Somogyi Néplap, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-01 / 101. szám
Szerda, 1968. május L 9 SOMOGYI NÉPLAP Marx Károly és Engels Frigyes kéziratos örökségének drámai sors juiotl. Lenin javaslatára Moszkvában archívum létesült, ahol ma Marx és Engels kéziratainak egy részét őrzik. Cikkünk e hatalmas tudományos értékű szellemi kincs történetéről szól. ILJA AGRANOVSZKIJ: Marx Károly születésének ISO. évfordulójára Az alapító 1921. február 2-án Vlagyimir Iljics Lenin munkanapja, mint mindig, erősen zsúfolt volt. Ezen a februári napon az elküldendő iratok postakönyvében, melyet Lenin titkárai kezeltek, ez a bejegyzés állt: »2. P. 159. szám. Rja- zanovnak két Engels-kötet és levél«. Rjazanov az akkor nemrég alakult Marx— Engels Intézet igazgatója volt. 1920. december 8-án az Oroszországi Kommunista Párt plénuma határozatot fogadott el »a világ első marxista múzeumának« létesítéséről. Az intézet megalakításakor parányi volt, a Vozdvizsenka és a Seremetyev utcácskák sarkán fekvő épület hat szobájában kapott helyet. A Társadalmi Akadémia részlege működött itt A könyvtár 200—300 kötetből állt. Az összes dokumentumokat két fa- és acélszekrényben őrizték. A kéziratokat csak Marx nyolc levele képviselte. Lenin levelével kezdődött az »1. számú gyűjtemény« története. A Marxizmus—Leni- nizmus Intézete Központi Pártarchívumában e szám alatt ma körülbelül hétezer, Marx és Engelstól származó kéziratot őriznek. Lenin levele a *-2. számú gyűjteményben« található meg, ahová mindazok a dokumentumok kerülnek, amelyek Vlagyimir Iljics kéziratos örökségéhez tartoznak Természetes, hogy a lenini kéziratoknak ilyen teljes gyűjteménye, mint a moszkvai Marxizmus—Lenin- izmus Intézetének összegyűjtött anyaga, nincs a világon. Es nincs még egy olyan kéziratgyűjtemény, mint az “1. számú«, bár Marx és Engels értékes kéziratainak útja a moszkvai intézetig igen hosszadalmas és bonyolult volt Engels első végrendeletét akkor írta, amikor még Marx életben volt Marxnak is bele kellett egyeznie barátja végakaratába, hogy vagyonának és kéziratainak örököse legyen. De Engels, aki két és fél évvel fiatalabb volt Marxnál, 12 évvel túlélte őt Engels, két évvel halála előtt, újabb végrendeletet írt A végrendeletet és a kiegészítést amelyet csak halála előtt tíz nappal írt, valamint a végrendelet végrehajtóinak szóló, íróasztalában megtalált levelet először 1966- ban publikálták orosz nyelven, Marx és Engels műveinek 39 kötetes második kiadásában. önmagáról, a temetésről csak egyetlen mondat szól a végrendeletben: »-Határozott kívánságom, hogy testemet égessék el, és a hamvakat, amint lehetséges, szórják a tengerbe«. Engels hamvait Anglia déli partszegélyén egy szikla alatt szórták a tengerbe, Istborn közelében, a világítótoronynál. Engels 1895-ben itt töltötte élete utolsó nyarát A végrendelet részletesen intézkedik az örökség — az anyagi és irodalmi örökség — tekintetében is. Vagyonának 3/8-ad részét Marx leánya, Laura örökli; a másik 3/8-ad részét Marx másik lánya, Eieonor kapja. Az irodalmi hagyatékáról így ír: »-Minden, halálomig birtokomban lévő vagy engem illető könyvet és minden szerzői jogomat a fent nevezett August Bebelre és Paul Zingerre hagyományozom. A fent nevezett August íT'bel- re és Paul Zingerre hagyom valamennyi kéziratomat, amelyek halálomig birtokomban lesznek vagy én rendelkezem felettük«. Kivételt csak Marx kézirataival és írásműveivel tett — ezeket Marx Eleonornak hagyta. Később minden kézirata, minden könyve, az összes szerzői jog a Német Szociáldemokrata Pártra szállt át. Amit Eieonor Marxnak hagyott végrendeletében, később az is ide került. Engels hagyatékának majdnem végzetes szerep jutott: 38 évvel halála után a Németországban hatalomra jutott fasiszták tüzet gyújtottak, s a lángokban Marx, Engels, Lenin, Bebel könyvei égtek. A marxizmus megalapítóinak kéziratos öröksége óriási veszélybe került. Marx és Engels tudományos és irodalmi, hagyatéka végül is sok viszontagság után a holland Társadalomtörténeti Intézet birtokába jutott. Az úgynevezett »Ford-alrp« által segélyezett Társadalomtörténeti Intc st Amszterdamban székel. Ide került a már megfogyatkozott, részben szétlopkodott német szociáldemokrata archívum. Eltűnt kéziratok 1965. november 12-én a Süddeutsche Zeitung című nyugatnémet újság nógyhasábos cikket közölt ezzel az érdeklődést keltő főcímmel: -A nemzetközi rendőrség nem tud Marx Károly nyomára bukkani.« Az alcím aztán felfedi, hogy az 1933-ban eltűnt kéziratokról van szó. Idézünk az újságból: »-A műgyűjtők örömére és a bibliográfusok rémületére a nemzetközi piacon már hosszú évek óta tűnnek fel olyan kéziratok és írások, amelyeket a szocializmus atyja hagyott hátra. A -Marx-hullám« bizonyára szombaton éri el majd tetőpontját, amikor a széles körben ismert marburgi régiségkereskedés Marx kézirataiból aukciót rendez ... Egy kézirat tervezett kikiáltási ára 30 ezer márka lesz. A régiségkereskedés katalógusában felhívja a figyelmet arra, hogy Marx eddig nem publikált kéziratai rendkívüli ritkaságnak számítanak. Ez a gyűjtemény csak egy részét képezte a milliókat érő ellopott kézirathalmaznak. A lopás körülbelül harminc évvel ezelőtt történt, a bűncselekményre még ma sem derült fény...« Marx és Engels hagyatéka olyan hatalmas volt, hogy a tudósoknak nagy fáradságába került valamennyi kézirat felülvizsgálása. Az első világháború után, amikor a Moszkvából küldött kutatók ideológiai vezéreik kéziratait keresték, még a Német Szociáldemokrata Párt tulajdonában voltak a kéziratok. Ám 1933-ban a több mint két vasúti kocsit megtöltő archívum az örvénylő események központjába került, és onnan bizony erősen megtépázva került ki. Számos feltételes fejtegetés magyarázza, hogy röviddel a Reichstag égésének drámai napjai után, 1933-ban a Német Szociáldemokrata Párt a legkülönbözőbb rejtekhelyekre dugta el Marx és Engels írásait, és úgy látszik, hogy az akcióban részt vevő egyes személyek »nyolc kéziratos dossziét és munkafüzetet« elloptak. Ezek a darabok hol itt, hol ott tűnnek fel a régiségkereskedések árverésein. Az archívum anyaga ugyanis kerülő úton Párizsba, Amszterdamba és Koppenhágába került megőrzésre. 1935-ben a Dán Szociáldemokrata Párt bibliográfusai közölték, hogy a .legértékesebb anyagok eltűntek az archívumból. Ebben a helyzetben a Szovjetunió képviselői javaslatot tettek a szociáldemokratáknak: 7 millió francia frankot ajánlottak fel, ha az összes archív anyagot átadják moszkvai megőrzésre. A megbeszélések azonban nem vezettek eredrűényre. A Német Szociáldemokrata Párt emigrációs vezetősége 1938-ban elhatározta, hogy a hatalmas gyűjteményt 72 ezer guldenért. 13 hónapos részletfizetésre eladja az amszterdami Társadalomtörténeti Intézetnek. így Marx és Engels — napjainkban 80 millió márkát érő — öröksége a hollandok kezébe került. A »Ford-alap« a háború után csak az archívum anyagainak tudományos feldolgozásáért 25 millió dollárt fizetett ki. A feldolgozók 360 iratköteget néztek át Ma már az archívum, ha nem is az oldalak számáról, de az oldalak méreteiről feljegyzést vezet A moszkvai Marxizmus—Leninizmus Intézet kezdte meg a kéziratok rendszeres gyűjtését. A gyűjteményben azoknak a dokumentumoknak fotókópiái is megvannak, amelyek a nyolc elrabolt iratcsomóval tűntek el. A moszkvai Szovjet téren, a Moszkvai Városi Szovjet épületével szemben szürke, háromemeletes ház áll. Itt őrzik a Marx—Lenin Intézet archívumát A páncélszobákban állandóan 16—17 fokos hőmérséklet uralkodik, a levegő nedvességtartalma 60—70 százalék. Ilyen gondos körülmények között óvják Marx és Engels eredeti kéziratait, és azoknak a kéziratoknak fotókópiáit, melyek eredetije az amszterdami intézetben van, vagy a volt berlini archívum titokzatos tottvajaináL Ezer meg ezer kézirat, eredetiek vagy fotókópiák. Hogyan kerültek Moszkvába? Laboratórium a Majnánál Rjazanov, a Marx—Engels Intézet igazgatója már a forradalom előtt hatékonyan tanulmányozta Marx és Engels kéziratos hagyatékát. Lenin levele után, 1921. február 2-től hatalmas tevékenységet fejtett ki, hogy valóra váltsa a Lenin által felvázolt széles körű programét: összegyűjtse Marx és Engels kéziratban maradt vagy nyomtatott irodalmi hagyatékát Rjazanov 1923. évi berlini utazása alkalmával a megfelelő körülmények lehetővé tették, hogy Marx és Engels kéziratairól fotómásolatokat készítsen. 1923 őszén a másolatok egy része már Moszkvába került. Időközben a Marx—Engels Intézet új épületbe költözött, a Maláj Znamenszkij utcácskába, a Dolgorukij fejedelmek egykori villájába (ma az utcát Marx—Engels utcának hívják). Itt már a szocializmus és a munkásmozgalom történetének jelentős könyvtára alakult ki. A könyveket angol és német antikvári usokitól vásárolták, sok könyv került ide az államosított orosz könyvtárakból, többek között a vjazmai birtokról, amely a Golicin hercegek tulajdona volt. 1924-ben Rjazanov újra Németországba utazott, hogy a Német Szociáldemokrata Párt archívumában dolgozzon. Itteni kutatásai során Marx és Engels eddig ismeretlen kéziratait fedezte föl. A feladat az volt, hogy fotókópiát készítsen és azokat Moszkvába küldje. Korszerű fénymásoló gép akkor még nem volt. A reprodukciók, az előhívás, a nyomás bonyolult és hosszan tartó műveletet igényelt. Több ezer lapot kellett lefényképeznie. Ez sok pénzbe került. A fiatal Szovjetköztársaságban pedig minden rubel számított A Népbiztosok Tanácsa azonban Marx és Engels hagyatékának összegyűjtésére mégis elegendő pénzt bocsátott rendelkezésre. Újdonságnak számított akkor a fotosztat nevű berendezés; ezzel a készülékkel olcsón és gyorsan, negatív nélkül lehetett fotókópiát nyerni, rögtön a speciális papírra másolva. Fotosztátokat szereztek be. Meghívtak három német szakembert is. A Majna melletti Frankfurtban laboratóriumot rendeztek be a másoláshoz. A Frankfurtban, majd később Londonban, Trier, Bécs, Engelskirchen archívumaiban készített fotómásolatok most Moszkvában pihennek, a Marxizmus—Leninismus Intézetben. Az Össz-oroszországi Központi Végrehajtóbizottságnak, a Nagy Októberi Forradalom 10. évfordulóján rendezett jubileumi ülésén Ana- tolij Vasziljevics Lunacsarszkij közoktatásügyi népbiztos így beszélt az intézetről: — Ez az intézet a szó szoros értelmében vett kincsestár. Az intézet archívumai számunkra, marxisták számára, de ma már minden szovjet polgár számára is olyan vagyont jelentenek, ahová szívdobogás nélkül nem lehet belépni. A Marxizmus—Leninizmus Intézete már régóta nem foglalja magában az egykor oly kolosszálisnak tűnő anyagot. A Szovjet téren csupán az archívum maradt meg. Maga az intézet egy kis városkának megfelelő területet foglal el a népgazdaság eredményeinek állandó kiállításán. A Központi Pártarchívum »1. számú gyűjteménye« a Szovjet téren állandóan bővül. Természetesen olyan tömeges szerzemények, mint a huszas években, ma már nem fordulnak elő. De ma is érkezik még Ide számos, eddig nem ismert dokumentum. 1964-ben például az intézet Marx és Engels 146, eddig nem publikált írását szerezte meg. A Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága a moszkvai intézetnek sok értékes dokumentumot adott át, többek között olyanokat, amelyeket Marx leányának, Jenny Lon- guet-nek gyermekei és unokái őriztek a családban. 1948-ban Moszkvába érkezett Edgar Longuet, Marx unokája, aki az ellenállási mozgalomban is részt vett. Sok értékes dokumentumot adott az intézetnek. 1960-ban Charles Longuet, Marx dédunokája Marx és Engels számos olyan levelét ajándékozta az intézetnek, amelyeket ez ideig még nem publikáltait A páncéltermekben A Marxizmus—Leninizmus Intézetének moszkvai archívumát ma már valamennyi ország kommunistái ismerik. Úgy tekintenek rá, minit közös vagyonra és kincsestárra. 1967 nyarán, amikor a tudományos kommunizmus megalapítóinak emlékeit őrző archívumrészlegben jártam, az archívum legfőbb őrének, I. M. Mironovának asztalán hatalmas katalógust láttam. Megkértem, mutassa meg az utolsó bejegyzést. A 7000-et megközelítő sorszám alatt ez állt: »Marx levele Perczelhez, A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ajándéka«. Megjegyzés: »a kézirat kitűnő állapotban van«. Az »1. számú gyűjteménynek« I. számú leltárában Marx és Engels kéziratai vannak (illetve fotókópiák, ha az eredeti kézirat hiányzik). Az archívumból hiányzó eredeti kéziratok fotonegatívjait is páncéltermekbe:'. C \ v. Az eredeti kéziratokat — minden lapocskát — különleges kartonlemezek között tárolják. A gyűjtemény másik jegyzékén azok a dokumentumok szerepelnek, amelyek Marx és Engels tevékenységével függnek össze, de nem az ő tollúkból származnak: a hozzájuk írt levelek, a tevékenységükről szóló dokumentumok, a harcostársak visszaemlékezései, a titkos rendőrség archívumából származó anyagok. Külön jegyzékekben regisztrálják azokat az intézet által megszerzett könyveket, újságokat, folyóiratokat, amelyeket Marx és Engels felhasználtak munkájukhoz, vagy amelyekben kinyomtatták írásaikat, vagy a szerzők életében megjelent műveik ritka kiadásait Az »1. számú gyűjtemény« mellett foglal helyet a »2. számú gyűjtemény«, Leninnek, a marxi—engelsi mű zseniális folytatójának hagyatéka. Ez a gyűjtemény sokkal teljesebb, mint az előbbi, bár ebből is számos, eddig még elő nem került dokumentum hiányzik. Az intézet archívumában olyan dokumentumokat is összegyűjtöttek, amelyeket Marx és Engels családjának tagjai, vagy az I. Interna- cionálén részt vett harcostársaik ajánlottak fel. Itt őrzik azokat a dokumentumokat, amelyekben visszatükröződik az egész világ forradalmi munkásmozgalmainak tevékenysége, a nagy francia forradalomtól napjainkig. A Szovjet téri épületben a világ forradalmi mozgalmainak egész története megtalálható. Marx, Engels és Lenin műveit sok milliós példányszámban adták ki. A szovjet Marx- kutatók nemcsak Marx és Engels kéziratainak legteljesebb archívumát gyűjtötték össze, nemcsak felkutatták azokat, hanem legfontosabb műveiket kinyomtatásra is előkészítették, amelyeket a tudományos kommunizmus megalapítói életükben nem tudtak publikálni. A többi között olyan alapvető alkotásokat, mint Marx és Engels »Német ideológiája«, amely Engels szerint »a legvakmerőbb mű, amely valaha is német nyelven megjelent«. Egyebek közt a »Tőke« negyedik, befejező kötetét. Engels már gondolt a kiadására, de neki nem sikerült. Teljes kiadására először a Szovjetunióban került sor. Először a Szovjetunióban, 1925-ben jelent meg Engels befejezetlen munkája, »A természet dialektikája«. A könyv kéziratát a szovjet Marx-kutatók a szociáldemokraták berlini archívumában fedezték föl. 1967-ben a Szovjetunióban másodszor adták ki Marx és Engels müveit, 39 kötetben. Több mint ezer, eddig npm publikált alkotásuk és levelük került a gyűjteményes kiadásba. Minden ilyen cikk vagy levél után ott áll a megjegyzés: »Első publikáció«. A tudományos kommunizmus megalapítóinak írásai — az emberiség szellemi életének nagy kincsei. £s az a tény, hogy eerek meg ezrek olvashatják a Marxizmus—Leninizmus Intézete Központi Pártarchívumának jóvoltából, felbecsülhetetlen hozzájárulás az emberi- •ég «ellesni kincsének gyarapításához.
