Somogyi Néplap, 1968. április (25. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-21 / 93. szám

Vasárnap, 1988. április ZL 5 IOMOGTIKtPLAV Lenin és Tver „Midőnk magában hord egy részt Iljics eszméjéből...“ TESTVÉRVÁROSUNK nek. Az elsőt lerombolták a fasiszták. Amikor felsza­badult Kalinyin, helyére ideiglenesei helyeztek. A mostanit kilenc évvel ezelőtt avatták fel. A nyolcszög- gü téren zöld lombok sátora alól fehérlik elő a már­vány talapzat. S rajta ott áll Vlagyimir Iljics, a jövő­be mutat. Holnap, Lenin születésnapján pionírok áll­nak díszőrséget az emlékmű előtt, s a város ifjú pol­gárai tesznek ünnepélyes fogadalmat. S ilyenkor a kalinyini terület lakói fölelevenítik emlékezetükben, hogy a cári Oroszország gazdasági rendszerét és társadalmi viszonyait elmélyülten tanul­mányozó Lenin milyen gyakran felfigyelt az akkor még tveri kormányzóságnak nevezett szülőföldjükre. Erről tanúskodik Vlagyimir Iljics kremlbeli könyvtára is. Körülbelül húsz könyvet őriznek itt, amelyet vagy Tverben adtak-ki, vagy erről a kormányzóságról szól. Mindegyikben számtalan aláhúzás, megjegyzés, szél­jegyzet. Ezekből idézett Lenin a műveiben. Például A kapitalizmus fejlődése Oroszországban címűben mint­egy negyven esetben hivatkozik a tveri, a kimri, a rzsem, a kasini kerület életéből vett tényekre. A FORRADALMI DEMOKRATA Csemisevszkij és Hercen nevével egy sorban emlegette például A. M. Unkovszkij nevét, akt ismert közéleti személy volt a tveri kormányzóságban, a nemesség ve­zetője, s a leghaladóbb tervet terjesztette elő a jobb­ágyság eltörlésére. Leninhez, az ő eszmei hatásához kötődik a tveri szociáldemokrata szervezet megalaku­lása. Borisz Zinovjev, Szergej Funtyikov, Pjotr Griba­kin, a Harci Szövetség a Munkásosztály Felszabadítá­sáért elnevezésű pétervári szervezet száműzött tagjai fontos szerepet játszottak a lenini eszmék terjesztésé­ben a tveri kormányzóságban. Amikor éles viták dúl­tak a szociáldemokrata körökben, a tveri munkások és értelmiségiek Marx, Engels, Lenin műveit tanulmá­nyozták. Szoros kapcsolat alakult ki a tveriek és a forradalmi marxisták első országos politikai lapja, az Iszkra között Például Alekszandr lvanovics Guszev, aki a tveri kormányzóságban a szociáldemokrata moz­galom egyik szervezője volt, közvetlen kapcsolatot tartott fenn a lenini Iszkrával. N. K. K rupszkaja 1902 októberében írott levele is tanúsítja, hogy a tve­riek rendszeresen megkapták az irodalmat. Krupszkaja közlése szerint ezer lszkrát és Kommunista kiált­ványt küldtek Tverbe. Említésre méltó, hogy Lenin Mi a teendő? című müvét a rzsem nyomdában nyomtatták ki, az OSZDMP tveri bizottsága pedig újranyomatta és terjesztette Le­nin több röplapját, kiálvtányát és müvét. Az októberi forradalom után még szorosabbra fű­ződött Lenin kapcsolata a tveriekkel A polgárháború éveiben az 6 személyes közbeavatkozására javítottak sürgősen a textilmunkások ellátásán, ugyanis 1919 jú­niusának közepén Tverben elégedetlenséget váltott ki az élemiszeradagok csökkentése. Lenin leírja a kommunista szombatokról szóló Nagy kezdeményezés című munkájában az első tveri kommunista szombatot, amikor 1919. május 31-én száz- huszonnyolc kommunista dolgozott a vasúton, s a szak­képzett kommunista munkások munkája tizenhárom­szorosán meghaladta a szokásos termelékenységet. LEVELEK.TÁVIRATOK, a tveri kormányzóságból Leninnek, amikor merényle­tet követtek el ellene, s veszélyben forgott az élete. Amikor pedig fölépült, a XII. pártkonferencia tveri részvevői elvtársi üdvözletüket küldték Vlagyimir II- jicsnek. S ami ebben a negyvennégy évvel ezelőtti ha­tározatban áll, ma ugyanúgy elmondható a kalinyini terület minden lakójáról: »... mindőnk magában hord egy részt Iljics eszméjéből.« L. G. Révész Gy. István: AZ ELSŐ 36 ÓRA ív T ÉHANY gondola­ta mélyen emléke­zetünkbe ékelődik. Különösiképpen Péter két fon­tos textusa: »...a legfényesebb eszme se győzhet, ha hívei egy szálig elpusztulnak.«; és a cél­hoz vezető útról: »Nem Jeru­zsálemet kell fegyverrel meg­szabadítani a rómaiaktól, ha­nem Rómát eszméinkkel meg­hódítani Jeruzsálemnek« Alapigazsága, központi gondo­lata mindkettő ennek a furcsa és felfokozott szellemi kon­centrációt követelő gondolati drámának, amely bizonyára sok és sokféle ráhallásunk, el­lenérzésünk, vitánk és egyet­értésünk forrása a továbbiak­ban. * Egy különös szituáció erői és igazságai, harcai ütköznek meg itt, a színtéren. Kevés mozgással, játékkal, hosszú monológokkal és még hosszabb dialógokkal. Mindez nagyon fárasztana és egyhangú lenne, ha a jelenünket idéző törté­nelmi asszociatívák egész so­ra nem döbbentene rá: korunk fő ellentmondásaiiról van szó; az eszme elterjedésének, vi­lágméretű győzelmének két sorsdöntő alternatívájáról. Egy cél felé, de a rövidebb, fegyveres úton-e — vállalva a pusztulás kockázatát —, vagy nemcsak a célt, hanem az oda­vezető utat is betekintve reál­politikusként, a meggyőzés, az eszme elterjesztésének űt­ján-e? Ez az alapkérdése, alapkonfliktusa Révész Gy. István Az első 36 óra című drámájának. A keret hozzá az újszövet­ség. Az a másfél nap, melyről az evangéliumi legendák se mondanak semmi lényegest: a nagypéntektől húsvétig, a keresztre feszítéstől a feltá­madásig terjedő 36 óra. Meg­születik, és elterjed a világon a birodalmat összerop pan tó eszme, a maga korában hala­dó, új társadalmi-gazdasági formát egyengető ideológia. De hogyan? Mi történhetett az el­ső 36 órában? Erre keresi a választ Révész Gy. István da­rabja. ■■ÉRDEKES, IZGALMAS oknyomozást, a 36 óra rekonstruálását ígéri a «■tanúvallomás« alcím és a narrátor megjelenése Poncius Pilátus Jeruzsálem is Júdea helytartója. Egyetlen hiteles tanúja az események­nek, akiről bizonyítható: va­lóban élt abban az időben es ott. Most előlép, hogy kétezer év távlatából vallomást te­gyen. Ha megmaradna ennél a szerepnél, talán kevesebbet! ígérne, de többet teljesítene. Pilátus ott jó, ott érdekes, ahol önmaga szól. Nem »mai szemmel«, és nem »a történ­tek mai ismeretében«. Ott ke­vésbé, ahol kilép a tanú sze­repéből, ahol érezzük az író hangját (nem is ritkán »di­rekt« közvetlenséggel); ahol »mai ismereteivel« összevet, latolgat, i kommentál; levonja — helyettünk — a tanulságo­kat; sőt egy ízben helyesbít, »törli« a vissza pergetett ké­pet. A figura abszurd jellegét mint alkotó módszert, elfoga­dom. Ez az »esetleg, talán — azaz — mégsem« — mo" -rá­ció; a funkció homályos ele­mei és a komplikált, hosszú, gyakran túlmagyarázott szö­vegrészek azonban nem vál­nak előnyére. Visnyevszkij El­ső lovashadseregbeli Vezető­ére emlékeztet ez a narrátor­figura, éppen fogyatékosságai miatt Részben ebből, résziben a darab felépítéséből követke­zik egy másik probléma A meglehetősen hosszú expozí­ciót egy érdekes, de nemke- vésbé hosszú dialőgusenizód zárja le. Plasztikusan Jellem­zi ez a helytartó és a zsidó főpapság viszonyát, a 36 óra fő konfliktusát azonban nem sokban mélyíti, viszi előbbre. Sőt visszaesik, lassúi a tem­póvétel. A kibontakozás a két­féle nézet küzdelmének feszí­tő ereje a második részre ma­rad. A dráma gondolatisága itt valóban lüktető. Izzó tölté­sét a mű drámaisága itt kap­ja meg. Egyfelől a tanítvá­nyok körén belüli, másfelől a köztük és a főpapság között felszikrázó ellentétekben. A darab erősen Intellektuális gondolati közegében súllyal gondolati maga a cselekmény is. E sajátossága kétségtelenül megnehezíti az egyébként 'gén fontos, figyelemreméltó mon­danivaló befogadását. Ezt a mór* .juiival ót Júdás és Simon Péter konfliktusa és az utóbbi mély eszmei. igazsá­ga hordozza. A kereszténység elír -jesztése győzedelmeske­dik a fegyveres út, a minden­áron való összecsapás, a »meg­fogyatkozott, de szabad nép« koncepciója felett. Tanúi va­gyunk a feltámadás-leganda születésének, lényegében a kereszténység keletkezésének. A dráma fő értéke’, alapgon­dolatának nagyszerű rége itt kristályosodnak költői szépsé­gű, szuggesztív hatású monda­nivalóvá. Majd P'lát’is zárja a példabeszédet egy történel­mi utalással: Így történt-e vagy sem ? Nem tudhatni ... Az elgondolás a 36 óráról ta­lán közelebb vitt bennünket egy igazsághoz. Vagy talán közelebb hozott egy mai igaz­ságot. S ÁNDOR JÁNOS ren­dezésének két nagy értéke szembet ű nő. Hű marad a szó-, a gondolat- központú darab műfaji köve­telményéhez. Rendkívül kevés mozgással egyszerűségre, de legapróbb mozzanatában is a drámai funkcióbeli kidolgo­zottságra törekszik. A fő kife­jező eszköz itt a Színpadi szó intenzitása, színe; a ‘szereplők mimikája, gesztusai. Avatott és műgonddal vezénylő kar­mesternek érezhetjük a ren­dezőt, aki — ellentétben Pi- látus-narrátor »mai« eszme­futtatásaival — a színpadi eseményekben és gondolatok­ban a ráhallás, az analógkap- osolat lehetőségét, felismeré­sét ránk bízza. A »papírsár­kány« és más találó szimboli­ka Júdás alakjában csakúgy, mint Simon politikai hitval­lása, úgyis önmagáért beszél. Különösen a második rész nagyszerűen Ívelő összecsapá­sában és a ragyogó, monu­mentális záró kép atmoszférá­jában. Ennek térkompozíció­ja, az extatikus szólamok har­S móniája, köztük Péter nagjr­szerű szólója már szinte ze­nei teljesítmény, operai ihle­tésű finálé. P'eledteti a mos- oha technikai föltételek zava­ré sötétbe és csendbe vissza- hulló képváltásait Langmár András díszletei korhamgulatot tükröznek. Stí­lusosak Poós Éva ruhái, fő­papi orná tusai azonban kissé harsányak. ZEREPLÖI összehan­golt együttesként tol­mácsolják a darab gondolatait Bensőséges, em- oeri és politikád vonásaiban »sziklaként« magasodó figurát teremt Simon György Péter szerepében. Demeter Hedvig Máriája többnyire a háttérben él. Megtörtén halk, gyötrel­mében sápadt, de legpaaná- nyabb rezdülésére is figyel­nünk érdemes. Ahogyan ételt kínál, ahogyan végtisztességet adni a sír felé indul, megrá- zóan hiteles, emberi. Magdol­na pillanataiban sokszínű, összetett figurát hoz elénk Tí­már Éva. Az emberi méltó­ságáért, a közösség egységéért küzdő és a szerelmes nő alak­ját formálja meg árnyalt mű­vészettel. Júdás alakja a da­rab eszmeiségének ellenpólu­saként tálán a legnehezebb feladat. Csíkos Gábor robbanó és forrófejű lázadó, ugyanak­kor áttételeket érzékeltet tö­mören és művészi fegyelme­zettséggel, erővel. Pilátus ket­tős funkcióját nemes egysze­rűséggel teljesíti Garai József. Nagy tudású politikusként Kajafás főrabbi szerepében kiemelkedő karakteralakítás Máriáss Józsefé. Varga Ti­bor, Lengyel János, Tóth Bé­la, Györffy László nevét em­líthetjük még. Ez a mű — dramaturgiai gyöngéit leszámítva — jelen­tős alkotása mai irodalmunk­nak. Elismerés érte és a nívó« bemutatásért Wallingrer Endre Megérdemelt i€ Ilír: 1 800 000 forintot fordí­tanak bérfejlesztésre a tex- tilművekben. Összesen ezer­háromszázán részesednek eb­ből az összegből. Havi S0 fo­rinttői 228 forintig terjed egv- egy fizikai munkás és mun­kásnő fizetésemelése. Zaj, gyapotpihe, fürge kezű munkásnők. A megszokott lát­vány fogad a Pamutfonó-ipari r7állalat Kaposvári Gyárának 1ánccsévélőjében. Komoly arc­cal, szó nélkül teszik a dolgu­kat a lányok, asszonyok, vala­hogy azonban más most a hangulat — belül. Legalábbis Így érzi ezt Halászi Ferencné, a szocialista címet hetedszer elnyert Dózsa brigád vezetője. — A bérrendezés valameny- nyiünket nagyon kellemesen írintett. Száztizenöt forintot jeleni ez fejenként. Nem alza­PINTÉR ISTVÁN: égsem lat! 38. UTOLSÓ ÜGYKÖDÉS Szó esik arról, hogy az emigránsokból odakint kato­nai egységeket is szervez­nek. Horthy utolsó kormá­nyának, a Lakatos-kormány­nak volt külügyminiszterétől, Hennyey Gusztávtól értesül ezekről a tervekről. Heny- nyeynek sikerül magával Mr. Kerstennel, a nemzetbizton­sági törvény javaslattevőjé­vel tárgyalnia. Kerstennek nagyon tetszik Hennyey el­képzelése, amely szerint oda­kint »nemzeti hadsereget« szerveznének. Ez az amerikai csapatok oldalán úgy vonul­na be Magyarországra, mint az előző, Horthy vezette »nemzeti hadsereg« 1919-ben tette. Csakhogy most nincs olyan határozott vezető egyé­niség, mint annak idején volt. S jóllehet Hennyey szerint Sónyi Hugó a rang­idős, aki meg is szervezi a Magyar Katonai Emigráció Képviseletét, ám egy másik vezérezredes, Kisbarnaki Farkas Ferenc létrehozza a Magyar Szabadság Mozgal­mat, sőt Zákó András vezér­őrnagy sem átallja, hogy a magyar katonai emigráció fejének kiáltsa ki magát, s a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége nevű szervezetet nem hajlandó feladni. Itt nem segíthet más, mint a »legfőbb hadúr« határozott döntése. S Horthy dönt Hennyey javaslatára Sónyi Hugót ki­nevezi az emigráns katonák vezetőjévé. Mekkora azon­ban csalódása, amikor Far­kas, akit pedig valamikor még a miniszterelnöki szék­kel is meg akart tisztelni, éppúgy jzembeszegül akara­tával, mint Zákó András. Nem hajlandók tudomásul venni Horthy parancsát, sőt azt állítják, hogy ő már csak »volt legfőbb hadúr«, hiszen 1944 októberében le­mondott, tehát nincs joga sem nekik, sem másnak pa­rancsolni. Zákó annyira el­ragadtatta magát, hogy so­kak előtt egészen tisztelet­ien kijelentést tesz az •*­kormányzóra, s Horthy, Hennyei jóvoltából, erről is értesül. Sonyi Hugót meg­bízza, hogv becsületügyi el­járást folytasson le Zákó el­len. Az MHBK vezetőjének, aki közben már régen a Gehlen- kémszervezet egyik jól fize­tett felhajtója. és kiképzője lett, persze eszeágában sincs alávetni magát a processus- nak. Az estorili száműzöt- tet csak az vigasztalhatja, hogy Hennyey következő le­velében megírja: Mr. Kere­ten föl van háborodva Far­kas és Zákó viselkedésén, s jóllehet a kommunizmus el­leni harcban, mivel rájuk is szüksége van, kénytelen to­vábbra is mindkettőjükre számítani, őmaga tiszteletben tartja Horthy akaratát, s el­sőnek mindig Sónyi Hugó- ' val tárgyal. Az azonban Kereten szerint természetes, hogv amíg a magyar tábor­nok urak egymás közt nem tudnak egyezségre jutni, nena lehet megkezdeni a tár­gyalásokat az egységes kato­nai vezető szerv költségve­téséről ... így aztán — bármilyen csábító is lehetett számára ez a vágyálom — Horthy Miklós másodszor nem lehe­tett a »nemzeti hadsereg fő­vezére«. Utolsó évei már a reményvesztettség jegyében telnek el. A pénz fogy, fia üzleti vállalkozásai rendre csődöt mondanak, örömet legfeljebb az okoz, hogy Mr. Bowden, az angol hadsereg egyik ezredese udvarolni kezd a már régen özvegy menynek, feleségül veszi, s részt vállal a kormányzói unoka neveléséből is. Ifj. Horthy István előtt, akinek a kormányzó a királyi koro­nát szánta, nemigen beszél­nek a múltról, el akarják titkolni előtte, hogy tulaj­donképpen egy lecsúszott családból származik. A kormányzó maga sem akar hallani már Magyaror­szágról. Egyszer azért még felcsillan számára^ a remény. 1956 októberében, az ellen­forradalom idején, állandóan a rádiókészülék mellett ül, izgatottan, reménykedve hall­gatja a híreket. Nyila+koza- tot tesz közzé, amelyben a magyarországi eseményekkel kapcsolatban felajánlja szol- CáA&tttáA. Amikov Magyarországon leverik az ellenforradalmi lázadást, a New York Herald Tribune riportere előtt keserű szem­rehányásokkal illeti a nyu­gati hatalmakat — Arra számítottam — mondja —, hogy a Nyugat a felkelést az alkalmazottnál hathatósabb eszközökkel is támogatja majd. Életének utolsó csalódását mindössze három hónappal éli túl. 1957. január 26-án hajnalban rosszul lesz. Az elégtelen szívműködés követ­keztében légzési zavarok lép­nek fel. 89 éves. Allanota fo­kozatosan romlik. Február 9-én hajnalban elveszti esz­méletét és még azon a na­pon meghal. A lisszaboni angol temető­ben kap sírhelyet, nem a kenderest családi sírboltban. Egy emigráns temetése jut osztályrészéül, nem egy di­nasztiaalapítónak kijáró bú­csúztatás. Hiszen mielőtt ő sírba szállt volna, már régen sírba szálltak vágyálmai. Nem lett belőle király. S nem lett egyetlen Horthyból sem. A terveket amelyeket egy­kor a budai Várban dédelge- gettek, komikusnak mond­hatnánk, ha nem olyan tra­gikus időkben szőtték volna őket YftOI rok hivatkozni a munkakörül­ményekre, a három műszakra, egy kicsit elcsépelten hangzik már, hisz annyit beszéltünk róla: de egy tény, hogy na­gyon időszerű volt anyagilag is nagyobb megbecsülést adni a munkánknak. Hat év óta brigádvezető, az­óta a tizennyolc tagú közösség fele kicserélődött. Vagy férj­hez mentek és nem vállalták a műszakokat, vagy más munka- területre kerültek a brigádta- go't, ahol jobban megtalálták, a számításukat. Most egy fel­mondási kérelem van benn * brigádbql, Kirsch Marikáé. Jelenleg szabadságon van, de amikor elment és tudomást szerzett a bérrendezésről, úgy döntött, hogy marad. Bárkit kérdezek a brigádból, min­denki örömmel szól a béreme­lésről. Pölcz Lászlóvá tavaly ment férjhez. Maradt a gyár­ban. sőt férje jött inkább So­mogyba dolno~ni. Albérletben laknak egyelőre, s a lakbér­hez jól .jön a havi száztizen­öt forint. — Ügy tájékoztattak., hogy a következő fizetésnél január el­sejéin visszamenőleg egyszerre megkapják a különbözeiét. Van már valami terve vele? — Mindenünk merrvav. csak éppen eny családi ház kelle­ne Persze, ez a pénz írevés hozzá — mosolyog —. d ’ na» már tÍ7eVÖ+prpr -farín fur* le, Ezt is rrhhoz tesszük, nvvjtünk szü­Jóink is spni+onok bew^'n^-et A /-? *>roldrtrdsavra** JV/f <7rv\f(£f T ntj-zrlArtp ákoS**» Ennrit fellőtt átlnqosan. Az ő véleménye: — Az pmhor örül, hn födhet kfiv a m^fvkáőQÓrt A enn^ddi fnnáo$ rn^n vorn, dfinföt* hn/yy mit nAmi?!vI* n ~fi7pt^snrr'^á- sen do env biztos a o*nlAdi k^l'.*•} f'nvjnt minden 'fo­rint So>lrnt Számit. V A-n+lort de nnerv ölömet Szerkő hvicnéti niándók volt ez nekünk. Hidnl- illik éppen húsvét előtt közöl­ték velünk a bérfejlesztést Ügy érzem, megérdemeljük. ffirubl Márt»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents