Somogyi Néplap, 1968. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1968-05-19 / 116. szám

Vasárnap. 196«. május 19. 3 somogyi néplap Lucernaliszt lesz belőle Í"h HA ELFOGY A BÍBOK, a tavasszal vetett csatorná­déból kellene etetni, ám az még alig bújt ki a földből így töpreng ezekben a na­pokban őri Sándor, a dará­nyi Üj Élet főáltottenyész­tője. Mint mondja, a nagy aszály föladta a takarmá­nyozás nehéz leckéjét. Legelőre járnak a tehe­nek — járni járnak, de le­gelni? Száztíz növendéküszót is kihajtottak, legalább mo­zoghatnak a szabad leve­gőn. Ami kevés füvet talál­nak, azon felkopna az ál­luk. Kell a pótlás, a kiegé­szítés nemcsak abrakból, ha­nem szálasból is. Jugoszláv gyártmányú silókombájnnal vágják a lucernát a somogyaszalóí Vörös Csillag Tsz-ben. Negyven hold termését a nagyberki lucernalisztkészítő üzembe szállítjuk. Följegyzés a zágrábi vásárról A megye iparának fejlesztésénél figyelembe veszik a látottakat ANNAK IDEJÉN HÍRÜL ADTUK, hogy Somogyból kül­döttség utazott áprilisban a zágrábi árubemutató vásárra. Hazaérkezve Deák Ferenc, a megyei tanács ipari osztályá­nak vezetője, a küldöttség tag­ja jelentésben számolt be a látottakról. Megállapítja, hogy a hagyo­mányos tavaszi vásáron a ha­zai (jugoszláv) ipar mutatta be a legtöbb terméket, de ott voltak a szomszédos nyugati országok és néhány észak­európai ország képviselői is. A vásár jellege eltért a hazai BNV-tőL, itt ugyanis főként közszükségleti és tartós fo­gyasztási cikkeket állítottak ki-A bemutatót joggal nevez­hetnénk a műanyagok sereg­szemléjének is — írja többek FELTŰNT A SOMOGYIAK­NAK az a gazdag színskála is, amely a mosdók, fürdőszobák burkoló anyagán, a csempéken található. A konyha nem esik messze a fürdőszobától. A vásáron sem feledkeztek meg a lakás­nak erről a fontos helyiségé­ről. Küldöttségünk szerint Európában óriási fejlődésen ment keresztül a konyhatech­nika. Az előkészítéstől a mo­sogatásig minden gépesítve van. Iparunknak itt is van pó­tolnivalója. Sokszor megírtuk, nem mindegy az, hogy milyen az áruk köntöse. A csomagolás nemcsak esztétikai szempont­ból fontos; befolyásolja a ter­mékek tartósságát is. Az osz­tályvezető megállapítja, hogy hazai csomagolástechnikánk minden tekintetben hagy kí­vánnivalót. »Számunkra fon­tos, hogy a Somogy megyei Finommechanikai Vállalat a megkezdett csomagolástechni­kai gépek gyártását fejlessze. Nagy lehetőség kí­nálkozik a nyomda számára is, hiszen itthon a színvonalas, reklámképeket, színes fénye­zett címkékeket tartalmazó csomagolóanyag hiánycikk«. ÍME, TÖBB OLYAN TER­MÉK gyártására kínálkozik lehetőség, amely a hazai pia­cokon úgyszólván nincs for­galomban. Tettekre serkentő, értékes tapasztalatok ezek. Sz. N. S készletet télire ? Alig va­lamit tudnak gyűjteni. A nagy kiterjedésű rét — mintha nem is volna. Most is kilátszik az apró fűből a pacsirta. Száradóra mindösz- sze tizenkét hold lucernát kaszálhattak. A bíborhere utolját kénytelenek besilóz- ni, mielőtt elvénülne. Ezt a nagy takarmányozási gon­dot tovább súlyosbítja az egérkár: kipusztílotta a me­zei pocok a vöröshere egy részét. Ami maradt, eső hiá­nyában nem megy semmire se; virágzik már, elörege­dett. Rövidnek rövid a szá­ra, mégis le kell vágni, nem várhatnak vele. Másodvetésre alapozhat­nak a legjobban az idén. Si­lónak valót annyit szándé­koznak termelni, amennyi szabad területük lesz: Ha megázik a föld és műtrágya is serkenti a kikelő magot, enyhülnek a talcarmánygon- dok. Tőzegbányából víztároló Víztároló építéséhez kezd a napokban a nagyberki Egye­sült Kaposvölgye Tsz, s a gát­építéssel egy időben megkez­dik a leendő víztároló helyén a tőzegkitermelést. A tőzeg kitermelése után Nagyberki és Szabadi határában — több mint 100 holdon — összefüg­gő víztároló lesz. tovább között az osztályvezető. — A korszerű, nagy szilárdságú műanyagból készült csőszerel­vények, mosdófölszerelések, burkolóanyagok s egyebek tö­megét láttuk. Levonható a következtetés, hogy a Kapos­vári Kefeanyag-kikészítö Vál­lalatnál létrehozott műanyag- bázis további bővítésében nagy lehetőségek rejlenek. Már nincsenek ugyanis profil­kötöttségek. Célszerű lesz más, nem szálas anyag ter­mészetű műanyagcikkek elő­állítása és forgalomba hoza­tala. (Például műanyag ele­mek, fröccsöntött csőszerelvé­nyek, nagy felületű perforált műanyaglapok). Ezek alacsony fogyasztói áruk miatt is jól értékesíthetők. A Somogy megyei Vegyes­ipari Vállalat számára az épí­tőanyag-ipar és az építőanyag­ipari szerelő anyagok gyártá­sa terén kínálkoznak nagy le­hetőségek«. A különböző üre­ges téglák, habosított beton­blokk szerkezetek, burkoló­anyagok, a kis súlyú, de igen praktikus nyílászáró szerkeze­tek (műanyag rolók) s az ilyenfajta termékek készítése terén el vagyunk maradva. Az említett vegyesipari vállalat most folyó fejlesztésénél — ír­ja a jelentés — figyelembe le­hetne venni a felsoroltakat. Profilja lehetne a vállalatnak a műanyag rolós ablak, a ru­galmas tolóajtó és egyéb előre gyártott betonszerkeaet készí­tése. Ezt végzi a tahi postahivatal Havonta húszezer levél — 11-12 millió forintos forgalom Harmincnyolcezer hírlapot juttatnak el az olvasókhoz Felújítják, korszerűsítik a posta épületét (Tudósítónktól.) * A tahi postahivatalhoz tartozik a járási székhely, vala­mint Lulla, Sérsekszöllős, Somogyegres és Zala község mint­egy 5600 főnyi lakossága. Feladatai évről évre növekednek. Havonta 23—26 000 levelet és lottószelvényt továbbít, s mintegy húsz—huszonegy ezret kézbesít, 2500—2600 ajánlott küldeményt vesz föl és körül­belül ugyanennyit juttat el a címzetteknek. A postautalvá­nyok száma 2000—2100 körül van havonta, ezek közül 650 a nyugdíjutalvány. Ezenkívül mintegy 500 csomagot vesznek föl és 600—700 csomagot kéz­besítenek egy-egy hónap alatt. A tabi távbeszélő központba — amelynek egyébként 19 tá­volsági vonala van — 167 ál­lomás van bekapcsolva. A köz­pontosok havonta mintegy 15 000 helyi és négyezer távol­sági beszélgetést, valamint 4300 érkező és 2300 átmenő beszélgetést kapcsolnak. A távíróforgalmat automata táv­tárcsás berendezéssel bonyo­lítják le, így a felvett és át­menő táviratokat 15—18 perc alatt továbbíthatják. A postahivatal havi pénz- forgalma mintegy 11—12 mil­lió forint. A posta egyik leg­fontosabb feladatának a kü­lönféle hírlapok terjesztését és pontos kézbesítését tekinti. A sokféle hírlapból havonta több mint harmincnyolcezer példányt kapnak, ezek közül a hírlapkézbesítők mintegy hu­szonhétezret megrendelés alapján továbbítanak, tizen­egyezret pedig példányonként adnak el. Egyebek között 560 Somogyi Néplapot és 480 Népszabadságot juttatnak el naponta az olvasókhoz. A posta dolgozói részt vesz­nek a szocialista munkaver­senyben. A távbeszélő köz­pont dolgozói nemrégiben szocialista cím elnyeréséért küzdő brigádot alakítottak. A hivatal munkáját a Pécsi Pos­taigazgatóság rendszeresen el­lenőrzi, s a legutóbbi szemle alkalmával meg is dicsérte. Mivel az egyre bővülő fel­adatoknak és a növekvő igé­nyeknek a postaépület a jelen­legi állapotában már nem fe­lel meg, az épületet felújítják és korszerűsítik. A már folya­matban levő, s mintegy 430 000 forintba kerülő munkákat a jövő óv elején fejezik be. Kiváló minőség, divatos modellek biztosítják az ifjúság igényének kielégítését! Vásárlásainál figyelje eímkénkeí és kérje mindenütt gyártmányainkat! Kérjük, közölje termékeinkkel kapcsolatos észrevételét gyárunkkal. Címünk; Ruhagyár, Kaposvár. Ki teltet igazságot a vállalatok között? Az új mechanizmus élet­be lépéséig a vállalatok kö­zötti peres ügyekben a bíró tisztét voltaképp a népgaz­dasági terv töltötte be. A tervutasítások pontosan meg­szabták, hogy egy-egy gyár valamelyik másik vállalat­nak mából mennyit, meny­nyiért és mikor köteles szál­lítani, s természetesen azt is megszabták, hogy melyik vállalat kitől, s milyen felt tételekkel köteles átvenni a termékeket. Elzárt a gyárak gyakran protestálhaltak a minisztériumokban, a terüle­ti pártbizottságokon, a szak- szervezeteknél utasításért vagy kérte, hogy módosítsák a terveket saját javukra. Egyébként a terv sok vitá­nak — kötelező érvénye foly­tán — elejét is vette. Az ön­álló gazdálkodás keretei kö­zött azonban a vállalatok maguk készíthetik terveiket, szabadon dönthetnek lénye­gében arról is, hogy kinek mit és mennyiért gyártsa­nak, vagy hogy kinek adják föl megrendeléseiket. E>z a körülmény az eddig ismert vitás ügyek listáját újfajta perekkel bővítheti, mint­hogy néhány ilyen — a meg­változott helyzetből adódó perre máris sor került a Központi Döntőbizottság előtt. Köteles-e szerződni a vállalat? Az újfajta perek egy ré­sze abból adódik, hogy va­lamelyik vállalat egyáltalán nem akar szerződést kötni valamelyik másik vállalat­tal, holott eddig esetleg tar­tós együttműködési kapcso­lat volt közöttük. Az 1967- ben hozott kormányrendelet 10. paragrafusa értelmében igenkor a döntőbizottság a népgazdaság és a vállalatok érdekeit figyelembe véve elő­írhatja a vonakodó vállalat­nak bizonyos időtartamra a szerződés megkötését. Mivel átmeneti időszakról van szó, egyetlen vállalat sem hoz­hatja partnerét nehéz hely­zetbe ilyen váratlan lépés­sel, kivált ha azzal a másik gyár folyamatos termelését vagy a piac zavartalan ellá­tását veszélyezteti. Tilos a piacot felosztani A legtöbb vita eddig — a döntőbizottság statisztikája szerint— a termélőeszközke- resikedelmi vállalatok (TEK) működésével kapcsolatban merült fel. Néhány TEK- vállalat ugyanis élve — pon­tosabban visszaél ve — a ter­melőkkel korábban kialakult jó kapcsolataival, egy-egy kurrens cikk teljes mennyi­ségét szerződésben lekötötte egynémely gyárral. A nagy­kereskedelmi vállalatok így már hiába mentek a gyárak­hoz — az áru elkelt az or­ruk előtt, s a TEK-vállala- toktól kellett megvásárol­niuk, természetesen drágáb­ban. A KDB ezekben az ügyekben — ha a nagykeres­kedelmi vállalatok éltek jo­gaikkal, s pereltek — a »monopolszerződéseket« sem­misnek nyilvánította a 25-ös számú, a termékforgalma­zásról intézkedő kormány- rendelet alapján, amely sze­rint tilos a piacot felosztani, más vállalatokat elzárni a beszerzés lehetőségétől vagy a beszerzés forrásának meg­választásától. A jelek szerint a TEK-vállalatok nehezen szakítanak a jogelődök — a készletező vállalatok — ko­rábbi gyakorlatával, amely­nek lényege az elosztás volt. Ez a gyakorlat azonban el­lentétes az új mechanizmus szellemével, mert akadályoz­za az egészséges verseny ki­alakulását. Elosztás helyett kiszolgálni kell — ez a ke­reskedelmi vállalatok fel­adata napjainkban. Kiszol­gálni egymást a kölcsönös előnyöket nyújtó, szabadon megkötött szerződések alap­ján. Tárgyalva a feltételek­ről, összehangolva az érde­keket — és nem diktálni egy fürgén megkötött »monopol- szerződés« birtokában. Felár és árengedmény A vállalatok az eddiginél szabadabban állapíthatják meg termékeik árát. Külön­böző jogos felárakat is szá­míthatnak újdonság, sürgős­ség címén, de árengedmé­nyeket is szabadon adhat­nak, s azt is szabadon dönt­hetik el, hogy kinek adnak. Ebből is támadhatnak persze viták, ezekre is számítottak a szakemberek. Jogszabá­lyok, rendeletek vannak ké­szen, a bírák is felkészültek, hiszen várható, hogy a fo­kozódó vállaiati érdekeltség következtében jó- és rosszhi­szemű félreértések, fondor­latok, de akaratlan tévedé­sek is egyaránt adódhatnak majd a vállalatok közötti piaci kapcsolatban. A piac az piac — oda senki sem azért megy, hogy ráfizessen. De arra vigyázni kell, hogy tisztességtelen, jogtalan ha­szon senki zsebét ne gyara­pítsa. A KDB bírái felké­szültek hát az ilyen vitákra is, eddig azonban még ár- megállapodásból fakadó per egy sem volt. A jelek sze­rint a vállalatok iránytűje — többé-kevésbé — a helyes útra állt be. Erre utal az is, hogy gazdasági bírságot még egyetlen vállalatra sem kel­lett kiróni. A rendeletek alapján, ehhez a szankció­hoz akkor kellene nyúlni, ha valamelyik vállalat jelentős kárt okozna egy másik vál­lalatnak, ha számottevően megsértené a népgazdaság érdekeit, vagy ha súlyosan veszélyeztetné a lakosság ér­dekeit. Mikor lehet per? Napjainkban a vállalatok közötti viták a kellő időben meghozott rendeletek, jog­szabályok segítségével az ed­diginél lényegesen közelebb kerültek a bírói eljáráshoz, döntésekhez. A vállalatok között igazságot tenni ma hivatalból senkinek sem kell — sem a Tervhivatalnak, sem a minisztériumoknak, társadalmi, politikai szervek­nek — mint kellett esetleg korábban. Világos, hogy ré­gebben »onnan« kellett eset­leg tisztázni a kivitelezés közben támadt nézeteltérése­ket is, ahol a tervek készül­tek. Ma a vállalatok önállón terveznek, önállóan szerve­zik egymás közötti kapcso­lataikat, tehát ha egymással nem jutnak közös nevezőre, abban is szabadon dönthet­nek, forduljanak-e döntésért pártatlan személyekhez. Ezek a viták ugyanis — ha nem ütköznek a büntetőjogba — csak akkor kerülhetnek bíró elé, ha azt valamelyik fél kezdeményezi. * Nincs értelme felettes szervekhez fordulni, hiszen a vitapartner több­nyire úgyis más felettes ha­tóságokhoz tartozik, tehát , úgysem fogadja majd el a pressziót. Ráadásul — rend­kívül örvendetes — az eddi­gi gyakorlat azt bizonyítja, hogy hiába is fordul vala­melyik vállalat protekcióért a felső hivatalokhoz — leg­többször nem talál meghall­gatásra. Az eddigi több tu­cat TEK-kontra nagykeres­kedelmi vállalat perben ez így történt. Ez így felel meg az önálló gazdálkodás szelle­mének. Tegyenek igazságot a vállalatok egymás között, s ha nem boldogulnak — erre hivatott és elfogulatton szak­emberek eldöntik majd a vi­tát a KDB tárgyalószobái­ban. Nincs szükség pártolókra, szószólókra — adva vannak a szabályok, rendeletek, elég­gé tág lehetőségek az önálló boldoguláshoz — valamennyi vállalat egyformán élhet ve-

Next

/
Thumbnails
Contents