Somogyi Néplap, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-04 / 80. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 1 forint Somogyi Néplap M S ZM P M E GYEI BIZOTTSÁGA XXV. évtolyam, 80. szám MEGYEI TANÁCS LAPJA 1968. április 4., csütörtök--------------------------------------------------W Éljen április 4-e, hazánk felszabadulásának nagy ünnepe! A nagy évforduló A felszabatínlási ünnepségsorozat megnyitója Emlékművet Kaposvár határában Sándor György ünnepi beszédet mond az emlékműnél. patok küldöttségének képviselője szólt az ünneplő kaposváriakhoz. Felidézte a szovjet hősök emlékét, akik magyar földön pihennek. Tolmácsolta a szovjet harcosok háláját, amiért emlékművet építettek ezen a helyen. A dombokon és az emlékmű előtt kanyargó úton mindenki vigyázzihan állt, amikor a munkás gyászinduló hangjai közben elhelyeztek az emlékművön a megemlékezés és a hála koszorúját a szovjet küldöttek. A megye és a város nevében Németh Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Sasi János, a megyei tanács vb-elnöfchelyettése, Somogyi József, a pártbizottság első titkára. Stier Sándor, a megyei KlSZ-bizott- ság első titkára, Bogya Tmra ezredes és Rostás Károly, a városi tanács vb-elnöke kosz orúzta meg a »Felszabadítónk emlékére 1968« feliratú emlékművet A hálás tafota tagjai ezután tábortüzet gyújtottak a völgyben. Magásna csaptak, a láng- nyelvek, bevilágították az ünnepségen megjelent mintegy hatezres tömeget. A három tavaszi ünnep legkáemeftoedőbb eseményét gazdag műsor és színpompás tűzijáték tette emlékezetessé. L G Koszorúzási ünnepségek a fővárosban A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a magyar forradalmi munkásparaszt kormány és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa hazánk felszabadulásának 23. évfordulója alkalmából szerdán délelőtt koszorúzási ünnepséget rendezett a Szabadság téri szovjet hősi emlékműnél. A zászlókkal díszített téren sok száz fővárosi dolgozó gyűlt össze. A koszorúzási ünnepségen megjelent Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, sonczi Fáinak, aki ezt követően Czinege Lajossal együtt ellépett a díszőrség előtt és üdvözölte az egységet. A szovjet és a magyar himnusz elhangzása után megkezdődött a koszorúzás. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke; az MSZMP Központi Bizottságának nevében Kádár János, a Központi Bizottság első titkára és Bisz- ku Béla, a Központi Bizottság titkára; a forradalmi munkás-paraszt kormány nevében Fock Jenő, a kormány Tavasz idején, amióta világ a világ, a megújhodás, az újjászületés, a reménység, új nagy tettek beköszöntésének örvend az ember. A magyar nép történetének legszebb lapjait is tavasszal írták, aranybetűkkel írták dicső elődeink 1848- ban és 1919-ben, s így írta a nri generációnk 1945-ben is. Április 4-e, legszebb nemzeti ünnepünk a tavasz szülötte. Ezen a napon, 23 esztendővel ezelőtt űzte ki a felszabadító szovjet hadsereg hazánk területéről a hitlerista fasiszták utolsó, fejvesztetten menekülő maradványait, s ezzel megnyílt Magyarország számára az oly régen áhítozott igazi szabadság útja, a társadalmi felszabadulás útja, a szocialista fejlődés lehetősége. Gyorsan repülnek a mozgalmas évek, de a modern kor rohanó eseményeinek sodrában sem fakul az eleven emlék, nem lazul a hála és a szeretet ezer szála, amely a felszabadítókkal összefűz minket. Kis iskolások, akiknek talán még a szüleik is gyermekek voltak ama történelmi napokban, ismerik a legendás hősök tetteit, tisztelettel szólnak áldozatos életükről. Üttörőrajok büszkék rá, hogy nevüket viselhetik, s hűségesen ápolják az elesettek magyar földön domboruló sírjait. Hét még milyen frissek az át- élők, a mi emlékei nik. Boldogok vagyunk, hogy megérhettük az az időt, amikor beérnek a felszabadulást követő munka gyümölcsei, megérhettük a szocializmus építésének feltartóztathatatlan. diadalmas menetét. Távolodunk, mindjobban előrehaladunk 1945 apoléaliptikxe napjaitól, s egyre kevesebben is vagyunk már, akik tanúi, részesei voltunk ezeknek, de nem vész ködbe a régi kép. Sőt, ahogyan látjuk milyen léptekkel jut előre az évezredes béklyóktól megszabadult magyar nép, úgy erősödik bennünk a tudat, milyen rémségektől szabadult meg Magyarország. Nemcsak azért mondjuk, hogy új korszak köszöntött be a Duna—Tisza táján, mert április 4. véget vetett a háború mérhetetlen szenvedésének, esztelen rombolásának, a náci megszállásnak, a nyilas rémuralomnak. Ettől a naptól számítjuk azt is, hogy a magyar nép felszabadult a tőkés- feudális elnyomás alól, a vihar elsöpörte a nemzeti függetlenség elárulóit, a társadalmi haladás sírásóit. Történelmi vizsga volt ez, s ebben a volt uralkodó osztályok elbuktak. Másként nem is lehetett, mert nem tudtak mást, mint kizsákmányolni, elárulni a népet, álnak szövetségekkel áruba bocsátani a hazát, a magyar ember számára mindig szent szabadságot,. függetlenségiét. A szörnyű háborús aléltságból ébredező lakosság gyorsan megértette, hogy. a kommunista párt forradalmi változást akar. Végleg meg kell szabadulni attól a társadalmi rendtől, amely már annyi bajt, szenvedést zúdított az országra, ebben a hazában többé nem lehetséges a kapitalizmus restaurációja. Az emberek szívéből szólt ez az elhatározás, mellé álltak, tettekkel támogatták. S ha a 23 esztendő hozott is még harcokat, bonyolult helyzeteket. a nép győzött, úrrá lett mindazon, ami régi, korhadt, • ha kellett, keményen kiábrándította azokat, akik még vágyálmokat tápláltak magukban, hogy meg tudják fordítani a történelem kerekét. Népünk meggyőződött róla, hogy a szocialista rendszer folytatója minden jogos, helyes nemzeti ügynek, kész rá, hogy megoldja az évszázadok során elbukott szabadságmozgalmak be nem teljesült programját Ami 1945 óta történt,, az azoknak adott igazat, akik sohasem kételkedtek abban, hogy új élet sarjad majd a véráztatta földön. Ma nincs az országnak olyan zuga. ah 1 ne lehetne látni a s/ocia'is- ta épí tómunka eredményeit. Nincs az életnek olyan vonatkozása, amelyben a fejlődés ne lenne szembeszökő, a régi állapotokkal szinte össze sem hasonlítóan értékesebb, nagyobb, sokat ígérőbb. Április 4. hagyományaihoz tartozik, hogy ezen a napon nem elégszünk meg azzal, hogy visszatekintünk a megtett útra, hanem magunk elé varázsoljuk a holnapot is, a jövő ígéreteit, s az ezzel ösz- szefüggő követelményeket. 1968 rendkívül fontos változást hozott, amely országunk egész fejlődésére kihat. El kellett érkeznie ennek, mert immár halaszthatatlan volt a mérce fölemelése: a fejlődés érdekében többet, jobbat kell tenni, gyorsabb léptekkel kell előrehaladni. Nem lehet az eddigi sikerekkel megelégedve megállni azon a helyen, amelyet jelenleg hazánk elfoglal a gazdaságilag közepesen fejlett országok sorában. A dolgozók odaadása, nyugalma, bizakodó hangulata, amejy az új mechanizmus indulását jellemzi, valóságos népszavazás. Nagy erőfeszítést követelő feladat mindez, s nyilván évekbe telhet, amíg a reform teljes gazdasági és társadalmi hatása, jótékonysága kibontakozik. De a kezdet derűlátásra jogosít fel. Minden remény megvan rá, hogy a folytatás is jó lesz, még ha természetesen számolni kell azzal, hogy nehézségek is támadhatnak. Magyarország belső ügyeinek erősödése összhangban van külpolitikai tevékenységünkkel. A nemzetközi fórumokon képviselt magyar álláspont, amely mindág a béke, a haladás érdekeit tartja szem előtt, nagy elismerésre talál, növeli hazánk tekintélyét, egyszersmind nyomatékosabbá teszi a szocialista országok törekvéseinek súlyát. Örömmel tölthet el mindannyiunkat, hogy április 4-én, nagy ünnepünk huszanharmadik évfordulóján népünk szabadon, biztonságban él és dolgozik. A párt vezetésével, a szocializmus legyőzhetetlen erőivel, a Szovjetunióval és a többi baráti országgal vállvetve, a bókeszerető emberek rokon- szenvétől kísérve halad előre a még szebb jövő felé. Ünnepeljük hát a mai évfordulót együtt elvtársainkkal, barátainkkal szerte a világon, akik osztoznak sikereinkben, s a nagy évfordulón is bizonyára szeretettel gondolnak ránk. Április 4-én mi is tisztelettel, hálával és megbecsüléssel adózunk mindazoknak a szovjet katonáknak, a többi ország katonáinak, akik részt vettek a felszabadítási harcokban, vérüket ontották a magyar népért. Az együttérzés ösztönzést ad a további munkához, lendületet kölcsönöz új erőfeszítésekhez, de egyben figyelmeztet, megtisztelő felelősségünkre is, amelynek el kell töltenie minden magyar embert a haza fel vüágozla fására, a béke meflvódáséíe. Népünk legnagyobb nemzeti ünnepének előestéjén feilo- oogózott kuiönvonatok, buszkaravánok vittek a kaposváriak ezreit a felszabadulási ünnepségsorozat megnyitójára. Gyalog motoron, személygépkocsim özönlőit a város lakossága a sántosi utlaanyarhoz. oomzetiszínü es vörös lobogókat lengetett a friss tavaszi szél a dombokon, ahol ifjúmunkások, diákok és katonák négyezer óra társadalmi munkával emlékművet emelteik a megyeszékhelyet felszabadító 57. hadsereg 6. gárdahadtest X0. gárdahadosztályának tiszteletére. Nyolcszáz fiú és lány két keze munkájával alakította ki az emlékmű környékét, szépítette és parkosította a megemlékezés helyét Csapó György nyugdíjas építész irányításával. Az emlékművet a Tervező Iroda igazgatója és KISZ-fiataljai tervezték. Megmozdult a város minden üzeme, vállalata, intézménye, hogy ezen a szerda estén méltóképpen emlékezhessen meg Kaposvár, hazánk felszabadulásának huszanharmadik évforduló járók Megszólaltak az úttörők harsonái. Megérkezett a hálastaféta a sámtosi kanyarhoz a Szabadság parki szovjet emlékműtől. A három lila mele- gítős futó meghatottan lépkedett föl az emlékműhöz, meggyúj tolta a kegyelet lángját a kandeláberben. A fehér alapzaton álló páncéltörő ágyú büszkén csillogott a fényben. Csöve a város felé néz, mint akkor, amikor ugyanezen az úton elhaladtak a .szovjet katonák, békét és szabadságot hozva Kaposvárnak. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Bencze Ilonja elszavalta Vass István A Vörös Hadsereg című költeményét. Ezután Sándor György, a KISZ kb intéző bizottságának tagja lépett a mikrofonhoz. Ünnepi beszédében méltatta a felszabadulás jelentőségét, elemezte a huszonhárom év alatt megtett utat, majd így fejezte be; — A magyar ifjúság soha nem feledi a szovjet katonák áldozatát. A KISZ kb nagyra becsüli fáradozásotokat, a somogyi ifjúság kezdeményezését és köszönetét mond ez alkalomból, sünikor a szovjet hadsereg dicső harcainak emlékére, a város felszabadítását jelképező emlékmű leleplezésére sor kerül. Hirdesse ez az emlékmű a szovjet harcosok bátorságát hősies önfeláldozását; dicső harcaiknak és felszabadító küldetésüknek legyen szimbóluma. Jelképezze a város és az ifjúság megbecsülését és háláját felszabadítónk, a szovjet nép iránt, hirdesse a város felnövekvő ifjúságának, hogy a mi barátságunk harcban született, hegy a szovjet és a magyar ifjúság szövetsége örök, barátsága megbonthatatlan. Ezután a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet csaBiszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Nemes Dezső, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai valamint a Politikai Bizottság póttagjai. Ott volt az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a kormány több tagja, a politikai, gazdasági és kulturális élet sok más vezető személyisége. Részt vett az ünnepségen a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. Ott volt az SZMBT küldöttsége is, amely T. I. Szokolov vezetésével tartózkodik hazánkban. Kürtszó harsant, amikor Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter kíséretében a térre érkezett. A díszőrség parancsnoka jelentést tett Loelnöke és Apró Antal, a kormány elnökhelyettese helyezett koszorút az emlékmű talapzatára. Ezután a Szovjetunió budapesti" nagykövetsége, a budapesti diplomáciai testület, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a SZOT, a fegyveres erők, a szovjet hadsereg, a Magyar Partizán Szövetség, a KISZ, az MSZBT és a Fővárosi Tanács nevében helyeztek koszorút az emlékmű talapzatára. A koszorúzási ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget, majd a díszőrség díszmenetben vonult el a szovjet hősök emlékműve előtt. A Szabadság téri ünnepség után hazánk vezetői és a különböző szervek a Hősök terén a magyar hősök emlékművét koszorú zták meg. Meggy ajtottái a tatait«?«*
