Somogyi Néplap, 1968. március (25. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-17 / 65. szám

Vasárnap, 1968. március 17. 3 SOMOGYI NÉPLAP CSÖKÖLYI PILLANATKÉP VÁRJÁK A TAVASZT A néhány szokatlanul ta- vaszias napot' igyekeztek ki­használni a csökölyi tsz-ben. Elvégezték az őszről vissza­maradt háromszáz hold szán­tást, több mint száz hold kukoricaszárat orkánoztak le, mintegy ezer holdon fe­jezték be az alapműtrágyá­zást. 524 hold őszi kalászos fejtrágyázásával is végeztek Csaknem hatvan holdat zab­bal, ötven holdat pedig za­bos édescsillagfürttel vetet­tek be. A trágyahordásból és a melegágyi munkákból az asszonyok is kivették a ré­szüket. Ha lehetett kint dol­gozni, nem hiányzott a mun­kából ifj. Végh György Já- nosné. A piros arcú fiatal­asszony alig múlt húszéves, ahogy a tsz-irodán mondták — az egyik legdolgosabb a szövetkezetben. Ahogy az idő megengedte, azonnal munkához láttunk — mondja — Nagynéva’, Maicsevecsnéval együtt. Mi­nél előbb élkezdjük, gon­doltuk, így lesz több a kere­set. Ma otthon találom. Szóltak az irodáról, hogy ne men­jen ki a melegágyakhoz. Egy napra visszatért a tél, sűrűn esik a hó. Földet kel­lett volna rakni. — Nagyon várjuk a ta­vaszt a többiekkel együtt—■ mondja Véghné —, mehet­nénk dolgozni rendszeresen. Ott a veteményes, oda is kell egy kis krumpli, egy kis ré­pa. Talán ez a. hó csak rá­adás még a télre .. . is. m.) A munkásőrség helyzetéről, feladatairól tárgyast a Marcali Járási Párt-vb Pénteki ülésén a' Kovács József nevét viselő munkás- őrszázad tavalyi munkájáról és az idei feladatairól tár­gyalt a Marcali Járási Párt- vb. Az ülésen részt vett Zsák Ferenc megyei parancs­nok is. A végrehajtó bizott­ság — Keresztes József pa­rancsnok jelentése alapján — megállapította, hogy a mun- kásőrszázad a különböző párt- határozatokban, parancsokban és utasításokban rögzített fel­adatát eredményesen végre­hajtotta, tovább erősödött, szilárdult a fegyelem, emel­kedett a kiképzés színvonala, s nőtt az egység harckészült­ségi állapota. A múlt évben négyen kaptak kiváló pa­rancsnoki. tízen pedig kivál- lómunkásőr-jel vényt. A mar­cali munkásőrszázad tavaly a megye legjobb egysége lett, s elnyerte a megyei pa­rancsnokság vándorserlegét. A végrehajtó bizottság ha­tározatában feladatul szabta a munkásőrökpek, hogy nö­veljék az elért eredményeket, s ennek érdekében jobban hasznosítsák a szocialista ver­seny adta lehetőségeket. A határozat előírja azt is, hogy a század parancsnokai tart­sanak szorosabb kapcsolato­kat a pártszervezetekkel, és rendszeresen tájékoztassák a pártvezetőségeket a munkás­őrök pártmegbízatásának vég­rehajtásáról. KERESKEDELMI FELMÉRÉS KAPOSVÁRON Tizenhárom kaposvári nagy iparcikkboltban »faggatják ki-» a jövő héten a vásárlókat három napig. A Somogy megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat nagyszabású fel­mérést végez, hogy megállapíthassák, a megyeszékhelyre honnét és mennyien jönnek be vásárolni. Az így szerzett adatokat a hálózati fejlesztésük meghatározásakor akar­ják felhasználni. Egy főmérnök pályafutása KAPOSVÁRTÓL ISZTAMBULIG nek, akiknek műegyetemi végzettségük van, ismerik az angol nyelvet, és aki­ket országuk ajánl. A kiválasztás pá­lyázat útján történik. ' 1 A* iparágat képviselte Törökország olyan embernek, aki csak x mesékből, filmekből ismerte, különös világnak számít. Szilvási Zoltán is nagy izgalommal készült az első útra. Vára­kozással tekintett a kiküldetés elé. Most, a második út végén már megszűrt véle­ményt mond a keleti országról. — Nem mondanék igazat, ha azt ál­lítanám, hogy nem kaptam valamelyest abból a romantikából, amelyet a mesék, filmek sejtetnek. Különösen Isztambul­ban. és a Földközi-tenger közelében levő Antáliában, a három nagy török gya­potközpont egyikében láthattam erő­sen keleties képet. Ám a főmérnök nem üdülni, hanem dolgozni ment. — A három gyapotközpont, Antália, Izmir és Adana között állandó ingajá­ratban voltam. Repülőgépen utaztam egyik helyről a másikra, aszerint, hogy a magyar külkereskedelmi képviselet kivel kezdett üzleti tárgyalásokat. A ma­gyar állam törökországi gyapotot csak akkor vett meg, ha már minősítettem és vásárlásra érdemesnek tartottam. — Ez nagy körültekintést, szakmai tu­dást és felelősségérzetet kívánt — ve­tettem közbe. — Éreztem, milliók vannak a kezem­ben. Ha nem vigyázok, rossz árut vehe­tünk meg, s ez óriási veszteséggel jár. Bizony az idén is sokat dolgoztunk. Az eredmény sokban függött attól, hogyan tárgyaltunk, s hogyan szerveztük meg a munkát. Munka közben megismerte azt a Tö­rökországot is, amelyet az amerikai és török pénzemberek által fenntartott lo­kálokban, éjszakai mulatókban nem le­het megismerni. — Találkoztam a gyapotföldeken véz­na, rosszul táplált munkásokkal. Hihe­tetlenül sokai dolgoztak. Amikor so­ványka kis ételüket elfogyasztották, jól­eső érzéssel gondoltam a mi jó ételeket fogyasztó, nyolc órát dolgozó, egészsé­ges bálahordóinkra. — Hogyan vélekednek rólunk a tö­rökök? — Szeretnek bennünket, testvérnép­nek tartják a magyarokat. Szívesen ke­reskednek velünk. Megismerkedtem egy olyan gyapottermelővel, aki csak nekünk adta el áruját, noha kevesebbet fizettünk érte, mint esetleg más cégek. Persze ebben nemcsak a szimpátiának volt része, hanem annak is, hogy mi ál­landó vevői voltunk. Ez biztonságérzet­tel töltötte el. Itthon is nagy munka vár rá A sors iróniája, hogy a Pamutfonó­ipari Vállalat Kaposvári Gyára dolgoz­za fel a Törökországból érkező gyapotot. — Mondhatom, ha majd megérkezik a török gyapot, kikerülünk a hullám­völgyből. Az ugyanis nagyon jó minősé­gű. Egyébként nem vagyunk könnyű helyzetben. Az idős géppark, a műsza­kiak eltávozása, a fonónők nagy fluk­tuációja komoly gondot okoz. Most min­den erőnkkel azon dolgozunk, hogy is­mét az elsők között legyünk az iparág­ban. Építtetünk egy 500 személyes leányszállást. Ha már Kaposvárról nem sikerült, más megyéből kívánunk mun­kaerőt szerezni. Igyekszünk korszerűsí­teni a gépparkot. Aztán megerősítjük a műszaki gárdát, amely annak követ­keztében gyengült meg, hogy mintegy 30—40 jól képzett műszakit adtunk a megyének, a városnak. Nem könnyű a dolga a fiatal főmér­nöknek. Minden energiájára szükség van a cél eléréséhez. Ambíciójának, mű­szaki felkészültségének, a nemzetközi pamutklasször szakma elsajátításának is köszönheti, hogy a cél elérését Tö­rökországban is elő tudta mozdítani. Szegedi Nándor • • Övezze tisztelet emléküket Egy ritka szakma birtokában A fiatalság megkoszorúzta N oszlopy Gáspár emléktábláját. padának tolmácsolásában lát­tunk néhány részletet. A darab szerzőjét nem em­líti az irodalomtörténet A pesti egyetem olasz tanszéké­nek egyik munkatársa buk­kant rá a költő nevére, aki — feltehetően — hallomásból ismerte Noszlopyt, és drámát írt róla. Az erősen romanti­kus hangvételű és cselekmé- nyű darab középpontjában Haynau vérengzése áll. A »bresciai hiéna« személyes el­lentétpárja Noszlopy Gáspár. Összeütközésüket és a hős szabadságharcos kivégzését Ábrázolja az a néhány resz­zsef tanár. Majd megkoszo­rúzták Noszlopy Gáspárnak a járásbíróság falán levő em­léktábláját Itt Varga István Igazgató mondott ünnepi be­szédet. Délelőtt a megye mintegy hatvan történelemszakos ne­velője találkozott a járási könyvtárban. Itt Vargha Ba­lázs irodalomtörténész tartott vitaindító előadást a hazafias nevelés néhány pedagógiai kérdéséről. Fölvetette: gyak­ran túl korán eljutunk az el­vonatkoztatásig, mielőtt a ta­nulók tartalmi élményeket magukba fogadnának a tör­Azért bízták meg a harminchárom éves Szilvási Zoltánt az egyik legna­gyobb fonoda műszáki irányításával, mert kellő szakmai tudással és fele­lősségérzettel rendelkezik. A főmérnök életvidám, mai fiatalember, aki sze­ret szórakozni, de sohasem feledkezett meg a munkáról és az önképzésről. 1964-ben a lengyelországi Gdiniában megszerzett egy ritka szakmát: nem­zetközi pamutlasszőr (minősítő) lett. — Ennek köszönhetem, hogy tavaly is meg az idén is Törökországba küld­tek egy-egy hónapra azzal a céllal, hogy minősítsem azt a gyapotot, ame­lyet ott akarunk megvásárolni — mondta. — De hogyan került Gdiniába? — kér­deztem. — E lengyelországi városban három- évenként tartanak szocialista országok szakemberei számára pamutklasször- képző tanfolyamat. írre azok kerülhet­NEGYVENNYOLCAS ÜNNEPSÉGSOROZAT — ISMERETLEN NOSZLOPY-DRÁMA TÖRTÉNÉSZ-PEDAGÓGUSOK TANÁCSKOZÁSA — MARCALIBAN MEGNYÍLT A SOMOGYI NAPOK ESEMÉNYSOROZATA Marcaliban, Noszlopy Gás­pár egykori szolgabírói mű­ködése színhelyén háromna­pos megemlékezést rendeztek a negyvennyolcas forradalom és a szabadságharc 120. évfor­dulóján. A korszak tárgyi és levéltári emlékeiből kiállítás nyílt a művelődési házban. A szabadságharc relikviái kö­zött jelentős helyet kaptak a legendás szervező, gerillave­zér és somogyi kormánybiz­tos, Noszlopy Gáspár emlé­kei: a rendelkezéseit, levele­zését, harcait és kivégzését megörökítő fotómásolatok. Március idusán este a já­rási művelődési házban Ki­rály Ferenc, az MSZMP já­rási bizottságának első titká­ra vezette be az ünnepségso­rozatot. Az évforduló ismert és névtelen somogyi hőseiről szólva hangsúlyozta: »Övezze tisztelet és igaz megbecsülés emléküket-. Ezzel — mint ünnepélyesen bejelentette — megnyílt a Somogyi nap>ok 1968. évi eseménysorozata. Az ünnepségen dr. Kanyar József, a Somogy megyei Levéltár igazgatója mondott emlékbeszédet. Méltatta a márciusi események hatására kibontakozó somogyi paraszt­mozgalmakat; a nép és a szegény nemesség ellenállását és Noszlopy Gáspárék vak­merő akcióit, szervezett ge­rillatámadásait a délről tá­madó báni hadsereggel szem­ben. A legendás szabadcsa­pját vezér titka: hitt a nép­ben. Ezt hangsúlyozza a kor­társ, az olasz szabadságharc egyik költője, a veronai Vit­torio Merighi is eddig csak­nem ismeretlen Noszlopy-drá- májában, amelyből a marcali Lady János Gimnázium és Szakközépiskola irodalmi szín­Történelem szakos tanárok, let, amelyre Szabó Gizella fordításában és Kőszegi Ká- rolyné tanárnő rendezésében a marcali középiskolások vál­lalkoztak. Dicséretes, szép feladatot teljesítettek a fel­készülésükre álló rövid idő alatt is. Az emlékműsorban Sza- niszló Imre vezénylésével a járási pedagóguskórus és a művelődési ház táncosai mű­ködtek közre. Március 15-én reggel a gimnáziumban helytörténeti témájú történ ej) emórát tartott bemutató tanításként Gál Jó­délelőtti tanácskozás részvev ténelmi eseményekről. Van­nak még bizonyos »félel­meink« is a hazafias neve­lésben. A kelleténél nagyobb hangsúlyt adunk bizonyos külsőségeknek, s gyakran hal­lani a mai felnőttektől, hogy a hazafiságért és szellemi ér­tékeinkért a mai fiatalok nem tudnak »már« igazán lelkesedni. Valamennyi tárgy­nak megvannak a lehetősé­gei a hazafias nevelésre; ar­ra, hogy pedagógusaink lel­kesítsék, nemzeti és nemzet­közi értékeink ismeretére, ápolására neveljék a fiatalo­kat. Az előadást hosszú vita követte, összefoglalójában az előadó felhívta a nevelők fi­gyelmét arra a sok ellent­mondásos jelenségre, kérdés­re, amelyre a fiatalok őszin­te választ keresnek és vár­nak. A szép és az igaz dia­lektikájával kell erősítenünk fiataljainkban a hazafiasság érzését, kötődésüket népünk­höz és szocialista életünk­höz, vívmányainkhoz. Vállal­va a nevelésben okozott ko­rábbi hibáink felelősségét is. Délután tizenhárom iskola huszonöt tanulója vett részt a középiskolások megyei tör­ténelmi vetélkedőjén. Közü­lük sorrendben az első há­rom helyezett: Kajtár István másodikos (Fonyód), Sülé Csaba negyedikes (Táncsics Gimnázium) és Izsák Judit ugyancsak negyedikes tanuló (Fonyód). A nap eseményei a műve­lődési házban a marcali Noszlopy Gáspár Úttörőcsapat gyűlésével fejeződtek be. Tegnap pedig A kőszívű em­ber fiai című film díszelő­adásával zárult a háromna­pos emlékünnepség Marcali­ban. W. E. Az autóbuszmegállótól egy ismerős fónónővel mentem a textilművekbe. Amikor meghallotta, hogy Szilvási Zoltánról, a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának főmérnökéről akarok írni, így szólt: — A Zolival találkozik? Olyan hangsúllyal mondta ezt, ahogy az ember csak egy kedves ismerős, tiszteletre méltó fölöttese nevét emlí­ti. A fonónök egy részének ugyanis a fiatal mérnök egyszerűen csak -Zoli-. Hiszen innen indult el a gyárból az egyetemre, s ide tért vissza. Közvetlen főnökük volt, amikor lent az üzem­ben irányította a termelést. Pályája azonban gyorsan ívelt fölfelé. Főmér­nök lett. Ám éppúgy szívén viseli a gyár sorsát s az emberekét, mint ami­kor a gépek között dolgozott. Kine­vezték az Újpesti Cérnagyár főmérnö­kévé, de Kaposváron maradt. >

Next

/
Thumbnails
Contents