Somogyi Néplap, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-26 / 122. szám

Vasárnap, 1968. május 26. 5 SOMOGYI NÉPLAP Friss kolbász, hurka a lábodi húsfeldolgozóból Hetenként 40—50 sertést, két-három szarvasmarhát vág­nak és dolgoznak fel a Lábodi Állami Gazdaság , legkisebb üzemében. Több mint tíz éve az üzemi étkezdék ellátására rendez­kedtek be, és egy évvel ezelőtt kezdték meg a töltelékáru ér­tékesítését. Azóta gyulait, sü­tő- és csemegekolbászt, bács­kai és tüdős hurkát, olasz sza­lámit, valamint disznósajtot készítenek a budapesti minta­boltnak. A kaposvári Állami Gazda­sági Mintabolt létrehozásával tovább bővült a húsfeldolgozó piaca. Kaposvárra hetente húszezer forint árú tölteléket küldenek. Ezenkívül rendsze­resen szállítanak termékeik­ből a Somogy megyei Élelmi­szer-kiskereskedelmi Vállalat boltjainak is, havonta 100— 150 000 forint értékben. A lábodi gazdaság hentes­áruit Kaposváron és Budapes­ten is szívesen vásárolják. Rö­videsen megkezdik egy más­fél millióba kerülő vágóhíd építését. így a kilenc üzemi ét­kezde, a két mintabolt ellátá­sán kívül még tovább bővíthe­ti piacát az állami gazdasági húsfeldolgozó. Ki gondoskodjon róluk? Az öregek anyagi támogatása a termelőszövetkezetekben TEN2EREN A (Budapesti tudósítónktól.) "A lengyel—magyar gazda­sági kapcsolatok új színnel és új formával gazdagodtak: a l.engyel Tengerhajózási Társa­ság és a MAHART között megállapodás jött létre arról, hogy egy magyar tengerjáró hajó közlekedik majd Szcze­cin és az angliai kikötők kö­zött, a lengyel tengerhajózás vonalain-« — így szól az MTI vareói kéltezésű jelentése. A Csepeli Szabadkikötőben, a MAHART Tengerhajózási Üzletigazgatóságán a varsói hírt már ki is egészítik: i So­mogy nevű 1500 tonnás moto­roshajó lengyel—magyar da­rabárukkal megrakodva Szczecinből elindult Liverpool és Manchester felé. — Hogyan jutott el a So­mogy Budapestről a nagy len­gyel kikötőbe? — erre kértünk választ a Tengerhajózási Üz­letigazgatóság vezető munka­társától, Rajz Henriktől. — A hajót a budapesti pró­bák után Brailáig úsztattuk le a Dunán, ott megtörtént a komplex összeszerelés, hiszen az árboctartó oszlopokat vagy a parancsnoki hidat a dunai hidak miatt nem tehettük föl. A Somogy február végén az­tán rakodóra állt, és március 2-án indult el első útjára: ma­gyar exportárut vitt Szaloniki —Volos—Pireus—Rhodos— Bejrút rendeltetéssel. Ezután Latakiából francia árut szál­lított Bresztbe, s innen üresen ment át Szczecinbe, ahol a két ország hajózási szakembe­rei ünnepélyesen fogadták. Az ifj. Kádár Ferenc pa­rancsnoksága alatt hajózó So­mogy gyors rakodás után ma­ris elindult első angliai útjá­ra, Liverpool—Runcorn—Man­chester felé: a személyzetnek ez végső soron a tájékozódó« útja volt, hiszen még senki nem hajózott ezen az útvona­lon. Május 15-én tért vissza a Somogy Szczecinbe — itt a nagy esőzés gátolta a rakodást — s csak most futhatott ki a lengyel kikötőből, immár az ismert, betájolt útvonalon. A Somogy körülbelül há­romhetes fordulókat tesz meg a lengyel és az angol kikötők között. Üt ja során a többi kö­zött Budapesttel is állandó rá­dió-összeköttetésben van; na­ponta háromszor létesítenek kapcsolatot a MAHART köz­pontjával. A Szczecin és Li­verpool közötti 1182 mérföl- des — vagyis 2189 kilométe­res — út ideális körülmények között öt napig tart. Megyei és járási párt- és tanácsi, valamint más szer­vek ügyintézői a megmond­hatói, milyen gyakran érdek­lődnek a termelőszövetkezeti tagok a nyugellátással kap­csolatban. Bár az új nyugdíj- törvénnyel államunk a leg­több idős szövetkezeti pa­rasztembernek megnyugvást nyújtott, mégsem mondhat­nánk, hogy az öregek hely­zete most már teljesen ren­deződött. 30000 tsz-tag közül tízezer nyugdíjas és járadékos Hogyan is fest napjainkban az öregek anyagi támogatása? Államunk a nyugdíj jogosul­taknak legkevesebb 400 fo­rint nyugdíjat ad havonta, a járadékra jogosultaknak pe­dig 260 forintot. Ha azt vesz- szük, hogy a közös gazdasá­gokban bizony sokan vannak, akik megszerezték a jogot az előbbi vagy az utóbbi ösz- szegre, láthatjuk, milyen sok pénzt költ az állam erre a célra. De lássunk konkrétabb adatokat. A kaposvári és a tahi járásban együttvéve — a területi szövetség kimuta­tása szerint — kereken 30 000 tsz-tag van, közülük mintegy tízezer a nyugdíjas, illetve járadékos. A fölmérések ta­núsága szerint ebben a két járásban az idén további több mint 4000 szövetkezeti gazda szerzi meg a jogot nyugdíjra vagy járadékra. A Közép-so­mogyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége a leg­utóbbi elnökségi ülésén érde­kes és elgondolkodtató mó­don nyúlt ehhez a kérdéshez és próbált megoldást keresni. A mostani gyakorlat az, hogy hiába szerezte meg a szükséges nyugdíjeveket pél­dául 71 éves korára egy tsz- tag, nem kaphat nyugdijat, mert időközben elérte a já­radék folyósításához szüksé­ges korhatárt, és a 260 fo­rintot kapja. (Ettől kezdve nem. fizet nyugdíjjárulékot sem.) Attól ugyanis, hogy va­laki öregségi járadékot kap, még bármennyi munkaegysé­get szerezhet. Ren deleim ódosításra lenne szükség Itt van például Forró An­tal, a nagyberki Egyesült Ka- posvölgye Tsz tagja. 1959-ben lépett a tsz-be, s attól kezd­ve 1966-ig 219 volt a legke­vesebb és 605 munkaegység a legmagasabb évi teljesítmé­nye. Ekkor elérte a járadé­kos korhatárt, megkapta a havi 260 forintot, s hiába tel­jesít azóta is a korábbihoz hasonló mennyiségű munka­egységet, nyugdíjjogosultságát elveszítette. (Amíg járadékos­sá nem vált, rendszeresen fi­zette az SZTK-nak a havi nyugdíjjárulékot, holott a nyugdíjat eszerint sohasem élvezheti!) Zicsen az egyik tsz-tag, élve a lehetőséggel, megvásárolta visszamenőleg a szükséges nyugdíj éveket. Ám az idén megkapja már az öregségi járadékot, s így el­esik a nyugdíjtól. Torvajon, ahol a tagok átlagos életkora meghaladja a 60 évet, s ezek az idős parasztok voltak az úttörői a faluban a szövetke­zeti mozgalomnak, ugyancsak találkozni ilyen panasszal. Vannak, akik nyolc éven át 400—500 munkaegységet sze­reztek, de mivel átlépték a já­radékos korhatárt és kapják a járadékot, nem részesülhet­nek már nyugdíjban ... (Hasznos lenne egy olyan ren­deletmódosítás, amely a csa­ládtagokhoz hasonlóan a já­radékosoknál is megengedné a nyugdíjévek megvásárlását.) Segítsen a szövetkezet is ! Valamilyen célravezető meg­oldást kellene találni, ren­dezni az öregek ügyét — így vélekedett a szövetség elnök­sége. Előtérbe került többféle elképzelés, közülük az egyik így hangzik: a termelőszövet­kezetek egészítsék ki a jára­dék összegét a példákban em­lítettekhez hasonló öregek esetében. A szociális bizott­ság javaslatának megvalósí­tására persze csak jövőre ke­rülhetne sor, hiszen az idei szociális alapba ezt még nem tervezhették be. S addigra föl is mérhetnék az igénye­ket. A módszer, amelyet al­kalmazni akarnak, nem egye­dülálló, hiszen a barcsi Vö­rös Csillag Tsz például már évekkel ezelőtt rendszeresí­tette saját pénzéből az öreg, munkaképtelen tagok jára­dékkiegészítését. De már hal­lom is a megjegyzést: könnyű a barcsiaknak, mert futja az anyagi erejükből. Valóban csak pénzről lenne szó? Nem. Kell mindenekelőtt a szán­dék, a segíteni akarás ... Abból kellene talán kiin­dulni, hogy azok, akik ma a szövetkezetekben az öregek segélyezéséről határoznak, vagy éppen fontolóra veszik a tsz-szövetség szociális bi­zottságának javaslatát —- ők is szívesen veszik egyszer majd a gondoskodást, a velük való törődést. Tulajdonképpen akkor lennének humánusak, ha az öregek problémáját nem hagynák nagy problémá­vá nőni, hiszen saját- hozzá tartozóikról van szó. Anyagi erejükhöz mérten hozzájárul­hatnának ahhoz az anyagi segítséghez, amelyben az ál­lam részesíti a munkában megöregedett szövetkezeti gaz­dákat. Hemesz Ferenc Betonsáv helyett festett aszfaltcsík Aki figyelemmel kíséri a balatoni 7-es út korszerűsíté­si munkáit, annak feltűnik, hogy a Balatonboglár és Fo- nyódliget közötti szakaszon hiányzik a burkolatot szegé­lyező, betonlapokból készült optikai vezetősáv. Szóvá te­szik az autósok is, sokan pe­dig az útépítőktől kérdezős­ködnek. A kérdésre, a találgatások­ra válaszolva a KPM, Közúti Igazgatóságán elmondták, hogy az említett szakaszon számolni kell bizonyos fokú altalajmozgással, és ez a szo­rosan illeszkedő betonlapok megrepedésével, törésével jár­hat. Ezért alkalmaznak a be­ton helyett aszfaltot a bur­kolat szélein is, s azt a ve­zető sáv szélességében lefes­tik. Az aszfalt rugalmasságá­nál fogva jobban követi az esetleges talaj mozgásokat. Az építők, a Közúti Építő Vállalat dolgozói az egyéb­ként jól bevált talajstabili- zációs technológián kívül kí­sérletképpen kisebb szakaszon különleges, speciális eljárás­sal igyekeznek a minimális altalajmozgást is kiküszöböl­ni. Szakemberek szerint azon­ban a magasan feljövő talaj­víz, a vízpart közelsége nehe­zíti meg az út alatti talajré­teg tökéletes stabilizálását TERÍTÉS KÖZBEN Két brigád megy Pestre az országos versenyre A Kommunisták Magyaror­szági Pártja megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére vetélkedőt rendeztek a szo­cialista brigádoknak a Pamut- fonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában. A brigádok közül a pénteki döntőben a legtöbb pontszá­mot a Radnóti és a Várnai Zseni brigád érte el. Mivel a legmagasabb pontszámot kap­ta mindkét csapat, ezért újabb kérdéseket tettek föl nekik, végül is egy pont előnnyel a Várnai Zseni szocialista bri­gád szerezte meg az első he­lyet és az ezzel járó 600 fo­rintos vásárlási utalványt. A második helyezett Radnóti brigád 400 forintos takarék- betétkönyvet kapott. Mindkét brigád bejutott a vállalat or­szágos döntőjébe, amelyet Bu­dapesten rendeznek meg. A szocialista brigádok ka­posvári döntőjének harmadik helyezettje a Zrínyi Ilona bri­gád lett. Közületek és magánosok! Evezős csónak ós vitorlás OTP-hitellevélre is, azonnali szállításra megrendelhető Siófoki Általános és Fogy. Értékesítő Szövetkezet, Siófok, Kálmán Imre sétány 4. Tel.: 206. (7104) Aki nem járt itt korábban, nem hinné el, hogy a hatal­mas SZOT-étterem április utolsó napjaiban még a Má­jus 1. Ruhagyár üzeme volt. Sok-sok orkándzseki, bélelt kabát került le akkor a hosz- szú sorokba állított varrógé­pekről. Most tányérzörgéstől, evő­eszközök csörgésétől hangos a terem. A főnöknő szigorú te­kintettel szemléli az asztalo­kat, és időnként elkiáltja: — Lányok, itt még nincs minden rendben... Ez most éppen Végh Erzsinek és Sza­bó Magdának szól... Erzsi és Magdi az orkán­üzemben is dolgozott. Május elsejével, a SZGT-étterem megnyitásával többi dolgozó­társuk a siófoki és környékbe­li SZOT-üdülőkben, illetve vendéglátó üzletekben helyez­kedett el, ők pedig itt marad­tak. Tulajdonképpen csak a munkájuk változott, munka­helyük nem. Annak ellenére, hogy szigo­rú a főnöknő, s ragyogni kell mindennek, jobban szeretnek felszolgálni, mint varrni. — Noha rendszerint tovább benn kell maradnunk, azért kedveljük ezt a munkát, mert itt állni, ülni, járni lehet; az üzemben pedig állandóan ülni kell — mondja Erzsi. — Mi­vel nem egyforma a két kö­rülmény, nehéz átállni is egyik munkáról a másikra. Egy-két hét is eltelik, amíg hozzászokunk a megváltozott helyzethez. Néhány dolgot szinte újra kell tanulni, any- nyira feledésbe merül fél év alatt. Mindenekelőtt azt kell meg­szokni, hogy az étteremben sok ember dirigál. Hiszen itt a kedves vendég is belép a pa­rancsolgatok közé. Kívánságát ki kell elégíteni. A vendégnek nem szabad éreznie a mozdu­latukon, hogy nem sokkal ez­előtt villanyvarrógépeket ke­zeltek. Ahogy elnézem, Erzsi és Magdi jól dolgozik. Legföl­jebb a szalvétát felejtik le né­ha-néha a karjukról. De a fő­nöknő gondoskodik róla, azt hiszem, hogy hamarosan be gyakorolják a szalvétaviselést, és erről a felszolgálói kellék­ről se feledkezzenek meg. — Vajon a varrásba is ilyen gyorsan belejöttek? — tudako­lom. — Igen — mondják. Különösen Erzsi, hiszen az indulás óta, három éve dolgo­zik már az orkánüzemben, jól megtanulta azt a szakmái is. De Magdit se kell félteni. Ne­ki is része van abban, hogy a részleg 120 százalékra teljesí­tette tervét, és képes már há­romféle termék gyártására. Dél közeleg. A tányérok szép rendben sorakoznak az aszta­lokon. A nap egyre veröfénye- sebb lesz, egyre több fény csil­lan az evőeszközökön. Derűs, amolyan igazi, üdülési idény­hez illő hangulat win a terem­ben. És ehhez jól illik a két lány mosolygós külseje. Néhány másodpercre felidé- m az őszt. — Mi lesz az .. emmel? — Visszajönnek! — Ez az el­ső, ami kiszalad Magda szá­ján. Magabiztosan mondja, úgy, mint aki tudja, hogy az ősszel sem «’"lend a nyakába a kenyérke ondja. Jókedvükhöz, életvidámsá­gukhoz ennek is köze van. Szegedi Nándor Kőműves szakmunkásokat és segédmunkásokat fölvesz a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat. Átlagkeresetek: kőműves 1800 Ft-tól 3000 Ft-ig segédmunkás 1450 Ft-tól 2100 Ft-ig. Vidékieknek különélés) pótlékot fizetünk. Üzemi kony­ha van, vidékieknek munkásszállót térítés ellenében biztosítunk. Indokolt esetben — megfelelő létszám ese­tén — a kaposvári építkezésekre 60 km távolságon be­lül a dolgozókat naponta gépkocsival hazaszállítjuk. Jelentkezés helye: Kaposvár, 48-as ifjúság útja S. 2. sz. fő-építésvezetőség, Siófok, Fő n. 200. Építésvezető­ség, Nagyatád, Ács u. 1—3. (9008)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents