Somogyi Néplap, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-21 / 117. szám

AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS Á MEGYEI TANÁCS LAPJA XXV. évfolyam, 117. szám. Kedd, 1968. május 21. Daloló Somogy ä reg cr M ÁMCÁ Készül a 132 férőhelyes önitatásos növendékmarha-istálló az attalai Vörös Csillag Tsz-ben. Az istálló másfél millió forintos köfiséggel épül, s a terv szerint november 30-ra készül el. i FÖLFELÉ MEGY BORBAN A GYÖNGY... Borverseny Kőröshegyen a bor színét. ízét, tisztaságát, illatát stb. S hogy mindezt a zsűritagok hozzáértéssel és lel­kiismeretesen végezték, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy egy-egy borfaj­ta megítélésénél alig egy-két pont eltérés mutatkozott. A népes bizottság négy borfaj­tát egységesen 17,5 pontban részesített, bár a döntés egyé­nileg, titkosan történt. A versenyen három terme­lőszövetkezet, a kőröshegyi, a kölesei és a ságvári indult, ezenkívül tizenkét neves bor­termelő szövetkezeti gazda je­lent meg háztáji termésével. A verseny célja az volt — ahogy azt megnyitójában Bes­senyei György, a kőröshegyi tsz agronómusa mondta —, hogy a régi hagyományokhoz híven továbbfejlessze és nö­velje e környék valamikor oly híres bortermelő kultúráját és segítse visszaállítani a Bala­ton vidéki borok országos hír­nevét. A borok mostani minő­sítése máris megmutatta, hogy az itt részt vevő szövet­kezetek sok tekintetben ver­senyképesek a több évtizedes múltra visszatekintő borter­melő állami gazdaságokkal, sőt egy-két borfájtával maris túlszárnyalták a régi egyéni bortermelő gazdák eredmé­nyeit. Az összesített értékelés a következő helyezést hozta: Első kategória (olaszrizling) 1. kőröshegyi Jobblét Tsz, 2. köt­éséi Jóreménység Tsz, 3. köt­éséi Jóreménység Tsz. Máso­dik kategória (vegyes borfaj­ták) 1. kötéséi Jóreménység Tsz (rizling zöldszilvám), 2. kötéséi Jóreménység Tsz (hárslevelű) 3. Horváth László kőröshegyi gazda (muskotá- lyos). Harmadik kategória (vö­rös bor) 1. Járfás János, Kő­röshegy, 2. Bödök Lajos, Kő­röshegy. A verseny eredményét Sasi János, a megyei tanács elnök- helyettese hirdette ki. Nyomós ok Károly és Márta elje­gyezte egymást. Mindenki gratulál nekik, csak a kis Péter hallgat. — Hát te miért nem gra­tulálsz, Péter? — Nem tehetem ..á — Ugyan miért? — Nem ismerem a mennyasszonyt, ezért nem gratulálhatok a vőlegény­nek. Ellenben ismerem a vőlegényt, ezért nem gra­tulálhatok a menyasszony­nak. Szállodarend 1882-ből Az egyik észak-kanadai szállodában még mindig ott függ a falon egy hir­detmény, amely a tulajdo­nos által 1882-ben beveze­tett szabályokat tartalmaz­za. Egyebek között a kö­vetkezők olvashatók ben­ne: »Mielőtt lefeküdne aludni, feltétlenül húzza le a csizmáját vagy a szeges bakancsát. Kérjük vala­mennyi vendégünket, hogy reggel 6 óráig keljen fel, mivel a lepedőkre mint asztalterítőkre szükség van a reggelinél.« Sztárfilozófia aforizmákban »Hollywoodban sokszor évekre van szükség ahhoz, hogy valakiből egyik nap­ról a másikra sztár le­gyen.« (Audrey Hepburn) »Éjszakánként néha ijed­ten felriadok, mert azt ál­modtam, hogy nem fek­szem elég kecsesen az ágy­ban.« (Jayne Mansfield) »Nagy különbség, hogy egy nő karjaiba hullunk-e, vagy a keze ügyébe kapa­rint-e bennünket.« (Maurice Chevalier) »A pornográfia monoto­nitása nyomasztó.« (Marilyn Monroe) »A pletyka a népszerű­ség forgalmi adója.« (Aleck Guinness) »Az Egyesült Államok­ban különösen veszélyes, hogy még a városoknak is a fejükbe száll a dicsőség.« (Charlie Chaplin) »A spanyol lányok azért oly erényesek, mert erő­sen őrzik őket.« (Martine Carol) Pedig olyan egyszerű Egy híres szakember megpróbálja megmagya­rázni az ugyancsak híres filmszínésznőnek, hogy mi is az a műszaki haladás. — Képzelje el, kisasz- szony, hogy száz évvel ez­előtt az emberek még csak telefonálni sem tudtak. — Furcsa! Pedig olyan egyszerű a dolog: az em­ber leemeli a kagylót, és tárcsázza a számot... P aul Eluard verse jut az eszembe, amelyből Heisz Károly vegyeska­ri művet komponált, s amely négy kórus ajkán zengett a megye legjobb együtteseinek szombat esti monstre hangver­senyén. Nemcsak azért gondo­lok rá, mert új szerzőt, új mű­vet avattunk, hanem azért is, mert úgy éreztem, valóban a béke arca volt jelen ezen az estén. Száz és száz torokból szárnyalt a felszabadult ének, s a tizenkét kórus látványa már önmagában is felvilla­nyozta az embert. Három-négy évig tartó megtorpanás után ilyen nagyszabású felvonulást látni — éz nemcsak biztató ígéret, hánem a fellendülés biztos jele is. Mégsem volna jó, ha az első, látványos sike­rek — mint már annyiszor — elbizakodottá tennének ben­nünket. Inkább úgy fogalmaz­nám, hogy újra jó úton indul­tunk el, amelyen nem szabad megállni többé... Nem tudom, hogy a Daloló Somogy gondolata, a megyei pedagóguskar újjáélesztése vagy az irányítás változása ve­zetett-e a mostani sikerhez. De nem is ez a fontos. A találko­zón legnagyobb örömünkre nemcsak kórusokat, nemcsak egyszerűen emberek közössé­gét hanem muzsikát értő, sze­rető és javarészt kitűnően mű­velő csoportokat hallhattunk. S hogy a zsűri — mely minő­síteni jött a legjobbakat — korszerűbb műsorpolitikát, el­mélyültebb zenei megoldáso­kat, még szebb hangzást kért számon? Ezzel a képességek jobb kihasználására serkentett csupán. Jó lenne most minden énekkar minden produkciójá­ról szólni, hisz annyi sok él­mény várta a nem túl nagy számú hallgatóságot, s oly sok munka testesült meg minden kis zenei gondolat mögött. De erre nincs mód. Inkább csak arra vállalkozhatunk, hogy a legáltalánosabb észrevételekről próbáljunk számot adni, több­nyire a szakmai tanácskozás megállapításaival egyetértés­ben. Többnyire, mert az alapállás megtévesztő és fékező hatású lehet. Igaz, hogy új énekkarok nőttek föl, igaz az is, hogy a régiek műsorválasztásban, énefetechnikában, muzikalitás­ban sokat fejlődtek, s ez igen nagy örömünkre szolgál. De nincs szó különösebben az if­júság előretöréséről, ahogy azt a zsűri elnöke megállapította A fiatalok mindig is kórus­mozgalmunk erősségei, töme­gei voltak. Érdeklődésüknél és helyzetüknél fogva — amíg ki nem repültek az iskolák szár­nyai alól. Éppen az volt a gon­dunk eddig is, hogy csak diá­kok és jobbára csak idősebbek népesítették be az énekkaro­kat, s a fiatalok az iskola után általában elvesztek a mozga­lom számára. A feladat inkább ebből a tapasztalatból adódik. I gen figyelemre méltó megállapítás viszont az, hogy a férfiszólamok csaknem minden vegyeskar­ban gyengék, emiatt sokszor egyenetlen hangzás jellemzi az együtteseket. Ilyen gondokkal küzd a kitűnő képességű bog­iári vegyeskar, a fonyódi együttes és a Kaposvári Mun­káskórus is. A legnagyobb el­ismerés az aranykoszorút őrző Vikár Kórust illeti. Most is jó hanganyagáról, a művek tisz­ta értelmezéséről, szinte hi­bátlan megszólaltatásáról győ­zött meg. Szívem szerint mégis a Megyei Pedagógus Férfikarnak adnám a bab«?H. Nemcsak azért, ami műsorá­ban szép és kifogástalan volt, hanem azért is, mart koraswe­zetök továbbképzési bázisa ez az együttes, amelynek kisugár­zó hatása a legnagyobb. S hogy újra él, hogy példamutatóan muzsikál nehéz körülményei közepette is, ez a mozgalom további fejlődését biztosítja. Máris új énekkarok törnek föl; a korábban dalárdastüust kö­vető siófoki ktsz-féríikarra rá sem ismerni már, oly nagysze­rű erőt képvisel. S egy kis falu, Lad is küldhetett olyan együt­test a találkozóra, amely mél­tán kelt versenyre a legjob- bakkal. És előretört a Kapos­vári Munkáskórus is — java­részt a jövő értelmiségét tömö­rítve. Kulturált, szép hang­anyaggal igényes műsort mu­tatott be. Talán csak a Marca­li Pedagógus Férfikar nem érett még eléggé a legjobbak vetélkedésére, de a kritika be­mutatkozásuk után ösztönözni, s nem kedvet szegni akart. Halvány megtorpanást észlel­tünk a fonyódi együttesnél is, főként a müvek zenei kidol­gozásában. A minősítésre nem számít­ható iskolai kórusok közül a Tanítóképző Intézet együttese keltett nagy meglepetést. Na­gyon nehéz, igényes művekkel magasrendű zeneiség jellemez­te előadásukat, élmény volt hallgatni hibátlanul értelme­zett, aprólékosan kidolgozott számaikat. A Munkácsy Gim­Az örmény kulturális na­pok alkalmából hazánkban tartózkodó művészküldöttség egyik csoportja vasárnap dél­után nagy sikerű hangverse­nyen mutatkozott be a Latin­ka Művelődési Házban. Műsorukban az örmény ze­nei élet kiválóságaival ismer­kedhettünk meg. A jereváni Operaház és az örmény Fil­harmónia szólistái egy több mint két és fél ezer éves kul­túra hírnökeiként álltak a pódiumra, hogy átnyújtsák baráti összetartozásunk leg­szebb és legkifejezőbb zálo­gát: művészetüket. Teljes repertoárjukat tar­talmában az ősi zenekultúra mai, korszerű formáinak és az európai vokális zene názium énekkara szárnyait bontogatja, jó hanganyaggal, de még igen sok tennivalóval, a Táncsics Gimnáziumé jóval érettebb, nagyobb múltú, ta­pasztaltabb és egységesebben hangzó. Jó képességű vendégegyüt­test is köszönthettünk ezen az estén, a szigetvári fogyasztási szövetkezet Tinódi Kórusát. A találkozó színes, válto­zatos programot hozott, s azt bizonyította, hogy kórusmozgalmunk is felzárkó­zik a művelődési élet többi ágához, s egyre általánosabb lesz a fellendülés, amely né­hány éve bontakozott ki me­gyénkben. Eddig két minősített kórusa volt Somogynak, a zsű­ri most hatot talált méltónak erre. Az első lépéseket meg­tettük hát: sok ezren és egyre magasabb színvonalon szépítik, gazdagítják életüket, művelik önmagukat a kórusirodalom remekeivel. Meggyőződésem, hogy erőfeszítéseik még na­gyobb érdeklődést érdemelné­nek ... Száz és száz torokból szár­nyalt felszabadultan a dal, s a záróaktusban négy énekkar együttese A béke arcáról éne­kelt gyöngyszemeinek tökéletes harmóniája jellemezte. És a gondolatiság, a népek össze­tartozásának gondolata raga­dott meg különösen. A másik élmény: maga a műsor, kü- lön-külön szinte valamennyi száma, a művészi tolmácso­lás kivételesen magas színvo­nalán. A komoly zene ragyogó tű­zijátékát jelentette az első rész. Jurij Hájrápetján, nem­zetközi zenei versenyek győz­tese Liszt 104. Petrarca szo­nettjét és Hacsaturján Tocca­táját zongorázta magával ra­gadó muzikalitással. Az éne­kes szólisták közt is több ér­demes művészt és világhíres­séget hallottunk. Ársávil Ká- rápetján olasz dalára; Lüszi­Somogy egyik leghíresebb bortermelő községében, Kőrös­hegyen rendezték meg vasár­nap a siófoki járás borverse­nyét. A kilenctagú zsűrinek nem volt könnyű dolga. Huszon­háromféle jó bor közül kellett kiválasztania a legjobbat. Ah­hoz, hogy egy-egy borfajtáról dönthessen és és felállíthassa a sorrendet, sokféle szempon­tot kellett figyelembe vennie: ne Zákárján ősi örmény da­lára és Vaan Mirákján elbűvö­lő fényű olaszos tenorjára emlékszünk különös örömmel, számai: di Capua O sole mio; Verdi Kesztyüária és Leon­cavallo Mattinata bemutatása nyomán. Ritka zenei élményt jelentett egy szép fiatal lány, Anzsela Akapekján érdemes művész játéka. Citeránkhoz hasonló népi hangszerével a balalajka színeit idézte. Mű­sorát: — Avetiszján Ex­promt; Ukrán népdal; Grieg Peer Gynt-részlet — megka- póan bájos zeneiséggel tolmá­csolta. Zsán Ter-Merger ján- nak, a Margarite Long-nem- zetközi hegedűverseny első helyezettjének előadását ki­váló stílusérzék, nemes szen­vedély forrós ttot ta át. Brahms Magyar táncát és Sarazate Habaneráját hallottuk tőle. Dzsulietta Gálántárján és Vi­len Gánásztján, az örmény Operaház szólistáinak ragyo­gó, temperamentumos szerel­mi kettőse Hacsaturján Gájá- ne -balettjéből a meglepetés erejével hatott, lenyűgözően szép volt. A második részben Martin Vártázárján fiatal zeneszerző öttagú esztrád együttese szó­rakoztatta a közönséget. A fiatal művész tehetséges zon­goristaként dzsesszimprovizá- lással is bemutatkozott. Az örmény könnyűzenét népi mo­tívumokkal és sok humorral átszőtt színes dallamvilág, érdekes, modem hangzatok, ritmusképletek jellemzik. Ezt tükrözte Avetisztján Tréfás tánca (előadták: Melanyija Ázizján és Rafael Kárápet- ján) és Vartazarján Ütőn cí­mű szerzeménye, amelyet Ju­rij Arákelján furulyamüvész tolmácsok virtuozitással Ha­csaturján Kardtánca és Mon­ti Csárdása után. Raisza Má- kárticsján és Karo Tonikján táncdalénekesek dalai egészí­tették ki a forró sikerű hang­versenyt. A közönség hosszan ünnepelte örmény művészven- Éégeinket. Elmondhatjuk, hogy a ver­seny jól sikerült, elérte cél­ját Ezt szinte egyöntetűen ál­lapították meg a bíráló bizott­ság tagjai és a versenyző ter­melők egyaránt. Egy szépség­hibája azonban mégis volt a versenynek: a zsűribe meghí­vott több megyei és országos hírű szakember nem jelent meg a versenyen. Némelyek még arra sem méltatták a ren­dező szervet, hogy távolma­radásukat előre bejelentsék. Pedig a versenyen részt vevő szövetkezetek és bortermelő gazdák segítséget és nem le­becsülést vártak tőlük. Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefons 11-510, 11-511. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. a. 2. Telefon: 11-51«. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknéL Előfizetési díj egy hónapra IS Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latinka Sándor utca 6. Nyomdáért felel: Mautner József. Jávori Béla — örmény művészek hangversenye w. &.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents