Somogyi Néplap, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-28 / 99. szám

Vasárnap, 1968. április 88. 3 SOMOGYINÉPLAÍ A Kaposmérői Építőipari Ktsz központi telephelyének mű­helyei az idén már négymillió forint értékű munkát végez­nek. A telepen főként a nehezen beszerezhető faszerkeze- tek és lakatosáruk készítésére rendezkedtek be. Az új iro­daház mögött fokozatosan kialakul a telep végleges for­mája. RÉGI GRAFIKON — ÚJ ÖTLETEK A helyi államigazgatási szervek növekvő felelősségéről DR. DALLOS FERENC NYILATKOZATA A HIVATALI SZOBA fa­lán felejtett grafikon felett ugyancsak elszaladt az idő. A termelési értékek alakulását jelző vastag piros vonal 1965- nél elérte a táblázat felső ha­tárát, nem vezették tovább, nem is vezethették volna a tábla kitoldása nélkül. Ami­kor tervezték, még a 9—10 millió forint volt az a terv. Mint ahogy nyolc—tíz évvel ezelőtt azt sem sejtették a Kaposvári Asztalosipari Ktsz- nél, hogy 1908-ban már job­bára korszerű gépek segíte­nek a szakiparoeoknak; hogy külföldön is szívesen vásárol­ják majd az általuk készített termékeket, a szebbnél szebb bútordarabokat, -garnitúrá­kat A ktsz elnökének szobá­jában az alapozó évekre em­lékeztető grafikonon kívül a legújabb bú tor tervek sokasá­ga lepi meg a belépőt: Ceru­zaskiccek, elnagyolt vázlatok, mutatós, újszerű bútor garni­túrák tervei. — Tizenhét év alatt össze­sen nem készült annyi bútor­terv a szövetkezetnél, mint amennyi az idén. Nem mint­ha bármelyik bútorunk iránt is csökkent volna a kereslet, csak még szebb és olcsóbb, korszerűbb termékeket sze­retnénk a piacra vinni. Ezért törjük a fejünket. Korábban próbálkoztunk egy fővárosi bútortervező vállalatnál, de az általa készített tervek megvalósítása igen költséges lett volna. — Kik tervezik az új búto­rokat? — Magunk, a ktsz vezetői. Főként a szabad idejéből csíp el erre valamit az ember. Hi­szen munkakörünk ellátása bőven kitölti a napi nyolc órát. A TERVEZÉS alapjául a beszerezhető szakmai iroda­lom szolgál. A bútorkészítés, -tervezés körülményei meg­változtak, eljutnak a ktsz- hez a vásárlók minőségi igé­nyei, kérései is. Így aztán a divat, a korszerűség, a prakti­kum figyelembevételével, az egyéni ötletek hozzáadásával kerülnek asztalra a tervek. Így született meg a ktsz leg­újabb bútorgarnitúrája, a Fenyves. Erről beszél legszíve­sebben a szövetkezet elnöke. A Pécs lakószoba helyett gyártják majd, ennek a kár­pitos részét a tavalyi 5800 fo­rint helyett — az árváltozások ellenére — 5037 forintért ál­lítják elő. — Ez a már ismerős, talán mondhatná megszokott garni­túra a második negyedév vé­géig fokozatosan kifut, hogy szalagra kerülhessen a Feny­ves. Amíg a prototípus elkészült, sokat számoltak a ktsz-nél, és a számolás végeredménye­képpen megállapították, hogy az olcsó, kényelmes és tetsze­tős garnitúra minden valószí­nűség szerint versenyképes lesz. Persze ehhez még az is kell, hogy a vásárlók tetszé­sét is elnyerje. — Arra törekszünk — mondja Vincze Károly '■—, hogy nagy legyen a válasz­ték. A tavaly gyártott Somogy dolgozószoba-garnitúrából-pél- dául nem győzünk eleget ké­szíteni. Emellett az idén be­állítottunk egy új dolgozószo­ba-bútort is, a Siót A Szé­chenyi téri bemutatóterem átalakítása után már szép számmal kerülnek új termé­kek a kirakatba. EZ MAR MIND AZ IDEI ÉV EREDMÉNYE. A tavalyi­ból is hadd álljon itt néhány: pár ezer forint híján 24 mil­lió forintra teljesítették az 1967. évi tervüket, ötmillió forinttal termeltek többet a tervezettnél. A megye tizen­négy, nem építőipari tevé­kenységet folytató kisipari szövetkezete közül tavalyi eredményeik alapján az első helyre kerültek, és másod­szor nyerték el a kiváló kis­ipari szövetkezetnek járó vándorzászlót. Az új gazdasági mechaniz­mus körülményei új követel­ményeket támasztanak a ta­nácsokkal s a tanácsi appará­tusban dolgozókkal szemben is. Ezekről az új követelmé­nyekről, feladatokról beszél­gettünk dr. Dallas Ferenc elvtárssal, a Minisztertanács Tanácssaervek Osztályának vezetőjével. — A helyi államigazgatás­nak — mondotta — szerveze­tében, szemléletében, munka­stílusában egyaránt az új kö­rülményekhez kell igazodnia. Ezt elsősorban az teszi szük­ségessé, hogy az új gazdasági mechanizmus gazdasági és politikai hatásának kiteljese­désében nagy feladatok há­rulnak a tanácsokra. Mire gondolok? A tanácsok az or­szágos költségvetés csupán mintegy 20 százalékával gaz­dálkodnak. Mégis — helyze­tüknél fogva — nagy lehető­ségeik vannak, hiszen váro­suk, községük fejlődése érde­kében mozgósíthatják a terü­letükön működő üzemek, vál­lalatok, szövetkezetek, intéz­mények gazdasági és szellemi erőit is. A tanácsok e tevé­kenységéhez hivatalosan is jó lehetőséget biztosít a kor­mány^ által kezükbe adott koordinációs jogkör. Az anya­id eszközök koncentrált fel- használásával gyors urbani­zációs folyamatot indíthatnak el; ennek pedig elsősorban a lakosság veszi hasznát. — Hogyan tudják a feladatokhoz igazítani, megfelelően fejleszteni a tanácsok igazgatási, szervezeti rendszerét? — Nagyobb átszervezéseket nem tervezünk, legföljebb bi­zonyos, az új helyzethez iga­zodó korrekciók lesznek. Ezek kiindulópontja az, hogy első­sorban a városok, a járási székhelyű községek és a nagy­községek tanácsi apparátusát kívánjuk fejleszteni. Azt sze­retnénk, hogy ezek kapjanak meg minden olyan jogkört, amely az előttük álló legfon­tosabb egészségügyi, szociá­lis. közigazgatási, kulturális feladatok jó ellátásához nél­külözhetetlen. Mindezt belső, folyamatos átcsoportosítással kívánjuk végrehajtani. Ezért a megyék, a járások tanácsi vezetőinek jól át kell tekin­teniük, milyen béralap- és létszám átcsoportosítással tud­nák segíteni a városokait, köz­ségeket. Egyébként szánté va­lamennyi megye adott már át létszámot és béralapot a vá­rosok megerősítésere, tapasz­talataink szerint azonban itt még sok további kiaknázható lehetőség van. I —' Milyen területen I kell elsősorban erősíte­ni a tanácsok appará­tusát? — Az ellátás, a városfej­lesztés, a lakásépítés, a köz­művesítés, a szolgáltató tevé­kenység minél jobb megoldá­sa érdekében a városokban és nagyközségekben elsősor­ban a műszaki apparátust, a közgazdasági szervezetet kell erősíteni; ezeknél a legna­gyobb ugyanis a lemaradás. Mint ismeretes, július 1-től országszerte létrejönnek az egységes községi szakigazga­tási szervek, vagyis a köz­ségben dolgozó szakigazgatási tisztviselők egységes, közös amelynek egyszemélyi felelős vezetője a tanácstitkár lesz. — Ügy gondoljuk, hogy itt a munkastílus meg­javításáról is szó van. Mi a véleménye erről? — Elengedhetetlen, hogy a magasabb szintű tanácsok úgy fejlesszék, tökéletesítsék mun­kájukat, hogy az operatív fel adatokat adják le, maguknak pedig az átfogó irányítást, a távlati tervezést, a legfőbb anyagi eszközök elosztása fö­lötti jogkört tartsák meg. Persze a fejlődés e kívánt útja nem következhet be egyik napról a másikra s minden zökkenő nélkül. A változtatás bizalom kérdése is. Véleményem szerint az alsó­fokú tanácsok érettek már az új feladatokra, és társadal­munk aktivitása is az ilyen­fajta decentralizálást indo­kolja. E fejlődés nem egy­szerűen elhatározás kérdése, hanem folyamat, amely foko­zatosan, néhány év alatt megy majd végbe. Különösen gaz­dasági téren kell hozzá tü­relem és idő. Ne feledjük el azt sem, hogy községeink kö­zött — a 200—300 telkesektől a 25—30 ezresekig rendkí­vül nagy az eltérés lélekszám tekintetében is. Ezért első­sorban a városok, a járási központok, majd a nagyköz­ségek következnek. A kor­mány azt tervezi, hogy a já­rási székhelyeknek külön anyagi, támogatást biztosít a fejlesztés ütemének meggyor­sításához. Ugyancsak a fel­adatok jobb elvégzését segí­ti ez az elhatározás, amely a korábbinál összehasonlítha­tatlanul nagyobb hatáskört biztosít a tanácsoknak a bér­gazdálkodási, valamint a lét­számkérdésekben. Ha a taná­csok jól élnek ezzel a lehe­tőséggel (minden bérmegta­karítás teljes összege a ta­nácsoknál marad, s ez a bé­rezési problémák orvoslására, illetve jutalmazására fordít­ható), akkor a legfontosabb szakterületeken lényegesen megerősíthetik az apparátust Ha egy-egy város vagy köz­ség vezetői elsősorban a gaz­dasági vezetők összefognak és érzik, hogy övék a város, a község, amelynek arculatát ők maguk is formálhatják, szé­píthetik, akkor hazánkban je­lentősen meggyorsul a váro­siasodás folyamata — mondta befejezésül dr. Dallos Ferenc elvtárs. (Nagy) apparátusba szerveződnek, Kérjük kedves vevőinket, hogy az 1968. évi műjégszerződést A Baromfiipari Országos Vállalat Kaposvári Gyáregységével rövid időn beül kössék meg. (8960) 17. L. „ Kiköltözött“ a falu — Itt akár közgyűlést is te­hetne tartani! — Lehetne hát! De nem érünk rá ... — Maradt egyáltalán ott­hon valaki? — Hát most tényleg csak az öregek meg a betegek van­nak otthon. Mert aki mozog­ni tud, az mind itt van a dombon... Van valami megkapó, mondhatnám felemelő abban, hogy ennek a falunak, Köt­ésének a népe így együtt dol­gozik. Százkilehcvenen van­nak vagy kétszázhúszan? Ne­héz lenne összeszámolni. A domb mögül ide látszik né­hány ház a faluból. Nap­fényben fürdő házak, ahon­nan tényleg mindenki kijött, akinek a keze még elbírja a kapát, a dereka a naphosszat való hajladozást. — Ritka alkalom ez, és tényleg csak ilyen munkánál fordul elő, hogy egy helyen együtt vagyunk mindnyájan. A szavak, hogy sok ember együtt nagy dolgokra képes — itt szemmel látható bizonyos­sággá válnak. Szinte nehéz követni a szemnek a gyorsa­ságot, ahogy rakják a földbe a gyökeres rizling szilvánit. Itt egymás mellett sorba áll­va pillanatok alatt rakják a porhanyó-puha földbe a vesz- szőt, utánuk máris húzzák kapával rá a földet, és egy­más után szaporodnak a mun­ka elkészültét jelző kúpsorok. — Tizenhét méter elkészí­téséért jár egy munkaegység. — Egy ember mennyit tud naponta elvégezni? — Hazudnék, mint a mu- zsikaszó, ha ezt én most tud­nám. Te, mennyi is vofí teg­nap? — fordul a mellette ál­lóhoz az egyik asszony. — Negyvenhét méter fe­jenként. — Szóval van benne pénz, lehet vele keresni. — Csak a szőlészbrigád nem bírna vele. Máshol meg nemigen van még ilyen kö­zös munka. Jön a teherautó, hozza az újabb láda vesszőt. — Ezt csinálja egész nap másodmagával együtt, de alig győzik hordani nekünk. — Mennyit raknak el? — Másfél milliót összesen. Ennek nyolc nap alatt el kell készülni, ennyi időt szánt rá a vezetőség. Ami tőlünk függ, azt mi megtesszük! — egyenesedik föl egy pillanatra az egyik. Nem könnyű reggel héttől hétrét hajolva öt centire egy­más mellé a földbe dugni a szőlővesszőket. — Cseréljük ám egymást. Rakjuk is, bekapáljuk, be­fedjük is. Változatosabb így a munka, meg nem is fárad úgy el az ember. — Szóváltás? Dehogy vasal Ha arra pazarolnánk az erőn­ket, hol tartanánk?! Pedig csakhogynem az egész falu itt van. Egyik láda ürül a másik után, szaporod­nak a frissen »épített« kúpos halmok. Fehér virágba borult almafák integetnek a szom­szédos dombról. A messzi kék égen egyetlen felhöfoltocska sem látszik. Lenn a völgy­ben, a vízgyűjtőnél már az öntözéshez készülődnek. — Mert ennek most az kell, nedvesség. S amikor váüukra emelt kapával hazatér a falu népe, a finom permetet hintő szó­rófejekből megindul a neve­lő, éltető víz. És élni kezd a halmok alatt a holnap nagy értéke, a milliónyi szölövesz- sző. V. M. Hozzanak létre országos gyermekvédelmi bizottságot — javasolja a minisztérium képviselője A gyermekvédelem időszerű kérdéseiről tájékoztatta az MTI munkatársát László József, a Művelődésügyi Minisz­térium gyermekvédelmi osztályának vezetője. Elmondotta, hogy az elmúlt években országosan sokat javult a gyer­mekvédelmi munka, különösen a megelőzésben. Ezt bizonyítja az is, hogy az utóbbi négy esztendőben, az előző időszakhoz képest, országos átlagban hatvan szá­zalékkal emelkedett a megelőző intézkedések száma. Időszerű feladat a gyermekvédelemben érdekéit állami és társadalmi szervek munkájának fokozottabb összehan­golása. Ügy véljük, egy országos gyermekvédelmi munka- bizottság létrehozása és működése előmozdítaná e szervek tevékenységének hatékonyabbá tételét. Az említett bizott­ság életrehívásával tehetővé válna például a gyermekvé­delemben érdekelt állami és társadalmi szervek egységes szemléletének kialakítása és az, hogy minden szinten ösz- szehangolt tervet állítsanak össze a gyermekvédelmi in­tézmények fejlesztésére.

Next

/
Thumbnails
Contents