Somogyi Néplap, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-26 / 97. szám
A*Z, M'S Z M*R#:M'C G.Y E.I B I Z Q*T;.t S AGA É S Ä ^ E G Y E I T A N A C S LAPJA. XXV. évfolyam, 97. szánt. Péntek, 1968. április 26. ET A pécsi Nemzeti Színház vendégjátéka G osztonyi János drámaírói pályájának kezdetén vérbeli, romantikus — történelmi drámák állnak. Egyszerre árult el bennük vonzódást a széles — színes tablók, a bölcselkedő színpadi szónokiassag és a legnagyobb közösségeket érintő problémafelvetés iránt. Űj drámája mintha e sor folytatásaként indulna. A nevek, az események egyértelműen a Rákóczi-szabadságharc bukására utalnak. A néző bólogat: érti, persze, a történelmi játékokat nagyonis közelfekvő analógiák éltetik, de a múltban megragadni a jelent, még ez is teljesen összhangban van a történelmi dráma hagyományaival, elegendő csak a Bánk bánra gondolni. Aztán kezdenek furcsa dolgok esni a történelmi kulisz- szák között. Mintegy lopva és fokozatosan. Apró porszemek a néző »észszemét zavarni.« Volt már a XVTII. században cigaretta? — hüledezünk, műveltségünk hézagai miatt szégyenkezve. A zakó viszont már mindenképpen XX. századi. És kezdjük a rendezőt gyanúsítani: ez megint afféle trükkös modemkedés a jámbor néző megbotránkoztatására. Vagy ilyen gyermetegen jelzik, hogy évszázadoknak tűnő idő telik el a várakozásban? Vagy a dráma eszmeiségét illusztrálják kissé külsőségesen: az örök történelmi kortól és eseményektől független csupa nagybetűvel írt EMIGRÁCIÓRÓL van szó? Később még tovább fokozódnak az ingerlőén oda nem illő benyomások: romantikus hőseink pecáznak, fonalat gombolyítanak, papagájt idomítanak, hokedlit fabrikálnak stb. Végre megtörik érzékeink ellenállása, és megértjük, nem a Feszty-körképet szemléljük, hanem egy Rosch- viziót; nem egy schilleriánus történelmi példabeszédet hallgatunk, hanem egy, a modem abszurdokkal rokonságot tartó tragikomédiát. Az áttűnés — bátran mondhatjuk írói és rendeződ szempontból egyaránt — bravúros. Talán önmagában is elegendő lenne ahhoz, hogy Gosztonyi János darabját és Dobat Vilmos rendezését rendkívül érdekes kísérletként tartsuk számon. Gosztonyi őszintén hisz az irányzat magyarításának lehetőségében. Darabja egyáltalán nem emlékeztet azokra a talajtalan, sznob — és épp ezért bántóan mucsai — mű- vecskékre, melyek nyugati importáruként keresnek piacot maguknak. Ahogy az író a műsorfüzetben megfogalmazza: a darab »valóságos, megtörtént alapból táplálkozik, ezért súrolja sok helyütt a valószínűtlenség határát« Tehát az abszurditás itt nem felelőtlen művészkedő játék, nem is valamiféle örök emberi elidegenítettségnek történelmietlen lefegyverző általánosítása — hanem a mi valóságunk, a magyarság nagyonis konkrét történelmi szituációinak folyamánya. Azáltal, hogy Gosztonyi a szemünk előtt rajzolja át a realitást a torzba — megmutatja, milyen erők hozzák létre, vagyis megszünteti végzetként lebegő elidegení- tettségüket, és a sorsszerű beletörődésnek szellemes, fölényes bírálatát adja. E folyamat ábrázolása a lényeg, és nem a célpont kilétének felfedése Gosztonyi nem a disszá- densekről ír. Nem a Szabad Európa valamelyik munkatársát veszi egy kalap alá, mondjuk, Bartók Bélával. Nem egy ilyen vagy olyan szélességi fokon található Szigetről mond ítéletet, hanem az elszigetelődésről. Azoknak az elszigetelődéséről, akik letoppantak a ■aagyar történelem egyik fél vagy negyed sorsfordulójánál, és most Bálám szamaraként csökönyösködnek a kérlelhetetlenül haladó idővel. Ehhez az emigrációhoz nem kell külföldre távozni, áldozataival itthon is találkozunk bőségesen. Gosztonyi nem szűkkeblű, még Rákóczit is rendelkezésükre bocsátja, hadd lássák magukat saját, öncsaló illúzióik fényében. Éppen ettől lesz keserűbb az eszmélés, fájdalmasabb a komédia és komikusán haszontalan minden gyötrelem. Ha valamit a megvalósításban hibáztathatunk, az éppen az, hogy a fenti gondolatmenet érvényesítésétől mintha maguk az alkotók is visszariadnának olykor-olykor. Különösen Baracsi Ferenc tart attól, hogy a fejedelem alakjának dezilluzionizálásával nemzeti érzékenységet sért. Mást játszik, mint amit az író megírt. Gosztonyi hercege már a második képben nyilvánvaló öncsaló. (Érmek jogosultságáról lehet vitatkozni. Kétségtelenül feszesebbé terme a drámát, ha több alapja volna álmodozásának: ez a motiváció egyhangúságát is enyhítené.) Ugyanennek a felemásságnak tulajdonítható, hogy a mellékalakok is csak az abszurditások röntgensugarában fedik fel valójukat, vagyis a darab második része sókkal izgalmasabb, plasztikusabb, mint az első. (Kivéve a zárótablót a flamand követtel. Ez hátborzongató, telitalálatos rendezői remeklés.) Talán ez az egyensúlyzavar okozza, hogy a színészek java is csak itt tud kibontakozni: Paál László, Karikás Péter, Kézdy György, Galambos György, Holl István neve feltétlenül említésre érdemes. Végig tetszett Györy Emil játéka Kelemen szerepében. V ata Emil színpadképei és Gombár Judit jelmezei nagyban hozzájárultak az említett »áttűnés« szuggeszti vitásához. Dévényi Róbert A TRÉNINGRUHA OLIMPIKONJAINKNAK. A Mosonmagyaróvári Kötöttáru Gyárban megkezdték a mexikói olimpiára utazó magyar sportolók tréningruhájának készítését. Olimpikonjaink szintetikus alapanyagból készült, nemzetiszínű csíkkal szegélyezett tréningruhát viselnek Mexikóban. C^ejLztiixáU mazi&iák Ízlelgetem a szót. Határozottan legyezgeti hiúságomat, mit tagadjam, jólesik. Akkor is, ha ehhez sok egyéb is kellene a meglevőkön túl. Izgatottan figyelem mégis: rajtunk ragad-e ez a »fesztivál« szó vagy sem? Kiderül... * * * Apropó, termálfürdő. Pesti vendégeink reggelente (és de- leníe) úszni járnak a fedettbe. Kedden azonban megütközve látták: alig negyven centiméteres víz locsog a medence alján. Pech. Elfelejtettük figyel- mezteni őket, hogy a kedd »gyermeknap* a fedettuszodában. De ők legalább »kinn voltak a vízből«. Nem úgy, mint akik ezalatt a mai magyar drámáról vitatkoztak mai magyar írókkal. Hiába. Minden uszodának — és bizonyára minden fesztiválnak is megvan a maga »locale malhour«-je ... * * * Rádiós kollégám a kaposvári gépkocsivezetőket dicséri agyba főbe. Megállnak a zeo- ra előtt; hát ez nem is igaz, Kaposvár csodaváros, csoda gépkocsivezetőkkel, másutt ilyen nincs stb. stb. Eltűnődöm. Miről ismerhetik fel a kaposvári gépkocsi- vezetők a Magyar Rádió munkatársát? Megfoghatatlan. ♦ * * Vt. egyik új magyar darab bemutatójának szünetében ketten beszélgetnek. Egy öblös bang, áradozva: — Kérlek, ez a darab a tegnapihoz képest nekem egy oázis!... — Lehetséges. De úgy tűnik, kicsit kevés benne a pálma ... • * * Racine Phaedrája. A szín- vadon éppen Theseus vélt halála hírét hozzák. A karzaton zúgás, székcsikorgás, aj- tőcsapkodás. A jobb 7-es páholyban a rádió munkatársa tépi a haját, s kínjában nagyokat harap a fülhallgatójába.. Vajon meddig bírja? Nem bírja. Felrohan. Nagy csapat diákot talál a helyszínen. A színpadon hosz- szú. a karzaton rövid, fojtott dialógusok. Az utóbbit idézem. — Miért zajongtok!? Nem halljuk tőletek, az előadást! — Mi meg nem halljuk a Zeuszt! — Miféle Zeuszt? — ... Annyira nem ismerem a mitológiát.. . — Talán »Tézeuszt« akartál mondani?! Nem? — Lehet. Ide azonban minden szónak csak a vége jut fel... * * * Szerző és az együk fővárosi lap kritikusa a Kapós Étteremben, az író fesztiváldarabjának bemutatója után, vacsora előtt. — Szervusz. — Szervusz. — Mondd, kérlek, te haragszol rám valamiért? — Nem, kérlek, én egyáltalán nem haragszom rád semmiért. — Olyan furcsán néztél rám. Az az érzésem, nekünk sürgősen beszélnünk kellene! — Nem néztem rád furcsán, és majd máskor beszélgetünk. Szervusz. Az író mustárral hagymásrostélyost, a kritikus dupla Andaxirat vacsorázott. Saláta nélkül. ... Egy mondat a szerda délelőtti vita egyik felszólalásából: »... Mert, kérlek szépen, van egy rossz szokásom; magam szeretem befejezni a gondolataimat...« * * * Javaslat volt egy elküldendő távirat szövegére Kaposvárról Budapestre, egy mai magyar drámaírónak, az új darab vitája után: »BANDI, GYERE VISSZA, MINDEN MEG VAN BOCSAATVA. STOP.« W. E. TŰZVÉSZ AZ ERDŐBEN A kár megközelíti a kétmilliót — Nyolcszázan a lángok ellen A fülledt, kábító melegbe csak ritkán oson be egy-egy gyenge fuvallat, szürke hamut, összesodródott, feketére sült leveleket hajtva maga előtt. Amerre ellátunk, mindenütt csonkán meredező, ágaitól megfosztott fatörzseket látunk. Pedig egyenes sorokban fiatal fenyveserdő állt, egészséges, harsányzöld tűlevelekkel. Mellette krétafehér törzsű, nyúlánk nyírfák hajladoztak. Elpusztult 88 hektár erdő A tűzvész nyolcvannyolc hektárt pusztított el az erdőből, a kár megközelíti a kétmillió forintot. A vizsgáló bizottsággal elindulunk körüljárni az elpusztult területet, mondják, hosszú időbe telik, míg megkerülj üli. Az üszkös fa törzsek a mocsárba kényszerítenek, egynémely éger — vagy ahogy erre mondják: berekia — dereka még mindig keserű füstöt ont, a parázs néha fel- izzik, ilyenkor égő zsarátnok hull a fa tövébe. Már úgyszólván csak a kérge tartja a fát, gyorsan intézkednek, ki kell dönteni, nehogy valakire rázuhanjon. Távolabbról madárcsicsergés hallók, erre nem száll egy sem. Egy-két helyen látni még össaeégett fészkeket, bennük szétrepedt, apró tojások ... Közben a nagybajomi erdészet vezetőd állandóan jelölik a térképen az elpusztult területet. »A 101/a kára száz- százalékos, a mellette levő részé úgyszintén.« ötórás küzdelem a lángokkal Egy frissen ásott védőárokhoz érünk, amelyet zsugorodott levelekkel meg az aljtszköb fctörz&ek tövében még iel-felizzik a párásává Ide még a madár se vsáf!... növényzettel már telehordott a szél. Mondják, sokszor hiába volt a védőárak, a tűz messze kipattogott, s az égő fadarabok pillanatok ala tt lángra lobbantották a száraz avart, a láng felkúszott a törzsön, s recsegve-ropogva pusztította a lombot A szemtanúk szerint délelőtt tizenegy óra lehetett amikor kiütött a tűz., A szomszédos községben, Meszteg- nyőn a hatalmas, gomolygó füst láttán félreverték a harangot, rövid idő múltán már Kaposvárról, Dombóvárról s öt-hat faluból ott voltak a tűzoltók. A honvédség is segített oltani, körülbelül nyolcszázan birkóztak a gyilkos lángokkal. Délután négy óra is elmúlott amikor a tűz tovaterjedését megakadályoztak. A teknosbékák megsültek Fájdalmasan szúró túské- jú, vadrózsával teli bozót o-. son megyünk keresztül, ez nem égett el, de erősen meg- perzselődött. Hátukra fordult teknősbékákat látunk, bele sültek a saját »házukba«. A zsombék üszkös csomókban fekszik a kiszáradt talajon, az egyik mellett zöld pikkelyes gyík sütkérezik. Egy magaslatra érünk, innen jól látni a leégett erdő nagy részét. Némán áll itt két erdőkerülő, az egyik megjegyzi, hogy ez volt az egyik legjobb vadászterületük. Oda- szól a hőségtől nyelvét lógató tacskónak, aztán elballagnak. Arra, ahol zöldellnek a fák, A közelben nagyot csattanva ismét kidől egy fa, űrű hamufelhőt kavar. Egy tisztáson, mint őrtüzek, egymás mellett füstölögnek a ledőlt farönkök. Valaki azt mondja, mini- járt visszaérünk. Az órámra nézek: több mint négy óra telt el az indulásunk óta. Pintér Dezső Gengszter temetés A. Sekigutunak nagyszabású temetést rendeztek Japánban. Az elhunyt a kekutói gengszterek főnöke volt, s az országból 4500 »kartársa« érkezett a végtisztességre. Házhoz szállítjuk A Marseille egyik, szeszes italokat árusító boltjában nemrég táblát függesztettek ki az alábbi szöveggel: »Díjtalanul kiihat egy pohár konyakot az a vásárló, aki egész üveg italt vásárol. Aki tíz üveg ilyen ital vásárlására szánja el magát, öt pohárral ihat meg díjtalanul, és megvásárolt áruját házhoz szállítjuk. Az a vásárló, aki húsz üveg konyakot vásárol, annyit ihat, amennyit akar, A megvásárolt árut — és a vevőt — ebben az esetben is díjtalanul házhoz szállítjuk,« Orvosság Salvador Dali, a különcködéséről híres vasvilla- baiszú festő nemrég meghűlt. Vesszőparipáiról azonban még betegágyában sem hajlandó lemondani. Orvosait kíméletlenül elkergette maga mellől, és saját gyártmányú orvossággal kezeli magát. Olajjal leöntött rózsalekvárt szed. Meglopták Na Bum djakartai polgár különös lopást jelentett be a rendőrségen. Amíg békésen hortvogott a városi autóbuszban, valaki kilopta a — műfogsorát. Fogadalom Jósé Amander cnatoi (Equador) munkás esküvője után kijelentette, hogy aranyi gyereke lesz. ahány betű van az ábécében. Munkálkodott is buzgón, de a d betűnél elakadt Felesége ugyanis megtalálta számolni, hogy hány betű van még hátra, és elhagyta. Levelek Petula Clark angol énekesnő filmforgatás közben lábát törte. Azóta mindennap legalább száz imádója kíván neki levélben gyógyulást, de férjét sem hanyagolják el. Szidják, hogy miért nem vigyázott jobban a feleségére. Idejekorán Amerikában nemrég bezárták az Indiánok Ellen Harcoló Katonák Zsoldel- számoló Intézetét. Had seregnyi tisztviselőkara még tavaly is teljes gőzzel dolgozott, noha az indiánok elleni háború már legalább nyolcvan éve véget ért. SűfftegnnUéplsp Az MSZMP Somo<f,v megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefoni 11-510, 11-511. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinka S. u. 2. Telefon: 11-516. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem örzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesitőknél. Előfizetési díj egy hónapra 18 Ft. Index: 25067 Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár. Latinka Sándor utca 6. Nyomdáért felel: Mautner József.
