Somogyi Néplap, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-04 / 80. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 1 forint Somogyi Néplap M S ZM P M E GYEI BIZOTTSÁGA XXV. évtolyam, 80. szám MEGYEI TANÁCS LAPJA 1968. április 4., csütörtök--------------------------------------------------­W Éljen április 4-e, hazánk felszabadulásának nagy ünnepe! A nagy évforduló A felszabatínlási ünnepségsorozat megnyitója Emlékművet Kaposvár határában Sándor György ünnepi beszédet mond az emlékműnél. patok küldöttségének képvise­lője szólt az ünneplő kaposvá­riakhoz. Felidézte a szovjet hő­sök emlékét, akik magyar föl­dön pihennek. Tolmácsolta a szovjet harcosok háláját, amiért emlékművet építettek ezen a helyen. A dombokon és az emlékmű előtt kanyargó úton mindenki vigyázzihan állt, amikor a munkás gyászinduló hangjai közben elhelyeztek az emlék­művön a megemlékezés és a hála koszorúját a szovjet kül­döttek. A megye és a város ne­vében Németh Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, a megyei pártbizott­ság első titkára, Sasi János, a megyei tanács vb-elnöfchelyet­tése, Somogyi József, a pártbizottság első titkára. Stier Sándor, a megyei KlSZ-bizott- ság első titkára, Bogya Tmra ezredes és Rostás Károly, a városi tanács vb-elnöke ko­sz orúzta meg a »Felszabadí­tónk emlékére 1968« feliratú emlékművet A hálás tafota tagjai ezután tábortüzet gyújtottak a völgy­ben. Magásna csaptak, a láng- nyelvek, bevilágították az ün­nepségen megjelent mintegy hatezres tömeget. A három ta­vaszi ünnep legkáemeftoedőbb eseményét gazdag műsor és színpompás tűzijáték tette em­lékezetessé. L G Koszorúzási ünnepségek a fővárosban A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány és a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsa hazánk felszabadulásá­nak 23. évfordulója alkalmá­ból szerdán délelőtt koszorú­zási ünnepséget rendezett a Szabadság téri szovjet hősi emlékműnél. A zászlókkal dí­szített téren sok száz fővá­rosi dolgozó gyűlt össze. A koszorúzási ünnepségen megjelent Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára, Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, sonczi Fáinak, aki ezt köve­tően Czinege Lajossal együtt ellépett a díszőrség előtt és üdvözölte az egységet. A szovjet és a magyar himnusz elhangzása után megkezdődött a koszorúzás. A Népköztársaság Elnöki Taná­csa nevében Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Kis­házi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke; az MSZMP Központi Bizottságának nevé­ben Kádár János, a Központi Bizottság első titkára és Bisz- ku Béla, a Központi Bizott­ság titkára; a forradalmi munkás-paraszt kormány ne­vében Fock Jenő, a kormány Tavasz idején, amióta világ a világ, a megújhodás, az újjá­születés, a reménység, új nagy tettek beköszöntésének ör­vend az ember. A magyar nép történetének legszebb lapjait is tavasszal írták, aranybetűk­kel írták dicső elődeink 1848- ban és 1919-ben, s így írta a nri generációnk 1945-ben is. Április 4-e, legszebb nemzeti ünnepünk a tavasz szülötte. Ezen a napon, 23 esztendővel ezelőtt űzte ki a felszabadító szovjet hadsereg hazánk terü­letéről a hitlerista fasiszták utolsó, fejvesztetten menekülő maradványait, s ezzel meg­nyílt Magyarország számára az oly régen áhítozott igazi szabadság útja, a társadalmi felszabadulás útja, a szo­cialista fejlődés lehetősége. Gyorsan repülnek a moz­galmas évek, de a modern kor rohanó eseményeinek sodrá­ban sem fakul az eleven em­lék, nem lazul a hála és a sze­retet ezer szála, amely a fel­szabadítókkal összefűz min­ket. Kis iskolások, akiknek talán még a szüleik is gyer­mekek voltak ama történelmi napokban, ismerik a legen­dás hősök tetteit, tisztelettel szólnak áldozatos életükről. Üttörőrajok büszkék rá, hogy nevüket viselhetik, s hűsége­sen ápolják az elesettek ma­gyar földön domboruló sírjait. Hét még milyen frissek az át- élők, a mi emlékei nik. Boldo­gok vagyunk, hogy megérhet­tük az az időt, amikor beér­nek a felszabadulást követő munka gyümölcsei, megérhet­tük a szocializmus építésének feltartóztathatatlan. diadal­mas menetét. Távolodunk, mindjobban előrehaladunk 1945 apoléaliptikxe napjaitól, s egyre kevesebben is va­gyunk már, akik tanúi, része­sei voltunk ezeknek, de nem vész ködbe a régi kép. Sőt, ahogyan látjuk milyen lép­tekkel jut előre az évezredes béklyóktól megszabadult ma­gyar nép, úgy erősödik ben­nünk a tudat, milyen rémsé­gektől szabadult meg Ma­gyarország. Nemcsak azért mondjuk, hogy új korszak köszöntött be a Duna—Tisza táján, mert áp­rilis 4. véget vetett a háború mérhetetlen szenvedésének, esztelen rombolásának, a náci megszállásnak, a nyilas rém­uralomnak. Ettől a naptól számítjuk azt is, hogy a ma­gyar nép felszabadult a tőkés- feudális elnyomás alól, a vi­har elsöpörte a nemzeti füg­getlenség elárulóit, a társa­dalmi haladás sírásóit. Törté­nelmi vizsga volt ez, s ebben a volt uralkodó osztályok el­buktak. Másként nem is le­hetett, mert nem tudtak mást, mint kizsákmányolni, elárulni a népet, álnak szövetségekkel áruba bocsátani a hazát, a magyar ember számára min­dig szent szabadságot,. függet­lenségiét. A szörnyű háborús aléltságból ébredező lakosság gyorsan megértette, hogy. a kommunista párt forradalmi változást akar. Végleg meg kell szabadulni attól a társa­dalmi rendtől, amely már annyi bajt, szenvedést zúdí­tott az országra, ebben a ha­zában többé nem lehetséges a kapitalizmus restaurációja. Az emberek szívéből szólt ez az elhatározás, mellé álltak, tettekkel támogatták. S ha a 23 esztendő hozott is még harcokat, bonyolult helyzete­ket. a nép győzött, úrrá lett mindazon, ami régi, korhadt, • ha kellett, keményen kiáb­rándította azokat, akik még vágyálmokat tápláltak ma­gukban, hogy meg tudják for­dítani a történelem kerekét. Népünk meggyőződött róla, hogy a szocialista rendszer folytatója minden jogos, he­lyes nemzeti ügynek, kész rá, hogy megoldja az évszázadok során elbukott szabadságmoz­galmak be nem teljesült prog­ramját Ami 1945 óta történt,, az azoknak adott igazat, akik sohasem kételkedtek abban, hogy új élet sarjad majd a véráztatta földön. Ma nincs az országnak olyan zuga. ah 1 ne lehetne látni a s/ocia'is- ta épí tómunka eredményeit. Nincs az életnek olyan vonat­kozása, amelyben a fejlődés ne lenne szembeszökő, a régi állapotokkal szinte össze sem hasonlítóan értékesebb, na­gyobb, sokat ígérőbb. Április 4. hagyományaihoz tartozik, hogy ezen a napon nem elégszünk meg azzal, hogy visszatekintünk a meg­tett útra, hanem magunk elé varázsoljuk a holnapot is, a jövő ígéreteit, s az ezzel ösz- szefüggő követelményeket. 1968 rendkívül fontos válto­zást hozott, amely országunk egész fejlődésére kihat. El kel­lett érkeznie ennek, mert im­már halaszthatatlan volt a mérce fölemelése: a fejlődés érdekében többet, jobbat kell tenni, gyorsabb léptekkel kell előrehaladni. Nem lehet az eddigi sikerekkel megeléged­ve megállni azon a helyen, amelyet jelenleg hazánk elfog­lal a gazdaságilag közepesen fejlett országok sorában. A dolgozók odaadása, nyugalma, bizakodó hangulata, amejy az új mechanizmus indulását jel­lemzi, valóságos népszavazás. Nagy erőfeszítést követelő fel­adat mindez, s nyilván évek­be telhet, amíg a reform tel­jes gazdasági és társadalmi hatása, jótékonysága kibonta­kozik. De a kezdet derűlátás­ra jogosít fel. Minden remény megvan rá, hogy a folytatás is jó lesz, még ha természete­sen számolni kell azzal, hogy nehézségek is támadhatnak. Magyarország belső ügyei­nek erősödése összhangban van külpolitikai tevékenysé­günkkel. A nemzetközi fóru­mokon képviselt magyar állás­pont, amely mindág a béke, a haladás érdekeit tartja szem előtt, nagy elismerésre talál, növeli hazánk tekintélyét, egy­szersmind nyomatékosabbá te­szi a szocialista országok tö­rekvéseinek súlyát. Örömmel tölthet el mindannyiunkat, hogy április 4-én, nagy ünne­pünk huszanharmadik évfor­dulóján népünk szabadon, biz­tonságban él és dolgozik. A párt vezetésével, a szocializ­mus legyőzhetetlen erőivel, a Szovjetunióval és a többi ba­ráti országgal vállvetve, a bókeszerető emberek rokon- szenvétől kísérve halad előre a még szebb jövő felé. Ünnepeljük hát a mai év­fordulót együtt elvtársainkkal, barátainkkal szerte a világon, akik osztoznak sikereinkben, s a nagy évfordulón is bizonyá­ra szeretettel gondolnak ránk. Április 4-én mi is tisztelettel, hálával és megbecsüléssel adó­zunk mindazoknak a szovjet katonáknak, a többi ország ka­tonáinak, akik részt vettek a felszabadítási harcokban, vé­rüket ontották a magyar népért. Az együttérzés ösztön­zést ad a további munkához, lendületet kölcsönöz új erőfe­szítésekhez, de egyben figyel­meztet, megtisztelő felelőssé­günkre is, amelynek el kell töltenie minden magyar em­bert a haza fel vüágozla fására, a béke meflvódáséíe. Népünk legnagyobb nemze­ti ünnepének előestéjén feilo- oogózott kuiönvonatok, busz­karavánok vittek a kaposvá­riak ezreit a felszabadulási ün­nepségsorozat megnyitójára. Gyalog motoron, személygép­kocsim özönlőit a város lakos­sága a sántosi utlaanyarhoz. oomzetiszínü es vörös lobogó­kat lengetett a friss tavaszi szél a dombokon, ahol ifjú­munkások, diákok és katonák négyezer óra társadalmi mun­kával emlékművet emelteik a megyeszékhelyet felszabadító 57. hadsereg 6. gárdahadtest X0. gárdahadosztályának tiszte­letére. Nyolcszáz fiú és lány két keze munkájával alakítot­ta ki az emlékmű környékét, szépítette és parkosította a megemlékezés helyét Csapó György nyugdíjas építész irá­nyításával. Az emlékművet a Tervező Iroda igazgatója és KISZ-fiataljai tervezték. Meg­mozdult a város minden üze­me, vállalata, intézménye, hogy ezen a szerda estén mél­tóképpen emlékezhessen meg Kaposvár, hazánk felszabadu­lásának huszanharmadik év­forduló járók Megszólaltak az úttörők har­sonái. Megérkezett a hálasta­féta a sámtosi kanyarhoz a Szabadság parki szovjet em­lékműtől. A három lila mele- gítős futó meghatottan lépke­dett föl az emlékműhöz, meg­gyúj tolta a kegyelet lángját a kandeláberben. A fehér alap­zaton álló páncéltörő ágyú büszkén csillogott a fényben. Csöve a város felé néz, mint akkor, amikor ugyanezen az úton elhaladtak a .szovjet ka­tonák, békét és szabadságot hozva Kaposvárnak. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Bencze Ilonja elszavalta Vass István A Vörös Hadsereg cí­mű költeményét. Ezután Sán­dor György, a KISZ kb inté­ző bizottságának tagja lépett a mikrofonhoz. Ünnepi beszé­dében méltatta a felszabadu­lás jelentőségét, elemezte a huszonhárom év alatt meg­tett utat, majd így fejezte be; — A magyar ifjúság soha nem feledi a szovjet kato­nák áldozatát. A KISZ kb nagyra becsüli fáradozásoto­kat, a somogyi ifjúság kez­deményezését és köszönetét mond ez alkalomból, sünikor a szovjet hadsereg dicső har­cainak emlékére, a város fel­szabadítását jelképező em­lékmű leleplezésére sor ke­rül. Hirdesse ez az emlék­mű a szovjet harcosok bá­torságát hősies önfeláldozá­sát; dicső harcaiknak és fel­szabadító küldetésüknek le­gyen szimbóluma. Jelképezze a város és az ifjúság megbe­csülését és háláját felszabadí­tónk, a szovjet nép iránt, hir­desse a város felnövekvő if­júságának, hogy a mi barát­ságunk harcban született, hegy a szovjet és a magyar ifjúság szövetsége örök, ba­rátsága megbonthatatlan. Ezután a hazánkban ideigle­nesen állomásozó szovjet csa­Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Nemes Dezső, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagjai valamint a Politikai Bizottság póttagjai. Ott volt az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a kormány több tagja, a politikai, gazdasági és kultu­rális élet sok más vezető sze­mélyisége. Részt vett az ün­nepségen a budapesti diplo­máciai képviseletek több ve­zetője és tagja. Ott volt az SZMBT küldöttsége is, amely T. I. Szokolov vezetésével tartózkodik hazánkban. Kürtszó harsant, amikor Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi mi­niszter kíséretében a térre érkezett. A díszőrség pa­rancsnoka jelentést tett Lo­elnöke és Apró Antal, a kor­mány elnökhelyettese helye­zett koszorút az emlékmű ta­lapzatára. Ezután a Szovjetunió bu­dapesti" nagykövetsége, a bu­dapesti diplomáciai testület, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a SZOT, a fegyve­res erők, a szovjet hadsereg, a Magyar Partizán Szövetség, a KISZ, az MSZBT és a Fő­városi Tanács nevében he­lyeztek koszorút az emlékmű talapzatára. A koszorúzási ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget, majd a díszőrség dísz­menetben vonult el a szovjet hősök emlékműve előtt. A Szabadság téri ünnepség után hazánk vezetői és a kü­lönböző szervek a Hősök te­rén a magyar hősök emlék­művét koszorú zták meg. Meggy ajtottái a tatait«?«*

Next

/
Thumbnails
Contents