Somogyi Néplap, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-07 / 82. szám

Vasárnap, 1968. április 7. 3 SOMOGYINtPLiV András és Nyikoláj Somogy megyei képzőművészek XX. kiállítása Véres lett a tenyere, amikor félig eszméletlenül a tarkójá­hoz nyúlt. — Nyikoláj Kuzmics ma­radjon nyugodtan. Még az éj­jel hátra szállítjuk ... kórház­ba kerül — mondta az orvos, és folytatta a seb ellátását. A szilánkok igen mélyen be­lefúródtak a nyak izomrost­jaiba. Ideget is értek és ezért nem tudta mozgatni a fejét Mesztegnyőnél sebesült meg. A németek Keszthely kör­nyékéről erősen lőtték a bő- hönye—dombóvári műutat. Bizony még éjszaka sem volt valami biztonságos a közle­kedés, de azért sikerült el­jutnia a hadikórházba Egyhónapos kényszerpihenő trtán került vissza frontra Nyikoláj Kuzmics Pomozov harckocsizó hadnagy. Még nem a harcoló egységekhez ment, csak a tartalékhoz. Za- lavár mellett, Fenékpusztán várták a bevetésre szóló pa­rancsot a harckocsizok. Már érezték, tudták, hogy nincs messze a béke, és az utolsó harci cselekmények előtt el­határozták: lefényképeztetek magukat a harckocsikkal. De kivel? Volt ugyan felszerelés a hadosztály szerkesztőségénél, de az kellett a riportereknek, akik a frontújságban vagy az otthoni lapokban számoltak be a háború utolsó napjairól. Akkor jutott eszébe Nyiko­láj Kuzmicsnak, hogy van egy jó ismerőse Kaposváron. Fényképész. El is indult And­rásét — a másik neve, saj­nos már elhomályosult az emlékezetében —, hogy jöj­jön, és készítsen felvételeket a katonákról. Két napot töltött András közvetlenül a front mögött. Fűmre vette a harckocsizókat, majd Nyikoláj Kuzmics Po­mozov kíséretében visszauta­zott Kaposvárra, hogy előhív­ja, kidolgozza a filmet. Há­ború volt és katonai egységet örökített meg a filmkocká­kon. Igv aztán elengedhetet­len volt a szigorú ellenőrzés. Hívásnál, nagyításnál Po­mozov harckocsizó hadnagy lett a »hadi-meós«. Az állattenyésztés fejlesz­tése megyénk mezőgazdaságá­nak egyik fő célkitűzése. A feladat elvégzéséhez nélkü­lözhetetlen a kellő mennyisé­gű és minőségű takarmány termelése. Az abnakszükséglet csaknem háromnegyed részét nagyüzemeink kukoricával fe­dezik, érthető tehát, ha nap­jaink egyik legfontosabb fel­adata, hogy a kukoricater­mesztés fokozását minden esz­közzel elősegítsük. Az a ta­nácskozás, melyet a megye mezőgazdásági nagyüzemei­nek vezetői, szakemberei a na­pokban tartottak, ezt a célt szolgálta. Nagy érdeklődés kí­sérte a megbeszélést, melyen a hibrid, különösen az egy­szeres keresztezésű hibridku­korica termesztésének idősze­rű problémáiról dr. Biacsi Im­re, a Martonvásári Kutató In­tézet igazgatóhelyettese és Szabó József tudományos munkatárs tartott előadást. A kukoricatermés átlagai a harmincas évekhez viszonyít­va megkétszereződtek, s ki­váltképpen a hibridek elter­jedése hozott kedvező válto­zást. Kétségtelen azonban az is, hogy bár a hozamokat ille­tően világviszonylatban ne­gyedik helyen áll hazánk, mégis kérés az abrak, s alap­vetően fontos, hogy tovább emelkedjen a kukoricater­mesztés színvonala. A múlt évben másutt is, megyénkben is hallani lehetett olyan né­zeteket, melyek szerint a fej­lődés csak úgy képzelhető el, ha a jelenlegi fajták helyett nagyüzemeink új, egészen ki­emelkedő eredményeket hozó, Azután parancs jött: irány Szombathely, Grácz, majd a nagykanizsai harcok a gaz­dag olajmezőkért. És követ­kezett az egész telet magába foglaló védelmi hadművelet a Balaton déli partján. Hul­lámzott a front, mert a né­metek még egy utolsó kísér­letet tettek, hogy ismét ki­jussanak a Dunához. Az Ar- denmekböl átdobták a keleti frontra a 6. SS páncélos had­sereget Ez az esemény Zamárdiban érte Nyikoláj Kuzmics Po­mozov harckocsizó hadnagyot a szakaszával. — A Balaton jegén átfolyt a felderítés. A gyalogság pró­bálta kipuhatolni az ellenség állásait, az erejét és a moz­gását »Nyelveket« hoztak át túlról, hogy pontos értesülé­egyszeres keresztezésű hib­ridkukoricát termelnek. Szak­emberek körében beszéd- és vitatéma volt ez, és hozzá kell mindjárt tenni, hogy elterjedt egy olyan téves nézet, amely­nek tisztázása éppen a terme­lésfejlesztési célok miatt rend­kívül szükséges és fontos. Az első, amire dr. Biacsi Imre is ráirányította figyelmet az, hogy új fajtákra, hibridekre akkor van szükség, ha a je­lenlegiek termőképességét már maximálisan kihasznál­tuk- A napjainkban forga­lomban levő hibridkukoricák nem 17—18 mázsás májusi morzsolt hozamra képesek, hanem — mint számtalan pél­da bizonyítja — ennél jóval többre, 30—32 mázsára. A fel­adat tehát elsősorban az, hogy olyan agrotechnikai és egyéb feltételeketet teremtsen a nagyüzem, hogy ezt a jó tu­lajdonságát bebizonyíthassa a hibridkukorica. A Martonvá­sári Kutató Intézet évek óta folytat egyszeres keresztezésű hibridekkel kísérleteket, és ma már beigazolódott, hogy ez a fajta átlagosan 10 száza­lékkal ad több termést, mint a kétszeres keresztezésű faj­ta. Egyetlen esztendő esetle­ges kiugró termésátlagát ala­pos értékítélet nélkül nem ve­heti figyelembe a gyakorlat. A tanácskozáson szóba ke­rült az is, hogy a hazai egy­szeres keresztezésű kukoricák nem rendelkeznek olyan ter­mőképességgel, mint az ugyan­olyan tenyészidejű külföldi fajták. Ugyancsak helytelen, téves nézet ez, mivel kísérle­tek igazolták, hogy egyetlen külföldi fajta sem győzte le a seket szerezzenek tőlük. Erre a legjobb terepnek kínálko­zott a Tihanyi-félsziget. Igen kemény tél köszöntött ránk 1944-ben. A tó vize alaposan befagyott. Felderítőink nesz­telenül és igen eredménye­sen közílekeditek a hátán. Azután újra visszavezényel­ték a Zala-folyóhoz, és né­hány hét múlva befejeződött számára a háború, már oszt­rák földön. Andrással azóta sem talál­kozott, pedig szeretné szívből, még egyszer magához ölelni, hiszen néhány napra »kollé­gája« volt a fronton, és igen kedves, kellemes órákat töl­töttek együtt... Talán a fénykép segít felkutatni a kaposvári jó barátot hazai hibrideket Arra a kér­désre, hogy egyszeres vagy kétszeres kukorica termeszté­sével lehet-e a céloknak meg­felelő termésfokozást jobban elérni, nem adható egyértel­mű válasz. Mint említettük, az egyszeres hibridek bizo­nyos mennyiséggel, mintegy tíz százalékkal többet adnak, azonban éppen fajtatulajdon­ságaik miatt igényesebbek, fo­kozottan megkívánják az in­tenzív körülményeket. Tehát elsősorban a termőhelyi adott­ságok, a nagyüzem felkészült­sége határozza meg, melyik a gazdaságosabb, a kifizető­dőbb. Ezt hangsúlyozta elő­adásában Szabó József tudo­mányos munkatárs is, aki fő­ként az eredményes kukorica­termesztés agrotechnikai fel­tételeiről szólott. A martonvásári intézet az idén tovább folytatja a fajta- kísérleteit, ebben az évben például már százezer holdra biztosítanak egyszeres keresz­tezésű hibridmagot. Gyakor­lati szakembereinket érdekli, foglalkoztatja ez a téma, s ez érthető, hiszen közvetlenül ők a végrehajtói annak a fel­adatnak, mely a hozamok emelését határozza meg. Ezért is említésre méitó az, hogy a martonvásári intézet az idén egy kisérletsorozatot állított be a nagyberki termelőszövet­kezetben. A kísérleteket bárki megtekintheti, sőt szervezett bemutatókat is terveznek, ame­lyeken közvetlenül a gyakor­latból szerezhetnek tapaszta­latot mezőgazdasági irányi - tóink és szakembereink. T. M. Április 4-én, déleött 11 óra­kor Újvári Jenő, a megyei tanács művészeti főelőadója nyitotta meg a Rippl-Rcnai Múzeumban a Somogy me­gyei képzőművészek XX. tár­latát. A megnyitó ünnepé­lyességét emelte, hogy ekkor adták át a Képző- és Ipar- művészeti Lektorátus zsűrije által odaítélt díjakat, amelye­ket a megyei, illetve a váro­si tanács adományozott a ki­állításon legjobban szereplő művészek részére. A megyei tanács díján, amelyet Újvári Jenő nyúj­tott át, Csiszár Elek és Sza­bados János festőművészek, valamint Kecskeméti Sándor osztoztak. A városi tanács di­ját Nagy Előd, a városi ta­nács művelődésügyi osztályá­nak vezetője adta át Honty Mártának és Szekeres Emil­nek. A kiállításon a múzeum három kiállító termében har­minc művész huszonhat olaj­képét, harminchárom grafiká­ját, illetve négy gobelinter­vét, valamint négy kerámiá­ját mutatják be. A tárlat hű tükörképe me­gyénk mozgalmas, az utóbbi években erőteljes fejlődésnek indult képzőművészeti életé­nek. A szólamok gazdagsága, az egyéni hang keresése jel­lemző erre a képzőművészeti életre, amely azonban nem mentes az útkeresések bizo­nyos tétovaságától sem. A ki­állításon az egyéni hangon eredeti mondanivalót tolmá­csoló művek mellett kiérle- letlen, letisztázatlan kísérle­tekkel is találkozhatunk. Egé­szében véve azonban nagy pozitívuma ennek a megyei képzőművészeti seregszemlé­nek, hogy dinamikusan vál­tozó, fejlődő művészeti élet egy adott pillanatát, helyze­tét sikerült rögzítenie, köz­szemlére bocsátania. A díjazott művészek közül Honty Márta négy gobelintér- vét és négy grafikáját állítot­ták ki az első teremben. Mind a nyolc alkotás egyfo- gantatású, kialakult művészi világról, egyéni látásmódról tanúskodik. Grafikái, amel­lett, hogy önálló értékű la­pok, előtanulmányok gobelin terveihez, amelyek a műfaj (gobelin) sajátosságainak meg­felelően a látott valóság ele­meinek népmeséi stilizáltságú átkötései, a népi mondavilág ősi, egynemű örömérzetének modern kifejezései. Művei a kiállítás legrangosabb alko­tásai közé tartoznak. Ugyancsak az első terem­ben láthatók Kecskeméti Sán­dor grafiltái és Bagoly című kerámiája is. A kiállításon bemutatott négy kerámiája (Kürtös, Lovas, Fej és Bagoly ciműek) érdekes művészi lá­tásmódról tanúskodnak. Mű­veinek előképei a figurális népi kerámiák és a modem iparművészeti dísztárgyak formai megoldásai. E két tö­rekvést igyekszik a művész alkotásaiban összeötvözni. Ez a szándék legsikerültebben a Lovas és a Kürtös címűekben valósult meg. Grafikáiban is következetesen ezen az úton halad, de e~ek a lapok job­bára csak egy művészi stilus előmunkálását jelentik. A kiállításon legegysége­sebb, legegyneműbb cs legki- forrotta-bb hangvétellel két festő, Szabados János és Csi­szár Elek jelentkezik. Ez a kiforrottság természetesen nem azt jelenti, hogy az ő művészetük statikus és már végleges módon kialakult, ha­nem hogy rátaláltak arra az útra, amely önkifejezésüknek, művészi szándékaik megvaló­sításának legmegfelelőbb mód­ja, és amelynek önérvényű és következetes megnyilvánulása e tárlaton való szereplésük. Szabados János öt grafikáját külön is szeretném kiemelni. A modern formatörekvések és a közérthetőség oly szeren­csés módon ötvöződnek ezek­ben a lapokban, hogy a lá­tott világ szerkezetének, stru- túrójának tagadása nélkül tolmácsolják a művész átté­telesebb gondolatait. Szaba­dos János festményeiben fel­használja a kubizmus ered­ményeit is, azonban végig következetesen ragaszkodik az objektiv formákhoz, és a fes­tői bravúros technikai meg­oldások kedvéért sem mond le a valóság tényszerű tár­gyainak ábrázolásáról. Csiszár Elek festői világa a magábaforduló individuum szorongásoktól sem mentes, ko- morabb hangvételű világa. Nagyon egyszerű és summá­zott megítélése (és solcak sze­rint elítélése) lenne ennek a trilágnak, ha egyszerűen azt mondanák róla, hogy pesz- szimizmus. A tragikusabb lá­tásmód iránti érzékenység azonban nem egyértelmű a pesszimizmussal. Csiszár Elek a magány e nyomasztó vilá­gából keresi a kiutat, és hogy megtalálja, annak biztosítéka, hogy palettája is kezd kiszí­nesedni, és a sötét tónusok mellett már Vasúti táj című képén erőteljesebb, élénkebb színek is megcsillannak. Csi­szár Elek festészete a tárla­ton talán a legszuggesztívebb, legegyénibb hangú hitvallás a világról. A Vasúti táj, a Buszmegálló, az öregasszony című képei méltán sorakoz­nak a kiállítás legjobb alko­tásai közé. Az ötödik díjazott művész, Szekeres Emil is önálló egyé­niségként szólal meg a kiál­lított műveiben. Lefokozott intenzitású színvilága, ecset­kezelése arról tanúskodik, hogy kialakult művészi egyé­niségű festővel állunk szem­ben. Pasztózus olajképei azon­ban remineszcenciájukban még a posztimpresszionista stílusra emlékeztetnek, első­sorban Domanovszky Endre képeire. A mesterhez való erőteljesebb kötődést azonban nem negatívumként róhatjuk fel a művésznek, hiszen ké­pein már nyilvánvalóak e stílustól való elszakadás tö­rekvései, és e stíluson belül is kvalitásos művészi alkotá­sokat sikerült létrehoznia. A kiállítók közül név sze­rint még Leitncr Sándort szeretném megemlíteni, aki­nek két olajképét és egy gra­fikáját láthatjuk a tárlaton. Kiállított müvei közül leg­jobban a Fehér asztal citnú olajképe tetszik, az ábrázolt tárgy nagyfokú absztrakció­jával értékes és érdekes vi­zuális hatást tud elérni anél­kül, hogy mint Szabados Já­nosnál, ez az áttételesség a tárgy, jelen esetben az asz­tal feladását, tagadását je­lentené. Zágon Bertalan két grafi­kája (a Váci utca és a Nyá­ri vendég) színvonalasan meg­oldott munkák, jó karakte­risztikus érzékről vallanak, azonban inkább tekinthetők a közvetlen emóciók egyszerű regisztrálásának, mintsem el­mélyültebb művészi gondola­tot tolmácsoló lapoknak. Rideg Gábor KIEMELT BUDAPESTI MUNKÁRA, kiemelt bérrel keresünk KŐMŰVESEKET, FÉRFI és NŐI segédmunkásokat kőműves mellé, KUBIKOSOKAT, Ácsokat, ASZTALOSOKAT, TETŐFEDŐKET budapesti állandó munkára; Jelentkezés: Budapest, VIII., Auróira u. 23. Munkaügy. (5151) Téves nézetek nélkül Megyei tanácskozás a hibridkukorica termesztés időszerű kérdéseiről Kecskeméti Sándor átveszi a kiállítás egyik diját

Next

/
Thumbnails
Contents