Somogyi Néplap, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-17 / 89. szám

Szerda, 1968. április IT. 3 SOMOGYI NÉHA# A FELVÁSÁRLÓ A PIACI VÄ5ÄRCSARNOK mellett, az olcsó bizsukat és giccses falvédőket kínáló sát­rak szomszédságában tábla jelzi a kaposvári fogyasztási szövetkezet felvásárlóhelyét. Az ajtó egész nap nyitva van, kosárban, zsákban, - lá­dában érkezik ide az áru:- tojás, bab, házinyúl, barom­fi, szamóca, mogyoró, házi zsír, cukor, sonka és még ki tudja, mi minden. Varga László és felesége egy évtizede foglalkozik felvásár­lással. A kaposvári szövetke­zet nemrégen megtartott ta­nácskozásán többek között Varga László is törzsgárda- jelvényt kapott A csöpp kis szobát, ahol most az elszaladt évtizedről, a munkájáról beszélgetünk, elhúzható ablak választja el a raktártértől. A kartonokkal, utalványtömbökkel tömött szekrény tetején ezüstserleg, a tavalyi munkájukért kap­ták. Harminckét felvásárló közül ők lettek az elsők. Beszélgetésünket sokszor megzavarják: dióbelet, tojást visznek a boltokba, burgo­nyát, baromfit hoznak. — Harminckét bolt kap árut innen, de kapcsolatunk van az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalatok egész sorával az országban. Vásárolnak nálunk még az alföldi élelmiszerbol­tok számára is. A KEZDÉS ÉVEIRŐL így beszél Varga László: — Kaposvártól Békéscsa­báig mindenütt vásároltunk fel terményt Akkor két fő­városi bojtja is volt a szö­vetkezetnek. Teherautóval jártuk az országot, . nemigen válogathattunk.^ A felvásár­lásnak azokat az éveit össze sem lehet hasonlítani az utóbbi esztendőkkel. A háztá­ji gazdaságok, a házi kertek gazdái nagy gondot fordíta­nak a legkisebb területek ki­használására is. Annak ide­jén választékról aligha lehe­tett beszélni, aztán ahogy több és jobb árut kínált a fa­lu, úgy nőtt az adminisztrá­ció is. Ha a bolthoz hasonlítanám a szövetkezeti felvásárlóhe­lyet, akkor ez olyan üzlet, amelyik pár kilónként, lite­renként vásárolja fel az* a sok mázsát kitevő árut, ame­lyet ugyancsak kis tételekben értékesít. Nemegyszer kiszámították a feleségével, hogy kilencszer, tízszer annyi a forgalmuk, mint egy élelmiszerüzletnek. Az utóbbi években vető­maggal, táppal is ellátják a szakcsoportokat, a termelő­ket Mindössze egy év alatt 40—45 vagonnyi táp fordul meg a kezük alatt. • — A tavalyi év különösen jó volt azt mondhatjuk, hogy kora tavasztól egészen az idei tavaszig tartott a sze­zon, rengeteg zöldséget, gyü­mölcsöt vásároltunk fel — mondja Varga László. Az áru nagyobb részét a boltoknak szállítottuk ki, a többit a MÉK vitte • el. Ennek ellené­re nem közömbös, hogy meny­nyit adunk el a boltokon ke­resztül. mert az árrés így jó­val nagyobb. Ha viszont rosz- szul számol az ember, a meg­fonnyadt, értékét vesztett árut a MÉK sem veszi meg tőlünk. A szemem megakad a mik­rofonon, a hozzá kapcsolt erősítő berendezésen. — RÄDIÖBEMONDÖK is vagyunk — mondja moso­lyogva a felvásárló —, hang­szórókon hívjuk fel a piacon árusító termelők figyelmét, hogy termékeiket nálunk is eladhatják. Erre egyre rit­kábban van szükség, mert már ismernek bennünket, szí­vesen hozzák ide a termé­nyeket. Az azonban, hogy a jó minőségű árut rendesen megfizetjük, a szövetkezeti felvásárló mindig biztos vevő a termelő számára, a hango­sanbeszélő reklámjánál is töb­bet ér. Ennek a híre mesz- szebb elhallatszik, mind a legjobb hangszóró felhívása. Nagy József HGLATQJÄS, »Tarisznyámba várom!" — mondja a vidám húsvéti versike. Nem is olyan régen, még valóban tarisznyával jártak a legények, ma vi­szont, ■ aki teheti, kocsival jár locsolkodni. Évről évre kevesebben tartják azonban így' az ünnepet. Húsvét más­napja inkább ürügy a csa­ládi összejövetelre, egy jó kis házibulira, a vígságra. Talán a gyermekek örülnek még a nyuszi ajándékainak. Húsvét hétfője. Kora reg­gel néptelenek voltak az ut­cák. Kilenc-tíz óra között aztán mégis megjelentek a férfiak. A próságok csoport­ba verődve, apa és fia re­mek egyetértésben, de az idősebb férfikorosztály is kiöltözködött. Arcukról a heccelések, viccek hangula­ta sugárzik. A »vezérnél« a térkép, praktikussági sor­rendben: honnan, hová. Az egyik kapu előtt orkán- dzsekis fiúcskák számolgat­ják buzgón a kasszát. A lo- csolkodás legkedvesebb lo­vagjai mindenhol a mondó- kát fújó gyerekek. Hirtelen sírás ütötte meg a fülemet. A bérház előtt egy ideges papa noszogatta csökönyös fiát. — Gyere, kisfiam, apuka is bemegy, látod! — De én félek — szipog­ta a kis csokornyakkendős. — Nincs mitől félni, ha mondom, ez nem foghúzás. Gyere, meglocsoljuk a'Zitát, és kapsz piros tojást! (Hát ez lett a kedves nép­szokásból.) A teenagerek négyen-őten, kezükben táskarádióval, mennek. A rádióban éppen egy Baranya megyei község népszokásait ismertetik, éne­kelnek — ott így tartják. Itt nem nagyon láttam még hús­véti tojást senkinél. Dél felé jár az idő. Egyre népesebb az utca. Ismerősök üdvözlik egymást nevetve, és csak úgy futtában mesélik a délelőtt eseményeit. A fér­jek a »szabadságot« dicsérik fennhangon. Egy elegáns fiatalembert állítok. meg, ő egyedül jár­ta végig hölgyismerősei há­zát. — Bizony kihalófélben van ez a szép szokás — kezdte. — Sok helyen volt már? — Á, nem. Én már kinőt­tem belőle, mondtam is min­denkinek, hogy nem megyek. Meg is tartottam. Elváltunk. Egy vidám fia­tal társaságtól is megkér­deztem: — Olyan még a húsvét másnapja, mint régen? — Nekünk olyan. Összejö­vünk haverok, akik itthon vannak az egyetemről, be­szélgetünk, megnézünk. Egy fél évben egyszer ... — A fenet — szói közbe a társaságból valaki. — Minden másnap. Karácsony másnapján, húsvét másnap­ján. Csak a piros tojást hiá­nyoljuk. Minden évben lus­tábbak a lányok. Az ablakokból finom hús­véti illatok szállnak, és a magnók szaporán szolgáltat­ják a legújabb beatszámo- kat. A parkban az egyik pá­don két fiú olyan jóízűen kacag, hogy oda kell figyel­ni. — Be volt zárva a kapni, azt még kinyitottam — mondja fuldokolva a barna hajú —, és kaptam egy tan- tuszt. Azt mondta, keressem majd holnap — telefonon! Hát bizony a lányok véle­ménye is változó. Akik ka­ronfogva sétálgatnak az ut­cán, szívesebben nézegetik a kirakatokat. A többiek azon­ban, valljuk be, számolgat­ják, hányán locsolták már meg őket, és a suliban is té­ma lesz egy napig a gaval­lérok és lovagok listája. Bán Zsuzsa Televízióvásár iz még nem volt! A SIÓFOK ÉS VIDÉKE ÁLTALÁNOS FOGYASZTÁSI ÉS ÉRTÉKESÍTŐ SZÖVETKEZET felsorolt boltjaiban tv-vásárlásnál a fogyasztói árból 5 ° í engedményt adunk SIÓFOK: Vasbolt (régi piactér), ÁDAND: iparcikkbolt, BALATONSZABADI: iparcikkbolt. Részletes tanácsadást, felvilágosítást a felsorolt boltok vezetői adnak. (6982) A Villanys»erelő-lp»rt Vállalat villany­szerelőket, lakatosokat és segédmunkásokat budapesti és vidéki mun- helyekre. Bérezés: meg­emelt teljesítménybér, ke­resetkorlátozás nélkül, eh­hez 15 százalék idény pétiék. Egyéb járandóságok: mun­karuha, étkezési hozzájáru­lás, saját lakóhelyen kívüli foglalkoztatás esetén jogo­sultságtól függően kíilön- élési pótlék, természetbeni szállás, vagy szállásdíj-té­rítés, négyhetenkénti- ingye­nes és hetenkénti kedvez­ményes hazautazási költ­ségtérítés. Jelentkezés sze­mélyesen: Budapest, VI., Mozsár u. 16. és Budapest. VII., Sip u. 23. (főporta). (1711) A fűrészüzem kazán- /g házának tetejéről /g impozáns képet 'z" nyújt a Dél-magyar­országi Fűrészek csurgói telepe: mindenütt sür­gölődő embereket látni, gép­kocsit raknak meg parkettá­val, odébb rönköket görget­nek, egy csoport asszony ebé­delni indul... Messzebb a Vi­rág utcai új lakóházak sora­koznak, a közelben pedig az új strand építkezése köti le a figyelőt S amíg szemlélődöm, eszem­be jut, hogy néhány évvel ez­előtt írtam meg Csurgó fej­| Csurgó egyik legszebb része: a Virág utca. lakásépítések elősegítésére. A kertvárosban kétmilliós költ­séggel ötszáz házhelyet alakí­tottak ki. Közművesítették ezt a területet, bevezették ide a villanyt'' és utat Is építettek. Még ebben az évben elkezdi itt az OTP a sorházak építését — 36 lakás készül el 1970-ig —, s hamarosan befejeződik a tavaly elkezdett 12 állami la­kás építése. A Virág utcában 30 új családi ház van, ebből ötöt a tanács építtetett. A la­kosság megnöveketíett építési A fejlődő fűrészüzem látképe a kazánház tetejéről. lödni akar címmel azokat a gondokat, amelyek visszave­tették, gátolták ennek a járá­si székhelynek a fejlődését, s arra ösztönözték az itt lakó­kat, hogy másutt keressenek maguknak otthont, munkale­hetőséget — Azóta megváltozott az élet. S ha nem lehetünk is teljesen elégedettek a fejlő­déssel, azt mindenki megállaT píthatja: az utóbbi években Csurgó olyan változáson ment keresztül, ami vonzza az em­bereket Vonzza, mert bizto­sítva látják itt a jelenüket és a jövőjüket s ez alapot te­remtett a további fejlődésre — mondja Hubay Sándor, a já­rási tanács vb-elnökhelyette- se és Várhelyi Gyula, a köz­ségi tanács vb-elnöke. Szavaikat a tények igazol­ják. A legutóbbi népszámlá­láskor Csurgónak 4900 lakosa volt, ez a szám ma meghalad­ja az ötezret Tíz évvel ezelőtt alig öt­száz munkás dolgozott Csur­gón, ma pedig már 1500 mun­kást foglalkoztatnak a járási székhely üzemei. Ebben az évben üzembe helyezik a Napsugár Ktsz inggyárát, s itt újabb háromszáz nőnek te­remtenek munkalehetőséget. A szépen rendezett Szé­chenyi és Petöö tér, a Csoko­nai Szálló-Étterem, szemben a ruházati, mellette pedig az ABC áruház, az új buszváró, a csendes Virág utca, az egyre inkább kialakuló kertváros mind erről a megváltozott életről tanúskodik ... Egyik legnagyobb gondja volt Csurgónak a lakáshiány. Ez ma is arra sarkallja a ta­nács vezetőit, hogy minden al­kalmat megragadjanak az ál­lami, szövetkezeti és a magán­kedvéit jelzi, hogy 1960-ban mindössze 14, tavaly pedig már 37 családi ház építésére kértek engedélyt. A tanács vezetői megálla­podtak az OTP vezetőivel, hogy emeletes irodaházat lé­tesítenek, a földszinten lesz­nek az irodák, az emeleten pe­dig hét lakás készül. Hasonló kor négymillió forintból meg­építették a fürdőt. Egy-egy nyári napon 500—800 ember élvezte a fürdőzés örömeit. Az idén elkészül a strandon a pénztár s a büfé is. A vezetékek kiásásánál, be­temetésénél, a fürdő építésé­nél a község lakói, a gimná­zium és a szakiskolák diákjai 400 000 forint értékű társadal­mi munkát végeztek. A kapos­vári Víz- és Csatornamű Vál­lalat dolgozói pedig a munkák irányításában segédkeztek ön­zetlenül. Sok minden szükséges még, hogy az évtizedes lemaradást leküzdjék a csurgóiak. Most elsősorban arra törekszenek a tanács vezetői, hogy a község külterületei is elinduljanak a változás útján. Céljaik meg­valósításában nem állnak egyedül. Segít nekik a lakos­ság, s mindazok, akik meg­értik gondjaikat. A Bajs: T'.l- sőfokú Vízgazdálkodási Tech­nikumban dolgozó Kazinczi Csilla pl. hetekig tartó munká­val elkészítette a község szennyvízrendezési tervét. Mégpedig önzetlenül, társadal­mi munkában. Pápa Imre, a járási tanács vb;titkára pedig arról tájé­koztat, hogy az egykori csur­gói diákok sem feledkeznek el a községükről. Kádas József mérnök két társával a fürdő tervét alkotta meg, s most kaptak egy meghívást Buda­pestre, a Csurgói öregdiákok Klubjának alakuló ülésére. Tagjai vállalták, hogy szívesen segítenek a községnek, ha bár­milyen terv, monográfia elké­szítéséről van szó. Hamarosan befejezik a strandon az építkezést. . (Grábner Gyula felvételei) megállapodás született DÉDÁSZ vezetőivel is. Csaknem tíz éve Csurgón alakult meg a megye első tör- pevízmű-társulata. Négy kút adja most az egészséges, jó ivó­vizet, s a régi néhány kerekes kút helyett 36 kifolyó, utcai csap szolgáltatja a vizet. A vízvezeték hossza 12,6 kilomé­ter. Harmincéves kívánságát va­lósították meg két évvel ez­előtt a község lakóinak, ami-t Csurgói Máthé Lajos festő­művész alkotásai díszítik a művelődési házat, az eszpresz- szót. Most készít egy másikat a fürdő falára is. Kucs Béla szobrászművész alkotásait is hamarosan elhelyezik az autó­buszállomás, illetve a fürdő parkjába... Mindezek az eredmények, a Csurgón tapasztalható válto­zások a községi és a járási ta­nács vezetőinek és az itt élő embereknek az összefogását, a kulturáltabb életre való törek­vését dicséri. Szalai LászM

Next

/
Thumbnails
Contents