sajnos törekvéseink nem jártak mindenkor a kívánt sikerrel. Joggal elvárjuk, hogy most már tettek kövessék a többszöri megállapodást. Szeretnénk remélni, hogy 1963-ban megépül az első műterem-lakás Kaposváron. A Vaszary bemutató terem szép színfoltja lesz városunknak. De önmagában nem oldja meg több évtizedes gondjainkat. Reméljük azt is, hogy a Rippl-Rónai Múzeum raktárában nem porosodnak tovább a nagy művész remekbe sikerült alkotásai, hanem a korábbi tervek szerint a közeljövőben önálló Rippl-Rónai-képtár tárlatok segítsék elő népünk ízléskultúrájának fejlesztését. A sok javaslat elhangzása után most már ideje, hogy képzőművészeti telepet hozzunk létre a Balaton partján. ösztönözzük, állami szerveinket, hogy kezdeménye- zően lépjenek fel, és a Művészeti Alaptól segítséget kérve mielőbb adjanak otthont szépséges Balatonunk partján a somogyi, a hazai és a külföldi képzőművészeknek is. Az ő itt készült alkotásaikból évente rendezhetnénk szemet gyönyörködtető, kiállításokat. S ezáltal is öregbíthetnénk megyénk hírét. Biztosítani kell, hogy az idegenforgalom somogyi központjában, Siófokon, egy-két éven belül az ittenihez hasonló bemutató termet avathassunk a bel- és külföldi üdülők örömére. Hisszük, hogy a Művészeti Alap anyagi hozzájárulásával is méltányolja a megye és a Képcsarnok Vállalat nemes törekvését. Segíteni fogjuk tehát a megye képzőművészeti életének fejlődését. Cserébe azt kérjük művészeinktől, hogy érezzék otthonosnak a mi megyénket, legyenek méltó folytatói Rippl- Rónai és Vaszary örökségének. A munkásmozgalmi és más történelmi hagyományok ápolása fontos kötelességünk. Ezért a múzeumaink állapotán is sürgősen javítani, változtatni kell, hogy külső és belső megjelenési formájukban egyaránt feleljenek meg funkciójuknak. Nagy nemzetközi és nemzeti évfordulókra készülünk. Köztudomású, hogy Somogy és Kaposvár rendkívül gazdag munkásmozgalmi hagyományokban. Jó volna, ha képzőművészeink már most készülnének a Tanácsköztársaság 50. és a felszabadulás 25. évfordulójára, és művészi alkotásaikkal március 21-én, majd 1970 tavaszán léphetnének a közönség elé A Vaszary terem dolgozóit pedig ez ünnepség alkalmából kérjük: Kövessenek el mindent, hogy a Rippl-Rónai által külföldön is ismertté vált városunkban az emberek szeressék korunk mai, haladó — mindenekelőtt szocialista-realista — művészetét. Várjuk és reméljük, hogy vállalataink, ipari és mező- gazdasági üzemeink az eddiginél nagyobb figyelemmel fordulnak a képző- és iparművészeti alkotások felé, és vásárlásaikkal is gondoskodnak arról, hogy munkahelyükön minél több és szebb műalkotás segítse elő dolgozóik lá- táskultűrájának fejlődését. Ezekkel a gondolatokkal nyitom meg a Vaszary Jánosról, városunk szülöttéről elnevezett korszerű, szép bemutató termet és a Balaton festői című kiállítást. Kívánom, hogy mindkettő nagyon sok művészi élményt és örömet szerezzen a város és a megye dolgozóinak. Ezután a megnyitó közönsége megtekintette az átalakított üzletet és a Balaton festői című kollektív kiállítást. le itt hosszabb időre. Most azonban — törekvéseinknek megfelelően — a fiatal és tehetséges képzőművészek egész sora él és alkot városunkban. Mi ösztönözni akarjuk őket, megbecsülni és támogatni, hogy minél több és népünk alkotásvágyát kifejező művet hozzanak létre megyénkben. E műgonddal berendezett, ízléses bemutató terem figyelmeztető jelzés is valameny- nyiünk számára. A megyei pártbizottság hosszú évek óta nagy erőfeszítéseket tesz a megye kulturális életének minden oldalú fejlesztéséért, ezen belül a képzőművészet kibontakozásáért. Mégis azt kell mondanunk, hogy sok henyílik Kaposváron, amelynek feltételeit megteremteni most már mulaszthatatlan kötelesség. Most már nemcsak beszélni kell a haladó képzőművészeti hagyományok ápolásáról. Cselekedni kell. Sajnos a megye és a város felszabadulás előtti vezetői nem igyekeztek művészi szobrokkal, más képzőművészeti alkotásokkal gazdagítani városunkat. A fejlődés ellenére ma sem dicsekedhetünk. Sok évtizedes mulasztást akarunk pótolni most, s a megyei pártbizottság, a tanácsi szervek mindent elkövetnek azért, hogy műalkotások sora, szinte szabadtéri SZÜKSÉG M egfigyelhettük Kaposvárról Dombóvár felé haladva, hogy a Kapós menti réteken az idén szinte sehol sem süllyedt el a kaszálógép. Traktorra szereit fűkaszával dolgozhattak mindenütt, s a kerék nyomában nem fakadt föl a talajvíz. Az aszály tette ezt. De tett mást is: rövidre nőtt meg és ritka maradt a fűállomány. Vékony rend adódott, kevés széna takarodott össze — boglyák helyett sok helyen kis petren- cék vagy inkább nagyobbacska kupacok sorakoztak a gyűjtés után, de ezek is a szokottnál messzebbre estek egymástól. Ebben az időszakban nemcsak Csokonyavisonta környékén, hanem másutt is kopárrá vált a legelő Jó része. Csak a néhány héttel ezelőtt megjött üdítő esők javítottak a takarmányhelyzeten. Jobbára még most is inkább csak kilátásokról beszél bébink, semmint készletről, de éppen a lehetőségek gondos számbavétele és az elgondolások valóra váltása az, amivel napjainkban hozzájárulhatnak a mezőgazdasági vezetők az át- teleltetés megalapozásához. Országosan a szarvasmarha-állomány 80 000, a sertés- állomány pedig 300 000 darabbal nőtt egy év alatt. Éppen a megnövekedett állománynak az ellátását nehezítette meg a takarmányszűkét okozó aszály. Márpedig minden józan számítás megyénkben is arra a megállapításra jut, hogy sem a közös, sem a háztáji gazdaságokban nincs több jószág a kelleténél. A kitavaszodástól késő őszig terjedő öt-hat hónap mindig is a zöldetetés időszaka volt. Zöldet adott az állatnak vagy a legelőre hajtotta ki a gazda, hogy közben ösz- szegyűjthesse az elegendő télire valót. Ezt a szabályt a gyakorlat azóta sem módosította alapvetően. Minden parasztember tudja, hogy a gazdaságos állattartásnak a takarmánymennyiség és az állomány létszámának az összhangja az alapja. Az idei nehéz körülmények LESZ RÁ kozott az összhang biztosítására az az eljárás kínálkozik egyszerűbbnek, hogy a létszámot az etetnivalóhoz igazítják. Ezzel azonban a jövőt veszélyeztetnék. Inkább az az út a járható, hogy a meglevő jószág takarmányát minden lehetséges módon megteremtsék. Kivált vonatkozik ez a mostani anyaáliományra, amelynek fenntartása nem egy év, hanem több esztendő szempontjából is fontos. Csapadékosabbra fordult az idő, ez biztató arra nézve, hogy a kettős termesztés, a másodnövények vetése elfogadható takarmányhozamot adhat. A szakszerű betakarításnak meg a gazdaságos fel- használásnak, a mértékkel való adagolásnak most igen megnőtt a jelentősége. Nagyon sokan felismerték: az árpaszalma az idén takarmányozási célt szolgál, ezért máris szervezik, hogy a kombájnt kövesse a bálázógáp — így előbb biztonságba kerülhet ez az etetnivaló. A búza pelyvája és törekje meg a jókor betakarított kukoricaszár ugyancsak a szarvasmarhák takarmányaként lesz hasznosítható, különösen ebben az évben. Ha még a leveles cukorrépaíejet meg a konyhakertészeti maradékot is említjük, akkor máris sokat felsoroltunk a mel’;k- vagy kiegészítő takarmár k közül. Nem a szegénys g, nem valamiféle visszalépés jele egyik sem — mindegyik valóságos érték, az idén. I* *i zemi, helyi teendő a | j takarmánykészletek megteremtése, gyarapítása. Ami központi intézkedés szükséges az állatállomány átteieltetéséhez, az anyaállomány átmentéséhez, azt a kormányzati szervek megteszik. Hiszen a mezőgazdaság helyzete országos fórumok, állandó témája, a Minisztertanács immár két ízben foglalkozott vele az utóbbi hetekben. Mindenki akkor jár el helyesen, ha megteszi, amit az áll' mány eltartásáért meg keil tennie, a közösben és a háztájiban egyaránt. K. J. Vita a termékek szabványosításáról A tanácsi ipar 300 vállalata 3009 üzemmel, 15 különböző iparágban tevékenykedik. Ezért munkájuk racionalizálása és ennek egyik leghatékonyabb eszköze, a szabványosítás az egész népgazdaságnak fontos érdeke — ezzel a megállapítással kezdte vitaindító előadását dr. Ratkóczi Tibor, a Magyar Szabvány- ügyi Hivatal főosztályvezetőhelyettese, a helyi iparra vonatkozó szabványosítási kérdésekről rendezett pénteki tanácskozáson. Az ankét részvevői megismerték a szabványosítás új szabályozásának alapelveit, s feltárták azokat a kérdéseket, amelykben vagy még további, részletesebb szabályozásra volna szükség. Villanyszereteket, lakatosakat, lérti segéémkásakat és rakodókat állandó munkára felvesz a Kaposvári Cukorgyár Jelentkezés a személyzeti osztályon. 07i63) Értesítjük a t. Utazóközönséget, hogy a postai kábelhálózat korszerűsítése miatt a Tóth Lajos utcában (a Rákóczi tér és Május 1. utca között) június 17, 18, 19, 20, és 21-én az 1., 2., 3., 4., 5., 10., 11. és 11/A-s jelzésű autóbuszok csak felfelé (a Zalka Máté utcától a Május 1. u. irányában) közlekednek. Fentről lefelé a felsorolt járatok a Dózsa Gy. utcán át közlekednek. Ez utóbbi esetben a leszállás nem a ruhagyárnál, hanem az Opera Illatszerbolt előtt történik. (9668) 13. sz. AKÖV i
