Somogyi Néplap, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)
1968-05-23 / 119. szám
WWiM AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MECYEI TANACS IAPJA XXV. évfolyam, 119. szám. Csütörtök, 1968. május 23. Repülőgéppel érkeznek az első vendégek 160 napra lefoglalták a lakosztályokat — Július l-én nyitják meg a szemesi Vadvirág Kempinget — őszi kedvezményes üdülés, szórakoztató program Egyre több külföldi gépkocsit látni a Balaton menti utakon, s a szórakozóhelyeken is mind több rendelést hallani idegen nyelven. Fodor Jánostól, a Somogy megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatalának vezetőjétől a következőket hallottak: — Nyolcvan német nyaralónk repülőgéppel érkezett a Ferihegyi repülőtérre, autóbusszal szállítottuk őket a ba- latonszemesi Lidó Kempingbe, Okét hamarosan egy kisebb, gépkocsival érkező német csoport követi, ők a fonyód-béla- telepi Napsugár Kempingben hét, egyenként négy szobás lakosztályt béreltek ki. Az Idegen for gal mi Hivatal vezetője art is elmondta, hogy jó ütemben halad a hét és fél millió forintba kerülő balaton- szemesi Vadvirág Kemping építése, és a tervek szerint július l-én nyílik meg. akkor érkeznek majd az első külföldi vendégek. A Vadvirág Kempingben újabb 36 négyszemélyes, teljesen berendezett lakosztály készül, s ezzel számuk a déli parton hetvennégyre emelkedik. A szemesi és a bélateleoi négyszemélyes lakosztálvokat már 160 napra előre lefoglalták a külföldiek. A nyári szezon befejezése után ezek a lakosztályok többnyire kihasználatlanul álltak. Az ősszel azonban bizonyára lesznek lakéi, mert az Idegenforgalmi Hivatal hatvanszázalékos kedvezményes áron bocsátja őket a hazai és külföldi vendégek rendelkezésére. Gondoskodtak az őszi üdülést igénylők szórakoztatásáról is. Haiókiránduláson, a kőröshegyi és a balatonendrédi termelőszövetkezetben. a Bala- tonboglári Állami Gazdaságban pedig szüreten vesznek részt. Kiviszik őket valamelyik környező falu szüreti mulatságára is. Daru a felszolgáló A lengyelországi gépgyárban emelődaru terítette meg a díszebédhez az asztalt. Pontosan helyére rakta a tányérokat. az evőeszközöket, a szalvétákat. A lengyel gépgyártók így bizonyították külföldi vásárlóiknak darujuk nagyszerű irányíthatóságát, egyszersmind a darukezelő rendkívüli ügyességét. DALOLÓ SOMOGY Mindenki győzött H árom napon át önfeledten énekeltek megyénk legjobb felnőtt, ifjúsági és gyermekkórusai. S e látványosan 6zép akciósorozat közben egy másik, nem kevésbé értékes mozzanat zajlott le a zeneiskolában. Igaz, hogy szerényen, szinte közönség nélkül, háttérbe szorulva, de az intézményes zenei nevelés tudományosan megalapozott sikereit bizonyítva. Dél-Dunán- túl legjobb zeneiskolásai számára rendeztek nagyszabású szolfézsversenyt, amelynek dísze'nőké Kodály Zoltán özvegye volt, s amelyről Merényi György igazgató art mondta bevezetőjében: itt nem lesz vesztes, a versenyben voltaképpen mindenki győz... A látvány olyan volt, mint a hagyományos Ki mit tud?- okon: körbe rakott asztalok mellett drukkoltak és szerepeltek a versenyzők, velük szemben a bűvös, kivilágítható számtáblák mögött ült a zsűri Agócsy László zene- művészeti főiskolai tanár elnökletével. M iből vizsgáztak a gyerekek? Abból, hogy megtanultak-e írni, olvasni — a zene nyelvén, hogyan igazodnak el a hangjegyek között, és mmenyire ismerik a zeneirodalmat, a zenetörténetet? Pécs, Komló, Szekszárd, Dombóvár, Nagykanizsa, Zalaszentgrót és Kaposvár zeneiskoláinak harminckét tanulója vetélkedett két napon át, két kategóriában. A feladatok rendkívül izgalmasak voltak. A gyerekeknek már előre úgynevezett népdal listát kellett ösz- szeállítanáuk azokból a kincsekből, amelyeket maguk is tudnak. Az eredmény meglepő volt: csak százötvenen felül kaphatták meg a maximális pontszámot, de többségük e követelményen is túltett. Ijesztő volt ugyan a dal- lamdiktálás — egy nem is könnyű négysoros kánonról volt szó, amit rosszul diktáltak a gyerekeknek, s az elején még tanáraik sem tudták lejegyezni hangjait, ritmusképletét — aztán ezen az akadályon is túljutottak. Később Kodály kétszólamú énekgyakorlataibóg kellett énekelniük, s ez már »testhezállóbb" feladat volt Különösen a pécsiek és a kaposváriak tűntek ki. Zeneelméleti, általános zenei kérdésekre kellett válaszolniuk, első látásra lapról énekelniük, de más irányú tájékozottságukat is elárulhatták, amikor például városképet kellett azonosítani egy-egy zeneszerző születési helyével, vagy költők műveiről megállapítani, hogy melyik komponista ze- nésítette meg versüket. A másnap délelőtti verseny — ha lehet — még izgalmasabb volt. jóllehet a továbbképzős kategóriában csak tízen vetélkedtek. Az ő felkészültségük azonban szinte minden várakozást felülmúlt. A zsűri a pontszámok alapján természetesen minősítette a versenyzőket. A zeneiskolai kategóriában az első Szultzer Ilona kaposvári, a második és a harmadik Papp Zsuzsa és Marksz Péter pécsi fiatal lett. A továbbképzősök között a nagykanizsai Vajda Mária került az első helyre, a második helyen a kaposvári Szemző Gyöngyi és Takács Tamara osztozott holtversenyben. M égis igaz volt a bevezető indítás: a szolfézsversenyen senki sem vesztett. S jóllehet a zeneiskolában hangzott el ez a megállapítás, nyugodt lelkiismerettel ültethetjük át a daloló Somogy egész rendezvénysorozatára. Mindenki győzött e három nap alatt, s ha a zsűri rangsorolta volna a győzteseket, art hiszem, ezt a sorrendet állapította volna meg: első a daloló Somogy valamennyi részvevője, második: a rendezést vállaló szervek képviselői és harmadik: a közönség, amely még nem tanulta meg eléggé, hogy hogyan kell méltányolni sok száz dalos hallatlan erőfeszítését, hogyan kell befogadni a zenét, a kórusirodalom remekeit, amelyekre — valljuk meg — jobban oda kellene figyelni... Jávori Béla Bérleti hangversenyen: MOZART: REQUIEM Händel H-moll concerto grossójával mutatkozott be Kaposváron a Pécsi Filharmonikus Zenekar Antal György vezényletével. A nagy élményt ígérő hangversenyprogram első számában kiváló képességű zenekart ismertünk meg. Nagyszerű stí- lusórzékkeL, megragadó tónusokkal, egységes, szép hangzással és átéléssel lepte meg a közönséget ez az együttes. A hangverseny nem volt ilyen egyértelműen jó, de ezért mindenekelőtt a karmestert hibáztathatjuk. A műsor első fele egy nagyszabású bevezetés volt A MŰHÖZ, amit még sohasem hallhattunk élő előadásban Kaposváron, s amire oly rég szomjazott mái a közönség. E hangulati, művészi bevezetéshez tartozott a másik zenei óriás, Johann Sebastian Bach oboára és hegedűre írt kettősversenye, amelyet két rokonszenves fiatal művész, Kircsi László és Gyermán István adott elő átszellemül- ten, kristálytiszta értelmezéssel. A hegedű szólistája visz- szafogott hangjával talán egy kicsit túlzottan is teret adott az oboa kibontakozásához. A zenekar méltó társ volt, nagyszerű partner az együttmu- zsdkálásban. A közönség hálás tapssal jutalmazta az előadókat, s érthetően föllelkesült hangulatban várta Mozart Requiemjének bemutatását. Az előadás azonban a hallgatóság egy részéből csalódást váltott ki, s arra ösztönözte, hogy a mű hallatán régebbi Requiem-élményét élesztgesse, másik részét így is megragadta a nagy együttes helyenként szóp, de ösz- szességében hiányos produkciója. Miért ilyen kegyetlen a kritika? — mondhatná valaki, miért nem tud lelkesedni a látványért, a hatalmas kórus és zenekar együttmuzsikálásáért? Azért, mert a Filharmonikus Zenekar és a nagyszerű képességű, bár férfikarában gyengébb Liszt Ferenc kórus ennél sokkal többre képes. Éppen néhány részlet, a bevezető rész, a Lacri- mosa, a Sanctus befejező részei bizonyították ezt, ahoi szinte karmestertől függetlenül — muzsikált, mert muzsikálhatott az együttes. Antal György széles és darabos gesztusai, érthetetlen vezényléstechnikája csak arra voltak jók, hogy zenekarával túlharsogja a kórust. A be lépések bizonytalanok, a zenei megformálás felületes, ami a legsúlyosabb észrevétel: a feszültség, a tartás, a zeneiség hiányzott ebből az előadásból, s a mozarti muzsika stílusjegyeit is csak imitt-amott fedezhettük fel Gondoljunk csak a Dies irae-re, amelyet nagy hangerővel, de feszesség és a műhöz méltó áhítat nélkül —, vagy az Agnus Dei-re, melynek szélesen ívelő, fennkölt dallamát elnagyolva szólaltatta meg. A férfikart csak elvétve hallhattuk, viszont az előadás erősségei voltak a szólisták: Balatinecz Mária, Erese Margit, Fülöp Attila és Marczis Demeter. Zeneileg tökéletesen, szövegmondásukban azonban hibákkal oldották meg feladatukat. A kórus — amelynek női kara kimagaslóan nagy feladatokra is képes — a Lacrimosában nyújtott képességei javát, s a zenekar most is jeleskedett. Tűi nagy hangereje — karmesteri hiba. Mozart csodálatos Requim jének bemutatása így is érték, mert nem ismerői az egész mozarti életmű összegezését fedezhették föl, ha nem is egy nagyon emlékezetes előadásban... J. B. Megjutalmazták a Képes Újság kétszázezredik előfizetőjét Somogy megyei lett a szerencsés nyertes KÖNNYELMŰSÉG Gyakorta történik halálos végű vagy súlyos sérülést kiváltó baleset amiatt, hogy a járművezetők a közlekedési szabályokat megsértve., az oldalfalak magasságát meghaladó rakomány tetején szállítanak utasokat. A napokban Gyékényesen tapasztaltuk megdöbbentő példáját a gondatlanságnak. A VD 25-88 rendszámú, pótkocsis vontató frissen kaszált zöldtakarmányt szállított a mezőről a faluba. A mintegy hat méter magasra felpúpozott, csúszós takarmány tetején utas feküdt, s kezével, lábával kapaszkodva óvta magát a leeséstől. Egy váratlan fékezés vagy hirtelen kanyar, s a könnyelműségnek ilyenkor nem lehet más vége, mint hogy az utas súlyosan megsérül, a járművezetőnek pedig bíróság előtt kell felelnie gondatlanságáért. Mert nem az utas, hanem a járművezető tehet azért, hogy baleset ne fordulhasson elő. Sajnos, amikor figyelmeztetik vagy megbüntetik őket, akkor azt mondják, engedtek az utasok rábeszélésének, mert mégsem kívánhatják, hogy a rakodók kilométereket gyalogoljanak. Am van más megoldás is. Csak annyi terhet szállítsanak, s úgy helyezzék el a rakományt, hogy a rakodók életveszély, a közlekedési szabályok megsértése nékül utazhassanak. Sz. L. Országszerte nagy népszerűségnek örvend a Képes Újság. Előfizetőinek száma ebben a hónapban elérte a kétszázezret. Megyénkben több mint hatezren fizetik elő ezt a színes hetilapot, ezenkívül sókan áruspéldányként vásárolják. A lap szerkesztősége és a Hírlapkiadó Vállalat a közelmúltban elhatározta, hogy értékes jutalomban részesíti a kétszázezredik Hőfizetőt. S a szerencse ezúttal a Somogy megyei Hács községbe kopogtatott be. Pék Miklós- né lett a kétszázezredik előfizető, aki ezzel megnyerte a jutalmat: egy modern, szép kivitelű konyhabútort és egy ízléses, komplett porcellán étkészletet. Pék Miklósék eddig is szorgalmas újságolvasó emberek voltak. Három-négyféle lap jár a házukhoz. A Somogyi Néplapnak már évek óta előfizetői. Az egész család szeret olvasni. A fiatalasszony, aki a szomszédos Lengyeltóti községben levő labdagyártó üzemben dolgozik, eddig példányonként vásárolta a Képes Újságot, így ismerte és kedvelte meg a lapot. Előfizetésre azonban csak akkor gondolt —ahogy mondja —, amikor a lap egyik oldalán meglátott egy előfizetési szelvényt. Azon- nyomban kwágta és kitöltötte, így érte a szerencse. Amikor megtudta, hogy ö a kétszázezredik előfizető, csodálkozva mondta: — Nem is gondoltam, hogy ilyen rengetegen olvassák ezt a lapot. Amikor az autóról kezdték lerakni a konyhabútort és az étkészletet, meglepetten kérdezte: Hát ezt kinek hozták?« Amikor közölték vele, hogy nekik, örömében csak ennyit mondott: »Hát én igazán nem ezért fizettem elő, és nem is gondoltam, hogy ezzel az előfizetéssel még nyerni ts lehet. Nagyon örülök ennek a szép ajándéknak és éppen jókor is jött, mert most akartuk kicserélni a régi konyhabútorunkat«. Munkatársai szívből és őszintén gratuláltak Péknének, amikor Kővágó Gyula, a Hírlapkiadó Vállalat osztályvezetője átadta neki az értékes nyereményt. TPtUCfi eoitolc A pórul járt betörő A krimi minden kedvelője jól tudja, hogy a ravasz jelző- berendezéssel fölszerelt páncél- szekrény felnyitása előtt a noz- zá vezető huzalokat el kell vágni. Tudta ezt Gabriel Lel- lon is, aki elhatározta, hogy kirabolja a lüttichi ékszergyárat. Éjszaka beosont a gyárba, s elvágta az épületbe vezető valamennyi huzalt. Ám a gyár- tulajdonos, aki az első emeleten aludt, felébredt arra, hogy a lábát melegítő villanypárna kihűlt. Persze azonnal mozgósította a rendőrséget... Úgy kell nekik Az utóbbi kilenc év alatt ötvenháromezer egyetemi végzettségű szakember — köztük tizennégyezer orvos — vándorolt ki nyugatra Törökországból. — Ügy kell annak a Nyugatnak. Hadd tudja meg, nü az a török hódoltság. Udvarias darwlnizmos Darwin egy ízben dísz- ebédre volt hivatalos. Az asztalnál egy csodálatosan szép, fiatal hölgy mellé került. — Mister Darwin — szólította meg a tudóst bűbájos szomszédja —, ön art állítja, hogy az ember a majomtól származik Ezt a megállapítást magamra iß vonatkoztathatom ? — Természetesen — feledte a tudós — csakhogy ön nem egy közönséges, hanem egy elbűvölő majomtól származik. Szakvélemény Amerikában a sorozóbizottság előtt egy rövidlátó diák egyetlen betűt sem tud felismerni a táblán. A katonaorvos az alábbi szakvéleményt adja: »Közelharcra alkalmas!» Gyerekszáj —- Kit szeretsz jobban, Jurocska, a mamát vagy a papát? — A papát. — Miért? — Mert soha nincs itthon. Régóta keresik — A tanár ma azt a feladatot adta, hogy keressem meg a legkisebb közös többszöröst. — Lehetetlen! — csodálkozott az apa. — Hát még mindig nem találták meg? Hiszen már akkor is keresték, amikor még én jartam iskolába! A kopasz képviselő Franciaország egyik kerületében választást tartottak. Az egyik jelölt a következő levelet kapta: »önre fogok szavazni. A fényképe után becsületes embernek látszik. Ha egy teljesen kopasz ember, mint ön, kalap nélkül le- fényképezteti magát, ez azt jelenti, hogy őszinte és bátor.« Somogyi Néplap Az MSZMP Somogv megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WURTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefons U-510, 11-511. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon: 11-518. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem orzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 18 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latinka Sándor utca 8. Nyomdáért felel; Mautner József.
