Somogyi Néplap, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-12 / 110. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Vasárnap, 1968. május It. Barikádharc a páriz§i utcákon A CGT és a CFDT általános sztrájkfelhívása Szombatra virradóra valósá­gos barikádharc folyt a Quar­tier Latinban a párizsi diákok és a rendőrség között. A diák­vezetők már előzőleg felhívták a fiatalok figyelmét, hogy le­gyenek készenlétben, de lehe­tőleg kerüljék az összetűzése­ket. A Sorbonne környékét erős rendőrkordon őrizte. Közben a mintegy 15 000 főnyi diákság ba­rikádokat emelt nemcsak a rendőrgyűrű köré, ha­nem mindenütt a diákne­gyedben. Egyidejűleg az egyik magán- rádi-adó közvetítésével tárgya­lás folyt a diákvezetők és a párizsi egyetem rektora között. A rektor közölte, hogy kész fo­gadni a diákok képviselőit, hogy megvitassa velük a felté­teleket, amelyek mellett nyu­galomban folytathatják az egyetemi előadásokat. A tünte­tők vezetői azonban követelték, hogy előbb bocsássák szabadon elfogott diáktársaikat. Miután azt a választ kapták, hogy kő1 vetélésüket haladéktalanul nem tudják teljesíteni, a radikális diákcsoportok vezetői kiadták a jelszót, hogy meg kell szállni a diáknegyedet. A tüntetők a fölszedett út­burkolat köveiből, autókból, favédő rácsokból barikádokat emeltek a Sorbonne-t körülve­vő rendőrgyűrű körül. Hajnali két órakor még mintegy 3— 4000 diák tartózkodott a torla­szok mögött. Ekkor a rendőrök, miután előbb vörös rakíták felreppentésével oszlásra szó­lították fel a diákokat, megin­dultak, hogy átvágják magukat a barikádgyűrűn. Az egyik kezükben pajzsot tartó, jobbjukban gumibotot suhogtató rendőröket kőzáp r fogadta. A diákok a barikádok mögött a Marseillaise-t és az In'ernacionálit éne­kelve, kövekkel, boros­palackokkal védekezve nyomultak hátrább, fel­gyújtva maguk mögött a torlaszul szolgáló gép­kocsikat. Két rendőrkocsit is szétzúztak, mire a rendőrség könnyfakasz­tó gázzal, füstbombákkal űzte a mellékutcába menekülő diá­kokat. Számos letartóztatás történt. Az incidensnek sok sebesültje van. Izraeli önkéntesek letelepítése Kairóban nagy figyelmet keltett az izraeli sajtónak az az önleleplezése, hogy az ag­ressziót sok ezer önkéntes tá­mogatta. A lapok idézik a Jerusalem Post jelentését, «mely szerint a júniusi hábo­rúban Izrael oldalán harcolt több ezer önkéntesből igen sokan telepednek le a meg­szállt területeken. A Gum- hurija vezércikkben foglalko­zik ennek a titoknak leleple­zésével. Izrael ezzel első íz­ben ismerte be, amit eddig tagadott: vagyis azt, hogy ag­resszióját sok ezer önkéntes­nek nevezett külföldi zsoldos támogatta — írja a lap. — Ez a leleplezés arra vall, hogy Amerika és' a nemzetkö­zi cionizmus előre felkészült az izraeli agresszió támogatá­sára. Sok ezernyi zsoldos Hadgyakorlatok Lengyelországban A csehszlovák külügymi­nisztérium a csehszlovák saj­tóiroda útján közölte, hogy az illetékes csehszlovák szer­veket már jó előre értesítet­ték azokról a hadgyakorlatok­ról, amelyeket a Varsói Szer­ződéshez tartozó államok csa­pategységei hajtottak végre Dél-Lengyelországban. Ily mó­don mindazok a híresztelések, amelyeket e hadgyakorlatok­kal kapcsolatban nyugaton terjesztettek. nem egyebek provokációnál. összegyűjtése és bevetése ugyanis nagyszabású előké­születeket igényel: az össze­esküvést tehát előre kitervez­ték. A leleplezés azt is fel­tárja, hogy Izrael nem egye­düli ellensége az arab orszá­goknak, hanem vele tart a világ cionista mozgalma is. A legkülönösebb az, írja a Gumhurija, hogy Izrael mi­közben bevallja az agresszió előre megfontolt előkészíté­sét, békés szándékáról be­szél. Nem elégszik meg a zsoldosok felhasználásával, le is telepíti őket az arabok bi­torolt földjére. (MTI) Az éjszakai órákban tárca­közi tanácskozás kezdődött, amelyen részt vett Fouchet belügyminiszter, Joxe igazság­ügy-miniszter és Messmer had­ügyminiszter. A három minisz ­ter a tanácskozás után, reggel hat órakor az Elysée-palotához indult, hogy az elnököt tájé­koztassa az eseményekről. A belügyminisztérium haj­nali négy órakor közlemény­ben jelentette be, hogy a korma y k'sz me hall­gatni m'nd n” le véle­ményt, beleértve a diá­kok konstru' tív javasla- • tait is. Szombaton reggel nyilatko­zott párizs rendőrprefekt s- is. Sajtóértekezletén kij rl — tette, »a karhatalomnak n' - hidegvérre volt szüksége ah­hoz, hogy a tüntetéseknek r ~ légynek véres következmé­nyei«. A péntek éjszakai párizsi eseményekről értsülve Stras- bourgban a bölcsészkar diákjai reggel öt órakor megszállták az egyetem épületét. A diákta­nács közleményt adott ki, amelyben a strasbourgi egye­tem autonómiáját proklamálja. Az éjszaka barikádharc és az újból megnyilvánult rend­őri brutalitás feszültté tette a légkört a francia fővárosban. Az el­lenzéki politikai pártok, a szakszervezetek felsora­koznak a diákság mellé. A legnagyobb francia szak- szervezeti központok, a CGT, a CFDT, a független pedagó­gus szervezet, a FEN tiltako­zásul a diákokkal szemben pénteken éjszaka alkalmazott súlyos rendőri elnyomó ak­ciók ellen, 24 órás általános sztrájkra szólította fel hétfő­re Franciaország valamennyi dolgozóját. A szocialista For­ce Ouvriére később dönt a sztrájkhoz való csait^kozás­Bdi’nard professzor * noliálian.Harn r.d ?r?*es“or L”nd,:nba érkezett, ahni a vá­_ r T' ' s szí'kórházában akiikozott Frederick Wesltel, .’ngl a első szív tültetéses betegével. A képen: A dél-afrikai professzor az újságírók és ri­porterek gyűrűjében. (Tele fotó — MTI Külföldi Képszolgálat.) Görögországi terror Az AP hírügynökség érte- ülése szerint Szalonikiban az utolsó 48 óra alatt hatvan személyt tartóztattak le azzal a váddal, hogy a betiltott kommunista párt vagy más baloldali szervezetek tagjai­ként fejtettek ki rendszerel­lenes tevékenységet. Az el- togottak között volt Caruhasz EDA párti parlamenti képvi­selő, akit csütörtökön valósá­gos haj tó vadászat után fogták el sebesülten a város környé­kén, s mire a fogházba szál­lították, elvérzett. Az athéni katonai bíróság újabb tömegpert készít elő, amelynek 28 vádlottja lesz. A 28 vádlottat még januárban tartóztatták le azon a címen, hogy összeesküdtek a rend­szer ellen, és mint a hadi- tengerészet tagjai »szabotál­ták a görög flotta érdekeit«. Lengyel tavasz II. Keletebbre kell lökni őket 1968 G rifinuban. az Odera melletti kisvárosban az iskola ablakából a fo­lyóra lehet látni. A tante­remben történelemóra van. Hallgatom, ahogyan a már ismert eseményekről magya­ráz a tanár. Röviddel előtte a szczecini történelmi múzeum­ban láttam is a bizonyítékait a most hallottaknak. Egykorú feljegyzések, rajzok, régészeti leletek bizonyítják, hogy ősi szláv—lengyel terület ez. Már a római kereskedők feljegyez­ték az Odera-torkolat mellet­L ti Wolin szláv város nevét, mint nagy kereskedelmi góc­pontét, a Borostyán út men­tén. a X. században már ha­lászattal és mezőgazdasággal foglalkozó szlávok laktak a mai Szczecin helyén levő Sa­sinban. 1471-ben a branden­burgiaknak sikerült adófize­tésre kötelezni a szczecini hercegeket, s ezzel megkezdő­dik a harc az állandó nyuga­ti nyomás ellen a svéd, majd 1713-tól a porosz megszállás ellen. Rosenberg, a nácik főideo­lógusa röviddel a hitleristák hatalomra jutása után világo­san fogalmazott: »Nem lehe­tünk tekintettel a lengyelek­re, esetiekre. Keletebbre kell löknünk őket, hogy szabad­dá tegyük ezeket a földeket a germán parasztok ekéje számára«. Itt az Odera mellett érthe­tő teljesen és világosan, mit jelent Lengyelországnak az Odera—Neisse határ — de az Is, hogy miért nem lehet ez vita tárgya, ősi lengyel föld. Lengyelek lakják ma is. (Szczecin 360 ezer lakosából mindössze százhúsz a német!) Az évszázados német gyarma­T elektulajdonosok! Közületek! Magánosok! Nem gond a víkendházépités. Minden igényt kielégítő víkendház 31 400 Ft-ért kapható, OTP-hitellevélre is. Tervbemutató, részletes tanácsadás — szállítás, elhelye­zés — megrendelés a Siófoki Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetnél, Siófok, Kálmán I. sétány 4. (7081) Tüntetés Bonnban A nyugatnémet főváros zombat hajnaltól kezdve a szükségállapot-törvények el­leni nagy tüntetés jegyében él. Erős rendőri egységek szállták meg a stratégiai pontokat. A kormányzati negyedhez veze­tő összes utcát lezárták, s a zárt övezet határait csak kü­lönleges igazolvánnyal lehet átlépni. A kancellári hivatal és az elnöki palota kertjében erős határőregységek tanyáz­nak. Egy másik egység a kül­ügyminisztérium tetején fog­lalt állást. A belügyminiszté­rium körül és a vasútvonal mentén szögesdrót-akadályo- kat létesítettek. Egyes ponto­kon kutyákat pórázon tartó rendőröket és lovas rendőrö­ket látni. A zárt terület fö'ctt ál­landóan helikopter ke­ring, az utcákon motoros , őrjáratok száguldoznak. Ez a nagy készenlét világosan mutatja a kormánykörök nagyfokú idegességét. Holott a tüntetés szervezői több ízben biztosították a hatóságokat, hogy semmiféle rendzavarást sem fognak tűrni. Az NSZK különböző részei­ből kora reggel érkezett első tüntető csoportok teljes mér­tékben betartották a fegye­lem megőrzésére irányuló fel­hívásokat. A városban kis csoportok láthatók, amelyek vörös zászlót visznek és röp­lapokat osztogatnak. Mint a rendező bizottság szombat délelőtt egy sajtóértekezleten közölte, legalább 40 részvételére ezer tiintető számítanak. A sajtóértezeleten közölték, hogy a szombati tüntetéssel nem merül ki az ellenállás a törvényjavaslatokkal szemben. tosítási kísérlet, a hitleri »ke­let felé lökés« terve ezektől a területektől kívánta megfosz­tani Lengyelországot. Attól a földtől, amely egyben az or­szág ipari bázisa is. Ez ma már csak a bonni revansisták vágyálma, hisz a kérdés 1945- ben végképp eldőlt. Lengyel- ország szocialista társadalmi rendszere, a szocialista or­szágokkal való szoros szövet­sége^ egyben garanciát jelent a nyugatnémet újnácizmus törekvéseivel szemben is. Varsóban már kevés szé esik az emberek között az úgynevezett márciusi esemé­nyekről. Ma már nagyon vi­lágos azok jellege, háttere, s az is világos, milyen célok húzódtak meg a nemzeti jel­szavak hangoztatása mögött. Lengyelországban ma nyíltan felteszik a kérdést: kinek, milyen érdekeknek szolgál az, aki a Szovjetunióhoz, a test­véri szocialista országokhoz fűződő kapcsolatokat kezdi ki? Wladyslaw Comulka így válaszol erre a kérdésre: »Az volt a szándékuk, hogy har­cot indítsanak pártunk veze­tése, a kormány és a népi hatalom ellen. E reakciós cél­jaikat a nemzeti kultúra vé­delmének megtévesztő jelsza­vával takarták ..,« Ezt tanú­sítják maguk az események. A tüntetők csakhamar szov­jet- és szocializmus ellenes röplapokat, feliratokat ter­jesztettek. Gyorsan elárulva igazi céljukat — és igazi ar­cukat. Kik voltak? íme az egvik vezéralak portréja: Pawel Ja- zienica neves író. 1945 után évekig Lupuczki bandájához tartozott, s alvezérként har­colt a népi demokratikus rendszer ellen. Mintegy ti­zenötezer ember vére tapad e bandák kezeihez. Kommu­nisták, haladó demokraták, munkások, parasztok, a népi rendőrség és az új állami szervek embereit ölték meg ezrével. 1948-ban letartóztat­ták és halálra Ítélték. Majd a .népi lengyel állam humaniz­musa folytán kegyelmet ka­pott. Alkothatott, dolgozha­tott magas anyagi és erkölcsi megbecsülés közepette. Míg­nem most újból kimutatta igazi énjét, reakciós lelküle- tét. Jazienica és társai maguk leplezték le magukat. Az ese­mények tanulsága közkeletű. A szocialista társadalmi rend­szer megteremtésével a na­cionalizmus megnyilvánulásai nem szűnnek meg önmaguk- tól, sőt a régi nemzeti vi­szályok maradványai, a régi nemzeti előítéletek azt a te­rületet jelentik, ahol a leg- tartósabban szegülnek szem­be a társadalmi haladással. A társadalom átalakítása köz­ben elkerülhetetlen nehézsé­geket kihasználva igyekeznek hitelétől megfosztani a szo­cialista rendszert. S hogy az események menetét az általuk kívánt irányba tereljék, kompromittálják a Szovjet­unióval való együttműködést, és bújtogatnák abból a cél­ból, hogy megváltoztassák a proletárdiktatúra rendszerét. Ilyen jellege volt a lengyel- országi márciusi események­nek. Mint Wladislaw Gomul- ka elemezte beszédében: »Lengyelországban a szocia­lizmusnak és a Szovjetunió­val való szövetségnek első­sorban a párt a biztosítéka. Mindazok, akik harcba száll­nak pártunkkal és a szocia­lista rendszerrel szemben, objektive, akár számot vet­nek ezzel, akár nem, aláás­sák Lengyelország nemzeti létének alapjait. Aki ma a □ártunk elleni harcra szélit fed, nemcsak a népi «Lengyel- országnak, hanem általában Lengyelországnak is ellensé- ge«. Így lehet megérteni egy Odera menti kisváros iskolá­jának ablakiból a folyóra te­kintve, mi történt Varsóban, a közgazdasági egyetem előtt «».okon a bizonyos márciusi napokon. Varga József Következik: III. Dvva bratankl

Next

/
Thumbnails
Contents