Somogyi Néplap, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-27 / 98. szám
Szombat, 1968. április 27. 3 SOMOGTINÉPLAP ■ A SÍNEK NEM ALSZAN4K Véleménycsere a mankadíjazásrál A kaposvári állomás várótermében éjszakai kép fogad. 1-Téhány öregasszony meg egy fiatal lány az asztalra borúivá alszik. Egy peronnyi távolságra tőlük olyan a zaj s a forgalom, mintha nappal volna A kis helyi Diesel-mozdony szaladgál a kocsikkal, a pálya közepén egy tehervonat áll meg, a hangszóró utasításokat ad. Éppan egy gépet hiv. Szinte egyszerre érkezik 3 mozdonnyal a fűtőházhoz. A fűtőház-főnökség épületében a látottak és hallottak után nem lep meg, amikor Balogh László külsős mozdonyfelvigyázó a nappalias hangulatról beszél. A felvigyázó az asztalra kiterített nagy vezénylőkönyv előtt áll, s az egyik mozdonyvezetőnek magyarázza, hogy hibás táv- hatot kaptak. — Ki igazodik ki ezen a szövegen? — kérdi. Az ember úgy érzi magát, mint valamelyik hivatalban vitatkozó felek között. Persze itt a vitának csak addig van helye, amíg az utasítást ki nem adják, hiszen a vasúton szinte katonás rend uralkodik. Akit — mint az éppen bent levő Dergecz Jó- zzefet — berendeltek, annak itt kell tartózkodnia, és várnia az indulási parancsra. A sínek nem alszanak. Te- hervonatök, vontatógépek dübörögnek rajtuk akkor is, na fölöttük csillagos az ég. A fütőházban ilyenkor is kiszolgálják az igényeket mozdonyt küldenek, ha kell, kijavítják a gépek hibáit. Az időközben bejött Illés Ferenc belsős mozdonyfelvigyázó erről a nagy munkáról könnyedén, szinte mosolyogva beszél. Öt, aki már huszonnyolc éve a MÁV-nál dolgozik, nem egykönnyen hozzák zavarba a problémák. Pedig gyakran különleges feladat elé állítja őket az élet Ezt mondja a két ügyeletes lakatos; Kiss György és Bencze József, meg aki a műhelyek birodalmában kalauzol, Balogh László. A szolgalatot teljesítő lakatosoknak univerzális szakembereknek kell lenniük. Ugyanis igen rossz az ellátás, s gyakran itt kell elkészíteni az alkatrészeket Nemrég az egyik masinán segédfúvóorsó- szakadás volt Éneikül nem tad tüzet éleszteni a gép. Szinte technikai bravúrral küszöbölték ki a hibát Ez az éjszaka hajnali háromig nem állította őket különösebb feladat elé, mégis nagyon várják már a reggelt Tizennégy órai szolgálat után húzza az embert az ágy. Mi tagadás, nem is sok fiatal vállalkozik a vasutas munkára. Kiss György tizedmagá- val szabadult fel; egyedül maradt Ösztönző bérezéssel, a szabad idő célszerű kiadásával talán lehetne a kedvet fokozni, a fiatalokat a vasúthoz kötni. És mégis vannak, akik szerelmesei a MÁV-nak. Beszélgetés közben Balogh László egy kivágott újságcikket húz el a zsebéből. A kép felborult mozdonyt ábrázol; — Itt születtem másodszor — mondja. Ö volt a vezetője annak a mozdonynak, amely tavaly február 4-én állatcsordába szaladt és kisiklott. Nem ment el a kedve. Minden erővel azon fáradozik, hogy teljesítse a fűtőház éjjel4 feladatát Társaival együtt vállalja azt a többlet munkát is, amelyet a kis mozdonyszínben levő állandó zsúfoltság kíván tőlük. Ezúttal tizenegy gép szorult be. Szinte csak bravúrral lehet mozgatni a belül levő gépeket. De Balogh László mégsem mérgelődik, mégsem zúgolódik. Az egyik beszorult gépre, a 376—551-esre úgy néz, mint a jó kocsis kedvenc paripájára. Éppen csak meg nem simogatja. — Ez a mi legnagyobb gépünk. Ritkán van itt, ezzel bonyolítjuk le a tapolcai forgalmat. Most a kezünk alá került... Ha kell, 6 maga is szerszámot fog és segít a lakatosoknak. Miközben halvány színű zseblámpájával mutatja a mozdonyok között az utat, arra gondolok, hogy a fűtőház fölött eljárt az idő. Csak a vasutasok áldozatkészségével együtt képes megfelelni a mai hallatlanul nagy követelményeknek. Órámra pillantok: fél négy. Gyorsan suhan az idő. Persze csak nekem. Aki százszor, ezerszer éjjelez, annak örökkévalóságnak tűnik az éjszaka. Mintha csak ezt támasztaná alá a kép, melyet távozóban az egyik tehervonat mozdonyán pillantok meg: a sustorgó óriáson tesz-vasz a fűtő. A mozdonyvezető ülve, egyenes derékkal, fejét a kemény lemeznek támasztva alszik. A tűz lángjától időnként meg-megvi tágítva, a sötétből csak kormos, fáradt arca rajzolódik ki. Szegedi Nándor Ki mit Többféle munkadíja- aási formával találkozni a megye termelőszövetkezeteiben, az utóbbi időben egyre népszerűbb a készpénzül'jazás. Emellett azonban még föllelhetők a hagyományos munkaegységelszámolás, a részes művelés, a nádudvari módszer és enGVÜLIK AZ ÉLETMENTŐ VÉR Szerdán térítésmentes véradó napot rendeztek Nagyatádon. A járási székhely üzemeiből, a lakosok közül mintegy kétszázan jelentek meg az ideiglenes véradó állomáson. Hatvan liter vért adtak összesen a nagyatádiak.----------------------------------------------------------------------------------------------------------—-------------------------------------------------------D olgoznak a kábelosok Tíz percig hallgatom csak a légkalapács hangját, s mintha már a fejemben dübörögne. Nem irigylésre méltó a járási tanács dolgozóinak helyzete most, amikor székházuk előtt törik az aszfaltot a kalapácsokkal, készítik elő a postakábelek helyét. A légkompresszor kezelője Koczkás Ernő. Talán neki % legjobb az itt dolgozó munkások között, néha magára hagyhatja a gépet, s leülhet egy kicsit hűsölni a járdaszegélyre. Viszont a tűző napon Disnyics Istvánt és Szijjártó Ferencet rázza a kalapács, s ha még ehhez hozzátesszük, hogy egyik- egyik súlya ötven kiló — valóban nehéz munkát végeznek. Csak ők hárman a posta alkalmazottai, az árkóló munkások nem. — Csak ez a nagy meleg re volna — törli a keze fejével a homlokát Disnyics István. — Négy hónapja dolgozunk Kaposváron, de ezek a legnehezebb napjaink ... — Hogy bírják ezt az állandó zajt és rázkódást? — Megszoktuk már. A kollégám hat. én nyolc éve csinálom. Először volt csak kellemetlen, erős izomlázt okozott a kalapács. Aztán »átálltak« az izmaink, most már könnyebb. Űj járdát törnek, nemrégen öntötték le egy előbbi feltörés után. / — Furcsállják ezt az erre járó emberek, de mi igazán nem tehetünk róla. Nekünk ez a munkánk. Bővíteni kell a város telefonhálózatát: nagyon nagy az igény, talán még igy sem tudjuk kielégíteni. Ahogy hallottuk, főként az új lakótelepen kérnek sok telefont. ötven-hatvan centiméter mélységben ássák ki a kábelek helyét. Az árokba betoncsövek kerülnek. Ezekbe húzzák majd be a kábelokat. — Lassú munka, még jó néhány utcát föl kell törnünk — mondják. — Viszont cserébe sok család kap telefont. Azt hisszük, azért ez kárpótolja majd a kaposváriakat a zajért, s a munkánk nyomán látható »ostromállapotért*. (Strubl) Géplakatos, vízvezeték-szerelő szakmunkásokat, valamint segédmunkásokat AZONNAL FÖLVESZ a Balatonboglári Vas-műszaki és Hűtőipari Balatonboglár, Szabadság n. 6. Ktez, (5507) Miért kevés a virág Kaposvár utcáin? A városunkba érkező idegenek eddig nem véletlenül nevezték városunkat »virágos Kaposvárnak-. Az idei év azonban, úgy látszik, csak félig engedi meg ennek a jelzőnek a használatát. A városi kertészet ebben az évben mintegy 3400 virágtövet ültetett ki, ezek a nem várt négy—őt fo- I kos fagyok következtében utánpótlásra szorultak. Nem jutott virág a Bajcsy-Zsilinszky és a Beloiannisz utcába — ahol pedig már megszoktuk a tarka színfoltokat. Jelenleg tulipán, nefelejcs és árvácska élénkíti a város virágágyásait, de azok sem sokáig, ehhez lakosság is hozzájárul; leszedik a nyíló virágokat. Dobol! Jenő városi kertész elmondta, hogy május elsejére sem öltöztetik virágba a várost, mert félnek a fagy veszély tői. Csak a jövő hónap 10-e után kezdik meg a nyári palánták kiültetését: 3—400 000 kannát, begóniát. A pázsitosítást csak társadalmi munkával tudnák megoldani — egyelőre azonban nincs jelentkező. Arról is tájékoztatott bennünket a kertész, hogy a virágültetésre szánt múlt évi összegnek csak a felét kapták meg az idén a városi költségvetésből. S. M. A Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyára (textilművek) fölvesz általános iskolát végzett 14—16 éves korú leányokat 6 órai nappali munkára, valamint FÉRFI SEGÉDMUNKÁSOKAT 18—40 éves korig. Szállást biztosítani nem tudunk. (6980) Ki mit tnd a mezőgazdaságról? Ma délután négy órakor Kaposváron, a Latinka Művelődési Ház színháztermében rendezik meg a Ki mit tud a mezőgazdaságról? megvei döntőjét. A versenyen a járási döntők legjobbjai vesznek részt. A vetélkedő után este a Kapos összes helyiségében tartják a második megyei gazdászbált. nek módosított változatai. A legfontosabb, hogy bármiféle díjazást alkalmaz is a gazdaság, azt garantálja a tagságnak. Melyik út a járhatóbb? Legtöbb tapasztalat a munkaegységes díjazás mögött van. mégis a pénzben garantált munkadíjazás látszik vonzóbbnak, mivel ez nyújtja a legtöbb lehetőséget a javak igazságos elosztására, a munkák mérésére, s még egy sor körülmény szól emellett. Megyénk tsz- szövetségei, köztük a Közép-somogyi Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége, egyik fontos feladatuknak tartják, hogy a termelőszövetkezeti munkadíjazás e fejlettebb formáját ismertessék. A közép-somogyi szövetség a március elején tartott elnökségi ülésen értékelte a tagszövetkezetek egy részében alkalmazott, készpénzben garantált munkadíjazás tapasztalatait. Ahol ezt a formát eddig bevezették, mindenütt többen vesznek részt a közös munkában, javult a munka- fegyelem, s több fiatal kérte felvételét a szövetkezetbe. A módszer alkalmazásának előfeltétele azonban, hogy az év minden szakában fizessék a munkadíjat, körültekintően dolgozzák ki a díjtételeket, és biztosítsák a munkák rendszeres mérését, ellenőrzését. A szövetség Nagybajomba találkozóra hívta össze azoknak a termelőszövetkezeteknek az elnökét, főkönyvelőjét, ahol több éve garantált pénz- beni munkadíjat fizetnek; ahol tavaly vagy az idén tértek át erre és ahol ezután kívánják bevezetni ezt az elszámolást. Hogy miért éppen Nagybajomban tartották ezt az összejövetelt? Azért, mert ez az immár több mint ezer holdon gazdálkodó termelő- szövetkezet, pontosabban a mai közös gazdaság jogelődje, a Zöldmező Tsz több év óta alkalmazza a készpénzben garantált munkaelszámolást — sikerrel. Az induláshoz számottevő állami támogatást kaptak, s azóta egyre kevesebb segítségre szorulnak, igyekszenek megállni a saját lábukon. A tanácskozás részvevőit több kérdés is érdekelte a rendszeres előlegezéssel, a munkanormákkal kapcsolatban. Egyebek mellett megkérdezték: a pénzesítés nem zárja- e ki azt, hogy terményhez juthassanak a közösből a gazdák? Aztán: időközben módosították-« a korábban kialakított normákat? A nagybajomi Zöldmező Tsz-ben a tag a pénzkeresetéből és annak arányában vásárolhat terményeket a közösből, így tehát természetbeni A legfőbb bizonyság javakhoz is juthat a közösben végzett munkája szerint. Ami pedig a korábban kidolgozott normákat illeti, azokon úgy csiszoltak, változtattak, ahogyan a változó körülmények megkövetelték. Rugalmasan mindig — de csak év elején — igazítottak a díjtételeken, mígnem eljutottak a mostani, immár nyomdában készíttetett és sokszorosított díjszabályzatig. Ezt a szakvezetők állították össze, a vezetőség hagyta jóvá, s most jó alapul szolgál ahhoz, hogy a szövetkezetben ki- ki a végzett munkája arányában részesüljön megfelelő díjazásban. Érdekes kérí a közös paszbalatj ______________ cserén: »elh al« vajon a háztáji ott, ahol készpénzben garantálják a munkadíjat? Ez a téma kapcsolódik ahhoz, hogy kaphat-e a tag takarmányt a közösből a háztáji termés kiegészítésére? Az utóbbi kérdésre igenlő választ adhat nemcsak a nagybajomi, hanem a barcsi, a ho- mokszentgyörgyi és több más tsz is. Nagybajomban mit mutat a tapasztalat? Az eltolódás a közös irányába — és ez a helyes — köny- nyem érzékelhető. Amikor ugyanis egyre inkább megtalálja számítását a közös munkákban a szövetkezeti gazda, és az innen származó jövedelme fokozatosan emelkedik, ugyanebben az arányban csökkenti háztáji állományát alacsonyabb szintre. Megélhetését a közösből kapott részesedésre alapozhatja, s a továbbiakban nem a háztájiból származó bevétel a fő támasza. A háztáji állatállomány bizonyos fokú csökkenése tehát a közös munka gyümölcsébe vetett bizalom növekedését is tanúsítja. Része van ebben természetesen annak a változásnak is, amely a tagság kor szerinti összetételében következett be. A hetesiék még nem alkalmazták a nagybajom! ak módszerét, mégcsak most ismerkednek vele, mint ahogyan a kaposvári járás néhány másik termelőszövetkezetében is az idén teszik meg az első lépéseket a készpénzben garantált munkadíjazás útján. Az ilyen tapasztalatcserék azért hasznosak, mert gyakorlati tanácsokat adnak: a módszert már alkalmazó termelőszövetkezetek vezetői elmondták egymásnak gyakorlati észrevételeiket, a most próbálkozók p>edig okulva az elmondottakból, bőséges ismeretanyaggal láthatnak munkához. Bízunk benne, hogy az ilyen tanácskozást több is követi majd nemcsak a közép somogyi, hanem a megye másik két területi szövetségében is. Hentesz Ferenc Hasznos tanácskozások Erősödik dóst hallottunk a taTöbb mint egymillió forint jégkárért A jégverés már tavasszal is nagy károkat okozhat. Csongrád megyében például sokáig emlékezetes mairad az a néhány évvel ezelőtti áprilisi jégverés, amely három községben pusztította el a háztáji gazdaságokban nevelt korai exportsalátát Az Állami Biztosító a háztáji biztosítás alapján 600 000 forintot fizetett ki a termelőszövetkezeti gazdáknak, de ez az ösz- szeg nem fedezte a tényleges kárt A régebbi háztáji biztosításban ugyanis csak a hatóságilag megállapított átlagos felvásárlási árat térítették meg Ez pedig jóval a primőr saláta piaci ára alatt volt A tavaly bevezetett, kibővített háztáji biztosítás megkíméli az ilyen veszteségektől a gazdákat A kártérítést ugyanis vagy a hatóságilag megállapított, az elmúlt időszakban többször is fölemelt felvásárlási árak szerint, vagy a szabad piaci árak alapján állapítják meg A kukorica mázsájáért pl 257 forintot fizetnek, a salátáért a napi p:aci árat térítik. Aki a régi háztáji biztosítását tartja fenn, az továbbra is csak a korábbi felvásárlási árak alapján kaphat kártérítést, miután a díjat is ennek megfelelően fizetik. Vagyis egy mázsa kukoricáért 180 forint, egy fej salátáért 40 fillér jár. Az új háztáji biztosítás szerint egy hold szántóterületen termelt növény jégkárai után 3000 forintig terjedő kártérítést kaphatnak a biztosítottak. A háztáji gazdaságok 60 forint évi díj ellenében 6003, 120 forint ellenében pjedig 9000 forintra emelhetik biztosításuk felső határát. Az Állami Biztosító Somogy megyei fiókja 1967-ben több mint egymillió forintot fizetett ki a megye termelőszövetkezeti tagjainak jégkárért az új háztáji biztosítás alapján.
