Somogyi Néplap, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-26 / 148. szám

Szerda, 1968. június 26. 3 SOMOGYI NÉPLAP Agytröszt a vállalatnál A POLIHISZTOROK KORA LEJÁRT. Nem érthet egy em­ber mindenhez. Temérdek is­meret és tapasztalat halmo­zódott föl egy-egy tudomá­nyos és gyártási ágban. Ezért a tudomány és a gyakorlat napjainkban szándékainktól függetlenül egyre inkább specializálódik. De vajon mi­lyen követelményeket tá­masztunk a szakemberekkel szemben? A sokoldalú mű­veltségre, az univerzális ké­pességre helyezzük-e a hang­súlyt? lemondva a részletek alapos ismeretéről vagy a nagyfokú specializálódást te­kintsük követendőnek? Az eszményi szakember fo­galmát nem alakíthatjuk ki a konkrét feladatoktól s az egyéni képességektől függetle­nül. Mindkét típus — a rész­letekbe mélyedő specialista és az összefüggéseket ismerő széles látókörű vezető — mint szélsőség s a közbeeső megannyi árnyalat a maga helyén indokolt lehet. Az al­kotó kutató jobban kell hogy ismerje azt a témát, a vele kapcsolatos szakirodalmat, módszereket, amelynek meg­oldására hivatott, mint köz­vetlen felettese, És minél föl­jebb megyünk a vezetés hie­rarchiáján — a főosztályveze­tőn, a főmérnökön, az igaz­gatón át a miniszterig — an­nál kevésbé várható el az adott szakkérdés részleteinek mély ismerete. Annál inkább! szükséges viszont az átfogó képzettség és az összegező mű­szaki—gazdasági gondolkodás- mód, a társadalmi ismerete­ket igénylő vezetői, irányítói, sőt politikusi képesség. A SZAKMAI RÉSZLETEK TÜDŐS A, az alkotó specialis­ta, illetve az átfogó tudású és a szélesebb skálán tevékeny­kedő vezető, irányító sportki­fejezéssel élve más és más súlycsoportba tartozik, s így munkájuk társadalmi hasz­nossága egymással pontosan össze nem hasonlítható. Ezt azért is szükséges hangsú­lyozni, mert volt idő, nem is olyan régen, amikor a beosz­tást tekintették a munka ki­zárólagos mércéjének. A jó konstruktőr és technológus, a tehetséges kutató és szervező érvényesülésének útja kizáró­lagosan az előléptetés volt. Ám a különböző vezető be­osztásokban elvesztettük őket mint alkotó specialistákat. A növekvő műszaki—gaz­dasági feladatok mindkét súlycsoportban fokozták a követelményeket, s mindenek­előtt megkívánták az önálló alkotómunkára képes specia­listák tevékenységének na­gyobb anyagi és erkölcsi megbecsülését. Néhány év óta kiemelt fizetést kaphatnak a legjobb szakemberek, s így anélkül, hogy kiemelnék őket, megtalálhatják számításukat. (Azért használunk feltételes módot, mert sok helyütt ma sem élnek még ezzel a lehe­tőséggel, illetve nem a min­denkori feladatok elvégzésére ösztönöznek vele, hanem va­lamiféle hivatali korpótlékot látnak a kiemelt fizetések rendszerében.) A specialisták fokozott megbecsülése útján újabb lépést jelentett a szak­mai tanácsos és tanácsadó munkakörök létesítése a vál­lalatoknál és a minisztériu­mokban. A MŰSZAKI-GAZDASÁGI TANÁCSADÓK az igazgatók (illetve a miniszterhelyette­sek) közvetlen munkatársai. Fizetésük magas, noha be­osztottjuk nincs, mégis a fő­osztály és a gyáregység ve­zetők fizetésével azonos. (Premizálásukat, jutalmazá­sukat tekintve szintén a ki­emelt vezetők egyes részese­dési kategóriájába tartoznak.) Feladatuk: pontos műszaki— gazdasági kérdéseket készíte­nek elő döntésre. A magasan képzett szakemberek fejlesz­tő, beruházó, műszaki-gazda­sági—elemző munkát végző specialisták szükség esetén a gyáregységek és a szakfőosz­tályok részrehajlását is el­lensúlyozva képesek a válla­lati érdekeket mérlegelő tár­gyilagos döntések előkészíté­sére. A tanácsadó specialis­ták közreműködésével felold­ható tehát az a dilemma, amely elé a növekvő önálló­ság állítja az egyszemélyileg felelős vezetőket. A tanács­adók mint a vállalat agy­trösztjei, az igazgató irányí­tásával. tulajdonképpen a specialisták elmélyült alapos­ságát egyesitik az átfogó gondolkodásmóddal és a szé­les látókörrel. AZ ÉV ELEJÉN KINEVE­ZETT SZAKÉRTŐK és tanács­adók előzőleg többnyire osz­tályt és főosztályt, üzemet és gyáregységet vezettek. Te­gyük hozzá, hogy bár nagy részük jó vezetőnek bizo­nyult, mégsem adhatta tudása maximumát, mert nem hasz­nosíthatta kellően speciális ismereteit, nyelvtudását, a vállalat egészét érintő javas­latait, magas fokú elemző al­kotóképességeit. De a tanács­adók egy másik része — kár volna tagadni — kifejezetten tossz vezetőnek bizonyult. Nem tudott például a beosz­tottakkal bánni, vagy közel járván a nyugdíjkorhatárhoz, húzódozott a nagyobb távon gyümölcsöző befektetésektől és kockázatvállalástól. Az új beosztás lehetővé tette, hogy anyagi és presztízsveszteség nélkül olyan munkakörben te­vékenykedjenek tovább, amelyben a legtöbbet produ­kálhatják. Mindez már ma is ösztönzést, perspektívát je­lent a beosztott munkakörben dolgozó specialistáknak is, hi­szen műszaki—gazdasági ta­nácsadóként képességeiket ak­kor is gyümolcsöztethetik, ha a hivatali ranglétrán egy lé­pést sem tesznek előre. K. J. Interpelláció cukorügyben Ifi­dé kevés a befőzés, az olcsóbb cukor Kaposvárról és vidékről is több panaszos háziasszony ke­reste meg szerkesztőségünket. Panaszuk lényegébon azonos volt: — Nincs az üzletekben ele­gendő, előre csomagolt olcsóbb, 9,60 forintos kristálycukor. Van ugyan a tízforintosból, de az a befőzéshez nem olyan jó, mint a durvábban őrölt. Fő­leg az önkiszolgáló üzletekben lines elegendő. Jártunk néhány nagy for­galmú, önkiszolgáló és hagyó­DOLGOZVA N mányos módon árusító boltban. Szinte mindenütt ezt a választ adták, hogy a Fűszer—Élelmi szer- és Vegyiáru Nagy keres kedelmi Vállalat — a durváb­ban őrölt cukorból 1—2 kilós csomagokban nem szállít, csak 50 kilós zsákokban. Ezt hallottuk a Honvéd ut­cai ABC-áruházban, a Széche­nyi téri csemegében, a 323-as és más üzletekben is. Az ABC- ben, a Széchenyi téri cseme­gében és a legtöbb üzletben naponta 4—5 eladó is csomago­lással foglalkozik. A Honvéd utcai ABC-áruházban havon ta 1,5 vagon cukrot adnak el. Ha ennek csak a felét kell es ■ te, zárás után előre becsoma­golniuk, akkor is rengeteg időt rabol el tőlük. Érdeklődtünk a FŰSZERT kaposvári lerakatánál is. Haj­dú György vezető elmondotta, hogy ebben az évben már lé­nyegesen több előre csoma­golt cukrot adtak el, mint a múlt évben. 1967 első öt hó­napjában 800 mázsát, ez év­ben viszont már 3500 mázsá* szállítottak a kiskereskede­lemnek. — Az a baj — mondotta a fiókigazgató —, hogy a kapos­vári cukorgyár a finomítót' cukorból tud csak elegendő mennyiséget előre csomagolva szállítani, durvább cukorból mi sem kapunk. Tóth Lajos, a cukorgyár igazgatója a következőket mondta: — Ez a panasz ismeretlen volt előttem. Igaz, gyárunk elsősorban a Rijekából érke­ző, finomított cukrot csoma­golja, most már egy gép he­lyett kettővel. Nehezítette munkánkat, hogy nem volt elegendő, olyan minőségű pa­pírzacskónk, amely mindkét géphez alkalmas lett volna, de ez a gondunk már megszűnt Gyárunktól a nagykereskede­lem az utóbbi^ időben — tudo­másom szerint — nem is igé­nyelt durvábban őrölt kris­tálycukrot. Sőt a FŰSZERT bogiári lerakata azt kérte, hogy ebből ne is szállítsunk, mert nagy készlete van belő­le. Ha a vásárlók és a nagy­kereskedelem igényli, akkor átállunk a durvább kristály- cukor csomagolására. Ügy véljük, hogy hasonló panaszokat elkerülhetnek a jövőben, ha a kis- és nagyke­reskedelem, valamint a gyár között szorosabb kapcsolat alakul ki, gyakrabban tájé­koztatják egymást a vásárlók igényeiről. A FŰSZERT kaposvári lera- kaiábcl tegnap közölték szer­kesztőségünkkel, hogy megálla­podtak a cukorgyárral, s az soron kívül küld a kiskereske­delemnek 600 mázsa előre cso­magolt durvább szemű, 9,60 fo­rintos cukrot. Abban is meg­állapodtak a kiskereskedelmi vállalattal, hogy a vásárlók igényeit az ő tetszésük szerint elégítik ki. Örömmel hallottuk a gyors intézkedést, vélemé­nyünk csupán annyi, hogy eze­ket az intézkedéseket előbb is megtehették volna. Sz. L. Hűsölnek a fa alatt, és ná­polyit rágcsálnak. Olajos a kezük, poros az arcuk, alig látni a vonásokat, csak a sze­mük csillog. Beszélgetnek. — Mit csináltok itt? — szólok oda, miközben kollé­gámra várok, aki itt, az Óbu­dai Gépipari Ktsz marcali telepén készít felvételt. A fiúk elhallgatnak, majd az egyik a világ legtermé­szetesebb hangján válaszol: — Dolgozunk ... — Csak most tartunk egy kis szünetet — teszi hozzá magyarázóan a másik —, egész délelőtt nagy volt a hajtás... Saraboltunk hátul az udvarban, aztán meg mo­torokat raktunk a padláson. Leülök melléjük az árok­partra, összeismerkedünk. Pálfalvi Imre, Izsák László, Kiss Sándor és Bíró József a Marcali Általános Iskola ta­nulói. Egyhónapos munkára alkalmazta őket a ktsz, hat­órás munkaidőben, havi öt­száz forintért. Rajtuk kívül még harminchat diák kapott itt munkát. — Szóval dolgozva nyaral­tok ... Nem lenne jobb a Balaton-parton ? — Dehogynem — mondja Sanyi. — Viszont itt pénzt keresünk. Egy hónap múlva úgyis ott a helyünk. Megvár bennünket a víz ... Különben ő a leggyakorla­tiasabb négyük közül. Már helye van a fizetésének, a vasgyűjtésből szerzett pén­zen karórát vett magának, most pedig kerékpárra spó­rol. — Itt ismerkedhettek a gépiparral. Az idén már pá­lyát is kell választanotok. Nem kaptatok kedvet ehhez a munkához? — En jövőre ide szeretnék jönni ipari tanulónak — mondja Izsák Laci —, a bá­tyám is itt dolgozik. Pálfalvi Imre már döntött: szeptemberben a Pécsi Épí­tőipari Szakközépiskolában folytatja tanulmányait. Kiss Sanyi és Bíró Jóska a fejét rázza. — Mi nem a gépet választ­juk. Kaposváron szeretnénk tanulni a mezőgazdasági technikumban, azután pedig az állattenyésztési szakon. Kék munkaköpenyes asz- szony zavarja meg a beszél­getésünket. Tamasián János- né, akit egy hónapig a gye­rekek felügyeletével bízlak meg. — Mi van, fiaim, nincs munkátok? — De van, csak most min­denfélét kérdezgetnek tő­lünk ... Meglopják az eligazítást: — össze kell rakni a trá­gyakihúzó kocsikat, aztán irány a padlás. — Irány a padlás! — vissz­hangozzák a gyerekek, s már szaladnak is. — Látja, ilyenek —- moso­lyog Tamasiánné. — Huncu­tok ugyan, de az első szóra ugranak... Strubl Márta Újítások és találmányok börzéje A gazdaságirányi tas új rendszerében megszűnt -az újí­tások' és találmányok kötelező ingyenes tapasztalatcseréje. A vállalatok, intézetek, szövetke­zetek bevált újításaikat és ta­lálmányaikat felkínálhatják eladásra más vállalatoknak. Az újítások adásvételéhez se­gítséget nyújt az Országos Ta­lálmányi Hivatal is azzal, hogy a szeptember 6-án kez­dődő budapesti őszi vásárán megrendezi az első magyar újítási, találmányi és ipari mintabörzét. Ezen valameny- nyi vállalat részt vehet. A bör­zén kiállíthatnak modelleket, maketteket, működési vázlato­kat, mintapéldányokat. Ma­gánszemélyek is részt vehet­nek a börzén olyan ipari mintákkal és találmányokkal, amelyeket eddig még nem hasznosítottak. Aki a börzén részt kíván venni, az július 10-ig jelentkezhet az Országos Találmányi Hivatalban. POSTÁK ÁBELEK NYOMÁN KAPOSVÁRON Hússmillió t „kerül a főid alá?! TERMELŐSZÖVETKEZETEK! Állami gazdasagok ÉS KÖZÜLETEK! Rövid határidővel, kedvező irányárral és fixárral vállaljuk különböző típusú pótkocsik teljes felújítását, műszaki szemlére való előkészítését, illetve típusváltoztatását. 8. sz. gépjavító állomás, TAPSONY. (7230) Karosszériajavítást és fényezési munkát vállalunk Rövid határidő, jó minőségű munka. Magyar Honvédelmi Szövetség műhelye, Kaposvár, Zalka Máté u. 18. <9780) Nagyszabású hálózatfejlesz­tési terv megvalósításán dol­gozik a posta Kaposváron. A város fejlődésével, az iparte­lepítéssel, a lakásépítkezések­kel egyre több a telefon- igény, ezenkívül a Donner és a város peremei régóta vár­ják már, hogy bekapcsolód­hassanak a távközlési háló­zatba. Igen nagy munkát vé­gez ezekben a hónapokban a posta városunkban, mintegy húszmillió forintot költ a há­lózat fejlesztésére ebben az évben. A napokban munkabrigád járta végig a város külön­böző pontjait, hogy megvizs­gálják az építés menetét, s munka közben felmerült vi­tatott kérdéseket közösen megoldják. Részt vett ebben a brigádban a kaposvári pos­ta illetékesein kívül Bárány Károly, a Posta Központi Kábelüzem építésvezetője, Verbal András, a pécsi igaz­gatóság műszaki ellenőre és Fleismann Ernő, a Posta Pé­csi Hálózatüzemének építésve­zetője is. A vizsgálatot a Kanizsai ut­cában kezdték el. Az első nehézséggel az 52. számú ház­nál találták szembe magu­kat, ti. az említett ház falá­ba kell beépíteni a kábelszek­rényt, s az ebben elhelye­zett kábelvégelzárókra csat­lakoznak majd a telefon­előfizetők vonalai. — Csaknem mindig problé­mát okoz a háztulajdonosok­kal való megegyezés — je­gyezte meg Bánsági István, a Somogy megyei Távközlési Üzem vezetője —, nem ve­szik szívesen az emberek, hogy kivésik a házuk falát. A rendelkezések szerint a pos­tát ebben a munkában nem akadályozhatják meg, az oko­zott kárt pedig természetesen helyreállítjuk. Torma Istvánná háztulajdo­nos rövid vita után beleegye­zett a szekrény beépítésébe, s hogy az ne rontsa a' ház esz­tétikai képét, a szekrényt az udvari falra szerelik föl. A Kanizsai utcában a gáz­szerelők is dolgoznak. Fontos munkát végeznek ők is, a je­lek szerint azonban nem min­dig kellő figyelemmel dol­goznak: több helyen beszakí­tották, összetörték a postaká­belok eternit csöveit. Ennek helyreállítása újabb munkát és költséget okoz a postának. Kellemes meglepetés fo­gadta a munkabrigádot a Jó­zsef Attila u. 7. szám alatti új, emeletes lakóépületeknél. Itt már beépítették a telefo­nokhoz szükséges vezetékeket _« azaz postai szaknyelven szólva beosövezték az épüle­tet. Itt csali a föld alatti munkát kell elvégezni. Ha­sonló a helyzet az Április 4. közben is, a pincékben meg-, találhatók a kábelbekötéshez szükséges tartozékok. Korszerűsítésre szorul az Április 4. utca hálózata is. A 23-as számú ház kapualjában még a régi típusú kábelvég­elzárókat találták a szakem­berek, sok-sok vezeték indul innen ki, formája miatt ne­vezik »l.ökgyalunak«. Ide is modern szekrény kerül. A Bajcsy-Zsilinszky utca után a Süketnéma Intézet volt a következő állomás, ide építik be a törzskábelt, ehhez csatlakoztatják az Április 4. köz hálózatát is. A KÖJÁL-székházban a legújabb típusú telefonköz­pont szerelését vizsgálták meg a posta szakemberei. A posta illetékesei elmond­ták, hogy még ebben az év­ben lefektetik a kábeleket a Kalinyin lakótelepen, a Marx Károly és a Tóti) Lajos köz­ben, a Pamutfonó-ipari Vál­lalat Kaposvári Gyárának környékén. A posta türelmet kér a város lakóitól az utcák felásása miatt, s azért is, ha a törmeléket nem tudják mindjárt elszállítani. S. M.

Next

/
Thumbnails
Contents