Somogyi Néplap, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-12 / 110. szám

Vasárnap, 1968. május 12. 3 SOMOGYI NÉPLAP na KAPOSVÁR ui/sai vezetők szemével gyka Szívükben és benyomásaik­ban, gondolataikban és jegy­zeteikben, s az emlékül ka­pott könyvekben magukkal vitték Kaposvárt a két napig városunkban tartózkodó nagy- kanizsai vezetők. Erinek a lá­togatásnak a tanulás, a tapasz­talatszerzés és a munkamód­szerek vizsgálata volt a fő cél­ja. Zala és Somogy, Nagyka­nizsa és Kaposvár mindig is egymásra vetette vigyázó sze­mét, s a jó szomszéd érdeklő­désével figyelte a másik fej­lődését és előrelépését. S ez érthető, hiszen számtalan szál köti egymáshoz mind a me­gyéket, mind a városokat. Fölfedezhetők hasonló jegyek a két város történetében, fej­lődésében, a jelen törekvései­ben. S természetesen a gon­dokban is. Nem véletlen választás... Többször és többen mond­ták a kanizsaiak közül, hogy nem véletlenül választották Kaposvárt a tapasztalatszer­zés céljára. Az erőteljes ipa­rosítás, a város rohamos fejlő­dése, a megyei és a városi ve­zetés hallatlanul nagy erőfe­szítései a gondok enyhítésére — ez vonzotta őket Somogyba. A vendéglátók mindent megtettek, hogy minél többet lássanak a szomszéd város küldöttei. Eléjük tárták a múltat és a jelent, s felvázol­ták a jövőt. Hatan látogattak Nagykanizsáról városunkba: Vándor László, az MSZMP Nagykanizsai Városi Bizottsá­gának első titkára, Mózes Pál, a Nagykanizsai Városi Tanács vb-elnöke, Pagonyi Gyula, a tanács elnökhelyettese, Bod­nár Miklós, a Hazafias Nép­front városi bizottságának tit­kára, Szöllösi László, a váro­si KISZ-bizottság titkára és Magyar Lajos, a városi párt- bizottság párt- és tömegszer­vezeti főelőadója. A vendégek kölcsönös tárgyalásokat foly­tattak a város vezetőivel együtt és külön-külön. S hogy a megyei pártbizottság milyen érdeklődéssel és ' szeretettel várta a nagykanizsaiakat, bi­zonyítja, hogy a látogatás má­sodik napján Németh Ferenc, az MSZMP KB tagja, a me­gyei pártbizottság első titkára fogadta a küldöttséget, s két találkozáson ott volt Szigeti István, a megyei pártbizott­ság titkára is. Megragadó erőfeszítés Két nap kevés ahhoz, hogy mindent megtekinthessen a más városbeli. Kanizsai bará­taink először szóban ismer­kedtek Somogy székhelyével, az ő városuknál tizenötezer lakossal nagyobb Kaposvárral. Somogyi József, a városi párt- bizottság első titkára rajzolt pontos és átfogó képet róla. Hogy hol, merre jártak szer­dán és csütörtökön a kedves vendégek? Megnézték az új la­kótelepet és a város belső ut­cáit. Elragadtatással nyilat­koztak a Szabadság parkról és a termálfürdőről. Három üzem életébe pillantottak be: a Ba­romfifeldolgozó Vállalatéba, a textilművekébe és a Villamos- sági Gyáréba. Megnézték a cseri vidámparkot, a sántosi emlékművet és a szentjakabi monostor romjait. Az utóbbi­ban ők is fölfedezték a meg­hitt kirándulóhely távlati le­hetőségét. Gyalogszerrel és gépkocsin sokfelé jártak még, szinte minden új épületet, most épülő üzemet, iskolát és lakóházat láttak. S így rajzo­lódott ki az összkép a város­ról. Mi sem természetesebb, hogy mindenki kíváncsi volt a küldöttség tagjainak a be­nyomásaira, a városról alko­tott véleményükre. Csupán a legfontosabb megjegyzéseket összegezném. Vándor László szerint nem kell ahhoz külföldre utazni, hogy tanulhasson az ember. Itthon, a hazai tájon, a szom­széd városokban is módja nyí­lik erre. — Bennünket nagyon meg­ragadott a megye és a város vezetőinek az erőfeszítése, amelyet Kaposvár fejlesztésé­ért tettek és tesznek. A jövőre vonatkozó terveik és elképze­léseik szintén az előrelépést szolgálják. Mi erőt merítet­tünk a két nap alatt a városért folytatott energikus munkából és lelkesedésből. Többet kellene tenni a város szépítéséért Mózes Pál nagyon dinami­kusan fejlődőnek ítélte meg Kaposvárt. — Ennek legnagyobb rugó­ja, hogy a jelentős állami erő­forrásokat ebben a városban egyesítik a hatalmas társadal­mi összefogással. Ezt a tapasz­talatot Nagykanizsán szintén szeretnénk gyümölcsöztetni. Az új üzemekben és lakóne­gyedben, az épülő általános is­kolában és mindenütt éreztük, hogy mindent a városért és a lakosságért tesznek az itteni vezetők. S hogy milyen fon­tos tényező egy város fejlesz­tésében az ipar megerősödése — ezt Kaposváron ugyancsak tapasztaltuk. Bodnár Miklós olyan példa­mutatónak találta a városi népfrontbizottság módszerét a társadalmi munka megszerve­zésében, hogy elhatározta, ha­marosan visszatér Kaposvár­ra, s tanulmányozza a terve­ket és a programokat. Természetesen nemcsak a jót látták meg a vendégek, ha­nem a hibát is. Vándor László őszintén elmondta a búcsúzás­kor, hogy többet kellene ten­ni a város szépítéséért. Az új építkezések környékén szüksé­ges volna meggyorsítani a csinosítást S nem ártana töb­bet adni a belső városkép fej­lesztésére sem. A kaposvári vezetők hama­rosan viszonozzák a látogatást, s biztosan tanulnak \ majd Nagykanizsától, mert ahogy Németh Ferenc elvtárs hang­súlyozta a baráti beszélgeté­sen: a város tervszerű fejlesz­tésében sokkal előrébb járnak. A most kialakuló kapcsolat pedig csak a jó tapasztalatok kölcsönös átvételével és a hi­bák jelzésével teljesedhet ki. Lajos Géza IRÁNY A BNV! Főpróba indulás előtt - Újdonság a kis Koppány A legutóbbi napok a Buda­pesti Nemzet­közi Vásárra való készülő­dés jegyében telnek a Tabi Campin-gcikk Vállalatnál. Tavaly nem vettek részt a kiállításon, így az idén annál nagyobb öröm­mel fogadták a lehetőséget, hogy új termé­keiket bemu­tathatják az ipar idei sereg­szemléjén. A vállalat udvarán felál­lított orange kék, zöld, sár­ga és zöld­arany színek­ben tarkálló sátorcsoport kisebb kem­pingnek is be­diene. — Még a színeket is úgy válogattuk össze — mondja Kovács Pál főmérnök —, hogy a látogatók érdeklődését már a jó színhatással is föl­kelthessük. Kitűnő helyet kaptunk az angol pavilon szomszédságában, a kemping­kiállítás területének legszebb részén. A próbasátorozás után a csomagolás következik, és szerdára már a városligeti tó partján áll a tabiak sátortá­Felállítják a sátrakat bor a BNV-re. a vállalat udvarán, mielőtt útnak indul a sátortá­bora. Garázssátrukat a Mer­kur Vállalattól kölcsönzött kocsikkal mutatják be. Az idei újdonságok közé pvc-aljazattal kihelyezve strandon és fűben is lehet használni.' A hét sátor közül a legkényesebb ízlésű kempin­tartozik a kis Koppány is. Ez gező is megtalálhatja a szá- a dupla falú sátor az időjá- j mára legpraktikusabbat, leg­rásnak megfelelően alakítha­tó. A nem impregnált, szellős belső vászon kellemes levegőt I biztosít, míg az esőtől éppen a ráhúzható műanyag tető vé­di meg a sátorlakókat. Ugyancsak idei újdonság a poliuretán matrac, amelyet szebbet és legolcsóbbat. A BNV-n kívül az idén még három ugyancsak jelentős ki­állításon vesznek részt a tabi sátrak: a fonyódi autós, a sze­gedi és a szabadkai nemzet­közi bemutatókon. N. J. HAJÓ JÖTT A DUNÁRÓL A távolság kétszázhet­venhárom kilométer. Az út több mint negy­ven óra hosszat tartott. A negyven óra történetét nehéz elmondani. Bénák István mat­róztól kérdem, mennyit aludt ez alatt a negyven óra alatt? — Az első éjszaka három órát, a másodikon négyet. A Szentendre a Kis-Dunáról indult el vasárnap este fél ki­lenckor. A zsilipek kedden délután egykor adták át a Ba­latonnak a siófoki kikötőben. A dunai szakasz 150 kilomé­ter hosszú. Az út mindössze öt óráig tartott. — Volt, amikor huszonnyolc kilométeres sebességgel is ho­zott bennünket a víz. A Sión ^üalioináilúk az életről SZÁMI terrakotta színű inget vi­selt, és olyan villogó, fe­hér a fogsora, hogy ha valaki ránéz, le sem tagadhatja, vidám fiú. A buszban elöl ült, és amint elindult a gép, halkan elkezdett énekelni. Kiné­zett az ablakon, gondolatban talán a szudáni tájakon barangolt, és énekelt. Csillogott a szeme, erősödött a hangja, combján nyugvó ujjai megmozdultak, s az ősi dallamok betöltötték a teret. A ritmus pedig minden tenyeret tapsra kényszerített. Számi Ahmed Kháled arab szárma­zású, de Szudánban él. Onnan jött Buda­pestre tanulni. — Három hónapja vagyok Magyar- országon. A nyelvi előkészítő után a gyógyszerészeti karon tanulok majd. — S hogy megy itt az élet? — Ahol békében énekelhet az ember, ott jó. Es én szeretek énekelni. A ma­gyar zene különösen tetszik. — Hiányzik az otthon? — Hat testvér vár majd haza és édes­apa, aki egy nagy állatkert igazgatója — mama már nem vár engem __ K ét perc csend, aztán megmozdul a válla. Mély lélegzetvétellel kezdi a szu­dáni mambót. olyan volt a színpadon, mint egy törékeny virág­szál. Vékony termete, hosszú, fénylő haja kecses mozgását kö­vette a furulya hangjára. Hatan táncol­ták a rizsszedő lányok táncát. A rózsa­szín és kék ruhák suhogásából éreztem, a béke indítja szökellésre hajlékony tes­tüket. Ngoc is ott lépegetett. 0 is pör­gette kúp alakú bambuszkalapját. S ha rámosolygott szurkoló honfitársaira, Vietnam igazi, háborúval borított arcát láttam meg. Buiminh Ngoc augusztus­jött Magyarországra, — Olyan távol vagyok hazámtól, de ha a színpadon táncolok, talán a rizs illatát is érzem. — Hol tanulsz majd? — A villamosmérnöki karon. Tanulni nagyon jó... Arcukat aligha tudnám már egyeztet­ni a nevükkel. Ok a gitáros lengyel fiúk: SuHetlik Edward, Jerzewski Jerzy és Szimulanski Piotr. Varsóról énekel­tek és a szerelemről. Szőke és gesztenye színű hajuk volt. Mindig együtt láttam őket. Amikor leültem beszélgetni velük, az volt az első szavuk, hogy idekérték magukat. — Szeptembertől vagyunk itt — mondták — a Vendéglátóipari Főisko­lán tanulunk. Nagyon sok magyar ba­rátunk van már. — Lengyelországba gyakrabban haza­juttok, ugye? — A karácsonyt és a húsvétot otthon töltjük mindig. — Es a szabad időben mit csináltok? — Várost nézünk, futballozunk a ma­gyar fiúkkal, moziba, színházba járunk. No és énekelünk. Peng a gitár, száll a dal esténként. — Az élet zene és nyugalom... Cho­pin, Schubert, Csajkovszkij, no és Ha- csaturján az én formálóm. Sokat járok hangversenyre. Tetszik itt az idő, a vá­rosok, tetszik itt nekem .., ANDREASZ NGOC SZILVÁT vagy Szilviát — mind a kétféleképpen szólítják — azért vettem észre, mert szinte észrevétlenül ült egy széken. Arca komoly volt, fekete szeme, tiszta tekintete egy ponton nyugodott per­cekig. Halk lány. Hallgassam csak meg, milyen gyönyörű mezzoszoprán hangja van Szilva Shamliannak — mondták a barátai. — Igen, a zenei konzervatóriumban énekszakon fogok tanulni, örmény származású vagyok, de Irakban élek .. . — Akkor mindenekelőtt a zenét sze­ntied? a ciprusi ember egészen másképp élt bennem, mint amilyennek And- reaszt megismertem. De a kedvességet, a felszabadult öröm kifejezését mindig így képzeltem el egy emberarcon. And- reftsz Takovos közép termetű, mozgé­kony s talán újdonsült ismerőseim közül ő beszél legjobban magyarul. — Nemcsoda, már 1966-tól itt vagyok Magyarországon. Gépészmérnök leszek. — Hallottam, több városban is voltál már. — Igen. Miskolcon, Debrecenben, Szekszárdon és Szegeden. Itt önálló cip­rusi estét is adtunk. — Hogy érzed magad országunkban? — Ha nem táncolnám a szirtakit, ha­zám népi táncait, ha nem énekelnék, fájna bennem valami. De így, itt van velem Ciprus és tizenhét honfitársam. Tanulni kell... Nem tudnám kiválasztani, melyik volt a legkedvesebb élményem a velük töltött két nap alatt. Tizenkét autóbusz hozta a mintegy négyszáz külföldi diá­kot Somogyba. Jelenleg a Nemzetközi Előkészítő Intézetben magynul tanul­nak, hogy hazánk egyetemein sajátítsák el a tudományokat. Kaposváron a me­gyei KISZ-bizottság munkatársai, az Ifjúsági Ház Ki mit kutat?-klubjának tagjai kalauzolták őket. Megyénkben három napot töltöttek. Talán dalaikra, táncaikra emlékszem leginkább és a szemükben lobogó emberségre és tudás­vágyra. Bán viszont mi vontattunk egy uszályt. Este tízkor értünk Si- montornyához. Az uszálykor­mányosok mondták, álljunk meg, mert nem bírják tovább Másodszor jöttem fel hajóval a Sión a Dunáról. Ismerem ezt az utat. — Nehéz? — Sok a kanyar benne. Fő­leg uszállyal nehéz. Sehogy sem akar megállni a hajó mö­gött. A víz mélysége huszonhá­rom és harminc deciméter kö­zött mozgott. A hajó tizennyolc deciméter mélyen süllyed a vízbe. A Sió tizennyolc méter széles, a Szentendre hat mé­ter húsz centi. Az uszályban — amelyet vontattak — ti­zennégy vagon sóder húzta visszafelé a hajót. — A pálfai hídnál kimen­tünk a part mellé. Ügy kellett eltámogatni a hajót. A kerékállás teteje meg a kéménygallér itt fekszik a parton. A hidak miatt leszed­ték, még mielőtt elindultak a Dunán. A lassú út, vagy a hajózás­ra nem a legideálisabb Sió merítette ki jobban a Szent­endre személyzetét? A mat­róz erre így felel: — Amúgy gyors kis hajó. — A fedélzetén háromszáz­ötven ember számára van hely. Ennyit bír el a Zebegény is. Ez néhány órával később érkezett a siófoki zsiliphez. Mind a kettőt azért hozták fel a Dunáról, hogy segítse a nyári forgalmat. A kikötőben ünnepnek számított az érke­zés. Az első út a kék ország­úton sokkal hétköznapibb volt. — Azon az útvonalon járat­juk a két hajót, ahol a legna­gyobb a forgalom — mondta Pinczehelyi Károly forgalmi osztályvezető. — A személy­zet egy része visszamegy a Dunára. Itt balatoni hajósok viszik majd. hajóállásokban csend van. A kikötő másik oldalán a Szentendre pihen a vizen. Egyetlen mat­róz vigyázza a hajót A töb­biek vásárolni mentek. Aztán nyugovóra térnek. A két nap nem volt könnyű. A hajó mozdulatlanságával is a lüktető forgalmat idézi. (Kercza) A Kőműves szakmunkásokat és segédmunkásokat fölvesz a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat. Átlagkeresetek: kőműves 1800 Ft-tól 3000 Ft-ig segédmunkás 1450 Ft-tól 2100 Ft-ig. Vidékieknek különélési pótlékot fizetünk. Üzemi kony­ha van, vidékieknek munkásszállót térítés ellenében biztosítunk. Indokolt esetben — megfelelő létszám ese­tén — a kaposvári építkezésekre 60 km távolságon be­lül a dolgozókat naponta gépkocsival hazaszállítjuk. Jelentkezés helye: Kaposvár, 48-as ifjúság útja ü. 2. sz. fő-építésvezetőség, Siófok, Fő u. 200. Építésvezető­ség, Nagyatád, Ács n. 1—3. (9008) K Szüleiek, figyelem ! Ágynemű, paplan, munka- és védőruha, iakastextilia minden méter- és konfekció igényét kielégíti a Dél-du­nántúli Textilnagyker. V. kaposvári lerakata. Jutái út. (9209) \

Next

/
Thumbnails
Contents