Somogyi Néplap, 1968. június (25. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-23 / 146. szám
»OMOGTINÉPtAP 6 Vasárnap, 1968. Június FOTÓSOK LENCSEVÉGEN Válasz egy „csalódott“ embernek A történtekért Foton porter kollegám mesélte részvétre váró hangoru — Képzeld, ml történt velem. Egy vidéki utamon, fényes nappal, az országút mellett látom, hogy két ember verekszik. Egyikük kezében kés. Micsoda riport* ötlött eszembe, s máris nyúltam a gépért, de mielőtt el- kattintottam volna, hirtelen észbe kaptam, le a gépet, s rohantam oda, hogy szétválasszam őket. Ez sikerült, én is megúsztam baj nélkül, hamar megbékéltek, node ahogy ők ballagtak egymás mellett tovább, ón leálltam az országút mellett, hogy heves szívdobogásom lecsillapodjon. Talán életem legnagyobb fotóit szalasztottam el. Szemem előtt megjelentek a szenzációs képek, villogó kés, eltorzult arcok, kétségbeesett mozdulatok, node aztán a vér... Nem bántam meg simít tettem, de hát érted, micsoda Sikerült felmászni, de hogy épségben lejönni sikerül-e, az még nem biztos. Kinek a fotója sikerül a legjobban? riport lett volna — csapott az asztalra és otthagyott. A fotóriporterek a lehetőség szerint ott vannak mindenütt, ahol történik valami. Hiszen ha nem így lenne, az olvasó aligha találkozhatna a reggeli újságokban a tegnap történt események fényképeivel, a társadalom életének ezernyi ellesett pillanatával. Jó szem, jó idegek, gyorsaság, bátorság — ezek a jó fotó- riporter legfontoss bb erényei. Egy olasz fotoriporter élete kockáztatásával a görög börtönsziget fölé repült, s így tudta meg most már sajtót bejárták az elrettentő dokumentumfelvételek. Ha az elkövetkezendő évszázadokban a mainál könnyebbé válik a történészek dolga, abban nagy részük lesz a fotóriportereknek, akiknek dokumentumai a kép nyelvén mesélnek majd mai vívódó világunkról. A fotó nemcsak egyszerű szemléltetés. Politika is. Elég említeni azt a világhíres felvételt, amelyen a hírhedt saigoni rendőrtábornok nyílt utcán lő le egy foglyot. Nemcsak izgalmas, de veszélyes és nehéz is munkájuk, hiszen attól a pillanattól kezdve, amíg elkattanhat a fényképezőgép, addig a pillanatig, amíg a kész kép megszületik, sok minden történhet. A fáradozás azonban nyomban megtérül, amint a laboratórium hívótankjából előbujik a sikerült felvétel — egy darabja, egy pillanata a körülöttünk levő valóságnak. Ezúttal őket kaptuk lencsevégre, a fotósokat, hogy munkájukról ne csak felvételeikből kaphasson ízelítőt az olvasó. (B. B. I.) önmagát hibáztassa...! Ne haragudjon, amiért a Pest megyei Hírlap munkatársának kérdéseire adott válaszaihoz a Somogyi Néplapban hozzászólok, őszintén: meglepett és megdöbbentett a véleménye. S ezért is kezdem szavainak idézésével: »Az ember melózik, mint az állat, és mégis kénytelen istállóban lakni«. Ecseren egy apró parasztház albérleti szobának átalakított istállójában zajlott le ez a beszélgetés, és látott napvilágot nemrégen Pest megyei laptársunkban. A riportalany Dombóvári Ferenc egykori somogyi lakos, a házigazda mesterkedéseit panaszolta el, mert albérleti uzsorával sanyargatja. A nyomorúságos, valamikor istállónak használt helyiségért havi 450 forintot fizet, s még azt is követeli a házigazda., hogy külön villany- és vizdíjat fizessen. Amikor Dombóvári ezt megtagadta, a tulajdonos kikapcsolta a villanyt — a bíróság később visszakap- csoltatta —, de a háborúskodás azóta is tart a bérlő és a tulajdonos között. Az újságíró másik kérdésére — »miért kellett eljönnie Somogybái?« — adott felelete indokolja válaszunkat. »Főleg a fiaim miatt, akik ott nem találtak munkát, szakmát sem tudtak volna tanulni.« Két fia van Dombóvári Ferencnek. Az egyik Budapesten munkásszálláson lakik, a 'másik most alcar ugyanott ágyrajáró lenni. Valóban nem kaptak volna Somogybán munkát, nem tanulhattak volna szakmát? Nem akarom idézni a Somogyi Néplap rendszeres napi álláshirdetéseit, amelyben »azonnalra«, »sürgősen« keresnek alkalmi, segédmunkásokat, tanulókat. Hiszen azért is épül Kaposváron Dunántúl egyik legkorszerűbb szakmunkásképző intézete, hogy a fejlődő, gazdagodó somogyi ipar szakmunkás-utánpótlását biztosítsa. S éppen önnek és két gyermekének ne jutna itt munka, megélhetés? A magyarázatot inkább másban keresném. Nem ön az egyetlen, aki csalóka ábrándokat kerget, s még családjának jelenét, jövőjét is képes kockáztatni. Azt hitte, hogy a fővárosban tárt karokkal, lakással, állással fogadnak mindenkit-, aki esetleg megúnta már a vidéki levegőt. Szavaiból legalábbis ez tűnik ki: »Ügy terveztük, hogy majd beköltözünk albérletbe, ki- böjtöljük ezt az öt évet, amíg lakást igényelhetünk. Hát ez nem sikerült...« Sokan jártak így, de remélhetőleg kevesebben követik a jövőben Dombóvári Ferencnek és fiainak példáját. ön elsősorban a tulajdonost marasztalja el, aki asért alakította át »lakásnak istállóját«, mert ez »jövedelmezőbb, mintha marhákat tartana«. Keserű ember lett Dombóvári Ferencből, aki az újságíróhoz intézett szavait így fejezte be: »Amit a somogyi dolgainkért pénzt kaptunk, már elment. Ott már semmink sincs, itt sem lett és nem is lesz. Hát így élünk. Szép kis perspektíva.. .! Perspektívának valóban nem szép, sőt elkeserítő. Tanulságnak viszont nagyon hasznos. Azért ugyanis, hogy istállóban élnek, uzsora albérleti díjat fizetnek, ágyra- járók lesznek, egyedül Dombóvári Ferenc a felelős. A történtekért önmagát hibáztathatja ...! Szalai László fényképekről is a világ, hogyan bánnak Jarosz szigetén a rabokkal. A Kennedy- gyilkosságok után alig egy órával már az egész világ(4 hiszékenység Mintaesetei A nyíló virágról sem könnyebb jó felvételt készíteni, mint egy ünnepelt filmcsillagról. UÄSÄRO LÜNK hajdina (pohánka) magot minden mennyiségben az állami gazdaságok megbízásából. AJÁNLATOKAT AZ ÁR ÉS MENNYISÉG MEGJELÖLÉSÉVEL KÉRJÜK Állami Gazdaságok Kereskedelmi Irodája, Nagy Lóránt osztályvezető — Budapest V., Akadémia n. 1—3 címre írásban megküldeni Ajánlatukra személyesen fogunk jelentkezni. (7178) A mézeshetek után „lelépett“ a férj Ismeretlen fiatalember szmokingban feszített a kisváros népes farsangzáró bálján. H. Zsuzsa álmában sem hitte, hogy ilyen csinos lovagja akad. Másnap a fiú megkérte Zsuzsa kezét. »Pesten garázsban dolgozom — mondta a leánykérő —, lakásom, 2000 forint havi fizetésem van.-« A szülők beleegyeztek a házasságba, harmadnap volt az esküvő. Elteltek a mézeshetek, Zsuzsa mind sűrűbben kérlelte férjét: utazzanak fel Pestre, látni szeretné jövendő otthonát. Ám a fiatal feleség egy reggel hűlt helyét találta a férjének. Csak később a rendőrségen derült ki, hogy a szmokingos fiatalember megrögzött bűnöző, ikét és fél éves börtönbüntetése elől menekült Pestről. Zsuzsát a vak bizalom, a hiszékenység késztette arra, hogy örök hűséget esküdjön egy ismeretlen fiatalembernek. Hogy nem a szmoking teszi az embert? Erre nem is gondolt. A hiszékeny ember figyelmét legtöbbször a külsőségek kötik le, ezekből ítél. A lány esetében bizonyos fokig közrejátszott a fiatalokra jellemző meggondolatlanság, de a szülők, hozzátartozók hiszékenységére aligha lehet mentséget találni. »Mintaesel« — mondták a rendőrségen az iménti példára utalva. A hiszékenységnek azonban sok egyéb mintaesetével is találkozhatunk a rendőrségi krónikában. Gázmesterből — „mérnök úr** Tavaly ilyenkor — hirdetés útján — vegyészmérnököt keresett az egyik kisipari szövetkezet. A felhívásra többen jelentkeztek, köztük egy 40 év körüli, jól öltözött, kellemes modorú férfi. Csakhamar megnyerte a szövetkezet vezetőinek bizalmát, olyannyira, hogy elfelejtettek kérni » diplomáját. Hiába is kérték volna. A mérnök úrnak titulált férti ugyanis sohasem járt egyetemire, csupán gázmesteri vizsgája volt. Amikor felvették a szövetkezetbe ^hirtelen nem jutott más eszébe, a gázmesteri oklevél számát diktálta be a mérnöki diploma számául. Később a munkakönyvébe is be jegyezték, hogy vegyészmérnök. Néhány hét elteltével a gázmester munkahelyet változtatott, ugyancsak vegyészként alkalmazták. És még ma is alkalmaznák, ha a közelmúltban nem lopott volna el a vállalattól 10 000 forintot érő vegyszert. A hiszékenység vám szedői nem válogatnak a módszerekben. Ha úgy látják jónak, erélyes hangú levelet küldenek kiválasztott »ügyfeleiknek«. Ezt tette egy nagystílű szélhá- mos'is, levelet küldött sok ezer címre, elsősorban gépállomások. állami gazdaságok és termelőszövetkezetek címére és követelte, hogy »fizessék be a Közlekedési Menetrend című füzet előfizetési diját, amelyet felettes hatósága tizenkét forintban állapított meg«. És a címzettek többnyire fizettek, anélkül, hogy utánanéztek volna: kinek és miért is fizetnek? Szellemidézők, javasasszonyok Olykor még középkori ostobaság is hatalmába keríti a hiszékeny embereket. Falusi ismerősöm mesélte a minap, hogy szűkebb hazájában még mindig divat a szellemidézés. Gyászruhás asszonyok 50—100 forintot fizetnek a szellemidézőknek, hogy megjelentessék előttük elhunyt gyermekük, hozzátartozójuk szellemét. Mások az asztaltáncoltatás valódiságában hisznek. A világűr titkaiban jártas iskolás gyerekek is gyanútlanul ülik körül azt az asztalt, amelyre a szeánszvezető is ráhelyezi a kezét. A szeánszvezető bizonyítja: szó sem lehet csalásról, lám, az ő keze is az asz- i talon van. De azt már nem tudják az avatatlan gyerekek, hogy a szeánszvezető pálcát dugott a kabátja ujjába és a pálca végét az asztal lapja alá helyezte. És itt élnek közöttünk a javasasszonyok is. A rendőrségi hírek szerint kilószámra árulják a varázsszert, hiszékeny lányok némely vidéken ezzel öntözgetik a hűtlen vőlegények lába nyomát, hogy térjenek vissza. De mire való a vakondtúrásból merített föld, amelyet ecettel kevernek? Egyes tájékozatlan ember számára ma is ez az egyedüli varázsszer a fülfájásra, legalábbis így gondolják, különösen az idősebbek, ezért hordják pénzüket a javasasszonyhoz. Húszforintos jóslat A babonás hiszékenységben olykor a városi ember sem marad el a falusitól. Egyik kollégámat a minap varázserejű cédula invitálta az egyik bérházba. Itt él a mindentudó jósasszony. A szívélyes hölgy írást elemez, hajlandó a postai válaszadásra is, ha megfizetik. Egy elemzés — húsz forint. Jobbára művelt, sokat tapasztalt emberek járnak a jósnő boszorkánykonyhájába, leveleznek vele, és bizonyára valamennyien megsértődnek, amiért most őket is a hiszékenység áldozatai között emlegetjük. Ezek után csodálkozhatunk-e azon, hogy — rengeteg rendőrségi eljárás, bírósági ítélet ellenére — a hiszékenység tovább él, terebélyesedik? Pedig sem a rendőrség, sem a bíróság nem találhat fel olyan varázsszert. amely megóvja a hiszékeny embereket a kártékony elemektől. A hiszékenysége' kell irtani, kinek-kinek a sajá' 1 háza táján. k, p A Mecseki Ércbányászati Vállalat III. sz. bányaüzeme föld a la f ti munkára 18—40 éves korú férfiakat keres vájár, segédvájár, csapatcsiílés, lakatos és villan y szer elő szakmunkásnak továbbá fúrási, szállítási segédmunkásnak Csökkentett munkaidő! Kereseti lehe'őség havi 2000—4500 Ft között. Évenként növekvő összegű hűségjutalom. Napi egyszeri ingyenes étkezés. Pécsen modem, kényelmes munkásszálló. Jelentkezés: Kővágószöllős, II 1-as üzem munkaügyi csoportjánál (autóbusszal 20 percnyire Pécstől). (1537)
