Somogyi Néplap, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-13 / 87. szám

BIZOTTSÁGA t* • M E G T El TANÁCS lÁPJÁ ­XXV. évfolyam, 87. szám. Szombat, 19«8. április 13. Csak másra várni? IDEI MODELL Cj fürdőruha-kreáció. «aasaw Orsolya, az enyveskezű Pecsétgyűrű a Kapósban Ki emelte el az ezer forintot? A visszaeső bűnözőik minden Balogh Béla, a Balaton- nagybereki Állami Gazdaság dolgozója azt kérte, menjünk el a területi egyeztető bizott­ságra, ahol orvosolják sérel­mét. Mi történt vele? Az ötvenéves ember, nyolc éve dolgozik a gazdaságban, lakatosként kezdte. Derék­fájása miatt azonban köny- nyebb munkát kért. Portás­nak tették. Időközben ön­szántából elvégezte a mező­gazdasági technikumot, no­ha a gazdaság vezetői közöl­ték akkor vele, hogy ebben a munkakörben nem tudják foglalkoztatni. Az idén csök­kentették a portások számát, s Balogh Bélának felmond­tak. Azért tőle vált meg a gazdaság, mert egyrészt csökkent munkaképességét nem igazolta, másrészt tech­nikusi képesítéssel jobban el­helyezkedhet, mint portástár­sai. Most azt éVtitja, hogy em­bertelenül bántak vele a gaz­daság vezetői, nem veszik fi­gyelembe, hogy milyen rég­óta van náluk, nincsenek te­kintettel anyagi körülmé­nyeire. Mást bizonyítanak a té­nyek. Mint az egyeztető bi­zottság is megállapította, a gazdaság vezetői nagyon is méltányosan jártak el, ami­kor tőle váltak meg, s meg­tartották a képesítés nélküli és betegségüket igazolni tu­dó négy kollégáját. Ember­ségüket bizonyítja az is, hogy a felmondás után szer­ződést kötöttek vele, hogy négy hónapig helyettesítse az egyik könnyű munkát végző, megbetegedett dol­gozót. Azért tették ezt, hogy amíg elhelyezkedik, legyen munkája. Ennél többet nem kíván­hat. Nem várhatja Balogh Béla, hogy a gazdaság meg­tartsa ót annak ellenére, hogy nincs szükség rá. Rosz- szul tette, hogy nem vette komolyan a tavaly novembe­ri figyelmeztetést. Akkor ugyanis közölték vele, hogy meg fog szűnni a státusa. Ám ő nem nézett munka után. Mi ez, ha nem közöm­bösség, ha nem a könnyebb megoldás választása és má­sokra várás? Az ügy legfőbb tanulsága, hogy saját sorsunkról ma­gunknak is kötelességünk gondoskodni, nem várhatjuk ezt el kizárólag a vállalattól, a közösségtől, hiszen megél­hetésünket elsősorban ön­magunknak keU biztosíta­nunk. A létszámcsökkentés­nél a megrázkódtatást csak­is a vállalat és a fölösleges­sé vált dolgozó együttes erő­feszítésével lehet elkeriilni. Sz. N. Egy meghökkentő elgondolás: A FEKETE VÍZ Rengeteg terv van az ég­hajlat megváltoztatására. Va­lamennyi a téli hideg ellen irányul. Sajnos azonban va­lamennyi tervnek van egy bibije: egyes kontinensek fői­méi egiedése más kontinensek lehűlését váltja ki. Hiszen az a meleg, amelyet Földünk a Naptól kap, nem növekszik. Ennek az ellentmondásnak a leküzdésére tisztázni kell azt a problémát, hogy miért van télen olyan hideg A ta­pasztalat és józan értelem azt sugallja, hogy a hidegnek a hó az oka. A' csillogó fehér hótakaró ugyanis teljes mér­tékben visszaveri a napsuga­rakat Most már világos, hogyan oldható meg a probléma. Kel­lő mennyiségű fekete festé­ket kell készíteni, és be kell festeni a havat A Nap a ha­vat gyorsan elolvasztja, és nem lesz hideg. A következő évben azonban mindent elöl­ről kell kezdeni. Ezért jobb lesz, ha nem a havat, ha­nem magát a vizet festik meg. Hogy a vízmolekulák elpárologva ne fakuljanak ki, kívánatos minden vízmoleku­lát külön-külön befesteni. A tervszerű munkát mielőbb meg keU kezdeni! Erre a célra molekulaszitákat, mik- romjanipulátorokat, elektroni­kus ecseteket stb. kell fel­használni. A fekete patakok, fekete folyók, fekete óceánok és fekete esők ugyanolyan megszokottá és kívánatossá válnak utódaink számára, mint számunkra a Fekete­tenger. Ennek eredményeként bekövetkezik az egész Föld tartós fölmelegedése és az éghajlat "őkeres megjavulá- sa. A ÖNTÖTT CIPŐK. Maian francia mérnök —mérték utá­ni-« cipőket készít őrölt bőr­hulladékokból és pliuretánból. Az őrölt hulladékból nyert anyag rugalmas, erős és pó­rusos, akár a természetes bőr. Maian most automatagépet szerkeszt, amely öntés útján azonnal elkészíti a cipőt a megrendelőnek. jellegzetes vonását iollelhetjük a 22 éves Csörsz Orsolyában. A közgazdasági technikum 3. osztályának elvégzése után a kőbányai porcelángyárban, majd a Kaposvári Ruhagyár­ban dolgozott Munkahelyét azonban nem sokra becsülte, minden lehetőséget kihasznált, hogy törvénytelen úton-módon jusson hozzá mások értékei­hez. A múlt év augusztusában »megtetszett* neki egyik mun­katársának az orkánkabátja. A kabátot elrejtette a fiókjá­ba, majd a műszak után házá­vá tte, s a lopott holmit rövid idő múlva eladta a Bizományi Áruháznak. Az érte jóró pénzt elszórakozta. Szeptemberijén egy munka­társa ujjáról leesett az ériékes pecsétgyűrű. Csörsz Orsolya ezt meglátta, a pecsétgyűrűt zsebre vágta. Hogy a gyanúsí­tásokat eloszlassa, még ő ma­ga is »kereste* az eltűnt gyű­rűt Később már félt a leleplezés­től, ezért a gyűrűt belehajitot­ta a Kapós folyóba. Ennek el­lenére leleplezték, s így kény­telen volt megfizetni a gyűrű árát Albérletben lakott egy al­kalommal itt is kihasznált egy kedvező helyzetet: a ház egyik lakójától körülbelül ezer fo­rintot emelt el. A lopást aztán az egyik családtagra fogta, persze, az igazságra hamar fény derült A bíróság az ítélet meghozá­sánál súlyosító körülmény­ként vette figyelembe, hogy Csörsz Orsolya a bűncselek­ményeit halmazaiban követte el, s mindezeket az alatt az idő alatt, amikor az ellene in­dított előző bűnvádi eljárás még tartott. A Kaposvári Járásbíróság a vádlottat a lopások miatt két­évi szabadságvesztésre ítélte, s egyben elrendelte a korábbá négyhónapi felfüggesztett sza­badságvesztés letöltését is. Mellékbüntetésként a bíróság három évre eltiltotta a köz­ügyek gyakorlásától. P. D. TAUkA sorok. Fontos szempont Egy hölgy a képkiállí­táson nagy érdeklődéssel szemléli a gyönyörű nyári tájképet. "Végül előveszi a noteszét és följegyzi a festmény címét és a mű­vész nevét. — Meg akarja vásárolni a képet? — kérdezik tőle a csarnokban. — Nem, csak szeretném megkérdezni a művésztől, hogy hol'nyaralt. Kinek a javára? . Ivan Kuzmics jégko­rongmérkőzést nézett a képernyőn, és elszunyó­kált. A felesége fölébresz­tette: — Ébredj már, ttoesv- kettő van! — Kinek a Javára? — kiáltotta ijedten Ivan Kuz­mics. Nehéz kérdés Az apa fejcsóválva né­zegeti fia ellenőrző köny­vét. A gyerek részvéttel megkérdi tőle: — Mit gondolsz, papa, mi játszott itt közre — az átöröklés, vagy a környe­zeti hatás? Rádióból tanuk — Én a rádióból tanul­tam eg angolul... . — Érezhető is. A kiejté­sedben atmoszferikus zö­rejek vannak. Búcsú A feleség látogatóba uta­zik az édesanyjához. A férjétől búcsúzva így szól: — Drágám, ha unatko­zol, csak írj, s tüstént ha­zajövök. — Minek maradnál ott olyan sokáig? Jugoszláv humor Két tisztviselő besaffl- get — Tudod-e, irt a kü­lönbség a mi igazgatónk és a személyvonat között? — Honnan tudnám? — Az a különbség, hogy a személyvonatnak két osztálya van, a mi igaz­gatónknak meg egy sincs. HÚSVÉTI MÉRKŐZÉS PINTÉR ISTVÁN: égsem lett »A Kcrmányzóhelyettes Or őfőmeitaséga augusztus 20-án 5 órakor felszállóit azzal a feladattal, hogy egy közelfeiderítésre ren­delt gépet olt aims zzon egy alá ja rendelt másik vadászgéppel együtt. A közelfelderí- tőnek az volt a kívánsága, hogy alacsony ma­gasságban közel legyen hozzá a védő vadász. ÖfÖméltósága harcfeladatát mindig példás lelkiismeretességgel hajtotta végre, amelyből nemcsak osztálya, hanem mindnyájan tanul­hatunk. Ez alkalommal is kívánság szerint alacsony magasságon tartott. A lassú felde­rítőgéphez visszafordultában azonban gépe a kanyarban esni kezdett. Az esésből a víz­szintesbe akarta gépét húzni, ez azonban csak akkor sikerülhetett volna, ha nagyobb magasságban van. Így gépét felvenni már nem tudta, 5 óra 07 perckor lezuhant, mo­torja élékor állott meg. Öföméltóságát a hősi halál harcfeladatának hűséges teljesítése közben érte*. Weichs német vezérezredes, a magyar má­sodik hadsereg fölé rendelt Heersgruppe B. parancsnoka er y ebként amint meglátja, gálati parancs szerint repuioszoigaiaiai iae- hogy a jelentés Horthy István huszonnegye- iglenesen megszakítva, az arcvonalon küzdő dik, ellenség feletti repüléséről beszel, csapatok látogatását kezdte volna meg. Utol- nal felhívja Jányt s csodálkozását, fejezi ki. só felszállása során érte őt repülőhalála.« ő úgy tudja, hogy a kormanyzóhelyettes még A keleti hadszíntéren küzdő honvéd had- soha nem vett részt bevetésen, nemhogy sereg parancsnokságától a következő távira- már több mmt hússzor járt volna ellensége* ti ielentés érkezett Magyarország kormány- terület felett. A második magyar hadsereg sójához* parancsnoka nak sikerül raven na e Weichst, 32.CENZÚRÁZZÁK A HERCEGPRÍMÁS BESZÉDÉT Közben pedig odakint a fronton folyik a vizsgálat a kormányzóhelyettes halála körül­ményeinek megállapítására. Maga a vizsgá­lat nem okoz gondot, hiszen a tények egyér­telműek, a napmái is világosabbak. Jány Gusztáv, a második magyar hadsereg pa­rancsnoka úgy dönt, hogy két vizsgalati jegyzőkönyv készüljön, egy a kabinetirodá­nak, a honvédelmi minisztérium és a vezér­kari főnökség, egy pedig a nyilvánosság szá­mára. Negyvennyolc óra telik el, amíg a részle­teket is tartalmazó jelentést közzéteheti a Magyar Távirati Iroda: »Vitéz nagybányai Horthy István kor- mányzóhelyett es hősi halála akkor követke­zett be, amikor az ellenség feletti huszon­negyedik vadászrepülése után, a kapott szol­gálati parancs szerint repülőszolgálatát ide hogy a német jelentés a magyar verziót vegye alapul — a komplikációk elkerülése végett. A németek egyébként is rendkívül udva­riasan viselkednek. Horthy Istvánnál Kijev- ből német külön repül ógép hozza Budapestre. A gépet Hitler bocsátja rendelkezésére, s a gyászoló asszonyt a Führer személyes megbízásából Hewed államtitkár kíséri. A budapesti temetésen a Führer képviseleté­ben Rilbbentrop külügyminiszter vesz részt, aki két német rendjelet tesz le a ravatalra. Mussolinit Ciano képviseli, s szintén kitün­tetést hoz. És kitünteti halott fiát Horthy Miklós is, a kardokkal hadiszalagon ado­mányozott Magyar Érdemrend lovagkereszt- jévél. A kitüntetési okirat, szerint — a halott kormányzóhelyettes azzal szolgált rá erre a magas kitüntetésre, hogy augusztus 18-án lelőtt egy szovjet repülőgépet Szóval aznap, amikor Kijevben volt a feleségével, s ő, aki csak repülgetett. de bevetésen soha nem volt Az okirati koholmány is azt a célt szol­gálja, hogy a Horthy család nimbuszát erő­sítse. A Horthy családot azonban Serédi her­cegprímás figyelmezteti, nem engedi meg, hogy a helyzetet dinasztikus törekvéseik számára kihasználják. A felsőháznak a teme­tés előtti gyászülésén kifejti: az egyház nem egyezik bele a királykérdés felvetésébe. — Most amikor a megrendítő csapás nyo­mán a Kormányzó Ür öfőméi(óságával együtt az egész nemzetet súlyos aggodalmak szorongatják, én azt gondolom, és azt hir­detem, hogy sem az országgyűlésnek, sem pedig a nemzetnek nem szabad elvesztenie keresztény nyugodtságát, amely a jövő he­lyes megítélése és a nemzet további életé­nek irányítása végett okvetlenül szükséges — mondja Serédi. — Amint tehát első szent­királyunk és apostolunk trónja várományo- nyosának adott örök szép intelmein keresz­tül magát a nemzetet is figyelmezteti, mi is vigyázunk, hogy balszerencse le ne sújtson bennünket és hogy a nagy csapások idején is megőrizzük higgadt megfontoltságunkat és hogy ősi hagyományainkhoz ragaszkod­va a kereszténységnek megfelelő cselekede­tekkel és istenbe vetett bizalommal mun­kálják a nemzet jobb jövőjét. Ezek szerint a t Felsőház mélységes gyá­szunk idején, amikor a kormányzónelyettes Úr önfeláldozó példáját látjuk és amikor a keleti frontokon hős katonáink valóságos élethalálharcot vívnak, gondosán kerülnünk kell olyan kérdések felvetését, amelyeknek megoldására a mostani háborús idők nem al­kalmasak és amelyeknek felvetése a szük­séges összefogás helyett megosztaná a nem- ■ zetset. De amikor én, t Felsőház, a nemzet nagy gyásza közepette a keresztény nyu­godtságot hangoztatom, akkor nem azt mon­dom. hogy a nemzet hősi halottját ne gyá­szoljuk úgy, ahogy szívünk diktálja és nem­zetünkhöz illik, hiszen Szent Ágoston szerint emberibb dolog megsiratnunk azokat az el­hunytakat, akiket szerettünk, mint a gyász mellőzésével megtagadni emberi természe­tünket, hanem azt szeretném aláhúzni, hogy keresztény módon istenben bizakodva gyá­szoljunk, ne pedig úgy, mint a pogányok, akiknek nincs reményük. Meg vagyok győ­ződve róla, hogy ez a lesz a legkedvesebb, mert egyedül helyes vigasztalás mindazok számára, akiket ez a megrendítő szerencsét­lenség gyász-ba borított. Ilyen értelemben te­szem le a Felsőház mélvséges kegyeletének koszorúját a nemzet hősi halottjának rava­talára és nyújtom együttérző, ragaszkodó részvétét a Kormányzó Ür ötöméi tóságá- nak, legmagasabb családjának és az egész magyar nemzetnek. A hercegprímásnak a Felsőház nyilvános ülésén elmondott beszédéből ezt a részt a cenzorok kihagyhatják az újságokból... (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents