Somogyi Néplap, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-13 / 137. szám

Csütörtök. 1968. június 13. 3 SOMOGYI NÉPLAP Hét évet elemeztek — három éves tervei készítettek A KALMÁJNCSAf ARANYKALÁSZ a szálas takarmányok ter­EGY HÍR MARGÓJÁRA ütsszí távra szili megegyezés tikai elveket. A közérdekű té­Három évre szóló fejlesz­tési tervet készített a kálmán- csai Aranykalász Termelőszö­vetkezetnek — a helyi szak­emberek bevonásával — a Barcsi Járási Tanács mező­gazdasági és élelmezésügyi osztálya. A részletes tervet a közelmúltban vitatták meg a termelőszövetkezetben a já­rási pártbizottság és a járási tanács vezetői, a tanács ille­tékes osztályának munkatár­sai, illetve a tsz vezetői és a vezetőség tagjai. A járási ta­nács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztálya eddig nyolc szövetkezet fejlesztési tervét készítette el, s a kál- máncsai Aranykalász Tsz volt az első, ahol a szövetkezet képviselőivel megbeszélték ezt a három évre szóló prog­ramot. Mindenre kiterjedő figyelemmel A fejlesztési terv készítői — Tóth Pál csoportvezető, Mo­nostori István szakfelügyelő és az elemzés összeállítója, Lincz Ferenc közgazdász — a szövetkezeti gazdálkodás múltjáról, az 1961-től mosta­náig eltelt időszak tapaszta­lataiból indultak ki. Akkor­tól gazdálkodik a mostani Aranykalász Tsz. Az az alap, amelyre a hároméves terv épül, biztosítani látszik a to­vábbi egyenletes fejlődést. A körültekintésre jellemző, hogy mi mindent figyelembe vet­tek a tervezők, amikor hozzá­fogtak a program kidolgozá­sához. A természeti adottsá­gokon belül például számol­tak a földrajzi fekvéssel, a domborzati viszonyokkal; a közgazdasági adottságoknál a közlekedési körülményekkel, a gazdálkodási és munkaerő- helyzettel. összegezték a nö­vénytermesztés tapasztalatait, s ennek során számos figye­lemre méltó megállapításra jutottak. Itt van példaként a burgonya. Részesedése az ösz- szes árbevételből 1966-ban és 1967-ben nagyjából azonos volt, s igen nagy szerepet ját­szott Tavaly 4,8 millió forin­tot kaptak burgonyáért, ez adta a gazdaság összes bevé­teleinek 39, a növénytermesz­tés bevételeinek pedig 61 szá­zalékát. A hétévi gazdálkodás sok tanulsággal, hasznosítható ta­pasztalattal szolgál. A nö­vénytermesztés árbevétele ta­valy 7,9 millió, az állatte­nyésztésé 3,1 millió forint volt. Különösen a növénytermesz­tés fejlődött egyenletesen. Az 1961. évi 1,8 millió forinttól jutott el fokozatosan a 7,9 millióig a tsz. Akkor például 98, rá egy évre 208, tavaly pe­dig már 330 hold földjük ka­pott istállótrágyát. Mindez fontos összefüggéseket mutat, s egyúttal megszabja a to­vábbi tennivalók irányát is. A kálmáncsai talajadottságok olyanok most már, hogy a táp­erő rendszeres visszapótlásá­val mind jobb terméseredmé­nyeket érhetnek el. S ha a növénytermesztés hozamai emelkednek, az ál­lattenyésztés fejlődése is zöld utat kap. A kálmáncsaiak az utóbbi években bizonyos át­rendezést végeztek állatte­nyésztésükben, az 5000 férő­helyes tojóház és a 6000 férő­helyes csibenevelő a nagy­üzemi baromfitenyésztés irá­nyába mutat, s mint abrak­igényes ágazat a sertéste­nyésztést és -hizlalást a hát­térbe szorította. Mivel nagy kiterjedésű és jól ápolt, gon­dozott rét- és legelőterülete van a tsz-nek, az állattenyész­tésen belül a szarvasmarha- tenyésztés és -hizlalás adja a bevétel és a jövedelem zömét, ez a fő ágazat határozza meg ■iitsztéeének mértékét. Mi várható 1970-ig ? A termelőszövetkezet veze­tői, vezetőségi tagjai jól Is­merik a jelenlegi helyzetet, de a jövő járható útját is lát­ják. Tisztában vannak a le­hetőségekkel és a személy szerint rájuk váró feladatok­kal. így bontakozhatott ki az az érdemi terv,, amely 1970-ig szabja meg a szövetkezet fej­lődésének fő irányát. A határ természeti adottsága, a veze­tők emberi, szakmai alkal­massága, a tagság igyekvése, a szövetkezet termelési ereje — kézi, gépi és fogatereje — mindez már eleve biztosítéka az előbbrejutásnak, de tény, hogy a lehetőségek még jobb efedmények eléréséhez is ad­va vannak. A növénytermesztés, úgy is, mint az állattenyésztés takar­mánybázisának előállítója to­vábbra is a fő bevételi forrása lesz a szövetkezetnek. Tavaly az összes növénynek 43,5 szá­zaléka volt takarmánynövény, s ezt az arányt 1970-ig 51,8 százalékra kellene növelni ah­hoz, hogy a fejlődő állatte­nyésztés igényeit kielégítsék. A tervek szerint ezt a növe­kedést nem a burgonya, ha­nem egyéb növények területé­nek csökkentésével érik el. Az eddiginél nagyobb terüle­ten termelnek kukoricát és kisebb területen árpát, zabot; nem kevesebb, mint 86 száza­lékkal növeli a pillangósok területét, és több egynyári szálast vetnek. S mindehhez (Tudósítónktól.) A járási tanács, a járási Né­pi Ellenőrzési Bizottság, vala­mint a konzervgyár és a fonal­gyár szakszervezeti bizottsága közös szervezésében tanácsko­záson vettek részt hétfőn a nagyatádi járás társadalmi el­lenőrei. Molnár István járási kereskedelmi felügyelő köszön­tötte a több mint félszáz tár­sadalmi ellenőrt, és szólt a ta­nácskozás céljáról. Ezután Neichel Lajos, az Állami Ke­reskedelmi Felügyelőség me­gyei vezetője tartott előadást Az árrendszer, árformák, és azok tapasztalatai 1968 első öt hónapjában, s a társadalmi el­lenőrzés módszerei a kereske­1SZ-BEN természetes n a talajerő javí­tására is szükség van: 1970-ig 1200 hold talajjavítást végez­nek. (A növénytermesztési tervekből világosan látszik, hogy a fő törekvés a barcmfi- és a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése .. .) Ha jó a talaj­erő már nem irreális cél a holdanként! átlagtermés nö­velése. Három év múlva a ta­valyinál csaknem 100 holddal több búzájuk lesz, s erre 13 mázsás átlagot irányoztak elő. A rozs átlagtermését fokoza­tosan akarják 8 mázsáról 9 mázsára emelni, őszi árpából pedig 10 helyett 14 mázsa át­lagtermést elérni. Nincs szükségük állami hitelre Párhuzamos fejlődést mu­tat az állattenyésztés terve. Szarvasmarha-állományuk há­rom év alatt 150 — ezen belül a tehenek száma hetvennel — növekszik, és a tervidőszak végére eléri a 450 darabot. Az említett időszakban a törzs- baromfi-állomány a mostani 5600-ról 9000 darabra fejlődik. Természetesen a beruházások is alkalmazkodnak á fejlesz­tés üteméhez. Előzetes szá­mítások szerint a tehenészeti telep, a baromfitelep, a bur­gonyahaj tató fölépítése, illet­ve korszerűsítése, valamint a gépi beruházások megvalósí­tása futja a szövetkezet saját erejéből és az állami kedvez­ményből — ehhez nem kell hitel. Mindez a többi tervvel együtt jó alap ahhoz, hogy a kálmáncsaiak tovább fejlesz- szék gazdaságukat. delemben címmel. Bevezetőjé­ben elmondta, hogy az ÄKF a lakosság legszelesebb rétegei­re kívánt és kíván támasz­kodni a társadalmi ellenőr­zésben. Tapasztalataik sze­rint az új árrendszer ösz­tönzően hatott az iparra és kereskedelemre. Felhívta a társadalmi munkások figyel­mét, hogy a boltokban minden árun föl kell tüntetni az árat, a régi csomagolásban megjele­nő cikkeknél szintén át kell írni az árakat, ha azok meg­változtak. Részletes tájékozta­tót adott a különböző árkate­góriákról, az azokba sorolás i módjáról. Hangoztatta, hogy az Az olvasó egy-egy hír, kom­mentár olvasásakor rögtön fel­teszi magának a kérdést. Hogy érint-e ez engem Bizonyos, hogy a vasárnapi lapunkban megjelent, s a tanácsi és szak- szervezeti vezetők megbeszélé­sét hírül adó néhány soros közlemény szintén kiváltott ilyen gondolatokat. Ezért té­rünk vissza ennek a megbeszé­lésnek a körvonalazására, mert az itt megtárgyaltak a megye egész lakosságát érintik köz­vetve és közvetlenül. Amikor a megyei tanács vb és a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöksége a múlt év novemberiében megkötötte az együttműködési megállapo­dást, az egész ország a gazda­ságirányítás új rendszerének bevezetésére készült. A két testület együttműködésének irányelveit, tartalmát és mód­szereit ennek a szellemében rögzítették. A megállapodás biztosítékát jelentette annak, hogy bevonják a megyei szak- szervezeti szerveket a területi gazdaságpolitika kialakításába, eldöntésébe és megvalósításá­ba. Most, amikor már öt hó­napja nagyobb a hatásköre és az önállósága a megyei tanács­nak és a szakszervezetnek, s mind a két testület gazdag ta­pasztalatokkal rendelkezik az új mechanizmus nyitányát il­letően, sokkal biztosabb ala­pokon állva tárgyalhatott mind a vb. mind az elnökség a meg­állapodás féléves tapasztala­tairól. A megbeszélésen sok szó esett a megye helyzetéről, a a tervekről és a feladatokról. Ebbe ágyazva értékelték a megállapodás végrehajtását, a kapcsolatok kialakulását és a módszereket. Megállapították, hogy á párt politikája alapján működött együtt a tanács és a szakszervezet, körültekintően figyelembe vette a területpoli­árreformnak egyetlen fő célja van: a lakosság jobb áruellátá­sának biztosítása. A kereske­delmi szervek akkor is kötele­sek ellátni a lakosságot, ha egyik-másik árun egy fillért sem kereshetnek. Szólt a ven­déglátói pari árak alakulásáról is, megállapította, hogy ezek nem érintették károsan a la­kosság élelmezését Előadása után a társadalmi ellenőrök összegezték vélemé­nyüket, eddigi tapasztalatai­kat; megszívlelendő javasla­tokkal gazdagították a tanács­kozást mákat (munkásvédelem, mun­kaverseny, évi terv, egészség­ügy fejlesztése stb.) közösen tárgyalták meg. A tanács a tervek előkészítésekor meg­hallgatta és hasznosította a szakszervezet véleményét és javaslatát. • A megbeszélésen a hang­súlyt elsősorban a kölcsönös együttműködés még szoro- sabbsabbra fűzésére helyezték. S ez érthető -is, hiszen a meg­állapodás óta eltelt hat hónap­ban a tanácsok munkáját sza­bályozó fontos határozatok és rendeletek jelentek meg. A szakmai szakszervezetek me­gyebizottságai szintén megkö­tötték a megállapodást a szak- igazgatási szervekkel. A ta­pasztalatok, a pontos keretek és az átfosó kapcsolatok lehe­tővé teszik a hatékonyabb együttműködést. A két testü­let jobban figyelemmel kíséri majd a tanácsi vállalatoknál dolgozó munkások élet- és munkakörülményeinek alaku­lását, művelődésük helyzetét, a bérek és az árak alakulását. szervezettebben ellenőrzi majd a kereskedelmet és a vendéglátást a lakosság érde­kében. Jó alkalmat adott a megbe­szélés arra, hogy az együtt megtárgyalandó témákat fel­vázolják, később pedig kidol­gozzák. A kollektív szerződé­sek, a bérek alakulása, a taná­csi ipar gazdálkodása, a tár­sadalombiztosítás, a munka­erőhelyzet került elsősorban szóba. Elhatározta a két testü­let, hogy együttesen szorgal­mazni fogja: építsenek lakást a dolgozóiknak a somogy i üze­mek és vállalatok, öntevéke­nyen keressék a módját a kü­lönféle akciók megkezdésének. Ezen a fórumon egyezett meg a két testület abban, hogy ki­dolgozza, milyen elvek szerint adományozza majd a kiváló cí­met a somogvi vállalatoknak és intézményeknek. A tanácsi és a szakszerveze­ti vezetők megbeszélése hosszú távra meghatározta, hogyan tehet többet a megyéért. L. G. Három megye első helyezettje Tudásával nyert VIT—utazást Amikor megtudta, hogy az elméleti utolsó két kérdéscsoportra a maximális hat pontot kapta, úgy megszorította a fotel karfáját> hogy egy reccse- nés hallatszott, s kezében maradt a karfa. Akkor már. sejtette, hogy az elsők között végzett. Most már nyugodtabban beszél a szekszárdi ve­télkedőről Semperger István, a Somogy megyei Ál­lami Építőipari Vállalat fiatal kőművese. Egy kis iz­galom azért vibrál a hangjában, hisz a megnyert szófiai VIT-utazás nem kis dolog, megérdemelt ju­talomként részt venni a fiatalok fesztiválján, egyszer adódik egy ember életében. — Amikor Szekszárdra utaztunk, csak a.z járt a fejemben, hogy ne az utolsók között szerepeljek — mondja —; a gyakorlati feladatok után aztán meg­tudtam, hogy a somogyiak állnak az élen. Stark Se­bestyénnel együtt a legtöbb pontot szereztük. A VIT- utazásra nem is mertem akkor még gondolni... Június 6-án és 7-en rendezték meg — somo­gyi kezdeményezésre — Szekszárdion a három me­gye: Baranya, Somogy, Tolna ifjú kőműveseinek Ki minek mestere?-vetélkedőjét. A Somogy megyei döntő első négy helyezettje utazott el a versenyre. Flór László, a megyei KISZ-bizottság ifjúmunkás-felelőse, Kiss Béla, az építőipari KISZ-bizottság titkára és Otolecz Árpád építésztechnikus kísérte el a fiúkat. Nemcsak biztatni mentek, hanem segíteni is. Szom­bat este, amíg mások szórakoztak a városban, a so­mogyi fiatalok szellemi »-edzést« tartottak a szobák­ban. Kísérőik alaposan felkészítették őket, politikai, mozgalmi, építészeti kérdésekről beszélgettek, hisz várható volt, hogy másnap az elméleti versenyben ilyen területről is megkérdezik őket. — Vasárnap délelőtt kiderült, hogy mennyire hasznos volt a segítség — mondja a győztes —; nem is volt különösebb baj az általános kérdésekkel. Vi­szont érdekes volt, hogy a három megye »összetana­kodott tizenkét kőművese« közül mi7 somogyiak húz­tuk a »legrázósabb« kérdéseket. Pedig bal kézzel nyúltam a tételekért... Az ünnepélyes eredményhirdetést Domboriban, a Duna-parton tartották meg. — Itt nagy ünnepséget rendeztek az építők nap­jára, még életemben nem voltam ilyenen. Csodála­tos a környezet, legalább kétezer ember gyűlt össze. Nagyon családias volt a hangulat, az erdő tele volt asztalokkal, ünneplőkkel. Nagyon izgatott voltam, még ebédelni sem tudtam nyugodtan... Pedig Semperger István már rutinos versenyző, tavaly megyei második helyezést ért el, az idén me­gyei negyedik lett. (Maga sem tudja, hogyan, talán nem volt formában.) Lassan világjárónak számit, hisz a múlt évi második helyezésért egyhetes NDK- úttal jutalmazták. — Mit szólt az eredményhez és a jutalomhoz a család? És a munkatársak? — A feleségem örült ugyan, de hozzátette, hogy már megint egyedül utazom... A brigádom osztozott velem az örömben. Jó alkalom ez arra, hogy rábeszéljem őket, versenyezzenek. Ifjúsági szocialista brigádvezető vagyok, hattagú a brigádom, de bátran benevezhetne mindegyikük a Ki minek mestere?-ve­télkedőbe. Most szabadul egy ipari tanulóm, ügyes gyerek, szeretném megtartani. Van benne fantázia, talán ő lesz az utódom a vetélkedőkön, ha én már »kiöregszem«. Mert már huszonhat éves vagyok... A jövő évi megyei versenyen azért ott szeretne lenni. Talán a megyék közötti versenyre is eljuthat. 1969-ben előnyösebb helyzetben lesznek a somogyiak, mert hazai pályán indulhatnak, itt rendezik meg a három megye vetélkedőjét. — Mit vár a szófiai úttól? — Hát... Ez a legnehezebb kérdés, amire vála­szolnom kell, beleértve a versenyt is. Mit mondjak? Sokat hallottam a világifjúsági találkozókról, bizo­nyára nagy élmény lesz. Egyet bevallhatok, bár jú­lius huszonötödikén indulunk, már most számolgatom a napokat... Strubl Márta Hernesz Ferenc PÉNZ TEREM A VÍZEN Négyezer darab négyhetes pecsenyekacsát helyeztek vízre a patosfai Búzakalász Tsz- ben. Az idén még tizenötezer kacsát nevelnek föl. A tsz a kacsatenyésztésből 90 000 fo­rint bevételre számít. Az árreform egyetlen fő célja: a lakosság jobb áruellátása TÁRSADALMI ELLENŐRÖK TANÁCSKOZTAK NAGYATÁDON

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents