Somogyi Néplap, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-30 / 152. szám

Vasárnap, 1968. június 30. SOMOGYI NÉPtAr Egy levél nyomában... A törődés hiányzott NI agyon keserű hangú levelet kaptunk az ádándi ter- I melőszövetkezet parképítő brigádjától. A tizenegy dolgozó által aláírt levélből megtudtuk többek között, hogy a balatonföldvári pedagógusüdülőben dolgozó parképítők mostoha körülmények között vannak. »Az üdülő gondnoka az ágyakat, ágyneműt elvette tő­lünk; az éjszakát az ebédlő kövezetén töltöttük — írják. — Egy fillérünk sincs; tegnap fizetési nap volt ugyan, de pénzt nem hoztak. A helyzetünk már tarthatatlan...« Szokatlan hangú levél éz, különösen egy olyan csoporttól, amely — a tsz elnöke szerint — jól keres, s gazdaságosan dol­gozik. Hogy mégis megírták, s elküldték, annak az az oka, hogy a részlegvezető nem törődik velük, nem gondoskodik ró­luk megfelelően. Igaz, hogy a levélben foglaltak közvetlenül azért következtek be, mert az üdülőben előbb felmondtak a vártnál a parképítőknek. Ám közvetve ezt a helyzetet is a részlegvezető számlájára lehet írni. Nem biztosította, hogy embereinek minden körülmények között legyen szállása, s hogy a pénz kellő időben eljusson Balatonföldvárra. Az elnök szerint a részlegvezetőnek beosztottaihoz való viszonya már máskor is hagyott kívánnivalót. Jellemző, hogy egyik alka­lommal nyolc órakor ágyban találta az elnök, noha emberei / már hat óra óta a munkahelyen várták. Normalizálódik a helyzet végre is a parképítőknél? Re­méljük, igen. A szövetkezet elnöke ugyanis arról tájékozta­tott minket, hogy nemrég hosszan elbeszélgetett a panaszo­sokkal, elmélyült problémáikban, s megígérte nekik, hogy minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy a megfelelő munka- feltételeket biztosítsák nekik. Az első lépést, az emberekhez való közeledést már követte egy másik is: a részlegvezetőt figyelmeztették. Értésére adták, mit várnak tőle azért a nem kis fizetésért, amit kap, s mire kötelezik őt mint vezetőt az erkölcsi normák. Sz. N. EGYÜTT—ÓNÁLLÓ AN A gyorsabb szállítás reményében nemegyszer maguk a •> vevők kopognak a Kaposvári Villamossági Gyárban a villamosszerelési cikkekért. Ez az új mechanizmus rugal­masabb beszerzési lehetőségein túl azt is mutatja, hogy meg­nőtt az országban a kereslet a gyártmányok iránt. Jövőre többet kell készíteni belőlük. S ehhez a tárgyi lehetőségek jórészt adottak. Az év végére, de legkésőbb a jövő év első hónapjaiban elkészül a száznegyvenötmilliós beruházás hát­ralevő mintegy harmincmillió forintos része. S ezzel elké­szült az új gyár Kaposváron. — A személyi föltételeket és a gazdaságos termelést nekünk kell biztosítani — mondja Szerecz László igazgató. — A jövő évi előtervek készítésénél — négyszázmilliós ter­melésről van szó — nagyban felhasználjuk ezeket a jelzése­ket. De sok segítséget kapunk a VBKM-től is, hiszen az országos igényeket, s a külföldi piacokon a keresletet ők is­merik a legjobban. S mindehhez nagy segítséget jelent még a Villamos Be­rendezés és Készülék Művek gyárai közötti jó kooperáció. Az egyik helyen átmenetileg felszabaduló kapacitást a másik üzem hasznosítja. Ez azonban nem ejt csorbát a gyárak ön­állóságán, hiszen a lehetőségeket és az igényeket figyelembe véve minden gyár önállóan tervez, maga gazdálkodik a lét­számmal, bérekkel. Nyeresége attól függ, hogyan termel. — Az eredményes munka egyik biztosítéka azonban az t— mondja az igazgató —, hogy a gyárak segítik egymást. A gondot közösen könnyebb megoldani. Ez rugalmasabb gazdálkodást is jelent. Hiszen az országos igényeket csak így lehet összehangolni a helyi érdekekkel és lehetőségekkel. K. I. HOL SZORÍT A CIPŐ? Évente 800 000 pár százmillióért Minden hazai gyártól és hat országból — Leggyakoribb hibák: régebben saroktörés, most talpleválás GYAKRAN HALLANI VE­VŐK PANASZAIT, s jó né­hány olyan tartalmú levél is érkezik szerkesztőségünkhöz, hogy kicsi a választék cipőből, és minőségük sem megfelelő stb. Ezért is jártunk a Dél-du­nántúli Cipőnagykereskedelmi Vállalat kaposvári lerakatánál, s ott Németh Ferenc vezető tájékoztatott bennünket mun­kájukról és gondjaikról. Évekkel ezelőtt maga a le­rakat is igen nagy gondokkal küzdött. Régi helyük szűk és korszerűtlen volt, a penészes raktár nehezítette munkáju­kat. Most, új helyükön külön tárolhatják a férfi és a női meg a gyermekcipőket, a téli és a nyári lábbelit. Mintater­müket bármelyik cipőbolt megirigyelhetné. S aki meg­tekinti a cipőhegyeket — je­lenleg csaknem kétszázféle, összesen 200—300 000 pár cipői raktároznak —, az megálla­píthatja, hogy a kiskereskede­lem boltjaiban időnként ta­pasztalható választékhiányért nem a nagykereskedelem hi­báztatható. Évente mintegy 800 000 pár, csaknem százmillió forint ér­tékű árut adnak a kiskereske­delemnek. Szállítási kapcso­latban állnak minden hazai cipőgyárral, helyi ipari válla­lattal és több ktsz-szel is. So­káig a kaposvári ktsz is szál­lítójuk volt, de most árprob­lémák miatt megszakadt a kapcsolatuk. Hat országból: Csehszlovákiából, az NDK-ból, Albániából, Vietnamból, Len­gyelországból és Spanyolor­szágból hoznak Somogyba ci­pőket, az idén mintegy 50 000 párat. Legújabb szállítójuk Al­bánia, onnan szőrmével díszí­tett bébitipegők érkeztek, ezek az ősszel, illetve a télen kerül­nek majd az üzletekbe. Na­gyon keresett áru az idén meg­jelent színes női lakkcipő, de ebből csak 3000 pár jutott me­gyénkbe, ezért a falusi szak­üzleteknek nem is igen tud­nak adni. Ha beválik és tar­tósnak bizonyul, jövőre mn több lesz ezekből is, többet ké­szít majd a Minőségi Cipőgyár Férfi- és női cipőből is bősé­ges a választék, de például nő: elől-hátul nyitott szandál egy­általán nincs. Készítője, a nem gyártja, mert a keresko delem egész évre nem biztosít számára folyamatos munkát. Mint a lerakatvezető mondja, a nagykereskedelem abban hi­bás, hogy ebbe belenyugodott. Jelenleg 31—38-as nagyságú leánykaszandáljuk sincs, de a napokban már kapnak, s ak­kor lesz a boltokban is. NÉMETH FERENCTÖL AZT IS MEGKÉRDEZTÜK, hogy leggyakrabban milyen minőséghibákkal viszik vissza a vevők cserére vagy javításra a cipőket. — Régebben a magas sarkú női körömcipőknek gyakran letört a sarka, most pedig a talpleválás a gyakori, s töb­ben kifogásolták a lakkok mi­nőségét is, mert repedeznek, töredeznek. Évente 1200—1300 pár minőséghibás cipő érkezik vissza hozzánk és jut el az iparhoz cserére, a boltok pedig 400—500 párat javíttatnak meg évente — a gyár költségére —, mert ezeknek kisebb hibája nem teszi szükségessé a cse­rét. Legtöbb reklamáció a Du­na, illetve a Tisza cipőgyár termékeire érkezett — hang­zott a válasz. Ha az a szám megyénkben nem is túlságosan magas, még­is érthető az az országos vissz­hang, amely most a cipőgyá­rak, vállalatok, ktsz-ek termé­keivel kapcsolatban kialakult. Az említett számok ugyanis nem egészen reálisak, hiszen sokan restellik visszavinni a néhány napig hordott és levált talpú cipőt, és kevesen rekla­málnak akkor is, amikor azt látják, hogy az új, több száz forintért vásárolt fekete vagy barna cipő esőben, hóban olyan fehérré vált — a nyers­bőr hibás kidolgozásának kö­vetkeztében —, mintha viselő­je meszet oltott volna. A több- gyermekes szülők pedig gyer­mekeiket szidják — nem egé­szen jogosan — amikor az új cipő néhány napos viselés után használhatatlanná válik — mondván: »ez a szófogadat - 'an gyerek már megint futbal­•■zott«. Persze ez is előfordul. Rug­dalja a labdát a gyerek — k nem tette? — esőben és hóban is hordjuk a cipőt, hócsiz­mát (!) s gyakran rájövünk: akkor tartana sokáig a drága Már mint a viseléstől, és ott­hon vitrinben őrizgetnénk. Németh Ferenc lerakatveze­tő húsz éve dolgozik ebben a szakmában. Évente jelzi az iparnak, hogy milyen jogos minőségi hibákat kifogásolnak a vásárlók. ígéret már nagyon sok elhangzott, de a jelenleg is tartó országos vizsgálódások azt mutatják, ezek nem sok eredménnyel jártak. PEDIG A VÁSÁRLÓNAK NINCS KÜLÖNLEGES IGÉ­NYE; olyan cipőket kér és vár el az ipartól, amelyek legalább az értük fizetett pénzt meg­szolgálják! Szalai László MM KÁRTÉKOm A VERÉB? A jugoszláv ornitológusok felhívták a mezőgazdasági szakemberek figyelmét arra, hogy a veréb nem kártékony, hanem hasznos madárnak te­kinthető. A legújabb megfi­gyelések alapján ugyanis ki­derült, hogy a veréb igen sok kártékony férget pusziit el, s ezért azokon a termőföldeken és gyümölcsösökben, ahol ilyen kártevők nagy számban fordulnak elő, nem szabad ir­tani és üldözni a verebeket, sőt meg kell honosítani őket. A veréb már csak azért sem káros, mert sohasem tesz kárt az egészséges terményben, csak a férgeset eszi, s ezért in­kább nevezhető a gyümölcsö­sök őreinek, mint kártevői­nek. Javul az állategészségügyi helyzet Tabon ELISMERÉS AZ ÁLLATGONDOZÖKNAK Szombathelyi Cipőgyár azért lábbeli, ha megkímélnénk. (Tudósítónktól.) Tabon a közös, a háztáji és az egyéni gazdaságokban 447 szarvasmarhát, 1900 ser­tést, 420 juhot és mintegy 22 000 baromfit tartanak. A tehenek száma 150, a kocáké 117, az anyajuhoké pedig 157. Ezekből az Egyetértés Tsz 290 szarvasmarhát, kö­zöttük 90 tehenet, 833 ser­tést, köztük 82 kocát mond­hat magáénak. A juhállo­mány szinte mind a terme­lőszövetkezeté, viszont a baromfiakból mintegy 21 000 a háztáji és egyéni gazdasá­gokban található. Amint arról a községi ta­nács végrehajtó bizottságának ülésén dr. Váczi Jenő járási főállatorvos beszámolt, a já­rási székhely állategészség­ügyi helyzete általában kielé­gítő, s az utóbbi időkben el­sősorban a tsz-ben mindin­kább javul. A tsz vezetősége a legutób­bi években sokat tett a tenyésztési, tartási körülmé­nyek, az állategészségügyi helyzet javításáért. Egyebek között például egy-egy 108 férőhelyes tehénistállót, 60 fé­rőhelyes borjúnevelőt, 300-as juhhodályt, 34 férőhelyes ser­BODROGI SÁNDOR: jjj tésfiaztatót, 300 férőhelyes sertéshizlaldát, továbbá kutat és víztornyot épített. Az állat­férőhelyeknél elhelyezett fer­tőtlenítő medencék feltöltésé­ről és használatáról, a fertőt­lenítő anyagok pótlásáról rendszeresen gondoskodnak. A tehénállományt sikerült gümő- kórmentessé tenni, s az új építkezésekkel a mesterséges borjúnevelés föltételeit is megteremtették. Az állatok gondozása, takar­mányozása is mindinkább szakszerűvé válik. Az építke­zések, korszerűsítések mellett a hozzáértő gondozók lekiis- meretes munkájának köszön­hető. hogy a korábbi jelentős számú veszteségekkel szemben a juhállományban hónapok óta egyetlen elhullás sem fordult elő, s hogy a korábban gyako­ri mételykórt, s a szőr-, gyo­mor- és bélférgességet teljes mértékben sikerült felszámol­ni. A járási főállatorvos a ser­tésgondozók közül különösen Nemes József, a szarvasmar­hagondozók közül pedig Mó­kái Dezső, id. Reichert Ádám és Bajczi István pontos, lel­kiismeretes munkáját dicsér­te és emelte ki követendő ■' példaként. A körülmények és t feltételek általános javulása © Az ADN hírügynök­ség már kommentál­ta is Wocheck pesti késését: **A Szövetségi Köztársaság kormánya és az I. G. Far­benindustrie vezérigazgatósá­ga fájdalmas szívvel vette tudomásul a neves profesz- szor feltehetően pillanatnyi elmezavarban elkövetett cse­lekményét. A szövetségi kor­mány szóvivője útján kije­lentette, hogy Wocheck pro­fesszort továbbra is saját ál­lampolgárának tekinti, bizo­nyos abban, hogy a neves tudós, akin a fáradság jelei hosszabb idő óta mutatkoz­tak, pillanatnyi elmezavar­ban követte el meggondolat­lanságát. A szövetségi kor­mány minden lehetőt elkövet, hogy Wocheck szülővárosába hazatérjen. Ha a magyar ha­tóságok a tudóst e szándéka keresztülvitelében meggátol­ják, minden felelősség a be­teg ember akaratgyengeségé­vel visszaélő hivatalos ma­gyar fórumokat terheli.« Éjszaka 11-kor a Külügy­minisztérium sajtótájékozta­tóra hívta a Budapestre akk- feditált külföldi tudósítókat. A Gellért Szálló nagytermé­ben háromszázan gyűltek össze. Nem sokkal később a Reuter gyorshírben jelentette az alábbiakat: »Wocheck a budapesti Gel­lért Szállóban tartott sajtó- értekezleten elmeállapotának igazolására fejszámolás útján az újságírók által feltett két ismeretlenes egyenleteket ol­dott meg. Elhatározásáról csak egy mondatot szólt. Mint kijelentette, az egyet­len utat választotta, amelyet múltjával, becsületével és a tudomány érdekeivel össz­hangban választhatott.« A magyar fővárosból érke­ző rövid, szűkszavú közlemé­nyeket világszerte nagy fi­gyelemmel tanulmányozták. A Farbenindustrie székházá­ban vad futkosás vette kez­detét, a szakemberek a vál­lalat birtokában levő jegyző­könyvekből azt igyekeztek kideríteni, hol tarthat Wo­check valóban a kutatásai­ban. Nagy teljesítményű számítógépek az évtizedek alatt felhasznált készpénz- kiadásokat összesítették, az igazgatótanács az erkölcsi veszteségek mellett a kelet­kezett anyagi kárra is szerfö­lött kíváncsi volt. A kormányfő nyugalmát a gyors egymásutánban bevett három szem nyugtató sem tudta visszaadni. Titkárával néhány titkos telefonbeszél­getést bonyolított le. Arról gondoskodott, hogy délelőtt többé senki ne zavarhassa. A várt két férfi csakhamar meg is érkezett. A szakmi­niszter lépett be, nem sok­kal később pedig a titkos- szolgálat vezetője kopogott az ajtón. A kormányfő anélkül, hogy kérdést tett volna fel, a tit­kosszolgálat főnökéhez for­dult. — Nem érdekelnek a kifo­gásai. Tárgyaljon a szakmi­niszter úrral, tegyék, amit jónak látnak, de én, mégpe­dig a legrövidebb időn belül személy szerint öntől várom a jelentést a professzor ha­zatéréséről. A szakminiszter felugrott, és idegesen fel-alá járkált. — Miért tőlem várja a kor­mány a jelentést? Itt van az önök titkosszervezete és igen tisztelt vezetője is itt ül. Hol volt az elhárítás? Mit csinál­tak az önök athéni ügynökei? Sem lehet úgy lokálba men­ni, hogy a pezsgőzők között ne találjuk ott a titkosszol­gálat embereit. Minden háló­szobatitkot a fülembe gyón­nak. De hogy egy ilyen tudós mit forgat a fejében, arról senki nem tud. Elküldenek neki egy repülőjegyet: Via Budapest. Mintha Róma felé nem járnának gépeink. És amokor ez a férfiú megszö­kik, akkor kirángatnak az ágyból, és azt mondják, ne­kem kell jelentenem, ha visz- szatért! A Itémfőnök mosolygó szemmel tekintett a szakmi­niszterre. Szivart vett elő, megropogtatta, körülménye­sen lemetszette a végét, s csak azután szólalt meg: — Az agyunkra ment a béke, uram ... Évek óta jel­zem, hogy Athénben szaba- tolják a kísérleteinket. Tele­fonálok az I. G.-nek, felhí­vom a miniszter urat, és mit mondanak nekem: Wocheck nagy tudós, nem szabad sür­getni. Amikor végre elérem, hogy áthelyezzék München­be, és felajánlom, hogy saját gépet küldök érte, a Farben tiltakozik: »Mit gondol majd a vén tudós?!« Kértem, leg­alább a saját embereink kö­zül küldjék testőrt. Ez ellen is mindenki tiltakozott. Tes­sék uraim, most aztán mara­kodunk, veszekszünk, és a szakminiszter úr ismét sza­bad utat enged nem is titkolt szűzlányos féltékenységének. A kormányfő megpróbált vidáman nevetni. — De uraim, így semmire se megyünk. A legfőbb ál­lamérdek, hogy Wocheck — amint lehet — térjen haza. De állami szerveink és tiszt­viselőink mégsem kénysze- ^ mellett a tehenészek munkája ríthetik. Persze, ha valami elszánt magánember valami­lyen akciót kezdeményezne ... mi senkit nem akadályozunk a tevékenységében. Eberling úr, a titkosszolgá­lat vezetője noteszt húzott elő a zsebéből. — Felkészültem, uraim er­re az eshetőségre. Följegyez­tem azokat a szervezeteket, I is nagyban hozzájárult ahhoz f — hangsúlyozta —, hogy a tehenek tejtermelése járási szinten is elismerésre méltó. A főállatorvos az eredmé­nyek mellett mind a tsz-ben, Í mind a háztáji gazdaságokban még fellelhető hibákra, hiá­nyosságokra is rámutatott, s f kérte a községi tanács vb, va- \ lamint a termelőszövetkezet még­ha jósain kát, akiket az euró­pai hullámverés elnyeléssel fenyegetett. A.z összekötő, akivel kapcsolatban állottam, ma is létezik. Az igaz, hogy közben a Cl A ügynökséghez is »leszerződött« dehát ez nem rendkívüli jelenség ná­lunk. Ügy gondolom, kellő anya rí ráfordítás esetén ez a vállalkozás megfelelő ha­szonkulccsal tudna dolgozni. A szakminiszteri költségve­tésre gondolok. Félmillió márkáért néhány ember sok mindenre kapható lehet. (Folytatjuk) A Híradástechnikai V. újonnan beinduló két műszakos, rádiócsö­veket, alkatrészeket gyártó üzemébe női dolgozókat nÄf rXi bef°lyást tud°k gyak°' * szüntetéséhez. — Magyarországi szerveze- ^ .-----------------------------------­t ek? hördült fel a szakmi- f j niszter. f — Annyira jól azért nem t állok. De mondjuk, olyan szervezetek, amelyek akkor is léteznek, ha nem jegyez­tük be őket a parlamenti névjegyzékbe. Hogy precíz legvek, elsősorban az ODESZ- SZÄRA gondolok. Méltóztas- sanak figyelembe venni, hogy ez a szervezet gyakorlatilag tíz esztendő óta mélységes hallgatásba burkolózott. , Mindannyian tudjuk, hogy J ezzel a társasággal juttattuk ? biztosabb vizekre azokat a f S- f felvesz. Kéthetes budapesti be­tanítás. Jelentkezni le­het a vállalat munkaügyi osztályán, Kaposvár, Di­mitrov u. 127. (7S67)

Next

/
Thumbnails
Contents