Somogyi Néplap, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-04 / 129. szám

Kedd, 1968. Június 4, 3 SOMOGY! NÉPLAP Egy rendelet nyomán Örömkönnyek Somodorban .. •------ „ v. . v A , • s •** •::• \ A * ellátás érdekében átmenetileg elárusító boltokat — zöldséges, pecsenyesütő és tejbol­tot — építenek az üzemeltető vállalatok Fonyódon, a lobon tott Rianás Étterem helyén. De lesz itt borkimérő pavilon cs bisztró is. > MENET KÖZBEN MINTHA EGY KICSIT MEGFELEDKEZTÜNK VOL­NA a kollektív szerződések­ről. Nem gondolunk rájuk, amikor kedvező vagy kedve­zőtlen jelenségekről esik szó. Pedig ezek oka gyakran a »vállalati törvénykönyvek­ben« keresendő. A Közúti Építő Vállalatnál ez év április végéig 4,2 száza­lékkal termelt többet a terve­zettnél egy-egy dolgozó. Sze­repük van ebben a Kollektív szerződésben foglalt ösztön­zőknek is. Nemrég az egyik tsz-útépí- tésnél történt a következő: a dömperesek arra törekedtek, hogy tíz köbméternél jóval több földet vigyenek el. A kol­lektív szerződés bérszabályza­tának egyik bekezdése ugyan­is kimondja, hogy 40 fillér jár mindén elszállított köbmé­terért — ha már tízet elvittek rendeltetési helyére. Igyekez­tek hát minél rövidebb úton közlekedni, hogy gyorsan visz- szaérjenek. De a kotró keze­lője, Wéber György is örült a gyors tempónak. Számára is lehetővé teszi ugyanis a kol­lektív szerződés, hogy sokat keressen. Órabérben meg da­rabbérben dolgozik. 18 fillért kap minden , köbméter föld után. Ügy irányította gépét, hogy minél nagyobb teljesít­ményt érhessen el vele. AM EGYSZER CSAK MEGHIBÁSODOTT az egyik dömper. Wéber türelmetlen­kedni kezdett. Tudta, ahogy múlnak a percek, az órák, úgy csökken a keresete. Száz köbméternél már 18 forintot veszít el. Igaz, hogy a dömpe- res is kevesebbet keres, ha nem tud szállítani, hiszen száz köbméternél ő negyven fo­rinttal károsodik. Egy hónap­ra vetítve ez már mintegy 1200 forintot jelent; zsindelyt a családi házhoz, ajtót a nya­ralóhoz, számottevő adalékot a motor- vagy tv-vásárláshoz. Mégis Wéber tette szóvá, hogy nem megy úgy a munka, ahogy kellene. Érthető, hisz ez esetben mások miatt nem tu­dott megfelelően termelni. Szavainak volt hatása. Arra ösztönözte a dömpereseket, hogy még jobban gondozzák járműveiket, minimálisra csökkentsék a meghibásodás lehetőségét. Azt, hogy sikerült az em­bereket érdekeltté tenni a ter­melésben, nemcsak Wéber György egészséges türelmet­lensége bizonyítja, hanem az is, hogy sok helyütt köteles­ségükön felül dolgoznak az emberek. Korábban ha letelt a nyplc óra, beültek az ital­boltba, hogy valahogy agyon­üssék az időt. Különösen azok tették ezt, akik családjuktól távol éltek. Ezeket az ellen­őrzés mostanában nemegyszer a gépeken találja. Tudják, az időt hasznosabban is eltölthe- tik. A kollektív szerződés biztosítja számukra több munkáért a több bért. Az ésszerű bérezés olyan »haj­tásra« készteti az embereket, amelyre néha a legszebb sza­vakkal, a legintenzívebb agi- tációval sem lehetett őket rá­bírni az elmúlt években. Erre jó felfigyelni, s majd haszno­sítani a tapasztalatokat az új, a végleges kollektív szerződés elkészítésekor. AZ ÉV VÉGÉN TUDNI KELL majd azt is, mi volt a helyzet az év elején, közepén, csak így vonhatnak le alapos következtetéseket az egész évi munkáról, az első kollek­tív szerződésben foglaltak ha­tásáról. Szegedi Nándor Hatszáz szállodai szobát gyárt évente Poligoniizem Siófokon A 350 milliós SZOT-program megvalósításáért Hatszáz szállodai szobát gyárt évente az ÉVM Somogy megyei Állami Építőipari Vál­lalat tegnap üzembe helyezett siófoki poligontelepe. A mos­tani kapacitást azonban úgy bővítik, hogy az üzem nyolc- száz, illetve ezer szállodai szobát állíthasson elő évente. A hatmillió forintos költ­séggel épült üzemre jelentős feladatok várnak: a SZOT- beruházásból 1975-ig épülő szállodák építési költsége meghaladja a 350 millió fo­rintot. Az első négyszáz ágyas szállodát már a jövő nyárra átadja a vállalat. A siófoki ezüstparton épülő négy-hal- nyolc emeletes szállodák szo­báiban összesen hatezer ágy szolgálja majd az üdülőket A tegnap átadott poligon- üzem azonban — mint azt Zeleznik Sándor, a vállalat igazgatója elmondta — nem­csak szállodák, hanem laká­sok előre gyártott elemeinek készítésére 's alkalmas. Az ott dolgozó emberekre különösen ebben az évben vár nehéz fel­adat, hiszen miközben megta­nulják a szakmát, termelniük is kell. Ezért egy szakmában jártas művezetőt szerződtettek egy időre a telepen folyó munka irányítására. Szava is elakad, amikor Ne­mes János, a Kaposvári Járá­si Tanács főelőadója átnyújt­ja neki a határozatot, amely azt tartalmazza, hogy ez év február elsejétől visszamenő­leg havonta rendszeresen 500 forint szociális segélyt kap . .. Bognár Miklós, az SZMT munkatársa ismerteti az 1968. január elsején életbe lépett kormányrendeletet, amely messzemenően gondoskodik a csökkent munkaképességű öre­gek megélhetéséről. Azokról, akik dlogozni már nem tud­nak, de nincs meg a nyugdíj­hoz szükséges munkaviszo­nyuk __ T alán arra gondol Roth Mi­hály, dolgozott 68 esztendő alatt annyit, hogy megérdem­li öreg napjaira a tisztességes gondoskodást Szólni azonban nem tud a meghatottságtól, csak a könnyeit törölgeti... Nem egészen hét esztendőt töltött munkában Roth Mi­hály, a Somogy megyei Taná­csi Építőipari Vállalatnál, amikor megbetegedett, s az orvosi bizottság hetvenszázalé­kos munkaképtelenséget álla­pított meg nála. Hosszú ideig betegállományban volt, s ek­kor született ez a kormány- rendelet, amely gondoskodik a hozzá hasonlók megélhetésé­ről. ö az első, aki a tanács rendelkezésére bocsátott ösz- szegböl rendszeres szociális segélyt kap Somogybán. Roth Mihály élete végéig kapja ezt a pénzt. Az említett rendelet humá­nusan intézkedik a munkában megrokkant vagy baleset kö­vetkeztében csökkent munka- képességűvé vált állami és kisipari szövetkezeti dolgozók sorsáról. A rendeletnek első­sorban az a része lényeges, amely előírja, hogy a megrok­kant, de dolgozni tudó embe­reknek nem lehet felmondani, illetve a csökkent munkáké-, pességűeknek alkalmas mun­kahelyeket záros határidőn belül fel kell szabadítani olyan embereknek, akik más feladatok ellátására képtele­nek. — Van ezen a téren még tennivaló. Megyénkben 1500 ilyen állás van, de ebből alig több mint hatszázat töltenek be csökkent munkaképessé­gűek, noha számuk ennél ló­val nagyobb — mondja Fülöp Tibor, a megyei tanács mun­kaügyi főelőadója. Pedig a rendelet nagy ked­vezményeket biztosit azoknak a vállalatoknak, amelyek vég­rehajtják a rendeletet: adó- kedvezményt kapnak, megtérí­tik költségeiket, a gépek be­szerzésére kiadott összegeket — ha csökkent munkaképes­ségű üzemet hoznak létre egyedül vagy más vállalatok­kal közösen. Sajnos ilyen kez­deményezést még alig tapasz­talni. Helyette inkább a Szak- szervezetek Megyei Tanácsát ostromolják esetenkénti se­gélyért, ez azonban nem old­ja meg véglegesen a megrok­kant ember gondjait. Meghatottak Roth Mihály könnyei. S közben arra gon­doltam: vajon hány ilyen idős, dolgozni már képtelen ember van megyénkben, akinek sok­kal könnyebben telnének öreg napjai, ha az érdekelt vállala­tok, ktsz-ek egy kicsit jobban ismernék ezt a rendeletet, és lelkiismeretesen végre is haj­tanák. Sz. L. Ifjúsági találkozó 1 abon (Tudósitó nktól.) A járási KISZ-bizottság munkás—paraszt—diák s ka­tonatalálkozót szervezett va­sárnap Tabon. Mintegy 450 fiatal vett részt a közelgő világ ifjúsági találkozó tiszteletére megrendezett találkozón. A fiatalok menetben vonultak fel az ünnepség színhelyére, a Szabadság parkba, ahol Baksai Ferenc, a KISZ já­rási bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet. Ezután kézilabda villámtornát rendeztek. Délután háromtól hat óráig egyebek között a szovjet komszomolista katona­vendégek együttes ének-, ze­ne- és táncszámokkal, a sió­foki Balaton Táncegyüttes tagjai pedig gazdag műsor­ral szórakoztatták a nagy­számú vendéget. A jól sike­rült ifjúsági találkozó a fia­talok vidám báljával zárult PAPRIKA FONYÓDRÓL Ezer négyzetméternyi terü­leten ültetett az idén papri­kát a fonycdi Magyar Ten­ger Termelőszövetkezet. Má­jus 3-a óta hetente két-há- rom alkalommal háromezer darab paprikát szállítanak Kaposvárra, és kielégítik a helyi igényeket is. A papri- katermesztésből az idén 750 000 forint jövedelmet vár a termelőszövetkezet Magánosok és közületek figyelmét felhívjuk arra, hogy KAROSSZÉRIA RÉSZLEGÜNK a Berzsenyi út átépítése alatt is ÜZLETFELEINK RENDELKEZÉSÉRE ALL Az üzem bejáratát ideiglenesen a Latinka S. u. 8. sz. alá helyeztük át. Mindennemű fényezési és karosszériái mun­kát rövid határidőre vállalunk. Egy Keréken Szófiáig ? (9471) Vasipari és Műszaki Ktsz karosszériarészlege, Berzsenyi u. 10. Amikor a Ki mit tud? harmadik elődöntőjében az egyéb kategória szé­kére »széktársnak« Sáfrány István honvéd, somogyi versenyző ült le, a laktanyában valamennyi katona büsz­ke volt sikerére. Mi már sokszor láttuk őt. Nyáron — immár második esztendeje — a magasabb egység kultúrcsoportjának tagjaként bejárta a dunántúli megyé­ket, hogy meghökkentse és elszóra­koztassa mutatványaival katonatársait. Neve éppoly ismerős Pécsen, mint Zalaegerszegen, Székesfehérváron vagy Baján. A laktanya színpadán mindig ott álltak »műszerei«, az alacsony és a magas egykerekű és az ütött-kopott kétkerekű kerékpár. Egy nappal a si­keres tévészereplés után találkoztunk, gyorsan mesélni kezdte, hogy mi is történt. Biciklivel születtem... — Lehet, hogy sokán nem fogják elhinni, de hároméves koromban már az alacsony egykerekűn dolgoztam, és egy évvel később önálló műsort ad­tam a Béke Szálló nagytermében, a horgászbál közönsége előtt. Édesapám a harmincas években jónevű artista volt, majd abbahagyta, és a háború után ismét »kerékpárra szállt«, de csak rövid időre, öten vagyunk testvérek, mind az öten egyformán rabjai a ke­rékpár-akrobatikának. Talán még lesznek, akik emlékez­nek rá, hogy jó tíz esztendővel ez­előtt a bevásárlószatyrot cipelő házi­asszonyok »réme« volt az a biciklis­ta, aki a járdán kerekezett, s »cen- tizte« a rémüldöző járókelőket. Most, amikor meséli, jóízűen nevet: — Annyira elcsodálkoztak, hogy mit keresek egy fél biciklivel a jár­dán, hogy néhány ökölrázással, s ijedt sikitással megúsztam az edzése­ket ... Az egykerekűzés nem elégített ki, de lusta voltam komolyabban fog­lalkozni járműveimmel, mert egy ilyen »labilis« állás soha nem biztos kenyérkereset. Kitanultam a lakatos szakmát, dolgozni kezdtem. Időközben eljegyeztem magam a zenével, s al­kalmi dobosként számos estét játszot­tam végig. Aztán megérkezett a be­hívó ... Előkerül a kétkerekű... A laktanyában már sokan ismer­tek, hiszen nemegyszer megfordultam a tiszti klubban mint zenész. Egy al­kalommal behoztam a kis egyekere- kűt, s elkezdtem csalinkázni az udva­ron. A következő műsorban már nem hiányzott az akrobatika sem. Itt kezdett foglalkoztatni az a gondolat, hogy mi mindent lehetne produkálni egy rendes kétkerekű ke­rékpáron. Kiástam az otthoni biciklik közül a nekem megfelelőt, behoztam a laktanyába, s az egyik műhelyben ne­kiestünk. Meghosszabbítottuk a tenge­lyeket, új küllők kerültek az abron­csokba, fényeztük, hegesztettük, festet­tük s egy napon felültem a legújabb »kellékemre«. Napról napra jobban tetszett, izgatott a dolog, s állandóan kérdezgettem, mit lehetne még produ­kálni a biciklivel? A sok ötlet végül is körülbelül negyedórás műsorban állt össze, amivel már nyugodtan föl­léphettem. A szolgálat mellett mindig jutott idő a kerekezésre, s ha valaho­va műsort kértek a honvédségtől, min­dig szerepeltem a listán. Vagy dobol­tam, mind vagy bicikliztem, a kettő kellett. Esetenként Fogyókúra a magasban S a Ki mit tud? elődöntője? Erre így emlékezik: — Az egyenes adás előtt két nap­pal utaztam fel, hogy ki tudja hány próba után végre ott izgulhassak a többi versenyzővel. Az utolsó pillanatban jött meg a zongorista Eötvös Huba barátom személyében, akivel sokat sze­repeltem együtt. Dobosnak a Rangers- együttes dobosát »szerződtettük«. Ott, a kamerák kereszttüzében, far­kasszemet nézve a vakító reflektorok­kal, nem tudtam gondolkodni, ösztö­nösen, a beidegzett mozdulatokat fel­használva csináltam végig a számomat, s amikor a Varieté és Cirkusz Válla­lat igazgatója azt mondta, hogy a pro­dukcióm egyes elemeit még a profi artisták sem tudják, illetve rögzített kormánnyal dolgoznak, megnyugodtam, A székről csak hosszas koncentrálás után álltam fel, anyyira remegtem az izgalomtól, az idegességtől és az öröm­től, Az adás napján három és fél ki­lót fogytam! Sáfrán István megkérdezi, mennyi az idő. Mondom. — Ne haragudj, de rohannom kell! Az új számomon van még csiszolni- váló, s azt is meg kell oldanom, hogy a magas egykerekűre a tangóharmo­nika helyett hogyan viszek fel egy do­bot ... Utóvégre, ha esetleg eljutok Szófiába, valami különlegeset csak kell mutatnom a sok külföldinek __ S áfrány István vasárnap este beke­rekezett a Ki mit tud? döntőjébe. Az egyetlen somogyi versenyzőt tizenki­lenc ponttal juttatták tovább a zsűri tagjai. Saly Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents