Somogyi Néplap, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-14 / 88. szám

• •IHOflTI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1968. április 14. „Boldog embernek érzem magam. — Matyék néni elégedett-# florsa alakulásával? — Igen. Az erőmből még télik, tudok dolgozni. A lá­nyommal, vömmel meg az unokámmal élek együtt, jól megvagyunk egymással. Azt hiszem, más nem is kell a boldogsághoz. Én boldog embernek érzem magam .. • Süvít az áprilisi szél, és so­dorja a havat. Csúnya, zord, télies idő. Az asszonyok me­legen öltöztek, mégis fáznak. A tabi Egyetértés Tsz kerté­szetében megnőttek a kelká­poszta-palánták, ki kell őket ültetni. Erre a munkára ott a gép, csak oda kell ülni a ve­zető mögé, s rakosgatni a pa­lántákat a tárcsába. De csu­pasz kézzel, oldalról kapva a csípős szelet, bizony ez sem gyerekjáték... Matyék lmréné kilencedik éve dolgozik a szövetkezet­ben. Mindjárt a kertészetben kezdte. Hogy miért? — Nézze, elmúltam hatvan­két éves, és sokat számít az, hogy a kertészetbe jövet csak m Csalogányig kell gyalogolni. Onnan kihoz bennünket a ko- est Fázósan összedörzsöli piros­ra csípett kezeit. — Innen, a kertészetből txeretnék majd nyugdíjba menni. Egész éven át van munkánk, én nem szívesen maradok ki belőle. Tavaly majdnem háromszáz egysé­gem volt, ét negyven forintot ért egy. De nem is szabad ám kilógni a sorból. A kertészet mindig túlteljesíti a tervét. Ez azért van, mert szót ér­tünk Ibolykával, az agronó- musvnkkaL ... és otthon Is elkel a segít­sége. felügyeletet illeti. Mert a nagymama mégis csak nagy­mama, és engedékenyebb ... — Mindenük megvan, ami kell — mondja Matyék néni. — Es ha ráérő ideje van, mivel tölti el? — Reggel elmegyek hazul­ról, este jövök haza, kint ebé­delünk a kertészetben. Este aztán előjön a fáradtság. Azért segítek mindig valamit. Hol a mosásban, vasalásban, hol meg a takarításban. Ilyenkor tavasszal olyan sok a tennivaló. A vasárnap va­ló a pihenésre. Itt van a te­levízió és... — Színházi előadást is néz­és kertészetben egyike a legszorgalmasabbaknak. Ibolyka — ár. Baráthné — már akkor irányította a ker­tészetet, amikor Matyék néni a felvételét kérte. Most mo­solyog, és igazat ad az idős asszonynak. — Én megszoktam a nehéz munkát. Több mint harminc éve özvegy vagyok. Parasztok voltunk mi régen is, a föld adta és adja megélhetésün­ket ... A szoba melege vesz körül bennünket. Matyék né­ni bemutatja a láncát, Csőn- tosnét meg az unokát, a ne­gyedikes Jóskát. Együtt a csa­lád háromnegyede. — A vöm is a szövetkezet­ben dolgozik. Fogatos. ö most nincs itthon. A lányom nem dolgozik a közösben, a gye­rekkel van idehaza, és rá vár a háztáji jószág gondozása is. Mert van ám szarvasmarha is meg több sertés is ... Ha én már nyugdíjba mentem, a lányom áll a helyembe a szö­vetkezetben, én meg ellátom itthon a munkát. Jóska, akinek egyelőre a gépészeti szakma iránt nagy a lelkesedése, őszintén kimond­ja, hogy örül a várható vál­tozásnak. Már ami az otthoni tek a művelődési házban a Jóskával — teszi hozzá a lá­nya. — Igen, hát oda is elmen­tünk ... Munka mindig akad, és ta­lán azt lenne nehéz elviselni, ha tétlenségben telnének a napok. Az asszonyok oft a kertészetben már mind össze­szoktak, hiányoznának egy­másnak. Matyék lmréné min­dig számon tartja, mit hoz a szövetkezetnek a kertészet, és tudja, hogy az évente ismét­lődő jövedelemben az ű mun­kája is benne van. Es ha majd elérkezik az idő, amikor a postás havonta hozza a nyug­díjat. bi~onyosan nehéz lesz az átállás. Pedig megérde­melt pihenés lesz ... — Talán nem is hagyom abba a munkát. Majd meg­láttuk. Fél évszázadnyi dolgos esz­tendő van mögötte. Boldog embernek érzi magát, mert értelmet lát abban, amit tesz; amiért navonfa munkába in­dul. Olyan életet teremtett maga körül amilyent mindig szeretett volna, s elérte, amit akart: a boldogságot. Hemesz Ferenc Egy- és háromfázisú, rövidre zárt forgórészű villanymotorok tekercselését rövid határidőre vállaljuk 15 kW-i#. Balaton bogi ári Vas-műszaki ém Hűtőgép Javító Ktaz Balatonbogíár, Szabadság o. 4, (5455) r# ÚJABB HATARKO T AGRA NYÍLT, rácso­dálkozó szemek je­lentek meg képzele­temben: apró asztalok körül és széksorokban zsúfolódó emberek; téli estéken hóbuc- kákon baktató falusi lányok, asszonyok, akik előtt kitárul­kozott a világ. Igen, szinte filmet láttam peregni magam előtt, amikor számok sokasá­gát, adatok halmazát fogta fel fülem a Tudományos Isme­retterjesztő Társulat Somogy megyei Szervezetének V. kül­döttgyűlésén. Ügy érzem most: méltatlan lenne az erőfeszítéshez, ha csupán számoknak fognám föl a si­kereket, ha csak értekezletet látnék e hosszan tartó ta­nácskozásban, s nem arra próbálnám irányítani a fi­gyelmet, ami az önmagában száraz beszámoló és a felszó­lalások mögött van. Az igazi értéknek csak összegezésére gyűltek össze az emberek a városa tanács dísztermében: a szem ott tágult a művelő­dési házakban, a klubokban és iskolákban, ahol a nép­művelők a megismerés örö­mével ajándékozták meg az elmúlt négy év alatt Is me- gvénk ifiú és felnőtt lakóit És jobban, elmélyültebben, színvonalasabban, mint ed­dig: de elégedetlenül önma­gukkal. Hisz oly hallatlanul terjed a szomjúság, hogy csil­lapítására, kioltására felké­szülni időnk sincs talán. De okunk van a számvetésre, sürgetőbben, mint bármikor. Hogyan lehetne hát össze­gezni a négy év tanulságait, hogyan lehetne megközelítő hűséggel is visszaadni egy szinte kötetre való tapaszta­lathalmazt, amely írásban, szóban felgyülemlett e ta­nácskozáson? Majdnem le­hetetlen, mégis megkísérlem. S ha először azokról az em­berekről, pedagógusokról, mér­nökökről, orvosokról, közgaz­dászokról, jogászokról, agro- nómusokról és más értelmi­ségi szakemberekről szólok, akik estéiket, energiájukat ál­dozva vállalták az előadók társadalmi küldetését — ez a mindannyiunk számára köte­lező tisztelet és megbecsülés következménye. Négy év alatt több százezer ember hallgatta a TIT előadóit, százezreknek nyílt ki tekintete a könyvre, a tudományra, az életközel- ről meríthető ismeretekre a természet és a társadalom törvényszerűségeinek megis­merésére. S ez a nagy szel­lemi csata áldozatokkal járt — sok ezren vállalták ezt az áldozatot. Voltak buktatók: a felkészülés színvonala is ja­vítható, a szervezés, a meg­fontoltság, a hozzáértő terve­zés is további követelmény. De anélkül, hogy mentenénk bárkit is: sok ezer TIT-tag követhetett el hibát ebben a megyében, mennyi lehet hát a szinte fölbecsülhetetíen ér­ték munkájuk nyomán... És mennyi lehetne még, ha min­denki szóhoz jutna, ha — az egyik felszólaló szavaival él­ve — »-nem kárhoztatnánk sokszor szellemi restségre, »■munkanélküliségre« a dolgoz­ni akaró előadókat Ha nem lenne oly sok baj az üzemi ismeretterjesztéssel különösen a városban. És ha a fiatal ér­telmiség, a műszaki gárda töhbsége eliutna a TIT-hez, s rajta keresztül is elhinthetné tudását az emberek között. Váffvak ezek. óhaiok? Nem szigorú bírálatként hangzottak el a tanácskozáson. A vezető testület jól látja, miben kell ■lőreititni. A »hogvanra« azonban még kevés volt az erő. De miért kanyarodom el így a sikertől, a kézzelfogha­tó eredményektől, hiszen ezek vannak túlsúlyban a társulat munká jában. Azért, mert iga­zi önvizsgálódás volt ez az ''szmecsere, helyenként ö- krltikus és lázán eó. s ez iő lel. az elóbbrejutás biztosíté­'z> N ÉGY ÉV ALATT tizen­kétezer előadás! Mon­dom, nem akarok ját­szani a számokkal, mégis Ide kívánkozik valami: az, hogy csaknem kétszeresére nőtt az előadások száma, a hallgató ké viszont átlagosan 64-ről 50-re csökkent, s a jóval is a rauri ta rlr(Írnok va­gyunk. A társadalomtudo­mányi szakágak közül a pe­dagógiai és az irodalmi szak­osztály előadásainak száma, a természettudomány területé­ről az agronómiái és az egészségügyi előadások száma volt a legnagyobb. Igazán jó. hogy megyénk jellegének megfelelően igen nagy gon­dot fordított a társulat a me­zőgazdasági területekre, hisz az előadások kétharmada itt hangzott el nagyszámú ér­deklődő előtt. De — jóllehet foglalkoztatja a TIT-et az ipari-műszaki ismeretterjesz­tés — mégis ez a legelmara­dottabb terület. Miért nem futunk el az üzemekbe? Tu­dunk a munkásakadémiákról a szakmai leli évű i smer etter- iesztés kibontakozásáról és •■ajnálatos szűküléséről is. Pe­dig a város, a megye ipari előretörése és fellendülése, a fejlesztés arányai egyre na­gyobbak. A munkásosztály új kénviselői nőnek fel új üzemeinkben, mérnökök és technikusok, közgazdászok százainak munkájához, életé­hez, ismereteinek bővítéséhez és általában: a rohamos fej­lődéshez nélkülözhetetlen a TIT aktívabb, hatásosabb és kiterjedtebb tevékenysége. Hallottam a me«iewzést: a TIT ezt önmagában, a társ­szervek. az igazgatók segítsé­ge nélkül képtelen megoldani. Igaz, de be kell látnunk, a néw £v alatt hevesebbet tö­rődtünk ezzel. Talán a szék­ház kitűnő ép sokirányú — nendezvéw'özönének csök- ’rentÁsí» Is segítené a TIT függetlenített apparátusát. *-™v többször lussanak el az üzemekbe, s kutassák, ele­mezzék a visszaesés okait, szervezzék az előrejutást. Bi­zonyára meg is teszik ezt, hisz a TIT vezető szerve el­vi alapon és nagyon körül­tekintően szabta meg kül­döttértekezletén az új gazda­ságirányítási rendszerből fa­kadó feladatokat Az elkép­zelés tehát adva van, most a megvalósítás évei következ­nek. S ehhez jó alapot ad, he- már évek óta a közgaz­dasági, népgazdasági szemlé­let kialakítása állt a közép­pontban; a gazdasági építő­munka segítése az alapvető követelmény. K orunk emberét a korszerű műveltség kell hogy jellemezze, ez pedig a természet és tár­sadalom fejlődésének ma­oista—leninista módon való ismerete, értelmezése alapj- ján lehetséges — mondta Ká­nya János, a TIT megyei tit­kára. Ez határozta meg a vi­lágnézeti nevelés tartalmát. A társadalmi tudat szocialista fejlesztésére, a tudományos világkép kialakítására való törekvés igazán szép eredmé­nyeket hozott Az elégedett­ség azonban ezen a területen sem uralkodott el. Megnyug­tató és irányjelző is egyben az a mód, ahogy a küldött- gyűlés a szakosztályok mun­káját boncolgatta. Ahogy ha­táselemzésre _ vállalkozott, ahogy szenvedélyesen és elé­gedetlenül szólaltak f el a TIT-tagok önmaguk, a társu­lat munkálát bírálva, ötletek és elképzelések megvalósulá­sát sürgetve. Követelménye­ket állított a szervezet önma­ga elé: a munka, a hazafias és internacionalista nevelés további javítását, a megfele­lőbb arányok kialakítását, az előadások számának, színvo­nalának és világnézeti meg­alapozottságának fokozását A művészeti ismeretterjesztés például hallatlanul sokat fej­lődött az utóbbi négy évben. De ahogy a művészeti élet­ben, úgy a szakosztály mun­kájában is sok még a tisztá­zatlanság, a zűrzavar, ennek jelei a tanácskozáson is meg­mutatkoztak. Van tehát ten­nivaló »belső berkeinkben« is, mielőtt a tudást szomjazó hallgatóság elé állunk ... A TÁRSULAT BELSŐ ÉLETÉT sok bírálat érte ezen a tanácsko­záson. Az elnökség munkájá­nak, a szakosztályi élet meg­javítását, a taglétszám foko­zását tűzték ki célul. A TIT tagjainak száma évek óta szinte változatlan, a tagok fe­le Kaposváron él, s a falusi értelmiség csak nehezen köze­lít a szervezethez. Azt hi­szem, súlyos megállapítás, hogy »a TIT-székház nem tu­dott az értelmiség otthonává válni, holott erre minden le­hetőség adva van.« . Meg­nyugtató viszont, hogy javul a járási szervezetek munká­ja, különösen a marcali, a csurgói és a kaposvári váro­si—járási szervezeté. A köve­telmény nagy: a belső élet megjavítására, az önképzés fokozására, tudományos ülés­szakok szervezésére, a politi­kai—ideológiai viták szépiá­nak növelésére hívták fel töb­bek között a társulat figyel­mét. Órágik tartó tanácskozás, sok segítő szándékú, ötlet­gazdag felszólalás, számok halmaza a beszámolókban — s mögöttük egy megye né­pének kulturális gazdagodá­sa. A film — amiről koráb­ban beszéltem — pereg _ to­vább, egyre több élményt, fölismerést sugározva az em­bereknek. Ügy érzem: újabb határkő volt a TIT megyei szervezetének küldöttgyűlése. Az összegezés, az útmutatás eredményeként újra csak a művelődési házakban, az is­kolákban, a klubokban — s hisszük —. az üzemekben tá­gul a látókör, könnyebbé, hozzáértőbbé lesz a munka,* alakul a szociális gondolko­dású, emberibb ember... • • • A megyei küldöttértekezleten megválasztották a megyei és vá­rosi elnökséget, az ellenőrző bi­zottságot és tisztségviselőket. A megyei szervezet elnöke dr. Geb­hardt József, alelnökök: Bencze József és dr. Ignác* Pál, titkár Kánya János. Az ellenőrző bizott­ság elnöke Műdig István. A városi elnök dr. Mozsgay Géza, alelnök Vass Zoltán, Jávori Béla Az öreg Medve Megbékélt Húsvéti tojás helyett egy mai történettel ajándékozott meg egyik régi munkásisme­rősöm, aki először 1919-ben kerekedett föl lányokat lo­csolni. — Én már csak egy morgó medve vagyok az üzemben is. Ha szidnak a fiaim, akkor mindig azzal vágok vissza: »A szentségeteket, jövőre már nyugdíjba megyek, addig csak kibírtok.« Persze ez amolyan vaskos munkásböllenkedéc. hiszen én is szeretem őket meg ők is becsülnek. No de nem erről akartam én beszél­ni. Bejáró vagyok, mert a kis kertemet, a tiszta levegőt, és a csendet soha nem kívántam fölcserélni ezzel a nyugtalan és zajos várossal. A magunk­fajta utazó emberek jól is­merik egymást mégha nem falubeliek is. Minden reggel együtt vonatozok Kapásba egy galerivel ... Igen. galeri­vel. Tudom, hogy nem az. én azonban ezt a nevet aggattam rájuk, mert az én gvomrom nem veszi be a hosszú sö­rényt, a té»dnél fehérre kop­tatott kék caignadrágot meg a magas nyakú fekete hóhérin- get. S ami miatt csaknem minden reggel össz-kee rán­tunk. sőt este hazafelé is: a rádiózás. Ezek. ha kell, ha nem, bőgetik. S mindig azt a szörnvű dlb-dáb gitárzenét keresik. Piti esz. vagv mi a rosseb. Hát én elmartam jó néhányszor őket. mondtam én nekik mindent, csak énnen nagyságos urak nem voltak. Nem mondom, nyugodtan meghallgattak. de amikor sar­kon fordultam, az eevik meg­jegyezte: »Vater. sok volt a szöveg.« Hát engem elfogott a düh, neki akartaim menni annak a nyeglén könvöklő huligánnak. Valaki azonban lefogott, sutorászott a fülem­be, hogy ne bántsa, Pista bá­csi, ne bántsa, Pista bácsi. Hál t* a valaki ezután mé*­inkább a bögyömben volt. No nem azért, mert lebeszélt egy­két atyai pofonról, hanem ezért, mert el vakkan tóttá: ő is nálunk dolgozik, harmad­éves esztergályostanuló. Né­hányszor meglestem az ebéd­lőben, odatelepedtem az asz­talához, s lelkére beszéltein, hogy keressen magának ren­desebb társaságot. Mindig az­zal vált el tőlem: »Rendes srácok ezek, Pista bácsi.. mind iparisok.« A múlt héten odajön hozzám a párttitkár a mosdó­ban. Láttam, hogy ebből va­lami meghívás lesz. Nagyon ünnepélyes volt az arca. Kö- hécselt néhányat, aztán azt mondta: »Szavalóversenyt rendeznek a fia+alok. Szeret­nénk, ha meghal1 gatná őket. Ha felöltözött, jöjjön az ebéd­lőbe. Sokan szorongtak a te­remben. amikor benyitot­tam. Pódiumot helyeztek el az ebédlő végében, s egy cin- gár, szemüveges fiú József Attillát szavalt rajta szen­vedélyesen. Nagyon ellá­gyultam, mert budapesti munkásságom idején tagja voltam egy munkáskórusnak, s járt hozzánk Attila. Szó­val sorban színpadra álltak a tanulók, a nemrégen fel­szabadult szakmunkások. Egyszer csak az én valakim lép fel a pódiumra. Kala­pálni kezdett a szívem iz­galmamban, hogy ez a hu­ligán biztosan megzavarja a versenyt valami pimaszsá­got: zúdít a közönségre, vagy előcibália a háta mögül a táskarádióját, s felbőgeti azt az átkozott bitleszzenét. Ép­pen kiabálni akartam, hogy takarodsz onnan le, amikor a fiú meghajolt, s mondani kezdte: »A rakodópart alsó kövén ültem, / néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.« öreg­ember vagyok, ha A Du­nánál című verset szaval­ják, mindjárt könny szökik a szemembe. S ez a fiú olyan átéléssel adta elő, mint én harminchatba,n a munkáskórussal. Amikor az utolsó két sort mondta: »s rendezni végre közös dol­gainkat, I ez a mi dolgunk és nem is kevés.« — fel­csattant a vastans. Még so­ha életemben nem vertem össze ilyen erővel a két te­nyeremet, mint akkor. Fél- relökdöstem az embereket, s odafurakodtam a színpadhoz, megszorítottam a fiú kezét. Nem emlékszem, mit mond­tam neki, csak annyi ma­radt meg a feiemben, hogy többször elismételtem: na­gyon szép volt, tudsz még többet is, fiam? A gyerek vastag könyvet húzott elő nvúzott táskájából, s a ke­zembe nyomta: »Melyiket mondiam e!?« Belelapoztam. Volt abban Adv, József At­tila Maiakovczkii mes sok más költő. »Mindet tudod?« Neim szólt, csak bólirtott. Én meg csak öleltem, s na won meleget éreztem a szívem tálán . . . Máé annvit. hogy a fiú lőtt az első a ve»senven. Most is eevütt iárunk a vo­naton. Megismertem a bará­tait is. S ma már nem ve­szekszünk. Lajos Géza A HÍR ATjiSTmHNlKAl VAT,TÁLÁT fölvesz 17 26 éves korig női munkaerőket Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályán. Kaposvár, Dimitrov utca 127. (Fénycsőüzem.) (6983)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents