Somogyi Néplap, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-12 / 136. szám

Szerda, 1968. június 12. 3 SOMOGY! NÉPLAP Változás a gondolkodásban SZINTE NAPONTA LEHE­TÜNK TANÜI, hogyan válto­zik a paraszti életforma és emberi gondolkodásmód. A mindennapi élet apró meg­nyilvánulásai, mozzanatai jel­zik a változást. A paraszti vi­lág és felfogás, talán úgy is mondhatnánk, a paraszti vi­lágszemlélet évszázadokon át alig változott, nem fejlődött akkorát, mint a legutóbbi tíz­tizenöt évben. A parasztból sohasem lesz kollektív gondol­kodású, szocialista típusú em­ber — mondogatták még nem is olyan régen egyes álteore­tikusok — mert ezt — úgy­mond — nem teszi lehetővé a társadalomban elfoglalt helye és az évszázadok óta kialakult felfogása, gondolkodásmódja. A földhöz kötöttség és az ez­zel járó kuporgatás, gyarapo­dási vágy, önzés óhatatlanul elszigeteli őket egymástól, sőt egymás ellenségévé teszi őket. A parasztot nem lehet más osztályhoz hasonlítani és kü­lönösen nem a munkásosz­tályhoz. Ilyen és ezekhez hasonló né­zetekkel gyakran találkoztunk a múltban, s mint ahogy sok más hamis megállapítás, így a parasztsággal kapcsolatos torz elmélet is megdőlt, s kártya­várként omlott össze az elmúlt években. Az említett tételek erőltetett tákolmányát kikezd­te az idő, az élet, az eleven gyakorlat, s a történelem ka- catjai közé dobta őket a min­dennapi tapasztalat. Nézzük mindezt egyetlen eleven, gya­korlati példán keresztül. A TERMELŐSZÖVETKE­ZETEKBEN és más mezőgaz­dasági üzemekben egy új szó, egy új fogalom honosodott meg. Ez a fogalom egyszerűen így hangzik: szocialista bri­gádmozgalom. Pár évvel ez­előtt megyénk dolgozó pa­rasztjai még csak ízlelgették ezt a szót. Most meg már úgy beszélnek róla, mint a min­dennapi élet és munka termé­szetes velejárójáról. Amikor Tótújfaluban, a kis Dráva menti községben arról érdek­lődtem, hogy miről írhatnék, mit javasolnának, mi van ér­dekes ebben a faluban, szinte kórusban felelték a megkér­dezettek: a szocialista brigá­dunkról. Miért? — kérdeztem. Mit tettek vagy tesznek olyat, amit érdemes papírra vetni? Becsületesen dolgozunk^ min­denben összetartunk, és őszin­tén segítjük egymást — mond­ta egy harminc év körüli a&z- szony. Nagyon egyszerűen fe­jezte ki magát, és mégis min­dent magába foglaló volt a válasza. Vajon mindig így volt ez ebben a faluban? Ä, de­hogy, csak pár év óta van így — vágott közbe egyik beszél­gető partnerünk. Jól emlék­szem arra — mondta —, hogy a múltban hogyan segítették egymást a falusiak. Évente esetleg egyszer-kétszer, gabo­nahordáskor és -csépléskor, de akkor is azért, mert rá voltak kényszerülve. Máskor inkább csak sajnálták egymást, ha valamelyiküknek baja tör­tént. S ilyenkor belül titokban talán olyan érzésük is támadt: hál’ isten, nem velem történt a baj. Most pedig mindenki mindenkinek segíteni akar. Berzencéről arról irt egy asszony levelet, hogy a terme­lőszövetkezet szocialista bri­gádja elhatározta, a jövőben nemcsak a munkában tarta­nak össze, hanem azon túl is segítik egymást gondjaikban, bajaikban. Ha például vala­melyikük megbetegszik, elvég­zik helyette a közös munkát, és még a ház körül is segíte­nek rendet tenni. A göllei ter­melőszövetkezet szocialista brigádtagjainak véleményét így lehetne summázni: ha ösz- szefogunk és segítjük egymást, abból csak jó dolgok szár­mazhatnak. A széthúzásból, az elszigeteltségből elég volt, an­nak nemcsak a közösség, ha­nem az egyén is mindig ká­rát vallottá. DE LEHETNE A PÉLDÁ­KAT TOVÁBB SOROLNI. En­nek az írásnak azonban nem célja, hogy részletesen foglal­kozzon a paraszti szocialista brigádok igen szép termelési eredményeivel, összetartásuk önzetlenségével, erre érdemes egy külön cikket szánni. Ám e néhány példa is fényesen igazolja, hogy dolgozó paraszt­ságunk elindult egy olyan úton, amelynek eredménye­ként a megváltozott gazdálko­dás rendjét szorosan nyomon követi gondolkodásának, tu­datának, közösségi érzésének változása is. Érdemes erre a kibontakozó paraszti mozga­lomra fokozottabban felfigyel­ni, vele foglalkozni és sokat törődni. Megéri a fáradságot. W. L. " "Sás termelés Az idén százmillióval több — A túlórázás csökkentésére törekszenek a Villamossági Gyárban Harmincegymillió forint értékű terméket készített má­jusban a Kaposvári Villamossági Gyár. A tervük harminc- millió volt. A két adat mellé mindjárt oda teszi Szerecz László igazgató azt is, hogy ebben az évben először sike­rült az egy hónapra előirányzott mennyiséget előállítaniuk. Az első negyedévben például mindössze hetvenmillió forint értékű árut termeltek. Ennek a viszonylagos lemaradásnak a magyarázata a termelési érték jelentős növekedése. A múlt évhez viszo­nyítva a gyárnak százmillióval kell több árut termelnie, az idei tervük meghaladja a 350 millió forintot. — Ez harmincszázalékos növekedésnek felel meg — mondja az igazgató. — A felfutást nem lehetett egyik nap­ról a másikra biztosítani. Ezért már az év elején úgy ha­tároztunk, hogy énnek a százmillió értékű árunak a na­gyobbik részét a második félévben gyártjuk le. Az első fél­év a felkészülés ideje: hiszen most nagyobb létszámmal dol­gozunk, s az újonnan munkába állt emberek nem képesek egyik napról a másikra azt nyújtani, amit a régiek. Ezért is számít nálunk jó hónapnak a május. Sok küszködés, gond van mögötte. Igaz, emiatt még sok a túlóra, és sok pénzt ki­fizettünk különböző célfeladatok elvégzésére, de most arra törekszünk, hogy ezt is visszaszorítsuk. Épül a csatorna a Berzsenyi Hónapok óta felborítja Ka­posvár közlekedését a Berzse­nyi utcai csatornázás. Az ut­ca lakói sokat bosszankodnak emiatt, a többség azonban megértette, hogy az itt folyó építkezés nagy munka, sok időt vesz igénybe, s a város javát szolgálja. AZ ŰTÉPÍTÉS ELŐTT MINDEN KÖZMŰ A FÖLD ALÄ KERÜL Mi is látható a Berzsenyi utcában? Hatalmas földkupa­cok, egy mély árok, mindkét oldalán vas- és ^-»kerítés­sel«, két rejtélyes bódé külö­nös hangokkal, az árok szélén hosszú cső, amelyből bizonyos távolságokként csápok nyúl­nak a föld alá. Munkások dol­goznak nap mint nap itt, mé­gis alig látszik valami váltó- zás. Vigh László építésvezető és Kovács István művezető, a ki­vitelező Dunántúli Vízügyi Építő Vállalat szakemberei kalauzolnak végig az építke­héz munka volt, hiszen meg van szabva, hogy egyik csa­tornának mekkora távolságra kell lennie a másiktól. A szennyvízcsatorna a leg­modernebb vákuumtechnikás eljárással épül. Ehhez szüksé­ges a két bódé, amelyben szi­vattyúk termelik ki a talaj­vizet. — Négyméteres mélységbe mentünk le — magyarázza zésen. — A város szennyvízcsator­názási tervének egyik része a Berzsenyi utcai csatorna — mondja Vigh László. — A ter­vezettnél előbb kellett elvé­geznünk ezt a munkát ebben az utcában, mivel a közeljö­vőben rekonstruálják az út­vonalat, nemes burkolatot kap, s ezért szükséges, hogy min­den közmű előre beépüljön Már a föld alatt van a postai kábel, a gáz, az ivóvíz veze­téke. Az utóbbi harminccen­tes vezeték, ez jelenleg Ka­posváron a legnagyobb átmé­rőjű. Most építjük be a szennyvízcsatornát, utánunk az áramszolgáltató szállja meg a terepet, majd a csapa­dékelvezető csatorna lerakása következik. NAGY GOND. ÍOGY MINDEN ELFÉRJEN Nagyon ki kellett számíta­ni, hogy minden elférjen. Ne­Felvonulnak az egyesülési kongresszus küldöttei. M a már az egy pártszer­vezetben dolgozó párt­tagok sem tudják egymásról, hogy annak idején ki volt a kommunista, illetve a szociáldemokrata párt tagja. Ez nem véletlen, hiszen a szo­cializmus építéséért folytatott közös munkában, az ellenfor­radalom elleni harcban és más történelmi jelentőségű tenni­valókban a két munkáspárt volt tagjai összeforrottak. 1948. június 12-én, három év­tizedes kettészakadás után új­ra egy és oszthatatlan lett a munkásosztály politikai és szer­vezeti egysége. Az 1948-as egye­sülésnek voltak történelmi előzményei. Elegendő utalni a két párt egyesülésére 1919-ben; a kommunista párt és a balol­dali szociáldemokraták együtt­működésére a Történelmi Em­lékbizottságban és a Népszava 1941-es karácsonyi antifasisz­ta számának megjelentetésé­ben. 1944 őszén a két párt egyik közös okmányában már említi a két párt egye­sülését. 1948 tavaszán, az egyesülés olyan munkástöme­geknek az akaratából jön létre, amelyek már a hatalom része­sei. E munkástömegek 1948 ta­utcában Kovács István — a talajvízzel számolnunk kellett. Az árok mellett húzódó csőből csápos kutakat vezettünk a föld alá, ezek szívják el a talajvizet. A gépház éjjel-nappal, meg­állás nélkül dolgozik. Nyolc­óránként váltanak a gépészek, a talajvízszint miatt egy perc­re sem állhatnak le a szivaty- tyúk. Áramszünet esetén agre- gátor biztosítja az energiát. UTÁNUK JÖNNEK A CSAPADÉKELVEZETŐK A Latinka Sándor utcától a Kanizsai utca 28. számig 740 méteres csatorna készül. 2 350 000 forint a költsége. Március 6-án kezdték el a munkát, harminc munkás — kubikos, kőműves, ács, segéd­munkás —• dolgozik az építke­zésen. Ezen a szakaszon ösz- szesen mintegy 3000 köbméter földet mozgattak meg. A szennyvízcsatorna 33 mé­terenként egy nagy, harminc­öt mázsás aknába torkollik. Ha nagyobb volna a terület, daruval raknák be az aknát az árokba. Tgy azonban keret­re fölszerelt mozgatható csi­gával helyezik be, majd kő­műves betonozza fel. A Berzsenyi utca elejével hamarosan elkészülnek, s hát­rább települnek a gépházak­kal együtt. Előreláthatóan jú­lius 31-ig befejezik a szenny­vízcsatornázást, s akkor átad­ják a terepet a csapadékelve­zetőknek. Strubl Márta vaszán megértették, hogy a szocializmus fölépítése került napirendre, és a munkásosz­tály a hatalom meghódítása után sem járhat egyedül. A szocializmus fölépítése az egész nép ügye, ezért a mun­kásosztálynak be kell vonnia a szocializmus építésébe a pa­rasztságot, a városi kispolgár­ságot és az egész dolgozó né­pet. Viszont a munkásosztály csak akkor képes más osztá­lyokat vezetni, ha maga is egységes. A szociáldemokrata párt 1948. március 6—8-a között megtartott XXXVI. kongresszusa a balol­dal teljes győzelmét eredmé­nyezte. A kongresszus lelhívta a pártvezetőséget a jobboldal elleni erélyes harcra, határoza­tot hozott a két munkáspárt egyesülésére. A kongresszus után — a baloldali szociálde­mokrata tömegek nyomására — eltávolították a pártból a jobboldali elemeket. A márciusi kongresszust kö­vető időszakban meggyorsul az osztályellenség ellen folytatott harc, államosítják a száz mun­kásnál többet foglalkoztató üzemeket, majd júniusban az iskolákat A két párt összekötő bizott­ságot létesít az egyesülés elő­készítésére, és országszerte mindenütt egységbizottságok alakulnak. Az egységbizottsá­gok 1948. június 12-ig a Ma­gyar Kommunista Párt IV. és a Szociáldemokrata Párt XXXVII. kongresszusáig vég­rehajtották az alsóbb pártszer­vek egyesülését. Miután 12-én mindkét párt kongresszusa ki­mondta az egyesülést, június 13-án összeült a Magyar Dol­gozók Pártja I. kongresszusa, amely jóváhagyta azt. Az egyesült párt politikai irányvonalát, ideológiáját te­kintve marxista—leninista, kommunista párt lett. A prog­ramnyilatkozat felvázolta a közvetlen gazdasági és politi­kai feladatokat. A hatalmi vi­szonyok megváltozása lehetővé tette a tőkéselemek további ki­szorítását a gazdasági és társa­dalmi életből. A program fel­vázolta a falu szocialista átala­kulásának szükségességét, és hangsúlyozta a párt interna­cionalista jellegét. Annak elle­nére, hogy a programnyilatko­zatban voltak a párt későbbi politikájára negatívan ható, el­vi, elméleti megállapítások, egészében marxista—leninista program volt. A két munkás­párt egyesülése tehát a prole­tárdiktatúra győzelmét jelen­tette. H azánk a szocialista tá­bor tagjaként, a Szov­jetunióval és a testvéri népi demokráciák támogatásá­val kezdte el a szocialista Ma­gyarországért vívott küzdel­met. Ezek a viszonyok tették lehetővé, hogy a munkásosz­tály éles osztályharcban ugyan, de viszonylag békés úton sze­rezze meg osztatlan uralmát. A munkásosztály egységének megteremtésével erőit megsok­szorozva fordulhatott a szocia­lizmus építésének feladatai felé. Az 1956 előtti párt’-----' b izonyos helytelen állásiogi-- lásai nem szolgálták a mun­kásosztály egységének ügyét. E hibák ellenére a volt elvhű szociáldemokraták — ezt éppen az ellenfor­radalom elleni harc bizo­nyította be — hűek marad­iak a mumkásosztálv egységes forradalmi pártiához. Ezzel kapcsolatban jelentette ki Ká­dár elvtárs az 1957-es pártér­tekezleten az ellenforradalom idején alakult szociáldemokra­ta pártról: »Október 23-a és november 4-e között szervezett összes burzsoá pártok együtt­véve nem jelentettek olyan ve­szélyt a proletárdiktatúrára, mint a szociáldemokrata párt. Mert ha a munkásosztályt si­került volna kettészakítani, akkor nincs néphatalom Ma­gyarországon«. Joggal mondhatjuk, hogy a két munkáspárt egyesülése va­lójában az ellenforradalom el­leni harc. valamint a szocia­lizmus építésének továbbfoly­tatására irányuló küzdelem :dőszakában fejeződött be. A Magyar Szocialista Munkáspártban — ki­javítva a régi hibákat — testvéri egységben dolgoz­nak együtt az egykori két párt tagjai. Ez az egység eddigi és jövőbeni sikereinek záloga. A szocializmus teli'*'' '«’-ülésé­nek programis r ’ "sta nemzeti egységre nek az egvségnek funde - -urna a munkásosztály szilárd egysége, amelynek szervezeti keretei ma 20 éve jöttek létre. Eladó 5 db I. 52-/23. E-1. tos« VB. nyitott szín az összes kapcsolóéit mekk cl, vonórudakkal, 3,8 méter magas és egyenként 12x24 méter alapterületű méretben. Azonnal átvehető. Csurgói NAPSUGÁR Vegyesipari Ktsz, Csurgó (Somogy megye) Telefon: 58. ,7,-m 17384040

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents