Somogyi Néplap, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-04 / 103. szám

Szombat, 1968. május 4. 3 SOMOGYI NÉPLAP EGY FALU, ahol mindenki határőr Személyzeti munka a termelőszövetkezetekben Domonkos Gyula ezredes átadja az oklevelet Tóth Zoltán tanácselnöknek. Élményeikről beszélgetnek Győrfy Kálmán és Bálint Ist­ván kiváló határőrök. ZSÚFOLÁSIG TELE a művelődési ház terme. Itt van a falu apraja, nagyja: anyák gyermekeikkel, munká­tól fáradt idős emberek, vidám fiatalok és határőrök. Vala­mennyiük nevében köszönti Győrfy Kálmán párttitkár a vendégeket: Domonkos Gyula ezredest, a határőrség maga­sabb egységének parancsno­kát; politikai helyettesét, Nyí­ri hajós alezredest, dr. Bene­dek Lászlót, a Barcsi Járási Tanács vb-titkárát és Horváth János járási úttörőtitkárt Azért jöttek, hogy átadják a bélaváriaknak a Határőr köz­ség cím elnyeréséről szóló ok­levelet, s e napon együtt ün­nepeljenek velük. Megilletődötten hallgatják a bélaváriak Nyíri Lajos alez­redest, amikor arról beszél, hogy mivel is érdemelték ki ezt a megtisztelő címet: — Bélavár lakói megbecsü­lik, segítik határőreinket A lakosság és határőreink kö­zött baráti, elvtársi viszony alakult ki, mindez alapja az eredményes együttműködés­nek, határaink biztos védel­mének. Fiatalok, öregek, út­törők és KISZ-isták erkölcsi kötelességüknek tartják hatá­raink védelmét. Ez mutatko­zott meg abban is, hogy eddig több mint ötven alkalommal jelentették gyanús személyek­nek a határ közelében való feltűnését, segítettek többször is a határsértők elfogásá­ban. Balogh Imrét és Győrfy Kálmánt e munkájukért tün­tették ki Kiváló határőr jel­vénnyel.. A bélaváriaknak mindennapi tevékenysége kö­zé tartozik a határőrség segí­tése. Ez az együttműködés eredményesen szolgálja majd közös ügyünket a jövőben is. FORRÓ TAPS csat­tant, amikor Domonkos Gyu­la ezredes, elismerő szavak kíséretében átnyújtotta a Határőr község adományozá­sáról szóló oklevelet Tóth Zoltán tanácselnöknek. Idős Bognár György, Pápics Lász­ló és Kertai László ugyan­csak oklevelet kapott eddigi eredményes munkája elisme­réséül. Horváth János járási úttö­rőtitkár úttörőknek és az őket segítő határőröknek adott át jutalmat. Kedves pillanat volt, ami­kor az apróságok virágcsok­rokkal köszöntötték a vendé­geket, majd szavalatokkal tették színesebbé az ünnepsé­get A község valamennyi lakó­jának szavait tolmácsolta Tóth Zoltán tanácselnök, ami­kor megígérte, hogy úgy mint eddig, a jövőben is erejükhöz mérten segítenek a határ­őröknek a határok védelmé­ben. Labdarúgó-mérkőzés, utána műsoros est, táncmulatság tette felejthetetlenné az ün­nepet. Fehér asztal mellett míg sokáig beszélgettek a vendégek és a bélaváriak. Harminc határőr leszerelése után sem távozott, a faluba nősült. Győrfy Kálmán párt­titkár például hedrehelyi szü­letésű, a határőrségnél szol­gált, s Bélavárra nősült A Böhönyei Vegyes­ipari Ktsz eladja Ba- kas-Framo tip. 0.5 ton­nás, 5 személyes gépkocsiját üzemképes állapotban. • Érdeklődni lehet: Bö- hönye, Fő utca 45. sz. alatt. Telefon: Böhönye 15. (7035) Most hosszan beszélget az egyik fiatal határőrrel, Ba­logh Istvánnal, aki nemrégen kapott eredményes munkájá­ért kiválójelvényt. — Magabiztosságot ad, hogy mögöttünk éresszük a lakos­ságot, a becsületes embere­ket. Köszönöm a segítségüket és kérem, hogy a jövőben is támogassanak bennünket — mondta ' pohárköszöntőjébén Eredményt hozott a cigány­lakosság helyzetének megvál­toztatására és javítására tett erőfeszítés és határozott intéz­kedés a siófoki járásban. A múlt év végén készített meg­közelítően pontos fölmérés szerint százkilencven cigány- család él nyolcszáznégy taggal a járásban. Zömük Siófokon, Ádándon, Balatonkilitiben, Kerekiben, Nagycsepelyen, Ságváron, Szólódon és Teleki­ben. Emelkedett a cigánylakos­ság száma Kilitiben, Ságváron és Telekiben. Sokkal többen vállalnak rendszeres munkát, mint az­előtt. Például a zamárdi erdő- gazdaságban, a Balatonújhelyi Állami Gazdaságban, tanácsok építőbrigádjaiban, a siófoki ktsz-ekben. A nagycsepelyi, a szóládi, a kereki, a kötcsei és a teleki termelőszövetkezetben dolgozó családfenntartók rend­szeres munkásokká váltak. Ádándon például valamennyi családban van állandó kereső. Legkevésbé a siófoki és a ba- latonkdliti cigányok foglalkoz­tatása megoldott. A Balaton déli fővárosában körülbelül hatvanra tehető a keresők szá­ma a kétszáznégv cigány kö­zül, Balatonk’litiben kilenc­vennyolc közül tizennyolc ke­res. A járás mezőgazdasági üze­mei sokat tettek a cigányla­kosok munkába állításáért, mindent elkövettek, hogy meg­szeressék a munkahelyüket, beilleszkedjenek a közösségbe. A rendisemen dolgozó ágá­Domonkos Gyula ezredes, a bélaváriakra, munkájuk si­kerére ürítve poharát. KÉSŐ ÉJSZAKÁIG tartott az ünnepség. Megér­demelten szórakoztak a béla­váriak, hiszen becsülettel vég­zett napi munkájukon kívül határaink védelmében is pél­dásan helytálltak... nyok életkörülményei megvál­toztak. Erről tanúskodik a kő- röshegyi cigánytelep felszámo­lása, hét ságvári család beköl­tözött a telepről a faluba, a nagycsepelyi putrik helyén há­zak épültek. Sole cigány költö­zött az elmúlt öt évben Tele­kibe, s egy sem lakik azonban putriban, hanem házban él. Törekiben is házak váltották fel a putrikat. Ádándon két család OTP-kölcsönnel házat épített, hárman pedig tataroz- tatták a házukat. A kereki tsz-ben dolgozó családok disz­nót vágtak, bútort és mosógé­pet vásároltak, egy család há­zat épített. A községi tanácsok azzal lendítettek a cigánycsa­ládok helyzetén, hogy telekhez, bontási anyaghoz juttatták őket. Az OTP-kölcsönből való építkezés azonban még min­dig csekély, mert a családok nem felelnek meg az előirt kö­vetelményeknek. Leglassúbb a javulás Siófo­kon és Balatonkilitiben. Az utóbbi községben a lakások többsége egyetlen helyiségből áll, a járási székhelyen még tizennégy putri és tizenhárom vályog- és tömésház lakói ci­gányok. Egy szobára több mint négy lakó jut. A lakások be­rendezése általában szegényes. Mindez összefügg a rendszere­sen dolgozók csekély számával. Kétszáztizenöt cigánygyerek tanul az általános iskolákban, közülük ötvenhét a felső tago­zaton. Ez a szám biztató, mi­Flgyelemie méltó intézkedés je- lent meg a Magyar Közlöny 35. számában: a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter rendelet­ben szabályozza a tsz-i személy­zeti munkát. A mostani rendel­kezés célja, hogy intézményesítse a személyzeti munkát a szövetke­zetekben, védje mind a közös gaz­daságok, mind az azok tevékeny­ségét irányitó választott és kine­vezett vezetők érdekeit. A rendelet kimondja, hogy a termelőszövetkezetek, a szövet­kezeti csoportok, a társulások és a tsz-ek területi szövetségé­nek vezető testületéi felelősek a személyzeti munka elvének érvényesítéséért, az üzemi ve­zetők kiválasztásáért, munká­juk és magatartásuk alapján történő minősítésükért, érdem szerinti anyagi és erkölcsi megbecsülésükért, politikai és, szakmai képzettségük fokozá­sáért. A személyzeti munka gyakorlati végrehajtása az el­nök vagy az igazgató, illetve — a területi szövetségek esetében — a titkár feladata. A vezetőt a személyzeti feladatok ellátá­sában választott vezetőség ál­tal megbízott személyzeti ügy­intéző segíti. A termelőszövet­kezetekben a személyzeti mun­kával megbízott személy csak szövetkezeti tag lehet. Részletesen felsorolja a ren­delet a feladatokat is: a veze­tésre megfelelő személyek ki­választása, a szákemberek ok­tatási, nevelési terveinek el­készítése és megvalósítása; a kezdő fiatal szakemberekkel való tervszerű foglalkozás; a minősítések elkészítése, a ki­tüntetések, jutalmazások elő­készítése; a személyzeti nyil­vántartások vezetése és végül az erkölcsi bizonyítvány be­szerzéséhez kötött munkakörök betöltésével összefüggő felada­tok ellátása. Ugyancsak intéz­kedik a rendelet arról, hogy mely tisztségek betöltéséhez szükséges a büntetlen előéletet igazoló erkölcsi bizonyítvány. Ezek a következők: az elnök, az elnökhelyettes, az inazoató. igazgatóhelyettes, az ellenőrző bizottság elnöke, a fömezögaz- dász és a főkönyvelő, a sze­mélyzeti ügyintéző, az állator­vos és a jogtanácsos, jogügyi előadó, az üzemgazdász, a kü­lönféle gazdálkodási egységek vezetői, az állandó árusítóhe­lyek vezetői, az áruforgalmi ügyintéző, valamint a raktá­ros, magtáros, pénztáros és tanulók hatvanöt százaléka jut el a felső tagozatba, s mintegy húsz-huszonöt százaléka végzi el a nyolcadik osztályt. A ke­reki és a teleki gyerekek rend­szeresen bejárnak a balaton- földvári, illetve a szóládi kör­zeti iskolába. Fontos feladata az illetékes szerveknek most és a jövőben is, hogy nagy gon­dot fordítsanak a hátrányos helyzetű cigánytanulókra. Csak így érhető el, hogy jobban ta­nuljanak, ne maradjanak le a csoportjukban, s ne váljanak túlkorosokká. örvendetes, hogy egyre töb­ben járnak rendszeresen mozi­ba, a művelődési házakba te­levíziót nézni. Sőt már az egészségügyi előadásokat is szí­vesen látogatják több helyen. A vándorlás és ,a rendezetlen körülmények miatt azonban még mindig nem sikerült tel­jesen felszámolni az analfabé­tizmust. Üj dolog, hogy jobban táp­lálkoznak. gyermekeiket ren­desebb ruhában járatják a ci­gánycsaládok. Nagycsepelyen, kerekiben és Balatonkilitiben javult a meglevő telepek egész­ségügyi helyzete. A községi tanácsok még na­gyobb gondot fordítanak rá a jövőben, hogy tovább javuljon a cigánycsaládok lakás- és szo­ciális helyzete, minél többen vállaljanak állandó munkát. Mert a fölemelkedésnek ez utóbbi az egyetlen útja. L. G. anyagbeszerző. A felsoroltakon kívül a termelőszövetkeze, vezetősége naás munkakörök betöltését is erkölcsi bizonyít­ványhoz kötheti. Intézkedik a rendelet a szö­vetkezeti gazdaságok és szer­vek vezető beosztású dolgozói­nak minősítéséről is. A többi között kimondja, hogy például a termelőszövetkezet elnökét — az illetékes társadalmi és tanácsi szervek előzetes véle­ményének figyelembevételével — a vezetőség minősíti. A mi­nősítés elkészítéséről a járási tanács végrehajtó bizottsága gondoskodik. E minősítések rö­viden fogalmazott szövegben időről időre írásban rögzítik egy-egy vezető fejlődését, munkájának értékeit, fogyaté­kosságait, emberi erényeit és gyengéit. Természetesen a mi­Kaposváron találkoztak So­mogy és Zala megye tégla­gyárainak szocialista brigád­vezetői. A tanácskozáson részt vett dr. Fonai János, az Épí­tők Szakszervezete Somogy megyei bizottságának titkára is. Fehér József igazgató vi­taindítója után a brigádveze­tők mondták el véleményü­ket. Új emberek — régi munkások Gyakran szóba került, hogy a téglagyárakból hamar el­mennek az új emberek. Az igazgató erre azt mondta, olyan légkört kell teremteni, hogy jól érezzék magukat a munkások, s megtalálják szá­mításukat. A kérdéshez hoz­zászólt a kaposmérői Forró András is. — Emlékszem — mondta —, régen minden új belépőnek áldomást kellett fizetnie. A régiek az új embert úgy meg­rakták munkával, hogy az egy-két napnál tovább nem bírta, valósággal megszökött onnan. Jött az újabb páciens és az újabb áldomás. A fluk­tuáció akkor szinte érdeke volt a gyári munkásoknak. Kegyetlenség volt ez. Én úgy gondolom, most se nézhetjük tétlenül az újakat. Ám szok- tetés helyett azon kell törni a fejünket, hogyan tarthatjuk meg őket. A gyárnak most a megtartás az érdeke, hiszen a begyakorlott, törzsgárdataggá vált emberek jobban dolgoz­nak, növelik a nyereséget, a közösség javát szolgálják. Brigádjaink szép feladata odaállni a kezdők mellé, átse­gíteni őket az első nehézsége­ken, megszerettetni velük a szakmát. Végignéztem a brigád veze­tőkön. Elmélyülten, érdeklőd­ve hallgatták Forró András szavait. Néhányan helyeslőn bólogattak. A brigádok és a gyárvezetés Háromnegyed órán át is­mertette az első negyedévi munkát, a feladatokat a vál­lalat vezetője. Elmondta töb­bek között, hogy gyorsítani kell az égetést, s javasolta, hogy minden üzem (nagysá­gától függően) adjon 400— 800 000 égetett téglát terven felül. Meglepődtem, amikor a bő ismertetés után azt mond­ta az egyik gyár küldötte: — Szeretnénk, ha megmon­danák a vezetők, mit tegyünk, mit vállaljunk, mi ugyanis tanácstalanok vagyunk. A szünetben szót váltottunk a témáról. Ügy láttam, má­sokat is meghökkentett a kér­dés. A vállalat vezetői kije­lentették: — Sokszor elmondtuk a tennivalót, brosúrát küldtünk ki, s mégse tudja sok brigád, mit csináljon. Nemegyszer az derült ki, h.ogy a jó szándék ellenére formális vállalások­ból áll a felajánlás. nősítés csak akkor érvényes, ha az érintett személy azt el­olvassa, aláírásával igazolja, hogy azzal egyetért, illetve ész­revételeit a minősítésre ráve­zeti. A rendelet azt is kimond­ja, hogy az érdekeltnek — aki­ről a minősítés szól — lehető­vé kell tenni, hogy személyzeti anyagába betekintsen. A személyzeti munkát sza­bályozó mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszteri rendelet április 24-én lépett hatályba, és úgy intézkedik, hogy a ter­melőszövetkezeti gazdaságok­ban, illetve a tsz-ek területi szövetségeibe . a személyzeti nyilvántartást ez év december 31-ig, az újonnan alakuló szer­vezeteknél pedig a megalaku­lástól számított három hóna­pon belül kell összeállítani. A prohléma megoldását nem azok közelítették meg a leg­jobban a tanácskozáson, akik elmondták, hogy több téglát kell gyártani, »előtérbe kell h'.iyez.ni< (!) a minőséget, fi­gyelni kell a gazdaságosságra, hanem az a meghívott gyár­vezető, aki kijelentette, a gazdasági vezetőnek nagyon szoros kapcsolatot kell fenn­tartani a szocialista brigá­dokkal. Fogja kézen őket, beszélgessen velük szinte na­ponként. Tájékoztass-'i őket arról — és ez a legfontosabb —, hogy ott a gyárban mi a teendő. Ha ilyen szoros a kapcsolat, a kollektívák meg­találják a feladatot, a pár > és a szakszervezet mellett a vezetők segítőivé bálnak Az önmeózás munkásérdek Az egyik Zala megvei tég­lagyár küldötte kitért a mi­nőségellenőrzés módjára. Helytelenítette, hogy nekik, a munkásoknak kell elbírál­niuk az áltaiuk készített épí­tőanyag minőségét. Többen is reflektáltak szavaira. Vem helyes, mondották, hogy ki­zárólag másoktól várja a mi­nőséggel való törődést. A fel­szólalók leszögezték, elmúlt az az idő, amikor csak a gyárvezetőnek volt érdeke a jó munka. Ha rosszak a mu­tatók, ennek a következmé­nyeit most nemcsak a gvár- vezető érzi meg, hanem a munkás is. Nem növekszik a bére, nem kap nyereségrésze­sedést stb. Már nem lehet cél, hogy hemzsegjenek az ellen­őrök, hiszen a sok ellenőr — sok fölösleges kiadás. A mun­kásoknak önmagukat kell fe­lülbírálni, s figyelmeztetni egymást a hibákra. A lelkiis­meretes önmeó elejét veheti számtalan kifogásnak, a kár­nak. A szocialista brigádok­nak rá kell nevelniük az em­bereket arra, hogy többet tö­rődjenek saját produktu­mukkal, s világosan lássák: jövedelmük elsősorban attól függ, hogyan dolgoznak. A gyárvezető becsapása egyben önbecsapás is. Erre jó néhány gyárban már a múlt évben fölfigyel­tek, s eszerint próbál tali dol­gozni. Nem is bánták meg. Honfi József, a nagykanizsai I-es téglagyár küldötte ezt mondta: — Mi igen jó ered­ményekét értünk el 1967-ben. Tudtuk, hogy anyagilag is jól járunk, ha jól termelünk. Olyan nyereségrészesedéit kaptunk, amilyenről álmod­ni sem mertünk. Megéri hát becsületesen helytállni. Az idén se akarunk lemaradni, csatlakozunk a KMP meg­alakulásának 50. évfordulója tiszteletére indított verseny­hez. A brigádvezetők egyhangú­lag helyeselték a Bogdán Jót zsef szb-titkár által felolva­sott felhívást, amely a jubi­leumi versenyre kéri a vál­lalat dolgozóit. Szegedi Nándor vei tizenhattal több mint a •múlt tanévben. Általában a Sz. L. Térkép nyolcszáznégy cigány életéről Többen dolgoznak rendszeresen a siófoki járásban — Házépítés OTP-kölcsönből Ötvenhét gyerek felső tagozatra jár H. L. MIT TEGYENEK? Jegyzetek egy találkozóról

Next

/
Thumbnails
Contents